Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-28 / 278. szám

4 NÉPÜJSÁG Bemutatjuk KOCZKA JÓZSEFET, s hevesi szakmunkásképző is­kola kollégiumának titkárát. — 700 EZER forintot for­galmaztak növénytermesztés­ből az idén megyénk ifjúsági termelőszövetkezetei. Az ez évi tiszta jövedelemből 40 ezer forintot a közös alap gya­rapítására fordítanak a fia­talok. — A MÁTRADERECSKEI fiatalok a téli esték unalmát, a KISZ-oktatások mellett há- romfelvonásos színdarab beta­nulásával űzik el. A Huszár­vágás című darabot még de­cember hónapban bemutatják a község lakosainak. — ALAPÍTÁSÁNAK nyolc­vanadik évfordulóját ünne­pelte a makiári önkéntes tűz­oltótestület. Az ünnepségen megjelentek a testület már „kiöregedett” tagjai is. — JÓL SIKERÜLT a bükk­széki KISZ-fiatalok Ki mit tud-vetélkedője, A műsorban énekszámokkal, szavalatokkal léptek fel, Farkas Lajos és Hu­szár István pedig művészi ak­robata-bemutatóval. A megje­lent nézősereg nagy lelkesedés­sel fogadta és tapssal nyug­tázta a fiatalok fáradozását. A vasárnapi verseny után a rész­vevők a járási vetélkedőre ké­szülnek. <— 190 MÁZSA dohányt ta­karítottak be a tervezett 160 mázsával szemben a hevesi Petőfi Termelőszövetkezet tagjai. A dohányt termesztő asszonyok jelenleg a levelek simítását végzik. « — EGERBEN, a Május 1. utcai vöröskeresztes csoport szokásos egészségügyi elő­adássorozata november 29-én, a Gyógypedagógiai Intézetben (Május 1. u. 21.) kezdődik. Az előadást filmvetítés követi. A televízió műsora 10,00: Tv-híradó (ism.). 10,15: Képekről, szobrokról... 10,25: Annikor a fák még nagyok voltak. Magyarul beszélő szov­jet film. (Ism.) Kb. 12,00: Hí­rek. 16,25: A tv mezőgazdasági szakmunkásképző műsora. — 17,25: Bajnokcsapatok Európa Kupája. Közvetítés a Népsta­dionból, a Bp. Vasas—Felje- ' noord labdarúgó-mérkőzésről. Riporter: Vitrai Tamás. A köz­vetítés szünetében: Tv-világ­híradó. 19,15: Albánia ország­útjain. A Magyar TV kis- filmje. 19,30: Közvetítés a sze­gedi Nemzeti Színházból. Ver­di: A sziciliai vecsernye. Ope­ra három felvonásban. A köz­vetítés I. szünetében: Várnai Péter zenetörténész előadása. Utána: Hírek, a tv-világhíradó ismétlése. (MTI) Idő fúrás jelentés Várható időjárás szerda es­tig: Mérsékelt délkeleti szél. Párás, túlnyomóan felhős idő. Többfelé köd. Néhány helyen, főként nyugaton és délen hó- szállingózás, kisebb eső. Vár­ható legmagasabb nappali hő­mérséklet holnap, minusz 1, plusz 2, legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet minusz 2—7 tok között. (MTI) 1962. november 28., szerda Két lengyel grafikusnő kiállítása A HEVES MEGYEI TIT ve­zetősége ismét jelentékenyen járult hozzá a magyar—len­gyel kulturális kapcsolatok el­mélyítéséhez. Vasárnap dél­előtt ünnepélyes keretek kő zött J. Bystriczky, a Lengyel Olvasóterem vezetője nyitotta meg két lengyel grafikusnő ki­állítását a klub helyiségében A két hétig tartó kiállítás azon túlmenően, hogy a baráti Lengyelország két művészével ismertet meg, bizonyos mérté­kig kaput nyit számunkra új, eddig csak sejtett lehetőségek­nek. A