Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-30 / 202. szám

1962. augusztus 30., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 TFZ tm. daoviTKiiimm-*■«■**»*■■*'*• “ Mindig örömmel hallgatjuk a termelőszövetkezetek tele­fonon leadott híreit, vagy olvassuk a termelőszövetkezetek ál­tal hozzánk küldött leveleket, mert azok általában a közös gazdaságok eredményeiről számolnak be. S azt mindig jó hallani, hogy egy több száz főt magába foglaló csoport ismét olyan eredményt ért el, amelyre joggal büszkék. A velünk közölt számadatok elárulják, hogy egyre szilárdabb, biztosabb a közös gazdaságok alapja, fejlődésük gyors ütemű. Érés alá kapálják a szőlőt Ostoroson Az ostorosi Kossuth Tsz el­nökével a falu főutcáján talál- koztam. Még alig múlt el nyolc óra, de a csizmáján levő por már hosszú útról árulkodik. — Hajnali négy óta járom a határt — mondja Zsebe József. — Több mint 800 hold kalászo­sunk volt, amelynek tarlóját most szántják a termelőszövet­kezet gépei. A ma hajnalban szántott területtel együtt már közel 400 holdon végeztük el a nyári mélyszántást. A tsz irodájában Képes Ist­ván elnökhelyettes Jáger Gerő mezőgazdásszal a következő napok munkáját beszéli meg. ger Gerőnek az elnök. — Meg­nézzük, hogyan haladnak az asszonyok a kapálással... Jól halad a »sántás Kiskörén A kiskörei Űj Élet Tsz a több mint 600 hold kalászost teljes gépesítéssel takarította be. Mennyire megértették a tagok a gépesítés előnyét, arra elég. ha egy példát említünk. Amikor Horváth István bri­gádvezető megkérdezte a ter­melőszövetkezet tagjait: Kik vállalnak kézi aratást? — A tagok kijelentették: — Ott a gép, arasson az! — s ők végezték a többi idény­munkát. A tarlóhántással is jól áll a termelőszövetkezet, már több mint háromszáz holdat szántot­tak fel az ekék. 68 holdon vé­geztek másodvetést a termelő- szövetkezet tagjai. Jelenleg a legfontosabb mun­kát a kazlak tetőzése, a silózás megszervezése és a vetésre való előkészítése jelenti. Kiskörén a közelmúltban történt meg a falu négy ter­melőszövetkezetének az össze­vonása. Az Üj Élet Tsz a nagy „közösön” belül önálló üzem­egység maradt. A következő évre 420 hold búza és 190 hold őszi árpa vetését tervezték. (tóth) Újsághír a faluban: vendéglői lakodalom A hír már jóelőre szétröp­pent Tarnaleleszen: Zay Feri vendéglőben tartja a lakodal­mát. Talán lakodalmas ház iz­galmánál is nagyobb volt a falu kíváncsisága, milyen is egy vendéglői lakodalom? Ilyen még nem volt a község­ben és a szövetkezet dolgozói is nagy izgalomban voltak. Hétfőn sokan mentek a ven déglő felé, hogy a kirakatok üvegtábláin keresztül bekuk­kantsanak az előkészületekre. Volt is látnivaló. A szövetkezet dolgozói nagy sürgés-forgás közepette készítették elő a la­kodalmi helyiséget. * A déli órákban már hófehér abrosz' szál megterített asztalok, vi­rágcsokrok jelezték a nem mindennapi esemény közele dését. A vendéglő előtt Eged 1st ván vendéglő-vezetővel beszél­gettünk. Elmondotta, hogyan készültek fel erre a rendez­vényre. Közben megérkezett a nász­menet, először a menyasszony, Zsóri Irén fodrász és férje: Zay Ferenc gépkocsivezető. (Sz) Minden munkában van szépség Beszélgetés egy dekoratőrrel — Harminc hold tarlóveté­sünk