Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
2 NEPÜJSAG 1962. szeptember 23., vasárnap Gromiko beszéde az ENSZ-köfgyulés 17. ülésszakának pénteki ülésén (Folytatás az 1. oldalról) resztülhúzzák mindazt a pozitívumot, amit a nyilatkozat tartalmaz. Az elnök szavaiból az következik, hogy az Amerikai Egyesült Államok kész katonai akcióhoz folyamodni Kuba ellen és maga határozza meg azt, hogy mikor tartja szükségesnek az ilyen betörést. Az elnök kijelentette: az Egyesült Államok kormánya továbbra is együttműködik majd a kubai ellenforradalom vezetőivel, akik menedéket kaptak az Amerikai Egyesült Államok területén. Az utóbbi napokiban történtek nem csökkentik, hanem fokozzák az ENSZ-tag- állíamok aggodalmát az Egyesült Államok kubai politikája miatt. Felmerül a kérdés, hogyan is állunk az Egyesült Államok kormányának az ENSZ alapokmányának megfelelően magára vállalt ünnepélyes kötelezettségeivel, amelyek az államok egymás bérügyeibe való be nem avatkozást irányozzák elő. Gromiko azokról az ürügyekről szólva, amelyeket az Egyesült Államok egy Kuba-eÚe- nes támadása igazolására hangoztat, a következőket mondotta: felmerült a kérdés, miféle politika ez? Ez az agresszió politikája, a nemzetközi útonállás politikája. Gromiko felhívta a figyelmet az egyes amerikai személyiségek kijelentéseiben rejlő veszélyre. E személyiségek szerint fokozni kell az ellenőrzést a Karib-tenger egész térségében, ellenőrizni kell a szovjet hajók útját. Rámutatott Gromiko arra a durva nyomásra is, amelyet az Egyesült Államok alkalmaz más államokkal, többek között NATO-beli szövetségeseivel szemben. Gromiko rámutatott az erőpolitika hívei kovácsolta tervek teljes esztelenségére. Ma csak örült folytathat. erőpolitikát és bizhat az ilyen politika bármiféle sikerében, amely lehetővé teszi, hogy más államokra erőszakolják ideológiájukat, a politikai berendezés bármilyen formáját. A szocialista országok rendelkeznek legalábbis olyan eszközkkkel, mint a kapitalista országok. Ezért ma nem kardcsörtetéssel és más államokhoz intézett fenyegetésekkel, hanem ésszerű érvekkel és olyan határozatokkal kell megoldani a vitás kérdéseket, amelyek megszilárdítanák minden nép békéjét és biztonságát. A szovjet kormány — folytatta Gromiko — szükségesnek tartja, hogy felemelje figyelmeztető szavát és felhívja az ENSZ-tagállamok figyelmét azokra a súlyos következményekre, amelyekkel a béke ügyére nézve jár a Kubával szemben folytatott amerikai politika. Kuba megtámadása olyan következményeket vonna maga után, amelyekre a szovjet kormány figyelmeztette az egész világot, az 1962. szeptember 11-i ismert nyilatkozatában. A szovjet külügyminiszter részletesen foglalkozott az általános és teljes leszerelés kérdésével. Kijelentette, hogy korunk eme igen fontos problémájában folytatott tárgyalások gépezete üres járatot tesz. mert a tárgyalásoknak korántbűne. A javaslatokat, amelyeket a nyugati hatalmak hoztak magukkal Genfbe, megtömték minden jóval, csak éppen a legfontosabb hiányzik belőlük: a készség arra, hogy megsemmisítsék az a-amok hadigépezetét. E javaslatok alania továbbra is az a törekvés, hogy ellenőrzést teremtsenek a fegyverzet, nem pedig a leszerelés felett, rést üssenek a Szovjetunió és más szocialista országok védelmi rendszerén, meghatározatlanul hosszú ideig fenntartsák idegen területeken levő katonai támaszpontjaikat és csapataikat. Gromiko miután hangsúlyozta, hogy az általános és teljes leszerelés óriási anyagi tartalékokat és pénzügyi erőket szabadítana fel, kijelentette, hogy a szovjet kormány a közgyűlés elé terjeszti „a leszerelés eredményeképpen felszabaduló anyagi eszközök és tartalékok békés célokra való átirányításáról szóló deklarációja” tervezetét. A Szovjetunió külügyminisztere hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség enyhülését. Mint ilyen intézkedést megemlítette az atomfegyvermentes övezetek megteremtését, majd rátért a nemzetközi kereskedelem normalizálásának kérdésére. Rámutatott, hogy a Közös Piac célja: a fegyverkezési verseny fokozása, a nyugatnémet re- vansisták megerősítése, a gyengén fejlett országok gazdaságának az imperialista hatalmak gazdaságához való láncolása. A szovjet kormány — mondotta Gromiko — önálló napirendi oontként a közgyűlés elé terjeszti azt a javaslatát, hogv 1963-ban hívjanak össze nemzetközi kereskedelmi értekezletet. Ez az értekezlet megvitatná egy olyan nemzetközi kereskedelmi szerv létrehozásának kérdését, amely mindenféle megkülönböztetés nélkül felölelné a világ minden térségét és országát. Gromiko rámutatott, hogy a lehető leggyorsabban meg kell valósítani a gyarmati országok és népek függetlenségéről szóló deklará- * ciót, amelyet az ENSZ-közgyűlés Hruscsov szovjet kormányfő javaslatára fogadott el. Gromiko a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az egyik legélesebb nemzetközi probléma a német békeszerződés megkötése és ezen az alapon a nyugat-berlini helyzet normalizálásának kérdése. A német békeszerződés megkötésével befejező jelet tenni a második világháború után — mondotta Gromiko — nemcsak annyit jelent, hogy eleget teszünk a nemzetközi szokásoknak és normáknak, hanem, mint a háború utáni tapasztalat bebizonyítja, ez az európai tartós béke biztosításának alapja. Hónapról hónapra — folytatta Gromiko — fokozódik a feszültség Nyugat-Berlinben, amelyet a NATO katonai támaszpontjává változtattak és amely a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista országok ellen irányul. Ritka az olyan nap, amikor nem történnek kísérletek arra, hogy Nyugat-Ber- lint provokációkra használják fel a Német Demokratikus Köztársaság ellen. Ez önmagában is súlyosan veszélyezteti a békét. Természetesen, jobb lenne — mondotta Gromiko —, ha a nyugati hatalmak velünk és más országokkal együtt aláírnának egy, vagy két különálló békeszerződést a két német állammal. Ha azonban a nyugati hatalmak nem hajlandók erre, a Szovjetunió más államokkal együtt — amelyek ezt akarják — aláírja ennek minden következményével a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a Távol- Kelet és az egész világ békéjét súlyosan veszélyezteti Taj- van-szigetnek, Kína ősi területének az Egyesült Államok által történt megszállása, valamint Dél-Koreának amerikai katonai támaszponttá változtatása. A szovjet kormány felvetette azt a kérdést, hogy ki kell vonni a külföldi csapatokat Dél-Koreából és javasolta, hogy a közgyűlés ezen az ülésszakon vitassa meg ezt a kérdést. Gromiiko felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy egyes NATO-hatalmak vezető államférfiai preventív nukleáris háború kirobbantására buzdítanak. A szovjet népet, a szocialista országokat nem lehet megfélemlíteni a preventív háboriival való fenyegetőzéssel — jelentette ki Gromiko. — De a szovjet kormány folytatva megmásíthatatlan békepolitikáját, minden tőle telhetőt elkövet, azért, hogy megakadályozza az új világháborút. Minden felhívás arra, hogy elsőként mérjenek nukleáris csapást, ellentétben áll az ENSZ alapokmányának céljaival és elveivel, a béke fenntartásának érdekeivel és összeegyeztethetetlen az emberiség becsületével és lelkiis- meretével. Ezért a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy fontos és sürgős külön napirendi pontként a 17. közgyűlés elé terjessze „a preventív háború propagandája elítéléséről szóló” kérdést, valamint a közgyűlés megfelelő határozatának tervezetét. Minden állam, amely rendelkezik nukleáris fegyverrel, e fegyverfajta alkalmazása teljes eltiltásának első lépéseként tegyen ünnepélyes kötelezettségvállalást, hogy nem használja elsőként ezt a fegyvert. Gromiko hangsúlyozta, hogy haladéktalanul ki kell rakni az ENSZ-ből a Csang Kaj-sek- ista múmiát és helyre kell állítani a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-beli jogait. Gromiko beszélt arról, hogy meg kell változtatni e nemzetközi szervezet struktúráját, amelyet összhangba kell hozni a világon kialakult helyzettel, vezető szerveiben az egyenlő jogok alapján képviseletet kell, hogy kapjanak a meglevő főbb államcsoportók: a szocialista országok, a nyugati tömbökhöz tartozó országok és a semleges országok. (MTI) Az amerikai küldött fenyegetődzik sem minden részt vevője törekszik valóban a leszerelési megegyezés elérésére. A szovjet kormány — emlékeztetett Gromiko — előterjesztette az általános és teljes leszerelési szerződés tervezeteiét. A szovjet kormány javasolja, hogy négy év alatt három szakaszban valósítsák meg az általános és teljes leszerelést. A tizennyolchatalmi bizottság munkája során a szovjet kormány fontos kiegészítéseket és módosításokat terjesztett elő saját szerződéstervezetéhez, hogy megkönnyítse a közös nyelv megtalálását a nyugati hatalmakkal. Ha pedig a leszerelés ügyét ez ideig sem sikerült előrevinni, ez a N ATO-hatalmak NEW YORK (TASSZ): Gromiko után Stevenson, amerikai küldött szólalt fel. Azt bizonygatta, hogy „alaptalanok” azok az Egyesült Államokkal szemben emelit vádak, hogy agresz- sziót készít elő Kuba ellen. Fejtegetései azonban csak arról győzhetek meg a hallgatóságot, hogy helytállóak ezek a vádak. Fenyegető hangnemben megismételte, hogy az Egyesült Államok hajlandó bármilyen intézkedésre Kuba ellen, ha a kubai kormány valamiféle „felforgató tevékenységet” fejt ki a nyugati féltekén. Ezután a közgyűlési azt a közös indonézi—holland határozati javaslatot tárgyalta, amely Nyugat-Irián Indonéziának történő átadása ügyében a két állam között létrejött egyezményt tartalmazza. Subandrio indonéz külügyminiszter felszólalásában rámutatott, hogy az egyezmény elősegíti a nemzetközi kölcsönös kapcsolatok megszilárdítását, emeli az ENSZ tekintélyét. Schurmann holland küldött elismerte, hogy kormánya „nehéz szívvel” járult hozzá Nyu- gat-Irián Indonéziának való átadásához. A határozati javaslatot ?. közgyűlés 89 szavazattal elfő gadta. A közgyűlés legközelebbi ülését szeptember 24-én tartja. I francia kommunisták a demokratikus erők összefogását sürgetik a köztársaságot fenyegető veszéllyel szemben PÁRIZS (MTI): De Gaulle televíziós beszéde forrongást idézett elő a francia politikai életben. A demokratikus közvélemény és a politikai pártok zöme nyílt kihívásként fogadta a köztársasági elnök nyilatkozatát, amely nem hagyott kétséget afelől, hogy a tervezett alkotmánymódosítás célja a nyílt személyi uralom szentesítése. Több politikai párt és parlamenti .csoport között megindult a szervezkedés, hogy De Gaulle tervének útját állják. Waldeck Rochet az Huma- nité szombati vezércikkében szögezi le a kommunisták álláspontját. „De Gaulle olyan rendszerhez kéri a választók jóváhagyását, amelyben az államfő dönt mindenről, az ő kezében összpontosul minden hatalom — a törvényhozói és. végrehajtó hatalom egyaránt.. A politikai pártok ellen intézett újabb támadásával De Gaulle ismét aláhúzta, hogy a tényleges demokrácia teljes felszámolására törekszik. A köztársaság minden hívének szembe kell szállnia ezzel a támadással”. A De Gaulle által hangoztatott „közvetlen demokráciának” semmi köze a demokráciához — állapítja meg Waldeck Rochet. Ä népszavazás lényege, hogy a hivatalos propaganda hatalmas gépezetével magyarázat és vita nélkül „igent” csikarjon ki a választóktól, mindarra, amit De Gaulle akar. De Gaulle a „nemzet megmentője” pózába helyezkedik, aki mindenki helyett gondolkodik és intézkedik, mint ahogy azt a Führer és a Duce állították magukról. A politikai pártok elalta- tása és bomlasztása az ilyen rendszer kialakításának előfeltétele. „A mi pártunk — hangoztatja cikkében Waldeck Rochet — határozottan szembeszáll ezzjel a törekvéssel, több 1. ás párt is kifejezésre juttatta, hogy ellenzik a személyi hatalom növelését. A köztársaság híveinek össze kell iogniok a demokráciát fenyegető veszéllyel szemben, hogy meghiúsítsák De Gaulle terveit és megnyissák az utat a tényleges demokrácia felé”. A szocialista oárt elnöksége és parlamenti csoportja pénteken ugyancsak elutasította a tervezett népszavazást és alkotmánymódosítást. A szocialista párt jobboldali vezetősége a demokráciát fenyegető veszély ellenére továbbra is elzárkózik a kommunistákkal való együttműködés elől. Az ellenzék közös akcióját a polgári pártokra akarja korlátozni. A szocialista, radikális, független párti vezetők, valamint más csoportok képviselői között megindultak a tárgyalások. Az a tervük, hogy ellenjavaslatot terjesztenek be a parlamentben az alkotmány módosítására. A kormány nyílván ellenezni fogja a javaslatot, s ez alkalmat ad a kormány megbuktatására. Abban a kérdésben, hogy milyen legyen az alkotmánymódosítás, nem egységes a szocialisták és a polgári pártok álláspontja. Egyesek az amerikaihoz hasonló elnöki rendszert akarnak, arrtelyben az elnök nem oszlathatja fel a parlamentet. Paul Reynauld volt miniszterelnök, a független párt egyik vezetője, ezzel szemben azt kívánja, hogy a kormány a parlament végrehajtó szerve legyen. Amennyiben kisebbségbe kerül a nemzetgyűlésben, a kormány bukása egyben a parlament feloszlatását jelentené. Mások a jelenlegi alkotmány fenntartása mellett foglalnak állást, elvetik az elnökválasztás módjának megváltoztatását. De Gaulle és hívei igyekeznek a nézeteltéréseket kihasználni. Pompidou miniszterelnök Is érintkezésbe lépett több polgári politikussal, hogy megossza az ellenzéket. A parlamenti ellentámadás sikere nagymértékben az MRP-tőI függ, amely mindeddig nem foglalt világosan állást De Gaulle alkotmánymódosító tervével kapcsolatban. (MTI) A Bundeswehr Franciaországban gyakorlatozik PÁRIZS (MTI): A nyugatnémet hadsereg két zászlóalja, útban van az észak-franciaországi Sisonne katonai tábor felé. A gépesített gyalogságból, tüzérségből és műszaki alakulatokból álló csapatok egy hónapig tartó hadgyakorlatra érkeztek Franciaországba. (MTI) Rendkívüli állapot Accrában ACCRA (MTI): Az MTI ghanai tudósítója, Kalmár György jelenti: Csütörtök este ismét bombák robbantak Accrában, a felvonuló tömegek között. A bombarobbanás pontosan olyan körülmények között történt, mint szeptember 9-én, amikor a Nkrumah elnök rezidenciájához felvonulók között robbant egy fa alá rejtett bomba. Augusztus 1., a Nkrumáh elleni első merénylet óta ez már a negyedik bombarobbanás. Nem kétséges, hogy a helyzet igen komoly. Ahhoz, hogy kiknek áll érdekükben embereket, gyerekeket gyilkolni a nyílt utcán, semmi kétség nem fér. Nem véletlen — mutatott -á a ghanai sajtó az elmúlt héten arra —, hogy az amerikai, az angol, a francia és a nyugat-német imperialista köröknek érdeke fűződik ahhoz, hogy megakadályozzák a ghanai független, demokratikus politikai irányvonal megvalósítását, amely a legutóbbi időkben mind határozottabb népi jelleget öltött. Akik a robbantás mögött állnak, közönséges gyilkosok, akik hidegvérű számítással ölnek azért, hogy terrorizálják a népet. A bombák mindig ott, és akkor robbannak, ahol és amikor a ghanai vezetők elsősorban Nkrumah elnök mellett tüntetnek az acc- raiak. A számítás teljesen nyilvánvaló, sikerre azonban aligha vezet. Nem véletlen, hogy a bombák akkor robbannak, amikor a ghanai politikai fejlődés imperialista-ellenes iránya hatá- rozottab lesz. Accrában híre járt, hogy a katonai raktárból nagy mennyiségű bomba tunt el, s ezzel függ össze az a néhány nappal ezelőtt történt ön- gyilkosság, amit a munícióraktár vezetője követett eí Nkrumah elnök „az alapító napja” alkalmából üzenetet intézett a ghanai ifjúsághoz, s ebben azt mondotta: mi most egy igazi népi demokrácia alapjait rakjuk le. Teljesen nyilvánvaló, hogy a neokolo- nializmus erői Afrikában, s Afrikán túl, nem fogják ezt tétlenül nézni.” Ezt jelzi a bombák robbanása. A népet nem tudják megfélemlíteni. Nkrumah elnök pedig szombaton, a legutóbbi bombarobbanások miatt, kihirdette a város területére a rendkívüli állapotot, s ezzel megtették a szükséges intézkedéseket a további gyilkosságok megakadályozására. (MTI) Gromiko újabb napirendi Javaslata NEW YORK (TASZSZ): Gromiko szovjet külügyminiszter kormánya megbízásából azzal a kéréssel fordult Zafrullah Khanhoz, az ENSZ-közgyűlés 17. ^ülésszakának elnökéhez, hogy tűzzék fontos és sürgős kérdésként az ülésszak napirendjére a preventív atomháború propagandájának elítélését. A szovjet küldöttség e kérdéssel kapcsolatban határozati javaslatot nyújtott be, amely felhívja az ENSZ közgyűlését, ítéljen el, „mint agresszív lépést, amely ellenkezik az alapokmány céljaival és elveivel, a béke fenntartásával, össze- -'•yrrjethetetlen az emberiség becsületével és lelkiismeretével, — minden olyan felszólítást, amely preventív atomháborút sürget, s azt követeli, hogy elsőként mérjenek atom- "savást az ellenfélre”. A határozati javaslat értelmében „minden olyan állam, amely nukleáris fegyverekkel rendelkezik, e fegyverek eltiltásához vezető első lépésként vállaljon haladéktalanul ünnepélyes kötelezettséget, hogy nem használja elsőként e fegyvereket”. A határozati javaslat felhívja az ENSZ közgyűlését, hogy az ENSZ-ben ítélje el, mint „a háborús propaganda egyik legveszélyesebb formáját, azokat a megnyilatkozásokat, amelyek revansot hirdetnek és a második világháború eredményeként Európában kialakult államhatárok módosítását követelik”. „Mint a gyarmati országok függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-nyilatkozattal ellentétes és az egyetemes békét fenyegető lépést” ítélje el az ENSZ közgyűlése — ajánlja a határozati javaslat — „azokat a megnyilatkozásokat, amelyek erőszak alkalmazását sürgetik a nemzeti felszabadulás és a független fejlődés útjára lépett népek ellen”. „Minden állam a legrövidebb időn belül, mindenesetre a jelen javaslat elfogadásától számított hat hónapon belül, hozzon — ha eddig nem hozott — olyan törvényeket, amelyek a háborús propaganda minden formáját a béke és az emberiség ellen irányuló súlyos bűntettnek nyilvánítják és szigorú büntetést helyeznek kilátásba azokkal szemben, akik ilyen propaganda folytatásában vétkesnek bizonyulnak.” A határozati javaslathoz mellékelt magyarázó feljegyzés rámutat, hogy az egyre veszedelmesebbé váló nukleáris fegy verkezési verseny közepette még inkább fenyeget az atomháború kitörésének lehetősége, mert a NATO tagállamaiban széleskörű propaganda folyik annak érdekében, hogy indítsanak preventív háborút és elsőként mérjenek atomcsapást a: ellenfélre. A revanspropaganda és ; második világháború eredményeként kialakult európai államhatárok revíziójára irányuló követelések szintén fokozzák egy olyan háború kitörésének veszélyét, amely világháborúvá fajulhat. A feljegyzés rávilágít arra is, hogy a felszabadult és függetlenné vált népeknek tartós békére van szükségük a gyarmati elnyomás súlyos következményeinek felszámolásához és így a preventív atomháború propagandája e népekre nézve is óriási veszélyt rejt magában. Befejezésül a feljegyzés hangsúlyozza, hogy ilyen körülmények között haladéktalanul szükség van a preventív atomháború propagandájának beszüntetésére és a célt jó' szolgálná, ha a közgyűlés elfő gadná az ezzel kapcsolatba: beterjesztett szovjet javaslato' (MTI'
