Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

1 •«EFOJSSG 1962. november 25., vasárnap Befejezte munkáját a pártkongresszus (Folytatás az 1. oldalról.) vetlenebb célja a szudáni re­akciós bábkormány megdönté­se. Kudarcot vallott a reakciós katonai klikk törekvése, hogy országunkat az agresszív impe­rialista tömbhöz láncolja és katonai támaszponttá változ­tassa. Véglegesen azonban csak a rendszer megdöntésével ke­rülhetjük el ezt a veszélyt. E. MUNOZ, 8z Ecuadori Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, elismeréssel beszélt a magyar- országi eredményekről, majd hangoztatta: Az ecuadori tömegek napról napra fokozottabban síkra szállnak a nyomor, az elnyo­más és a tudatlanság ellen és falun, városban harcolnak azo­kért a társadalmi változáso­kért, amelyekre az országnak szüksége van; harcolnak egy nemzeti demokratikus rend­szerért és az ecuadori társada­lom nem kapitalista jellegű fejlődéséért, amely az egyetlen kiút a súlyos gazdasági válság­ból, az ország jelenlegi súlyos helyzetéből. R. MARTINEZ, a Nicaraguái Szocialista Patt Központi Bizottságának tagja, hangoztatta felszólalásában: — A nicaraguai Szocialista Párt — híven a marxizmus— leninizmus elveihez — helyes­li a személyi kultusz ellen ho­zott mélyreható intézkedése­ket. Ugyanakkor elítéli az al­bán párt vezetőinek dogmati­kus magatartását, amely a szocialista tábor egységének aláaknázására irányul... A Libanoni Kommunista Párt küldötte üdvözölte ezután a kongresz- szust, majd arról beszélt, hogy az imperialisták közel- és kö­zép-keleti katonai támaszpont­jai nemcsak azokra az orszá­gokra jelentenek nagy veszélyt, ahol a támaszpontokat felépí­tették, hanem a térség vala­mennyi országára, beleértve Libanont is. Ezért népünk azt követeli, hogy Libanon külpo­litikájának alapja a semleges­ség, az afrikai-ázsiai, valamint a latin-amerikai népeknek a gyarmati rendszer felszámolá­sáért vívott harcával való szo­lidaritás legyen. A Szovjetunióval és a szocia­lista tábor többi országával az egyenlőség alapján megkötött kereskedelmi egyezmények be­bizonyították, hogy Libanon­nak érdeke diplomáciai kap­csolatokat teremteni a Ma­gyar Népköztársasággal és azokkal a szocialista országok­kal. amelyekkel Libanonnak eddig ilyen kapcsolatai nem voltak. Meggyőződésünk, hogy mindenki megbecsüli és érté­keli a Szovjetunió politikáiát, s elismeri, hogy ez a politika legutóbb válságos helyzetből mentette ki az emberiséget — mondotta a továbbiakban. — A különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élése közös érdeke va­lamennyi nagy és kis népnek. A monopolisták, akik új hábo­rút készítenek elő, teljes ere­jükből igyekeznél: megakadá­lyozni ennek a lenini elvnek a megvalósítását és a világot új háború felé sodorják. A dog­matikusok és a szektások is akadályozzák ennek az elvnek a megvalósítását. Példa erre az Albán Munkapárt vezetői­nek politikai irányzata. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja és Hruscsov elvtárs ellen elhangzott kijelentéseik felhá­borítanak bennünket. Az Al­bán Munkapárt vezetői csak látszólag hagyták jóvá a kom­munista és munkáspártok 1957. és 1960. évi moszkvai érte­kezleteken elfogadott okmá­nyokat, a valóságban eltávo­lodtak a marxista—leninista elvektől és megbontják a nem­zetközi kommunista mozgalom egységét — hangsúlyozta a li­banoni küldött. jának képviselője befejezésül I ge, a kommunista- és munkás­állást foglalt a nemzetközi pártok 1957-ben és 1960-ban kommunista mozgalom egysé- | hozott határozatai mellett. ARMAND NICOLAS, a Martinique-i Kommunista Párt küldötte felszólalásában hangoztatta: — Meg vagyunk győződve a békés együttélés szükségessé­géről, amely lehetővé teszi a szocializmus győzelmes előre­haladását. Az egymás mellett éles nem kapituláció az impe­rializmus előtt — ahogy azt a dogmatikusok gondolják —, hanem éppen ellenkezőleg, az aintiimperialista harc ösztön­zője. A békés egymás mellett élés politikája megköveteli a nemzetközi kommunista moz­galom egységét is. Ezért nem helyeselhetjük az albán veze­tők magatartását, amely sem­miképpen sem az egység erő­sítését szolgálja. P. SANCHEZ, a Hondurasi Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja felszólalásában hangoztatta: — Mi azt tartjuk, hogy a je­lenlegi idők legfontosabb kér­dése, a világbéke fenntartása és erősítése, az imperializmus háborús intézkedéseinek meg­fékezése, az általános és teljes leszerelés elérése a nemzetkö­| zi ellenőrzés alatt — a békés ! egymás mellett élés győzel- I mével, a hidegháború meg- ! szüntetésével. A magasztos és nemes cél ; megvalósításának alapvető és fontos tényezője a szocialista I tábor létezése, élén a nagy Szovjetunióval, amely a törté­nelemben úttörő volt a szocia­lista társadalom felépítésében, és úttörő ma, a kommunis­ta társadalom — az emberiség magasztos álma — megterem­tésében. A Hondurasi Kommunista Párt számára, amely aláírta a kommunista és munkáspártolc 1957-ben és 1960-ban, Moszk­vában tartott értekezleten ho­zott határozatokat, nem kö­zömbös a többi 'testvérpárt te­vékenysége és a nemzetközi kommunista mozgalmat érintő kérdésekben kinyilvánított ál­lásfoglalásai. Ezért bírálta és bírálja pártunk az Albán Munkapárt, vezetőinek antite-' ninista nézeteit. Szükségesnek tartjuk kife­jezni aggodalmunkat az India és a nagy népi Kína határán történt incidensek miatt, amit az imperialisták tovább akar­nak mélyíteni, veszélyeztet­ve a népek békéjét. Remél­jük, hogy ez a probléma tár­gyalás útján megoldást nyer, amint ezt a kínai nép kormá­nya javasolja. Ezeket a békés törekvéseket pártunk is; for­rón üdvözli és támogatja — hangoztatta. A Guatemalái Munkapárt küldötte a többi között kijelentette: tá­mogatjuk a szovjet kormány­nak és a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának, a nemzetközi kommunista mozgalom legki- próbáltabb csapatának politi­káját, amely a békét, a hala­dást szolgálja, s a népek bé­kés egymás mellett élésének elvét érvényesíti. A kubai forradalommal foglalkozva ki­jelentette, hogy a kubai nép ügyével való szolidaritásuk egyben azt az elhatározást fe­jezi ki, hogy országukban is győzelemre vigyék a szocializ­mus ügyét. A Magyar Szocialista Munkáspárt Vili. kongresszusának ötödik napja Szombaton reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kong­resszusa. Az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy a tanácskozás megnyitása óta 714 távirat és levél érkezett a kongresszus titkárságára. Gyárak, termelőszövetkezetek, intézmények dolgozói, a fegyveres testületek tagjai és ma­gánemberek üdvözölték a kongresszust és sok sikert kívántak munkájához. Külföldről 24 távirat érkezett. Táviratban üdvözölte a kongresszust számos testvérpárt. Ezután Biszku Béla ismertette a Haiti Né­pi Egyetértés Pártja Központi Bizottságának táviratát. Elküldte üdvözletét a Brazil Kommunista Párt főtitkára, L. C. Prestes, elküldték aján­dékukat a görögországi Averof-börtön politi­kai foglyai. Az elnök a kongresszus részvevői­nek nagy tapsa közben mutatta fel az ajándé­kot, egy művészi kivitelű tálat. Táviratban üdvözölte a kongresszust a Szovjetunióból több gyár, állami gazdaság, kolhoz kollektívája. A Szovjet Baráti és Kul­turális Kapcsolatok Társasága Szövetségének elnöksége, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetősége, a rmszkvai Komszomol-iskolán ta­nuló ifjú kommunisták. Táviratot küldött továbbá az ipoly-sokoleci Csehszlovák—Magyar Barátság Termelőszö­vetkezet és az eislébeni kereskedelmi szakis­kola. Biszku Béla javaslatára a kongresszus majd a Népszabadságban mond köszönetét az üdvözletekért. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt az első és második napirendi pont vitájában elhangzott felszólalásokra. MOHAMED FARHAT, ^ & Marokkói Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja ' A mi pártunk feladata az? hogy népünk hű szolgája legyen Kádár János elvtárs válássá a VtH. kongresszus vitájában elhangzott felszólalásokra üdvözölte a kongresszust, ez­után a marokkói helyzetről és pártja harcáról szólt: — Azért dolgozunk, hogy a szegényparasztsággal szövetsé­ges proletariátus legyen a ve­zető ereje egy széles népi ösz- szefogásnak, amely magába foglalja a kispolgárság minden rétegét, valamint a nemzet burzsoáziának olyan erőit, amelyekből még nem halt ki teljesen a kolonializmus elleni érzés. Jelenleg országunk poli­tikai életét a néptömegeknek az a követelése hatja át, hogy az országnak hétévi független­ség után adjanak alkotmányt. De a kormány egy olyan alkot­mány megadását ígéri, amely­nek szövege még titkos és ame­lyet külföldi szakértők készí­tettek. akik közül egyesek a protektorátus idején a francia kolonializmus szolgálatában álltak... G. OSARIO, a Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja Tisztelt kongresszus! Tisztelt elvtársak! Kedves elvtársnők! A Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolója feletti vita — vé­leményem szerint — elvi, egy­szersmind konkrét és magas színvonalú volt. A kongresszus vitájában kifejezésre jutott, hogy a küldöttek egyetértenek a párt fő irányvonalával, ki­fejezésre jutott, hogy a magyar kommunisták félmilliós serege egységes pártunk politikáját illetően. A kongresszuson is,.és az épület falain túl is nagyon sok, pártunk harca szempont­jából kedvező és jó dolog tör­tént ezekben a napokban. Űj felajánlások történtek, új-mun- kabrigádok, új — a szocialista címért küzdő — brigádok egész sora alakul. A dolgozók közös­sége nagyon sok helyen elha­tározta, hogy a kongresszus tiszteletére ünnepi műszakot szervez, szocialista felajánlá­sokkal. • . A kongresszus idején ezrével megtartott gyűléseken, rop- gyűléseken,. a felszólalásában a többi közötti hangoztatta: — Teljes szívből gratulálunk az MSZMP-nek és az egész ma­gyar népnek a sikerekhez, amelyeket elért, A Kolumbiai Kommunista Párt legutóbbi kongresszusán üdvözölte a Szovjetunió Kom­munista Pártját a dogmatiz- mus, a revizionizmus és a sze­mélyi kultusz ellen folytatott eredményes ideológiai harcá­ért. Ugyancsak egyetértésün­ket fejezzük ki az MSZMP-vel s szolidaritást vállalunk azzal a felfogással, amelyet az Al­bán Munkapárt vezetőivel kap­csolatban a Központi Bizottság beszámolójában Kádár János fejtett ki — mondotta. A Perui Kommunista Párt küldötte bevezetőben kijelen­tette: — Eeredményeík lelkesíte­nek bennünket, segítenek har- j cunkban. Ezután a Perui Kom­munista Párt munkájáról tá­jékoztatta a VIII. kongresszust, ; FELIX DIXON, Panama Népi Pártja Központi Bizottságának tagja a pártok közötti eszmecsere fontosságáról beszélt, majd a Népi Párt feladatairól szólt, végül a nemzetközi helyzetet elemezte. — Most — sokkal inkább, mint bármikor — szükségünk van a szocialista világ erejére, hogy a Karib-tenger térségé­ben az imperialisták provoká­ciói ellenére fenntartsuk a bé­két. A Népi Párt nagy kam­pányt folytat a békéért, a csa­tornaövezet semlegesítéséért és a területünkön levő amerikai támaszpontok leszereléséért. JOSE SANCHEZ VERDE, a Salvador! Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja bevezetőben vázolta a Salvado­rt nép helyzetét, majd kijelen­tette: — Az önök népe, amely a szovjet -ép testvé’’* segítségé­vel ol v-szerű ty őzeimet aratott, követ-udő példaként áll előttünk. Az önök munká­ja, sok-sok gazdag eredménye lelkesíteni fog bennünket fel- szabadulási harcunkban. A Sal­vadort nép élénken figyeli a kubai forradalom sorsát, és a maga dicsőséges jövőjét látja abban. Salvador kommunista párt­a magyar nép dolgozó töme­geinek az a készsége, hogy en­nek a politikának megvalósí­tásáért, további megerősítésé­ért' dolgozni akarnak. Tisztelt kongresszus! Minden bizonnyal emlékez­nek az elvtársak arra, hogy három évvel ezelőtt, pártunk VII. kongresszusának napjai­ban, párttagságunk, munkás- osztályunk, népünk tömegei­ben igényként, kívánságként jelentkezett az, hogy a párt po­litikája ne változzék, és a párt ugyanazt a politikát folytassa, amelyet a VII. kongresszust megelőző időszakban kidolgo­zott. Most, a párt VIII. kong­resszusán elmondhatjuk, hogy ezt az igényt a bizonyosság váltotta fel. Most már nem csak várják a velünk egyetér­tők a Vili. kongresszustól, hogy erősítse meg pártunk ed­dig követett fő irányvonalát, hanem bizonyosak is abban, hogy ez így is lesz. Sugatagi elvtárs, a budapesti Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár szocialista bri­gádjának képviselője elmon­dotta, hogy brigádjuk képvi­seletében már a VII. kongres­szuson felszólalt egy elvtárs, aki akkor kifejezte egyetértését. Su­gatagi elvtárs most arról szá­molt be, hogyan hajtották vég­re azt az ünnepélyes kötele­zettséget, amelyet a VII. kong­resszus színe előtt szocialista brigádjuk vállalt. Aki valaha foglalkozott öntödei munká­val, nagyon jól tudja, mint je­lent, hogy a szocialista brigád az öntödei selejtet 6 százalék­ról — ami nem is a legrosz- szabb ebben a szakmában — egy százalék alá szorította le. Ez a. szocialista munka nagy­szerű hőstette. Sugatagi elvtárs azt is mondotta, nem biztos, hogy a párt IX. kongresszusán ő képviseli-e majd brigádju­kat, de akkor már arról sze­retnének beszámolni, hogy az egész műhely, talán az egész üzem szocialista lett. Ebben is kifejezésre jut az a bizonyosság, az a mély meg­győződés, hogy politikánkon semmiféle lényegbevágó válto­zás nem lehet. E politika fő jellemvonása az, hogy a mar­xista—leninista elveken nyug­szik, torzítás nélküli kommu­nista politika. E politika lé­nyegét és fő irányát meg kell őrizni. Párttagságunknak, munkás- osztályunknak, dolgozó né­pünknek meggyőződése, hogy ez a politika változatlan, erős, s mindenkor megfelel a nép céljainak. Ennek a legfőbb bizonyítéka dolgozó népünk helytállása. Elvtársik' Az elmúlt három évben a dolgozó osztályok közül a ma­gyar munkásosztály vállalta a fő terhet. A helytállásnak oly nagyszerű, hősi — mert itt helyénvaló ez a szó — példá­ját tanúsítja, amire nagyon büszkék lehetünk osztálytest­véreink előtt az egész világon Azok a feladatok, amelyeket a legutóbbi kongresszus óta el­telt három esztendő alatt a ma­gyar nép megoldott és ame­lyekből a fő terhet — ezt is­mételten hangsúlyoznom kell — a magyar munkásosztály vállalta, nagyszerű sikerek forrásai. Az itt jelenlevők előtt, de általában az ország és a világ előtt sem titok, mekko­ra nehézséget kellett leküzde- nie pártunknál: és népünknek az ellerfforradalom után: az elemi rend megteremtése, a népi demokratikus rendszer megszilárdítása, a népgazdaság elemi konszolidációjának meg­teremtése közepette kellett megoldani, az általános fejlő­dés által napirendre tűzött kér­déseket. Amikor azt mondjuk, hogy leraktuk a szocializmus alap­jait, végbement a magyar me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése, akkor tanácskozásokra, agitácíóra is gondolunk — sok­szor nagyon hosszadalmas, tü­relmes agitációra,—, de a si­ker történelmi jelentőségét igazáhan a maga teljességében csak nagyobb távlatban tud­juk megítélni. Bár a falu szo­cialista átszervezésének ered­ményes, nagy, hősi munkájá- nál a magyar parasztság is minden elismerést megérde­mel, mégis helyes, ha elsőnek a magyar munkásosztályt emel­jük ki, mert a testvéri .paraszti dolgozó osztályt a munkásosz­tály forradalmi pártja, öntu­data vezette a helyes útra és segítette abban, hogy megte­remtse önmagának a új, szo­cialista élet alapjait. Szó esett más kérdésekről, más feladatokról is, így hon­védségünk fegyverzetének kor­szerűsítéséről. Ez szintén nem csekélység. A néphadsereg szervezetét és fegyverzetét kor­szerűsítettük, és ebből a fel* adatból is adódik teher, amely­nek nem kis részét ugyancsak h magyar munkásosztály viseli. A parasztság helytállása is jól hijejezi egyetértését pártunk politikájúval Ebben a kérdésben a körülmé­nyek sem mellékesek: paraszt testvéreink életüknek szinte minden korábbi formájával, évszázados, sok nemzedékeken át megrögződött szokásokkal, munkamódszerekkel szakítot­tak, amikor a szocialista utat választottuk. S ami ezek után parasztságunknak az utóbbi két évben felmutatott munká­ját illeti — ezzel az átkozott aszállyal is harcolva — erről csak a legnagyobb elisnfferés szavaival szólhat kongresszu­sunk. Az aszály ellenére az átlag­termések tűrhetőek, parasztsá­gunk a lélekölő szárazsággal is dacolva, szorgalmasan dolgo­zott. Azt mondhatjuk, hogy bár az ördög elvitte az idei jó ter­mésbe vetett reménységünket, de egy esztendő termésénél sokkal több és sokkal ' jobb, ahogyan a ml parasztságunk a szocialista nagyüzemi terme­lésbe beilleszkedett, ahogyan vezetőit kiválasztotta, ahogyan dolgozott. Ez a jövő nagy és biztos garanciája. Ha a mi pa­rasztságunk ezt a munkaszelle­met, ezt az egyetértést, ezt a nemes — már azt mondhatjuk szocialista — törekvést megőrzi és tovább erősítir akkor a me­zőgazdaság fejlesztésére vonat­kozó terveink sorra, rendre és még reményeinknél előbb fog­nak teljesedni. A munkásosztály és a pa­rasztság helytállásáról szólva tulajdonképpen szólottám a magyar értelmiség jelentős többségének helytállásáról is. mert ahol termelő munka fo­lyik ott mindenütt vannak értelmiségi dolgozók is. Elmondhatjuk, hogy többsé­gük öntudattal, bizakodással, lelkesedéssel, munkásainkkal, parasztjainkkal egy sorban dol­gozott és az eredményekre büszke lehet. Meg kejl még említenem, mint a politikával való egyet­értést, a párt iránti bizalmat bizonyító nagyon fontos t.énjH. hogy milyen nyugodtan visel­kedett a magyar nép kritikus helyzetekben. A múlt év au­gusztusában—szeptemberében az imperialisták méregkeveré­sének eredményeképpen na­gyon kiéleződött és kritikusiá vált a helyzet a nyugat-berlini kérdésben. Most, az elmúlt-he­tekben az USA agresszív lé­pései következtében még kriti­kusabb, élesebb volt a'nem­zetközi helyzet. Az emberek mindkét alkalommal tudták, hogy a helyzet komoly. A mun­kában, a magatartásban, az ál­talános. hogy úgy mondjam, szocialista fegyelemben nagy­szerű vizsgát tett a magyar nép. Akinek volt aIV-r' - szip­pantani egy kicsit, "v'kben az (Folytatása a 3. oldalon) \ legkülönbözőbb formában .futott kifejezésre az egyetértés pártunk politikájával;

Next

/
Oldalképek
Tartalom