Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-09 / 185. szám
1962. augusztus 9., NEPÜJSAO 3 PATAKY DEZSŐ: Prof. Vatojan Felvételi tájékoztató A fővárosi tanács „Vámos Tlona” Ápolónőképző Iskolája elvételt hirdet az 1962. októsrében kezdődő ápolónői tanúyamra. Pályázhatnak Heves megye területéről azok a 17—32 év közötti lányok, akik érettségivel, vagy legalább „jó” rendű 8 általános iskolai végzettséggel rendelkeznek és az egészségügyi pályára való alkalmasságukat új keletű orvosi bizonyítvánnyal bizonyítják, továbbá a pályára hivatást éreznek. A pályázathoz mellékelni kell: 1. Születési anyakönyvi kivonat. 2. Iskolai bizonyítvány. 3. Vagyoni bizonyítvány. 4. Kérvény. 5. önéletrajz. 6. Kettő db 4x4 cm-es fénykép. A pályázatok a hirdetmény megjelenésétől 1962. augusztus 20-ig küldhetők be az iskola címére: Budapest, V., Váci u. 47. sz. A tanfolyam bentlakásos, amely idő alatt a növendékek ingyenes ellátásban részesülnek, személyi szükségleteikről maguk tartoznak gondoskodni. Dr. Aris Shevki de Lusignan, londoni tüdőszakorvos kijelentette, hogy 6 Ciprus szigetének örökös tulajdonosa. Állítólagos bizonyítékokat is felsorakoztatott, amelyek szerint ősei 1192-től 1489-ig a sziget tulajdonosai voltak és ott mint királyok uralkodtak. Nem tudom, hogy dr. Aris dokumentumait jogos érvényű- eknek tekintik-e a nemzetközi jogi berkekben és jogos érvényűnek tekinti-e maga, Ciprus lakossága. Egy tény, hogy dr. Aris kijelentette: ő Ciprus szigetének ura, mert ősei királyok voltak ott. Én meg most itt kijelentem, hogy én vagyok Napóleon és ilyen alapon bejelentem igényemet Szent Ilona szigetére és Korzikára is.„ Sőt, egész Európáraj egészen Borodinó- ig... (-6) Belgiumban gyilkolt a „Softenon“ A tettesek szabadlábon Tannak A kis belgiumi városkában, Rocourt-ban elérkezett Susanne Vandeput asszony életének legszebb pillanata.. Megszületett első gyermeke. — Kislány — mondta az orvos, de amikor az anya kérte, hogy végre megláthassa az újszülöttet, zavartan mosolygott. — Vámunk kell egy kicsit. A gyermek olyan érzékeny, gyenge, hogy egy darabig még üvegbúrában kell maradnia .. Susanne Vandeput egy ideig nem gyanakodott. Telt-múlt az •idő, s egyre idegesebben követelte gyermekét. Végül az orvosok már nem tudták megtagadni a kérését. Elvezették az asszohyt egy hatalmas terembe, ahol sok-sok apró ágy'acskában síró, kiabáló apróságok feküdtek. Valahol középen ott volt áz övé is. Némán, csendben feküdt. Közemár eldöntötte: inkább megöli a gyermeket, minthogy nyomorékon éljen. Hazatért a kórházból, és a tervbe beavatta háziorvosát, Dr. Jacues Casterst, aki hajlandónak mutatkozott, hogy a megfelelő altatószert beszerezze. Ezt mézzel keverték össze. A kislány néhány perc múlva meghalt. Hamarosan kiderült minden. Az orvosi vizsgálat során megtalálták a gyermek testében a mérget és a rendőrség letartóztatta Susanne Vande- putot és Casters dokort is. Házkutatást tartottak a lakásában és a fürdőszobában rábukkantak a „Softenon” elnevezésű idegcsillapítóra”. Ez pedig csak nevében különbözik a nyugat-németországi „Contergan”-tól, amely eddig már több, mint háromezer áldozatot szedett. Néhány évvel ezelőtt jelent meg a piacon és az „élelmes” cég úgy hirdette, hogy könnyíti a terhességet, különösen azoknak ajánlják, akik első gyermeküket várják. Nyugat-Németországban neves, elismert orvosok állapították meg, hogy amióta ez a szer . forgalomban van, ugrásszerűen megnőtt a torzszülöttek száma. A Cantergamt kivonták a forgalomból. Nyilván ezután t döntöttek úgy a gyógyszergyár ■ pénzügyi irányítói, hogy egy- > szerűen átteszik székhelyüket 1 máshová és új nevet adnak a gyilkos készítménynek. Az el? ső áldozat a Vandeput csaBád i volt. Egy kisgyermek meg- • halt, az anya ölt, börtönben ■ ül és letartóztattak egy orvost ■ is. Az igazi bűnösök felelős- i ségre vonásáról azonban nem ■ szól a krónika. i Sümegi Endre íme a bizonyíték: A karnélkü! gyermek a „Softenon” áldozata lebb léptek és feltárult a tra' gikus látvány. A kisgyermeknek hiányzott mindkét karja -■Csak apró csontok nőttek i Jváll környékén. Az anya elá Jjult. Visszavitték a szobájába ;s ezután következett atragédú \ folytatása ... j Vandeput asszony először J tanácskozott az orvosokkal £ Sajnos a vélemény egyértelmű £ volt: a kislány még műkaro- ^kat sem kaphat, mert a váll' J csonkok túl rövidek. Az asz ^szony ekkor úgy tett, minthE ^belenyugodott volna a megvál ítoztathatatlanba. De titokbar i A Nemzetközi Újságíró Szervezet V. kongresszusának : vitája a parlament kongresszusi termében. A képen: ghanai ; küldöttek a kongresszuson. \ (MTI Foto — Bartal Ferenc felvételei tartalmaz, 44 csecsemőn próbálták ki, valamennyi kisbaba hat—tizenkilenc hónapos volt. A tudósok most azon fáradoznak, hogy tovább „bővítsék a koktélt” és egyetlen oltással kiterjesszék az immunitást a himlőre és a kanyaróra is. „Koktél“—oltás Angol orvosok klinikailag kikísérletezték egy olyan oltóanyag készítését, amely immunitást biztosít a gyermekbénulás, a diftéria, a szamárköhögés és a tetanusz ellen. Az úgynevezett „koktél-oltás” amely négyféle oltóanyagot hangjában, minden nő mozdulatában, ölelésében Mártát kereste, de sohasem találta meg, Hányszor volt úgy, hogy elhatározta, visszamegy hozzá és megkéri: — Fogadj vissza Márta ... Es bocsáss meg. Nem tudok nélküled élni... Ahányszor elhatározta, any. nyiszor nem mert. Félt az asz- szany szürke-hideg tekintetétől, félt, hogy ismét arcába vágja azt az egyetlen szót, — félt a megszégyenüléstől. Es most tíz lépésre van tőle. Odamegy, s a következő lépések már együtt koppannak, mint régen. Márta vállával könnyedén hozzádől, testük átveszi egymás lépteinek ritmusát és mennek ... mennek együtt éveken át. Már csak öt lépés. Már csak három ... kettő .. megy mögötte, hogy szint« hozzáér Mártához, látja nyakának ívét, érzi az asszony illatát ... — Márta! Márta! De boldog vagyok, hogy ismét látlak. Az asszony megtorpan, valami furcsa fény villan fé szürke szemében, amint a férfire néz, aztán a maga csendes, halk hangján csak ennyil mond: — Nem ismerem magát. i Sohasem ismertem ... T'íz lépés, húsz, ötven. 1 száz, s a keresztutca végleg xmagába öleli az örökre eltűnt asszonyt. Nem tíz lépés volt: lemérhe- tetlen, végtelen távolság! kát mond, amivel úgy érzi, fájdalmat, sőt szégyent okozhat a másiknak is. — Nem az a lényeg, hogy megcsaltál... Igazad van. Volt már erre példa a világtörténelemben. De benned még bűntudat sincs, még arra sem tartasz érdemesnek, hogy színész- kedj egy kicsit, mennyire szégyened ... Használati tárgy voltam a számodra. Az ágyban és a vasalódeszka mellett... Elég volt... ... s ezt még a bíróság előtt is elmondta. Mit mondhasson ő erre? Nos, nem valami becsületes eljárás volt megvádolni Mártát, hogy viszonya volt több kollégájával és ő csupán csak törlesztett... Mire mindezt elmondta, már meg is bánta. Márta fehér lett, ránézett, s csak ennyit mondott. — Aljas —, s ez a szó olyan volt, mintha valaki ököllel vágott volna az arcába... 17 a jón haragszik-e még? v Mert három év óta mindig csak rá gondol, s mindig arra, hogy haragszik-e, gyűlöli-e még Amikor a bíróság kimondta a válást, akkor döbbent rá, hogy mennyire szerette immáron volt feleségét. Napokig nem találta helyét, s az eltelt évek alatt is, minden nő vül ostoba vagy és külön szégyen, hogy hatévi házasság után kell arra rájönnöm, hogy akit szerettem, az nemcsak méltatlan volt erre, de ostoba is ... Mindig fel akartam nézni rád, és soha sem láttalak. Hogyan is láthattalak volna, amikor én fenn kerestelek, pedig te lent vagy, egészen lent... Most elmegyek. Egy hétig gondolkozzál, maradt-e benned legalább annyi becsület, hogy te menjél el a lakásból... p1 lment. És benne is volt ■Li annyi becsület, hogy élment a lakásból és ... Nos, azt ma sem tudná megmondani, miért, de elvitte a névtáblát az ajtóról. Amikor visz- szanézett,. s meglátta a négy- szögletes, testetlen foltot, elvi- gyorodott. — Tessék, a lakás itt van... De a nevem, azt viszem. S ennek most már három éve. Itt megy előtte, nem is gondolja, hogy egykori férje úgy követi immáron negyedórája, mintha valami aszfalt- betyár lenne, aki csak a kedvező pillanatot várja, hogy leszólítsa a nőt... Igaz, nem viselkedett - valami korrektül a tárgyaláson. De hát meg lehet érteni, ha az ember dühében és... igen ... kicsit fájdalmában is, olyamoJMárta! Lassú, túlságosan is kényelmesnek tűnő lépteivel, mintha mindig tanácstalanul keresne valamit. Márta: ő az. Itt megy előtte, a távolság nem több, mint tíz lépés és három év. Tíz gyors lépés és mellette lépegethet, belenéz-' hét furcsa szürke szemébe, hallhatja hangját, amely mindig csendes volt, ott lehet amellett, akiről évekig azt hitte, kényelmes léptei, csendes hangja vajpuha jellemet takar. Tíz lépés, de három év... Vajon hol járhatott eddig? Férjhez ment-e újra? Megbékél-e még, ha puhán megcsókolják a vállát? Esténkint ott kucorog-e a rekamié sarkán ingerlő, macskagömbolyö- déssel? Mennyi kérdés, menynyi titok, milyen távolság ez a három év... — Egyszerűen meggyűlöltelek. Érted? Gyűlöllek és látni sem tudlak többé ... — Márta, hagyjuk a nagy szavakat, ez csak felesleges jelenet — nézett egy kicsit csodálkozva a szokatlanul határozott hang, az elszánt tekintet miatt. Gyűlölet? Nevetséges. A nőknek nincs érzékük, hogy megfelelően értékeljék a szavak hangulatát... Nekik minden édes, aranyos, gyűlöletes, undorító ... Csak a végletes jelzőket ismerik. — Ostoba vagy. Neked ezek Csupán nagy szavak. RendkíTÍZ LÉPÉS munkához, s épülhetett fel a „Nauka”, amelyben ma 275 szovjet ember számára van hely. Tevékeny, gazdag s felelősségteljes élet a Maksz Avgye- jevicsé. Minit nagy tehetségű orvos-tudóst a párt és a kormány megbecsülése övezi, amelynek számtalan tanú jelét tapasztaltam magam is. Kitüntetéseit szinte lehetetlen összeszámlálni: Munka Vörös Zászlaja érdemrend, „Bátorságért érdemérem, „Győzelem” érdemérem (a Kaukázus védelméért kapta), kiváló dolgozó jelvények, dicsérő írások, oklevelek tömkelegé; sőt még repülős kitüntetése is vant Ha valaki azt hinné, hogy Maksz Avgyejevicset csupán az orvostudomány foglalkoztatja, a gyógyítás — az nagyot téved. Igaz, hogy Maksz Avgyejevics az az ember, aki hivatását méltósággal szemléli, de nem ragad meg csupán ennél az egynél. Roppant sokoldalú ember. Cseppet sem csodálkoztam, mikor azt mondta: — Szenvedélyes időtöltésem az írás! Maksz Avgyejevics „.civilben” újságíró Nevét éppúgy isimerik a Szovjetszkaja Rosz- szija, miint a Trud vagy a Krasznoje Znamja című újságok olvasói. Rendszeresen ír cikkeket, de publikálja tudományos írásait is: Szocsi egyedülálló és páratlan éghajlatáról, a Maceszta gyógyforrásainak hatásáról. És a család? Felesége zenetianómő. Tizenkilenc éves fia egyetemista, Lendngrádban tanul kibernetikát. (Következik: 5. „Parázsló víz!’) terek terveit. S hogy Szocsi a kaukázusi partvidék legszebb és legnagyobb üdülőtelepévé, hatalmas gyógyvárossé vált — abban nem kis része van Va- tojan professzornak. Tagja volt a város felépítésének munkálataival megbízott apparátusnak. Ám neon úgy, mint a többiek — miután az építkezés dandárja lezárult —, ő nem vált meg pillanatra sem a kedves vidéktől: itt maradt Szocsiban, itt telepedett meg. Ennek éppen 29 esztendeje múlt. Sok harc dúlt az elmúlt tör- történelmi századokban a Kaukázus fenségesen kéklő sziklái között, északról a Kaukázus lábaihoz simuló sztyeppékén, s errefelé a tenger és a hegyvonulat közötti partszagé- lyen! A civilizált lakóterületektől messzire élő hegyi törzsek fenyegették lépten-nyo- mon a havasi hágók jámbor utasait, s a tengerhez elzarán- dokló nyaralókat — még a múlt század közepén is. A cári hatalom egész ezredeket vezényelt a Kaukázus vidékére, nemcsak a határok védelmére, hanem a földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozó lakosság, utasok és magas rangú, gazdag üdülővendégek személyi biztonságára is. És nem is olyan sok ideje annak, hogy Hitler hordái özönlöttek erre. Ide, Szocsiba ugyan nem tehették be a lábukat sem, de a Kaukázus északi lábainál romboltak és pusztítottak!: az annyi áldozattal fölépített üdülőkben kínoz- ták meg, akasztották föl vagy lőtték agyon a szovjet embereket. E torz esztendők szenvedéseire élénken emlékezik vissza Maksz Avgyejevics Va- tojam. Nemcsak azért, mert a háború éveiben a szanatóriumok helyett a lövészárkokban hasalva kellett orvosi szolgálatát végeznie; emlékezik arra is, mennyire visszavetette az építkezéséket Szocsibain a háború. A „Nauka” — a Tudomány nevét viselő szanatórium tervét még a háború kezdete előtt elkészítették, de csak a főépület fundamentumát sikerült lerakni: s csali a fegyverek elhallgatása, a hit- : lerista német bandérium leve- i rése után kezdhettek ismét 4. — ... Volit egy honfitársa, a feleségével együtt jött Szocsiba nyaralni. Az asszony hirtelen, súlyosan megbetegedett, sürgős műtétet kellett rajta végrehajtani. A műtét eredményes volt, az asszonyka életben maradt... S kell-e nagyobb öröm az orvos számára, mint megfutamítani a halált? És akkor nagyon megbántott egy értelmetlen kérdésével a fiatal férj. Az kérdezte; „mennyivel tartozom?'’ Csak néztem rá, nem is tudtam hirtelen felfogni, mit akar, miért akar fizetni. így kezdte a baráti beszélgetést — amely több mint 3 órán át eltartott — Maksz Avgyejevics Vatojan profesz- szor, a Kavkazszkaja Rivjera szanatórium igazgató-főorvosa. Ha nem lett volna hófehér a haja, nem hittem volna, hogy több lenne, mint 50 esztendős. Pedig meghaladta a hatvanét is, most járja a hatvankettediket. Egyenes tartasd, magas, kisportolt, izmos, atlétatermet. Kétségtelen, hogy külsőleg nem venni észre, mennyi megpróbáltatás, menynyi hősi erőfeszítés, helytállás van mögötte. Egy kicsiny orosz falucskában indult a pályája. Élete történetének e pontjánál elgondolkozva, nekem önkéntelenül is Zeljonyin alakja _ jut eszembe, Akszjonov Kollégák című megragadó sodrású regényéből. Lelkesedő, ambícióktól fűtött, az élet bonyolult feltételei között s az egyszerű hétköznapokon egyformán helytálló ember Zeljonyin. S épp ilyen volt Maksz Avgyejevics. Azzal a különbséggel, hogy neki sokkal keményebben kellett küzdenie, sokkal mostohább körülményekkel kellett szembenéznie. És Maksz Avgyejevics, az élet forradalmára, keménVen állt a talpán. A kicsiny faluból nemsokára egészségvédelmi központba került, vezetői beosztásba. S röviddel ezután, 1933-ban, a párt hívásiára már Szocsiban munkálkodott. Korábban említettem mái', hogy általában az egész város, Szocsi, a harmincas években létesült; a kormány felkérésére nagyhírű építészek, orvosspecialisták jöttek erre a vidékire, s vették át az építés irányítását; sorra alkották - meg üdülők, utak, parkok és
