Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-24 / 249. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. október 24., szeri* Győxött! Alig pár hónapja, hogy kikerült a mezőgazdasági technikum pad­jaiból, s faluja termelőszövetkeze­tében állattenyésztési brigádvezetö lett. Az emberek, akik irányítása alá tartoztak, bizony, eleinte mo­rogtak: — Ez a tejfelesszájú akar nekünk itt „parancsolgatni"?' Egyik este, amikor az istállóba lépett, a tehenészek éppen a fejes­hez készülődtek, nem vették észre érkezését. — Ezen a héten is 20 literrel túl­teljesítettem a tervet, de ez a gye­rek, biztosan nem veszi észre. Csalt, nem az kéne neki, hogy fél­óránként fejjem a teheneket? - méltatlankodott az egyik idősebb tehenész. A brigádvezető cipője alatt egy dió hangos reccsenéssel tört szét, szinte egyszerre fordultak a zaj irányába a tehenészek. — Sanyi bácsi! Azt üzeni az el­nök, hogy menjen be holnap az irodába, vegye fel a többlet-tejért járó prémiumot. A félóránkénti fejest meg majd legközelebb meg­beszéljük ... (ti) — 5200 HOLD őszi árpát, 720 hold őszi keveréktakar­mányt és 794 hold rozst ve­tettek el a hevesi járás ter­melőszövetkezetei, s ezzel a három növény vetési tervét százszázalékosan teljesítették. Rövidesen befejezik‘a terme­lőszövetkezetek a tervezett 19100 hold őszi búza veté­sét is. — A GYÖNGYÖSOROSZI Ércbánya dolgozói a kongresz- szttsi versenyben szép sikere­ket mutatnak föl: a legutóbbi értékelés szerint az eddigi ki­lenc hónap során az egy mun­kásra jutó teljes termelési ér- téktervüket 4,6 százalékkal szárnyalták túl. — AZ EGRI Városi Tanács V.B. holnap délelőtt kilenc órakor ülést tart. A végre­hajtó bizottsági ülésen töb­bek között megtárgyalják a lakosság téli zöldség- és gyü- möicseiiátását. — AZ ÉMÁSZ egri igazgató­ságának Borsod megyében dolgozó faluvillamosító brigád­jai a VIII. kongresszus tiszte­letére ünnepi munkahétbe kezdtek. Vállalásukat, ■— hogy Kisgyör, Mocsolyás, Bükkara­nyos és Harsány községek vil­lamosítását november másodi­kára befejezik -=~ teljesíteni fogják. — TEGNAP DÉLUTÁN ülést tartott a Hazafias Nép­front egri városi elnöksége. Takács Imrének, a Hazafias Népfront városi titkárának beszámolója alapján a terme­lőszövetkezetek dolgozóinak és vezetőinek szakmai okta­tását vitatták meg. TAVALY MÉG CSAK 23 fö tanult az Egri Lakatosáru- gyár dolgozói közül műszaki egyetemen, technikumban, gimnáziumban; idén ez a szám több mint négyszeresére emelkedett, s örvendetes, hogy közöttük 22 a párttag, amely az üzemi alapszervezet tagsá­gának egyharmadát jelenti. — KEDVES ÜNNEPSÉG keretében tartották meg az öregek napját Hatvanban is. A város negyven idős lakó­ját a helybeli szociális ott­honban látták vendégül. Az ünnepségen az óvodások és az iskolások műsorral szóra­koztatták az öregeket. (Hat­vani Ferencné) — _ ÜJ GYERMEKRUHA- szaküzlet nyílik a közeli na­pokban Hatvanban. Az üzletet a Heves megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi vállalat nyitja, eleget téve a város és a kör­nyék lakossága régebbi kéré­sének. Suhog a pálca Angol film Amennyire a hozzánk ke­rülő angol filmek egyikéből- másikából megállapítható, a fiatalság, még szorosabbra vé­ve a kormeghatározást, a ser­dülő fiatalság sok problémát okoz az angol közoktatásnak. Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi időben az angol fil­mek kíméletlennek látszó kri­tikával fordulnak a téma felé. Michael Croft regényét — John Creswell átdolgozásában — Leslie Norman vitte filmre. Egy angol iskola második osz­tályában az egyik oldalon fiúk, a másikon lányok ülnek. Ka­maszok, tizennégy-tizenöt éve­sek. A tanterv szerint szám­tant és angol nyelvet kellene tanulniok, asztalos munkákkal és életre nevelő foglalkozások­kal kellene tölteniök a nap hasznos idejét. Ehelyett pajko­sak, zabolátlanok, sőt itt-ott a rendőrség is kénytelen bele­szólni életrendjükbe, mert akadnak a fiúk között vásot­tak, akik éjszaka vagányság- ból betörnek. A lányok? Meg­tetszik nekik az új tanár, s mert éppen az esti London ut­cáin találkoznak vele, egyikük ravaszkodott nyájassággal fel­viszi lakásukra, ahol egyértel­mű ajánlatot tesz a jó szándé­kú tanárnak. Mitől ilyenek ezek a mai fiatalok, Qsbome dühöngő an­gol jfiúságának ez a második vonala? Csak úgy önmagától, az ösztönös természettől va­dultak meg és kérik ki maguk­nak meg nem engedhető mó­don érvényesülni kívánkozó jogaikat? Az időben, a korban van a fertőzés? Nem! Az egyik fiú édesapja Singapore-ben volt hadifogoly és meghalni ment haza. Ezért a fiú nehéz családi körülmények között él, s a japánok iránti útálattal el­telve bosszúszomjas. A másik­nak az anyja éjszaka keresi kenyerét, nem hótiszta szán­dékkal, de a mindennap vál­tott férfiak oldalán. A harma­diknál az anya is, az apa is iszik. A negyediknek a nővére züllött, ő maga rossz példát lát mindenütt a londoni utca forgatagában. A fiatal szem és szív élesen látja és érzi az életet. A fiúk és lányok utá­nozzák a felnőtteket, s az a logikájuk: ha a nagyoknak szabad, mi sem maradhatunk el mögöttük. Mit kapnak az iskolában? Beidegzett szigort, fásultság­ból és gyengeségből eredő kompromisszumokat; a tanító eljuthat ebben a rideg iskolá­ban a kijelentésig: ezek a gye­rekek ösztönös állatok, akiket kegyetlenül büntetni, verni kell. A fiatal és a fiatalok felé szeretettel közeledő új tanító konfliktusa a régi tanítókkal hamarosan bekövetkezik. A ri­degség és a szeretet felhőtor­lódásából kitör a vihar, vil- lámlik, s félő, hogy épp azok terülnek el az ütközetben, akik szándék szerint jók és igazak. A fiatal tanítót Max Bygraves alakítja. Kitűnően valósítja meg az irodalmilag művelt, szeretetet hintő peda­gógus elgondolásait; a krízisnél azonban nerp éreztük hitelét a belső felindulásnak. Donald Pleasence igazgatója hiteles, kompromisszumaival együtt, míg Geoffrey Keen teljes el­EGRI VÖRÖS CSILLAG Suhog a pálca EGRI BRODY Két ;,N” úr GYÖNGYÖSI PUSKIN Pillantás a hídról HATVANI KOSSUTH Utak és gondok HEVES Áprilisi riadó PETERVASARA Forrongó város FÜZESABONY . Fehér csat lenszenvünket váltotta ki Mr. Gregory szerepében. Betty McDpwall játszotta a férj­vadász tanítónőt, elviruló báj­jal és mértéktartóan. (Feltűnő, mennyire a helyükön vannak ezek az angol jellemszínészek minden darabban!) Leslie Norman rendezése kitűnő munka, véleményem szerint pedagógiai1 célját is el­éri. Nem kendőz, megmutatja a mai fiatalokat, a tanítókat, de a felnőttek eléggé kormos világát is. Hivatkozik ez a film a háborúra is, mint szennyező okra, de mutatja a rideg tár­sadalmat, a lakásokat nyomor- tanya-kimintázással és a tég­larengeteget, a szűk folyosó­kat és a gerincferdítő éjszakai életet is. Cecil Cooney képei ezért leleplezőek. Farkas András Kálmán Imre 1962. OKTOBER 24., SZERDA: SALAMON 80 évvel ezelőtt, 1882. október 24-én született KÁLMÁN IMRE zeneszerző, akinek operettmuzsi- . kája az egész világot bejárta. Első jelentős műve az Obsitos volt. Né­hány operettjének címét idézzük: Tatárjárás, Csárdáskirálynő, A ba- jadér, Montrhartrei ibolya, ördög- lovas, Cigányprímás, Marica gróf­nő. 1940 óta New Yorkban élt; utolsó műve: Arizona Lady. 110 évvel ezelőtt, 1832-ben e na­pon halt meg DANIEL WEBSTER amerikai államférfi, a magyar sza­badságharc ügyének lelkes támo­gatója, aki előkészítette a Batthyány-kormánnyal a diplomá­ciai viszpny felvételét, majd a sza­badságharc bukása után az emig­ránsokat pártfogolta, Kossuth ame­rikai körútját készítette' elő. 210 évvel ezelőtt, 1752-ben halt meg APOR PETER író, aki a Meta­morphosis Transsylvaniae (,.Erdély változása”, 1863-ban jelent meg először) című fő művében Erdély szokásait tárgyalta és az ősi népszokásokhoz való visszatérést sürgette. AZ OKTATÁSI ÉV elején sok emberben érlelődik szilárd elhatározás: tanulni fogok. Be is iratkoznak, elmennek az el­ső órákra, de mire letelik az első hónap, csökken a kedv, és következik a lemorzsolódás. Az elmúlt napokban olyan iskolában jártam, ahol ezt a szót nem ismerik. Sőt! Az is­kolaév megkezdése óta növeke­dett a hallgatók létszáma: 39 főről ötvenre. Az egercsehi dolgozók iskolájáról van szó. ötven ember — bányászok, a helyiipari szövődé dolgozói és háziasszonyok — tanul, még­pedig közös elhatározással úgy, hogy egy-egy esztendőt szán­nal! a VII. és a VIII. osztály elvégzésére. Lapozgatok az osztálykönyv­ben. Bármelyik „éltanuló” osz­tálynak dicséretére válna, amit benne találtam. Négyes—ötös feleletek, hármas, vagy ennél rosszabb, csak elvétve akad. Nem azért, mert a pedagógu­sok elnézőbbek az „öreg diá­kokkal” szemben, hanem azért, mert komolyan veszik a tanu­lást. A két osztálykön yy és az iskola igazgatója — Kimecz Ist­vánná — sok mindent elárul­nak a tanulókról. A hallgatók kora 25—50 év között váltako­zik, de java részük harminc- negyvenéves. Olyan korúak, amikor még „fog az agy”, s amikor már fel tudják mérni, milyen hátrányt jelent a tu­datlanság. Házastársak is akadnak szép számmal. Matula Ferenc vájár a feleségével, Huszti Gábor la­katos ugyancsak a feleségével együtt kezdett tanulni. Sós Gyuláné a gyerek kedvéért lá­tott tanuláshoz. Még olyan diák is akad, mint Bokor Be­lőné, aki Mikófalváról jár is­kolába. ÖTVEN NÉV, ötven ember. Az idén kezdtek tanulni. De vannak a bányatelepen szép számmal olyanok is, akik már tovább mentek egy lépéssel. Tíz aknász minden héten egy­szer Ózdra jár, valamennyien a bányaipari technikum hall­gatói. Hatan Egerbe, a gép­ipari technikum különböző osztályaiba járnak, többen gimnáziumba, közgazdasági technikumba. Vannak a bánya- mérnöki karnak is hallgatói, s akad ösztöndíjas orvostanhall­gató, aki a bánya költségén ta­nul, hogy a bányászok orvosa legyen. Még a jogtudományi egyetemre is került egy a vá­járok közül. Tanulnak és bár a bánya össz-létszámához mérve szá­muk nem magas, mégis prob­lémát okoz a’tanulóidő biztosí­tása, mert a törvény értelmé­ben egész sor kedvezmény il­leti meg azokat, akik felnőtt fejjel szánták rá magukat a tudomány meghódítására. Nem foglalkoztathatók éjszakai mű­szakban, vizsgák előtt szabad­ságot kell biztosítani, s időt a konzultációkon való részvétel­re, s a felkészülésre. Az irodá­ban egy műszakban dolgoznak, a gépműhelyben úgy osztották be a tanulókat, hogy délután szabadok legyenek. A föld alattiak egy órával korábban jöhetnek fel műszakból a ta­nulási napokon, a probléma mégis náluk jelentkezik. Segítenek az üzem vezetői másképpen is. Az ózdiaknak biztosítják az autóbuszt, s arra is volt már példa, hogy a szak- szervezet anyagi támogatást nyújtott a tanulóknak. — IGYEKSZÜNK segíteni mindenkinek, aki hozzánk for­dul — mondja Gubán Gyula elvtárs, a pártbizottság titkára. — Bár többen is felkeresnének bennünket azzal, hogy tanulni akarnak. Az ilyen nehézségek­kel szívesen birkózunk. Igaza van, ezzél csak nyer­het az üzem. — d — VX/AA/'VVí/VN/VVV'V/V'v/V'V/VVV' 00B0ZÍ tMREi A televízió műsora 18,10: Tanuljunk oroszul. Nyelvlecke kezdőknek. 18,30: Amiről beszélnek... Külpoliti­kai műsor. — 19,00: Közvetítés a Vígszínházból. Lermontov: Álarcosbál. Verses dráma 3 felvonásban. — A közvetítés I. szünetében: Tv-világhíradó. A közvetítés második szüneté­ben: Görgey Gábor színházi jegyzete. — Kb. 21,55: Hírek. A Tv-világhíradó ismétlése. (MTI) f SZÍNHÁZ^ ' /\a O s o ■■gerben este 7 órakor: GÜL BABA (Bérletszür^ 15. ! Csákó azonban nem hagyta magára. Tolta a taligát, hogy könnyebb legyen és közben lihegve elmélkedett: — Ezért mondom én' min­dig, hogy nézze meg jól az ember, hogy mire ül f§X, mert aztán nem mindig sikerül jó­kor leszállnia. A versben is az áll, hogy elrepül a nagy kő, ki tudja, hol áll meg... No- hát, ha én most nem jövök, se pajtánk, se elnökünk! Madaras erre nem szólt sem­mit. Különben sem szívlelte Csákót, nem is tartotta igazi parasztnak, mert az ötvenes évék elején, amikor más em­ber szinte visítva küszködött, hogy a gazdasága megmarad­jon, ez a Csákó belakatolta a házát, s elrúgta magától a földjét, inkább alája bújván, vagyis, elment bányásznak. Igaz, könnyen menekülhetett tőle, csak három holdja volt... Özvegy ember lévén, ott is nősült másodszorra, a bánya­vidéken és helyre asszonykát hozott magával: de, hogy mi­ért hozta ide, és egyáltalán mi­nek jött vissza Lackóházára, ezt az elnök nem is értette. Gyönyörűen keresett, a végén már majd háromezer forintot, nahát, itt lejjebb kell adnia, de nagyon. Madaras egyszer, komiszul őszinte percében azt gondolta, hogy ha már ez a Csákó megint paraszt akart lenni mindenáron — miért nem állt be egy jö szövetke­zetbe? Ezt persze, nem mond­ta ki hangosan, de azért a pa­rasztból lelt bányász, vagy bá­nyászból lett paraszt iránti el­lenszenve sem enyhült. — Innen megint elindul — mondta Csákó, a lejtős udvart nézve, amint a helyére tolták a kordét. — De nem velem — felelte Madaras, és meg se köszönte a segítséget. Csákó ránézett. Derűit, hamvaskék szeme elszürkült, szigorú lett. Az iménti mosoly is letörlődött kerek arcáról, de nem volt haragos, se ide­ges, csak komoly: mint áld megérlelt, s lehiggadt gondola­tok kimondására készül. — Mit szólsz Kandihoz? — kérdezte. Madaras már ment volna a szőlőhegyre, s különben sem volt kedve Csákóval társa­logni. — Szamárság! — felelte kur­tán. — Kiderült, amit úgy is tud mindenki, hogy ártatlan vagyok. — Ebben... — mondta Csá­kó. Olyan nyugodtan mondta, indulat és ellenségesség nél­kül, mintha csak azt állapí­totta volna meg, hogy a föld sáros, és az ég fátyolosán pá­rás: de Madaras bosszúságét éppen ez a nyugodtan közlő, tárgyilagos hang hűtotte le. — És miben nem vagyok ár­tatlan? — kérdezte. Csákó felemelte a kezét, szétnyitva ujjait, s már szám­lálta volna megjegyzéseit, de aztán csak legyintett. — Tudod, te — mondta. — És jobb lenne, ha' te monda­nád él. — Neked? Miért? És nincs is semmi mondanivalóm. — Majd lesz. — És ha nem? — Nézd, az emberek nem olyan ostobák. Nálunk is, a bányában, néha egészen más­hol keresték a hibát, mint ahol volt. De aztán csak rájöt­tek. — Ez nem bánya. — Nem. És úgy látszik, ve­led még nem lehet beszélni. — De hát, mit akarsz? Mi bajod? Csákó cigarettát vett élő, a körméhez ütögette, aztán rá­gyújtott. — Vegyük csak a mai napot — mondta —, ez is elég, nem kell hozzá hetet-havat össze­hordani. Először is, kevesen vagyunk. Másodszor is, kiren­delted a kocsisokat műtrágyát hordani, de a raktár kulcsát nem adtad oda, itt van az iro­dán: ott tétlenkedik, s dör- mög az egész társaság. Harmad­szor, ima reggelre kiderült, hogy a vetni való árpát feletet­ték takarmánynak, s azt hagy­ták meg, amit etetni kellett volna. Negyedszer, a kőműve­seket küldted az állomásra, cementet rakodni, ahelyett, hogy csinálnák az új istállót: ott hever a rengeteg anyag, csak az nem nyúl hozzá, aki nem akar. ötödször... de mi­nek mondjam? — nem bánya ez, igazad van, de nem is szö­vetkezet, hanem bolondok há­za. Madarast az is idegesítette, ha csak úgy magában sopán­kodott az Aranykalászban el­uralkodott fejetlenségről: hát még, ha más is észrevette, s ráadásul beszél is róla, amihez eddig egyáltalán nem volt hoz­zászokva, s amiből most immár másodszor kapott ízelítőt. Gorombán felelt Csákónak: — Tessék, ülj a helyemre, és dirigálj! Nem voltam én el­nök ezelőtt, mégis kenyeret et­tem. Ha olyan jól tudod, hát csináld. f Csákó ránézett, nem szólt semmit. Aztán elfordult, és bement az irodába a raktár­kulcsért. És akkor sem mon­dott semmit, amikor kisietett az utcára. Akaszd fel magad — gondolta Madaras, mérgesen és nyugtalanul —, ha nincs köte: led, kiutalok egy darabot.. Mit gondolnak ezek, már min­denki' elkezdi kinyitni a szá­ját? Előtolta biciklijét az iro­daház mögül, ráült és sáron- vízen keresztül, csúnya szava­kat mormolva, hajtott ki a fa­luból. A hegy déli peremén, a Far­kasvágás bokrokkal benőtt, omlásos szakadéka mellett, nagy munkában találta a pa­pot. Vagy hatszáz öl szőlője' volt itt a papnak, a szakadék hajlásaihoz simuló, hosszú földcsík, egyházi birtoknak kiváltképpen alkalmas, mert keskeny és meredek, mint a mennyországba vezető út: meg is hagyták neki, kínlódjon ve­le, az Aranykalásznak ingyen se kellett a - merészen lejtős íöldecske, . amely szánté ka akart szaladni az ember lába alól: s mint Múzsái mondta, úgyis van elég púp a hátunkon, nem kell még egy... Palinak azonban, erről a mostoha tag­ról is, képes volt beteremteni a szükséges borocskát. Renge­teget küszködött vele, a mene­teles oldalon ügyesen feltöltö­gette atőkesorok közét, apródon- ként egyetlen hosszú és muta­tós lépcsősorrá építve szőlejét, s bár rossz nyelvek szerint csak sötétben tudott korónak való suhángot válogatni az er­dőn, az bizonyos, hogy az egész hegyen nem _ volt még egy olyan akkurá­tuson karózott szőlő, mint az övé. És kapált, izzadt, kötözött, kaccsolt rendü­letlenül, és nyárelőn hat­szor is végig­permetezte a a szőlejét, nap­hosszat lihe­gett alá, s fel az oldalon, pumpálós, öreg gépét a hátán cipelve... Mos; is, a hegy még szendergett a töppedten olvadozó hó alatt de Palinak már ásta, takarította a vízlevezető árkokat, fekete nadrágját gumicsizmába gyűr­ve, sárga pulóverben, vörösr# melegedve. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom