Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-01 / 204. szám
1962. szeptember 1., szombat NÉPOJSAG Tények, amelyek mindennél többet mondanak A charta és a szellem A közelmúltban nagy zűrzavar támadt az Egyesült Államok központi archívumában. A tisztviselők meglepetésére egy fiatal tanítónő az ENSZ alapító oklevelét kereste. Az asztalra tett másolatban azonban a következő állt: a 111. cikkely úgy rendelkezik, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének chartáját spanyol és angol, franc!a, kínai és orosz nyelven itt kell letétbe helyezni. A hosszas kutatómunka azonban kudarcot vallott, s az irattárosok végül is azt javasolták, próbálkozzék a külügyminisztérium archívumában. Az alaoítólevelet itt sem találták és csak nasysokára jutott eszébe valakinek, hogv már évekkel ezelőtt egy Virgínia állambeli atombiztos óvóhelyre szállították. Az archMsták a chartát, a nolltlkusok — nersz.e már ők is évekkel ezelőtt — az alapító levél szellemét. És náluk sem volna könnyebb dolga annak, aki a naoírra rögzített elveket kere«né. mint a fiatal tanítónőnek volt, a papírokkal (0.) ' jwm || Két barátnő beszél get: Az egyik: Szervusz, kis szívem! De rég láttalak, és milyen remekül nézel ki. ■ Igazán csinos vagy. Jaj, honnan szerezted I ezt a cuki kis pulóvert? Ügy áll rajtad, hogy öröm nézni.. Hiába, neked mindig jó ízlésed volt. A szív lila, az arc barna, remekül passzolnak a I színek.., A másik: Szervusz, 1 deft ez kis szivem! Hogy én 1 1 trampli! is milyen régen lát- fl alak, és te is milyen remekül nézel ki. Olyan csinos vagy, hogy az embert elfogja az irigység, ha rád néz... Jó és milyen aranyos a cipőd, hiába, ehhez te értesz. Irtó formás benne a lábad ... Csókoltok, drágám, rohanok,... Szervusz... Fél centivel egyik a másik, és a másik az egyik háta mögött: — Hogy megörege- az ízléstelen (—ó) az augusztusra gondolnak, amikor Kati még csak tizenkét esztendős fruska volt és Sándort, a falusi gyereket, édesanyja ipari tanulónak hozta be Egerbe és megkérte Bóta Kati apját, legyen fiának apja az apja helyett. Hat éve ennek. Katiból Klárika lett, már csak a nagyapja becézi Katinak, hiszen a divatházban Bóta Klára kereskedősegéd kapott állást. Balogh Sanyiból is Sándor lett, fémipari A bátrak sportja Kökény, a sportfele- lős keresett fel a napokban. — Sápadt vagy, és fáradtnak látszol — mondta — az a bajod, hogy nem sportolsz. Egy kis mozgás kellene neked, egy kis ki- kapcsolódás. — Lehet, hogy igazad van — feleltem —, de tudod, hogy én nem vagyok sportember. — Majd leszel, azért jöttem. Üj sportszakosztály alakul a vállalatnál. — Milyen szakosztály? — Új sportág van kibontakozóban nálunk, a bátrak sportja. — Az micsoda? — kérdeztem. — Az ulti, vagy ha úgy tetszik, a talonmáriás. —« Az ulti? Hisz az egy kártyajáték! — Játék, de sport is. A bátrak sportja. Az új magyar nemzeti sport. Ha idén Chilében az ultivilágbajnokságot rendezték volna meg, azt csak mi, magyarok nyertük volna meg. Képzeld, micsoda válogatott kerete lehetne a szövetségi kapitánynak! ötmillió ember vonulhatna le a tatai edzőtáborba, ötmillió. mert mi ultimll- Hornosok vagyunk! — Ugyan, hagyj békén — kértem, de hiába, mert Kökény folytatta: — Ne ellenkezz, az ultinak hagyománya van. őseink nyereg alatt puhították a piros hetest és csak azért jöttek be a Vereckei szoroson, mert csak itt lehetett magyar kártyát kapni. Pusztaszeren kaptak is egy paklit és rögtön le is ültek játszani, de aztán végleg itt maradtak, mert eleinte jól ment a lap és ha jól megy a lap, minden kártyás marad a helyén. Eleinte csak rablóultit játszottak, de amikor egyszer Augs- burgban sokat vesztettek, István betiltotta a rablást. Azóta itt tlz- filléres alapon átkártyáztunk, több mint ezer évet. Volt, amikor nyertünk, de később általában vesztettünk. Most végre, pár éve, megint keza menni a lap, hála a Piatníknak és te erre nem akarsz belépni a szakosztályba? Ma van az alakuló közgyűlésünk, gyere el. — Nem tudok elmenni. — Ez jellemző rád — mondta. — Én még a feleségemet is elhozzam. — A feleséged is tud ultizni? — kérdeztem. — Mi az, hogy tud. Megtanítottam. Nekem a feleségem nem csak a rántást keveri jól, hanem a kártyát is. Mert, ha egy nő már a kedvemet elrontotta, legalább a lapomat ne rontsa. Nos, eljössz? —. Mondtam már, hogy nem megyek. az ..; Baloghné. Sok évvel ezelőtt ... — Nem tudtam, hogy hamar lehervad arcomról a mosoly. Hossz világ volt. Hét évig éltünk együtt,^- külön. Én itthon kínlódtam jószággal, földdel, két gyerekkel, ő meg? ... Nem tudom. Csak aratási szabadságra jött haza. Mindig katona volt, amíg el nem nyelte egy tömegsír. — Nem szabad most már ezen töprengeni, nézzük meg inkább a fiatalokat — ölelem ^át a vállát, s kimegyünk az í udvarra. í Klárit kézről kézre adják a ^vendégek. Az új asszony bol- ^dog mosollyal repked a ledön- ^ gölt táncplaccon. ^ — KISZ-esküvő volt. Soha ^nem gondoltam volna, hogy ezt í megérem. A tanácsházán a ?sok úttörő, a fiam, a kis mennyem kiszes társai. Mindenért ^---- »wvv,,\\xv\\«\,.v\\\\W\\\WxV Ül ést ti | Központi Népi EH $ Pénteken ülést tartott a Köz. í ponti Népi Ellenőrzési Bízott- jisäg, meghallgatta a KNEB elnökének beszámolóját, majd ^megvitatta az első félévi vizsgálatok tapasztalatairól szóló ^összefoglaló jelentést. Ezután ^megtárgyalta és elfogadta a ^ céltakarmánygyártás és fel- ^ használás vizsgálatáról késztetett jelentést, végül jóváhagynia a negyedik negyedévben i sorrakerülő vizsgálatok tervét, í A népi ellenőrök a negyedik áldás egy induló eleihez? A megértés a szívükben van. Aki meg azért nincs velünk az örömünkben, azt nem is hiányol-* juk! Szokatlan büszkeséggel veti fel a fejét az édesanya, s mintha meghökkent volna a saját őszinte szavaitól, hirtelen újra sürgo-forgó háziasszonnyá válik. — Hogy megfeledkeztem a vendéglátásról! Kóstolja már meg az esküvői lakomát! S újra ott vagyok benn a vendégfogadó szobában. Egy pillanatra felnézek Balogh Sándor határvadász képére, amelynek üvegére úgy esik a villanyfény, hogy szinte igenlésre készteti a büszke katonát. — „így gondoltam én is, fiam!... Legyetek boldogok!” Cs. Adám Éva—Kiss Béla irtott a enőrzési Bizottság negyedévben többek között megvizsgálják a tudományos kutató és fejlesztő intézetekben feldolgozott kutatási témák eredményeinek gyakorlati hasznosítását; a fővárosi villamosvasút és a budapesti helyiérdekű vasút együttműködését és üzemeltetésük gazdaságosságát; a vendéglátóipari álló és fogyóeszköz gazdálkodását; a filmgyártás gazdasá- gesságát. (MTI) Még egyszer a legénypajtásokkal! Mulat a vőlegény. KATI FÉRJHEZ MENT... Csodálatos augusztus. Az égen millió csillag, egyik-másik kedvesen hunyorog a besenyőtelki kis ház boldog ifjú párjára, akik most egymás szemében keresik a szerelem, a szeretet soha ki nem húnyó villanását... Kati és Sándor táncol... Repül a hófehér menyasszonyi fátyol. Nem szólnak egymáshoz. Kezük szorosan fogja egymást, s minden bizonnyal arra szakmunkás, felnőtt ember, s a hat év alatt kibontakozott egy szép, kedves szerelem. Klári és Sándor táncol..; A vendégek önfeledten szórakoznak az udvari sátor alatt. Benn a szobában, ahol az egyre érkezőknek, a későn jövőknek terítenek, régi fénykép előtt homályosodik el Baloghné szeme. Szép szál katona, a határvadászok egyenruhájában, oldalán boldog menyasszony, ö kárpótoltak, ami az életemből hiányzott! Nem volt könnyű. Még mindig akadnak a rokonok között olyanok, akik azért nem fogadták el a meghívást, mert a fiatal pár „elkerülte az Isten házát.” — A fiam, a menyem így akarta. En is így akartam, velük együtt. Érzem én, hogy boldogok lesznek. Szeretik egy« mást. Kell-e ennél biztosabb Hagyj ki engem ebből a komolytalan játékból. — Ez neked komolytalan? Én csak ezért élek. Most jöttem haza Mátrafüredről, ahol átultlztam a kéthetes üdülésemet. Éjjel-nappal vertük a blattot és közben alulról tápláltak bennünket, mert alattunk volt a konyha, meg a szakácsnő. ígérd, meg, hogy ott leszsl délután. — Nem leszek. Hagyjatok ki engem ebből a primitív vetélkedésből. Különben is, mondtam már, hogy nem érek ra. Dolgom van. — Mi dolgod van? — kérdezte. — Izé... a sógoromhoz megyek... ultipartira. Miklósi Ottó Érje szó a ház elejét: a párt kongresszusi irányelveit teljes egészében és alaposan végigolvasni csak most jutottam, de most sem odáig, hogy ezeknek az irányelveknek minden elvét, megállapítását tökéletesen értsem, még inkább, hogy megértsem. Ha valaha ezeket az éveket jellemezni akarjuk majd s a jellemzésre — mondhatjuk — a filológusokat kérnénk fel, ők valahogy ezt mondanák: „Azokban az években a leggyakrabban használt íl- ző a történelmi volt”. Való Igaz, hogy a történelem szó gyakori jelző lett, s bár ebben kétségkívül szerepet játszik az emberek hajlama a „nagy szavak” használata iránt, de valóban, — történelmi korban élünk. Nem történelmi a népi demokráciák létrejötte? Vajon nem, a gyarmati rendszer széthullása? Vajon nem, az atomenergia felszabadítása? Es vajon nem történe 1- m 1 jelentőségű az ember kilépése bölcsőjéből a világűrbe? Az egyetemes emberi történelem nagy sorsfordulói ezek. De az egyetemes történelmen belül, minden népnek megvan a maga történelme is, s ennek kialakulásában, döntő fordulóiban mindig és bátran^ felhasználhatjuk ezt a jelzőt és felhasználhatjuk ezt most is, ha a párt Irányelveiről van szó. Nem azért, mert az irányelvék valami egészen újat, valami soha nem hallott, nem tervezett elvet akarnak a még csak álmodni sem mert gyakorlattá átültetni. Sokkal inkább azért, mert az „Irányelvek” a marxista—leninista pártok diadalmas munkájának hazai dokumentuma; mert az „Irányelvek” a párt politikájának helyességét rögzíti és mert ennek a politikának perspektíváját rajzolja meg az egész nép számára. Olvasom az Irányelveket: „A nemzeti jövedelem a hároméves tervben előirányzott 13 százalékkal szemben 22 százalékkal nőtt. s az ötéves terv további két évében további 14 százalékkal nő ...” Olvasom és egyáltalában eszembe sem jut, hogy itt nem valamiféle irodalmi megfogalmazással találkozom, hanem — ha úgy tetszik — a száraz tények realitásával. Eszembe sem jut, mert saját magam jutok eszembe. Mert mindez én vagyok! En: aki a maga eszközeivel dolgozott és a közös erőfeszítés gyümölcseit élvezi. Olvasom, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók száma három év alatt csaknem megduplázódott ... És ez megint én vagyok, akinek lehetősége nyílt, hogy felsőfokon tanuljon, s mikor azt olvasom: az általános iskolákban csaknem más- félmillió gyermek tanul — megint jómagam, illetőleg két gyermekem jut eszembe. S ahogy olvasom tovább a tényeket, tárgyilagosan, emócióktól mentes megfogalmazásban, mindenütt és újra magamra ismerek, saját magammal találkozom; úgy is, mint az eredmények szerény munkása, de úgy is, mint az eredmények boldog élvezője. Nem most kezdtem az újságírás mesterségét, kezdeni akkor kezdtem, amikor megkezdődött a magyar munkás- mozgalomban egy olyan korszak, amelyben a marxizmus— lenlnizmus elmélete nagyonis távol esett a gyakorlattól, s ebben nyilvánvalóan nem az elmélet, hanem a nem egyszer bűnös gyakorlat „elméleti” kidolgozói voltak a hibásak. Olyan korszakban dolgoztam betűkkel és szavakkal, amikor még nem értettem meg, miért az erőlködés, miért nincs olyan hitele a szónak, az érvnek, mint amilyen hittel azt én leírtam. Nekem azt mondták, hogy a vas és az acél fontosabb, mint az ember! Hittem és hirdettem. Most azt mondják, hogy az ember a legfontosabb és érte, miatta az acél és a vas is... Egy időben azt mondták nekem, hogy a szocializmus építésének nehézségei, a növekedés nehézségei Miután sohasem építettem még szocializmust, ezt hittem és hirdettem ... Most azt mondják, hogy a szocializmus építésének nincsenek növekedési nehézségei, legfeliebb emberek által elkövetett hibái, legfeljebb rossz Időjárás. de ezen is lehet segíteni, ha hiszünk és bízunk — az emberben ... Egy időben azt is mondták nekem, hogy az ellenség itt bújkál soraink között és egy időben engem is ellenségnek néztek. Hittem és hirdettem ezt és Időnként még magamat is megvizsgáltam, vajon nem vagyok-e ellenség. Most azt mondják és én Is azt vallom, hiszem, hogy minden becsületes ember velünk van, hogy bízni kell az emberben, de éppen az emberért, nyitott szemmel és hatásos érvekkel, sőt a törvény igazságos erejével Is fel kell azok ellen lépni, akik az ember és bizalma ellen tesznek. Volt idő, amikor az egyéni vélemény „pártszerűtlen” dolog volt. Egri ap A Mecset Étteremtől alig 100 méterre, a Május 1 utca sarkán egy hirdetőtábla van elhelyezve, a táblán hatalmas nyíl Síkfőkút irányába mutat: 9 km a síkfőkúti turistaház. Hideg, meleg ételek, hűsítő italok. Figyelmes kiszolgálás. Figyelmes kiszolgálás, Egertől 9 kilométerre. Közelebb nem lehetne, mondjuk a hirdetőtáblától alig 100 méterre? * A kánikulában a sör csapolására váró türelmetlenkedő emberek legtöbbször belenyugszanak, hogy a hőmérséklet emelkedésével nő a hab a Most azokat nem szeretjük, akiknek nincs véleményük, de félnlök azért még sem kell. Olvasom az Irányelveket és mintha valami dokumentumfilm peregne emlékezetem vásznán, úgy sorjáznak az emlékek: mit ígért az MSZMP ég mennyit. Mit vállalt és mennyit teljesített. És az emlékezet vásznán megjelenik egy furcsa főkönyv la: egyik oldalon az ígéretek, a másik oldalon a teljesítések. összeadom Őket: tökéletesen egyeznek és az egyenleg mellett nem az szerepel, hogy az eredményt egyesek, vagy alig néhánnyal többen, hanem hogy a párt vezetésével az egész dolgozó magyar nép vívta ki. Én is. Te is. Mind, valamennyien, akiket megfogott a gyökeréig marxista— leninista politika igazsága, következetessége, hitele, akikben ez a politika visszaállította a hitet, amely — miért tagadnánk, képessége, látköre, osztályhelyezete válogatja — megrendült. Mennyi téves nézet, mennyi szívós vita: csak rövid fél évtized alatt is. Mennyi fárasztó munka, míg az emberi szellem legrej tetteb zugaiba is elhatolt a helyes meggondolás és mennyi van még hátra, hogy valóban mindenkihez és mindenhová ne csak eljusson, de ott termékeny hajtást is hozzon a párt helyes és mint az Irányelvek Is igazolják, nagyszerű eredményeket hozó politikája. Azzal kezdtem: érje szó a ház elejét, az Irányelveket teljes egészében elolvasni csak most jutottam. De ez sem így igaz! Ezeket a sorokat írván érzem csak, hogy még elolvasni sem olvastam el kellő alapossággal minden higgadt, magabiztos és jövőre mutató megállapítását. Üjra és újra elő kell venni: fél évtizedünk nagyszerű történelmi regénye ez. Nem stílusa, nem jellemábrázolása, nem konfliktusai teszik azzá, hanem a tények, amelyek mindennél többet és igazabbat mondanak el! Gyurkó Géza róságok sörben, holott az előírás egyértelműen kimondja: a pohár hitelesítési vonala alatt két centi magasságú a hab. Gyakran érdemes lenne egy- egy alapos tanulmányt írni a „Hab túltengése a sörön" címmel. Ha elég impresszióval rendelkezünk, ne habozzunk megírni — véleményünket a panaszkönyvbe! — Kérek egy pohár sört! ... * Nemcsak Pesten, Egerben is több helyen hallani egyes labdarúgó szurkolók felhívását: — Szerezze be tűzifáját, bontják már a Fradi-pályát!... (Simon)
