Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-13 / 214. szám

196*. szeptember 13., csütörtök NÉPÚJSÁG KOVÁCS ENDRE: tenni, mert Finnországban szédítő mélységek és csúcsok vannak egyes áruféleségek ára között. Ez szinte lehetetlenné teszi az összemérést, hogy a havi fizetésből hol lehet töb­bet vásárolni. Néhány „elrettentő” példát dési díjak 25 százalékos eme­lését kapta a kormánytól. Most pedig, hogy napirend­re került a pénz devalválása, újabb burkolt áremeléstől tar­tanak rokonaink. Mindezen, számunkra szo­katlan áringadozások ellenére, 3. „Mutasd az áruházad.. A fesztivál megnyitóját kö­vető napokban ránk szakadt az aranyszabadság. A rendez­vények este kezdődtek, az ut­cák is felvették szokott, köz­napi arcukat, így tehát az ér­deklődés az áruházakat, kira­katokat vette célba. Termé­szetesen, kíváncsiak voltunk mi is, miként élnek, milyen ízlésűek északi rokonaink, s ezt megtudni alkalmasabb he­lyet aligha reméltünk, mintáz egymás mellett sorakozó nagy áruházakat, amelyeknek színes reklámjai egymás után csalo­gattak be a mozgólépcsős, zsú­folt polcokkal és a mi áruhá­erre: egy kiló narancs ára 120 márka, ugyanennyi paradicso­mért viszont 330 márkát is el­kérnek. Avagy: finn ismerő­seim mesélték — mert kevés pénzünk miatt nem juthattunk el éjszakai mulatókba —, hogy egy bárban elfogyasztott fél­deci árán jersey inget lehet venni, ellenben filléres össze­gekért adnak golyóstollat s más apró technikai cikket, hogy végül egy szép képes le­velezőlapért 50 márkát kérje­nek el. Egy újabb fordulat: alig 800 forint értékben, a mi viszonyaink között csodálatos- -nak számító, zsebben hordha­tó, több sebességes magneto­font lehet vásárolni. És kaphatók „olcsón” autók — rengeteg is van belőle az nagyon hasznosan el tudja köl­teni pénzét bármely finn em­ber, s ez meglátszik életszín­vonalukon, fejlett ízlésükön, elegáns öltözködésükön is. A férfiak hegyes, vagy vágott orrú cipőben, mellénnyel ki­egészített szürke, vagy sötét öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben járnak hétköz­nap is, a nők, a sokat megcso­dált és irigyelt finn nők pedig dúsra tupírozott hajjal, erősen aláfestett szemekkel, egyszerű, de csinos kardigán, szoknya viseletben libegnek az utcá­kon, vékony, tűsarkú cipőjük­ben. Remek a konfekció-iparuk. Olcsók a jól szabott, kész ru­hák, az átlagos fizetés 10—20 százalékáért lehet egy öltönyt Északi rokonaink sok áruféleségből válogathatnak fényes üzleteikben, zsúfolt piacaikon. Csak a fizetnivalót kell csillagászati összegekkel számolni. zainkhoz képest kevés vevő­vel megtömött pultok elé. Nem hinném, hogy Finnor­szágban közszájon forog ez a közmondás: „mutasd meg áru­házad, megmondom, ki vagy”. Pedig nagyon helytálló ez Helsinkiben is. Mert a világ­városi áruházak, legyen az a moszkvai GUM, a bécsi Ma- riahilfenstrasse bármely üzle­te, a Helsinki SOKOS, vagy a Stockmann, olyanok, mint a társadalom nyitott könyve. Belelapoz a kíváncsi idegen és elolvashatja belőle az illető ország gazdasági helyzetét, iparának fejlődési fokát, az emberek ízlését, életszínvona­lát és sok más tényezőjét az ország gazdagságának, vagy éppen szegénységének. A helsinki áruházak szinte világméretű modern bazárok. Kapható bennük amit az öt világrész produkál: olasz cipő, svéd penge, magyar szőttes, japán fényképezőgép, szovjet autó, német golyóstoll, afrikai tam-tam-dob, angol szövet, amerikai borotvakészlet és még sok-sok ezer fajtája a kü­lönböző árunak. Röviden: pénzért mindent meg lehet venni. Arubőség van. A kérdés csak az volt számunkra: mennyi márkáért? összegszerűen nagyon so­kért, mert rokonaink pénze csak tíz- és százezrekben szá­molható, ugyanis. 7,5 forint 100 finn márkának felel meg. De ha a pénz vásárló értékét te­kintjük, úgy a mi árainkhoz mérve az iparcikkek, autók, ruhaféleségek, s még jó né­hány áru jóval olcsóbb, csak az élelmiszerekre — amelyet zömében külföldről hoznak be, nem fogható rá az olcsóság. Nagyon nehéz egyébként megbízható összehasonlítást utcákon — néhány autótípust használtan, tényleg tűrhető áron lehet szerezni, de ... az újdonsült autótulajdonos a vizsgánál 35 ezer márkát kö­teles fizetni. Amit tehát nyernek a vá­mon, elvesztik a réven. Mikor ferről esett szó, megnyugtattuk az emiatt siránkozó finn is­merősöket. — Nálunk ez éppen fordít­va van, mi a vámon veszítjük el azt, amit a réven nyerünk. Ami az árak stabilitását il­leti, arról külön kell szólni. Először is az üzletek többsé­gében alkudni lehet, sőt kell is ... de nem érdemes. Erre egy példát. Ütitársam az első napok egyikén örven­dezve jött haza a „piacról”. — Remek ernyőt vettem! — újságolta. — És képzeljé­tek, 1800 márkáról lealkudtam 1200-ra. Irigyeltük. Erre szomszédja elővesz egy ugyanolyan er­nyőt, s mutatja rajta az árcé­dulát, amelyet a szövetkezeti áruházban tettek rá. Hitetlen- kedve olvastuk: 600 márka volt az ára. S nem ez volt az utolsó eset. Ettől kezdve azonban ha­nyagoltuk a „szabad piacot”, inkább az áruházak „biztos árai” mögé menekültünk. Persze, ott sem voltak keres­kedői érzék híján. Mikor fel­fedeztük, hogy az egyik mo­dern áruházban 1500 márkáért remek, puha, fonott cipőt le­het kapni, megindult a búcsú­járás. Az első vásárlók még régi áron kapták, akik ne­gyedóra múlva mentek, már 1950 márkát fizettek érte. Az árak ingadozását más tényező is befolyásolja, nem­csak a kereskedői „élelmes­ség”. A kenyér ára például öt hónap alatt háromszor emel­kedett, s május 1-i „ajándék­ként” a munkásság a közleke­vásárolni, ezért azután alig találni méteráru üzleteket. Az áruelosztást, úgy látszik, a finnek nyugalmához és vér­mérsékletéhez szabták, mert az ember lejárhatja a lábát, míg valamilyen kedvelt színű ru­hából, vagy cipőből neki meg­felelő nagyságot talál. Általá­ban egy-egy típusból legfeljebb egy, vagy kétféle nagyság kap­ható, s ha a szín tetszik, nem jó a nagyság, ha a nagyság megfelel, nem olyan a fazon, mint az ember szeretné. Aik türelmes, azért megtalálja a kívánt öltönyt, vagy cipőt, mert valahol megvan, csak azt kell kibogarászni, hogy hol. Megkönnyíti ezt, hogy az áru­házak kevésbé látogatottak, mint nálunk, lehet nyugodtan válogatni. Az eladók idegei fölöttébb jól bírják a vásárlók szeszélyeit, szinte rábízzák a vevőre az árukészletet. Tehe­tik, mert a lopás olyan ritka esemény erre felé, mint ná­lunk a lottóm az ötös találat A pénz, az üzleti haszon, s a kereslet irányítja itt az áru útját, s elhelyezését. Ezért már az sem volt meg­lepő, hogy a könyvüzletben egymás mellett kellette magát a kirakatban az SZKP XXII. kongresszusának anyaga és a Hitler arcképével dekorált könyvújdonság, a haladó írók regényed és a náci Wermaeht története, az olcsó piff-puff- regény és a reprezentatív Sha- kespeare-sorozat. Akkor ezt fölöttébb furcsál- tuk, s finn tolmácsunk emi- gyen fordította a kereskedő szavait: — Kedves uraim, kinek mi kell. Itt mindent megtalálhat... az üzlet... üzlet. (Folytatjuk.) Következik: A barátság tüzei Tízezer holdon törik a kukoricát Heves megyében Hétezer családtag segít az őszi betakarításban A száraz, meleg idő hatására Heves megyében is gyorsabban érett be a kukorica, mint más­kor. A megyében a becslések szerint tízezer holdnyi terüle­ten kezdték meg a törést. A kukoricatörésben a gazdasá­goknak nagy segítségükre van­nak a segítő családtagok, akik mintegy hétezren vesznek részt ezekben a napokban a közös munkában. Mivel a megyében kukoricatörő kombájn még nincs, így a törési munkákat kézzel végzik a szövetkezeti dolgozók. A kukoricatörés után nyom­ban hozzálátnak a szárvágás­hoz is, amely munkában már 38 szárvágó gép is segít. A ter­melőszövetkezetek nagy gon­dot fordítanak arra, hogy a ku­koricaszárat minél nagyobb tö­megben besilózzák s így tud­ják pótolni a réti szénában mutatkozó terméskiesést. Kü­lönösen jól halad a kukorica­törés a hevesi és a füzesabonyi járásokban, ahol a közös gaz­daságok élen járnak a silózás- ban is. A megye termelőszövetkeze­tei az idén 800 holdon termel­tek úgynevezett német Sindel kukoricát vetőmag célra, a Német Demokratikus Köztár­saság részére, A vetőmag ku­korica törése befejezés előtt áll és most végzik osztályozá­sát. A kiváló német kukoricák szép termést hoztak az aszály ellenére is és csövesen mintegy 20—30 mázsa terményt takarít­hatnak be holdanként. Folyamatban van 4700 hold silókukorica betakarítása is. Ezt a munkát a gazdaságok már 60 százalékig elvégezték. A silókukorica betakarításánál 57 silókombájn segít. Cfiöldt'a jííhé I díqtden Kedves tanár úr, meg kell mondanom őszintén, hogy nem érdemeltem meg a kitűnőt a földrajzból. S nem érde­meltem meg azt sem, hogy velem büszkélkedett, ha földrajz tanításának eredményeiről volt szó. Nekem földrajzból elég­telen jár, ha... nos igen, hacsak nem nekik jár az elég­telen. Ne tessék félreérteni, azt ma is tudom, hogy micsoda Bolívia fővárosa és Patagónia sem jelent problémát. A Jó­reménység fokát éjszaka álmomból felkeltve is megmuta­tom a térképen és nem tévesztem össze Irakot Iránnal, sőt a Malgasz Köztársaságot sem a Mali Köztársasággal... Hogy ezek után miért járna nekem mégis elégtelen? Mert Patagóniát tudom, hogy hol van, de példáid nem tudom, hogy az Egyesült Államok hol van ... Mert álmom­ban felkeltve is megmutatom a Jóreménység fokát, de nem tudom megmutatni, meddig terjednek az Egyesült Államok határai... S miután ez az ország Földünk egyik legnagyob országa, s miután éppen ennél az államnál mond csődöt földrajztudásom — feltétlenül elégtelen jár nekem, földrajz­ból, kedves tanár úr. De — és ne sértődjék meg ezért — úgy érzem, hogy önnek is elégtelen jár, éppen saját tantár­gyából. Ha visszaemlékszem, valahogy úgy magyarázta ne­kem, hogy az Egyesült Államokat délen Mexikó és a Mexi­kói-öböl, keleten az Atlanti-, nyugaton a Csendes-óceán ha­tárolja, északon pedig Kanada... Így tanultam, így emlé­keztem rá és éppen ezért nem értem, hogy miért leiig ame­rikai lobogó a Földközi-tengeren, amely meglehetősen mesz- sze esik az Egyesült Államoktól, de mindeneseire közelebb, mint Tajvan, Okinawa, Dél-Korea és Dél-Vietnam. Most vagy ön tanított rosszul és következésképpen én is rosszul tanultam meg a földrajzot, vagy jól tanította és csak én tanultam meg rosszul — amiért az elégtelen telje­sen jogos, avagy ... Az amerika az amérikaiaké elvét vál­toztatták meg: a világ minden területe, kincse és népe az amerikaiaké. Avagy: nem én tudom rosszul a földrajzot és nem ön tanított rosszul nekem, kedves tanár úr, hanem azok tudják rosszul, akik a 6. flottával „hazai vize­ken" eveznek a Földközi-tengeren, a 7. flottával Távol-ke­leten, a tengerészgyalogsággal Dél-Ázsiában és más egysé­gekkel Európa számos országában, amelyek ezek után nyil­vánvalóan szintén az Egyesült Államokhoz tartoznak. Nézem, lapozgatom a térképet, új nevekkel, új álla­mokkal, országokkal találkozom, amelyek az elmúlt évek­ben szerveződtek a régi gyarmatbirodalmak helyén. Hogy itt újra kell tanulni a földrajzot, ez nemcsak természetes, de örvendetes is. De ezen a térképen, amely az elmúlt év­ben készült, ugyanott van az Amerikai Egyesült Államok, mint azon, amelyen vagy húsz évvel ezelőtt én tanultam megismerni a Fold országait. A térképek is rosszak lenné­nek? Nos, ezt már kezdem nem hinni... A térképek is, ön is tanár úr, én is, s a többi tanár úr és a többi tanuló és a térképkészítő tudósok ezrei szerte a világon, mind ostoba fajankók lennének, akiknek fogalmuk sincs, hogy az Egye­sült Államoknak hol vannak a határai? Nem, ez lehetetlen! Elnézést, tanár úr, rájöttem, nem önben és boldogan állapíthatom meg, nem is az én tudá­somban van a hiba. Nem nekem jár elégtelen! Nekik! És a történelem és a népek könyörtelenül beírják ezt az elégtelent a földrajzot nem tudók, de tudni nem is aka­rók indexébe! (gyurkó) Megoldódik-e néhány szolgáltatási probléma Gyöngyösön? —• Villanyszerelő részleg...? Lennének szívesek valakit ki­küldeni? Egy konnektort kel­lene felszerelni. — Nagyon sajnáljuk, de... Ilyen választ kaphattak azok a megrendelők, akik az utóbbi hetekben megrendelés­sel fordultak a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat villamos- sági részlegéhez. Az elutasítás okát pedig abban kereshetjük, hogy a részleg szerelői a recs­ki ércbányánál mintegy 200 ezer forint értékű munkát vé­geznek. Nem is a recski ércbányánál vállalt szerelőmunka' ellen esik kifogásunk, mert ha vál­lalták, hát végezzék is el be­csülettel. — Végezzék! — mondják az elutasított javítást kérők, de ne a lakosság rovására! Nekünk pedig — tekintve a Vas- és Fémipari Vállalat vil­lamossági részlegének szolgál­tató jellegét — támogatnunk kell a lakosság ilyen irányú panaszait. Végezze a villamos­sági részleg az ipari szolgálta­tást — mert ez teszi ki a ter­vezett bevételi összegüknek tekintélyes hányadát —, de ezt ne érezze meg a lakosság. Mert jelenleg szerelőhiány mutatko­zik és ahogy a vállalat veze­tői mondják, még néhány hé­tig nem tudják kielégíteni a hozzájuk fordulók igényeit. Ügy gondoljuk, a bajon le­hetne enyhíteni, de számítani kell egy esetleges későbbi idő­pontra vállalt, a jelenlegihez hasonló, nagyobbméretű mun­kára. Lehetne tehát erfyhíteni, mégpedig egyszerű módon; lé- számemeléssel! Nem hisszük, hogy ez elé akadályt próbál­nának gördíteni a vállalat fel­ügyeleti szervei, mivel szolgál­tatásról van szó és a létszámot minden esetben a megrendelők igényei szabják meg. A háztartási kisgépek javí­tásánál is akadtak a korábbi időben néha zökkenők, ame­lyek ma már — és ezt öröm­mel jelenthetjük ki — meg­szűntek. A megoldás itt is egyszerű volt; a létszámot a kevésnek bizonyult két főről ötre emelték. így a megrende­lők, illetve a javíttatók, már­mint a lakosság, két héten be­lül, garanciával megjavítva kaphatja vissza megrongáló­dott, a háziasszonyok második műszakjában tekintélyes sze­repet játszó háztartási gépeket. Ha már a Vas- és Fémipari Vállalat részlegeire terelődött a szó, hiba lenne nem megem­líteni az órajavítóval kapcso­latos néhány problémát, ame­lyet Veres Albin, a vállalat műszaki vezetője mondott el. — Az igények ennél a rész­legnél is megkívánják az ál­landó létszámemelést. Jelen­leg már öten dolgoznak ugyan, de úgy sem győzik a munkát, így a javítási termi­nust egy hónapra kellett meg­hosszabbítani. — Hallottam alkatrész-hi­ányról is!... — Igen, előfordul. Főleg a különféle külföldi márkájú óráknál, amelyekhez kevés al­katrészt importálunk. A hazai maszek műszerészek, kisipari szinte gyártják ugyan ezeket az alkatrészeket, de mi, mint tanácsi vállalat, nem vehetjük ezt igénybe. Hasonló a helyzet az óraszíjakkal is, mert a ma­gánkisiparosok szebb kivitel­ben gyártják az óraszíjakat, mint amilyet a nagykereske­delmi vállalattól kapunk. Few nák helyzet, a kisiparos óra- javítók jelenleg előnyben "arH nak az állami iparral szemben. Ügy gondoljuk, nemcsak a villanyszerelő szakmában, ha­nem az órajavításban is ele­get lehetne tenni a lakosság igényeinek. A kézenfekvő megoldás az, hogy kereskedel­mi szerveink annyi alkatrészt rendeljenek, amennyi valóban szükséges. Vagy: ha alkatré­szeket és megfelelő óraszíjakat tud gyártani a kisiparos, ak­kor az országban egy, vagy két vállalat nem tudná ezt megol- odani? Szervezzék meg jobban a szolgáltatásokat, de ne óra­mű lassúsággal. Laczik János Közel 3 ezer tsz-tag látogatta meg a mezőgazdasági kiállítást megyénkből Az idei Országos Mezőgaz­dasági Kiállítás és a fővárt« megtekintésére megyénk ter­melőszövetkezeteiből is több termelőszövetkezeti tag utazott már Budapestre. Az Idegen- forgalmi Hivataltól kapott ér­tesüléseink szerint, tegnapig négy különvonat szállította a szövetkezeti tagokat a kiállí­tásra. Az első különvonattai az egri termelőszövetkezeti ta­gok látogattak a fővárosba, mintegy 855-en, majd a füzes­abonyi Petőfi Tsz tagjai: 532-en tekintették meg a kiál­lítást. Említésre méltó a kiskö- reiek és a tiszanánaiak érdek­lődése is, hiszen e két község­ből 645 tsz-tag volt már fenn a kiállításon. Ma reggel újabb különvonat indult Budapestre. Á kiállítás és a főváros megtekintésére Tamaszentmiklósról és Heves­ről 644 dolgozó paraszt indult el. Ezek a termelőszövetkezeti tagok két napot töltenek majd a fővárosban. A Heves megyeiek érdeklő­désére jellemző, hogy ez ideig 2800 tsz-tag kollektiven vett részt a kiállításon és töltött el egy-két napot a fővárosban, de ezenkívül Eger városából egyénileg is mintegy félezer ember váltott jegyet. Értesüléseink szerint Porosz­lóról e hónap T9-én, vagy 20-án úiabb különvonat indul a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és a főváros megíe* kintésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom