Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

1962. július 12., csütörtök NÉPÚJSÁG 8 Egy látogatás tövisei Tizenhatodszor járt az el­múlt hátén Adenauer Francia- országban. Szemben azonban korábbi villámlátogatásaival, vidéki kastélyokban tartott bizalmas megbeszéléseivel, a nyugatnémet kancellár most először tett körutat államfő­nek kijáró keretek között. Gá­lafogadást rendeztek, amelyen Becsületrenddel tüntették ki; nem hagytak ki semmit a pro- tokol seokott' listájából; Párizs zászlódíszt öltött — jóllehet, az autóbuszokat és a metró­állomásokat a közlekedési al­kalmazottak nem voltak haj­landók fellobogózni. A kancel­lár ezúttal nem a nyugatné­met nagykövetség palotájának lakója volt, hanem a külügy­minisztérium királyi lakosztá­lyát foglalta el, s mivel közis­merten antinikotinista, az ösz- szes hamutartókat pompázó rózsákkal teli vázákkal cserél­ték fel. A franciák mégsem rózsa­kancellárnak látták a vendé­get — ahogyan néhány jobb­oldali túlzott buzgalmában el­nevezte —, hanem a látogatás veszélyes tövisei miatt aggód­tak. Az egyeduralkodók kéz­fogása nem a hirdetett fran­cia—német megbékélést szol­gálta, hanem ellenkezőleg, mindkét nép és egész Európa békéje ellen történt. És, ha vasárnap, a látogatás végén, Reims közelében egy ütemre csattantak a francia hadsereg és a Bundeswehr felvonuló egységeinek bakancsai, ez szinte jelképes záróakkord le­hetett. i. A De Gaulle—Adenauer találkozó ugyanis jelentős mértékben katonai kérdések­kel foglalkozott. Hírek szerint újabb nyugatnémet egységek érkeznek Franciaországba, a bonni hadsereg újabb támasz­pontokat kap, sőt, felvetődött a két ország közös vezérkará­nak terve is. A militarista tö­rekvések összeegyeztetése azonban nem maradt meg egyszerűen a „hagyományos keretek” között. Fran­ciaország önálló atom-ütőerő­vel kíván rendelkezni, s ezt a jelszót most, bizonyos , mérték ben módosította,.. mert a kan­cellár és a tábornok tárgyalá­sai során az „önálló európai atom-ütőerő” megteremtésé­nek szükségességéről beszél­tek. Ez tulajdonképpen olyan csereüzletet takar, hogy Pá­rizs az atomfelf egy vérzés meg­gyorsítására igénybe venné a nyugatnémet hadipotenciált, Bonn viszont részesülne az atomfegyverek közös ellenőr­zésében. Ezek a tervek min­denekelőtt a hidegháború fo­kozására irányulnak, és vég­rehajtásuk növelné a feszült­séget. Ugyanakkor saját at­lanti szövetségeseik szándékát is kereszteznék vele, hiszen az Egyesült Államok változatla­nul saját kezében kívánja tudni a nyugat atom-kulcsát. 2. A politikai tanácskozáso­kat illetően az európai egység állt a középpontban. Termé­szetesen „Kis-Európáról” van szó, hogy az Európai Közös' Piac hat országa hogyan mű­ködjék együtt a gazdasági, tö­mörítés után más területeken is. Nyugat-Németország is, Franciaország is, mint a „ha­tok” két legerősebbje, szeret­né szorosabbra fűzni kapcso­latait a gyengébb partnerek­kel. Egy eítrópai unió formái­ban mér nem értenek egyet. Bonn a fokozatos egybeolva­dás mellett van, Párizs viszont a „hazák Európáját” kívánná, egy olyan laza szövetséget, amely saját vezetőszerepét biztosítja. A tárgyalások alap­ján úgy tűnik, hogy Adenau­er bizonyos mértékig magáévá tette De Gaulle álláspontját — nyilván más vonalon adott francia engedmények fejében. A párizsi találkozó után ezért sürgős kísérletek várhatók az európai politikai unió létreho­zására. A sietséget főként az okozza, hogy Angliának szán­dékában áll csatlakozni a Kö­zös Piachoz. De Gaulle jó- előre biztosítani akarja a meg­felelő francia szerepet a Kö­zös Piacon és a tervezett unióban. Tető alá akarják azt hozni, még az angol csat­lakozás előtt, hogy Nagy-Bri- tanniát kész helyzet elé állít­hassák. A New York Herald Tribune szerint Adenauer és De Gaulle tárgyalásainak olyan titkos záradéka van, hogy lehetőleg két évig elodázz zák Anglia felvételét a Közös Piac tagjai közé. Megint a ket­tősség: az uhió-tervek egy­szerre irányulnak az enyhülési és aa angol szövetséges ellen... Adenauer királyi lakosztá­lyában, rózsái között interjút adott a nyugatnémet rádió­nak, s ebben nehezményezte, hogy a két ország viszonyáva! kapcsolatban a rosszemlékű tengely kifejezést használják. Ez azonban nem változtatott a tényeken, és szinte minden kommentár a hét főváros ten­gelyéről beszél. Van aki Pá­rizs.—B.ann tengelyről és van. aki Bonn.—Párizs tengelyről. S ezúttal r.em egyszerű sor­rendről van szó, hanem a lé­nyegről. A tengely két tagját ugyanis összefűzik a közös tö­rekvések, de a kulisszák mö­gött késhegyig menő harcot folytatnak egymással, ki kény­szerítse a másikra saját aka­ratát. A tengely repedései termé­szetesen nem feledtetik ve­szélyességét. Azért váltotta ki az Adenauer-látogatás a fran­cia hazafiak tüntetés-soroza­tát. A párizsi városházán hátat fordítottak a haladó tanácso­sok, amikor körutat tett Pá­rizsban, a koncentrációs tábo­rok egykori lakói gyülekeztek a Notre Dame-ban, az Isme­retlen Deportált kriptája előtt. Mindenütt felhangzott az „Oradour”-kiáltás, talán a leg­hangosabban Bordeauxban, amely mindössze száz kilomé­terre van a németek által el­pusztított városkától. A fran­ciák jól tudják ugyanis, hogy Lammerding SS-tábornok, aki Oradour felégetésére a paran­csot adta, ma nyugdíjat élvez a bonni államban, s amikor néhány beosztottját mégis bí­róság elé állították, éppen dr. Max Adenauer, a kancellár unokaöccse volt a védőjük. Ezért volt olyan sokatmondó, amikor a kancellár Párizstól Bordeauxig e város-névvel ta­lálta szemben magát. A párizsi találkozó nem ho­zott és nem hozhatott semmi­féle megbékélést, hanem ola­jat öntött a tűzre. Veszélyes terveket kovácsoltak, de a visszhangból ítélve —, hogy stílusosak legyünk — megva­lósításuk nem lesz könnyű, útjuk nem lesz rózsákkal sze­gélyezve ... Réti Ervin Negyven év után Negyven év nehezen kimond­ható, ha emberi életről van szó, hiszen ez alatt az idő alatt új embertípus születhet, meg­halnak az idősebbek, merőben más emberek népesíthetik be a világot. S most negyvenéves találko­zót ünnepel huszonhét régi eg­ri diák ... Negyven évvel ezelőtt az ősi iskolavárosból, Egerből indul­tak el nagy reményekkel és nagy-nagy akarással, hogy a felszedett tudást kamatoztatva, elérjék a zenitet, amire vágy­tak. A negyven öreg diákból öt már meghalt, s minden igye­kezetük arra irányult a szerve­zőknek, hogy összejöjjenek azok, akik élnek. Huszonheten ültek be a régi iskola öreg padjaiba, röviden elmondot­ták, ki mire vitte, kit hová so­rolt be az élet. Elgondolkodva hallgatták egymás beszámoló­ját, s a gondolatok kergetve egymást, a mában találkoztak Hiányzott a gyerekek zsiva­ja a találkozóról. De már ré­gen volt, amikor láskezüket apjuk kezébe fűzve tekinthet­tek a világba. Ma már mind a saját maga útját járja, s itt csak a régi diákok jöttek ösz- sze. Dr. Besznyák István, mint a találkozó egyik szervezője, meghatottan néz végig a haj­dani virgonc gimnazistákon, akiknek diákcsinyeken járt az esze, s ma már töpreng, vajon jól csinálta-e? Vajon megtet- te-e, amit az akkori tanárok, s a mai élet tőlük várt? Orvosok, gyógyszerészek, mérnökök és munkások lettek a negyvenekből. 15 most, eny- nyi év után, mintha az öregség a gyermekkor boldog együvé tartozását teremtette volna meg, úgy fogadták meg egy­másnak: — öt év múlva újra itt ta­lálkozunk! öt év múlva újra együtt leszünk! Mintha el akarnák heseget- ni a hatvan esztendőt, az egy­re közeledő végleges öregséget, egy bizakodó hang csendül a találkozóba: — Nekünk is kijutott a nyu­galomból, és bízom benne, hogy öt év múlva talán még sokkal frisebbek leszünk, mint ma! (á) Eger belvárosának egyik közismert ~ útvonala a Csiky Sándor utca. Naponta talán több ezren végigmennek raj­ta, az itt átfutó járművek szá­ma rohamosan emelkedik — megérdemli tehát, hogy „Egri utcák — utcanevek” — ismer-, tetés-sorozatunkban vele is foglalkozzunk. Az útvonal jelentősége egy­két évszázaddal ezelőtt ko­rántsem volt akkora, mint mostanában. A kicsi utca alig Vezetett egy-két házhoz és csak a mai Tündérpartig tar­tott. Itt húzódott ugyanis a középkori városfal — ezen túl pedig már csak szőlők zöldell­tek az emelkedő dombolda­lon. Még kaput is valószínű­leg csak a XVIII. század kö­zepén nyitottak itt az említett Városfalban —, amikor ezen a környéken kialakult a Felső- Károlyváros — akkori hivata­los nevén „Nova Civitas Caro­lina” — új városnegyed. A mintegy 650 méter hosszú Csiky Sándor utcánál az elté­pő beépítési módok mutatják legjobban az egyes szakaszok keletkezési korát. A Tündér­parttól, illetve Beloiannisz út­ijától lefelé eső rész zegzugos, rendezetlen vonala igazolja az előbb már említett középkori eredetet. Ettől eltérően a felső Utcarészeknél a szemben futó két házsor párhuzamos, az ut­ca itt sokkal szélesebb is: nem kétséges, hogy erre már szer­vezettebben és később épít­keztek. A város- és utcarendezés te­rén Egerben a változás a XVIII. század 60-as éveiben következett be. Eszterházy püspök 1764-ben rendeletet adott ki, hogy „...ha ezután ^■Valaki akár a belső, akár a külfő városban alapjából akar házat építeni, hogy az utcák kiegyenesítését meg lehessen Csinálni, tartozik ezt a szán­dékát mind az uraságnál, inind a városi tanácsnál beje­lenteni”. És valóban, a Csiky Felvétel a Pedagógiai Főiskolán Tíz napon keresztül több száz fiatal érettségizett fiú és leány tett felvételi vizsgát az egri Pedagógiai Főiskolán. Nagy izgalommal, évről évre megújhodó „refrénnel”, még egy utá- nanézéssel lépnek be egyenként a vizsgabizottság elé. Balogh István Jászberényből jött, kétéves tanítási gyakor­lat van mögötte, s most matematika, fizika szakra jelentke­zett. m-umnem van) és a jó egriek rágondol­va adták az útnak'a „Specziá- lis utca” elnevezést Az utca a XIX. század kö­zepén hivatalosan mint „Bak­tat utca” szerepel — mai ne­vét azután 1885-ben kapta, megemlékezésül városunk nagy fiára, Csiky Sándorra, akinek a háza ugyancsak az utcában állott. Ezek után nézzük, mit tu­dunk az utca néhány neveze­tesebb régi házáról, épületé­ről. A Széchenyi utca—Csiky Sándor utca sarkán áll Eger egyik legjellegzetesebb XVIII. századi barokk műemléke: az egykori jezsuita, ma Dobó Gimnázium. A keleti, utcai homlokzat simái, egyszerűbb, lapos lizénás megoldást mu­tat, annál jobban kiemelkedik a városkébüeg erősen domi­náló, magas oromfalas, szob­rokkal és felirati táblával dí­szített déli végfal. Az épület alapkövét 1750. június 1-én tették le, és 1754. július 31-én tartották meg az ünnepélyes felavatást. Később a gimnázium sok viszontagságon ment keresz­tül. A jezsuita-rend feloszla­tása után a ciszterek tanítot­tak itt, majd 1800-ban és 1827- ben leégett a tetőzet, rövid ideig Pyrker rajziskolája mű­ködött a termekben, a XIX. század második felében pedig kaszárnyának használták. A gimnáziumhoz tartozó Csiky Sándor utca 2. számú ház ugyancsak XVIII. századi, copf stílusú épület. Itt lakott eredetileg Foglár György, aki­nek nevéhez fűződik az egri jogakadémiának az 1740-es évben történt megalakítása. Az utca déli torkolatánál álló másik nagy épület: az.£ Ady Endre kollégium, illetve; Gárdonyi Géza Gimnázium^ északi szárnya ugyancsak^ XVIII. századi eredetű. Több-Y szőri átépítés után mai alak--f ját 1900—1902 között nyerteX el, amikor az akkori ciszter-? gimnázium épületcsoportjánál^ az ismert magyar építész: AI-X pár Ignác tervei szerint nagy-a méretű toldaléképítkeaéseketf (például az egész keleti, X Széchenyi utcai szárny!) — ■ és|' átalakításokat végezitek. A Csiky Sándor utca 4. saá mű ház építtetője az 1780-as! években a kiváló egri orvos; — az itteni „Scola Mediciana- lis” szervezője: Markhót Fe-, renc volt. A Csiky Sándor utca 5.; számú lakóépület, a Csiky| Sándor utca és Beloiannisz; utca sarkán, volt valaha a már említett Specziális Mihályé. A mai háztól nyugati irányban; még egy borház-pinoe is ál­lott, ezt azonban az 1930-as években lebontották, hogy az! akkori Györgyéni utca végét; kiszélesítsék. Az utcának nevet adó Csiky! család egykori házát a 26 szám alatt találjuk — ez azo­nos a mai általában „Kovái kavics-hát?’-nak ismert épület-5; tel. Az ingatlan tulajdonosai' már a XVIII. század végén, aX XIX. század ■ elején Csiky?. Gáspár, és itt született Csiky;;; Sándor is 1805-ben. Folytatólag a kisebb polgár-x házak tuajdonosait, történetü-y két egyelőre nem ismerjük.* Még az utca nyugati végét le-j> záró laktanyákról aranyit, hogyX azok az 1890-es években épül-;;; tek, addig többek között, amintJ- előbb említettük, a mai Dobóó Gimnázium épülete szolgált? kaszárnyaként. ' ★ A Csiky Sándor utca mos-x tani épíkezéseiről a jelen al-^ kálómmal szándékosan nemX beszélünk, hiszen azokról egyx. pár héttel ezelőtt mondott ükj­ei véleményünket Hevesy Sándor? Ez a fiatalember biztos a dolgában. Ludast? A kislány viszont még tanul... Olvasna másként (Foto: Kiss Béla) PRÓBAPÉNZ A történet régi. Amikor elolvastam egy megporosodott krónikában, derül­tem egyet rajta, s arra gondoltam, vajon milyen meg­állapításokat te­hetne egy boltos manapság, ha úgy járna el, mint egy­kori kollégája... Hogy is hangák a. történet? Élt egyszer egy szatócs. Valahol Budán, az egyik kis mellékutcában nyitott szegényes üzletet, s mivel túlságosan nagy forgalmat nem bo­nyolított le, azzal szórakozott, hogy a be-betérő embe­reket megfigyelte, — s próbára tette. Egy szép napon régi ismerőse top­pant eléje. Hosz- szan elbeszélgettek a pult mellett. Szó esett mindenről, ami egy üzletben szóba kerülhet. Vi­dám csevegés köz­ben a vevő észre­vette, hogy a pul­ton egy 10 filléres fekszik. — Ittfelejtettek egy tizfillérest — mondta. — Hát csak tes­sék idetolni — ne­vetett jóízűen a szatócs. A vevő hosszan tűnődött az üzle- tes jókedvén. S nem is igen lehet csodálkozni rajta, mert hiszen mi ne­vetni való van azon, hogy a pul­ton egy elkallódott tízfilléres hever. Amikor azonban el akarta mozdí­tani a pénzdara­bot, egyszerre megoldódott a ki­csattanó vidámság rejtélye: a 10 al­leres elmozdítho.- tatlanul oda volt rögzítve a pult fel­ső lapjához. — Hát ez mire jő? — kérdezte meglepetten a bol­tostól. — Nem is hinné — felelte a budai szatócs —, mennyi tapasztalatot, em­berismeretet szer­zek a kis tízfiUé- res segítségével! Tucatjával akad­nák olyanok, ajak árgus szemekkel figyelik a pénzda­rabkát, s az alkal­mas pillanatot le­sik, hogy zsebre- vághassák, mások bosszankodnak, ha ez nem sikerül ne­kik, mert látják, hogy figyelem őket. Vannak, akik ügyesen rátenye­relnek, vagy rákö­nyökölnek, hogy azután elzsákmá­nyolják. Higgye el, elenyészően cse­kély azoknak a száma, akik jóleső becsületességgel felhívják figyel­memet a pulton „felejtett’ tízfillé- jresre. — Becsület­próbának alkal­mazom a tízfillé­rest! — fejezte be a boltos. (Rőczey) Sándor utca felső, egyenes szakasza — ugyanúgy, mint a iasonló Bartakovics, Rózsa Károly, Nagy János, stb. utca — az 1760-as évektől épült ki. Mindez természetesen, nem je­lenti azt, hogy az itteni házak kétszázévesek lennének, hiszen azóta a legtöbb esetben, az eredeti lakóházak helyett már újak keletkeztek. Most pedig egy kérdésre vá­laszoljunk: hogyan alakult az idők folyamán az utca neve? Az utcát a XVIII. század utolsó negyedétől kezdve mintegy száz éven át „Spe­cziális utcának” nevezték. Honnan ez a különleges utca­név? A városi helytörténet ré­gebbi kutatóinak egy időben az volt a feltevése, hogy az elnevezés Spetz József gyógy­szerészről történt. Spetz Jó­zsef — akit egyébként a Nép­újság olvasói előző írásaink­ból már ismernek, többek kö­zött mint a mai szakszerve­zeti székház épület egykori tulajdonosát, tehát ez a Spetz József volt 1781—1802 között többször a „provízóra” a régi jezsuita patikának, amely ab­ban az időben a rendház (ma Ady Endre Kollégium) észak­keleti sarkán, vagyis részben a mai Csiky Sándor utcára nézőén volt elhelyezve. Spetz Józsefnek ez a több­szöri patika vezetése — főleg azért, mert nem is volt folya­matos — nem lehetett ok ar­ra, hogy róla nevezzék el az utcát. És valóban, a későbbi levéltári kutatás kiderítette, hogy egy Specziális Mihály nevű tekintélyes egri polgár­nak volt 1778 után évtizede­ken át háza a mai Csiky Sán­dor és Beloiannisz utca sar­kán (ez a régi ház ma is meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom