Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-13 / 214. szám
196*. szeptember 13., csütörtök NÉPÚJSÁG KOVÁCS ENDRE: tenni, mert Finnországban szédítő mélységek és csúcsok vannak egyes áruféleségek ára között. Ez szinte lehetetlenné teszi az összemérést, hogy a havi fizetésből hol lehet többet vásárolni. Néhány „elrettentő” példát dési díjak 25 százalékos emelését kapta a kormánytól. Most pedig, hogy napirendre került a pénz devalválása, újabb burkolt áremeléstől tartanak rokonaink. Mindezen, számunkra szokatlan áringadozások ellenére, 3. „Mutasd az áruházad.. A fesztivál megnyitóját követő napokban ránk szakadt az aranyszabadság. A rendezvények este kezdődtek, az utcák is felvették szokott, köznapi arcukat, így tehát az érdeklődés az áruházakat, kirakatokat vette célba. Természetesen, kíváncsiak voltunk mi is, miként élnek, milyen ízlésűek északi rokonaink, s ezt megtudni alkalmasabb helyet aligha reméltünk, mintáz egymás mellett sorakozó nagy áruházakat, amelyeknek színes reklámjai egymás után csalogattak be a mozgólépcsős, zsúfolt polcokkal és a mi áruháerre: egy kiló narancs ára 120 márka, ugyanennyi paradicsomért viszont 330 márkát is elkérnek. Avagy: finn ismerőseim mesélték — mert kevés pénzünk miatt nem juthattunk el éjszakai mulatókba —, hogy egy bárban elfogyasztott féldeci árán jersey inget lehet venni, ellenben filléres összegekért adnak golyóstollat s más apró technikai cikket, hogy végül egy szép képes levelezőlapért 50 márkát kérjenek el. Egy újabb fordulat: alig 800 forint értékben, a mi viszonyaink között csodálatos- -nak számító, zsebben hordható, több sebességes magnetofont lehet vásárolni. És kaphatók „olcsón” autók — rengeteg is van belőle az nagyon hasznosan el tudja költeni pénzét bármely finn ember, s ez meglátszik életszínvonalukon, fejlett ízlésükön, elegáns öltözködésükön is. A férfiak hegyes, vagy vágott orrú cipőben, mellénnyel kiegészített szürke, vagy sötét öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben járnak hétköznap is, a nők, a sokat megcsodált és irigyelt finn nők pedig dúsra tupírozott hajjal, erősen aláfestett szemekkel, egyszerű, de csinos kardigán, szoknya viseletben libegnek az utcákon, vékony, tűsarkú cipőjükben. Remek a konfekció-iparuk. Olcsók a jól szabott, kész ruhák, az átlagos fizetés 10—20 százalékáért lehet egy öltönyt Északi rokonaink sok áruféleségből válogathatnak fényes üzleteikben, zsúfolt piacaikon. Csak a fizetnivalót kell csillagászati összegekkel számolni. zainkhoz képest kevés vevővel megtömött pultok elé. Nem hinném, hogy Finnországban közszájon forog ez a közmondás: „mutasd meg áruházad, megmondom, ki vagy”. Pedig nagyon helytálló ez Helsinkiben is. Mert a világvárosi áruházak, legyen az a moszkvai GUM, a bécsi Ma- riahilfenstrasse bármely üzlete, a Helsinki SOKOS, vagy a Stockmann, olyanok, mint a társadalom nyitott könyve. Belelapoz a kíváncsi idegen és elolvashatja belőle az illető ország gazdasági helyzetét, iparának fejlődési fokát, az emberek ízlését, életszínvonalát és sok más tényezőjét az ország gazdagságának, vagy éppen szegénységének. A helsinki áruházak szinte világméretű modern bazárok. Kapható bennük amit az öt világrész produkál: olasz cipő, svéd penge, magyar szőttes, japán fényképezőgép, szovjet autó, német golyóstoll, afrikai tam-tam-dob, angol szövet, amerikai borotvakészlet és még sok-sok ezer fajtája a különböző árunak. Röviden: pénzért mindent meg lehet venni. Arubőség van. A kérdés csak az volt számunkra: mennyi márkáért? összegszerűen nagyon sokért, mert rokonaink pénze csak tíz- és százezrekben számolható, ugyanis. 7,5 forint 100 finn márkának felel meg. De ha a pénz vásárló értékét tekintjük, úgy a mi árainkhoz mérve az iparcikkek, autók, ruhaféleségek, s még jó néhány áru jóval olcsóbb, csak az élelmiszerekre — amelyet zömében külföldről hoznak be, nem fogható rá az olcsóság. Nagyon nehéz egyébként megbízható összehasonlítást utcákon — néhány autótípust használtan, tényleg tűrhető áron lehet szerezni, de ... az újdonsült autótulajdonos a vizsgánál 35 ezer márkát köteles fizetni. Amit tehát nyernek a vámon, elvesztik a réven. Mikor ferről esett szó, megnyugtattuk az emiatt siránkozó finn ismerősöket. — Nálunk ez éppen fordítva van, mi a vámon veszítjük el azt, amit a réven nyerünk. Ami az árak stabilitását illeti, arról külön kell szólni. Először is az üzletek többségében alkudni lehet, sőt kell is ... de nem érdemes. Erre egy példát. Ütitársam az első napok egyikén örvendezve jött haza a „piacról”. — Remek ernyőt vettem! — újságolta. — És képzeljétek, 1800 márkáról lealkudtam 1200-ra. Irigyeltük. Erre szomszédja elővesz egy ugyanolyan ernyőt, s mutatja rajta az árcédulát, amelyet a szövetkezeti áruházban tettek rá. Hitetlen- kedve olvastuk: 600 márka volt az ára. S nem ez volt az utolsó eset. Ettől kezdve azonban hanyagoltuk a „szabad piacot”, inkább az áruházak „biztos árai” mögé menekültünk. Persze, ott sem voltak kereskedői érzék híján. Mikor felfedeztük, hogy az egyik modern áruházban 1500 márkáért remek, puha, fonott cipőt lehet kapni, megindult a búcsújárás. Az első vásárlók még régi áron kapták, akik negyedóra múlva mentek, már 1950 márkát fizettek érte. Az árak ingadozását más tényező is befolyásolja, nemcsak a kereskedői „élelmesség”. A kenyér ára például öt hónap alatt háromszor emelkedett, s május 1-i „ajándékként” a munkásság a közlekevásárolni, ezért azután alig találni méteráru üzleteket. Az áruelosztást, úgy látszik, a finnek nyugalmához és vérmérsékletéhez szabták, mert az ember lejárhatja a lábát, míg valamilyen kedvelt színű ruhából, vagy cipőből neki megfelelő nagyságot talál. Általában egy-egy típusból legfeljebb egy, vagy kétféle nagyság kapható, s ha a szín tetszik, nem jó a nagyság, ha a nagyság megfelel, nem olyan a fazon, mint az ember szeretné. Aik türelmes, azért megtalálja a kívánt öltönyt, vagy cipőt, mert valahol megvan, csak azt kell kibogarászni, hogy hol. Megkönnyíti ezt, hogy az áruházak kevésbé látogatottak, mint nálunk, lehet nyugodtan válogatni. Az eladók idegei fölöttébb jól bírják a vásárlók szeszélyeit, szinte rábízzák a vevőre az árukészletet. Tehetik, mert a lopás olyan ritka esemény erre felé, mint nálunk a lottóm az ötös találat A pénz, az üzleti haszon, s a kereslet irányítja itt az áru útját, s elhelyezését. Ezért már az sem volt meglepő, hogy a könyvüzletben egymás mellett kellette magát a kirakatban az SZKP XXII. kongresszusának anyaga és a Hitler arcképével dekorált könyvújdonság, a haladó írók regényed és a náci Wermaeht története, az olcsó piff-puff- regény és a reprezentatív Sha- kespeare-sorozat. Akkor ezt fölöttébb furcsál- tuk, s finn tolmácsunk emi- gyen fordította a kereskedő szavait: — Kedves uraim, kinek mi kell. Itt mindent megtalálhat... az üzlet... üzlet. (Folytatjuk.) Következik: A barátság tüzei Tízezer holdon törik a kukoricát Heves megyében Hétezer családtag segít az őszi betakarításban A száraz, meleg idő hatására Heves megyében is gyorsabban érett be a kukorica, mint máskor. A megyében a becslések szerint tízezer holdnyi területen kezdték meg a törést. A kukoricatörésben a gazdaságoknak nagy segítségükre vannak a segítő családtagok, akik mintegy hétezren vesznek részt ezekben a napokban a közös munkában. Mivel a megyében kukoricatörő kombájn még nincs, így a törési munkákat kézzel végzik a szövetkezeti dolgozók. A kukoricatörés után nyomban hozzálátnak a szárvágáshoz is, amely munkában már 38 szárvágó gép is segít. A termelőszövetkezetek nagy gondot fordítanak arra, hogy a kukoricaszárat minél nagyobb tömegben besilózzák s így tudják pótolni a réti szénában mutatkozó terméskiesést. Különösen jól halad a kukoricatörés a hevesi és a füzesabonyi járásokban, ahol a közös gazdaságok élen járnak a silózás- ban is. A megye termelőszövetkezetei az idén 800 holdon termeltek úgynevezett német Sindel kukoricát vetőmag célra, a Német Demokratikus Köztársaság részére, A vetőmag kukorica törése befejezés előtt áll és most végzik osztályozását. A kiváló német kukoricák szép termést hoztak az aszály ellenére is és csövesen mintegy 20—30 mázsa terményt takaríthatnak be holdanként. Folyamatban van 4700 hold silókukorica betakarítása is. Ezt a munkát a gazdaságok már 60 százalékig elvégezték. A silókukorica betakarításánál 57 silókombájn segít. Cfiöldt'a jííhé I díqtden Kedves tanár úr, meg kell mondanom őszintén, hogy nem érdemeltem meg a kitűnőt a földrajzból. S nem érdemeltem meg azt sem, hogy velem büszkélkedett, ha földrajz tanításának eredményeiről volt szó. Nekem földrajzból elégtelen jár, ha... nos igen, hacsak nem nekik jár az elégtelen. Ne tessék félreérteni, azt ma is tudom, hogy micsoda Bolívia fővárosa és Patagónia sem jelent problémát. A Jóreménység fokát éjszaka álmomból felkeltve is megmutatom a térképen és nem tévesztem össze Irakot Iránnal, sőt a Malgasz Köztársaságot sem a Mali Köztársasággal... Hogy ezek után miért járna nekem mégis elégtelen? Mert Patagóniát tudom, hogy hol van, de példáid nem tudom, hogy az Egyesült Államok hol van ... Mert álmomban felkeltve is megmutatom a Jóreménység fokát, de nem tudom megmutatni, meddig terjednek az Egyesült Államok határai... S miután ez az ország Földünk egyik legnagyob országa, s miután éppen ennél az államnál mond csődöt földrajztudásom — feltétlenül elégtelen jár nekem, földrajzból, kedves tanár úr. De — és ne sértődjék meg ezért — úgy érzem, hogy önnek is elégtelen jár, éppen saját tantárgyából. Ha visszaemlékszem, valahogy úgy magyarázta nekem, hogy az Egyesült Államokat délen Mexikó és a Mexikói-öböl, keleten az Atlanti-, nyugaton a Csendes-óceán határolja, északon pedig Kanada... Így tanultam, így emlékeztem rá és éppen ezért nem értem, hogy miért leiig amerikai lobogó a Földközi-tengeren, amely meglehetősen mesz- sze esik az Egyesült Államoktól, de mindeneseire közelebb, mint Tajvan, Okinawa, Dél-Korea és Dél-Vietnam. Most vagy ön tanított rosszul és következésképpen én is rosszul tanultam meg a földrajzot, vagy jól tanította és csak én tanultam meg rosszul — amiért az elégtelen teljesen jogos, avagy ... Az amerika az amérikaiaké elvét változtatták meg: a világ minden területe, kincse és népe az amerikaiaké. Avagy: nem én tudom rosszul a földrajzot és nem ön tanított rosszul nekem, kedves tanár úr, hanem azok tudják rosszul, akik a 6. flottával „hazai vizeken" eveznek a Földközi-tengeren, a 7. flottával Távol-keleten, a tengerészgyalogsággal Dél-Ázsiában és más egységekkel Európa számos országában, amelyek ezek után nyilvánvalóan szintén az Egyesült Államokhoz tartoznak. Nézem, lapozgatom a térképet, új nevekkel, új államokkal, országokkal találkozom, amelyek az elmúlt években szerveződtek a régi gyarmatbirodalmak helyén. Hogy itt újra kell tanulni a földrajzot, ez nemcsak természetes, de örvendetes is. De ezen a térképen, amely az elmúlt évben készült, ugyanott van az Amerikai Egyesült Államok, mint azon, amelyen vagy húsz évvel ezelőtt én tanultam megismerni a Fold országait. A térképek is rosszak lennének? Nos, ezt már kezdem nem hinni... A térképek is, ön is tanár úr, én is, s a többi tanár úr és a többi tanuló és a térképkészítő tudósok ezrei szerte a világon, mind ostoba fajankók lennének, akiknek fogalmuk sincs, hogy az Egyesült Államoknak hol vannak a határai? Nem, ez lehetetlen! Elnézést, tanár úr, rájöttem, nem önben és boldogan állapíthatom meg, nem is az én tudásomban van a hiba. Nem nekem jár elégtelen! Nekik! És a történelem és a népek könyörtelenül beírják ezt az elégtelent a földrajzot nem tudók, de tudni nem is akarók indexébe! (gyurkó) Megoldódik-e néhány szolgáltatási probléma Gyöngyösön? —• Villanyszerelő részleg...? Lennének szívesek valakit kiküldeni? Egy konnektort kellene felszerelni. — Nagyon sajnáljuk, de... Ilyen választ kaphattak azok a megrendelők, akik az utóbbi hetekben megrendeléssel fordultak a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat villamos- sági részlegéhez. Az elutasítás okát pedig abban kereshetjük, hogy a részleg szerelői a recski ércbányánál mintegy 200 ezer forint értékű munkát végeznek. Nem is a recski ércbányánál vállalt szerelőmunka' ellen esik kifogásunk, mert ha vállalták, hát végezzék is el becsülettel. — Végezzék! — mondják az elutasított javítást kérők, de ne a lakosság rovására! Nekünk pedig — tekintve a Vas- és Fémipari Vállalat villamossági részlegének szolgáltató jellegét — támogatnunk kell a lakosság ilyen irányú panaszait. Végezze a villamossági részleg az ipari szolgáltatást — mert ez teszi ki a tervezett bevételi összegüknek tekintélyes hányadát —, de ezt ne érezze meg a lakosság. Mert jelenleg szerelőhiány mutatkozik és ahogy a vállalat vezetői mondják, még néhány hétig nem tudják kielégíteni a hozzájuk fordulók igényeit. Ügy gondoljuk, a bajon lehetne enyhíteni, de számítani kell egy esetleges későbbi időpontra vállalt, a jelenlegihez hasonló, nagyobbméretű munkára. Lehetne tehát erfyhíteni, mégpedig egyszerű módon; lé- számemeléssel! Nem hisszük, hogy ez elé akadályt próbálnának gördíteni a vállalat felügyeleti szervei, mivel szolgáltatásról van szó és a létszámot minden esetben a megrendelők igényei szabják meg. A háztartási kisgépek javításánál is akadtak a korábbi időben néha zökkenők, amelyek ma már — és ezt örömmel jelenthetjük ki — megszűntek. A megoldás itt is egyszerű volt; a létszámot a kevésnek bizonyult két főről ötre emelték. így a megrendelők, illetve a javíttatók, mármint a lakosság, két héten belül, garanciával megjavítva kaphatja vissza megrongálódott, a háziasszonyok második műszakjában tekintélyes szerepet játszó háztartási gépeket. Ha már a Vas- és Fémipari Vállalat részlegeire terelődött a szó, hiba lenne nem megemlíteni az órajavítóval kapcsolatos néhány problémát, amelyet Veres Albin, a vállalat műszaki vezetője mondott el. — Az igények ennél a részlegnél is megkívánják az állandó létszámemelést. Jelenleg már öten dolgoznak ugyan, de úgy sem győzik a munkát, így a javítási terminust egy hónapra kellett meghosszabbítani. — Hallottam alkatrész-hiányról is!... — Igen, előfordul. Főleg a különféle külföldi márkájú óráknál, amelyekhez kevés alkatrészt importálunk. A hazai maszek műszerészek, kisipari szinte gyártják ugyan ezeket az alkatrészeket, de mi, mint tanácsi vállalat, nem vehetjük ezt igénybe. Hasonló a helyzet az óraszíjakkal is, mert a magánkisiparosok szebb kivitelben gyártják az óraszíjakat, mint amilyet a nagykereskedelmi vállalattól kapunk. Few nák helyzet, a kisiparos óra- javítók jelenleg előnyben "arH nak az állami iparral szemben. Ügy gondoljuk, nemcsak a villanyszerelő szakmában, hanem az órajavításban is eleget lehetne tenni a lakosság igényeinek. A kézenfekvő megoldás az, hogy kereskedelmi szerveink annyi alkatrészt rendeljenek, amennyi valóban szükséges. Vagy: ha alkatrészeket és megfelelő óraszíjakat tud gyártani a kisiparos, akkor az országban egy, vagy két vállalat nem tudná ezt megol- odani? Szervezzék meg jobban a szolgáltatásokat, de ne óramű lassúsággal. Laczik János Közel 3 ezer tsz-tag látogatta meg a mezőgazdasági kiállítást megyénkből Az idei Országos Mezőgazdasági Kiállítás és a fővárt« megtekintésére megyénk termelőszövetkezeteiből is több termelőszövetkezeti tag utazott már Budapestre. Az Idegen- forgalmi Hivataltól kapott értesüléseink szerint, tegnapig négy különvonat szállította a szövetkezeti tagokat a kiállításra. Az első különvonattai az egri termelőszövetkezeti tagok látogattak a fővárosba, mintegy 855-en, majd a füzesabonyi Petőfi Tsz tagjai: 532-en tekintették meg a kiállítást. Említésre méltó a kiskö- reiek és a tiszanánaiak érdeklődése is, hiszen e két községből 645 tsz-tag volt már fenn a kiállításon. Ma reggel újabb különvonat indult Budapestre. Á kiállítás és a főváros megtekintésére Tamaszentmiklósról és Hevesről 644 dolgozó paraszt indult el. Ezek a termelőszövetkezeti tagok két napot töltenek majd a fővárosban. A Heves megyeiek érdeklődésére jellemző, hogy ez ideig 2800 tsz-tag kollektiven vett részt a kiállításon és töltött el egy-két napot a fővárosban, de ezenkívül Eger városából egyénileg is mintegy félezer ember váltott jegyet. Értesüléseink szerint Poroszlóról e hónap T9-én, vagy 20-án úiabb különvonat indul a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és a főváros megíe* kintésére.