Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-10 / 186. szám

4 NEPOJSAG 1962. augusztus 10., péntek A könyvek nyáron sem alszanak Látogatás a megyei könyvtárban, a kánikula kellős közepén Tő ni Pál az ÉMÁSZ egri mérőváltó és hitelesítő állomásának szak­munkása, kiváló dolgozó, 24 éves és már tíz éve dolgozik az üzemben. Most elhatározta, hogy tovább tanul: harmad­éves technikus, minden évet kitűnő eredménnyel zárt. Mun­kájával elégedett brigádvezető- je és munkatársai szeretik a víg kedélyű fiatalt. — A HÉT ELEJÉN tárgyal­ták a Heves megyei Taná­csain a harmadik ötéves terv­ben Egerben építendő kollek­tív lakóházak elhelyezését. Különösen nagyszabású épít­kezésre kerül máj sor a Fel­német felőli, eddig még ki­használatlan területen. — SZÁZKILENCVENHAT HOLDNYI szőlőterületet úji- tanaik fel fokozatosan az Eger •—Gyöngyösvidéki Állami Pin­cegazdaság eged-hegyi üzem­egységében. Az eddig felújí­tott és az ezután sorra kerülő szőlők gondozását több brigád végzi, amelyek közül kiemel­kedik a Békebrigád négy éve együtt dolgozó és most a szo­cialista címért küzdő kollektí­vája, — AZ EGRI NAGY JÓZSEF Termelőszövetkezetben öt liter borral jutalmazzák egy-egy munka elvégzése után a mun­kaversenyben kiemelkedő eredményt elérőket, élenjáró­kat. A termelőszövetkezetben Vancsai Kálmán, Alexa And­rás, Krinszki János, Vigh La­jos, Nagy Sándor és Kovács István már a „nyertesek” lis­táján van. — A NAPOKBAN tárgyal­ták az Egri Városi Tanács ipar-műszaki osztályán a leendő gyermekváros vízellá­tását. A megállapodás sze­rint, valószínű, ebben az év­ben kezdik el építeni a víz­ellátáshoz szükséges 200 köb­méteres víztárolót. A MÜLT HÉTEN — végre okkenő kánikulai hőségben! — dolgom akadt a megyei könyv­tárban. Először felhívtam a vezetőt telefonon, hogy egyál­talán tartózkodik-e benn vala­ki. Hiszen ki a csuda olvas ilyenkor? Kaptam a választ: jöjjek csak nyugodtan, meg­kapom a kívánt kötetet. A délután derekán benyitot­tam az egyik legszebb egri ba­rokk-palota kapuján. A hűvös lépcsőházban és folyosón csend. A könyvtárban — nagy meglepetésemre — nemcsak az alkalmazottakat találtam, ha­nem — hamarjában összeszá­molva — mintegy húsz embert, akik folyóiratot olvastak, szó­tárt forgattak, a polcokon levő könyvek között válogattak. Fiatal lányok, fiúk, idősebb nők és férfiak. Én az éppen szabad 13-as könyvtári szám­mal mentem az olvasóterembe. Engem is mindjárt kezelésbe vett Vékony Irén és Várallyay Árpád: mit kívánok, mit sze­retnék kölcsön venni. Kérése­met perceken belül teljesítet­ték, de mert kíváncsivá tett az olvasóteremben foglalatosko- dók szorgalma, érdeklődni kezdtem.- Ne tessék hinni — volt a nyugtató válasz kérdéseimre —, hogy nyáron nem olvasnak az emberek. A főiskola és az egri középiskolák diákjai való­ban nyaralnak, a vidékiek mind hazamentek, de a könyv­tár sosem üres. Most is szor­galmasan olvas az idősebb ge­nerációból álló törzsgárdánk. Mivel mi mindenről statiszti­kát vezetünk, ami a forgalmat illeti, így hát magának is el­árulhatjuk, hogy júniusban 6878 kötetet vittek ki az olva­sók és 2228 név szerepel a köl­csönzők listáján. — Százon felül van azoknak a száma — mondja Fekete Pe­temé, lelkes kalauzom —, akik mindennap be-belátogatnak. Nemcsak regényekért, hanem átlapozni a folyóiratokat, újsá­gokat. Száznál többfajta folyó­iratunk — nyolc—tíz országból jönnek — nemcsak szórakoztat, érdekességet és okulást is hoz a vendég számára. S VALÓBAN itt mindenki vendég, megbecsült, figyelme­sen kiszolgált vendég. Csuto- rás Éva, az egri Hajtóműgyár adminisztrátora például bejött most is válogatni a rendelke­zésre álló negyvenhatezer kö­tet közül. Szerényen említi, hogy otthon ő is könyvtártu­lajdonos, a vállalatnál is lehet olvasnivalót kapni, de ebből a gazdag választékból mégiscsak másképp lehet csemegézni. Nemcsak magára gondol, ha­nem édesapjára is. Éva Jókait és Mikszáthot szereti, de olvas mai irodalmat is. Apjának Du­mas- és Gárdonyi-írásokat vá­logat. Miklóssy Géza idősebb férfi. Feleségével minden kéthétben egész délutánt töltenek a könyvtárban. Körülnéznek a folyóiratok között, elvisznek hat—hét kötetet és szorgalma­san olvasnak. A modemeket sem kerülik ki. Szendrei Ferenc, Dobó-gim­nazista, nagy magyar—orosz szótárt forgat szorgalmasan és órákon keresztül. Érdeklő­désemre elmondja, hogy öt ide­gen országbeli fiatallal levelez. Most egy litván lánynak ír oroszul. S azt akarja, hogy a levél hibátlan és választékos stílusú legyen. (Egy tizenhat éves fiatalember ilyen irányú szándékát egy litván lánnyal szemben meg lehet érteni.) Tengely Antal kőműves He­vesaranyosról jár be köny­vekért, mert szereti Móricz Zsigmondot és regényeit állan­dóan olvassa. Kalmár György postaalkal- mazott Krúdy Gyula és Füst Milán munkái iránt érdeklő­dik. Varga László tanár hely- történeti kutatásai során veszi igénybe a könyvtár anyagát, Kovács Vendel pedagógiai­lélektani búvárkodásaihoz ke­res és talál forrásmunkákat. Ha másképp nem megy, a könyvtárközi forgalom útján kapja meg a szükséges és fon­tos szakkönyveket. ÉS EBBEN a kánikulában még e sorok írójának is kel­lemes meglepetésként hatott: a könyvtárnak a sportolók is látogatói. Nemcsak úgy, hogy beszaladnak megnézni a sport­lapokat és kiböngészik a leg­újabb eredményeket, vagy szemükkel magukba szívják a nagyszerű tornamutatványt, ahogyan a csatár a hálóba I küldi a labdát. Kelemen Sán­dor labdarúgó állandóan ol­vas. Bodnár András, a kiváló úszó, az egyetemi tanulmá­nyait is kitűnően végző egri fiú pedig a nyár derekán iro­dalmat keres és talál tanul­mányaihoz az egri megyei könyvtárban. Sokan strandköpennyel és strandtáskával jönnek. Érthe­tő, hiszen Egerben mégiscsak a legkedveltebb nyári szórako­zás a fürdés. A nyaralók igen szép számiban — két-három hétre is! — beiratkoznak a könyvtárba és beszélgetés so­rán el is mondják véleményü­ket a könyvtárról: igen gaz­dag a könyvállomány. A könyvtár vezetői az olva­só-propagandát nyáron is oko­san irányítják: a strand han­gosbemondója időnként, min­dennap bemondja a könyvtár címét és a kölcsönzés idejét. A könyvtár „legénysége” fá­radhatatlan, ezért az eddig említetteken kívül ideírom még Lintallér Edit és B. Fo­dor Mária nevét is. EGY VÉLETLEN látogatás­ból így lett riport. A 13-as számot kijövetkor visszaad­tam a ruhatárosnak, de nem bosszankodás közben (miért rám akasztotta ezt az ominó­zus számot?), hanem jól eső érzéssel. Olvassák a könyve­ket, a klasszikusokat, de a maiakat is: Berkesi András, P.assuth, Németh László, Sar- kadi Imre, Mesterházi Lajos, Fekete István, dr. Karsai Elek írásai is hatnak és alakítják az embert a ma és holnap tár­sadalma számára. Farkas András A pórul járt ssebtolvaj Olaszországból hazatérő tu­risták általában sokat mesél­nek arról, milyen sok ott a zsebtolvaj. Annál örvendete- sebb volt egy angol turista ese­te, akit megloptak ugyan, de a lopásból mégis nyereségre tett szert. Az angol turista Nápoly fes­tői, régi utcácskáin sétálgatott és annyira belemerült a dél­olasz város forgatagának szem­léletébe, hogy nem is vette ész­re, mikor húzták ki pénztár­cáját a zsebéből. Szállodájába visszatérve, a zsebébe nyúlt és azonnal észre­vette, hogy meglopták, de az elveszett pénztárca helyett — aranygyűrűt talált. A tolvajnak nem volt szeren­cséje: miközben elemelte a pénztárcát, aranygyűrűje bele­csúszott áldozata zsebélje. A lo­pás mérlege: az ellopott pénz­tárcában néhány száz líra volt, az aranygyűrű értéke pedig el­érte a 80 000 lírát. EGRI VÖRÖS CSILLAG Mai lányok EGRI BRODY Hamupipőke EGRI KERTMOZI Amerika egy francia szemével GYÖNGYÖSI PUSKIN Carmen Jones GYÖNGYÖSI SZABADSÁG En és a tábornok HATVANI VÖRÖS CSILLAG A torpedó visszalő HATVANT KOSSUTH Hely a tetőn HEVES Házasságból elégséges FÜZESABONY Kővirág 1962. AUGUSZTUS 10., PÉNTEK! LŐRINC 160 évvel ezelőtt, 1802 augusztu­sában született GERMAN GESSZ orosz kémikus, a termokémia ki­váló kutatója. A Gessz-törvény szerint a kémiai átalakulásoknál keletkezett hő csupán a reakció kezdeti és végállapotától függ (1840). A platinát eredményesen alkalmazta katalizátorként (a ve­gyi folyamatban részt nem vevő, de azt gyorsító anyag) az oxigén és hidrogén reakciója alkalmával. Eredményesen kutatta továbbá a vasgyártás technológiáját és ki­mutatta, hogy a vasolvasztó ke­mencébe meleg levegő befúj ásá- val jelentősen meg lehet gyorsí­tani a folyamatot. A tiszta kémia alapjai című munkája 1831-től 1849-ig 7 kiadást ért meg. 60 évvel ezelőtt, 1902. augusztus 10-én született ARNE TISELIUS norvég kémikus, a Nóbel-dij-bizottság jelenlegi elnöke, akit a kolloid kémiában a fehérje-molekulákkal végzett kutatásaiért 1948-ban Nóbel-díjjal tüntettek ki. Augusztus 10-e ECUADOR nemzeti ünnepe, arra emlékezé­sül, ' hogy 1809-ben a közel három évszázados spanyol gyarmati uralom alól ekkor szabadult fel az ország és lett függetlenné. Érdekes találmányok és felfedezések: Az alumíniumot 135 évvel ezelőtt, 1827-ben FRIEDRICH WÖHLEB német kémikus fedezte fel. Az elektrotechnika egyik alaptörvényét (Ohm-törvény) 135 éve, 1827-ben GEORG OHM német fizikus fedezte fel. Eszerint az elektromos vezető két vége közti feszültség különbsége a vezető ellenállásának és a rajta keresztülmenő áram szorzatával egyenlő. Germán Gessz FÜG Olvasom az új­ságban, hogy a pé­csi dombokon megkezdődött a fügeszüret. Olva­som és megforró­sodik a szivem! Ez igen, ez nagyszerű, van már nekünk fügénk is, amelyet szüretelünk, nem kell szégyenkez­nünk ország-világ előtt, hogy nálunk terem búza, kuko­rica és jonatánal­ma, de nem terem füge. Mert terem! — Mondja, Sig­nore, maguknál nincs füge? — kér­dezhetné most már kajánkodva egy olasz... — Téved, Signo­re, nálunk is van füge. A pécsi dom­bokon — mondhat­nám én jogos ön­érzettel, mert íme, most már a füge dolgában sem va­gyunk alábbvalók. Mégis, aminek legjobban örülök, az nem a füge szü­retének ténye, még csak nem is az. hogy magabizto­san büszkélkedhe- tem egy egész vi­lág előtt kis ha­zám fügetermesz­tési hagyományai­val, — hanem hogy a füge nálunk: kuriózum. Nem jut senkinek az eszé­be, hogy fügeter­mesztő gazdaságo­kat szervezzünk, hogy széles körű kísérleteket foly­tassunk, hogyan és miként lehetne a fügét a ribizlivel keresztezni, hogy a Bükkben is ter­meszthető legyen. És az sem jut már senki eszébe, hogy erőt és fáradságot nem kímélve, azon dolgozzon és dol­goztasson, ' hogy eme nálunk ritka gyümölcsben is éppen olyan önel­látók legyünk, mint a magvaváló szilvában. Tudomásul vesz- szük, hogy nálunk füge csak a pécsi dombokon, s a mutató-, valamint a középső ujj kö­zött terem, hogy a szentjánoskenyér hiánya — bár azért lehetne — semmi­képpen sem nem­zeti katasztrófa, amelyet csakis hibrid hazai vető­maggal lehet ki- kerülni... örülünk, hogy egy cserjén 400— 500 füge is megte­rem, de jobban örülünk, ha egy tökén csak há­rom kiló Csaba­gyöngye kacsingat ránk a levelek kö­zül. S ha valaki­nek mégis eszébe jutna: legyünk ön­ellátóak a fügeter­melésben, megmu­tatnánk neki a gyümölcsöt, — nem a cserjén, hanem a mutató- és nagy- ujj között: ezt ni! (egri) IRTA: ÓNODVARI MIKLÓS ga cfossite i kk\ 1/1 íhe 29. Messze, nagy ívben elke­rülte, s bár már elhatal­masodott rajta a halálos ki­merültség, minden tagját zsibbasztotta a fáradtság, el­szántan vonszolta magát to­vább. Szomjas volt, kiszáradt a torka, megdagadt, alig fért el a szájában a nyelve, sokat adott volna most egy pohár vízért. Még inkább fokozta szomjúságát, hogy a faluban, a házak között gémeskutakat lá­tott — Nem, a faluba nem sza­bad bemennem. Erre szigorú­an figyelmeztetett Rogger is. A határmenti községekben a la­kosság figyel minden idegent. Alig lakhat itt három-négyszáz ember, azonnal feltűnnék kö­zöttük és átadnának az első rendőrnek. Kényszerítette magát, hogy viselje el a szomjúságot, s egy magaslaton, ahonnan viszony­lag jól szemmel tarthatta a környéket, megpihent. Átvizs­gálta zsebeit, nála volt min­den: az igazolványok, amelyek Szabó Zoltán névre szóltak, zsebkése, öngyújtója, töltőtol­la, 500 forint készpénzben és némi apró, egy kopott pénztár­cában. Sokáig nézegette a sze­mélyi igazolványba ragasztott fényképet, eltűnődött azon, hogy az utolsó hónapok alatt mennyit öregedett. A tenger­nyi izgalom, a megfeszített munka, a Helgával gyakran reggelig tartó lumpolások meg­változtatták arcát. Megnyúlt, a szája körül és a szeme sar­kában ráncok ültek. — Még jobb is — tűnődött el ezen —, nehezebben ismeri nek fel. Ez a gondolat később sem hagyta nyugodni. Amikor Budapest felé robogott vele a gyorsvonat, ott is lépten-nyo- mon úgy érezte, figyeli valaki.' Volt, hogy percekig nem mert megfordulni, vagy a fejét az újságból felemelni, mert attól félt, hogy tekintete találkozik azzal a valakinek a tekinteté­vel, s képtelen lesz magára nyugalmat erőltetni. Szeretett volna már megpihenni, nagyot aludni, kényelmes, puha ágyban, felzaklatott idegeit meggyógyítani. — Miért nem mehetek egye­nesen Újfalura, vagy környé­kére, minél. messzebb a fővá­rostól, ahol ismerőseim van­nak. Megborzadt. A hideg futká- rozott a hátán arra a gondo­latra, hogy mi, történne, ha a körúton nevén szólítaná vala­ki. Kicsi a világ, még a kétmil­liós fővárosban sem lehet nyomtalanul eltűnni. Legjobb erre nem gondolni, hiszen csak még jobban felidegesíti vele magát. Kifelé bámult a vonat ablakán, s újra megtapogatta zsebében az igazolványokat. — Végtére is! Szabó Zoltán vagyok... az igazolvány sze­kiáltott meglepetésében. — Rose! Ez nem igaz! A lány szeme haragos pil­lantást lövellt feléje, s az asz­talhoz kapott hirtelen, hogy a tányért, vagy a virágvázát dobja Horváth fejéhez. In­tett, hogy tűnjön ed. Behúzta maga után az ajtót, megállt a folyosón. Csalódat- tan, kiábrándultán dőlt neki a falnak. Elhagyta minden ere­je: két lépést sem bírt volna megtenni. Nyílt az étterem ajtaja. Ro­se ment el mellette, magyarul sziszegte: — Ökör! Majdnem pisztolyáért ka­pott, hogy a lányt is lepuf- fantsa. Bosszúsan követte a poggyászmegőrzőhöz. A pénz­tár ablaka előtt érte utói. — Hol jársz ilyen sokáig, Zoltán? — för- medt rá Rose, mint egy há- zsártos ifjú fe­leség, hogy a mellettük ál­lók is hallják —, elmegy a vonatunk, és te még meg sem váltottad a je­gyeket. — Dolgom volt Ro... Ró- zsika — dadog­ta sápadtan a pénztárnál so- rakozók enyhe derültségére, — de máris in­tézkedem. — Köszönöm! A jegyeket megváltom én magam. Vedd ki a csomagokat. Itt vannak a bárcák. Cipeld csak te a för­telmes festményeidet. (Folytatjuk.) rint Budapesten van bejelen­! tett lakásom, utazó ügynök a foglalkozásom, a gyanú fed sem ébredhet, csupán megvi­selt idegállapotom okozza ezt a félelmet és ha jól kialszom magam, minden rendbejön. Ki várhat vajon az állomáson? Titkon állandóan egy gon­dolat incselkedett vele: talán Elza? Amire Rose célzott, majd Rogger kijelentése egy­bevág ezzel. Lehetséges': ha Elza is beszervezett ügynök, akkor nagyon is lehetséges, hogy ő lesz ott. Hónapokkal ezelőtt átjuttatták a vöröske­reszt ürügyén, ez mind feltéte­lezhető. A vonat mosdófülkéjóben ismét megtisztálkodott, úgy, ahogy tudta, rendbeszedte ma­gát. Már közel járt a vonat Budapesthez, s hevesen kala­pálni kezdett a szíve, amikor a hatalmas csarnokban kiszállt a gyorsból. Alig várta, hogy találkozzék végre a titokzatos­ságban rejtőző ismerőssel, de nem ment be azonnal az étte­rembe. Végig-hosszig sétált az állomás peronján, olvasgatta a menetrendet. Emberek jöttek- mentek mellette, csomagjaik­kal lökdösték. Mindannyiszor összerezzent. Egy negyedórá­nál nem bírta tovább. Szere­tett volna már mielőbb túl­lenni a találkozón. Benyitott az étterembe. Majd kővé meredt. Rose ült az asztalnál. Megdörzsölte szemét: igaz-e, vagy csak megbomlott idegei tréfálnak vele? A lány bécsi­szeletet vagdosott apró dara­bokra. Lassan, időtöltésből evett. Az utasítás szerint Hor­vátiénak sem jobbra, sem bal­ra nem nézve, oda kellett vol­na mennie hozzá, mint aki a feleségével találkozik a meg­beszélt időpontban, a megbe­szélt helyen. De képtelen volt erre. Nem tudott az ajtóból elmozdulni. Földbe gyökere­zett a lába. Amikor Roset megpillantotta, csaknem fel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom