Népújság, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-24 / 249. szám
1968. október 84., szerda. NÉPOJMG 3 DédeígetéSf ud 1 r riinkhöz hű, s megfelelően képzett ember betölthet bármely állást Aki ezt az elvet képtelen megérteni, elfogadni, a pártnak okoz kárt és az égész dolgozó népnek. Valóban dédelgetjük, körüludvaroljuk a pártónkívülieket, előnyöket juttatunk nékik a párttagok rovására? Szó eines itt udvarolgatásról, dédelgetőéről, előnyök juttatásáról. S miért is lenne erre szükség? Eredményeink, amelyeket másfél évtized után felmutatni tudunk, biztatóak és szépek. De nevetséges lenne azt állítani, hogy ezeket az eredményeket a kommunisták érték el, egyedül. Helyesen mondva: elért eredményeink mindenkié, aki valami munkát is végez ebben az országban —, de nem dicsekedhetnénk ilyen sikerekkel, ha nem a kommunisták, nem a párt irányítja munkánkat. Miért érhetünk el eredményeket a' szocializmus építésében? Azért, mert párttagot és pár- tonkívülit a szocializmus építésének közös célja kapcsol össze. Hol van hát akkor itt „udvarolgatás”? S egyáltalában, mi az, amit „udvarlásnak” titulálnak egyesek? Talán az, hogy megszokottá — nem divattá! — vált az utóbbi időben olyan emberek meghívása is taggyűlésekre, akik nem rendelkeznek párttagsági könyvvel, s a kommunisták mégis közelállóknak éreznek magukhoz. Sőt, a pártértekezletek őket is elküldték, hogy képviseljék dolgozó társaikat. Meglehet, azt hevezik egyesek udvarlásnak, hogy a párt megbízásokat, társadalmi feladatokat ad olyan párton- kívülieknek, akik tagsági könyv nélkül is odaadó hívei, aktív építői szocialista társadalmunknak. Hadd említsek egy konkrét példát... A Mdtravldéki Erőmű „Pattantyús” nevet viselő szocialista brigádja jó hírű, eredményes kollektíva. Á brigád vezetője Horváth Miklós, fiatal, 34 éves, mérnök-közgazdász, az üzemviteli osztály vezetője. A mérnökökből és technikusokból álló 19 fős brigádban hatan vannak párttagok, — mégis pártonkívülire esett a választás!? Miért pont Horváth Miklósra? Mert elismerik erényeit, jó szervezőkészségét, tehetségét, tudósát, s mert őt találták a legrátermettebbnek e fontos tisztség betöltésére. Horváth Miklós pártonkívüli, de így is teljes embernek tisztelik, becsülik. Közvetlen feladatai mellett egész sor olyan megbízatásokat vállal magára, s lát el becsülettel, amiért nem kap és nem vár fizetséget: elnöke a műszaki bizottságnak, Üzemi bizottsági tag, légoltalmi műszaki felelős, a fiatal műszakiak tanácsának patronálója, és előadó a munkásakadémián. Sók ilyen Horváth Miklósunk van nekünk, s ezekre úgy tekintünk, mint leendő párttagokra, kommunistákra. Az élet bizonyltja, hogy biztosan építhetünk, biztosan számíthatunk erejükre feladataink megoldásakor. Nem nevezhető elvtelen és meddő udvarlásnak, vagy dé- delgetésnek az a törekvés, hogy meg kell sokasítani a párt politikáját értő és támogató pártonkívüliek számát. Nem nevezhető udvarlásnak az, hogy pártmunkásaink mindennapos, őszinte, szókimondó politikai kapcsolatokat létesítenek gyárakban, hivatalokban, városokban és falun a különböző rétegekkel. Csak úgy tudják követni a tömegek a pártot, ha ismerik politikai és gazdasági célkitűzéseit, csak úgy tudnak vállalni feladatokat, ha ismerik és megértik ezeket. Udvarlás, hogy energiánkat nem sajnálva, politikai nevelést, politikai meggyőzést fejtünk ki a pártonkívüliek között? A történelmi tapasztalatok követelménye, hogy ne lehessen másként, hogy a párt és a tömegek kapcsolata mindennap elevenebb legyen, s ez a kapcsolat ne gyengüljön, de erősödjék. A párt számára alapvető kérdés, hogy közelebb hozzuk a pártonkívüli embereket a mai élethez, feladatainkhoz, alapvető kérdés, hogy a pártonkívüli emberek is többet értsenek a szocializmusból és egyre több részt, egyre nagyobb feladatokat vállaljanak annak építéséből. Minél több munkát fordítunk e törekvések, e kérdések megvalósítására, minél következetesebben érvényesítjük pártépítő munkánkban a lenini elvet, annál Inkább sokasodnak a kommunistává érett emberek, akik pártunk nagyszerű tartalékát, utánpótlását jelentik, akik mindinkább érzik, hogy ha ma még nem is rendelkeznek tagsági könyvvel, mégis egyre szorosabban pártunkhoz tartoznak. Palaky Dezső A füzesabonyi járásból jelenti tudósítónk i 15 községben működik dolgozók iskolája — 80*an jelentkeztek a kihelyezett mezőgazdasági technikumba — Üjabb ezüstkalászos tanfolyamok indulnak .........növekedjek a politikánkat értő és támogató olyan pártonkívüli emberek számit, akiket a párt tagjaiként is becsülnfinek és tisztelnének.” Ir ányelvek Igazat adhatunk-e azoknak az embereknek, akik így vélekednek: „Helyes, egészséges ez a mi politikánk, de azért mégse kérie annyira dédelgetni, körüludvarolni a pártonklvülie- ket." Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ma az állami és pórtélét vezetési stílusa egészen más, mint a népi hatalom iránti bizalmat bomlasztó törvénytelenségek idejében. Sokan megértik a marxista— leninista szövetségi politikát, s azt cselekvőén ültetik át a gyakorlatba. Helyenként azonban akadnak' olyanok, akikben összezavarodik, eltorzul a, szavak jelentése, s bonyolultnak, ziláltnak látják mindazt, ami többek számára világos és egyértelmű. Sokáig az volt az emberi értékítéletek mércéje: van-e párttagsági könyve? Sok példa volt arra, hogy szakképzettség nélkül vezetők lettek az egyszerű, de politikailag szilárd, megbízható emberekből. Ez abban az időben végső soron helyes volt, a szükség, a helyzetállapot kívánta így. Bizalmatlanok voltunk a régi értelmiség képviselőivel, félreállítottuk őket, nem tartottunk ■gényt tudásukra, tehetségükre. Ennek a bizalmatlanságnak íz volt az alapja, hogy nem kis részük ellenséges érzelmekkel viseltetett az új társadalommal s annak képviselőivel szemben. Nem tudtak, vagy aem akartak beleilleszkedni a megváltozott körülményekbe. De lehetünk-e bizalmatlanok irántuk ma, amikor velünk vállvetve dolgoznak, becsülettel és lelkiismerettel tesznek eleget kötelességeiknek, s vallják a szocializmus hitét? Nem, nem lehetünk bizalmatlanok, még akkor sem, ha nincs teljes egyetértés köztünk egy s más kérdésben. Nem mellékes ma sem egy- egy emberről formált ítéletalkotásánál, hogy mennyire híve vagy nem híve valaki a szocializmus ügyének. De ez a hűség, elvi kitartás és helytállás a szocializmus ügye mellett, így, önmagában, bizony kevés! A hűségnek párosulnia kell hozzáértéssel és rátermettséggel is!! A párttagság nem feltétele a boldogulásnak, a társadalmi elismerés folyamatának — pártfunkció kivételével, minden becsületes, rendszeSikeresnek bizonyult a füzesabonyi járásban az a törekvés, hogy a termelőszövetkezetek tagjai minél többen végezzék el az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát. A járás 17 községe közül 13 községben működik dolgozók általános iskolája, s a hallgatók létszáma az elmúlt évihez képest megkétszereződött. Különösen szép eredményt értek 61 Mezőtárkányban, ahol a felnőttoktatásra járók nagy része termelőszövetkezeti doigozó. A mezőgazdasági szakképzést és szakpropagandát szolgálják az ismeretterjesztő előadások, amelyeknek 25 százaléka kimondottan mezőgazda- sági jellegű. Az idén megnövekedett a termelőszövetkezeti akadémiák száma. Az elmúlt évben működött hét tsz-akádé- mia tovább folytatja munkáját, és ugyanakkor új tsz- akadémiák kezdik meg működésüket Egerfarmos, Kápolna, Mezőtárkány, Nagyút és Tófalu községekben. Minden akadémia 16 előadásból áll, és elsősorban azok részére működik, akik nem vesznek részt más oktatási formában. Minden esetben szak- és szórakoztató filmek kísérik az előadásokat és a szemléltetés más módjait — a tapasztalatcseréket, a kirándulásokat és a bemutatókat — Is alkalmazni fogják. Termelőszövetkezeti tagjaink téli továbbképzését szolgálják már évek óta eredményesen az ezüstkalászos tanfolyamok. Az Idén Füzesabonyban és Besenyőtelken első, Sarudon, Üjlőrincfalván és Kálban második, Feldebrőn és Mező- szemerén pedig harmadik évfolyam fog működni. Külön tanfolyamok indulnak a KISZ járási bizottságának szervező sében, az ifjúsági munkacsapatok tagjai részére szakmunkásképző ifjúsági ezüstkalászos tanfolyam héven a járás 11 községében. Három év eltelte után a tanfolyam részvevői, szakmunkás-képesítést nyernek. Tovább bővül a tanfolyamok rendszere azzal is, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztálya külön tanfolyamot szervez a sertés-, a szarvasmarha- és baromfigondozók részére, ezenkívül egy kertészeti és öntözési tanfolyam szervezése is szerepel a tervek között. Január elsejétől a Gyöngyösi Mezőgazdasági Technikum- nak kihelyezett első osztálya működik Füzesabonyban, amelyet közel 80 hallgató látogat majd, a járás területéről. Segíti a mezőgazdasági szakismeretek elsajátítását, az is, hogy a járás több községében a művelődési otthonokban mezőgazdasági szakkörök működnek. Poroszlón szakképzett ag- ronómus irányításával működig mezőgazdasági kísérleti szakkör, s a fiatalokat a Kom- polti Kísérleti Intézet szakemberei patronálják. A felsorolt előadások, akadémiák, szakkörök és tanfolyamok mellett szólni kell még a könyvtárak segítő tevékenységéről is, amelyek könyvállományuk 20 százalékát szakma! könyvekből szerzik be. A könyvtárosok szakkönyvek ajánlásával és kölcsönzésével egészítik ki a mezőgazdasági szakelőadások programját, ezenkívül pedig a Járási könyvtár szervezésében neves mezőgazdasági szakírókat hívnak meg, és visznek el egy-egy termelőszövetkezetben, író-olvasó találkozóra. Császár István Uiabb árucikk az OTP vásárlási hitelakciójában Részletre is árusít bútort a Bizományi Áruház Ezentúl a Bizományi Áruház a 2000 forintnál drágább bútorokat részletre is árusítja. Ilyen OTP-kölcsönt minden bérből és fizetésből ólő „hitelképes” — tehát más kölcsönnel nem terhelt — dolgozó igénybe vehet. A kölcsön törlesztésének ideje 2—3000 forintig terjedő vásárlásnál 9 hónap, 5000 forintig 12 hónap, azon felül pedig 18 hónap. Ötezer forintig a bútorok árának 30 százalékát, azon felül pedig a 40 százalékát kell készpénzben, a hitellevél kiállításakor kifizetni. Vidéken általában a megye- székhelyen levő bizományi boltokat vonták be a részletakcióba. (MTI) A kommunisták bizalmából... NÉMETI GÁBORNÉ, a hatvani új iskola pedagógusa, CSIZMADIA BÉLA, a rózsaszentmártoni IX-es akna lakatosa, az alapszervezet párttitkára, oláh s Andor, M lóriezné harmadik éve a termelőszövetkezet idénynapközijének szakácsnője volt. Márciustól novemberig pénzt keresett. Ott leheteti vele a három gyereke. Ez a munka tartotta életben. Férjét az egész falu iszákos, dologkerülő embernek ismerte. Alig dolgozta le a kötelező munkaegységet. Pedig kocsis, sokat kereshetne. Ha nincs a három gyerek, már régen kiteszik őt a csoportból. De az asszony könyörgött, hogy ne zavarják el. Ha elmegy a városba, egy fillért se látnak tőle. Így legalább a kenyérre nincs gondjuk. A szakácsnői állás szerződéses munka. Minden év elején a tanácsházán kellett Móriczné- nak aláírnia a szerződést. Mc«t februárban már várta, mikor hívják. Március eleje lett és még mindig nem szólt neki senki. A hideg miatt talán később akarják megnyitni a nepközit. Erre gondolt. Érdeklődött is másoktól, de más se tudta. Egy délután bement a ta- náesházára. A tanácselnök elég zavartan, talán a szokottnál udvariasabban fogadta. — Kedves Móriczné — szólította meg, miután az asszony megkérdezte, mi van a napközivel. Mi is hibásak vagyunk abban, hogy még nem szóltunk magának... A tanácselnök felállt és az ablak felé fordulva, folytatta: — A napközi holnap reggel megnyílik... de más lesz a Szakácsnő. Móriczné nem tudott megKJE AZ ALIAS? szólalni. A tanácselnök ottmaradt az ablaknál. Móriczné felállt. Az egész keserves élete végigremegvtt benne. Torkában a sírás görcsével ment volna az ajtó felé A szék reccsenésére a ta- “ nácselnök megfordult. — No... ne legyen úgy elkeseredve. — Megpróbált könnyedebben beszélni. — Arra gondoltunk, a téeszben keresünk magának valami jó munkát. A hónap végén érkezik nyolcezer naposcsibe. Ott jól lehet keresni. Móriczné szomorúan nézte a férfit. Nagysokára mégis megszólalt. — Tudják azt maguk nagyon jól, hogy nincs nekem ebben a faluban senkim. Mit csináljak a három gyerekkel? Az asz- szonyt fojtogatta a sírás. Tehetetlenül állt az ajtó előtt. Minek magyarázza ennek az embernek, hogy az ő gyerekei egy percig sem maradhatnak az apjukkal. Hogy neki nem segítség, ha a gyerekek napköziben vannak, de ő nem tud velük hazamenni. Ö csak úgy tudja fenntartani magukat, ha mindig a gyerekekkel van. Az apjuk, ha ő is ott van, nem bántja a gyerekeket. Ha 'kiteszi a lábát, veri őket, szidja az ötéves Ferikét, hogy any- nyit eszik, mint egy kapásmunkás. öt, az anyjukat szidja a három gyerek előtt. De, hiszen ezt mindenki tudja róluk a faluban. Miért ilyen gonosz a világ? Egy pillanatra kijózanodott. Ki lehet az az asszony, aki képes őt kitúrni a szakácsnői állásából? « — Ki lesz a szakácsnő? — préselte ki magából rekedten a kérdést. Az elnök az íróasztalán cigarettát keresett, idegesen rágyújtott: — Valószínűleg az ' új főkönyvelő felesége. \# a lószínű leg visszhang* zott Móricznéban. De hiszen holnap már főzni kell. Most is hazudnak neki. Nézte az elnököt. Nem sírt, csak súlyos terhet érzett magán. Köszönés nélkül, csendesen kiment. Dél még nem volt, mire a falu szélére ért. Eszébe se jutott, hogy hazamenjen. Gépiesen lenyomta a volt tsz-iroda kiskapujának fekete vaskilincsét. Két tsz egyesült a télen. Ez a ház az új főkönyvelő lakása lett. Az udvar még rendetlen. Az üveges konyhaajtón friss függöny. Két hete költöztek ide a főkönyvelőék a városból. Benyitott a konyhaajtón. Fiatal asszonyai találta szemben magát. Köszöntek már egymásnak néhányszor az' utcán, de még sohasem beszélgettek. Móriczné álig érthetően jó napotot mondott, s befelé tartva kereste, hová ülhet 1«. A meleg, jószagú konyha sarkában nádfonatú karosszék állott. Móriezné odaült. A meglepetten álldogáló fiatalasszony Móricznét nézte. Rémület és fáradság látszott rajta. — Mi baj van? — kérdezte a fiatalasszony ijedten. Móriczné nem válaszolt. Körülnézett a konyhában. Keserűen lebiggyesztette a száját A maga sivár lakását látta. A főkönyvelő felesége ijedten, de mosolyogva figyelte. Móriczné keserűen nézett rá. — Szóval, maga lesz a napköziben a szakácsnő?... — szemét a fiatalasszony szemébe mélyesztette, s összeszori- tott állkapoccsal hallgatott tovább. A főkönyvei öné védekező mozdulatot tett. Móricznéra nézett, oldalt lépett, s a konyhaszekrényre támaszkodva, ennyit mondott: — A férjem azt mondta, ott nagyobb hasznomat veszi a téesz. Nem vagyak szokva a mezei munkára. — És tudta? ... Tudja, hogy én? ... — Móriczné sírva fakadt. A fiatalasszony hozzálépett, rázkódó vállát fogta, s úgy kérlelte: — De, hát, mi baj, mondja már? — Hárdm évig jó voltam ... Mindenki azt mondta, úgy eszik a gyerek, mintha otthon enne... megint sírt, — én nem mehetek a téeszbe... az én uram..'. T alán a főkönyvelő feleségének őszinte megértést sugárzó szeme miatt so-; ká, vagy félóráig is sírt és beszélt. Egész nehéz életét el-; mondta a fiatalasszonynak. Az közben széket húzott és közelről arcába nézve hallgatta Móricznét. A városban, ahonnan idekerültek, férje mezőgazdasági vállalatnál volt könyvelő. Sok vitájuk volt, mert az asszony érettségizni szeretett volna, hogy állást vállalhasson. A férje ezt ostobaságnak tartotta,’ hiszen ő a nyolc elemijével is el tudja helyezni. Az asszony] nem ment állásba, mert érezte, hogy megszólnák, ha a férje összeköttetésére támaszkodva, minden hozzáértés nélkül, irodai munkát vállalna. Itt, a faluban, ez a szakácsnői állás olyan jónak látszott. A tanács-’ elnök azt mondta, nekik nagy segítség, ha elvállalja. A férje! dicsérte őt a tanácsházán, hogy' milyen jól főz. S ő örült, hogy! álláshoz jut. Móricznéról neki egy szót! se szóltak. — Holnap hétre jöjjön be a napközibe. Én is ott leszek. Visszakérem a szerződést, és maga aláírja. Móriczné még beszélt, iy-, szélt. Utólag értette csak meg, mit mond a fiatalasszony Ránézett és alig látta. A sírást; megint nem tudta elűzni ma-i gától. A fiatalasszony kabátot és] kendőt vett Cgvütt léptek ki a kapun, Móriczné hazafelé ment, a főkönyvelő feleségé pedig a tanácsházára. . Salamon Magda a gyöngyösi XII-es akna brigádvezetője, FIMGERHUTH ISTVÁN, a Parádsasvári Üveggyár dolgozója, a kommunisták bizalmából vesz részt a szombaton és vásárnál; tartandó megyei párt- értekezleten.
