Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-01 / 204. szám
1962. szeptember 1., szombat NÉPŰJSAÖ 5 Sokak véleménye szerint manapság egyik legnehezebb feladat: tsz-elriöknek lenni. A tanácselnök, a tanácstitkár, vagy akár a községi párttitkár helyzete napjainkban lényegesen könnyebb, hiszen tanácsaink, mint államhatalmi szervek, olyan tekintélyt vívtak ki maguknak falvainkban, városainkban egyaránt, amely pozícióból lényegesen köny- nyebb eljárni, intézkedni, megoldani a felmerülő problémákat. Ugyanez vonatkozik a pártszervezetekre is, ahová manapság párttagok és pár- tonkívüliek bizalommal és mind gyakrabban fordulnak panaszaikkal, tanácsaikkal, kívánságukkal. Most a termelőszövetkezeti elnök személye az a fókusz, ahová összpontosulnak a falu népének problémái. Ez természetes is, hiszen a falvak népe termelőszövetkezetekbe tömörült és ha a tagok százainak panasza, bánata, öröme akad, akkor az első ember a szövetkezet elnöke, akivel megbeszélik azokat. És ha kiéleződik egy-egy helyzet, akkor halljuk csak a panaszos szavát: jól van, ha itt nem tudják elin- ézni, majd megyek a párthoz, i tanácshoz. Köztudomású, hogy egy-egy ermelőszövetkezetbe a falu egkülönbözőbb paraszti rétesei kerültek össze, hogy közö- en dolgozzanak, termeljenek, i részesüljenek a megtermelt avakból. Mindenki előtt világos az is, hogy a termelőszövetkezet negalakulásától hosszú, ne- léz és nem egyszer kanyargós it vezet el odáig, amíg a szövetkezet gazdái egyforma falóknak tekintik egymást, hivatalosan szólva, amíg kialakul az egységes paraszti osz- *ály. Azt is tudjuk már, hogy azok a közös gazdaságok, ame- yek . megerősödtek, megfelelő a vezetés, a tagság elégedett, kevésbé ismerik a viszálykodást, egyenetlenkedést, mint izolc, ahol gyenge az anyagi helyzet, gazdaságilag sem tudnak kettőről háromra haladni. Á dolgok lényegét tekintve tehát megállapíthatjuk, sok múlik azon, hogy milyen a tsz-elnök, hogyan foglalkozik az emberekkel, s ezen keresztül a tagok mennyire érzik, hogy gazdái és nem munkásai a szövetkezetnek. És mennyire igaza volt az egyik jól működő szövetkezet elnökének, aki ezt mondta a minap: a tsz- elnöknek nemcsak gazdasági vezetőnek, de „pedagógusnak” is kell lennie. Az elmúlt napok egyikén az egri Petőfi Termelőszövetkezetben Jártam, ahol az elnökkel arról beszéltünk, hogy többet kellene foglalkozni a tagsággal, türelmesen meg kellene hallgatni panaszaikat, kívánságukat, sőt jogos és jogtalan sérelmeiket is. Az elnök véleménye ez volt: elméletben könnyű dolog ez, de a gyakorlatban megoldani lehetetlen. Micsoda tévedés, micsoda hiba ilyen álláspontot elfoglalni! A verpeléti Dózsa Tsz elnöke, amikor átvette a szövetkezet vezetését, kerek két hónapig „panasznapot” tartott és mindenkit türelmesen meghallgatott és világért sem mondta volna: jól van kérem, ezt a panaszt ma már tizedszer hallom. És amikor mindenkit meghallgatott — ha két hónap után is —, de elfogytak a panaszok, megváltozott a helyzet és rendes kerékvágásba került az élet. Az egri Petőfi Tsz fiatal elnöke — aki nemrég jött haza egyéves tsz-elnöki iskoláról — így nyilatkozott: Sose fogyna ki ezekből a panasz... Ha valahol az elnökkel elégedett a tagság és utánanézünk a „miértnek”, akkor szinte kivétel nélkül így summázhatnánk a tagok válaszát: szeretjük az elnököt, mert szívesen elbeszélget velünk. Meghallgat mindenkit, nem rázza le magáról az embereket, törődik velünk. Igen. Így van ez nemcsak Verpeléten, de Boldogon, Nova jón, Füzesabonyban, Erken és még sok helyen, ahol az elnök legfőbb feladatának tekinti az emberekkel való törődést, A tsz- elnöknek nem lehet sietősebb dolga, mint foglalkozni a tagokkal, meghallgatni az emberek szavát, őszintén és igazságosan kell állást foglalni minden ügyben és szinte éjjel-nappal szélesre kell tárni irodája és lakása ajtaját a tagok előtt. Rossz dolog hallani, amikor egy-egy asszony, vagy férfi bajával fordul az elnökhöz és ilyen választ kap: most nem érek rá! Majd holnap jöjjön, akkor meghallgatom! A berlini rádió egyik! munkatársával voltam Verpeléten, amikor az elnök egyszer csak felállt az asztal mellől, engedelmet kért és kiment, mert, mint mondta: az egyik tsz-tag akar beszélni vele. Igen. A tagság nagyrabecsülése hozza meg az elnök tekintélyét, de a tagok szerete- tét is. Igaz tehát, hogy egy tsz-elnöknek — túl a gazdasági ügyeken — értenie kell az emberekhez, a velük való bánásmódhoz, hiszen a termelő- szövetkezet olyan nagy emberi közösség, ahol nap nap után nevelődnek, formálódnak az emberek, rajzolódik az új falu képe. Nehéz tsz-elnöknek lenni, de mégis nagyszerű és megtisztelő feladat. Bizonyos, hogy rengeteg türelem, bizalom és emberség kell ahhoz, hogy valaki ezen a felelősségteli es poszton is megállja helyét. Szalay István Víz alatt úszta át a La Manche-csatornát Elsőnek az amerikai Fred Balthasar úszta At víz alatt a La Manche-csatornát. Ezt a teljesítményt nemrég megismételte a brit Simon Petterson. A '■ 20 éves Petterson 13 őrá 50 perc alatt jutott el a francia \ parttól Doverig. Útközben hoz- ! zá volt kötve a kísérő hajóhoz ' és oxigén-álarcot viselt. Mint már jelentettük, a Német Demokratikus Köztársaság hazánkban járt parlamenti küldöttsége Egerbe is ellátogatott. A küldöttség tagjai a fogadás után megtekintették a várost, többek között ellátogattak az egri vármúzeumba és a kazamatákba is. Képünkön Bakó Ferenc, a múzeum igazgatója ismerteti a vár történetét. Negyvenen vettek részt a Felnémeten megtartott kertészeti tapasztalatcserén A franciák és a könyv A . franciák kevesebbet költenek könyvekre, mint más európai népek. A francia kiadóvállalatok \ tavaly 600 millió új frank összforgalmat bonyolítottak le, míg angol kollégáik ennek kétszeresét. A franciák olvasási készségére vonatkozó adatgyűjtésből kitűnt, hogy az olvasó korban levő franciáknak 58 százaléka, vagyis több mint a fele sohasem vásárolt könyvet és sohasem járt kölcsönkönyvtárba. A fiatalabb nemzedéknél a televízió káros hatással volt a könyvvásárlásra. Még a detektív- regények esetében is a fiatalok inkább vásárolták meg a film zenéjének hanglemezeit, mint a könyvet, amelyből a film forgatókönyvét írták. Tegnap délelőtt a felnémeti Petőfi Termelőszövetkezetben negyven megyei tsz-vezető és kertész-szakember részvételével a megyei tanács mezőgazdasági osztálya tapasztalatcserét szervezett. — Célunk ' az — mondotta Vajda László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője —, hogy tényekkel igazoljuk a melegházi ablakok évente többszöri kihasználásának jövedelmezőségét. A felnémeti Petőfi Termelőszövetkezet tagjai az év elején építettek két üvegházat, amelyeket téglából készített előtérrel kötöttek össze. Csak a tíz négyzetméter területen nevelt paprikapalánta több mint tízezer forint bevételt eredményezett a termelőszövetkezetnek. 200 melegágyi ablak másodszori hasznosításából 50 000 forint értékű zöldséget adott át a MÉK-nek a termelőszövetkezet. — Milyen tápkockát használnak? ... Hányszor öntöznek naponta?... Hogyan oldották meg télen a melegágyak fűtését? ... — hangzottak több helyről a kérdések a termelő- szövetkezet vezetői felé. A termelőszövetkezet agro- nómusai megmutatták a melegágyak berendezését, ismertették a fűtőberendezésnek, a tápkockák helyes használatát. Szarvas László, a Petőfi Tsz agronómusa, működés közben mutatta be az egri bervai gyár által készített, tápkockákat gyártó gépet. — Nem is gondoltam volna — mondta Vankó Ernő, a kisná- nai Hunyadi Tsz agronómusa —, hogy pár négyzetméter területen ésszerű gazdálkodással tízezreket lehet keresni. Feltétlen építünk mi is üvegházat Kisnánán. A délelőtti látogatás után a termelőszövetkezetek küldöttei kidolgozott tervet kaptak az üvegházak építéséhez, (t. i.) A fogadáson a küldöttség helyettes vezetője a német- magyar barátságra ürítette poharát. (Foto: Kiss Béla.) Az életmentő kutya A jugoszláviai Medvegya közelében a gyerekek kint őrizték a jószágot a legelőn és délután, amikor hirtelen vihar kerekedett, egy fa alá akartak menekülni az eső elől. Ott azonban egy pórázra kötött, vicsorgó kutya fogadta őket; gazdája őrül állította oda, hogy senki se dézsmál hassa meg a fa termését / gyermekek nem mertek i mérges eb közelébe merész kedni, s ez volt a szerencséjük, mert amíg ott tanakodtak, egy villám belecsapott < fába és szilánkokra vágta. 46. A lány hangja fáradtan, erőtlenül csengett. — Igen. — Csak azt akartam mondani, hogy... ne haragudj. — Nem haragsz . — Nagyon ideges voltam. — En is. Bocsáss meg, Tá- nos... — Láthatlak ma? — Mikor? — Most. Ha tudsz, szaladj ki egy percre. Tíz perc múlva a bejáratnál leszek. Délután aligha érek rá.-ri Jó. Ott leszek. Kattant a készülék. Nem rakta helyére azonnal a beszélőt. Tekintetét nem tudta levenni a kis fekete készülékről. amelyben az imént még Zsuzsa hangját hallotta. Élettel, vágyakozással, szerelemmel telt meg a holt anyag: a mágneses tekercs drótja, a vas és a műanyag ... Megsimogatta a telefont, majd elrohant. Zsuzsa már a kapuban várta. Újra kezdték: — Haragszol? — Nem. — S te... te sem haragszol? — Bin sem. Kezük összetévedt, ujjaik egymásba kapaszkodtak. — Ne haragudj! — Te ne haragudj! — Szeretlek!... — Vigyázz, meghallják! — Mit bánom én! Ügy ize- retném magamhoz ölelni az egész világot, megállítani az utcán az embereket és min denkinek elmondani, menny re tele vagyok szerelemmel Mit gondolsz, mit szólnának hozzá az emberek? — Kinevetnének. —Csacsi! Mit csináltál este? — Lefeküdtem. — Aztán? — Aztán? — Zsuzsi eupirult. — Aludtam .., Félve nézett Jánosra. Vajon észrevette ezt a hazugságot? — Gondoltál rám? — Igen..', — Ein is... És bántott, hogy tegnap igazságtalan voltam. Ne haragudj... — Hagy már abba, mondom, hogy nem haragszom! — Délután dolgom lesz Mondd, találkozhatnék az öcséddel? Zsuzsa megremegett. János « észrevette a hangján, meny- vire megijedt. — Miért? Mit akarsz vele? — Beszélni szeretnék ... is mondjam. Sokan járnak itt. Gyere, sétáljunk egyet. Kimentek a posta előtti parkba. Leültek a padra. János szerelmesen megfogta a lány kezét. Mint kép nappal azelőtt a parkban, úgy reszketett a kezében Zsuzsa fehér keze. — Zsuzsa — kezdte és elhallgatott azon töprengve, okosan cselekszik-e. — Beszéltem már neked róla, hogy milyen felelősségteljes beosztásban dolgozom... Ha majd a feleségem leszel, előfordul, hogy éjszaka kell elmennem. Vagy ... te moziba szeretnél menni velem és én ... nem mehetek. Lehet, hogy napokig nem látsz és amikor előkerülök, fáradt leszek, bórotválat- lan. Arra is sor kerül, hogy megyek valahová és te hiába kérdezed, nem mondom meg. Hát... most is ilyesmiről van szó... Keresek valakit és ha megtalálom, talán megmondom, miért. De addig ne kérdezz. Ez titok. Még magam sem tudom, kicsoda, micsoda, akit keresek, a gyárban dolgozik ... Talán éppen a nagykohónál, ahol az öcséd. Még nem tudom, ezért... bizonyos információkat akarok tőle beszerezni. Tudod, így gondolom: az öcséd a családhoz tartozik, hamarosan a sógorom lesz ... Megérti majd ezt és... talán... a segítségemre lehet. Elég? — Elég — mondta Zsuzsa, aki úgy érezte, leszédül a pádról. Nem kétséges: akit János keres, azonos az orvossal... Vagy... lehet, hogy éppen Istvánt keresi? Újból eszébe jutottak az éjszaka hallott félmondatok: „Befalazom... de... de a tervrajzot... Betörjek? Nem tehetem. A pénzt visszaadom ...” Agyában őrülten kergették egymást a gondolatok. Milyen gyanúba keveredhetett az öccse? János mindent tud, de neki nem akarja megmondani. Vagy... nem tud még semmit? Mit tegyen? Mondja el az este történetét? Rántsa le a leplet saját gyanújáról? Igen! Ez lenne a leghelyesebb. János segítene. Megfejtené a titkot. Kimentené Istvánt ebből a kelepcéből. Dehát... az orvos! Mindent elmond... Szembesítik őket és akkor... akkor szörnyű, szétpattan a feje! Időt kell nyernie!... Nem is hitte volna, hogy ilyen könnyű hazudni... — De... István ma délutánom Este tíz után jön haza ... Fáradt lesz és álmos,. Holnap... talán holnap délelőtt ... majd... beszélek vele. — Jó lesz — felelte János —, reggel felhívlak. Nem törődött a járókelőkkel. Ajkához emelte Zsuzsa kezét és megcsókolta. — Szervusz. Most mennem kell. Délután sem igen jövök. — Nekem is dolgom lesz otthon ... (Folytatjuk.) A Német Demokratikus Köztársaság parlamenti küldöttsége Egerben Tsz-elnökök pedasósiáia