van. Többet nem mertünk vetni a szárazság miatt. Ezzel a harminc holddal is, nem tu­dom, mi lesz eső nélkül — ko- morodik el Jáger Gerő arca. A szőlőben most végzik a termelőszövetkezet tagjai az érés alá kapálást és a gyom- lálást. — 50 hold szőlőt telepítet­tünk az idén. A következő évre ugyancsak ötven hold telepí­tését terveztük. Nagy sortávol­ságú szőlőt ültetünk, hogy gép­pel tudjuk majd művelni — jelenti ki büszkén Képes Ist­ván. 310 hold termőszőlője van a tsz-nek. A tavaszi fagykárok itt is jelentős kárt okoztak. A leg­utóbbi termésbecslés alapján a várható termés 12—13 mázsa holdanként. Közben megérkezett a reg­gelitől Zsebe József elnök. Ké­pes Istvánnal együtt indulnak ki a határba., — Ha valaki keres, a szőlő­ben vagyunk — szól vissza Já­Vallom és bizonyítom, hogy minden munkakörnek megvan a maga szépsége, érdekessége, ha valaki hivatásérzettel vég­zi. Nincs kirakat Hatvanban, ami előtt többször már meg ne álltam volna. S amióta Szabó Kálmán rendezgeti rátermett ötletességgel, hozzáértéssel a földművesszövetkezeti boltok kirakatait, azóta nem panasz- kodhatom többé, hogy hetek és olykor hónapok teltek el s mi sem változott a hatalmas üvegtáblák mögött. — Mi is tulajdonképpen egy dekoratőr feladata? — kérdez­tem a legilletékesebbtől, Szabó Kálmántól. — Sokrétű, színes,, változa­tos az én munkám. Fantáziá­mat, elképzeléseimet olyan ke­retek között kell realizálnom az üvegtáblák mögött, hogy az ízléses s mindenki számára megfelelő, tetszetős formát nyerjen. Bevallom, ez nem könnyű feladat! — Mi a szép, mi az érdekes ebben a munkakörben? — Egy dekoratőr munkájá­ban sok a szín, változat, Ötlet, s hogy sikerült-e elképzeléseit megvalósítani, azt soha nem ő, hanem a vásárlóközönség dönti el. Jó értelemben vett feltűnőségre, a színhatások összhangjára, a tömör, ötletes kifejezésformákra kell töre­kedni. Ha egy-egy kirakatba szánt árucikket kezembe ve­szem, többször megforgatom, nézegetem, vajon hol és ho­gyan lehetne legtetszetősebben elhelyezni. S ez a beállítás, a végső döntés olyan sok izgal­mat, érdekességet takar. Mint színes mozaik alakul ki egy- egy üzletkirakat, s minden egyes megrendezés vizsga is a nagyközönség előtt. — Többször hallottam már, hogy a vásárlók kifogásolják, miért van olyan kevés áru a modern, önkiszolgáló rendsze­rű üzletek belső kirakataiban? — Ha Pesten járunk, — foly­tatta a kirakatrendező —, még ott sem találkozunk túl sok betekintő kirakatos bolttal. A fejlődés útján a korszerű üz­letek újszerű megépítése még nem régi keletű. így sok ta­pasztalat nem állhat rendel­kezésre. Egy mindenesetre bi­zonyos, hogy ilyen üzleteknél óvakodni kell a „száraz kira­katjellegtől”, amit az áruk túlzsúfoltságával érnénk el az üvegtáblák mögött, másrészt a választékosán ugyan, de öm­lesztve elhelyezett, reklámcik­kek éppen a betekintő kirakat célját, rendeltetését csorbíta­nák, hiszen a felhalmozott áruk miatt az üzletbe valójá­ban nem lehetne betekinteni. Ügy gondolom, helyes és ki­elégítő volt a válasz. A szép, ízléses üzletkirakatok kedves színfoltjai a városnak s Szabó Kálmán valóban jól vizsgá­zott a május 1-i dekorációk, vagy az ifjúsági seregszemle díszítéseinek megtervezése al­kalmával éppúgy, mint nap­jainkban is, amikor különösen az új, földművesszövetkezeti áruház kirakatai tartogatnak gyakran színes, nem várt, öt­letes meglepetéseket. — És mik a tervei? — Szeretnék mechanikus ki­rakatmegoldásokat megvaló­sítani, mozgó bábukkal, figu­rákkal, ötletesen elhelyezett világító reklámokkal. Szeret­nék még több újszerűséget, korszerűséget adni a vásárló- közönségnek. ötlet van bőven. Megvaló­sulásukhoz megvan az anyagi alan. A hatvani földművesszö­vetkezetek dekoratőre megta­lálta munkájában a szépséget, érdekességet s mi kell még, hogy a város üzleteinek kira­katai egyre pompásabbak, díszletesebbek legyenek? fr) Egy fél liter nyolc óra alatt Elhiszem, hogy nincs sem­mi szenzáció abban, ha va­laki nyolc óra alatt fél liter bort fogyaszt el. Ebben az esetben nem is a mennyiség a döntő, hanem a körülmény, ami között a fél liter utat ta­lál magának a zsigerek felé. A színhely: Gyöngyös. A város egyik vállalata. A sze­mély pedig az szb-titkár. Mi­előtt bárki is félrehúzná a száját, hadd mondom meg: az szb-titkár is ember, tőle sem követeli senki, hogy remete módon éljen. Ha kívánja a bort, igya meg. Annyit, amennyi nem árt az egészsé­gének. Csak az a kérdés: mi­kor issza meg? Nos, az előbbi fél liter is az időpont furcsasága miatt lett a mostani írás témája. Hogyan? Elmondom. Történt pedig, hogy a vál­lalat igazgatója felelősségre vonta az egyik munkást, mert műszak alatt szeszes italt fo­gyasztott. Hétköznapi nyel­ven: ivott. A munkás pedig azzal vágott vissza, hogy: persze, neki nem szabad, de az szb-titkárnak emiatt senki sem szól egy szót sem. Elkép­zelhető, mekkorát csodálko­zott ekkor az igazgató. Mond­ta is, hogy még soha nem látta az szb-titkárt bort inni. A munkás pedig váltig erös- ködött, hogy ő maga hozza be majdnem mindennap a fél li­tert, műszak alatt, ö már csak tudja! A következő lépés az volt, hogy a vállalat igazgatója az szb-titkárt kérdezte meg, aki egy pillanatig sem tagadta a dolgot. Indokkal is szolgált: olyan nehéz fizikai munkát végez — nem gúny: fizikai munkás valóban —, hogy ne­ki szüksége van a szeszre. S ha nem lehet behozatni, majd megissza kint. Ez utóbbi ellen senkinek sem lehet kifogása, ha az a „kint" a munkaidő utánra vonatkozik. De az már egy kissé mégiscsak furcsa, hogy a szóban forgó szb-titkár egy pillanattá sem érezte, hogy a műszak alatti boro­zás nem éppen a legjobb példának számít. Méltán hi­vatkozhatott rá a felelősségre vont munkás, mert ő sem ér­tette. hogy miért tilos neki az, ami a másik részére ter­mészetes. Nem természetes. Még ak­kor sem. ha valaki annak tartja, még akkor sem, ha a nehéz fizikai munkát hozza fel indákul, hiszen nem az irigység, vagy a szemforga­tó szenteskedés parancsolja ki az üzemből a féldecit és a fröccsöt, hanem az ember iránt érzett felelősség: n, munkavédelem, a baleset el* hárításának nagyon is embe* ri indoka. Úgy hiszemj nincs szükség itt a magyar rázkódásra. De. hogy méigs írtam az esetről, nemcsak azért tet­tem, mert egyedi kivételről van szó .