modern grafika már nem játszik alárendelt szerepet a festészet mellett. Mozgékony­sága, gyors reagálása, techni­kai sokrétűsége egyre jelentő­sebbé teszi. Az, hogy sokszoro­sítható, tehát olcsóbb, mindin­kább a táblaképekkel egyen­rangúvá avatja. Lengyelországban a grafika igen jelentős a kultúrforrada- lomban. Maguk a művészek látták be először, hogy ki kell lépniök a műtermek falai kö­zül és be kell kapcsolódniuk a formálódó, új életbe. Ez, vala­mint a helyes kultúrpolitika és a magas fokú igényesség biztosították azt az egészséges kölcsönhatást, amely részben a művészek társadalmi érzékeny­ségében, részben a művek megbecsülésében és visszhang­jában nyilvánul meg. E mű­vek modernek, a szó legneme­sebb értelmében. A lengyel grafikai törekvések ugyanis tökéletesen egybeesnek a mai művészeti törekvésekkel. Az új tartalom, új forma egysége természetes és magától érte­tődő. Merészen, de nem elsza­kadva a hagyományoktól — azok átértékelésével —, sok öt­lettel, egyéni zamattal tágít­ják a műfaj határait. Az al­kotó módszereket eddig isme-l rétién hatásokkal gazdagítják, a tartalom minél sokrétűbb ki­fejtése érdekében. A LENGYEL GRAFIKÁN belül kiemelkedő hely illeti meg a fa- és linómetszést. Itt alakult ki leginkább a sajátos nemzeti karakter. A két kiál­lító művész: Krystina Bieniek és Emilia Nozko-Paprocka, a fiatal fametsző generáció te­hetséges képviselője. Mindket­tőjükre jellemző az anyag tö­kéletes ismerete, a fölényes biztonság mellett az az elfogu­latlanság, amely a felszabadu­lás utáni nemzedék sajátja. Krystina Bieniek (1956-ban végezte a varsói képzőművé­szeti főiskolát) szilárdabb egyéniség. Alkotásai egyenle­tesebbek, de kissé tárgyilago­sak. Markánsan megragadott tájképei a táj karakterén és szerkezetén kívül a nagyvona­lú fekete-fehér komponálás szép darabjai. Konstanca című lapján a parti házak feketéi­nek és a csónakok fehérjeinek egyensúlya remeklés. Föveny fürdő Konstancában szűkmar­kúságában megragadó. Felsza­badult játékosság, szellem és ötlet a Madarak és kalitkák színes linómetszete. A technf kai fölényesség néha fölösle­ges bravúrokra ragadtatja: Ki­csi és Akt című lapjai anyag- szerűtlenül tusraj zhatásúak. Emilia Nozko-Paprocka (a varsói főiskolán 1955-ben fe­jezte be tanulmányait) művé­szete melegebb, dúsabb. Mű­vei egyenetlenebbek társáé­nál. Ez talán sokoldalúbb kí­sérletezéseiből adódik. Ipari tájainak (Papírgyár Piatra Neamtban, Cementgyár Bizac- ban) szigorú konstruktivitása mellett mozgalmas és közvet­len megformálásúak figurális témái. Lányka Rodopyból té­gellyel szinte indiai istennőt idéz, a Bolgár lány kínai met­Szarvas Aladár, Eger. A fűszerbolt nyitvatartási idejé­vel kapcsolatos levelét lapunkban felhasználjuk. Reméljük, hogy az illetékes kereskedelmi szervek ez­után módosítják majd a nyitva­tartási időpontot. Bíró József, Hatvan. Panaszára a Hatvani Járásbíró­ság közölte szerkesztőségünkkel, hogy az ügy azért húzódik, mert az első felszólítás után nem kö­zölte a Járásbírósággal; hogy a le­vonás már megtörtént. Megkeres­ték az Egri Vendéglátóipari Vál­lalatot; igazolja a letiltást. Farkas Sándor, Felsotárkány. A villany bekapcsolásával kap­csolatos panaszára közöljük, hogy az AVESZ feszültségi viszonyok miatt nem tudja bekapcsolni a vil­lanyt. 1963-ban a község felső ré­szén új transzformátor-állomást építenek, s akkor sor kerül a még hátralevő házaknak a villanyháló­zatba való bekapcsolására. Kovács Tibomé, Felnémet. Az autóbusz idejével kapcsolatos panaszára közölte a 4. sz AKÖV, hogy a szóban forgó helyijáratot a gyenge forgalom miatt kellett le­állítani. November 26-ával azonban próbaképpen indítanak egy 19,37 órakor induló autóbuszt, amely 19,54 órakor érkezik Felnémetre. szetek hatását mutatja. A Var­sói öreg sikátor hangulata meg­ragadó. Hal című színes famet­szete tiszta kompozíciójával, gazdag, érzékletes megmunká­lásával emelkedik ki. Napfo­gyatkozás a világos képszerke­zet és különleges hangulat sze­rencsés találkozása; Gát — a kiállítás legszebb darabja — a kis és nagy formák, a fekete­fehér egyensúlya, a természet felett aratott diadal kitűnő megfogalmazása. A TEHETSÉGES, FIATAL művésznők kiállítása sajátos szelleménél fogva a közvetlen műélvezeten felül igen gon­dolatébresztő. Elsősorban di­cséretet érdemel a rendezés, amely a szűkös lehetőségek maximális kihasználásával színvonalas kiállítást hozott létre. De ... milyen örvendetes lenne, ha a klub kiállításai elveszítenék exkluzivitásukat. Nem lenne az ilyen kiállítás élménye csak néhány száz em­beré. Szükséges itt is kialakí­tani azt az egészséges kölcsön­hatást, amely minden igazi művészet éltetője. Sajnos, a kultúrforradalomban nálunk eddig a képzőművészetek igen mostoha helyet foglaltak el. Itt nem a művészek alkotási lehetőségeit, állami támogatá­sát értem, hanem azt a tömeg­bázis-teremtést, amelyet pl. az irodalom, vagy a zene meg­kapott. Az okok kutatása nem e cikk feladata. Inkább keres­sük a megoldást. A kulturális szervek és a művészek tettek­ben megnyilvánuló összefogá­sa, a közérthetőség-modernes- ség helyes értékelése, a sajtó segítsége együttesen talán el­indíthatja az erjedést. Közügy- gyé kell tenni a kiállításokat! Tilles Béla 1962. NOVEMBER 3*.j SZERDA: STEFÁNIA 75 évvel ezelőtt, — 1887-ben vezette be Puskás Tivadar Bu­dapesten a távbeszé­lő fejlődése szem­pontjából korszak- alkotó multiplex kapcsolószekrényt, amelynek lényege az, hogy bármely előfizető beszélhet egymással és a köz­pont egy időben több beszélgetést is kap­csolhat. A Puskás-féle telefonközpont) 330 évvel ezelőtt; 1632. november 28-án született JEAN BAPTISTE LULLY francia zeneszerző. 1672-ben színházat nyitott és itt adta elő operáit, balettjeit. Több Moliére- vígjátékhoz irt kísérőzenét. Nevezetes újítása volt a lassú-gyors- lassú vázú, ún. „francia nyitány”. Életrajzát Romain' Rolland írta meg. 205 évvel ezelőtt, 1757-ben e napon halt meg WILLIAM BLAKE angol költő és festő. Költeményeiben a forradalmi motívumok misztikus elemekkel keverednek, hol kristálytiszta formákkal; hol pedig kavargó szabadverssel dolgozik. Költészetében a szim­bolisták, festészetében pedig a misztikus vonásai miatt (Hamlet és atyja szelleme) a prerafaeliták előfutárának tekintik. 75 évvel ezelőtt, 1887. november 28-án indult meg az első vil­lamos járat Budapesten a Nyugati pályaudvar és a Király (mai Majakovszkij) utca között. FILM: Utasás a léggömbön J B I\1 H i\z§P líl • aa Ü S O C?„ * Egerben este 7 órakor: KARÁCSONYI VŐLEGÉNY (Jókai bérlet) Verpeléten este 7 órakor: HAMLETNEK NINCS IGAZA — A HIRTELEN beköszön­tött télies idő ellenére is foly­tatják a Mátra északi oldalán, a Gyöngyöst Páráddal összekö­tő útszakasz korszerűsítési munkálatait. A munkások he­lyenként egyméteres hótorla­szokkal veszik fel a küzdel­met, hogy a kitűzött időre, az év végére befejezzék az alapo­zási munkálatokat. Franciaország festői tájai fölé viszi el a nézőt a színes, széles vásznú francia film, amelyet a hatvani Vörös Csillái) Filmszínház mutat be november 29—december 2-ig. Mozik műsora EGRI .VÖRÖS CSILLAG: Csak ketten látszhatják EGRI BRÖDY: Elcserélt randevú GYÖNGYÖSI PUSKIN: Éjjeli vendég HATVANI KOSSUTH: Bekerítve HEVES: Két élet H. rész PÉTERVÁSÁRA: Afrikai képeskönyv FÜZESABONY: Egy asszony-; meg a lánya 43. — Ó, nekem jó a szemém! — állította Gebenyi, mert szí­vesen elálldogált volna a he­gyen. — Azt is meglátom, amit nem kéne... Bízzátok csak rám, felmegyek, és minden rendben lesz. Múzsái letorkolta: — Megmondom én mindjárt, hová mégy! Velem maradsz, nyavalyás. És ha rád jön a lankadás, majd megbiztatlak az ásónyéllel. Ügyis időt vesz­tettünk ... a' fene egye meg ezt a papot: mert ha ő nem jön, mindjárt indultunk volna. Előre is kiáltott Palináknak, nyomta a szívét, hogy felese­lésre pazarolta a drága perce­ket: — Látja, plébános úr? Ezért nem kell máskor összekeverni a hétszentséget a bukszával! A pap nem felelt. Vörösen, gyorsan kapaszkodott felfelé a Kisközön, egy-egy aggódó pil­lantást vetve az oldalba: s a lihegő, meg-megtorlódó soka­ság most már sajnálta, hogy nem mozdult az első szóra. — Csak el ne késsünk — fo­hászkodott Czobádi, két léleg­zetvétel közt, teljesen megfe­ledkezve róla, hogy odalent neki is sürgősebb volt kitaní­tani a papot, mint a veszede­lembe került öregembert. — Mert ez más, mint a tűz I — magyarázta Farsang, eny­hítve közös lelkifurdalásukat. — Ha tűz van, meglátja az em­ber a füstöt, és már szalad... De a hegy nem füstöl, és nem is csúszkál olyan sűrűn... A Kisköz derekán Madaras megállt. Innen már jól látszott Márton fehér háza: fehéren, szélesen, tömzsin állt az oldal­ban, mint egy elmozdíthatat- lan kőtömb. De mögötte lát­szott a leszakadt part is, a ház végének nekizúdult rengeteg föld, talán száz vagonra való is lehet, és a csendben élesen hallatszottak a kamra megfe­szülő gerendázatának roppa­násai. Pista már felért az ud­varra, éppen beszaladt a ház­ba. Madaras gyorsan határozott. — Fele egyenesen az udvar­ra megy, — mondta hangosan, az emberekhez fordulva. — Fele meg hátra, a mélyút fölé. Értitek? Két ódáiról állunk neki, egyszerre. A Kisköz tele volt emberrel. Palinék tekintete meglepetten siklott végig az embersűrűn, a pap csak most vette észre iga­zán, hogy milyen sokan jöttek. Közelebb hajolt Madaras­hoz. — Mi történt magukkal? — kérdezte halkan. Az elnök akaratosan elmoso­lyodott. S felelt volna, de Ge­benyi már megint nyivákolt valahol, a kis ember nem is látszott, csak a sipító, ijedt hangját lehetett hallani: — De honnan tudjuk hogy mennyi a fele? Madaras bosszúsan rákiál­tott: — Ne okoskodj már! Egy jobbra, egy balra, egy jobbra, egy balra ... mit lehet ezen nem érteni? Hát akkor, indu­lás, elvtársak. Szaporán! Farsangnak szólt: — Imre, te menj a mélyút- hoz: én itt leszek az udvaron. Mindjárt a ház tövében kezdjük, és mentői hamarább találkoznunk kell. — Jó. — Bármi kell, kiálts át. És ne kíméljétek a szerszámot. — Jó — mondta megint Far­sang, és a balra kiváló sor ele­jén sietve megindult felfelé. A nap már melegebben sü­tött, a szélámyékos helyeken megpuhult a föld, csúszós lett, az emberek jobbra-balra szán- káztak a sárban. Múzsái lába alól kiugrott egy kődarab, a fe­kete ember hatalmasan meg­csúszott, majd kidöntött egy fát, káromkodva kapaszkodott meg a törzsében: de mikor megpillantotta Gebenyi elszon­tyolodott ábrázatát, hirtelen elnevette magát: — Na, te Sanyarú Vendel, a közepe már száraz lesz, ne bú­sülj ... Addig áss, amíg szá­razát nem találsz! Pista jött elébük, és elgyö­történ mondta, hol az elnökre, hol a papra pillantva: — Könyörögtem neki, hogy jöjjön ki, ne maradjon bent... Hajnal óta talán már század- szőr ismétlem, de hiába: nem is tudom megérteni, hogy ül a széken, néz maga elé, és nem felel semmit... — Megátalkodott ember! — mondta a pap. — Ne félj, már itt vagyunk — mondta Madaras. A ház ajtaja nyitva volt, Mú­zsái meg is állt, benézett a konyhába, s kiáltani akart: de aztán meggondolta magát, le­gyintett, 4 és ment a ház végé­hez egyenesen. Fejcsóválva nézte a roppant tömegű, lesza­kadt földet, a kamra tűzfalát is betakarta az omlás, s nyom­ta, nyöszörgette a tetőt, időn­ként mintha fájdalmasan vé- gigrándult volna az egész tető­gerinc a vad nyomástól. Na, mire ezt elhordjuk... — gon­dolta Múzsái, aztán mérgesen belevágott a földbe. Az embe­reket nem kellett dirigálni, el­osztódtak maguktól az omlás hosszában, szótlanul nekilát­tak, és egy perc múlva nagy csomókban, sűrűn repült hát­rafelé a sáros föld. Madaras le­dobta a csákányt. — Nem ér ez itt semmit — mondta. — Pista, hozz nekem lapátot! — Nekem is! — szólt a pap. A fiú bebújt a kamrába, 3 ami ásót, lapátot, talált, kido­bálta. Madaras fogott egy jó széles lapátot, jó erős nyelűt, a földre támasztva kipróbálta a hosszát, aztán helyet fogott ma­gának mindjárt a fal tövében. A falat kell kiszabadítani, a többi már nem olyan sürgős — gondolta, és nagy darab földe­ket emelve, lapátolni kezdett. Palinák melléje állt. Nem szólt ő sem, gyakorlott, gyors mozdulattal dobálta hátra a. földet, és az elnök, aki a sze­me sarkából akaratlanul is látta a pap mozgását, hamar észrevette, hogy a plébános keze szaporábban jár, mint az övé. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom