Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-28 / 200. szám

1962. augusztus 28., kedd NÉPÜJ8AG 5 Magasabb szintű vezetés = gazdaságosabb termelés! tanácskoztak a Nátravidéki Szénbányászati Tröszt műszaki vezetői és kommunista aktivistái Pártunk Központi Vezetősé­gének 1960 szeptemberi hatá­rozata óta egyre több szó esik ipari termelőüzemeinknél a magasabb termelékenység kü­lönféle módozatairól, és ezzel párhuzamosan az önköltség- csökkentésről. Az említett két tényező azonban feltétlenül megkívánja a vezetés színvo­nalának emelését, de úgy is mondhatnánk, hogy e három szempont szoros egységet ké­pez. A magasabb szintű, tudomá­nyos alapokon nyugvó vezetés időszerű problémáinak a meg­beszélésére, valamint a máso­dik félév gazdasági feladatai­nak megtárgyalására, a petőfi- bányai pártbizottság a tröszt műszaki vezetőit, valamint a párt- és a szakszervezeti bizal­miakat vasárnap nagyaktíva- ülésre hívta össze. Mintegy 200-an hallgatták meg Orosz Rezsőnek, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt főköny­velőjének előadását. A Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszt az első félév folya­mán 136,5 millió forint értékű szenet juttatott a népgazdaság­nak. Mielőtt ezen a számon túl­mennénk, azt is tudnunk kell, hogy a tröszt által termelt szénmennyiség értéke 44,7 szá­zalékkal kevesebb, mint a ter­melésre fordított összeg, a fel­adatok tehát már e két ismert számadat alapján is világosak: a termelés színvonalát olyan fokra kell emelni, hogy az mi­nél jobban megközelítse a nye­reségességet. Az 1957 óta beve­zetett nyereségrészesedési rend­szer, amelynek alapján, az utóbbi években 25 millió forint értékű nyereségrészesedést fi­zettek ki a tröszt üzemeinél, fo­kozta a dolgozók anyagi érde­keltségét. A munkaversenyek különböző ágazatai sok tízezer tonna terven felüli szenet je­lentettek, és ez tekintélyes mértékben befolyásolta a terv­mutatók alakulását. Egyszóval a termelés mennyiségi növeke­dése határozta meg az egyes mutatók előnyös, vagy kedve­zőtlen helyzetét. Ma már azonban lignitből a túltermelés nem kívánatos, sőt tilos. Ez a tényező természete­sen kedvezőtlenül hat a tröszt állandó költségeire, mint pél­dául a tröszti és üzemi igazga­tási költségekre, munkásszállí­tási és étkeztetési költségekre. Mivel a mennyiségi tervek túlteljesítésére lehetőség nincs, ezért a termelékenység és az önköltség alakulásában kell keresnünk a nyereségesség fo­kozását. Az összüzemi teljesít­ményt figyelembe véve, amely 1959-ben 1564—kg/mű volt, de 1962 első félévében már 1926— kg/mű-re emelkedett, nagy fej­lődést értünk el. Az okát főleg a külfejtés felfejlődésében ke­reshetjük, amely az 1959. évi napi 127 vagonnal szemben 267 vagonra emelkedett. A magas teljesítménnyel dolgozó külfej­tés tehát- jelentős mértékben befolyásolta az egy műszakra eső teljesítmény alakulását. De ugyanitt kell megemlítenünk az Ursitz-féle pajzsfrontokat, amelyek főleg a gyöngyösi XII-es aknánál kiemelkedő gazdasági sikereket hoztak, és ez év első félévében a termelés 19,8 százalékát adták. A termelékenység ilyen irá­nyú fejlődése természetesen hatással volt az önköltségi mu­tatókra is. Míg 1959-ben 200,46 forintba került egy tonna szén kitermelése, addig 1962 első felében ez az összeg 186,20 fo­rintra csökkent. Itt is határo­zott fejlődés mutatkozik. Az okot szintén az ecsédi külszíni fejtés felfejlődésében kell ke­resnünk, amely tonnánként mintegy 100 forinttal olcsóbb szenet ad. A trösztnél tehát nincs külö­nösebb probléma a gazdasági mutatók teljesítésével. Az egyes mutatókat boncolgatva, megállapíthatjuk, hogy sokat fejlődtünk ugyan, tennivaló mégis bőven akad. Most bá­nyafából például tonnánként majdnem két forinttal többet használtunk fel, mint az elmúlt évben. Széldeszkákból 1 forint­tal, áramfelhasználás terén pe­dig 50 fillérrel léptük túl a múlt évi összeget. Az elmondott tényszámok már magukban hordozzák a feladatokat is. Maximálisra emelni a műszaki vezetés szín­vonalát a termelékenység és az önköltség kívánalmai szerint. Sok műszaki vezetőben felvető­dik tehát a kérdés, milyen le­gyen az út, amelyet követve, a feladatok teljesítéséhez érhet? Ehhez Ursitz József, tröszti főmérnök hozzászólása adott követésre méltó támpontot. — Ha az árbevételünkét akarjuk növelni, akkor figyel­met ell fordítanunk a minőség javítására. A gazdaságosságot pedig a teljesítmény-növeke­déssel fokozhatjuk. Ehhez azonban a jelenlegi kötött ter­melés mellett a létszám terven alul tartására van szükség. A létszámmegtakarítással tehát kettős célt érhetünk el: növek­szik a teljesítmény és a dolgo­zók keresete. De a létszám mel­lett vigyázzunk a műszak-fel­használásra, a vasárnapi és hétköznapi túlórázásra. Nem véletlen, hogy az utóbbi idő­ben minden nagyszerelést és a karbantartások zömét munka­napokon végeztük. Beszélt még Ursitz József fő mérnök a külszíni fejtés elő­nyeiről. Megemlítette, hogy az ecsédi külfejtés napi 100 va- gonos többlettermelése egy év­ben a népgazdaságnak több mint 40 millió forint hasznot jelent. Ezen az értekezleten is fog­lalkoztak, de az üzemeknél is állandóan visszatérő beszédté­mát jelent, a létszámfölösleg, amely akkor következik be, ha 1963-tól az ecsédi külszíni fej­tés a napi 400 vagonos maga­sabb termelésre rendezkedik be. Zimándi Mátyás, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője, aki részt vett ezen az értekezleten, felzólalásában el­mondotta, hogy a megye ipari termelése a múlt évben 14,5 százalékkal emelkedett, míg ezen belül a termelékenység 12 százalékos fejlődést mutat. Ebben az évben azonban már folt esett a múlt évi babéro­kon. Mert a cukorgyárak ada­tai nélkül az ipari termelés 4,2 százalékkal csökkent. Minden erőt koncentrálni kell tehát az egy főre eső termelési érték emelésére. Az értekezleten elhangzott hozzászólások számtalan új utat tártak fel a nehéz, de ne­mes feladatok megoldására. Terv- és tényszámok özöne lá­tott napvilágot, csak egy nem került szóba — amelyet Morvái László, a petőfibányaí pártbi­zottság titkára is hiányolt —, a munkaverseny és a különféle takarékossági mozgalmak fej­lesztése. Mert nem elég a mű­szaki gárda akarata, ha azt nem támogatják a fizikai dol­gozók százai és ezrei szívvel- lélekkel. Sok szó esett az ön­költség csökkentéséről, a taka­rékosságról, de senki nem em­lítette az ötforintos mozgalom újjáélesztését, amely néhány évvel ezelőtt szép sikereket hozott a X-es aknánál, de a külszíni fejtésnél is. Helyes lenne, ha a tröszt fiataljai fel­karolnák ezt a nagyszerű moz­galmat. .. ■ Laciik János Megszépültek a gyöngyösi óvodák Nemcsak a férőhelyek okoz­nak gondot az óvodákban Gyöngyösön, hanem a szüksé­ges felszerelés biztosítása is. Bár általában komoly hiá­nyosság egyik óvodában sincs, de kevésnek bizonyult a fek­tető és a takaró. Ezen a ne­hézségen úgy igyekeztek segí­teni, hogy az óvodásoknak párnát és takarót kellett ma­gukkal vinniök. Most 130 új fektetőt kaptak az óvodák és 150 új takarót. A város óvodáiban részben már befejezték, részben pedig a következő hetekben fejezik be a felújítást. Nemcsak az épületek külsejét hozták rend­be, hanem gyermekmosdót, játékszínt építettek és magne­zit padlóval tették melegebbé a foglalkoztató termeket. Külön dicséretet érdemel az I. sz. óvoda, ahol a külső va­kolást társadalmi munkában végzik el. Szinte újjávarázsol­ták nemrég a XI. sz. napközis óvodát is. Még néhány nap és eljön a szerelem nagy i időszaka. A szerele-1 mé és halálé. Bor­zalmas, de így van; a szerelem együtt jár a halállal, talán ezér* is mondják halálai szerelem, bár azt so hasem mondták, hogi I szerelmes halál. Nos. mindegy, néhány nap és itt a szerelem és a halál nagy idő­szaka: a szarvas­bőgés. A karcsú szarvastehenek csi­nosítják, szépítgetik már magukat, hogy lovagjaik előtt meg­felelő sután tűnjenek Ifeí... A bikák sem I maradnak hátrább. aggancsaikat fénye­sítik, élesítik, edzés­re járnak, hogy a legjobb erőben bir­kózzanak meg sze­relmükért... És a vadászok is készülődnek, hogy a halált vigyék a sze­relem erdei világába. Igaz, csak azokat éri majd a golyó a bi­kák közül, akikre a -zakemberek enge- ’élye szól... De azért meg kellene kérdezni kedves vadászok, a mheneket is. Utó­végre bika ügyben mégis csak ők a leg­illetékesebbek! (—6) „Az idén tíz forinttal többet fizetünk“! Kisebbek a gondok Kiskörén Nem is csodálkoztam azon, hogy Oláh Mihályt, a kiskörei Üj Élet Tsz elnökét csak több mint egyórás keresés után ta­láltam meg. „Menetrend sze­rinti pontossággal” jártam a nyomában. Ahol érdeklődtem — az irodában, a műhelyek­ben és a raktárban — minde­nütt azt a választ kaptam: itt volt, öt perccel ezelőtt ment el. Végül a falu főutcáján akadtam rá, amint éppen Vízkeleti Andrással, a tsz könyvelőjével beszélték meg a másnapi munkát. — Egy perc időm van csu­pán, mert négy órára men­nem kell az asztalosokhoz — mondja a bemutatkozás után, majd magyarázóan hozzáteszi — rönkfából vágnak deszkát, és megígértem reggel, hogy én EGRI VÖRÖS CSILLAG Milady bosszúja EGRI BRÖDY Állami Áruház EGRI KERTMOZI A kápó GYÖNGYÖSI PUSKIN 80 nap alatt a Föld körtil GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Déryné HATVANI VÖRÖS CSILLAG Római történetek HATVANI KOSSUTH Lilioma HEVES Alomrevü PETERVASARA Szombat e«te és vaaámap reggel FÜZESABONY Kenyér, aterelem, Andalúzia is ott leszek ennél a munká­nál. A könyvelőhöz megyünk be beszélgetni, az van a legköze­lebb. — 1957 óta vagyok az Üj Élet Tsz elnöke — emlékezik vissza Oláh Mihály. Azelőtt hét évig a járási pártbizottságon dolgozott. Köz­vetlenül az ellenforradalom után vette át az Űj Élet Tsz vezetését. Feladata nem volt könnyű: jövedelmezővé kellett alakítania a tsz-t, olyan üzem­mé, ahol a tagok megtalálják számításukat. Rövid idő alatt sikerült jó vezetőséget, kialakítania, s el­érték azt, hogy az első, közö­sen végigdolgozott év végén 30 forinton felül fizettek mun­kaegységenként. Abban az idő­ben, 1957-ben, Kiskörén ez nagy szó volt. Ezután kezdtek igazán bízni a tagok az elnö­kükben, a tényleges számada­tok az utolsó kételkedőket is a tsz oldalára állították. A sikeresen végigdolgozott évek után hideg zuhanyként hatott az 1961-es zárszámadás eredménye. Ebben az évben a tsz csak 24,60 forintot fizetett egy munkaegységre. Több eredményes esztendő után vá­ratlanul érte a tsz-tagokat a munkaegységnek ez a nagy­arányú csökkenése. Mi okozta ezt? Erről így beszél Oláh Mihály: — Be kell vallanunk, hogy sikereink elbizakodottá tettek bennünket. Már az évi terv készítésénél komoly hibát vé­tettünk. Év közben jöttünk rá, hogy például borsóból, rizsből olyan magas termést terveztünk, amit teljesíteni képtelenség volt. Így év végén örültünk annak, hogy egyál­talán volt mit szétosztani a tagok között. Sokat tanultak ebből az ecetből a kiskörei Üj Élet Tsz vezetői. És hogy egy év alatt mennyit fejlődött a tsz, azt igazolja, hogy ebben az évben már 32 forintot terveztek munkaegységenként. A kalá­szosok terméseredményei ar­ra engednek következtetni, hogy nemcsak a betervezett összeget, hanem annál többet is tudnak fizetni. Hatalmas eredmény ez. Nemcsak a kiskörei Üj Élet Tsz-nek, hanem a megye bár­melyik tsz-ének dicsőségére válna, hogy egy év alatt a munkaegység értékét csaknem tíz forinttal emelik. Ez nem csoda, nem is vé­letlen játéka. Az egész tagság a jó vezetés hatására egy em­berként fogott össze, s tetteik­kel igazolják: kisebbek a gon­dok a kiskörei Űj Élet Tsz- ben. Tóth István IRTA: 0NODVÄR! MIKI 42. Fázósan megrázkódott. Visz- szarettent egy gondolattól. De minél jobban ki akarta verni a fejéből, annál jobban vissza­tolakodott; mennél Inkább el akarta felejteni, mind többször eszébe jutott. Jánostól és má­soktól is sokat hallott arról, hogy a külföldre szökött es hazatért magyarok között ké­mek is vannak. Egyszer-két- szer hazatérése után ő is ész­revette, hogy gyanúsan mére­getik, mintha ... mintha... Eh, de hogy került kapcsolat­ba ezzel az emberrel István? „Az öccsét keresi...” Hol? Ezernyi kérdés. Egyikre sem kapott választ. Szívből, őszintén kívánta, bárcsak megtalálná az orvos, akit keres és menne el minél előbb Erdőslakról. Odaát, a másik szobában István betegen felnyögött. Ide­gesen dobálta magát az ágyon. »Zsuzsa felkelt, lábujjhegyein az ajtóhoz lopózkodott és a kulcs­lyukra tapasztotta a fülét. Zsuzsának sejtelme sem volt arról a jelenetről, amely Ist­ván öccse taxival való haza- szállítását megelőzte. Szabó és István a Jázmin-bárban Iszo­gattak. A harmadik konyak után a fiúból ismét kitört a fe­csegő természet. Sőt: szeretett ilyenkor olyan dolgokat is ál­lítani, amelyek sohasem tör­téntek meg vele... A képügynök ügyesein az el­lenforradalom erdőslaki ese­ményeire terelte a beszélgetést. — Hajaj, volt Itt 1» nagy cé- có!... Lövöldözések és embe­rek Is haltak meg... — Féltél, ugye? — E... én? — István önér­zetesen csapott a mellére. — Mások féltek éntőlem! — Ne mondd! Miért? A fiú közelebb húzódott a kémhez. Ügy hazudott, mint­ha könyvből olvasná: — Benne voltam egy jó kis buliban. Heten voltunk, de ké­sőbb széthullt a galeri: Kettőt letartóztattak, én megúsztam... — Mit csináltatok? — Mikor az oroszok a város­ba bejöttek... hallottál erről? — Hogyne, hallottam! — mondta Horváth és észrevét­lenül elindította a zsebmagne­tofont. — Folytasd...­— Nohát... benne voltam a nemzetőrségben, egy klassz géppisztolyt kaptam. De azon a napon, november negyedi­kén reggel szólt a parancsnok, hogy oszoljunk szét a város­ban, mert baj van. Mi, heten mindig együtt voltunk, most sem akartunk elválni egymás­tól. Felmentünk a Minoriták templomának tornyába. Innen jól beláttuk a környéket. Vit­tünk magunkkal egy golyószó­rót 1». Felkészültünk az ellen­állásra. A templom mellett van a posta, most ott dolgozik a nővérem... de akkor ddsz­szidált. Ausztriában volt, a nlckelsdoríl lágerban. — Mikor? — kérdezte Hor­váth önkéntelenül is felkiált­va. Alig tudta a fiú előtt lep­lezni meglepetését. — Erről még nem beszéltél. — Visszajött a szamár. Már Január elején... Ha én kime­gyek, ott is maradtam volna... — S miért nem mentél ki? Pista öcsém, a magadfajta fia­talemberek odakint nagyobb biztonságban vannak... Hi­szen itt, tudod... a nemzetőr múltad nem jó ajánlólevél... — Tudom — folytatta Ist­ván és még Jobban tűzbejött, felhajtotta a pohárból a ma­radék konyakot — ki akartam menni, amikor még Zsuzsa is ott volt, de már nem lehetett. Lezárták a határt. Pedig... egy orosz katonát én is ki­nyírtam... onnan a toronyból. — Nem jöttek rá? — Nem tudják azt meg so­ha. A fiúk megléptek. Nekik sikerült Az a kettő meg nem köpött... Horváth Izgalomba jött. El­érkezettnek látta az időt, hogy nyíltan megmondja, mit akar Istvántól? Kifizette az italt. — Gyere fél a szobámba, van egy üveg tokaji aszúm. István kezesbá rán ykén t kö­vette. Még nem volt részeg, de az elfogyasztott ital már erősen dolgozott benne. Ilyen­kor kívánta a következő poha­rat. Egy székire ült, várta, hogy a képügynök elővegye az Ígért aszút. — Mondd csak — kezdte Horváth és idegesen járkált a fiú előtt fel, s alá a szobában — megtennél nekem egy szí­vességet? — Örömmel! — Nem nagy dologról van szó, neked semmiség és nem is jár veszéllyel... István meglepődött. Furcsa érzést keltettek benne ezek a szavak. Érdeklődő kíváncsiság­gal követte tekintetével az előtte járkáló embert. — Mellékesen kísérletezés­sel is foglalkozom — hazudta Horváth és erősen, mintha szu- gerálná, a fiú szeme közé né­zett. — Régen... vegyészmér­nöknek készültem, de abba­hagytam az egyetemet. Nem volt pénzem, munka után kel­lett néznem. Egy nagy ter­vemről azonban később sem mondtam le. Titokban, húsz éve kísérletezem olyan hőálló műanyag előállításával, amely az 1200 Celsius fokot is kibír­ja, olvadás nélkül. Ennek ép­pen a vaskohászatban volna nagy jelentősége. Rengeteg pénzt keresnék vele, de addig, amíg nem va­gyok bizonyosa sikerben, ti­tokban kell tartanom a ta­lálmányt. Ugye megérted: húsz éves munkám fekszik benne. Mennyi álmat­lan éjszaka, tér- vezés, töpren­gés, kudarc és kezdeti sikerek; az egész élete­met erre a ta­lálmányra tet­tem fel, amely egycsapásra vi­lághírnévre emelhet, de föl­dönfutóvá Is te­het, ha elhamarkodom, vagy megszerzi valaki és előttem oldja meg a titkot. Rajtad kí­vül még három ember tud er­ről, de azok szintén érdekeltek, nélkülem nem boldogulnának, biztos hát, hogy nem árulna* el. (Folytatjuk.)-*■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom