Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-28 / 200. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 28., kedd Néhány szó — a televízióról „Két kicsi traktor...“ Ki ne ismerné a bájos dalocskát, amelynek más változatát hozta elénk a napokban az élet. Az egyik termelőszövetkezetben két ifjú és bohó traktoros szántott, azaz csak szántaniok kellett volna, mert ehelyett „két kicsi traktort” játszottak, úgy, hogy a két traktort szembefordították egymással, rákapcsolták a motort és hajrá, nézzük, ki az erősebb ... Nem tudjuk, ki lett az erősebb, de annyi bizonyos, hogy a szántással nem lettek „kész”... (sz...y) — AZ ORSZÁGOS Mezőgazdasági Kiállítás megtekintésére a füzesabonyi járásból több különvonat szállítja majd a termelőszövetkezeti tagokat. A hírek szerint szeptember 6-án Kálból, szeptember 11-én Poroszlóról, szeptember 13-án pedig Füzesabonyból indítanak ilyen vonatot. Ha a jelentkezés szükségessé teszi, akkor szeptember 20-a körül is indítanak különvonatot Budapestre. ★ — ÚJ FRONT előkészítése folyik az Egercsehi Bányaüzem XII-es ereszkéjében, ahová Lengyelországból várnak páncélkaparót. Szeptember második felében — akkorra várják a páncélkaparó megérkezését — a front már megkezdheti a szén elést. ★ = NÉGYNAPOS előkészítő foglalkozásokat tartanak a most beiskolázott ipari tanulók részére az egri Bornemissza Iparitanuló Intézetben. Az előkészítő foglalkozások szeptember harmadikán kezdődnek. ★ — A FÜZESABONYI járás termelőszövetkezeteiben az idén 25 309 hold volt aratni- való. Mint legutóbb megállapították, a learatott terület 87 százalékán gépek segítségével végezték el ezt a munkát. Legyünk őszinték, nem vagyunk megelégedve a televízió műsorával — általában. Néhány, valóban kitűnő minőségű — mert ez sem utolsó — közvetítés, néhány valóban művészi élmény és legalább annyi, ha nem több, bosszan- kodás. Hogy ebben mennyi és milyen objektív ok játszik közre, azt most ne vitassuk, ismerjük el, akár fenntartás nélkül is. így akkor nem kell azon töprengeni, hogy a Magyar Televízió miért nem adott egyetlen helyszíni közvetítést sem a lipcsei EB vízilabda küzdelmeiről, hogy az elmúlt hét szombatján miért nem sikerült közvetíteni Szombathelyről a beígért Plautus vígjátékot, s hogy vasárnap a „Hűsítő jégkockák” telerekor- ding vetítésének mi lehett az „elháríthatatlan” technikai akadálya... Mondom, ezt most ne vitassuk, de vitassuk a Magyar Televízió filmanyagát, amelyet már eddig is nem egyszer illetett jogos bírálattal a kritika, s amely valami csodálatos ötvözete az unalmasnak és a színvonaltalannak — ismét tisztelet a néhány válóban kivételnek. Ügy véli az ember, hogy külön erőfeszítés kibányászni azdkat a filmeket, amelyeket a televízió időnkint bemutat, valamiféle süllyesztő mélyéről, ahová még a Jupi- terlámpák fényében is nehéz lelátni, legfeljebb csak a „hozzáértő” ujj tud eredményesen kutatni. Nos, mindaddig, amíg ezeknek a filmeknek „csak” egy a baja, mármint, hogy színvonaltalanul unalmas és unalmasan színvonaltalan —, addig még csak kisebb a baj. A baj ott kezdődik, ha a színvonal- talanság mellett, politikailag is hibás, sőt, a maga módján kimondottan káros „alkotás” kerül a televízió ma már milliós közönsége élé. Ez történt az elmúlt hét szombatján, amikor a Magyar Televízió kulturális propagandánk nagyobb dicsőségére bemutatta a „Tommy Steel” című angol jazz-filmet. Senkinek sem lehet kifogása egyetlen jó jazz-film ellen sem, még kevésbé lehet olyan igényekkel fellépni, legalábbis túlnyomórészt céltalan lenne, hogy egy ilyen film valamiféle igényesebb művészi élményt nyújtson, hogy kulturális propagandát fejtsen ki, hogy neveljen, hogy valamiféle katarzist idézzen elő a nézőben. Ha ezt is kapnánk, kitűnő lenne, ha ezt nem kaphatjuk, belenyugszunk, mert legalább a maga műfajában ízléses, jó muzsikát, látványos kiállítást, összeségében kellemes szórakozást kaptunk. Ehelyett azonban a „Tommy Steel” című angol film hasonló nevű főszereplője a művésziesség leghitványabb törekvése nélkül fogalmazott meg olyan elveket, amelyeket még művészi megfogalmazásban is határozottan el kell utasítanunk. Nem azért, mert az illető fiatalember, mint valami epilepsziás üstökös tűnt fel a ködös Albion rock-and roll egén, nem azért, mert görcsös rángatózása, a nevetéssel vegyes bosszankodást kiváltó, ostoba „balladás” összekötő szöveg ízléstelensége együttesen makacs fejfájást okoz. Pontosabban nem csak ezért. A legdöntőbb: ez a film határozottan kimondta, a fekete-fehér képen fehér betűkkel mindenki el is olvashatta, hogy Tommy Steel hitvallása — az életben sem élni, sem küzdeni, sem célokat kitűzni nem érdemes, csak táncolni, táncolni, és megint táncolni. A Tommy Steel —, s ezt hangsúlyozni kell — nem kritikai hangvétellel tárgyalta ezt, mert, ha így lenne, akkor legfeljebb azon tűnődnénk, hogy ennyi kritika megér-e annyi giccset és ízléstelenséget. Nem! Ez a film a maga módján és eszközével a „körszakállas” és nem is tudom miért exiztencia- listának „csúfolt” nyugati ifjúság nihilitását — legalábbis ennek az ifjúságnak jelentős részére vonatkoztatva ezt — vitte filmre, nagyonis világos egyetértéssel, s mutatta ezt be a Magyar Televízió, minden kommentár nélkül. A kommentárra itt azért kell hivatkozni, mert a közelmúltban bemutatott „Három sárkány” című régi magyar film felújításakor legalább nem mulasztottak el kommentárt fűzni a filmhez és megmagyarázni bemutatása célját Az más lapra tartozik, hogy szerintem nincs a világnak olyan kommentátora, aki megmagyarázhatta volna, hogy ezt a szirupos dzsentri történetet — mégha negyedszázados film is — milyen tradíció révén kellett a televízió képernyőjére felidézni. De a Három sárkány legalább nem rombolt a Tommy Steel azonban feltétlenül káros hatású volt az ifjúság nem kis rétegére. Lehetnek műsorgondok és lehet mérges a néző, hogy ezen a héten például olyan nap is lesz, amikor alig két és fél órás műsoridőt sugároz a televízió. De inkább sugározzon másfél órát, de hasznosat, művészileg ízléseset, propagandájában segíteni akarót, mint rángógörcsben szenvedők félóráját Tommy Steel interpretálásában és filozófiai megfogalmazásában. (gy... ó) 1962. AUGUSZTUS 28., KEDD: ÁGOSTON 100 évvel ezelőtt, 1862 augusztusában született ABRAM ARHIPOV szovjet festő. A színek kitűnő, dekoratív világosságával festett életképei, parasztportréi egy egészséges, örömökkel teli világot tükröznek. Kiváló pedagógus is volt; az új festőnemzedék nevelője. Néhány jellegzetes műve: Beteg- látogatás, A jég eltűnt, Mosónők, A vasöntöde munkásnői. 205 évvel ezelőtt, 1757. augusztus 28-án halt meg DAVID HARTLEY angol pszichológus és materialista filozófus, az asszociációs pszichológia megalapítója. Ez a pszichológiai irányzat a XVIII. és XIX; században terjedt el, a lényege az; hogy a lelki életet a legegyszerűbb érzésekből és ezek kapcsolataiból (asszociációból) vezeti le. 95 évvel ezelőtt, 1867-ben e napon született KÓBOR TAMAS (Bermann Adolf) író, a Hét, majd az Újság munkatársa, népszerű polgári publicista. Regényei témáját a főváros polgársága életéből vette és azokat a kesernyés humor és jó megfigyelőképesség jellemzi (Ki a ghettóból, Pók Adám 77 élete, Budapesti Hamlet 'az irodában). Müvei 12 kötetben jelentek meg. FINNORSZÁG KOMMUNISTA PARTJA 1918-ban, a KOREAI MUNKAPART pedig 1946-ban ezen a napon alakult meg. Abram Arhipov Jó előadás, kellemes szórakozás A miskolci Nemzeti Színház vendégjátéka Gyöngyösön Akik kellemes nyáresti szórakozásra számítottak Heltai Jenő A néma levente című vígjátékának előadásával kapcsolatban, nem csalódtak. A mű maga is csupán egyetlen célt szolgál: vidám órákat szerezni a közönségnek, könnyű szórakozást biztosítani, még akkor is, ha a mű mondanivalója kicsit komolykodó — aki a tűzzel játszik, magát is megégeti. Nézzük magát az előadást. A játékosság — a szó jó értelmében — az egész előadásra jellemző volt. Ebben a prímet Varga Gyula vitte Beppo megformálásával. Kedélyes könnyedsége szívből fakadt. Játékát a belső jókedv kisugárzása jellemezte. Zilia alakítója: Lóránt Hanna és a néma levente, Agárdi Péter színre vivője: Ruttkay Ottó visszafogott komédiázása az ellenpólust jelentette és egyben a játék egyensúlyát biztosította. Lóránt Hanna tudott hideg lenni, de érzéseinek őszinteségével találta az igazi kontaktust a közönséggel. Ruttkay Ottó talán egy kicsit ünnepélyesebb volt a kelleténél. Nagy sikert ért el Gamma Erzsébet a királyné, Beatrix szerepében. Nemcsak megjelenése, hanem érzelmi gazdagsága is és játékának színessége biztosította számára a közönség szimpátiáját. Az udvarhölgyek közül Ná- dassy Anna játéka tetszett Vass Mária Carlotta, a szolgáló megformálásában nem állt nehéz feladat előtt, de a kedves epizód-figurát néhány gesztussal is teljessé tette. Feltétlenül meg kell említenem Galeottó szerepében Gyarmati Ferencet, aki nagyon rokonszenvesen játszott. Verebéig Iván a Bohócot kissé kesernyés vonásokkal alkotta meg. Mátyás személyét Pákozdy János nem tudta elfogadhatóvá tenni. Játékában a felfogásbeli bizonytalanság érződött. Kedves jelenség volt Hamvay Luci csupaszív dajkája. Szabados Ambrus a Pap alakját kissé túl komorra formálta. Az előadás egészére azonban az eredményesség jellemző. Biztosan eltalált hangulati tö- retlenség, egységes művészi felfogás vonult végig a játékon és ez egyben a rendező, Léner Péter munkáját is dicséri. Kétségtelen: a gyöngyösiek jól érezték magukat, kellemesen szórakoztak G. Molnár Ferenc DCölúZSúÚrÖíl az elmúlt körök árká d jrű alatt A hegyektől a tengerig utaztam, fenyvesektől a pálmákig, két országon keresztül. Jártam a Román és a Bolgár Népköztársaság városaiban, élveztem szomszédaink kedves barátságát, s láttam a végeláthatatlan tengert, amely csodálatos és félelmetes is egyszerre. Megfogott a régi korok hangulata, de ugyanakkor napjaink építőmunkájának nagyszerűsége is. Nem vállalkozom a nagy feladatra: írásban visszaadni élményeim tengernyi sokaságát, most kezdődő riportsorozatomban a fényképezőgépet hívtam segítségül — beszéljenek hát a képek, mondják el, mit láttam a hegyektől a tengerig... Egy boltíves barokk udvar a sok közül. Ha győztem volna filmmel, minden második házban készíthettem volna ilyen, vagy ehhez hasonló felvételt.-4—4« Jellegzetes kolozsvári utcarészlet, a régi Centrum szálló második emeleti sarokszobájából. Itt szállt meg hajdan Móricz Zsigmond, s az ablakba könyökölve így látta az utcát. Természetesen, trolibusz nélkül. Először jártam Kolozsváron, s mégis oly ismerősnek tűntek az utcák, a szép barokk stílű épületek. Már az első percekben feltűnt, hogy mennyire hasonlít Egerhez ez a város, árkádos udvaraival, itt-ott szűk utcáival, s az égre törő karcsú templomtornyokkal. Ez a kép a múlt és a jelen találkozása; modern motorkerékpár áll a régi épület előtt, s a járókelők a szélesvásznú mozi fényképeit nézhetik az árkádok alatt. Ezt a szobrot minden turista lefényképezi Kolozsváron, így hát én sem lehettem kivétel, s megörökítettem Fadrusz János alkotás sát, a Mátyás-szobrot. Márkusz Lászlé (Következik: KOLOZSVÁR CJ ARCA)