Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

4 NÉPŰJSAG 1963. szeptember 1., szombat Bemutatjuk SZÁSZl ANDRÁST, a rózsaszentmártoni bánya vá­járát, a szocialista címért ver­senyző brigád vezetőjét. F-4-es gépen, gyorsvágathajtáson dol­goznak. Teljesítményük kiváló és a brigád 66 993 forint meg­takarítást ért el az első félév­ben. Mi a siker titka? Bánya­munkára termett emberek, erő, akarat van bennük. Pontosan betartják a technológiai utasí­tásokat, a brigádvezető szavá­nak foganatja van. — MA DÉLUTÁN egy óra­kor a pélyi Aranykalász Ter­melőszövetkezet közgyűlést tart. A közgyűlésen az ara­tási és cséplési munkát érté­kelik, majd délután a községi kultúrházban moziműsorral és ünnepi vacsorával kedves­kednek a nyári munkákban élenjáróknak. ★ s= VISZONTLÁTOGAT ÁSR A hívták meg megyénk termelő- szövetkezeteinek könyvelőit a tegnap Visontán, Halmajugrán és Karácsondon járt Borsod megyei tsz-könyvelők. Az 55 főből álló csoport, akik Pári Kálmánnak, a Borsod megyei tanács termelőszövetkezeti fő­könyvelőjének vezetésével lá­togattak el megyénkbe, elége­dettek voltak a három község termelőszövetkezeteiben látot­takkal. Köveslígethy Radó emlékezetére Jelen időszakban, éppen a csillagászati héten emlékezünk meg hazánk e kiváló csilla­gászáról és geofizikusáról, alti 100 éve, 1862. szeptember 1-én született, Veronában, mivel édesapját a katonaélet éppen Olaszországba szólította. Gyer­mekéveit viszont Bajoroszág- ban töltötte, s csak 11 éves korában került haza, Pozsony­ban telepedtek meg, a középis kólái tanulmányokat ott vé­gezte. A matematikát, fizikát, s a csillagászatot hamar megked­velte, a nagy diák a nyári szünidőt arra használta fel, hogy Ogyallán, az ottani Csil­lagászati Intézetben foglalatos­kodott. 18 éves korában a bé­csi egyetemre iratkozott be, ahol — előrelátható volt — matematikai, csillagászati és fizikai előadásokat hallgatott a kiváló előadóktól. 1883-ban már annyira előrehaladt a tanulás­ban, hogy a következő évfolya­mokat magánúton végezhette. Az Ogyallai csillagvizsgáló fi­zetett munkatársa lett. O- gyallán korának kiváló csilla­gásza, Konkoly-Thege Miklós vendégszeretőt élvezte, a gaz­dagon felszerelt csillagdában dolgozott, ott kapta életpályá­jára a legtöbb sugalmazást. Nemsokára Budapestre, az egyetemre került, ahol 1888- ban tanársegéd, majd 1895-ben megbízott egyetemi tanár lett. Életpályája meredeken felfelé ívelt, 1896-ban már az Akadé­mia levelező tagja volt. Külö­nösen a csillagászatot művel­te nagy buzgalommal. E tár­gyat az egyetemen kívül, még a továbbképző tanfolyamokon is tanította. Tartott népszerű­sítő előadásokat is, az ún. „szabad lyceumokban” (ma ezeket szabad egyetemeiknek nevezzük). Mint tudományos ismeretterjesztő, az egri Albert Ferenc csillagász nyomdokain haladt. Foglalkozott azzal a gondolattal is, hogy Uránia né­ven „tudományos színházat” létesít. Ezt az intézményt olyannak képzelte el, ahol az előadók rendszeresen hirdet­nék a tudományos ismereteket. A TIT előhírnökét vehetjük észre tervei között. A tudo­mányos népszerűsítést az adott viszonyok között mégis hatha­tósan szolgálta, a csillagászati és asztrofizikai tárgyú cikkei meghaladják a háromszázat. Hogy azok tényleg ismeretter­jesztő cikkek voltak, elárulja egyik írásmű címe: „Kirándu­lás a Hóidba, 1897.” Az ő ide­jében kiadott lexikonok csilla­gászati fejezeteit is Kövesli- gethy írta. Maradandó csillagászati mű­vei közül kettőt említünk. „A Föld és a csillagvilág”, mely népszerű kiadásban jelent meg. Másik kiadványa: „A matema­tikai és csillagászati földrajz”, kézikönyve. Ez a mű egyetemi hallgatók részére készült. Ben­ne számokkal és képletekkel szántotta keresztül a világűr végtelenjét. Mint a címből is kitűnik, a csillagászatot mate­matikai alapon tárgyalta. Ma, a szputnyikok korában, az elektromos számológépek se­gítségével bizonyára azok kö­zött lenne, akik nyomon köve­tik a mesterséges holdakat és bolygókat a világűrben. E ha­talmas kötet már nem forog kézben. De a századforduló idején óriási űrt töltött be. Lóczy Lajos, a kiváló kortárs írta e könyv megjelenésekor, hogy a felsőoktatásnak egyik legnagyobb baja a tudományos kézikönyvek hiánya. E fogya­tékosságon segített akkor ezen műve. Benne az egyes csilla­gászati problémákat kronoló­giai sorrendben közelítette meg, mindent ábrázolt, hogy maradandót nyújtson olvasói­nak. Könyve hat szakaszra ter­jed. Az elsőt matematikai elő­készítőül iktatta be. Majd az égboltot írta le a látszólagos mozgásával. Részletesen is­mertette a Napot, a Földet, s Holdat, főleg ezek mozgástör­vényeit. Végezetül, mint geo­fizikus, földmágnességgel is foglalkozott, majd a földgömb ábrázolási módszereit tanítot­ta könyvében. A földrengés kutatás terén elért eredmé­nyeivel világviszonylatban is a legkiválóbbak közé tartozik. A budapesti egyetemen ő szervezte meg a Földrengési Obszervatóriumot. Kölföldi előadásai páratlan sikerűek voltak. Könyvei alapján Kövesli- gethy, mint matematikus-csil­lagász alkotott maradandót. Az égi mechanika alapos ismerő­je volt. Kozmogóniai kérdése­ket is érintett „Az égitestek fejlődése és a Föld kora” című értekezésében. (Mat. és Term, tud. Értesítő, 1901.). A részle­tesen ismertetett kézikönyvé­ben szólott a Naprendszer ke­letkezéséről is. A Laplace-féle hipotézist, mint a Naprendszer keletkezésére vonatkozó elmé­letet „elég jónak” minősítette. De egyes fogyatékosságaira már ő is rámutatott. Ma élő tanítványai rajon­gással emlegetik nevét, aki nagy akarattal, erős elhatáro­zással tett szert páratlan tu­dásra, hazánk határán is túl­terjedő tudományos tekintély? re. Dr. Zétényi Endre főiskolai docens 1962. SZEPTEMBER 1.: EGYED 25 évvel ezelőtt, 1937. szeptember 1-én halt meg PIERRE COUBERTIN francia pedagógus, a modern olimpia megala­pítója (1894), majd a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke 1894— 1925-ig. Kezdeményezésére az első újkori olimpiát 1896-ban At­hénben tartották meg. Az olimpia megalapítására vonatkozó emlékiratai magyarul is megj elentek. 100 évvel ezelőtt, 1862-ben, ezen a napon született KÖVESLI­GETI RADÖ fizikus és csillagász, aki főleg a földrengéskutatás terén szerzett maradandó érdemeket. Budapesten ő alapította meg az első szeizmográfiai intézményt (Földrengésszámolási In­tézet) és az egyetemi Földrengési obszervatóriumot. Főbb művei: A mathematikai és csillagászati földrajz kézikönyve (1899), Seis- monomia (1906). 525 évvel ezelőtt, 1437 szeptemberében zajlott le az erdélyi parasztfelkelés során az apáti csata. A parasztság mozgalmának leverésére az erdélyi magyar, székely és szász nemesség ekkor alapította meg az Un. „kápolnai uniót”. 1919-ben. ezen a napon alakult meg az AMERIKAI KOMMU­NISTA PART. 1939-ben, ezep a napon robbantották ki a német fasiszták Len­gyelország megtámadásával a II. világháborút. Kéthónapos szünet után is­mét minden szombaton jelent­kezünk színházi krónikánk­kal, amelynek sorain keresz­tül tájékoztatjuk a színházlá­togató közönséget mindarról, ami a színházban történik. Elsőnek, mondhatnánk úgy is — beköszöntőnek szeret­nénk bemutatni a színház új drámai hősnőjét, Spányik Éva Jászai-díjas színésznőt. Akkor találkoztam vele, amikor első próbájáról jött le a városba és ismerkedett a nevezetességek­kel. Aztán betértünk a Bist- róba és egy kicsit beszélget­tünk, honnan jött, mik a vá­gyai, tervei. — öt évet töltöttem Pécsett. Miskolcon kezdtem, Debre­cenben is játszottam, de úgy érzem, a Mecsek aljában for- rottam drámai hősnővé. Ez nem jelenti azt, hogy csupán ebben a szerepkörben érzem jól magam, mert szeretem a modern darabokat, a magyar drámákat, sőt a vígjátékokat is. Nagy reményekkel érkez­tem ebbe a városba, az első benyomásaim arra engednek következtetni, hogy itt lehet érdekeset, izgalmasat alkotni. Miket játszottam? A Lady Machbeth, Stuart Máriát, Sa- lemi boszorkányok-ban. Itt a Medea-tól várok sokat, régi vágyam ennek a címszerepe. Megtudtam még azt is, hogy 14 éve játszik, hogy Sződliget- re való, és van egy 9 éves kis­fia. Azt hiszem, egyelőre elég ennyi, hiszen az évad folya­mán úgyis különböző arcát mutatja majd a közönségnek. Még nem nyílt meg a szín­ház kapuja, de bent, az öltöző­ben, színpadon már folyik az élet. A Gül baba próbáit vezeti Kozaróczy József rendező, s a zenekar is kezdi megtalálni a „hangot”, Somoss István kar­mester vezénylése nyomán. Somoss Zsuzsa, akinek kitűnő koreográfiájában a Savoy-ban gyönyörködhettünk, újabb öt­letekkel, újabb alkotással lép majd közönség elé a darabban. Bencze István, az új bonviván, ebben a darabban mutatkozik be. Leilát, a török leányt Bü­ros Gyöngyi alakítja. A dísz­let Székely István terveiből készül. Még egy érdekes hír, ami öregbíti a színház nevét. — Ebben az évben bekapcsoló­dott a színház — a fővárosi peremkerületi előadásokba, amely kerületekben eddig csali a budapesti színházak tartot­tak előadást. Az elsőre októ­ber 13-án, a MOM kultúrott- honban kerül majd sor, ahol Salacrou: Máglyák Firenzében című darabját mutatják be. (á) 5=5 ííSí’l íqjjjiiás käzöti Nem a változatosság ked­véért következik most próza a sok kép után. Más oka van ennek. Egyszerűen arról van szó, hogy az itt következő, na­gyon kedves élményemet nem tudom fényképekkel dokumen­tálni. Ma már magam sem tu­dom, miért, talán mert este történt, s kevés volt a fény, vagy egyszerűen nem akartam megtörni fényképezéssel a váratlanul jött élmények per­céit. De kezdjük az elején ... Kétnapos tartózkodás után búcsút mondtam Bukarestnek, s Giurgiunál a Román Népköz- társaságnak is, hogy vonatunk­kal az emeletes, új, nagy Duna- hídon áthaladva, a határállo­máson, Russenál, üdvözöljem Bulgáriát. Rövid vámvizsgálat, s az expressz máris indul tovább a végállomás, Várna felé. Közel hatórás utazás után érkeztünk a Fekete-tenger egyik legna­gyobb és legszebb üdülőhelyé­re, Várnába. Az állomáson autóbusz várt, s irány, a ten­gerpart, a nemzetközi újságíró üdülő. Gyönyörű csillagos éjszaka, éjfél után. Bár nagyon kíván­csian vártuk a tengert, mégis — csupán tisztes távolból — szobánk erkélyéről integettünk üdvözletét, s a sötéten csillogó víztömeg halk morajlással vá­laszolt. Másnap kezdődött tíznapos várnai üdülésünk. Az üdülőben mintegy másfélszáz vendég: csehszlovák, lengyel, szovjet, német, bolgár és magyar újság­írók, illetve feleségek, férjek és gyermekek. Mi, magyarok voltunk a leg­kevesebben — mindössze hatan — és a legszerényebbek, hiszen csupán tíz napra jöttünk, s nem húszra, mint a többiek, nem is repülőgéppel, hanem vonattal. Az első nap ismerke­déssel telt, délben ebéd, dél­után fürdés a tengerben, este vacsora. Még tagjainkban éreztük a hosszú utazás fáradalmait, nem szoktuk meg a hőséget, s nem volt ínyünkre a vacsora sem. Csipegettük az elénk rakott ételeket, s már az első este visszasírtuk a hazait. 1200 ki­lométerre voltunk az otthontól. A vacsora után kezdődött tengerparti utazásom egyik fe­lejthetetlen élménye. Gyuri bácsi, az üdülő párttitkára — aki a 30-as években Budapes­ten, egy kertészetben dolgo­zott — hozta a hírt, valahogy így: — Ti, magyarok, készüljetek, jött telefon, hogy a nektek ve­zetőtök, a János Kádár eljön látogatni titeket... Kerülni akarom most a nagy szavakat, nem is illenek úti­zéppontjába kerültünk, s lázas izgalommal siettünk átöltözni. Mi, férfiak, sötét ruhát öltöt­tünk, plusz fehér ing, nyak­kendő, a nők (mert mondanom sem kell, a feleségek is elkísér­tek a tengerparti üdülésre) es­télyiruhában díszelegve várták a megtisztelő látogatást. A hallban mindenki rólunk beszélt. Volt, akik nem hitték el, hogy egy kormányelnök el­jön látogatóba hat honfitársá­hoz. Kissé szorongó, izgalmas s várakozásteljes percek követ­keztek. Majd jött egy autó, kiszáll­tak a vendégek, mi elhadartuk neveinket, Kádár elvtárs be­mutatott feleségének, kimen­tünk a teraszra, összetoltunk két asztalt, leültünk, s — „hogy vagyunk, mi újság, hogy telik Gyuri bácsi szabad idejében szülőt termel. beszámolóm stílusához, de kép­zeljék meglepetésünket. Hat magyar, igaz, barátok között, de mégis messze idegenben, s egyszer csak jön egy üzenet, hogy a magyar kormány elnö­ke, a párt első titkára, néhány perc múlva érkezik, hogy meg­látogasson bennünket. Ügy gondolom, ehhez nem kell különösebb kommentár. Egyszerre az érdeklődés kö­ingujjra vetkőzve ültünk az asztalnál, éppen úgy, mint ő, a kormány elnöke, felengedett a hangulat, megkezdődött a be­szélgetés, úgy igazán, mint amikor egymás között van az ember, mintha egy tegnap félbehagyott eszmecserét foly­tatnánk egymással. Az asszonyok körülülték a kormányelnök feleségét, gyor­san asztalra állították a sport- presszókat, s míg a spiritusz­tabletta csípős szaga kevere­dett a friss kávé illatával, megbeszélték a kosztkörüli problémákat, megvitatták a különböző recepteket, a befő­zés és a második műszak gond­jait, s természetesen, közben ügyesen — igaz, finoman is —, úgy asszonymódra, szapulták a férfiakat. Mi, férfiak pedig megtár­mellett, sok mindenről szó esett. Politikáról, gazdasági ügyekről éppen úgy, mint az újságírók munkájáról, Eger idegenforgalmáról, megbeszél­tük Salamon Béla bácsi humo­ros cikkeit, a Fradi és az MTK legújabb góljait, de szóba ke­rültek a filmek, színházak, a fiatalok és a pedagógusok is. Aztán, természetesen, köz- ben-közben koccantak a poha­rak, ittunk a kormányelnök és feleségének egészségére, aztán az újságírók, majd az újság­író feleségek egészségére is. A zenekar is előszedte minden „magyar tudását”, s a csárdást táncdallal, magyar nótákkal keverve szorgoskodott az asz­tal körüL A szomszéd asztaloktól is gyakran emelgették poharaikat az üdülés” — kezdődött a be­szélgetés. Az izgalmas szorongás egy percig tartott csupán, aztán Kádár elvtárs leszedette a nyakkendőket, sőt a zakókat is levetettük és amikorra már A nemzetközi újságíró üdülő gyaltuk „az ország ügyes-bajos dolgait”. Igaz, nem hivatalo­san, sőt még csak félhivatalo­san sem, hiszen a párt első tit­kára is pihenni jött Várnába. A magyarosan főzött fekete­kávé, és a néhány pohár bor a magyar kormány elnöke felé a baráti nemzetek újságírói, s a köszöntések pergőtüzében mi nagyon büszkék voltunk. Márkusz László' Következik: Papa, mama, ő meg ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom