Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-07 / 209. szám

1962. szeptember 7., péntek NCPCJSAG 5 A kongresszusi előkészületek idején ; Ötvenfokos hővís as egri határban Ezúttal arról adunli hírt, hogy megyénk pártszervezeteiben mi­lyen munka, feladat, tennivaló adódik a kongresszust megelőző időszakban, hogy a kommunisták minden­napi munkájában mi­lyen helyet foglal el a nagy esemény előkészí­tése. Türelem és példamutatás A Bélapátfalvi Cement- és Mészmű karbantartó munká­sainál újfajta bérezést vezet­tek be. Mivel ez a megoldás — a vezetők számítása szerint — nem csökenti a munkások ke­resetét, ellenben ösztönzést ad majd a lelkiismeretesebb, jobb munkához, nem fordítottak különös gondot arra, hogy a pártszervezet segítségével meg- magyarázák az embereknek az új bérezési rend bevezetésé­nek fontosságát s annak elő­nyeit. Mivel ezt elmulasztották s az emberek nem értették meg ennek az intézkedésnek a lé­nyegét, egymás után hallat­szottak az elégedetlenkedő ki­jelentések, sokszor a karbantar­tóknál dolgozó kommunisták szájából is. Az esetből okulva a cement és mészmű pártszervezetei el­határozták, minden fontosabb gazdasági intézkedésnél, poli­tikai felvilágosító munkával segítenek. Elsősorban a kom­munistákkal ismertetik meg annak hasznosságát, szüksé­gességét s az ő segítségükkel érik majd el, hogy a gyár mipden dolgozója meggyőző­déssel, munkája fontosságának tudatában dolgozzon az új el­járások bevezetésénél. Ez az eset is szemléltetően bizonyította; a gazdasági veze­tők számára mennyire fontos a kommunista példamutatás, a türelmes felvilágosító mun­ka még a legegyszerűbbnek látszó ügyekben is. Az átányiak elhatározása Az átányiak taggyűlésen úgy döntöttek, az átányi párt­szervezetek tagjai, hogy az őszi mezőgazdasági munkákat a VIII. pártkongresszus tisztele­tére indított munkaversennyel gyorsítják meg. Ennek a ver­senynek népszerűsítését annál is fontosabbnak tartják, mivel az őszi betakarítási és vetési munkák nagyobb feladatok elé állítják a termelőszövetke­zeteket, mint a nyári tenniva­lók, hiszen a gépesítés lehető­ségei sokkal kisebbek. Az ősz folyamán 640 hold közös és 450 hold háztáji kukorica, 130 hold cukorrépa, 75 hold napraforgó betakarításáról kell gondos­kodni, 1730 holdon kell a mélyszántást elvégezni s a kö­zös gazdaságok tagjaira 1380 hold őszi búza, több mint 40C hold árpa és rozs elvetése vár Ezeknek a feladatoknak az elvégzése komoly szervező munkát igényel s ebben akar­nak segíteni az átányi kom­munisták, a közös gazdaságok vezetőinek. Különösen a csa­ládtagok bevonását tartják fontosnak. A falubeliek vetélkedése, amely az őszi munkák gyors, szakszerű elvégzését van hi­vatva elősegíteni a brigádok és munkacsapatok, valamint a termelőszövetkezetek között zajlik majd s minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy az őszi árpa és a takarmánykeverék vetése szeptember 20-ra, a bú­záé október 25-re, a mélyszán­tásé pedig november 20-ra be­fejeződjön. További jelentkezésekre számítanak A közelgő pártkongresszus alkalmából a hevesi községi pártszervezetnél bizottságot alakítottak, amelynek tagjai őszinte, nyílt beszélgetést foly­tatnak minden kommunistá­val, amely során együtt érté­kelik a pártszervezet eddig végzett munkáját, s a javasla­tok alapján kidolgozzák ter­veiket, elképzeléseiket az elkö­vetkezendő időre, megvitatják a kongresszusi irányelvekből adódó feladatokat s tisztázzák azokat a téves nézeteket, ame­lyek a párttagság között még fellelhető a szövetségi politiká­jával kapcsolatban. Ezeken a megbeszéléseken szó esik többek között a szak­mai és politikai oktatás fon­tosságáról és tisztázzák azt is, hogy a beszélgetésen részt ve­vő kommunisták milyen ok­tatásban akarnak résztvenni. Eddig már 18-an jelentkeztek a politikai gazdaságtan tanul­mányozására, köztük olyan idősebb párttagok is, mint Fe- renczi .Antal. A pártszervezet vezetősége bízik abban, hogy további jelentkezőkkel gyara­podik még ez a létszám s a párttagok döntő többsége részt vesz majd valamilyen szerve­zett szakmai vagy politikai oktatásban. Nem új, de hasznos Gácsi László leveléből: Az atkári gépállomás párt- szervezetének tagjai szeretnék, ha a gépállomás minden dol­gozója alaposan megismerné az MSZMP Központi Bizottsá­gának irányelveit. A nagy nyá­ri kampány idején, mikor a gépek 80 százaléka kettős \ü- szakban dolgozott, nem sike­rült ezt a feladatot megoldani. A gépállomás kommunistái azonban igyekeztek megoldást keresni és találtak is. A heti karbantartások idején, amikor traktorosok a brigádszállá­son dolgoznak, egy-egy jól fel­készült előadó alapos tájékoz­tatón ismerteti az irányelveket azokat a feladatokat, ame­lyek a kongresszusi irányel­vekből adódnak. A pártszervezetnek ezt a megoldását örömmel fogadták a gépállomás dolgozói, mert nemcsak szakmai, hanem poli­tikai képzettségük növelésére is nagyon alkalmas ez a mód szer. AZ ANDORNAKTÄLYA felé vivő vasútvonal mentén sár, hevenyészett vízlefolyó árok és egy nagy pipa alakú csőve­zeték, körülötte pedig az egri vízművek emberei. Az érdeklődés középpontjá­ban — ezen a valamikor török hordáknak szállást adó réten — , az a fordított pipa alakú csővezeték, amelyet éppen most nyitnak meg a vízmű emberei. Közben egymás után érkeznek az érdeklődők. A vá­rosi tanácstól Ferencz János tanácselnökhelyettes és dr. Ró­zsa Sándor vb-titkár, a váro­si pártbizottságtól Hangonyi László, a vízművektől Szabó József igazgató és Saszota Zoltán főmérnök, a Nagyalföl­di Kőolaj Fúróüzem egri üzemegységétől Szepesi József olajmérnök, a Budapesti Vá­ros Tervező Irodától Tanai Je­nő hidrológus és az OKI-től Hegyesi László vegyészmér­nök. Pillanatok alatt gyermekde­rék vastagságban ömlik a ké­nes illatú, párolgó, először me­leg, aztán mindjobban felfor­rósodó víz. A vízművek igazgatója már ott is tartja a zubogó víz alatt a hőmérőt és közben figyeli a mind feljebb szaladó higany­szálat: 40—42 és néhány perc múltán már 46—48, nemsokára pontosan 50 fokot mutat a hő­mérő. A nagy erővel feltörő víz, apró mosott kavicsokat, keményre összeállt, vízforgatta márga darabokat hoz a mély­ből magával. Amíg Hegyesi László ve­gyészmérnök vízmintákat pró­bál, vegyszereket öntöget a még ismeretlen összetételű vízhez és számol, vizsgálódik, addig mi Szepesi József olaj­mérnökkel beszélgetünk. — A N Y A R FOLYAMÁN több próbafúrást végeztünk a környéken. Itt — mutatja a szélesen fekvő tangazdaság előtti rétet a tufaköves tiha méri dombokig —, legalább nyolc kutat fúrtunk. A vizet adó kutat július 20-a után kezdtük fúrni és három hét alatt haladtunk 860 méter­re. Egyszer csak itt megszaladt a fúrónk, esett 3—4 métert és feltört a víz. — Feladatunk most — foly­tatja Szepesi mérnök a tájé­koztatást —, a rétegvizsgála­tok elvégzése és annak meg­történte után átadjuk a kutat. Dr. Rózsa Sándor Eger Vá­ros Tanácsa vb-titkára elmon­dotta, hogy a terület Eger vá­rosé, így tehát birtokolási probléma nem merül fel. A vegyészeti vizsgálatok megej- tése után a tanács feladata lesz a víz hasznosításáról gon­doskodni. Hegyesi László, az Országos Közegészségügyi Intézet ve­gyészmérnöke, a helyszínen végzett vizsgálatokból megál­lapította, hogy a víz vas, kén és szénsav tartalmú. Az, hogy ivásra alkalmas-e, majd csak a további vizsgálatok során derül ki. Szabó József, a vízművek igazgatója és Saszota Zoltán főmérnök, a két legjobban ér­dekelt ember itt és ebben a percben, őket most csak az érdekli, hogy víz van, ha für­désre, ha ivásra, csak víz le­gyen. Szabó József már hatá­rozott is. Az ősz folyamán tudja hasznosítani és a jövő nyárra már messze földről se­reglenek az ötven fokos kénes, vasas meleg vízre az ország minden részéből a fürdőzni vágyók. Megduplázódik a strandolok, a fürdőzők közön­sége. Aztán egy nagyobb kád ke­rül a zuhogó víz alá, hogy megmérjék a kút percenkénti hozamát, de ahogy belezúdul az üres kádba a forró víztö­meg, egyszerre kiszakad a kádfenék. Így is megállapítot­ták, hogy három, három és fél ezer liter forróvíz jön a kút- ból percenként. EZ OLYAN mennyiség* amely a többi kúttá! együtt elláthatja Eger fürdő* város teljes vízszükségletét. Reméljük, hogy mentes lévén minden káros anyagtól, fellen­dülést hoz majd hasznosítása Eger város idegenforgalmának és gyógyfürdő jellegének ki­alakításában, s ez talán hosz- szú-hosszú századokra megala­pozza majd városunk sorsát. Okos Miklós Száztíz termelőszövetkezet versenye Növekszik a munkanélküliség az Egyesült Államokban WASHINGTON (AP): Az amerikai munkaügyi miniszté­rium közleménye szerint, az Egyesült Államokban a mun­kanélküliség változatlanul nő. Az idénymunkák ellenére, au­gusztus folyamán 5,3 százalék­ról 5,8 százalékra nőtt a mun­kanélküliek arányszáma. Eb­ben a hónapban az Egyesült Államokban 69 762 000 ember­nek volt állása. (MTI) Amikor néhány hónappal ez­előtt meghirdették a VIII. pártkongresszus tiszteletére a munkaversenyt, örömmel ta pasztalhattuk, hogy ipari üze­meink mellett megyénk ter­melőszövetkezeteinek nagy ré­sze is csatlakozott a verseny­mozgalomhoz. Több mint két hónap telt már el a verseny szellemében, s az elért ered­mények igazolják a munka­versenyek szervezésének he­lyességét. Megyénk 110 termelősZövet­Iskola egészségügy/ ankétot rendeztek Hatvanban A Hatvani Járási Tanács művelődésügyi osztálya és a nőtanács a napokban a hon­védségi tisztiklubban ankétot rendezett. A több mint 100 részvevő között megjelentek a járás általános iskoláinak igazgatói, a védőnők, körzeti orvosok, az ifjúsági vöröske­reszt tanárelnökei. Jelen volt Balázs Pál, a járási tanács vb- elnökhelyettese, R omhányi Borbála, a járási nőtanács el­nökhelyettese, Chikán Meliton- né, a nőtanács elnöke, Fördös Géza, járása főorvos. Itt volt Gál Erzsébet, az Or­szágos Nőtanács küldötte, dr, Bognár Emil igazgató főorvos, az Országos Iskola-egészségügyi Csoport vezetője, valamint Fe­hér Istvánná, a megyei nőta­nács képviselője. Az ankétnak több napirendi pontja volt. Először Gál Erzsé­bet tartott előadást a szülői munkaközösségek feladatairól. Az előadást élénk vita követte, majd dr. Hadfaludy László, az egészségügyi állandó bizottság elnöke tartotta meg beszámoló­ját az általános iskolás tanulók helyes táplálkozásáról. Dr. Bognár Emil felszólalá­sában számos iskolaegészség­ügyi problémát vetett fel. A budapesti IV. kerület, az Árpád Kórház patronáló jelleggel, ba­ráti segítséget nyújt majd a hatvani járás tanulóifjúságá­nak, hogy a közegészségügyi területét és ezen belül az isko­laegészségügy vonalán a jelen­legi helyzetet lényegesen meg­javíthassuk. (r) kezetóben a brigádok a kong­resszusi munkaverseny rész­vevői. A nyári növényápolási és betakarítási munkákat ide­jében és megfelelően végezték el. A versenymozgalom hatásá­ra különösen az egri és a gyöngyösi járás termelőszövet­kezetei értek el kiváló eredmé­nyeket. Az egri járás termelő- szövetkezetei vállalták, hogy másfél millió forinttal több termelési értéket állítanak elő a betervezettnél. Nemcsak az egyes termelő- szövetkezetek, hanem a tsz- eken belül a brigádok és a munkacsapatok is versenyben vannak egymással. A nagyré- dei Szőlőskert, az atkári Üj Élet, a gyöngyöshalászi Búza­kalász és Ezüstkalász, a verpe­léti Dózsa és Eger város négy termelőszövetkezetének csak­nem valamennyi dolgozója aktív részvevője a munka ver­senynek. Több megyei termelőszövet­kezetben szocialista brigádok alakultak. Az egerfarmosi Aranykalász, a nagyrédei Sző­lőskert, az ecsédi Vörös Csil­lag és a tarnabodi Tamagyön- gye tsz-ek szocialista brigád­jai a kongresszusi munkaver­senyben is a legjobbak között vannak. A versenyben eddig gyen­gébben szerepelt tsz-eknek még van idejük a javításra, mert a végső értékelésre a zár­számadás után kerül sor. Még hónapok vannak hátra a ver­seny befejezéséig, de már el­mondhatjuk, hogy a kongresz- szusi munkaverseny megyénk termelőszövetkezeteiben elérte célját: hasznos, termelési eredményeken lemérhető moz­galommá vált. (tóth) Olcsóbb lelt a telefonbeszélgetés Magyarország és Brazília között A Magyarország és Brazília közötti távbeszélőforgalomban megszüntették az eddigi két díjövezetet, s most .egységes, olcsóbb beszélgetési díj lépett életbe. Az új tarifa szerint a háromperces beszélgetés díja 46,60, illetve 52,60 aranyfrank helyett — egységesen 40 arany­frank. (MTI) IRTA; ÓNÓDVARI MIKLÓS 51. Börtönbe vetik, felakaszt- íatják! Hiszen, ha az a nagnetofonszalagot meg tud- íá szerezni!... Hirtelen fel­üt., Ez a gondolat elkezdett lolgozni benne. A magnetofon- ízalagot szerzi meg, eltünteti egálább az egyik áruló jelet. De hogyan? Ha másként nem, eüti a képügynököt! Felmegy rele a szobájába és ráront... V lopott könyvet meg vissza­nézi. Azért még mindig nem cap olyan büntetést, mintha a nagnetofonszalagot hallgatják e... Ezzel az elszántsággal lépett >e a Jázmin-bárba és amikor eült az ügynök mellé, megta- >ogatta az elrejtett ólmosbotot. titokban végigméregette Sza- 5Ó koponyáját, hogy mekkora itést mérjen rá, ha majd be- épnek az ajtón. — Miért nézel úgy, mint a zadbika? — Ideges vagyok! — Gyere, felmegyünk a szo­bámba. Majd ott megnyugszol. István rágyújtott. Követte a lépcsőn felfelé ballagó embert. Minden lépést pontosan kiszá­mított. Ha majd belépnek a szobába, mielőtt felgyújtaná a villanyt, akkor ... akkor... Ebben a pillanatban a lép­csőfordulónál lévő két szem­közti ajtó mélyedéseiből férfi­alakok váltak ki és másodperc­nyi idő alatt, mielőtt meg­mukkant volna, lefogták az ügynököt. Az ijedtség és a meglepetés Istvánt is a föld­höz szögezte, de elfutni nem lett volna ideje, mert a má­sik pillanatban erős kéz mar­kolta meg a vállát és mire ész­hez tért, neki is bilincs kat­tant a csuklóján. — így ni, öcskös! Felnézett. A hangról is meg­ismerte: Kerékgyártó hadnagy rakta kezére a bilincset. Az események ezután gyor­san követték egymást. Az ügy­nököt és Istvánt a rendőrség­re szállították. Horváth magá- baroskadva ült a nyomozótisz­tek közt az autóban. Belátta, hogy csapdába esett, jóvátehe­tetlen hiba történt. Ez a vég! Szemrehányó tekintettel né­zett Istvánra. „Ki árulhatott el?” — kérdezte a tekintete, de István nem vette észre. Könnyezve bámult maga elé. Rettenetes izgatottságban ült a kocsiban. Érezte, hogy minden elveszett, akármit mond és akármit csinál, minden rossz. Végre megérkeztek. Külön cellába zárták őket. Horváth félájultan roskadt a priccsre, amikor rázárták az ajtót. Mér­hetetlen keserűség nehezedett rá. A félelem és a düh tombolt benne. És az elhatározás: — Tagadni! Tagadni! Alig pihent meg, nyikordult cellája ajtaja. Kihallgatásra vitték. A folyosón is, amíg az őrnagy irodájáig értek, folyton ezt ismételgette: — Tagadni! Tagadni! Késő ... Rájött, hogy ezzel még jobban elárulja magát, minden szavával az őrnagy malmára hajtja a vizet. Félt ettől a nagydarab embertől. Attól félt, hogy megverik. De nem nyúltak hozzá egy ujjal sem. Üveges őrnagy székkel kí­nálta: t — Foglaljon helyet és legyen őszinte. Sajátmagán könnyít vele. Az őrnagy asztalán ott he­vert a Gyarmathytól kapott belga pisztoly, Rose méregfio­lája, pénze, iratai és minde­nekelőtt a pokolgép, amely be­szélt helyette is. Üveges őrnagy tiszta papírt és ceruzát rakott maga elé. — Mi volt az ön neve Ma­gyarországon?? — Horváth Károly. — Foglalkozása? — Orvos. — Ült már börtönben? — Igen. —■ Mennyit? — Tizennyolc hónapot. — Miért? — Tiltott női műtétekért. Az őrnagy a kezébe vette a pisztolyt. Forgatta, nézegette. A fegyveréből két töltény hiányzik! Április végén a vas­fai erdőben agyonlőtték a re­metét. Két tölténnyel... bel­ga pisztollyal... Azóta sem • biztosította be! Pedig a fegy­ver veszélyes lehet a tulaj­donosára nézve is... Horváth lehorgasztotta a fe­jét. Szabatosan, tömören felelt minden kérdésre, amely ma­gyarországi szereplésére vo­natkozott. Nem tagadta azt sem, hogy milyen diverzáns cselekményt szándékozott vég­rehajtani, hiszen István vallo­mása alapján Üveges őrnagy már tudta ezt. — Tehát a nagykohót szán­dékozta felrobbantani? — Igen. — S kivel tartott még itt kapcsolatot? — Senki mással. Elhatározta, hogy ezen a ponton körmeszakadtáig ta­gad. Várjon rá akármilyen büntetés, de Ro6et kimenti a bajból. A második kihallgatást megelőző éjszakán reggelig nem feküdt le. Idegesen ro­hangált a szűk cellában. Min­den eshetőségre gondolt, re­ménnyel azonban egyik sem kecsegtette, örökre elvesztette a játszmát. Ebből a csapdából, amelybe most esett, nincs töb- bé kiút. De Roset megmenti! Rosenak vissza kell menni és elmondani El­zának egyszer... hogy mennyire szerette. Az őrnagyon kívül most egy fiatal hadnagy is részt vett a kihallgatáson. Egyike azok­nak, akik a szállodában ár­talmatlanná tet­ték. A hadnagy kissé ingerült volt. — Hogyan szervezték be önt a nyuga­tiak? Elbeszélte elrablásának kö­rülményeit. — Bizonyos abban, hogy meghalt az a lány? — Nem állt módomban el­lenőrizni és... és... előfor­dulhatott ... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom