Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-09 / 185. szám
4 1962. augusztus 9., csütörtök NEPÜJSAG Virágok az egri Széchenyi utcán Sok kesergésre ad okot az egriek- -,iek, hogy amilyen szép ez a város, olyan kevés belvárosában a zöld övezet. A városgondozási Vá.1- lalat egyik gondja éppen ez a ,,zöl- desités”, ennek keretében akarják megnyitni a nagyközönség előtt az érseki palota parkját. Ezt ugyan már évek óta bárki látogathatja, de a magas kőkerítés, az évszázados megszokás szinte zárva tartja a csodálatosan szép kertet. Tegnap délután munkások jelentek meg a park bejáratánál, és négy ízléses kővázát helyeztek el a kapu előtt, ezzel esztétikailag széppé tették a kert bejáratát, s megszüntették a város belső képét erősen rontó autóparkírozo helyet. A távolabbi terv: megnyitni a kertet, parkká alakítani, padokkal és pihenőkkel, hogy a belvárosiak is élvezhessék a fák hüs árnyékát, a lombsuttogást csendes estéken itt, a körengetegben. (á) — TÖBB termelőszövetkezet vesz részt a gyöngyösi járásból az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. Az atkári Űj Élet, a karácsondi Kossuth és a gyöngyösi Dimitrov Tsz őszi, illetve tavaszi árpát mutatnak be, amelyből a holdanként! átlagtermés az idén gazdaságukban meghaladta a 16 mázsát. ★ — ÍRÁS-OLVASÁS tanfolyamokat szerveznek az egri járásban élő analfabéta cigányok számára. Jelenleg még mintegy 500 iskoláskorú, vagy annál idősebb cigány nem tud írni- olvasni. Most Andornaktályán, Balatonban, Bélapátfalván, Egerbaktán, Egerszalókon, Fél- sőtárkányon, Kerecsenden, Makiáron, Nagyvisnyón, Szűcsön és Szűcs-bányatelepen, valamint Verpeléten szervezik a tanfolyamokat. ★ — TÖRIK a dohányt a ke- recsendi Aranykalász Tsz- ben. A kerecsendiek dohánya kitűnő minőségű és eddig már 67 mázsát szállítottak el a kápolnai dohánybeváltóba. ★ *= NEMRÉG pusztított tűzvész a horti Petőfi Termelőszövetkezet területén, s kedden délben ismételten tekintélyes kárt okozott a szövetkezet József-tanyájához tartozó lucernatáblán a mozdony szikra. A mozdonyból kipattanó szikra nyomán keletkezett tűz több mint négyezer forint értékű terményt pusztított el. A tűz oltására kivonultak a helyi önkéntes tűzoltók és a hatvani alosztály. ★ — HATVAN süldőt adott le a napokban az egri Petőfi Termelőszövetkezet. A fiatal állatok 30 kilós átlagsúlyban kerültek az állami vállalathoz továbbhizlalásra. „A reménység lovagja" Jorge Amado ötvenéves Cokan elfelednék, hogy az élő világirodalom élvonalában van a helye a ma ötven esztendős brazil írónak: Nyugaton különösen divatos ez a feledékenység... Igen, akik ezt tennék, hajlamosak arra, hogy munkásságában ne lássanak egyebet, mint a századforduló európai naturalizmusának, többek között a francia Zola művészetének egy kései utánzóját. Másoknak politikai ellenérzéseik vannak az 1951- ben Nemzetközi Lenin Békedíjjal kitüntetett kommunista íróval szemben. Az olvasóknak valóban széles tömegei azonban nemcsak a világ békemozgalmának az emlékezetes alapító wroclawi kongresszus óta tevékeny részvevőjét becsülik Jorge Amadóban, hanem az írót, a kitűnő szocialista művészt is. Magyarországon is sok regénye jelent meg százezres kiadásokban. Jorge Amado 1912-ben született. Húszesztendős, amikor első regénye, a Karnevál országa megjelenik. Már ebben a művében is hazájának, Brazíliának sajátos levegőjét idézi meg: a négerek népművészetét, életörömének elementáris megnyilvánulását, az embertelen, minden érzést és gyengédséget megfojtó nyomorúságot. Ettől kezdve évenként jelennek meg új regényei. 1933-ban a Kakaó, 1934-ben a Verejték és 1935-ben a magyarra is lefordított Zsu- biabá. Eddig úgy látszott, mintha az írót csak a négerek egzotikus világa érdekelné, mintha hírnevét úgy szeretné megalapozni, hogy az európai és amerikai olvasó számára egyaránt újdonságként ható életüket, krónikás módjára megörökíti. Amado nemcsak a valóság hű feltárója, hanem hamarosan a rossz világ megváltoztatóinak aktív harcosa is lesz. Kora ifjúságától kezdve a kommunista párt tagja, egyik vezetője. A megtorlás, persze, nem várat sokáig magára: Vargas fasiszta diktatúrája emigrációba kényszeríti az írót. Ekkor írja egyik legnagyobb sikerű regényét, mintegy dokumentumként — a Brazil Kommunista Párt főtitkáráról, Prestesről, „A reménység lovagja” címmel. Ez a mű nem egyetlen személyről szól, nem a vezető mindenhatóságát dicséri, hanem a brazil munkásság, a brazil nép előítéletek nélküli önmagára eszmélését ábrázolja, a tényékhez híven. A regényes biográfia 1942-ben jelent meg. L1 zu tán következő regé- nyeinek mintha kitárulna a látóhatára: a Végtelen földek, az Arany gyümölcsök földje és az 1946-ban napvilágot látott Vörös vetés, mintegy a brazil társadalom kereszti metszetét nyújtja. Természetesen újra nem hagyhatjuk számításon kívül Amado pártos indulatát, kommunista ' állás- foglalását, Amadót vezérli a felfedezés vágya is. Általában a brazíliai portugál irodalomban (amelyből a magyar olvasó csak egy kötetre való verset ismerhet, Rónai Pál tolmácsolásában, „Brazília üzen” címmel — és Amado regényeit...), igen, ez a literatúra olykor már tudományos igényű néprajzi leírásokkal szolgál. Akkor is, ha a kiveszőiéiben levő őslakosság életét örökíti meg, akkor is, ha a mai brazil valóság mélységeit akarja megmutatni. Ez Amado állítólagos naturalizmusának egyik magyarázata is. Rövid ideig, úgy látszik, mintha kiderülne Brazília felett az ég: az író is hazatérhet. Szép színművet ír Castro Alvis szerelméről, s mikor e „köny- nyed” témát örökít meg, akkor is a négerek felszabadításáért küzdő nagy elődjének emlékét ébreszti. A bemutató évében azonban már újra külföldre kényszerül: a zsarnok Vargas után Dutra diktatúrája teremt a kommunisták számára elviselhetetlen helyzetet. Megjárja Párizst, Olaszországot, 1948-ban Moszkvát is. Immár világhírű író, aki meglepő termékenységgel ontja műveit. Jóllehet távol él földjétől, mégis ismeri és szereti, bár honában üldözik kommunista eszméi miatt, felfogásán, meggyőződésén mit- sem változtat ez a tény. ÍJ jabban arról érkeztek hírek, hogy Amado újra szerepet vállalt Brazília politikai életében: Quadros elnök diplomáciai beosztásban vélte legjobban felhasználni képességeit. ötvenedik születésnapján a „reménység lovagját”, a kommunista politikust, a szocialista világirodalom egyik jelentős képviselőjét köszöntjük személyében. E. Fehér Pál 1962. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK: EIÖD 125 évvel ezelőtt, 1837 augusztusában halt meg PAVEL SILLING tudós, fizikus, a Távol-Kelet kutatója. 1816-ban Oroszországban az első kőnyomatos készüléket szerkesztette, 1828-ban elektromágneses távíró tervét dolgozta ki, 1830 1832-ig a kínai határhoz vezető expedícióban vett 5 részt, majd 1832-ben távíróját mu- I tatta be. Silling távírója 6 fehér- I feketére festett mágneses lapocs- í| kából állott, amelyek fonalra vol- 1 tak felfüggesztve. Ezek a lapocs- I kák az adótól jövő Impulzusra el- ; fordultak és ebből a betűket meg- ■■ határozott jelkulcs szerint lehetett leolvasni. Silling távírójának j óriási politikai és gazdasági jeli lentőségét nem ismerték fel, bár 1837-ben Peterhof és Kronstadt szigete között katonai célra beállították (25 km távolság), de később találmánya feledésbe ment. 275 éve, 1687. augusztus 9-én született JAN . VAN MUSSCHEN- BROEK holland természettudós és mechanikus, a leidenl egyetem fizikai kísérleti eszközeinek készítője, (rakéta-elven alapuló gőzkocsi, pirométer). 405 évvel ezelőtt, 1557-ben született BOCSKAY ISTVÁN erdélyi fejedelem. Uralkodásának fontos eseménye volt, 1604-ben, Kassa elfoglalása, majd az ezt követő kétéves függetlenségi harc, amelynek folyamán Básta Csapataitól meg- Silling távírója. Foto: Poll-szabadította Erdélyt és híres „hajtechnikai Múzeum, Moszkva, dúi” már Bécs felé kalandoztak, úgyhogy az udvar kénytelen volt vele 1606-ban a „bécsi békét” megkötni. Hajdúinak nemességet adott és letelepítette őket (Hajdúvárosok). Bocskay emlékét a Millenniumi Emlékművön Holló Barnabás szobra őrzi. Televíziós mikropro jektor Szovjet rádiószakértők televíziós mikroprojektort szerkesztettek. Az adóikamerát a mikroszkóp szemlencséjéhez illesztik és a megfigyelés alatt álló objektum képét a kamera segítségével több ellenőrző vevőkészülék képernyőjéhez továbbítják. Az egész rendszer, a mikroszkóp 1350-szeres nagyítása közepette, 32 000-szeres nagyítást biztosít. A televíziós m ikroprojektor lehetővé teszi, hogy a tudósok távolság nélkül figyelemmel kísérhessék a mikroszkóp alatt végbemenő, hosszan tartó folyamatokat. Az adókamera magasfokú érzékenysége és a kép további felerősítése révén, a vizsgálat viszonylag gyenge megvilágításnál is végrehajtható. Ez az élő biológiai objektumok tanulmányozásakor különösen fontos. (TASZSZ) D. L. EGRI VÖRÖS CSILLAG Mai lányok EGRI KERTMOZI Amerika egy francia szemével GYÖNGYÖSI PUSKIN Carmen Jones-GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Én és a tábornok HATVANI VÖRÖS CSILLAG A torpedó visszalő HATVANI KOSSUTH Hely a tetőn kürtök éj harsúnák... ... hirdették tegnap este a csendes utcának: valami készül, valamiért tovább tart most ez a próba! Szinte csalogattak a hangok az egri KISZÖV-szókház előtt, a fúvósok hangszerein éppen János vitézt idézte az édes, bús dallam, s a halkan csobogó kis egri patak kedves hangulatot kölcsönzött az áradó melódiáknak... Ezért mentem fel, mert kiváncsi voltam, világító ablakok mögött mire készül a KISZÖV-zenekara ? Nehezen találtam meg őket, hiszen a harmadik emeletig kellett feii?allagni abban a kutya hőségben, ami az ódon falak között sem adott alább fokaiból. Jobbra, a klubban bi- liárdoznek, egy-egy pohár sör mellett ultiznak a ráérők, de benn a szemiben levő kultúrteremben — ahogy közeledem egyre erősebben — hangzik a dal: Kék tó, tiszta tó, melyből az élet vize árad... Juhász Laci bácsi karmesteri pálcájának intésére elhallgatnak a dobok, a 21 hangszer, utolsót dobban a helikon mély hangja, s a vadászkürtből is elszáll mára az utolsó „sóhajtás1”. Elmúlt tíz óra, kemény háromórás próba után a zenekarnak is jólesik egy pohár sör ott a házi büfében. — Szombaton dalostalálkozó lesz iitt a KISZÖV-székiház udvarán, ahová meghívtuk, jobban mondva a vezetőség meghívta a budapesti KISZÖV központi énekkarát, a gyöngyösi szövetkezeti bizottság vegyeskarát, a veszprémiek Bartók Béla férfikarát, és ebben a műsorban az énekkarunk is, meg a fúvószenekarunk is fellép — tájékoztat Dózsa Károly, a legrégibb zenekari tag. De iitt van egy kis beszélgetésre készen Kiss László is, aki 24 éve fújja a B-trombi- tát a zenekarban, ő már utánpótlást is hozott, itt a kisfia, a 13 éves kisdobos. — Az ősszel már ő is kivonul! — büszkélkedik a papa. — Itt a Dobó téren játszunk, sok érdeklődő hallgatja a műsorunkat, s nekünk is szereplési lehetőséget jelent, mert mindig csak temetésre és díszkivonulásra járni, az sablonos — fordul hozzám Garabás József, aki ezen a próbán egyedül képviselte a helikonosokat. Jó tudni, hogy szerepelhetünk — fűzi hozzá még Bolya József, aki szintén évek hosszú sora óta klarinétozik a zenekarban. Közben tréfák röppennék, vidám hangulat kerekedik, mert a zenészek messze állnak a búskomorságtól, s ha idejük van, szívesen megtréfálják egymást. Kifelé tartunk, amikor megszólal Dózsa Károly: — Hát nem ide tették a nagy ládát? Nem lehet kimenni! Biztosan Garabásék voltak! Gyere, Pista, húzzuk odébb, mert vendég is van! — s nevetve odébb tolják a nehéz, ajtót elzáró ládát, s már lenn vagyunk a téren, elköszöntünk egymástól, mégis hallom, hogy egy-egy humoros történeten hogyan csattan fel a nevetés. Nem könnyű ebben a melegben a fúvós próba, s a csendes estében jólesik a tüdőt kiszellőztetmi, no meg egy kicsit a szombat várható tapsaira gondolni is jó, ami bizonyára kijár, mert évről évre jobban, értékesebben cseng a muzsika a KISZÖV zenekarának hangszerein..; (á) IRTA: ÓNÓDVÁRI MIKLÓS 28. Körülbelül egy óráig haladt, kerülgette a bokrokat. A tájékozódást nehezítette, hogy a zöld lombba boruló fák alján még minden sötétségbe veszett, s ebben a sötétségben hirtelen, mintha mesebeli tündérek varázsolták volna oda, egy erdei lakot pillantott meg. Már nem fordulhatott visz- sza. Mérges kutya rontott rá. Pisztolyáért kapott, s rácélzott az előtte acsarkodó állatra, de csak kattant a csapszeg, idegességében nem biztosította ki a zárat... „Örült vagyok!” — szidta magát —, a fegyvert csak végszükség esetén tanácsos használnom! Még jó, hogy nem sült el... — Csitri! Elhallgass! — kiáltott valaki a ház felől. Az ajtóban papucsban, csíkos hálóingben öregembert pillahtott meg. A kutya abbahagyta az ugatást, de nem tágított a hajnali jövevény mellől. Az ajtó méltetti alak fé-: lénkén előre lépett. — Hívja magához azt a dögöt! — kiáltott neki Horváth. — Kicsoda az úr? — kérdezte az öregember. — Kerületi erdész. Ellenőrzésire jöttem. —''Csitri, takarodj hátra! — kiáltott a kutya gazdája. A kutya vákkantott még egyet-kettőt és elsomfordált a ház mögé. — Miért nem tartja megkötve? — Nem jár itt soha senki, kérem... Ki sem lehet fejezni, menynyire megnyugtatta ez a hír. Hangja még parancsolóbb lett. — Dél felé visszajövök. Addigra állítsa össze a jelentést. — De kérem, én nem vagyok erdész... — Hát, akkor mi az isten haragját keres itt maga? — Pőerdész úr — nyafogta éneklő hangon az öreg — hiszen tetszik tudni, hogy én itt remete vagyok... — S ki van még a házban? — Csak én magam, kérem. Horváth halkan felnevetett: „hiszen ez remeik! Akkor nem fedezhetnek fél!...” — Menjen és imádkozzon! — kiáltotta jókedvűen és nekivágott a ház mögötti sűrűnek. Kétszáz métert haladhatott, amikor más gondolata támadt. „A határőrök felfedezik a nyomomat és farkaskutyával utánam jönnék... A remete személyleírást adhat rólam.” Visszafordult. A kutya megismerte, nem acsarkodott rá. Horváth bekiabált a házba. A reszkető öreg ismét megjelent az ajtóban. — Van egy szál gyufája? — Hogyne, máris hozom. Sietve csoszogott elő a gyufával. Horváth megvárta, amíg elválik az ajtótól, s a fehérre meszelt falú házikó előtt jó célpontot nyújt az öreg. Aztán előrántotta hangtompítós belga pisztolyát és kétszer rálőtt. A hajnali csendben pukka- násszerű zajt csapott a fegyver, amikor a lángcsóva kilobbant a cső végén. A madarak riadtan rebbenték fel a fákról, s menekülitek be a sűrűbe. Az egész környéken megelevenedett az erdő, őzek, szarvasok iramodtak meg, s vitték a hírt a többieknek: embert ölték. Valahol bagoly huhogott vésztjóslóan. A remete hangtalanul zuhant él, s a gyufásdoboz csörögve gurult széttárt kezéből messzire. IX. A meglepetés Amikor az orvost újra elnyelte a fák között a sejtelmes homály, s újra felismerhetet- lenné vált előtte minden, akkor döbbent rá, mi történt tulajdonképpen. Megtántorodott tettétől. Riadtan futni kezdett, s azzal nyugtatta magát: mit tehettem volna mást? Ha nem én ölöm meg, a remete öl meg engem. Utánam küldi a nyomomat követő határőröket, s engem elfognak. Kettőnk között ennek így kellett történni, önvédelemből öltem... Mr. Rogger nem dicsérne meg érte, dehát kérdezem én: mit csinált volna ő az én helyemben?” Ügy van! Mr. Rogger és, Kömer is könnyen beszél a müncheni villában berendezett dolgozószobában, abszolút kényelemben. Jönnének csak ide: kúsznák át ilyen életveszély között a határt, ahol minden fa, minden bokor mögött járőrt lát leskelödni az ember, ahol retteg még a felszálló madártól is, s a torkában ver a szíve, ha egy száraz ág reccsen a talpa alatt. — így, így, remete úr! Ne haragudjék, de nékem ma biztonságban kell Budapestre érnem. Mintegy másfél órán át gyalogolt az erdőben: lassan itt is kivilágosodott, a reggeli napfény átszűrődött a fák zöldellő lombjain. Nem ismerte a terepet, bár Gyarmathy kioktatta az erdei tájékozódásra is. Egyszerre megtorpant. — Úristen, hátha nem is jó irányba megyek! Tanácstalanul álldogált ott: körülötte zúgott az erdő. A tanácstalanság teljesen megzavarta, nem tudta, merre tartson. . — Mégis, meg kellett volna a remetétől kérdeznem ... A remete! Maga előtt látta a szakállas, csíkosingű öregember csodálkozó arcát, amikor felakadt, kimeresztett szemekkel a földre zuhant. Hallotta a kutya rémült, síró ugatását, amint az erdőbe rohant. „Ha felfedezik, végem van!” Ismét futni kezdett. Nem bánta, bármerre, csak él, minél messzebb innen, hogy egérutat nyerjen. Tíz perc múlva az erdő szélére ért, nem messze a fák között házak fehérlettek. — Falu lehet. Onnan is kutyaugatás hallatszik. (Folytatjuk.) I
