Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

1962., augusztus 26., vasárnap NÉPÜJSAG 3 A továbbtanulás, társadalmi kötelesség! Beszélgetés Ivádi Jánossal, a gyöngyösi Xll-es akna személyzeti vezetőjével Kézbe kell venni a könyvet nekem is, mert másként a gyerek leckéjét nem tudom már ellenőrizni! így véle­kedett a tanulásról egy üzemi ismerősöm, pedig hajába már bőven font ezüst szálakat az idő. Vagy: — A mai életkörülmények között nélkülözhetetlen a to­vábbtanulás. Aki nem tart lé­pést a fejlődéssel, az úgy ér­zi magát, mint a süketnéma: érthetetlen előtte minden! — hallhatja az ember azoktól, akik szabad idejük egy részét a könyvek mellett töltik. Az üzemi statisztikákat néz­ve minden helyen megtalál­hatjuk a továbbtanulók népes táborát, de ez még... — ... mindig kevés! — je­lenti ki Ivádi János, a gyön­gyösi XII-es akna személyzeti vezetője, akivel a továbbtanu­lásról és a tanulókkal kap­csolatos problémákról beszél­gettünk. — Sok a szocialista brigád, de ennek arányában kevés az iskolába jelentkezők száma. És igazat kell adnunk a sze­mélyzeti vezetőnek, amikor aggódását fejezi ki a tovább­tanulók elenyészően kis tábo­ra miatt. Most amíg az üzem 900 dolgozóija közül 3 fő jár vagy most jelentkezett egye­temre és 22-en a technikumok különféle tagozatain fejlesztik tudásukat, addig az általános iskolába csupán 5 fő jelentke­zett. Ez a szembetűnő arányta­lanság már furcsaságánál fog­va is magában hordozza a jo­gos kérdést: talán a XII-es ak­na műszaki beosztású dolgozói még nem rendelkeznek a meg­felelő iskolai végzettséggel, és ezért jelentkeztek techniku­mokba? Vagy az üzem fizikai dolgozói már elvégezték az általános iskola nyolc osztá­lyát, és ezért nem tanúinak tovább? A kérdésre Ivádi János adja meg a választ. — A műszaki vezetők egy­két fő kivételével a beosztá­suknak megfelélő iskolai vég­zettséggel rendelkeznek. A technikumokra sok olyan vá­jár jár jelenleg, akik később műszaki beosztásiba szeretné­nek kerülni. A műszakiaknál tehát nincs baj, sőt Dora Ist­ván és Pitlik László techniku­sok már egyetemre jelentkez­tek. Vagy az adminisztratív dolgozók közül Pittner Mária meg az Ukrajnához hasonlítva. De kényelmes, tiszta és jó. A nyugatiakat gondolom, a poli­tikai misztikum és a táj, az or­szág egzotikuma csalta ide. Magyarul a kíváncsiság. Ök repülővel érkeztek, hatalmas hajóbőröndökikel, s úgy szól­tak angolul a szálloda sze­mélyzetéhez, mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy a világon mindenütt értenek angolul. Természetesen a szobaasz- szonyok nem értettek, s az angolok ezen egy kissé elmé- láztak. Nagyon érdekes a külföldie­ket megfigyelni, más ország­ban, ahol te is külföldi vagy. Persze, az ember a béketá­boron belül egy kissé otthono­sabban mozog, de azért meg­maradt külföldinek. Egy heti figyelés mérlege­ként megállapítottam, hogy a lengyel fiatalok a legfurcsáb­bak — hogy mást ne mond­jak — és bármily furcsa, de az olaszok viselkednek a leg­rendesebben. A lengyel fiatal­ság egy része most tele van avantgardizmussal, s ez min­denben megnyilvánul. Mindenekelőtt nyugatmá­niásak, s valószínű meglepőd­ve tapasztalták, hogy az esz- ményesített nyugatiak jóval s'zoliidabban öltözködnek, mint ők. Hangosak, semmi sem tet­szik nekik, miért nincs ez, mi­ért nincs az. Nem szeretnék igaztalan lenni, ezért hangsú­lyozom, a lengyel fiatalság egy részéről van szó, amellyel én itt-ott találkoztam. Magam­ban persze jókat derültem raj­tuk, papagájszínekben, nyomo­rékra szabott ruháikon, s mindenképpen fonák, nagyké- l>ű magatartásukon. Mondhat-* a közigazdasági technikumot végzi. De ezekkel szemben több száz olyan dolgozója van még az üzemnek, akik nem rendelkeznek az általános is­kola nyolc osztályával. Hogy taláh öregek, akik már nem éreznek erőt a tanuláshoz? Nem! Zömében fiatal, java­korabeli emberek. Ismét előkerülnek a fehér lapok, a kimutatások, ame­lyeknek adatai valóban bizo­nyítják, hogy a XII-es akná­nál van még tennivaó az is­kolaidény kezdete előtt. j_>izo- nyításképpen talán nézzünk néhány számot: A 900 dolgozó közül 206-an rendelkeznek az általános iskola nyolc osztá­lyával, az V—VI. osztályt 545- en végezték el, míg 58 fő csu­pán I—IV. osztállyal rendel­kezik. De akadnak hárman, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak, és közülük ket­ten szocialista munkabrigá­dokban dolgoznak. Summázva tehát az adatokat, megállapíthatjuk, hogy a XII- es akna 900 dolgozója köziül 646-an nem végezték el az ál­talános iskola nyolc osztályát és ezzel szemben elenyészően kevés azoknaik a száma, akik továbbtanulásra jelentkeztek. Pedig az üzemnél szép múltra tekinthet vissza a szocialista brigádmozgalom, és a brigá­dokban dolgozóik száma is meg­közelíti a 400 főt. A szocialista munkabrigád cím és oklevél odaítélésénél egyik döntő té­nyező a továbbtanulás válla­lása és teljesítése. A fentebb említett adatokból azonban ar­ra következtethetünk, hogy a címek és oklevelek odaítélésé­nél erre — a szocialista em­bertípus kialakítását célzó fon­tos tényezőre — az üzem tár­sadalmi szervei nem fordítot­tak kellő gondot. A régi meg­szokásból ma is harmadrendű kérdésként kezelik az üzem dolgozói az állami oktatásban való részvételt. Az említett problémák még egy fontos kérdést érintenek vajon ez a passzivitás minden oktatási formával szemben megnyilatkozik-e? — Nem! A szakmai tanfo­lyamokat szívesen látogatják a dolgozók, főleg, ha lőmesteri, vájári vagy segédvájárt tanfo­lyamokról van szó. Hogy mi­ért? Egyszerű a válasz: mert ezek a tanfolyamok anyagi elő­nyöket biztosítanak. Az állami oktatással szem­ben megnyilvánuló bizonyos fokú passzivitás miatt tehát nem minden esetben okolhat­juk azokat, akiknek helye az iskolapadokban lenne. Szüksé­ges, hogy a jövőben a szocia­lista munkabrigád cím és ok­levél odaítélésénél magasabb­ra állítsák a mércét, és szigo­rúan megköveteljék a feltéte­lek teljesítését és ennek egyik sarkalatos pontja éppen az ál­lami oktatásban való részvé­tel. Az utóbbi időben sokan fel­keresték panaszaikkal a sze­mélyzeti irodát, mert lakóhe­lyükön nem szerveznek — ta­lán a jelentkezők csekély szá­rma miatt — dolgozók esti is­koláját. A XII-es akna illeté­kes vezetőire hárul a feladat, hogy ezekre a problémákra valamilyen formában megol­dást találjanak. Laczik János A% irányelv olvasása közben A VAGY FORGALOMRA VALÖ TEKINTETTEL!... IDE TESSZÜK!... nám éltek, sőt időnként visz- szaéltek a vendégj oggal . A kép teljességéért hozzá­teszem, hogy találkoztam Ki- jevben egy lengyel sportoló csoporttal, derék fiúk és lá­nyok voltak, egyszerűek és szerényeik. Tudnak tehát ilye­nek is lenni. Az olaszokkal volt szeren- csém már többször is találkoz­ni, eddig is tetszettek nekem, most aztán Moszkvában vég­képp bekerültek a szíverrfbe. Mi, külföldiek, a szálló lakói egyszerre néztük meg Lenint a Mauzóleumban. Ez , a szovjet emberek kedvessége volt, mert így nem kellett egy egész na­pot sorban állnunk. Már útrakészen állt a cso­port, amikor a taxiból kiszállt két olasz, két hatalmas virág­csokorral. A sor végére álltak, mint ahogy a későnjövőkihöz illik. Mindannyian a sor élére tuszkoltuk őket. Hát bizony ez szégyenszemre egyikőrnknek sem jutott eszébe. Az olaszok mentették meg a külföldiek becsületét. Egyébkén is az olaszokat el­figyeltem, minden tetszett ne­kik, barátságosak voltak, ke­vésbé hangosak, mint otthon, megilletődöttek. Moszkváról azt mondták ne­kem, hogy ez a nép (popullár) s ők agitáltak, hogy itt milyen fejlődés van, s minden milyen szép. Pedig hát van mihez ha- sonlítaniok, Itália igazán szép ország. Rajtam kívül még sok ma­gyar lakott a szállóiban, akik­kel ámulatba ejtettük néha az étterem pincéreit, mert erős, méreg erős paprikát raktunk a káposztalevesbe, az olajbo­gyót pedig kiszedtük belőle. Az egyik éjszaka egy 30 év körüli magyar azt mondta ne­kem a szálloda halijában, hogy segítsek neki, mert elvesztette a brieftasniját. Hol, kérdez­tem tőié. Az étteremre gyana­kodott. Meglehetősen eunuch hangja volt és „kartársamnak” szólí­tott, amin nem tudtam, bosz- szankodjak-e, vagy nevessek. Gyanúja alaposnak bizo­nyult. A kiszolgáló pincér megtalálta az asztalon felej­tett pénztárcát, s most visz- szaadta gazdájának is. Dinike — mert így hívták az illetőt — ott, a pincér előtt sértő mó­don azonnal megszámolta a pénzt, mikor konstatálta, hogy rubeljai hiánytalanul megvan­nak, borravalót akart adni. Csepp tartotta, hogy a lábára nem léptem. S még azt is hozzátette: — Tudja kartársam, ezen­túl egesz más véleménnyel le­szek az oroszokról... Elég olcsóin változtatja ma­ga fiam, a véleményét — vála­szoltam erre, célozva, hogy megértettem őt: a pénztárca előtt isimét más volt a véle­ménye. Ö viszont nem értett meg engem. Az ünnep előestjén Pénteken este már olyan forró volt a hangulat Moszk­vában, hogy egyszerűen nem lehetett az' emberekkel bírni. Ezrein és ezren kószáltak a Vö­rös téren, a közeli utcákban. Már mindenki tudott Nyikola- jevről és Popovicsról mindent. A Pravdát egy nap többször is kiadták, a rádió egész nap erről tájékoztatott. A Vörös tér tulajdonképpen már péntek estére csodálatos szépen ki volt díszítve. Virá- gok, Vosztok makettek, ízléses Vannak, akik még csak az első olvasásnál tartanak, má­sok csak belekukkantanak a hatalmas írásos anyagba, amely az MSZMP Vili. kongresszusának irányelveit rögzíti, de szép számmal találkoztunk olyan emberekkel, akik alapos tanul­mányozás alá vették a párt eme fontos dokumentumát, amely hűen és reálisan értékeli eddigi eredményeinket, hibáinkat és megvalósítható, a nép javát szolgáló feladatokat szab meg az elkövetkezendő évekre. E fontos dokumentum tanulmányozásának első napjai­ban különböző foglalkozású embereket kérdeztünk meg, mi az első benyomásuk, véleményük a Központi Bizottság irány­elveiről, s most ezekből a véleményekből adunk itt közre né­hányat. HORVÁTH \Á\DOR \É, a megyei nőtanács titkára: Soha ilyen aktívan nem vették ki részüket a nők a közéletből szocialista brigád cím viselé­sére. Ezért dolgoznak az erdő- telki, abasári, hatvani női munkacsapatok tagjai, s példá­juk nyomán mind több lesz a társadalmi életben aktívan részt vevő nők száma. Beszélgettünk az irányelvek­ről, különböző foglalkozású és társadalmi rétegekhéz tartozó asszonyokkal, akik különösen annak örülnek, hogy az irány­elvekben rögzítették azokat a szép távlatokat, gazdasági ter­veket, amelyek 20 éven belül megvalósulnak, s amelynek célja könnyebbé tenni a nők munkáját, hogy még nagyobb lehetőségük legyen a tanulásra, művelődésre, a politikai és tár­sadalmi tevékenységre. Szinte fejből sorolták az asszonyok, hogy a következő években mennyi háztartási gépet, s más, munkájukat megkönnyítő esz­közt gyárt az ipar, s ezekben a számokban munkájuk meg­becsülését látják és készek dol­gozni a tervek megvalósításá­ért. ZOLEI HAVID, a hatvani járási tanács vb osstályvezetője: Az irányelvek szellemében végezzük munkánkat politikai érettségük az utóbb években, ennek egyik megnyil vánulása, hogy egymás utár alakulnak női munkacsapatok brigádok a termelőszövetkezet, ben is, hogy munkájukkal, mű­veltségük növelésével, példa­mutató emberi magatartásuk­kal bizonyítsák be, méltóak i örömmel olvastam az MSZMP Központi Bizottságá- • nak irányelveiben a nők meg- 1 becsüléséről, növekvő társa- ; dalmi szerepéről írt sorokat. A valóságot tükrözik ezek a megállapítások. Megyénkben is mind jobban és soha nem látott mértékben veszik ki a nők részüket a politikai és közéleti munkából, az irányel­vek szavai szerint „helytáll­nak a termelésben, a közokta­tásban, az egészségvédelem­ben, kiemelkedő szerepet ját­szanak az új nemzedék neve­lésében”. Ezek a megállapítások kü­lönösen azóta érvényesek a Heves megyei asszonyokra, amióta a nagyüzemi gazdasági forma lett uralkodó, azóta a parasztasszonyok szerepe hi­hetetlenül nagyot nőtt a ter­melésben és a társadalmi élet­ben. Igen sok szövetkezetben nők végzik a munka zömét, s mind nagyobb részt kapnak a szö­vetkezet irányításában is. Me- gyeszerte több mint ezer női munkacsapat-vezető szervezi, irányítja az asszonyokat, s kö­zülük mintegy 400-an képvise­lik a nőket a termelőszövetke­zet vezetésében. Mind kevesebb esetben for­dul elő, hogy a nők nem kap­ják meg' társadalmi szerepük­höz méltó megbecsülést, jogo­kat, holott erre munkájukkal nagyon is rászolgáltak. A Központi Bizottság irány­elvei reális megállapításokat tartalmaznak a nők növekvő társadalmi szerepével, politi­kai érdeklődésével kapcsolat­ban is. Hosszú lenne felsorolni, mennyi fontos poszton állnak női vezetők a megyében, mennyit nőtt szakképzettségük, Az MSZMP Központi Bi­zottságának kongresszusi irányelvei mélyrehatóan elem­zik kül- és belpolitikánk, gaz­dasági fejlődésünk és társa­dalmi rendünk eddigi eredmé­nyeit és megszabják további feladatainkat. Mint államigaz­gatási dolgozót a sok fontos nemzetközi, politikai és gaz­dasági kérdések mellett a ta­nácsok mint választott ál­lamhatalmi szervek, további feladataival kapcsolatos meg­állapítások, ragadták meg leg­inkább figyelmemet. A Központi Bizottság az irányelvekben megszabja, hogy „a tanácsok a lakosságot közvetlenül érintő kérdéseket a lakosság közvetlen részvéte­lével döntsék el”. Ez a demok­rácia teljesebbé tételét, a tö­megek iránt való mélységes bizalmat, a dolgozóknak az államigazgatásba való széles­körű bekapcsolódását jelenti. Ennek megfelelően irányt mu­tat további munkánkhoz és igazolja azoknak a községi ta­nácsoknak, vagy felsőbb szin­tű tanácsoknak a jó munká­ját, amelyek eddig is bátran támaszkodtak a dolgozók kez­deményezéseire. A mi járá­sunk területén is még nagyobb tevékenységi kört kívánunk a továbbiak során biztosítani az államigazgatási munkában a tanácsok állandó bizottsá­gainak, azok aktíváinak és az egyszerű embereknek. Idősze­rűnek látszik, hogy nagyobb fontosságú kérdések eldönté­sénél falugyűléseken alakuljon ki az egységes álláspont és az ennek alapján született hatá­rozat végrehajtásában egy-egy közösség teljes egészében ki­vegye a részét. Pártunk Központi Bizottsá­gának irányelvei ismételten hangsúlyozzák, hogy a szocia­lizmust építeni, és felépíteni a kommunista társadalmat csak a dolgozó tömegekkel együtt, pártunk vezetésével le­het. Ennek szellemében akar­juk mi is végezni munkánkat. baLogh f. andras egerboesi KiSZ-titkár: Bízunk benne, hogy sikerrel megvalósítjuk az irányelv-szabta feladatokat Községünkben a KlSZ-szer- vezet eddig is mind nagyobb részét vonta be a fiataloknak a szervezeti életbe, a társadalmi és kulturális munkába, de az irányelvet olvasva, úgy érez­zük, lehetőségeinkhez képest nem tettünk még meg mindent a falu ifjúságának összefogá­sáért, neveléséért. Végleges és csalhatatlan ter­veink még nincsenek, de né­hány elképzelést, jó ötletet már rögzítettünk az irányelv olva­sása után. A falu fiatalságának nagy része az iparban dolgozik s rájuk lehet számítani, hiszen Balogh Ortó Antal, Szecskó Ist­ván, s még jó néhányan, kü­lönböző szocialista brigádok­ban tevékenykednek, itthon is segítenek a fiatalok nevelésé­ben. Sokat várunk az ifjúsági akadémiáktól is, amelyre eddig már 34-en jelentkeztek. Ennek az oktatási formának eddig is nagy szerep« volt a fiatalok 30 méteren tolta m; a gép Szombaton reggel a Hort- Csány vasútállomáson szeren­csés kimenetelű közlekedési baleset történt. A MÉK hely­beli felvásárló telep vezetője azt az utasítást adta Kerekes László gyöngyösi gépkocsiveze­tőnek, hogy kocsijával álljon a raktár vasúti sínek felőli olda­lára, ahol üres ládákkal rakják majd meg. Kerekes László ko­mijával csak úgy tudta végre- rajtani az utasítást, hogy a te- rerautó első kerekével ráhaj- Ott a vasúti sínekre. Amikor íátramenetre kapcsolt, a gép­■ politikai nevelésében, s az idei i előadás-sorozatot úgy szeret- . nénk megszervezni, hogy még jobban segítse napi feladataink : megoldását. A fiatalok örömmel fogadták ; az irányelveknek azon meg- ’ állapításait, amelyek elisme­rően beszélnek munkájukról, saját hasznos tevékenységük elismerését is látják ebben. A ’ dicséretre az egerboesi fiatalok is rászolgálnak, hiszen segítet- . tek a termelőszövetkezeteknek a megdőlt búza learatásában, társadalmi munkában rendez­ték, szépítették a tanácsháza környékét, víztelenítették a futballpályát, s emellett kultu­rális munkában is szép ered­ményt értek el, csak sportéle­tünk gyengélkedik még, s ezen feltétlenül segíteni akarunk. Reméljük, hogy a Központi Bizottság elvei alapján tovább tudjuk javítani munkánkat és sikerrel megvalósítjuk az irány­elv-szabta feladatokat. iga előtt a tehervonat kocsit kocsi motorja leállt. E pilla­natban tűnt fel a kanyarban a közeledő 461/d sz. tehervonat. A tehervonat mozdonya — bár a mozdonyvezető erőteljesen fé­kezett — elkapta a tehergép>- kocsit és mintegy 30 méteren át maga előtt tolta. Szerencsés véletlen folytán sérülés nem történt és az anyagi kár sem jelentős. A baleset mindenesetre ta­nulságul szolgálhat a szabályo­kat megszegő gépkocsivezetők részére; dekorációk és zászlók. A dísz-! század főpróbát tartott. A ze-; nekar indulókat játszott. Csodálatos dolog a hazasze-l retet, s úgy éreztem, bárme-; lyik embert most itt megkér-; deznék, beleülne-e a Vosztok. 5-be, gondolkodás nélkül; örömmel megtenné. S ha ott; engem kérdezitek volna meg,- én is azt mondtam volna: dal! De hát senki sem kérdezett,; s volt ennél egy nagyobb baj- is: péntek éjjel 12-kor vonat-! ra kellett szállnom. ; Amikor bandukoltam az ál-; lomás felé, láttam, hogy a Vö­rös térre vezető utcákon nem hogy fogyott volna, de még inkább nőtt a nép. Éjjel fél 12 volt, s már sorba álltak az em­berek a holnapi nagy esemény­hez. Ezzel aztán meg is vi­gasztaltam magam. Hiszen úgy sem fértem volna oda. Bár a vonaton, amikor a rá­diót hallgattam, volt olyan ér­zésem (amely kimondottan az irigységre emlékeztet), hogy még azok is jobban jártak, akik most otthon, Magyaror­szágon láthatják televízióiban az űrpilóták fogadását. Ebből az érzésből valamit feledtetett^ az az ötéves orosz kisfiú, aki jelvényt cserélt velem, s rend­kívüli komoly arccal mondta- a vonat folyosóján, az egyik; jelvényre mutatva, hogy ez: Lev Tolsztoj, piszotyar. — Piszotyar, író — mondtam- — a bácsi iis nagyon szereti.! Ezzel aztán teljesen miegnyu-; godott, s amint észrevettem,- barátjává fogadott. ! Suba Andor i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom