Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-02 / 205. szám
1962. szeptember 2., vasárnap népújság 3 Nem bízhatjuk a békét a fegyverekre Elegendő-e a haditechnika a béke biztosításához? Paradox a kérdés is, hiszen a korszerű haditechnika vívmányait nem a béke szolgálatában hozták létre: ellenkezőleg, a hadviselés eszközei a pusztítást szolgálják, nem a békét, az életet. — A mai technika eredményei — a tömegpusztítást, mindenki elpusztítását. Mindenki elpusztítását, minden megsemmisítését: ez a döntő különbség a jelenlegi haditechnika és az elmúlt korok hadviselési eszközei között. Ez ad különleges szerepet is a korszerű fegyvereknek, amelyek halált ígérnek annak is — aki esetleg először „nyomja meg a gombot”. — Mindenkinek. Mindenkinek van félnivalója tőlük. — Félünk, tehát tartózkodunk, nem nyúlunk hozzájuk — hangoztatják néhányan Nyugaton, s azt tartják, a kölcsönös főelem mindenkit óvatosságra nt. Tehát elegendő biztosíték i békére a haditechnika. A mai fegyvereket nem becsüli le senki. Az elmúlt kook tanulságai mégis kétségedet ébresztenek bennünk, nem litetik el velünk, hogy a fegyverek „önálló életet” élnek, negtagadták önmagukat, s a pusztulás potencális lehetősébe amelyet magukban hordoznak — megelőzi, kiküszöböli nagát a pusztulást is. Echnatan, egyiptomi fáraó iáromezer évvel ezelőtt azt •emélte, hogy örökre vége a iáborúknak, miért feltalálták jgy új fegyvert, amely bárkit dér, onnan is, ahonnan legkevésbé számít rá: az íjat. —■ A következő évezredekben az íjat Tiégis „kipróbálgatták”. Nobel Alfréd, a dinamit feltalálója 9 reménykedett: az új fegyver — mert azonnal fegyver 'fett a dinamit — a háborúk végét jeleníti. Nem lett vége a háborúknak. A nagy hatású fegyvertől való kölcsönös félelem nem riasztotta el a háborútól, a „politikáinak” háborús eszközökkel való folyatásától a gyilkolás megszól ottjait. Az íj ellen megtalálták a védekezést, de a dinamittal szemben az ember elvileg éppen olyan védtelen, mint az atombombával szemben. — Nem tudja megakadályozni a robbanást, nem tud menedéket találni előle. — A dinamit a nóbeli álmok ellenére is a háború „szolgáló- leánya” lett. Az atombomba talán jobb belátásra bírja azokat, akik háborúra spekulálnak? Soha nem volt még a történelem folyamán Olyan jói tájékozott politikai közvélemény, mint most. Soha nem terjedt el valaminek a híre olyan gyorsan, mint most. A hirosi- mai és magaszaki eleven embereken elvégzett amerikai atomkísérlet híre, következményei soha nem lehettek volna olyan rövid idő alatt szomorú közkinccsé, mint a mi korunkban. Soha nem szereztünk volna olyan gyorsan és annyian tudomást a tragédiáról, mint most. — Soha nem lehettünk volna bizonyosabbak abban, hogy a háború mindenki, vagy majdnem mindenki pusztulását eredményezheti csupán. Az atomháború nem lehet folytatása semmiféle politikának, mert az a tevékenység, amely igényli magának ezt a grádust, ezt a szót, hogy „Politika”, számol a háború után következő, vagy következhető időkre is, az atomhá- háború után pedig nem követ- Rezhetiik semmi. Az érvek, a józan érvek tehát: kölcsönös pusztulás helyett koegzisztenciát követelnek, kompromisszumot, békés egymás mellett élést. De elegendőek-e ehhez azok az érvek, amelyeket a technika „önmagában” szolgáltat? Bizonyos-e, hogy mindenütt nyitott fülek hallgatják technikai számokon, adatokon alapuló, boldogságot és pusztulást egyaránt ígérő szavát? Bizonyos-e, hogy levonják mindenütt a szükséges konzekvenciákat, s tudomásul veszik azt a helyzetet, amelyet az embertől lassan szinte függetlenné váló haditechnika fejlődése kínál? Nem válaszolhatunk határozott igennél — Hosszú idő óta vitatkoznak például a különböző leszerelési megbeszéléseken, konferenciákon az atom- kísérletek ellenőrzéséről. Noha nyugati tudományos megfigyelések igazolj áfc, hogy minden nukleáris robbantás a Föld bármely pontján kimutatható, a robbanás színhelyétől több ezer mérfóldnyire is megállapítható — az amerikai diplomácia mégis ragaszkodik a helyszíni ellenőrzés követeléséhez, amelyet beteges rögesz- m ...ok tarthatnánk csupán, ha nem fedeznénk fel benne a kémkedés alig leplezett szándékát. Egyik oldalon a tudományos érv, a másikon a napi politika kicsinyes taktikázgatása! — — Egyik oldalon élet és halál kérdése, a másikon rosszindulatú értetlenség: süket fülek fogadják a tudomány érveit, cáfolatait. A tudomány — az őt elfogadó, támogató, képviselő, igazságaiért harcoló emberek sokasága nélkül — erőtlen az uszítok hangorkánjával szemben. A haditechnika a béke szószólói és elszánt harcosai nélkül nem teljesíti hivatását, amelyet sokan tulajdonítanak neki a béke megőrzésében. Nem bízhatjuk magunkat a fegyverek kénye-kedvére. Rá kell kényszeríteni akaratunkat azokra is, akik ma még bedugják a fülüket. Segít nekünk a haditechnika is, mert az igazság, a humanizmus mellett áll a katonailag legerősebb hatalom félelmetes ereje is. Ez „pillanatnyilag” biztosíthatja a békét. Képviselheti felelősséggel az emberiség érdekeit. De nem pótolhatja „végtelenségig” mindenki akaratát. Nem pótolhatja azt a győzelmet, amely egyelőre még a jövő csábos ígérete: az általános és teljes leszerelést, a fegyverek megemmisítését. Krajczár Imre A nehézségek ellenére is sikeres lesz az év vége Ecséden I TÁLÁN MAR legy I ________________* is elmúlt, ho gy utoljára esett az eső Ecséden. Azóta a föld kiszáradt, mély repedések mutatják szomjúságát. Az eke elé „fogott” traktorok nehezen birkóznak meg a talajjal, amely hatalmas rögökben szakadozik fel a vas szorítására, vagy pe- dik úgy porzik, mintha szitálnák, mások bosszúságára. A helybeli Vörös Csillag Termelő- szövetkezet elnökhelyettesével, Tóth Péterrel is erről beszélgetünk eleinte, s hogy menynyire aktuális téma mindez, mi sem bizonyítja jobban, hogy alig győzöm jegyezni az elnökhelyettes szavait: — Időben végeztünk az aratással, csépléssel, idejében fogtunk hozzá a tarlóhántáshoz, nyári mélyszántáshoz, és a másodvetéshez is, s mégsem úgy halad a munka, ahogy mi szeretnénk, ahogy mi akarnánk. Az idén például 52 hold másodvetést csináltunk. de nem lett belőle semmi. Kikelt ugyan a vetés, de nem kapott esőt, és kiszáradt. Aztán egy pillanatig megáll, mintha gondolkodna, hogy mondja-e, vagy sem a többit, az előbbiekhez fűzi a következőket: — Nincs takarmányunk! Szálas takarmányból 10 vagon a kiesés. Ezért számítottunk a másodvetésre, hogy pótoljuk, de így, egyelőre az a helyzet, hogy gondot okoz az állatok kiteleltetésének biztosítása. Éppen ma küldtük el az egyik brigádvezetőnket a kömyéző tsz-ekbe, hogy ha tud, lépjen egyezségre velük: vásároljon takarmányt. S mintha nagy kő esne le a szívéről, megkönnyebbülve beszél a termelőszövetkezet életéről. Elmondja, hogy a takarmányhiány kivételével nincs más* különösebb problémájuk, jól mennek a dolgok a szövetkezetben. A tsz-tagok az év eleje óta szorgalmasan dolgoznak, elvégzik a rájuk bízott feladatokat, és megalakulásuk óta ez az esztendő lenne az, amelyik valóban nagy fejlődésről tanúskodna, ha a takarmánybázis biztosítása nem jelentene a vezetőségnek fejtörést. ejT/ a \i a T.T1 | példákkal, száb Ad | mokkai; adatokkal is igazolja. így tudom meg, hogy ebben az évben 220 hold paradicsomot, 262 hold szőlőt, 200 hold kukoricát, 30 hold burgonyát, 20 hold cukorrépát gondoztak, — ezek a legjelentősebbek — s többé-ke- vésbé jó eredményekkel sikerült gondozniuk. Igaz, hogy az őszi betakarítási munka még nem kezdődött meg, de az már biztos, hogy például a paradicsomból 2 millió 640 ezer forint bevételt terveztek, s ezt már teljesítették, és még 300 ezer forint plusz bevételre számíthatnak. Hogy a szőlő miként fizet majd, előre nem lehet megmondani, a jég- és fagykár ellenére abban bíznak az ecsédiek: nem lesz jelentős a kiesésük. S ha összeadunk mindent, a tervezett munkaegységérték, a 43 forint meglesz az év végén, zárszámadáskor. — Még az év elején szocialista versenyt szerveztünk a munkacsapatok között, a VIII. pártkongresszus tiszteletére — magyarázza közbevetve az elnökhelyettes: —, s ha eredményeink forrását kutatjuk, csak a szocialista verseny lendítőerejét tudjuk hangsúlyozni. A verseny egyébként év végéig szól, a győztes munkacsapat 1500 forint, a második helyezett 1000 forint, a harmadik helyezett munkacsapat pedig 500 forint pénzjutalomban részesül majd, vagy pedig a kétnapos balatoni kirándulást választhatják. Mint az előbbiek is igazolják tehát: élénk élet, munka folyik az ecsédi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A hétköznapok egymásutánjában siker koronázza fáradozásukat. A rengeteg akadály, természeti nehézség, időjárási viszontagság fölött, ha nem is mindig, de az esetek többségében úrrá tudnak lenni. Ennek köszönhető, hogy minden hónapban IS forint munkaegység-előleget tudnak fizetni, és az évközi kieséseket pótolni tudják. Ezért a teljesítményért dicséret illeti a közös gazdaság valameny- nyi dolgozóját, de név szerint is megérdemlik az elismerő szót Ambrus József, Maksa Lajos, Szőlősi István és Tari János, akik a legtöbb munkaegységet gyűjtötték már, és valóban jó munkát végeznek a termelőszövetkezetben. Rajtuk kívül szót érdemel a 29 tagból álló ifjúsági brigád is — Pesti Katalin és Nagy P. Magdolna munkacsapata —, mert annak ellenére, hogy fiatalok, munkájuk szorgalomról, „érettségről” tanúskodik a látogatók előtt. Ok azok, akik itt Ecséden élő példaként bizonyítják: lehet a fiatalokra számítani a szövet- ■kezetben, lehet rájuk alapozni. NEHEZ | izgalmas, fárasztó, ’ 1 de mégis eredményes ez az esztendő Ecséden. Ezt már most meg lehet állapítani. S ha nem is cselekedtek eget rengető dolgokat, az ösz- szefogásuk, szorgalmuk biztosítja valamennyiük megélhetését, s nyugodt lelkiismerettel állapíthatják meg: a sok nehézség ellenére is, érdemes volt így dolgozni, nem csalódtunk elképzeléseink megvalósításában ... Fazekas István Tanévkezdés a Marxizmus—Len in izmus Esti Egyetemen A Heves megyei Pártbizottság Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének tagozatain a hét folyamán kerül sor az ünnepélyes tanévnyitóra és az első előadásokra. Az esti egyetem valamennyi tagozatán délután 3 órakor kezdődnek a kötelező foglalkozások. Az egri tagozaton hétfőn (II. évfolyam), kedden (I. évfolyam), valamint csütörtökön (III. évfolyam), a gyöngyösi tagozaton szerdán (I—III. évfolyam), a hatvani tagozaton csütörtökön, a hevesi tagozaton pedig pénteken lesz a tanévkezdés. Az 1962—63-as tanévben tizenhét osztály működik az esti egyetemen. A hallgatók száma meghaladja a négyszázat. r()apa> mamxt, // 0-, meg __ Só st a papával és a mamával folytattam, táncpartnerem pedig Emmácska volt. Amint a képen is látható, Emma kedves, csinos kislány, s megvallom: nagyon tetszett. Persze, mint riportalany! De milyen nehéz ezt tolmácsi beavatkozással tudtára adni. Különben ő is szülei nyomdokain halad: filmíró lesz, jelenleg a film- művészeti főiskola hallgatója. Lehet, hogy kissé sokat időztem Emmánál, de hát csak az objektív lehet objektív! Tamara Makarovát és Gera- szimovot — úgy gondolom — Emmácska Várnai üdülésünk második napján találkoztam a szovjet művész-családdal, s miután egy üveg román konyak társaságában jól összeismerkedtünk, a hátralevő napokat igaz barátságban, sok beszélgetéssel és még több tánccal töltöttük el. Ami a beszélgetést illeti, voltak bizonyos problémáim, s ezért feleségem tolmácsi minőségben működött közre. (A táncnál már nem volt szükségem tolmácsra.) Mondanom sem kell, hogy a fentebb említett sok beszélgeCteraszimov nem kell különösebben bemutatnom olvasóinknak. Ki ne emlékezne a Kővirág-ra, vagy az Egy életen át és az Amit nem lehet elfelejteni című filmek tanítónőjére, Makarova alakításaira, Gera- szimovra, a három részes Csendes Don és még sok-sok szovjet fjlm rendezőjére. Az egyik este új filmjükről beszélgettünk. A filmet ketten, írták: Makarova mov. A címe: Emberek és állatok. A film egy nagyon érdekes és izgalmas témát dolgoz fel a háború végétől 1960-ig. Tamara Makarova egy anyát alakít. Geraszimov, a rendezés nagy munkája mellett, érdekes szerepet is játszik, egy orosz embert, aki a háború viszontagságain keresztül Argentínába kerül. A filmet Kubában, Hamburgban, Berlinben és a Szovjetunió különböző területein forgatták. Amint akkor Geraszimov mondotta, filmjüket bemutatják a velencei fesztiválon. Most, hogy e sorokat írom, előttem az újság, s benne a hír: a velencei filmfesztiválon bemutatták Az állatok és emberek című új szovjet filmet, Geraszimov alkotását, amely nagy sikert aratott. A sikerhez mi is gratulálunk. Márkusz László Következik: Hajrá, Dobrudzsái Őszintén bevallom, a fenti címet egy filmtől „vettem” kölcsön. Mentségemre szolgáljon, hogy az itt következő riportalanyaimnak is sok közük van a filmhez. Engedjék meg, hogy bemutassam a szereplőket. A papa: Szergej Ceraszi- mov, az ismert szovjet filmrendező, a mama: Tamara Makarova, a híres filmszínésznő, számtalan szovjet film főszereplője, a címben szereplő ő: Emma, a művészházaspár leánya. A három pont tulajdonképpen én lennék. A művészcsalM
