Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

2 NEPÜJSAG 1962. szeptember 23., vasárnap Gromiko beszéde az ENSZ-köfgyulés 17. ülésszakának pénteki ülésén (Folytatás az 1. oldalról) resztülhúzzák mindazt a pozitívumot, amit a nyilat­kozat tartalmaz. Az elnök szavaiból az kö­vetkezik, hogy az Amerikai Egyesült Államok kész katonai akcióhoz folyamodni Kuba el­len és maga határozza meg azt, hogy mikor tartja szüksé­gesnek az ilyen betörést. Az elnök kijelentette: az Egyesült Államok kormánya továbbra is együttműködik majd a ku­bai ellenforradalom vezetőivel, akik menedéket kaptak az Amerikai Egyesült Államok te­rületén. Az utóbbi napokiban történtek nem csökkentik, hanem fokozzák az ENSZ-tag- állíamok aggodalmát az Egye­sült Államok kubai politikája miatt. Felmerül a kérdés, ho­gyan is állunk az Egyesült Államok kormányának az ENSZ alapokmányának megfe­lelően magára vállalt ünne­pélyes kötelezettségeivel, ame­lyek az államok egymás bér­ügyeibe való be nem avatko­zást irányozzák elő. Gromiko azokról az ürügyek­ről szólva, amelyeket az Egye­sült Államok egy Kuba-eÚe- nes támadása igazolására han­goztat, a következőket mon­dotta: felmerült a kérdés, mi­féle politika ez? Ez az agresszió politikája, a nemzetközi útonállás po­litikája. Gromiko felhívta a figyel­met az egyes amerikai szemé­lyiségek kijelentéseiben rejlő veszélyre. E személyiségek sze­rint fokozni kell az ellenőrzést a Karib-tenger egész térségé­ben, ellenőrizni kell a szovjet hajók útját. Rámutatott Gro­miko arra a durva nyomásra is, amelyet az Egyesült Álla­mok alkalmaz más államokkal, többek között NATO-beli szö­vetségeseivel szemben. Gromiko rámutatott az erő­politika hívei kovácsolta ter­vek teljes esztelenségére. Ma csak örült folytathat. erőpoliti­kát és bizhat az ilyen politika bármiféle sikerében, amely lehetővé teszi, hogy más álla­mokra erőszakolják ideológiá­jukat, a politikai berendezés bármilyen formáját. A szocia­lista országok rendelkeznek legalábbis olyan eszközkkkel, mint a kapitalista országok. Ezért ma nem kardcsörtetéssel és más államokhoz intézett fenyegetésekkel, hanem ésszerű érvekkel és olyan határozatokkal kell meg­oldani a vitás kérdéseket, amelyek megszilárdítanák minden nép békéjét és biz­tonságát. A szovjet kormány — foly­tatta Gromiko — szükségesnek tartja, hogy felemelje figyel­meztető szavát és felhívja az ENSZ-tagállamok figyelmét azokra a súlyos következmé­nyekre, amelyekkel a béke ügyére nézve jár a Kubával szemben folytatott amerikai politika. Kuba megtámadása olyan következményeket vonna maga után, amelyekre a szov­jet kormány figyelmeztette az egész világot, az 1962. szeptem­ber 11-i ismert nyilatkozatá­ban. A szovjet külügyminiszter részletesen foglalkozott az ál­talános és teljes leszerelés kérdésével. Kijelentette, hogy korunk eme igen fontos prob­lémájában folytatott tárgyalá­sok gépezete üres járatot tesz. mert a tárgyalásoknak koránt­bűne. A javaslatokat, amelye­ket a nyugati hatalmak hoz­tak magukkal Genfbe, meg­tömték minden jóval, csak ép­pen a legfontosabb hiányzik belőlük: a készség arra, hogy megsemmisítsék az a-amok hadigépezetét. E javaslatok alania továbbra is az a tö­rekvés, hogy ellenőrzést te­remtsenek a fegyverzet, nem pedig a leszerelés felett, rést üssenek a Szovjetunió és más szocialista országok védelmi rendszerén, meghatározatla­nul hosszú ideig fenntartsák idegen területeken levő kato­nai támaszpontjaikat és csapa­taikat. Gromiko miután hangsú­lyozta, hogy az általános és teljes lesze­relés óriási anyagi tartalé­kokat és pénzügyi erőket szabadítana fel, kijelentette, hogy a szovjet kormány a közgyűlés elé ter­jeszti „a leszerelés eredménye­képpen felszabaduló anyagi eszközök és tartalékok békés célokra való átirányításáról szóló deklarációja” tervezetét. A Szovjetunió külügymi­nisztere hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek olyan intézkedése­ket kell hoznia, amelyek elő­segítik a nemzetközi feszült­ség enyhülését. Mint ilyen in­tézkedést megemlítette az atomfegyvermentes övezetek megteremtését, majd rátért a nemzetközi kereskedelem nor­malizálásának kérdésére. Rá­mutatott, hogy a Közös Piac célja: a fegyverkezési verseny fokozása, a nyugatnémet re- vansisták megerősítése, a gyengén fejlett országok gaz­daságának az imperialista ha­talmak gazdaságához való láncolása. A szovjet kormány — mondotta Gromiko — ön­álló napirendi oontként a köz­gyűlés elé terjeszti azt a ja­vaslatát, hogv 1963-ban hívja­nak össze nemzetközi keres­kedelmi értekezletet. Ez az értekezlet megvitatná egy olyan nemzetközi kereskedel­mi szerv létrehozásának kér­dését, amely mindenféle meg­különböztetés nélkül felölelné a világ minden térségét és or­szágát. Gromiko rámutatott, hogy a lehető leggyorsabban meg kell valósítani a gyarmati országok és népek függet­lenségéről szóló deklará- * ciót, amelyet az ENSZ-közgyűlés Hruscsov szovjet kormányfő javaslatára fogadott el. Gromiko a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az egyik legélesebb nemzetközi problé­ma a német békeszerződés megkötése és ezen az alapon a nyugat-berlini helyzet normali­zálásának kérdése. A német békeszerződés megkötésével befejező jelet tenni a máso­dik világháború után — mon­dotta Gromiko — nemcsak annyit jelent, hogy eleget te­szünk a nemzetközi szokások­nak és normáknak, hanem, mint a háború utáni tapaszta­lat bebizonyítja, ez az európai tartós béke biztosításának alapja. Hónapról hónapra — foly­tatta Gromiko — fokozódik a feszültség Nyugat-Berlinben, amelyet a NATO katonai tá­maszpontjává változtattak és amely a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista országok ellen irányul. Ritka az olyan nap, amikor nem történnek kísér­letek arra, hogy Nyugat-Ber- lint provokációkra használják fel a Német Demokratikus Köztársaság ellen. Ez önmagá­ban is súlyosan veszélyezteti a békét. Természetesen, jobb lenne — mondotta Gromiko —, ha a nyugati hatalmak velünk és más országokkal együtt aláír­nának egy, vagy két különálló békeszerződést a két német ál­lammal. Ha azonban a nyugati ha­talmak nem hajlandók er­re, a Szovjetunió más álla­mokkal együtt — amelyek ezt akarják — aláírja en­nek minden következmé­nyével a békeszerződést a Német Demokratikus Köz­társasággal. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a Távol- Kelet és az egész világ béké­jét súlyosan veszélyezteti Taj- van-szigetnek, Kína ősi terüle­tének az Egyesült Államok ál­tal történt megszállása, vala­mint Dél-Koreának amerikai katonai támaszponttá változta­tása. A szovjet kormány fel­vetette azt a kérdést, hogy ki kell vonni a külföldi csapato­kat Dél-Koreából és javasolta, hogy a közgyűlés ezen az ülés­szakon vitassa meg ezt a kér­dést. Gromiiko felhívta a küldöt­tek figyelmét arra, hogy egyes NATO-hatalmak vezető államférfiai preventív nukleá­ris háború kirobbantására buzdítanak. A szovjet népet, a szocia­lista országokat nem lehet megfélemlíteni a preventív háboriival való fenyegető­zéssel — jelentette ki Gromiko. — De a szovjet kormány foly­tatva megmásíthatatlan béke­politikáját, minden tőle telhe­tőt elkövet, azért, hogy meg­akadályozza az új világhábo­rút. Minden felhívás arra, hogy elsőként mérjenek nuk­leáris csapást, ellentétben áll az ENSZ alapokmányának céljaival és elveivel, a béke fenntartásának érdekeivel és összeegyeztethetetlen az em­beriség becsületével és lelkiis- meretével. Ezért a szovjet kormány szüksé­gesnek tartja, hogy fontos és sürgős külön napirendi pontként a 17. közgyűlés elé terjessze „a preventív háború propagandája elíté­léséről szóló” kérdést, valamint a közgyűlés megfele­lő határozatának tervezetét. Minden állam, amely rendel­kezik nukleáris fegyverrel, e fegyverfajta alkalmazása tel­jes eltiltásának első lépése­ként tegyen ünnepélyes köte­lezettségvállalást, hogy nem használja elsőként ezt a fegy­vert. Gromiko hangsúlyozta, hogy haladéktalanul ki kell rakni az ENSZ-ből a Csang Kaj-sek- ista múmiát és helyre kell ál­lítani a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-beli jogait. Gromiko beszélt arról, hogy meg kell változtatni e nem­zetközi szervezet struktúráját, amelyet összhangba kell hozni a világon kialakult helyzettel, vezető szerveiben az egyen­lő jogok alapján képviseletet kell, hogy kapjanak a meglevő főbb államcsoportók: a szocia­lista országok, a nyugati töm­bökhöz tartozó országok és a semleges országok. (MTI) Az amerikai küldött fenyegetődzik sem minden részt vevője tö­rekszik valóban a leszerelési megegyezés elérésére. A szov­jet kormány — emlékeztetett Gromiko — előterjesztette az általános és teljes leszerelési szerződés tervezeteiét. A szovjet kormány java­solja, hogy négy év alatt három szakaszban valósít­sák meg az általános és tel­jes leszerelést. A tizennyolchatalmi bizottság munkája során a szovjet kor­mány fontos kiegészítéseket és módosításokat terjesztett elő saját szerződéstervezetéhez, hogy megkönnyítse a közös nyelv megtalálását a nyugati hatalmakkal. Ha pedig a leszerelés ügyét ez ideig sem sikerült előre­vinni, ez a N ATO-hatalmak NEW YORK (TASSZ): Gro­miko után Stevenson, amerikai küldött szólalt fel. Azt bizony­gatta, hogy „alaptalanok” azok az Egyesült Államokkal szem­ben emelit vádak, hogy agresz- sziót készít elő Kuba ellen. Fejtegetései azonban csak ar­ról győzhetek meg a hallgató­ságot, hogy helytállóak ezek a vádak. Fenyegető hangnemben megismételte, hogy az Egye­sült Államok hajlandó bármi­lyen intézkedésre Kuba ellen, ha a kubai kormány valami­féle „felforgató tevékenységet” fejt ki a nyugati féltekén. Ezután a közgyűlési azt a kö­zös indonézi—holland határoza­ti javaslatot tárgyalta, amely Nyugat-Irián Indonéziának tör­ténő átadása ügyében a két állam között létrejött egyez­ményt tartalmazza. Subandrio indonéz külügyminiszter fel­szólalásában rámutatott, hogy az egyezmény elősegíti a nem­zetközi kölcsönös kapcsolatok megszilárdítását, emeli az ENSZ tekintélyét. Schurmann holland küldött elismerte, hogy kormánya „ne­héz szívvel” járult hozzá Nyu- gat-Irián Indonéziának való átadásához. A határozati javaslatot ?. közgyűlés 89 szavazattal elfő gadta. A közgyűlés legközelebbi ülését szeptember 24-én tartja. I francia kommunisták a demokratikus erők összefogását sürgetik a köztársaságot fenyegető veszéllyel szemben PÁRIZS (MTI): De Gaulle televíziós beszéde forrongást idézett elő a fran­cia politikai életben. A de­mokratikus közvélemény és a politikai pártok zöme nyílt kihívásként fogadta a köztár­sasági elnök nyilatkozatát, amely nem hagyott kétséget afelől, hogy a tervezett alkot­mánymódosítás célja a nyílt személyi uralom szentesítése. Több politikai párt és par­lamenti .csoport között megin­dult a szervezkedés, hogy De Gaulle tervének útját állják. Waldeck Rochet az Huma- nité szombati vezércikkében szögezi le a kommunisták ál­láspontját. „De Gaulle olyan rendszerhez kéri a választók jóváhagyását, amelyben az ál­lamfő dönt mindenről, az ő kezében összpontosul minden hatalom — a törvényhozói és. végrehajtó hatalom egyaránt.. A politikai pártok ellen inté­zett újabb támadásával De Gaulle ismét aláhúzta, hogy a tényleges demokrácia teljes felszámolására törekszik. A köztársaság minden hívének szembe kell szállnia ezzel a támadással”. A De Gaulle által hangoz­tatott „közvetlen demokrá­ciának” semmi köze a demok­ráciához — állapítja meg Waldeck Rochet. Ä népszava­zás lényege, hogy a hivatalos propaganda hatalmas gépeze­tével magyarázat és vita nél­kül „igent” csikarjon ki a vá­lasztóktól, mindarra, amit De Gaulle akar. De Gaulle a „nemzet megmentője” pózába helyezkedik, aki mindenki he­lyett gondolkodik és intézke­dik, mint ahogy azt a Führer és a Duce állították maguk­ról. A politikai pártok elalta- tása és bomlasztása az ilyen rendszer kialakításának elő­feltétele. „A mi pártunk — hangoztatja cikkében Waldeck Rochet — határozottan szem­beszáll ezzjel a törekvéssel, több 1. ás párt is kifejezésre juttatta, hogy ellenzik a sze­mélyi hatalom növelését. A köztársaság híveinek össze kell iogniok a demokráciát fe­nyegető veszéllyel szemben, hogy meghiúsítsák De Gaulle terveit és megnyissák az utat a tényleges demokrácia felé”. A szocialista oárt elnöksége és parlamenti csoportja pén­teken ugyancsak elutasította a tervezett népszavazást és al­kotmánymódosítást. A szocialista párt jobboldali vezetősége a demokráciát fe­nyegető veszély ellenére to­vábbra is elzárkózik a kom­munistákkal való együttmű­ködés elől. Az ellenzék közös akcióját a polgári pártokra akarja korlátozni. A szocialis­ta, radikális, független párti vezetők, valamint más csopor­tok képviselői között megin­dultak a tárgyalások. Az a ter­vük, hogy ellenjavaslatot ter­jesztenek be a parlamentben az alkotmány módosítására. A kormány nyílván ellenezni fogja a javaslatot, s ez alkal­mat ad a kormány megbukta­tására. Abban a kérdésben, hogy milyen legyen az alkot­mánymódosítás, nem egységes a szocialisták és a polgári pár­tok álláspontja. Egyesek az amerikaihoz hasonló elnöki rendszert akarnak, arrtelyben az elnök nem oszlathatja fel a parlamentet. Paul Reynauld volt minisz­terelnök, a független párt egyik vezetője, ezzel szemben azt kívánja, hogy a kormány a parlament végrehajtó szerve legyen. Amennyiben kisebb­ségbe kerül a nemzetgyűlés­ben, a kormány bukása egy­ben a parlament feloszlatását jelentené. Mások a jelenlegi alkotmány fenntartása mellett foglalnak állást, elvetik az el­nökválasztás módjának meg­változtatását. De Gaulle és hívei igyekez­nek a nézeteltéréseket kihasz­nálni. Pompidou miniszterel­nök Is érintkezésbe lépett több polgári politikussal, hogy megossza az ellenzéket. A par­lamenti ellentámadás sikere nagymértékben az MRP-tőI függ, amely mindeddig nem foglalt világosan állást De Gaulle alkotmánymódosító ter­vével kapcsolatban. (MTI) A Bundeswehr Franciaországban gyakorlatozik PÁRIZS (MTI): A nyugat­német hadsereg két zászlóalja, útban van az észak-francia­országi Sisonne katonai tábor felé. A gépesített gyalogságból, tüzérségből és műszaki alaku­latokból álló csapatok egy hó­napig tartó hadgyakorlatra ér­keztek Franciaországba. (MTI) Rendkívüli állapot Accrában ACCRA (MTI): Az MTI ghanai tudósítója, Kalmár György jelenti: Csütörtök este ismét bombák robbantak Accrában, a felvo­nuló tömegek között. A bomba­robbanás pontosan olyan kö­rülmények között történt, mint szeptember 9-én, amikor a Nkrumah elnök rezidenciá­jához felvonulók között rob­bant egy fa alá rejtett bomba. Augusztus 1., a Nkrumáh elle­ni első merénylet óta ez már a negyedik bombarobbanás. Nem kétséges, hogy a helyzet igen komoly. Ahhoz, hogy kiknek áll érde­kükben embereket, gyereke­ket gyilkolni a nyílt utcán, semmi kétség nem fér. Nem véletlen — mutatott -á a gha­nai sajtó az elmúlt héten ar­ra —, hogy az amerikai, az an­gol, a francia és a nyugat-né­met imperialista köröknek ér­deke fűződik ahhoz, hogy meg­akadályozzák a ghanai függet­len, demokratikus politikai irányvonal megvalósítását, amely a legutóbbi időkben mind határozottabb népi jelle­get öltött. Akik a robbantás mögött állnak, közönséges gyil­kosok, akik hidegvérű számí­tással ölnek azért, hogy terro­rizálják a népet. A bombák mindig ott, és akkor robban­nak, ahol és amikor a ghanai vezetők elsősorban Nkrumah elnök mellett tüntetnek az acc- raiak. A számítás teljesen nyilvánvaló, sikerre azonban aligha vezet. Nem véletlen, hogy a bom­bák akkor robbannak, amikor a ghanai politikai fejlődés im­perialista-ellenes iránya hatá- rozottab lesz. Accrában híre járt, hogy a katonai raktárból nagy mennyiségű bomba tunt el, s ezzel függ össze az a né­hány nappal ezelőtt történt ön- gyilkosság, amit a muníció­raktár vezetője követett eí Nkrumah elnök „az alapító napja” alkalmából üzenetet in­tézett a ghanai ifjúsághoz, s ebben azt mondotta: mi most egy igazi népi demokrácia alapjait rakjuk le. Teljesen nyilvánvaló, hogy a neokolo- nializmus erői Afrikában, s Afrikán túl, nem fogják ezt tétlenül nézni.” Ezt jelzi a bombák robbanása. A népet nem tudják megfélemlíteni. Nkrumah elnök pedig szom­baton, a legutóbbi bombarob­banások miatt, kihirdette a vá­ros területére a rendkívüli ál­lapotot, s ezzel megtették a szükséges intézkedéseket a to­vábbi gyilkosságok megakadá­lyozására. (MTI) Gromiko újabb napirendi Javaslata NEW YORK (TASZSZ): Gro­miko szovjet külügyminiszter kormánya megbízásából azzal a kéréssel fordult Zafrullah Khanhoz, az ENSZ-közgyűlés 17. ^ülésszakának elnökéhez, hogy tűzzék fontos és sürgős kérdésként az ülésszak napi­rendjére a preventív atomhá­ború propagandájának elíté­lését. A szovjet küldöttség e kér­déssel kapcsolatban határozati javaslatot nyújtott be, amely felhívja az ENSZ közgyűlését, ítéljen el, „mint agresszív lé­pést, amely ellenkezik az alap­okmány céljaival és elveivel, a béke fenntartásával, össze- -'•yrrjethetetlen az emberiség becsületével és lelkiismereté­vel, — minden olyan felszólí­tást, amely preventív atomhá­borút sürget, s azt követeli, hogy elsőként mérjenek atom- "savást az ellenfélre”. A határozati javaslat értel­mében „minden olyan állam, amely nukleáris fegyverekkel rendelkezik, e fegyverek eltil­tásához vezető első lépésként vállaljon haladéktalanul ünne­pélyes kötelezettséget, hogy nem használja elsőként e fegy­vereket”. A határozati javaslat felhív­ja az ENSZ közgyűlését, hogy az ENSZ-ben ítélje el, mint „a háborús pro­paganda egyik legveszélyesebb formáját, azokat a megnyilat­kozásokat, amelyek revansot hirdetnek és a második világ­háború eredményeként Európá­ban kialakult államhatárok módosítását követelik”. „Mint a gyarmati országok függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-nyilatkozattal el­lentétes és az egyetemes békét fenyegető lépést” ítélje el az ENSZ közgyűlése — ajánlja a határozati javaslat — „azokat a megnyilatkozásokat, amelyek erőszak alkalmazását sürgetik a nemzeti felszabadulás és a független fejlődés útjára lépett népek ellen”. „Minden állam a legrövidebb időn belül, min­denesetre a jelen javaslat elfo­gadásától számított hat hóna­pon belül, hozzon — ha eddig nem hozott — olyan törvénye­ket, amelyek a háborús propa­ganda minden formáját a béke és az emberiség ellen irányuló súlyos bűntettnek nyilvánítják és szigorú büntetést helyeznek kilátásba azokkal szemben, akik ilyen propaganda folyta­tásában vétkesnek bizonyul­nak.” A határozati javaslathoz mel­lékelt magyarázó feljegyzés rá­mutat, hogy az egyre veszedel­mesebbé váló nukleáris fegy verkezési verseny közepette még inkább fenyeget az atom­háború kitörésének lehetősége, mert a NATO tagállamaiban széleskörű propaganda folyik annak érdekében, hogy indítsa­nak preventív háborút és első­ként mérjenek atomcsapást a: ellenfélre. A revanspropaganda és ; második világháború eredmé­nyeként kialakult európai ál­lamhatárok revíziójára irá­nyuló követelések szintén fo­kozzák egy olyan háború ki­törésének veszélyét, amely vi­lágháborúvá fajulhat. A feljegyzés rávilágít arra is, hogy a felszabadult és füg­getlenné vált népeknek tartós békére van szükségük a gyar­mati elnyomás súlyos következ­ményeinek felszámolásához és így a preventív atomháború propagandája e népekre nézve is óriási veszélyt rejt magában. Befejezésül a feljegyzés hangsúlyozza, hogy ilyen kö­rülmények között haladéktala­nul szükség van a preventív atomháború propagandájának beszüntetésére és a célt jó' szolgálná, ha a közgyűlés elfő gadná az ezzel kapcsolatba: beterjesztett szovjet javaslato' (MTI'

Next

/
Oldalképek
Tartalom