— máshol is előfor­dul hasonló gyakorlat Gyön- ayösön. Pedig a példaadás ... Szövői: a munkásnak telje­sen igaza volt. Remélem, ebből a ..fél li­terből" mások is tanulnak.... , (g. mól—) Kellemes három napol löl tolt a Balatonnál a verpeléti Dózsa Tsz tagsága A hét elején háromnapos kirándulásra mentek a verpe­léti Dózsa Termelőszövetkezet tagjai. A kirándulást a tsz kulturális alapjából fedezték, a részvevőknek csak az ellá­tásról kellett gondoskodniok. A szállásuk Balatonszabadi- ban volt sátortáborban. Na­gyon jó volt az idő, kellemes nyári időjárást fogtak ki. Ba- latonszabadiból hajókirándu­lást tettek Siófokra és Tihany­ba, ahol megtekintették az apátságot és az egyéb neveze­tességeket. Nagyon kellemesen telt e! a három nap, sok élményben volt része a 262 részvevőnek, akiknek nagyobb százaléka nő volt. A hazafelé utazás fáradal­mait jóformán észre sem vet­ték, olyan jól szórakoztak a vonatban is, mindenkinek jó­kedve volt, énekelt, nem volt ideje a hosszú útra gondolni. A részvevők közül sokan arra gondoltak, hogy milyen nagy élményben volt részük, hiszen sokan csak most voltak éle­tükben először a Balatonnál, mit mulasztottak el eddig, hogy nem állt módjukban ide eljönni." Külön elismerést érdemel a tsz elnöke, Fekete elvtárs, aki olyan jól megszervezte ezt a kirándulást, hogy ilyen zavar­talanul és zökkenőmentesen bonyolódott le. Szeretnék a ta­gok, ha minél gyakrabban szerveznének közös kirándulá­sokat, kellemesen, együtt eltöl- tött napokat, nemcsak a mun­kában, hanem a szórakozás­ban is. <VWWWWWW\^M/\M^WWWWWWWWVVWWWWWWWV^/WA^WWAíVI(1MM(WWW^^ külföldi utazások, minden a tiéd lehet: egy kis izgalom, egy kis ügyesség és máris zse­bedben a pénz. István elszántan tiltakozott: — Nézd, Zoltán... én akkor sem ... nem akarom ezt a dol­got. Az orvos hangja keményen, ellenségesen csengett. — Mit nem akarsz? — Nem akarom ezt a vállal­kozást. Veszélyes. A műanya­got szívesen befalazom. Hol­nap, ma ... amikor kívánod, de a tervrajzot nem tudom megszerezni. A gyáregység irodájába nékem nincs bejárá­som. Meg ... ellopni ... István bármennyire reszke­tett is, elhatározta, hogy a vég­sőkig fog egyezkedni. Hátha... hátha találnak valami megol­dást. — Nézd — mondta és a hangja elszánt volt — tudom, hogy megfogtál, a kezedben vagyok. Nagy szamár voltam, Azt is tudom, hogy tartozom neked, haszontalan ivó vagyok, de lopni nem tudók, becsüle­tesség még van bennem ... Horváthot meglepték e sza­vak. Indulatosan válaszolt. — Becsületesség! Ugyan, hagyd már ezeket az üres frá­zisokat. Becsületesség! Mit em­legeted, mint a szűzlány, aki drágábban akarja eladni ma­gát. Különben is... megígér­ted, hogy segítesz és ha tudni akarod, azt is magnetofonsza­lagra rögzítettem. Akaratlanul Is szavadat adtad, hogy végig­csinálod ezt a munkát. Te be­szélsz hát becsületességről, akinek egyik percről a másikra nem ér egy rozsdás garast a szava. Ha tudom, hogy ilyen gyámoltalan vagy, hozzá sem kezdek. A pénz jó volt, s jó lenne a többi is. De munka nélkül. Gyáva! — Visszaadom a pénzed. — Vissza? Mikor? Es ha azt mondom, hogy add vissza azonnal? Ügy bizony. Simon úr! Add meg az ezer forinto­mat, mert sürgős dolgom van. Be kell mennem a rendőrségre ezzel a magnetofon szálaggal. Rendőr elvtársak! Nem szép dolog az árulkodás, de én le­leplezek maguk előtt egy el­lenforradalmárt ... — Ezt nem teheted! « — Tehát? — Jó. Elhozom, ha belesza­kadok is, megszerzőm. — Ne légy bolond. Látszik, hogy fiatal vagy és nem pró­báltál sokat. A helyedben én kapva kapnék az alkalmon. — Felkutatom az öcsédet... — Ne kezdd újra. Az én tü­relmem is véges. Mit gondolsz, megnyugodnék ebben? Mi biz­tosítékot adsz, hogy nem árul­nál el mégis? Azt hiszed, gye­rekjáték ez, hogy akarom — nem akarom, szeretem — nem szeretem? ... Utoljára kérde­zem: megteszed, vagy nem teszed? — Elhozom. — Rendben van. Meg tudod szerezni már holnap? — Megpróbálom. — Akarni kell. — Akarom.;, Horváth állta a szavát. Elő­vette az üveg aszúbort. Töltött mindkettőjüknek. István egy- hajtásra kiitta a pohár tartal­mát. — Adj még egy pohárral. — Szívesen, kettővel is. Az orvosnak egy percre sem állt be a szája. Szakadatlanul beszélt, beszélt, hogy minél jobban elterelje a vállalkozás veszélyéről a figyelmét. Az erős bortól csakhamar mele­gedni kezdett István is. Már nem látta olyan tragikusnak a helyzetet. — Bocsáss meg, kedves bá­tyám, de úgy meglepett, ami­kor a hangomat meghallottam. Ugye, megsemmisíted majd azt a magnetofonszalagot? — Mihelyt befejezzük a munkát, igen. Neked adom a készülékkel együtt. Képzeld csak, mennyi tréfát űzhetsz vele. Mondjuk ... ha egy kis­lánnyal beszélgetsz. Egy a fon­tos: óvatos legyél és vállalko­zásunkról ne szólj senkinek. Gondold csak el, mi történne, ha most, amikor már a vég­célnál vagyok, valaki megelőz­ne. S ennek te lennél az oka. Tönkremennék. Már nem tud­nék semmihez kezdeni. Gon­dold magad az én helyzetem­be. Neked is vannak vágyaid, titkos álmaid. Mit szeretnél például nagyon? — Egy motorkerékpárt — vallotta be őszintén István. — Látod: gondolj erre min­dig, amikor dolgozol. Ez hajt engem is és segít át az aka­dályokon. A cél lebeg előttem és ez ad erőt. Ezért kell pél­dául a pontos tervrajz is... hogy a megfelelő helyre épít­sük be a kísérleti tárgyat. Tulajdonképpen semmiség az egész. Egy hónap múlva 'el­vesszük, akkor látom meg, hogy mennyire bírta a hőt. ",í- sérletezhetnénk nyíltan is, de ez sokkal több időbe kerülne. S minél több ember tud róla, annál több a tanácsadó és az ellenség, siker esetén mind­egyik tartja a markát, követe­li a pénzt. így csak öten oszto­zunk. Te is megkapod a ma­gadét, akár két autót Is vásá­rolhatsz rajta... (Folytatjuk.) 44. Horváth a vállát vonta. Nem bírta türtőztetni magát. — Mit érdekel az engem! Mondtad, érted? S ez most itt van a magnetofonszalagon. Itt van a többi is, amit máskor mondtál. Minden szavadat le­forgatom, ha akarod. S... le­forgathatják, mint ahogy le is forgatják a rendőrségen is. De én a javadat akarom. Nem azért vettem magnetofonsza­lagra a szavaidat, hogy elgán­csoljalak, hanem, hogy ma­gamhoz láncoljalak. Megszer- zed az adatokat, végrehatjuk a kísérletet és elfelejtjük ezt a kellemetlen epizódot. Gon­dolkozz, te szamár! Látod: a kezemben vagy, akármikor összeroppanthatlak. Mondhai- nám hát, hogy a hallgatás fe­jében szerzed meg a tervraj­zot és nem kapsz semmit, csak esetleg... ezt a magnetofon­szalagot, de én pénzt is adok. Tízezret kapsz előlegbe. Akár holnap ... Amikor a tervraj­zot hozod. A többit, ha befe­jeztük a kísérletet. Gazdag em­ber lehetsz, megalapozhatod a jövődet, pénz, nő, ital, autó,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom