Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

4 NEPCJSAG 1963. július 12-, csütörtök Jó az öreg a háznál Közismert dolog, hogy a fia­talabbak nem szívesen dolgoz­nak együtt az öregekkel, mert úgy vélik, a fáradtabb kezek nem mozognak olyan serényen, nerá tudlak lépést tartani. Így volt ez a hatvani Lenin Tsz egyik üzemegységében is. Ki­nézték maguk közül az idősebb asszonyokat, míg az egyik kis­lány — dicséretére válik — ma­ga kpré gyűjtötte az idősebbe­ket es megalakította a munka­csapatot. Az öregek szépen, ko­mótosan dolgoztak, — nem siet­tek, de nem is fáradtak ki olyan hamar. Szinte észre sem vették, és a fiatalok egy nap arra ébredtek, hogy lefőzte őket az idősebb korosztály. Előbb tartanak majd minden munkában. Tanulság: jó azért még az öreg is a háznál! — d.— — AZ EGRI FINOMSZE- RELVÉNYGYARBAN a dol­gozók szép vállalás teljesíté­séi1® tettek felajánlást. Ti ezer normaórát takarítanak meg a kongresszusi munka- verseny során, amely a ter­melékenység emelését és az önköltségi mutatók csökken­tését segíti elő. — VASUTASOK Szakszer­vezetének Heves megyei Bi­zottsága határozatot fogadott el arról, hogy különböző szol­gálati helyeken dolgozó vas­utasok — 135 fő — részére szervezett tanfolyamot indít, amelyen a munkavédelemmel kapcsolatos tudnivalókat is­mertetik meg a munkavédel­mi aktívákkal. S ugyanakkor még ebben az évben egyhetes, bentlakásos tanfolyamot is in­dítanak a munkavédelmi fel­ügyelők részére. — A HATVANI Villamos Vonalfelügyelőségen hasz­nos tevékenységet folytatnak a munkavédelmi őrök. A vo­nalfelügyelőség minden csa­patánál van munkavédelmi őr, aki a felsővezetéki kar­bantartó . munkáknál a bal­eseti óvórendszabályok ma­radéktalan betartására ügyel. — AZ OLTVÁNY szőlővessző készítésének, különösen Nagy­fádén és Abosdr környékén vannak hagyományát A nagy kereslet miatt azonban ebben az évben az Eger környéki szö­vetkezetek is telepítettek olt­ványokat. A legutóbbi összesí­tés szerint kétmillióra tehető az Eger környékén telepített oltványok száma, ™ 4 AA O S O GLx * ^ Noszvajon este 8 órakon: Gyertyafénykeringő Erdőkövesden este 8 órakor: Egy pohár víz QfejrrapolcglffiS BÁN IMRE: Ä barokk ízléses kiállítási kis kötetet adott közre a Gondolat Kiadó a barokkról, kiváló irodalom- történészünk, Bán Imre gondo­zásában. Régen várt és óhajtott vállalkozás ez, hisz az utóbbi évek folyamán — ilyen igény­nyel — senki sem foglalkozott e sokat vitatott, de kétségtele­nül nagy alkotásokat létrehozó stílusirányzattal. A közelmúlt magyar szakirodalma ugyan már e téren is jelentős eredmé­nyeket produkált (Klaniczay Tibor, Bán Imre, Angyal End­re tanulmányaira, összefogla­lóira gondolunk), ez azonban csak egy szűkebb kör számára válhatott ismertté. A tudomá­nyos ismeretterjesztés és nép­szerűsítés igényével eddig leg­feljebb csak a képzőművészeti vonatkozású munkák léptek fel. Ezek azonban vajmi keve­set foglalkoznak a barokk mű­vészet általános elvi, esztétikai, még kevésbé irodalomtörténeti vonatkozásaival. Ezt a hiányos­ságot hivatott pótolni Bán Im­re most megjelent kitűnő kis kötete, amely egy magvas be­vezető tanulmány kíséretében ad ízelítőt a barokk legkivá­lóbb írásos emlékeiből. A bevezető tanulmány ■— amely voltaképp a szemelvény­anyag olvasásához szánt kalauz — három részből áll. Az első fejezet a barokk fogalmának eredetéről, valamint a foga­lom-fejlődés történetéről ad át­tekintést, elsődlegesen a kép­zőművészetet tartva szem előtt. Á második az „irodalmi ba­rokk” kérdéseit taglalja, lé- nyegremutatóan ismertetve a kérdés legkiválóbb szaktudá­sainak nézeteit, véleményét Fritz Struchtől a legújabbakig (Jean Rousset, Helmut Hatz­feld, Marcel Raymond). A har­madik fejezet közvetlenül a kötet szemelvényanyagának ta­nulmányozásához és megérté­séhez ad segítséget. A szemelvények egyébként — mint arra a szerkesztő be­vezető tanulmánya is rámutat — a „barokk irodalomelmélet” köréből valók, s három főbb téma köré csoportosulnak: 1. A költészet lényege ‘és célja. 2. A műfajok elmélete. 3. A költői stílus ékességei. A barokk költészet lényegé­ről és céljáról olyan szerzők vélekedését olvashatjuk, mint Francesco Robortello, Ciambat- tista Marino, Martin Opitz, stb; a műfaj elmélet kérdéseiről a legavatottabbak, egy Torquato Tasso, egy Pierre de Ronsard vallanak; a költői stílus ékes­ségeiről pedig — egyebek kö­zött — Pietro Vettori, Lodovico Castelvetro, Alessandro Tas­son!, stb. írásait olvashatjuk a kötetben. Külön érdekessége és értéke a kötetnek a Függelék című rész, amely most már (a művé­szi elvek bemutatása után) a barokk irodalom remekeiből ad ízelítőt. Megtaláljuk itt a spanyol barokk kiváló képvise­lőjének, Luis de Gongoray Ar- gotenek (1561—1627) szépen csengő szonettjét (Míg hiába süt c.), Marino Adonisának né­hány strófáját éppúgy, mint a magyar barokk reprezentatív képviselőinek (Pázmány Péter, Zrínyi. Miklós, Gyöngyösi Ist­ván) írásait, helyesebben azok egy-egy részletét. A kötetet alapos jegyzet­apparátus és bibliográfia egé­szíti ki, s bőséges, illusztráció­nak szánt képanyag. Örömmel fedeztünk fel közöttük néhány szép, az egri barokk művésze­tet bemutató darabot is. Ezért ajánljuk hát külön minden kedves olvasónak ezt a gondo­san szerkesztett, szép kivitele­zésű kis kötetet, hisz bárkinek jó kalauz lehet az egri barokk emlékek alapos megismerésé­ben is. Lőkös István Wxptár 1962. JÚLIUS 12., CSÜTÖRTÖK: IZABELLA 25 évvel ezelőtt, 1937. július 12-én halt hősi halált a spanyol szabad­ságharcban, a Nemzetközi Brigád egyik zászlóalj parancsnokaként, HEVESI ÁKOS, kiváló mezőgaz­dász, aki a Tanácsköztársaság idején a termelőszövetkezetek megalapításának tervét kidolgozta. Az imperialista csapatok támadá­sakor fegyverrel védte a tanács­hatalmat. A fehérterror idején le­tartóztatták, majd 10 évi fegy- házra ítélték. A fogolycsere révén a Szovjetunióba került, a Paraszt- internacionáléban, majd a Nem­zetközi Agrártudományi Intézet­ben dolgozott. 1936 nyarán a spa­nyol nép szabadságharcában való részvételre jelentkezett. e napon halt meg NYIKOLAJ demokrata költő és publicista. A cári rendszert hevesen bíráló cikkei miatt emigrálnia kellett. Angliában részt vett a Szabad Orosz Nyomda megalakításában és kezdeményezésére indult meg a Kolokol (Harang) című lap, melynek hasábjain a parasztság felszabadításáért küzdött, a cá­rizmust ostorozta, de emellett a nyugati társadalmát is élesen bírálta. A Zemlja I. Volja (Föld és Akarat) nevű forradalmi szervezet egyik megalapítója volt. Hevesi Ákos 85 évvel ezelőtt, 1877-ben OGARJOV orosz forradalmi EGRI VÖRÖS CSILLAG Az éjszakai vonat EGRI KERTMOZI A vád tanúja GYÖNGYÖSI PUSKIN A boldogság országa GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Halászlegény frakkban HATVANI VÖRÖS CSILLAG A világ minden aranya HATVANI KOSSUTH Házasságból elégséges Rádiósxínhás Világítótorony Györgye Lebovics rádséfátéka FILM; Az éjszakai vonat A film sok érdekes gondolatot vet fel Ka- walercnvicz díjnyertes lengyel filmje, amelyet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutat be július 12—15-ig és a gyöngyösi Puskin július 19—22-ig. IRTA: ONODVARI A lágerban sok könnyűvé­rű nőoske élt. Néhánytikat Budapestről ismerte, másokkal „páciensei” ismertették össze. Utálta őket, de voltak köztük olyanok, akiket szívből, őszin­tén sajnált. Tiizenhat-tizen- nyolcéves lánykák, akik ártat­lan. mohósággal, tarka délibá­bot kergetve szaladtak át a határon, s mindjárt az első kilométerkőnél kincset, va>- gyont reméltek és később a kétségbeesés, a számkivetett- ség csakhamar egy kéjre éhes férfi karjaiba vetette legtöbb­jüket. Ezeket sajnálta, s ami­kor kétségbeesve hozzá for­dultak, segített rajtuk.. Ilyenkor úgy érezte, hogy jót tett. De magános vándorlásai során gyakran talákozott olyanokkal is, akik szerelem­re felkészülve leskelődtek a barakkok sarkánál: Soha nem törődött velük, legfeljebb csak annyiban, hogy eszébe jutott*, előbb-utőbb ezek is hozzá ke­rülnek... Mint ahogyan megve­téssel, megcsömörlött undorral nézte azokat a f iatal és idős embereket, akik kalanidéhesen kopogtattak a női barakkok ablakán, vagy órákig ácsorog- tak a kantin sarkánál. Vissza­taszítóinak képzelte minden más férfiban a vágyakozást.: Elképzete őket hevülésük pillanataiban és nevetett csú­nyaságukon. S most? Amikor Elzát megismerte, csókjára vágyott: szüntelen a lány ké­pe lebegett szemei előtt, szór rakozottá vált, iS hogy a lány látogatásai hosszú időre ékna- ra<Jtiak, féktelen féltékenység lett rajta úrrá. Már tavaszodat!. Lassan el­fogytak a láger lakói is. El­szegődtek Nyugat-Európa ál­lamaiba, másokat meg elvit­tek az óceánon túlra induló hajók. Horváth még mindig állás nélkül kilinlcsélt,' s mind­jobban hatalmába kerítette az elkeseredés, amikor egy este váratlan esemény történt. • Megzörgették a férfi barakk ajtaját i Felült az ágyon, álmosan dörzsölte szemét A zörgetés erőteljesebben megismétlődött. — Doktor úr, jöjjön azon­nal) Iagatottan nyitott ajtót — Mi történt? Csapzoithaijú, fiatal lány to­porgott odakint. Dideregve húzta szorosabbra magán a hazuról hozott tweed kabátot Horváth megismerte: Gondos Eszternek hívták. Ezt a lányt is ismerte a karácsonyi ün­nepélyről. Nem volt több ti­zenihat évesnél: kékre-lilára fagyva ácsorgott az ajtó előtt, szemében félelemi, rettegés ült — Segítsen, doktor űri A barátnőm eszméletlenül fek­szik az ágyon. Félrebeszél. Most vettük észre és... — Mindjárt jövök! — kiál­totta és becsapta a kétségbe­esett lány orra előtt ae ajtót. Miközben ruháit magára kapkodta, kellemes zsibbadt­ság örnött szét testén. Magára talált, feloldódott fásultságá­ból, olyan izgalommal rendez­kedett, mint valaha;.: régen, amikor első betegéhez készült. Odakint sürgették: — Doktor úr!... — Jövök mér! A VII-es számú női barak­kot hepe-hupás grund válasz­totta el a férfi lakóházaktól. Végig futva tették meg az utat. Amerre elhaladtak, min­denfelé izgatott, kíváncsi ar­cok kísérték. Horváth doktor­nak és Gondos Eszternek na­gyon hosszú volt az út. Mind­ketten ugyanazért aggódtak, de nem ugyanazon érzéssel! Gondos Eszter a barátnőjéért aggódott — az emberért! Hor­váth doktor aggodalmába egyéni önzés vegyült: a bete­get akarta látni mielőbb, az eszközt, amely közelebb hozza őt tervei megvalósulásához. Igen: ha voltak is néha őszin­te pillanatai, erre soha nem jött rá! Talán eszébe sem ju­tott, hogy élete valamennyi kellemetlensége abból szárma­zott eddig is, hogy a hozzáfor­duló betegben nem az embert nézte, hanem az — eszközt... mint ahogy eszközzé minősült a törtető, karrierista orvos előtt a nickelsdorfi láger sze­rencsétlen lakója is. Az eszméletlen lány a ba­rakk sarkában feküdt. Hor­váth az ágya fölé hajolt, hoz­záértő szeme néhány pillanat alatt megállapította a diagnó­zist: — Gyógyszermérgezés. Felegyenesedett, tekintetét vegighordozta a köréje sereg­lett riadtarcú lányokon. — Fel kell tömi az orvosi rendelőt! Közben odaértek a férfiba­rakk lakói is. Az orvos ki pa­rancsolta őket a helyiségből. Valaki bes'zólította a szolgála­tos rendőrt. Segítségével egy diósgyőri lakatos boszorká­nyos gyorsasággal kinyitotta az orvosi rendelő ajtajúit. Az eszméletlen lányt pokrócba bugyolálva vitték át. Lázró­zsák égtek az arcán, keze er­nyedten hullott alá. Az izga­tott kis csoport ide is követte, egymás hegyén-hátán ágaskod­tak, leskelődtek be az abla­kon, de az prvos összehúzta előttük a zöld függönyt. Felszabadultan, otthonosan mozgott a fehérre meszelt fa­lak, lakkozott bútorok, steri­len csillogó műszerek között. Gondolatban bocsánatot kért mindazoktól, akiket hányatott- ságáért, számki ve tettségéért eddig okolt. Boldog volt Boldogabb,, mint- a gyerek, akinek elen­gedték a ve­rést, azon vet­te észre magát, hogy fütyöré- szik, s hirtelen elhallgatott. A beteg lányka fölé hajolt Percekig vizs­gálta a szemét, az arcát, tapo­gatta a pulzu­sát, megtapo­gatta még a koponyája formá­ját és dudorodásait is. Senkit nem engedett be a rendelőbe. Amíg a gyomoi-rriosáshoz ké­szült, folyton az a göndolat járt a fejében, hogy szívesen odaadna az életéből néhány évet, ha sikerülne a betegei eszméletre téríteni. (Folytatjuk.) emberség parancsa. S mire idáig jut a két egymással viaskodó, egymásnak csak el­lentmondó, de egyformán cse­lekvő ember szócsatája és sorsvállalása, nem rémít a tenger mindent tépni kívánó robaj lása, az sem, hogy a par­ton, a viszonylag békés sors­ban gyáván meghúzódva alud­ni mennek a pipogyábbak és legkevésbé az, hogy önként vállalták ezt az ésszel felmér­hető őrültséget, mert vannak pillanatok, amikor a mértéket nem az ész, de valami belső hit szabja meg és azt kell kö­vetni minden veszéllyel szem­ben. Izgalmas téma, érdekes fel­dolgozásban ez a játék. Nem véletlen, hogy mindenütt si­kere van. Bessenyei Ferenc és Kállai Ferenc, a jellemükből adódóan egymás ellentétét játszva a hang erejével kitű­nően oldották meg a viasko- dás negyvenperces menetét. Szokolay Sándor zenéje érzel­mileg jól motiválta a harc hullámzását. Sütő Irén beve­zető mondatai légkört terem­tettek. Varga Géza rendezése a két kitűnő színészt gazdasá­gosan használta árnyalt hatá­sok elérésére. Az átdolgozó Csukás Istvánt a világosan . szerkesztett drámai megoldá­sokért kell dicsérni: töretlen ívben emelkedett a krízis a . katharzis felé. Györgye Lebovics nevét pe­dig meg kell jegyeznünk. Ki­tűnő író. Farkas András gyújtják fel a fényt? Miért mondja a hitetlen, hogy nem hisz, amikor nyilvánvaló, hogy — ha szavában nem is —, de tettében vakon bízott? Miéri van az, hogy ... stb. A tenger zúgása, a harsogás szóalakzatokká, értelmes, em- berszokta formációkká alakul­nak a fülben és inkább az agy­ban, amely az elemekhez valc lebocsáttatás nehéz perceiber minden rejtélyre magyarázatoi keres. Az éjszaka, a halott öreg társasága és a civilizációtó: való elszakadás minden kér­dést feldob a két számkivetett nek, míg végül eliankadnak álmokra gondolnak és tettekre amik éppúgy lehetetlenek, min az, amit ők vállaltak. Olyar 'hidat tervezett gyerekkorába! az egyik, amelyik minden hul­lámok felett átível. A másít kékre festené most is házikóju­kat és piros cserepekkel fedn< be annak tetejét. És orvossá­got találnának fel, hogy ne le gyen betegség és nyomorúság Ha innen elszabadulnak, min den nagyszerű vállalkozásnál értelme lenne, de hát így é: itt? És jön egy hajó, aminek je leznek, pedig fogadalmuk, hog; nem használják a világítóto rony fényét, ha az öreg őrre baj van. És jeleznek, mert < világítótoronynak az a rendel tetése, hogy világítson, az em bemek meg az, hogy megtcgy, kötelességét, még altkor is, hi közben ostobának és nyomo rultnak is érzi magát. Mert ez az élet és ez á Dicséretes dolog, hogy a Ma­gyar Rádió hazai szerzők után, most már másod ízben vállal­kozik a közelmúltban szomszéd népek alkotásainak bemutatá­sára. A Világítótorony, Györ­gye Lebovics munkája egyetlen izgalmas és fordulatos párbe­széd, a helyzetet az író szug- gesztív eszközökkel teremti, a két egymással és önmagával vívódó embert lelke mélyéig „kifordítja” előttünk, mint a fáradt vándor a viseltes tarisz­nyát és mi úgy nézünk a két önként vállalt sorsra, mintha elátkozottak lennének, pedig... A világítótoronyban napok éta nincsenek fényjelzések; mert az öreg őr nem tudja el­látni feladatát. A parton élők ismerik a veszélyt, amely a fényjelzések elmaradása miatt beköszöntött. Elhangzik a kér­dés: ki megy önként a világí­tótoronyba, megnézni az öreget és vállalni a hiba helyrehozá­sát. Jelentkezik önként egy és nem nagy késéssel még egy férfi. Orvosságot visznek ,a csónakban, de a csónakot ösz- szetöri a napok óta dühöngő vihar; a két férfi csak az éle­tét menti a világítótoronyba és az orvosságot az öreg részére. Az öreg őrt halva találják. A vihar tovább tombol. Nincs visszaút. A fekete éjszaka, a tenger morajlásában szoronga­tó egyedüllét, az ólomsúlyként nehezedő idő felpattantja a két férfiban a kérdések sorát: Miért van igaza a gyávának, amikor vihar jöttén aludni megy? Mi­ért jönnének értük, ha nem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom