Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-25 / 276. szám
/ IMI. november 25., vasárnap NEPOJSAG Befejezte munkáját a pártkongresszus (Folytatás a 2. oldalról) időkben a nagy és erős kapitalista országok légköréből, tudja, hogy ott a meggyötört nép ezekben a napokban valósággal idegbeteg volt. A mi népünk magatartása nagysízerű, öntudatos volt. Gondoljanak az ez év október 23-i, 24-i, 25-i súlyos helyzetre. Az emberek a gyárakban, a hivatalokban, az irodákban, a földeken nyugodtan dolgoztak. És miért? Mert jó tapasztalatuk van a pártunk és a nemzetközi munkásmozgalom helyes politikájáról. Mert — ahogy a mi népünk nevezi — a hruscsovi politikában, „Hruscsovék eszében’' < lehet bízni. Ez a közvélemény Magyarországon. Ez egyetértés és szolidaritás azzal a politikával, amit mi tudományosan úgy nevezünk, hogy marxista—leninista, kommunista politika, mindenféle revizionista és dogmatikus torzítás nélkül. (Nagy taps.) Beszélnünk kell hadseregünk helytállásáról is. A hadsereg életét a dolog természeténél fogva a közvélemény kevésbé ismerheti. De akik ismerik a hadsereg felkészültségét, szellemét, egyetérthetnek azzal, hogy legnagyobb elismerés illeti honvédségünket. A személyi állomány felkészültsége megfelel a korszerű technika által támasztott magas követelményeknek. Hadseregünk politikai szellemét jellemzi, hogy amikor a berlini kérdésben tavaly feszültté vált a helyzet, a katonák többsége önkéntes elhatározás alapján kijelentette: kész a tovább- szolgálatra. Az idén a katonáknak nagy része ugyancsak megbeszélte a helyzetet és — a leszerelés előtt állók kijelentették, hogy készek továbbszolgálni. Nem kevesen jelentkeztek önkéntesnek Kubába. Ez is hozzátartozik hadseregünk, katonáink politikai és hazafias magatartásához. (Nagy taps.) Mindez együttvéve meggyőző és nem vitatható bizonyítéka annak, hogy pártunk politikai irányvonalával nemcsak a kongresszus küldöttei, hanem egész párttagságunk, nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az egész dolgozó nép legszélesebb tömegei egyetértenék — helyeslik és támogatják azt. És ami szintén nagyon jó: már nem is foglalkoztatja őket az a gondolat, hogy ez a politika valamilyen irányban változhat. Az a kötelességünk, hogy a népnek ezt a bizonyosságát még jobban megerősítsük. A mi marxista—leninista politikánkban nem lesznek cikk- cakkok, sem kitérők, sem törések. Az a feladatunk, hogy ezt a helyes politikát szilárdítsuk, fejlesszük és következetesen alkalmazzuk az élet minden területén. Kedves elvtársak! A kongresszus több mint hatvan testvéri párt küldöttségének állás- foglalását hallgatta meg. A testvérpártok képviselői kijelentették: a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját marxista-leninista politikának, helyes politikának tartják, egyetértenek vele és szolidárisak pártunkkal. * Mindez azt jelenti számunkra, kongresszusunk számára, hogy két jogos kritikusunk: a magyar munkásosztály, a magyar nép, valamint a nemzetközi munkásosztály, a nemzetközi forradalmi kommunista világmozgarom azt mondja a mi politikánkra, hogy ez marxista—leninista, kommunista politika, helyes politika. Az internacionalizmussal kapcsolatban felvetődött az is, hogy ha a helyi érdek és az általános érdek ütközik, akkor az általános, a kommunista világmozgalom érdeke a döntő és a fontosabb. Egyetlen egy országban sem létezhet , olyan győzelmes kommunista forradalom, amely a kommunista világforradalom rovására, annak gyengítése árán erősödhetne. Mert, ha a kommunista világ- | forradalom valamelyik párt lé- 1 pése, vagy elhatározása következtében gyengül, akkor az illető párt alapjai is meginognak. Nem lehet egy adott országban sem a viliág kommunista mozgalmával ellentétes irányban erősíteni a kommunista mozgalmat. (Nagy taps.) Ha mi, saját pártkérdéseinkre, a szocializmus építésének hazánkban felvetődő kérdéseire helyes, marxista—leninista választ adunk, az egyúttal a j kommunista világmozgalom J érdekeinek is megfelel. Az érdekek rendszerint akkor ütköznek, amikor a kérdésre adott válasz nem felel meg pontosan a marxista—leninista elveknek. A mi népünk érdeke egyetlen lényegbevágó kérdésben sem ütközik a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista világrendszer érdekeivel, hanem egybeesik azokkal. Önök hallották itt testvérpártjaink képviselőit, akik jó szívvel, kommunista meggyőződéssel mondták, hogy eredményeink őket is erősítik. Ml szintén azt mondjuk, hogy a szovjet nép, a lengyel, a kínai, a bolgár, — bármely szocializmust építő nép eredményei a mi népünket is erősítik. Nagyon jó az, hogy nemcsak a saját marxista vizsgálódásainkból merített meggyőződés alapján, hanem a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály véleménye alapján is jóváhagyást nyert és nyer a mi fő politikai vonalunk. Végül meg szeretném említeni —. nem mint döntő tényezőt, hanem mint tünetet — a kapitalista világ vélekedését pártunk politikájáról. Ügy tűnik, hogy a kapitalista Nyugat, az imperializmus fő erői, mintegy másfél-két esztendeje taktikát változtattak a Magyar Népköztársasággal I szemben. Addig a taktika lényege a bojkott, az izolálás, a j megsemmisítés, a likvidálás, a tudomásul nem vetel volt. Aztán új taktikát választottak, feltehetően azért, mert rájöt- í tek, hogy a régivel semmire sem mennek. Az új taktika az — és ezt a nyugati világ szóvivői nemegyszer meg is mondják —, hogy tudomásul veszik, hogy az MSZMP megnyerte a nép jelentős részének a támogatását. Magyarországon a helyzet jó, a közszellemet illetően is, az emberek életviszonyait, munkakörülményeit illetően is — a Magyar Népköztársaság erős. Ezt tudomásul kellett ven- niök és ezzel, mint realitással, számolniok kell. Ez jó és okos elhatározás részükről. Most igyekeznek érintkezést teremteni, fellazítani az eddigi merevséget. Itt van bizonyos találkozási pont az ő új taktikájuk és a mi politikánk között. Mi a békés egymás mellett élés, a normális diplomáciai kapcsolatok, a rendes kereskedelmi kapcsolatok, a kultúrkapcsolgtok, az utazás, a turistaforgalom hívei vagyunk. Ebben van érintkezési pont. Mi az ő taktikájukra azt mondjuk: állunk elébe. Véleményünk szerint, ha az emberek nemcsak egyszerűen a külső látszatot hasonlítják ösz- sze, hanem a tartalmat is megnézik és gondolkodnak is, inkább lesz valaki a kapitalizmus hívéből a szocializmus híve, mint fordítva. Mi hiszünk eszméink győzelmében. A helyzet ma az, hogy a világon hoz-' závetőleg negyvenmillió ember van a kommunisták önkéntes harci szervezetében, a kommunista pártokban, a marxista —leninista pártokban. És körülbelül egymilliárd ember már a gyakorlatban dolgozik, tevékenykedik a szocialista társadalmi rend építésén ötven évvel ezelőtt kevesebb volt a szocializmus, a kommunizmus híve, mint ma. ötven év múlva nem kevesebb lesz, mint most, hanem több. Mi nem félünk a kapitalisták mostani taktikájától sem. Az a véleményünk, hogy vitával is győzzük, ha kell. Sőtt, üdvözöljük a vitát, az érintkezést, a kereskedelmet. A békés versenyt ez egy kissé élénkebbé teszi és ezt gondoljuk, ez nem is árt. Itt van például a nyugateurópai Közös Piac, Nyomást akarnak ránk gyakorolni ezzel. JEzt persze már az amerikai monopolista körök is feltalálták, embargónak nevezték. És mi lett az eredmény? Nem tudták végrehajtani, mert szö- szövetségeseik egy része nem követte őket. Nekünk pedig kissé jobban kellett dolgoznunk. Olyan iparágakat hoztunk létre és teremtettünk meg, amelyek azelőtt nálunk nem léteztek. Lehet, hogy most egy kicsit meg akarnak szorongatni minket a Közös Piaccal, de az sem olyan nagyon rossz, mert ha jól körülnézünk országútikban, ha megnézzük a lehetőségeket, és ha a szükség is rá kényszerít egy kicsit, akkor gyorsabban tudunk dolgozni. Ez a tapasztalat. Nem félünk mi sem az érintkezéstől, sem a versenytől. Meggyőződésünk, hogy a mi rendszerünk kiállja a versenyt. Kapitalista kritikusaink általában — úgy látszik — pozitívan értékelik az eredményeinket. Kongresszusunk is foglalkoztatja őket. Itt is voltak* nyugati újságírók az első napon. Megnéztem a legnagyobb nyugati sajtóügynökségek és lapok állásfoglalásait. Csak a leglényegesebb megállapításaikat ismertetem. Azt írják, hogy az MSZMP VIII. kongresszusa nyugodt légkörben kezdte meg munkáját. Azt is írták, hogy szenzáció, drámai fordulat nem várható. Egy nagy nyugatnémet hírügynökség tudósítója úgy látszik azt hitte, hogy itt szőrösmellű, kacagányba öltözött, furkósbottal járó embereket talál, mert azt írta, hogy a kispolgári ízlés látható a kongresszusi küldöttek öltözködésén. (Derültség.) Érintenék néhány kérdést, amely a vitában felvetődött. A kérdések jelentős részénél egyszerű megállapításra szorítkozom, mivel ellenvélemény nem volt. De az egyetértés megállapítása hasznosnak tűnik. Az első ilyen kérdés: kongresszusunk teljes mértékben helyesli « párt ideológiáját, azt, hogy megtisztítottuk a revizionista és a dogmatikus torzításoktól, azt, hogy a párt a továbbiakban is kötelességének tartja a kétfrontos harcot. Meg kell állapítani* hogy pártunkban teljes az egyetértés a személyi kultusz torzításainak megítélésében. Nemcsak a kongresszus küldöttei, hanem egész párttagságunk fontos és fő kötelességének tartja, hogy a személyi kultusz mindenféle — akár a gondolkozásban fellelhető — maradványát is le- küzdje. A párt győzelmes harcának egyik fő feltételét abban látja, hogy pártunk megalkuvás nélkül gyökeresen leszámolt a személyi kultusszal. (Nagy taps.) A másik nagyon fontos tény* hogy kongresszusunk helyesli; támogatja pártunk szövetségi politikáját, amelynek elvi, politikai alapja és célja a szocialista társadalom teljes felépítése. Ez most a mi osztályharcunk döntő és központi kérdése. Minden cselekedet, ami a szocializmus teljes felépítését mozdítja elő, osztályharcos cselekedet. Akkor mérjük a halálos, a végleges és az utol(Főlytatása a 4. oldalon) Kádár János elvtárs a két első napirendi pont összefoglalóját tartja.
