Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-24 / 171. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. július 24., kedd Mindenki érdeke! Csak rövid időre álltunk meg a múltkorában Bekölcén... A falu főutcáján, a pártház közvetlen szomszédságában új átereszt épí­tettek, betongyűrűket helyeztek az úttest alá, s az átereszhez futó ár­kot is szépen kimélyítették. Ottlé­tünkkor éppen azon fáradozott Zsólyom Bertalan tanácselnök, hogy a lánctalpas traktor erejével, drótkötéllel kihúzassa a földből az ottmaradt régi ,,áteresz” maradvá­nyait, a gerendákat. Mikor ezzel végeztek. kezdtek hozzá a földhá­nyás elegy engetéséhez. Azazhogy: nem kezdtek, hiszen ezt a munkát egyedül csak az elnök csinálta. (Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy eleinte néhány zsebredugott kezű bekölcei nézelődő is „asszisz­tált”.) Furcsa látvány volt: a lapá­toló tanácselnök és körötte a néze- lődök csoportja. Nem akadt senki, aki segített volna az elnöknek. Vagy talán csak az elnök érdeke a falu csinosítása, szépítése?! Nem hisszük, ámde az ábra ezt mu­tatta . .. (kyd) — AZ SZMT KÖZGAZ­DASÁGI Bizottsága nemrég 10 üzemben tartott brigád- vizsgálatot. A brigád tagjai az újitómozgalom helyzetét, az újítási hónap eredményeit, valamint az újítási rendelet­ben rögzített ügymenet elő­írásainak betartását, illetve be nem tartását vizsgálták.- AZ EGRI FINOMMECHA­NIKAI és Vasipari Vállalat szakszervezett bizottsága ma délelőtt műszaki konferenciát rendez. A tanácskozáson sor kerül a vállalat féléves tervé­nek értékelésére, valamint a kongresszusi munkaverseny helyzetének és az ezzel kapcso­latos feladatok megbeszélésére. Elutaztak VIT küldötteink Mint korábban beszámol­tunk róla, megyénk ifjúságát négyen képviselik a hivatalos VIT-delegációban: Nagy Júlia, az Egri Szilágyi Erzsébet Gim­názium KISZ-szervezetének segítő-tanára, Szabó Margit, a besenyőtelki termelőszövetke­zet ifjúsági munkacsapat-veze­tője, Fülöp Andor, a gyöngyösi járási KISZ-bizottság titkára és Bózsvár László, a hatvani vasúti KISZ-szervezet titkára. A VIT-delegáció tagjai ré­szére a megyei KISZ-bizottság vasárnap délelőtt fogadást adott, majd ünnepélyesen bú­csúztatták az elutazó küldötte­ket. Megyénk ifjúságának képvi­selőit Misi Sándor, a megyei KISZ-bizottság titkára búcsúz­tatta. A küldöttek nevében Fü­löp Andor tett ígéretet, hogy méltóan képviselik megyénk ifjúságát a helsinki VIT-en. BANDITÁK Az olasz filmgyártás — örö­münkre — mindig hoz valami meglepetést, újat, amitől a né­ző gazdagabb lesz. A Banditák című díjnyertes filmjével Vit­torio De Seta — forgatókönyv­író, rendező-operatőr egysze- mélyben — nemcsak a szardí­niái pásztorokról, azok életéről, lelkivilágáról alkotott hitele­set; azt a mozzanatot, azt az okot is felmutatta előzményei­vel és következményeivel együtt, amikor és amiért egy jöszándékú, egyszerű pásztor a lélektan, könyörtelen kapita­lista államgépezet hatására banditává, a törvény ellensé­gévé lesz. Ebben a filmben elsősorban azt a művészi hitet és célt kell dicsérnünk, ami Vittorio De Sétát jellemzi. Megismerte — vagy inkább a művész alázatá­val — kiismerte a szardíniái pásztorokat, a szardíniái hegye­ket, a kopárságot mezőben és lélekben, a birkanyájakhoz láncolt sorsokat, a falura, mint valami magasabb közösségi formára feltekintő és éppen ezért attól félő pásztorokat, akiknek sorsa küzdelem a vízért és a pár harapás fűért. Naiv városi aggyal azt hinné az ember, hogy a pásztor „le­gelteti nyáját, fújja furulyáját, s bú nélkül éli világát”. Hát ebben a filmben erről szó sincs és nem is lehet! A nyáj — a néhány száz bir­ka — a tőke. Óvni kell, gon­dozni kell őket, mert ha egy is elvész, nehezebb a törlesztés, határidők vannak és adóssá­gok. Michele és alig tízegyné­hány éves öccse, a kopár he­gyekhez szokva, szívósan és lelkiismeretesen növelik a nyá­jat, mert apjuk régen meghalt, anyjuk pedig a faluban, bete­gen abból él, amit ők adhatnak neki. Lányról, szerelemről eb­ben a világban nem eshetik szó. Ezeknél az egyszerű embe­reknél nagy kincs a beszéd, akkor köszönnek, ha valami nagy baj érte őket és kémek valamit. Minden izmukat és idegszálukat a létért való küz­delem köti le. De becsületesek és védik a maguk fajtáját. Michele, karámjához közel, tolvajokat vesz észre. Minden­ki fegyverrel jár, ő is. A tol­vajok nem magyaráznak, Mi­chele nem kérdez. A tolvajok többen vannak, fegyveresek is, tűri őket. A csendőrök jó nyo­mon vannak a tolvajokat ille­tően. A tovajok elinalnak, de parázs küzdelem közbén lelő­nek egy csendőrt. Michelét kér­dezik, nem felel. Egyszerű lel­kében a lopni kényszerülők közelebb állnak hozzá, mint a csendőrök. Nincs más válasz­tása: menekülni a birkákkal, s majd lesz valahogy. Az utat a Olasz film nyáj nem bírja, s odavész a birkákkal együtt Michele min­den reménye. De az adósságot törleszteni kell, az anyjának is életben kell maradnia, itt van az öccse is, aki szintén élni akar. Gonario, a falu tehető­sebb gazdája, megérti szorult helyzetét és az ősi, íratlan tör­vények szerint fegyvert tad Mi- chelének. Michele attól a pász­tortól rabolja el a nyájat, aki az ő birkáinak nem engedett inni menekülés közben. Miche­le rablóvá lesz, pedig bűne sem volt, amiért bűnhődést kellene vállalnia. S mindez miért? Mert a földhöz tapadó ember a farkas-törvény szerint élő tár­sadalomban nem tud és nem akar az állammal szemben őszintén viselkedni. Nem hisz az államnak: a bíróságtól, a pertől irtózik, mert hosszú idő az, amíg az egyszerű ember megkeresi vagy megkaphatja az igazságot. S addig mi lesz a nyájjal? A birkáknak nem ma­gyarázat kell, hanem levegő, legelő, víz és karám. Vittorio De Seta a film egyik nagy olasz művésze. Merész vállalkozása nagy eredményt hozott: a filmben egyetlen mű­vész dolgozik, De Seta, s a töb­biek mind szardíniái pászto­rok, akik önmagukat játsszák. Nem lehetett könnyű ezeket a zárkózott és egyszerű embere­ket odáig eljuttatni, a kamera el°tt,*^t§Fmészetesen m°2Qgjäriäfc S amikor a film ■pereg, azt érezzük, hogy a pásztorok önmagukat mondják el hallatlan szűkszavúsággal, de mindenütt a lényegeset áb­rázolva. A kis Peppedu arcát sokáig nem lehet elfelejteni. Bátyját kérdezi, miért jöttek a csendőrök. Szavában semmi erőszakosság, mert az ő kíván­csisága már nem a gyereké, hanem a folyton újuló dráma hőséé, ^akinek tudnia kell, há­nyadán állnak. Neki is döntő szerepe van ebben a játszmá­ban, amely életre-vérre megy. Nem mondjuk, hogy De Seta kiváló alkotása követendő vagy követhető. Céljában, eszközei­ben és hitelességében nagy­szerű ez a film; vallomás az egyszerű ember sorsáról, az egyszerű ember leikével a XX. század Olaszországában. Farkas András 1962. JtJLIUS 24., KEDD: KINGA 160 évvel ezelőtt, 1802. július 24-én született ALEXANDRE nu­ll A S francia regényíró (az idő­sebb, „Dumas-pére”). Közreműkö­dött Garibaldi olaszországi felsza­badító háborújában, ottani élmé­nyeivel kapcsolatban megírta Ga­ribaldi és a magyar Türr István élettörténetét. Az ő nevéhez fűző­dik a romantikus dráma megjele­nése. Romantikus, kalandos regé­nyei (A három testőr, Monte Christó grófja) ma is kedvelt ol­vasmányok. 105 évvel ezelőtt, 1857-ben e na­pon született HENRIK PONTOF- PIDAN dán író. Társadalomkriti­kával telített regényei és elbeszé­lései ironikusan ábrázolják kora társadalmi visszásságain keresztül a szabad gondolkodás és a reakció harcát. Az ígéret földje című regénytrilógiájáért 1917- ben Nóbel-díjjal tüntették ki. Július 24-e 1939 óta a Szovjet Hadiflotta Napja. Alexandre Dumas Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Éjjeli vendég EGRI BRÖDY A macska kinyújtja karmait EGRI KERTMOZI Egy katona, meg egy tfél GYÖNGYÖSI PUSKIN Babette háborúba megy GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A macska kinyújtja karmait­HATVANI VÖRÖS CSILLAG Hamupipőke HATVANI KOSSUTH Pedro kapitány vidám hadjarat* HEVES Nevessünk PÉTERVASARA Julius Caesar FÜZESABONY Szombat este és vasamap reggel NIKOLA JOVKOV VÁFCARQV A XX. századi bolgár líra legkiválóbb egyénisége volt Nikola Jovkov Vapcarov. Köl­tő és forradalmár egyszemély- ben, a!ki tollát is, fegyverét is egyforma bátorsággal-tudással forgatta szeretett népének ügye: a szocializmus győzelme érdekében. 1909. november 24-én szü­letett Banszko- ban a Pirin- hegység vadregényes vidékén, a bolgár nép nemzeti megmoz­dulásainak egykori színhelyén. A forradalmi hagyományok tiszteletére, ápolására, s to­vábbfejlesztésére ösztönözte e vidék hagyománya csakúgy, mint a szülői ház. (Apja a macedóniai forradalom kato­nája volt, anyja haladó gon­dolkodású, szabadságszerebö tanítónő.) A bolgár népélet egykori valósága ezen élmé­nyek nyomán elevenedhet majd meg későbbi lírájában' a szülőhaza s a szabadság iránti lelkesedéssel párosulva. Szü­lőhazám c. versét olvasva Pe­tőfi jut eszünkbe, a Szegény- legény nótája nyomán meg a bolgár hegyek hajduk-világa kel életre: Sárga levél röpül az őszi széllel, Harmadik nyara tengünk idekint, özvegy menyecskék otthon kulcsolt kézzel Gondolnak ránk és nézik a Pirint. Kis földünk otthon burján fojtogatja, A vakolat is mállik a falon — Pajtás, a puskád süsd a csillagokra, S pusztuljunk vígan, szépen., szabadon! Amíg 4 szőkébb haza és a családi kör a forradalom, a szabadság iránti lelkesedés magját hinti el lelkében, addig a középiskola a költői ambíci­ók, az irodalom iránti rajon­gás ébresztője lesz: kitűnő „irodalmi iskolát” végez: Voy­nich, Giovagnoli, Hriszto Bo­tev művei, s nem utolsósor­ban a pompás bolgár népköl­tészet csiszolják, nemesítik irodalmi ízlését-szemléletét).. A gimnáziumi évek után a tengerészeti technikum növen­déke lesz Várnában. Itt 1932- ben végez tanulmányaival de munka majd nemigen akad számára, kezdődik az élet is­kolája. Egy ideig munkanél­küli, majd egy papírgyár munkása lesz, ahol bőven nyí­lik alkalma a munkássorssal való gyakorlati megismerke­désre. Most nyernek majd igazán értelmet a technikumi évek alatt szerzett forradalmi ismeretek; a költő egyre in­kább tapasztalhatja — saját bőrén — a kapitalizmus ál­dásait. Közvetlen kapcsolatba kerül a párttal, s sorsa a to­vábbiakban:, akárcsak a mi Jó­zsef Attilánké. A mozgalmi munka mindennapi izgalma (gyűlésék, propagandatevé­kenység) egyre súlyosodé anyagi gondoki, betegség kö­zepette zajlik, de a költő nem riad vissza a nehézségektől. S az eredmény óriási: a bolgár proletárlíra megszületése. 1940-ben már remek Vapca- rov-kötet hagyja el a sajtót, a címe: A motor énekei. Egysé­ges arculatú, szocialista érte­lemben progresszív tartalmú versgyűjtemény, amely már bizonyossá teszi Vapcarov vi­lágirodalmi rangját. Körülményei ezután még to­vább súlyosodnak, a sors is, mintha minden megpróbálta­tást neki szánt volna: egyre kegyetlenebb hozzá. A fasiz­mus térhódítása újabb és újabb áldozatokat követel a bolgár néptől, a baloldal leg­jobbjait börtönnel sújtják s egyre gyakoribbak a kivégzé­sek. 1942. március 4-én a köl­tőt is letartóztatják, s többhe* tes kínzás, szenvedés után ki- végzik. S ha az imént párhu­zamként József Attilát emlí­tettük, az Utolsó vers idézése­kor Radnótira kell emlékezí- nünk, hisz Vapcarov Utolsó verse a Razglednicák döbbene­tes), kegyetlen világát is ídézá: Irgalmatlan, kegyetlen, ádáz Harc a mi harcunk — azt mondják eposz. Lebuktam, s a helyemre más áll... Egy emberélet — nem oszt, nem szoroz! Sortűz után pondrókkal vár az árok, Ez a logika odalenn. De új viharban újra harcba szállók, Népem, szerelmem, mindenem. Sorsa, jóslata így teljesült: meghalt 1942. július 23-án, e vers születését követő harma­dik napon, éppen húsz eszten­dővel ezelőtt de a szabadságért folytatott küzdelem mégis meghozta gyümölcsét. Bulgária felszabadult s boldog fiai ma tisztelettel adóznak a költő emlékének, „újra harcba száll­va” a mindennapok hőseiként. Lökös István IRTA: ÓNÓDVARI MIKI 14. Júdás ígéretei Amikor Körner elbocsátot­ta, az előszobában várakozó Gyarmathy az épület egyik harmadik emeleti szobájába vezette az orvost. — Átmenetileg itt lesz a lak­osztályod! Holnap igazolvá­nyokat kapsz és szobát bérel­hetsz valamelyik szállodában. Önkéntelenül is kiszaladt Horváth száján: — Nincs egy márkám sem... Gyarmathy elnevette ma­gát. — Azzal ne legyen gondod! — Az asztalra dobott egy kö- teg papírpénzt. — Egyelőre . .. A szoba nem nélkülözött semmi kényelmet. Régen lá­tott ilyen szép mahagóni bú­torokat, süppedő perzsasző­nyegeket. A faragott íróasztal felett a falon kakukkos óra ketyegett. A sima üveglapon, az asztal te!éjén tiszta papír (És különféle íronok hevertek. Horváthban azt a benyomást keltette, mintha az asztal mel­lől csak'az imént állt volna fel valaki. Még mindig azt hit­te, .hogy álmodik! Azok után, ami vele történt, nem is volt ez olyan csodálatos. A szaka­dék legmélyéről emelték fel a legmagasabb csúcsra. S ideg­zete még nem szokta meg ezt a hirtelen változást. Boldogság ömlött szét rajta, lehunyta szemét, aztán újra kinyitotta. Megismételte ötször, hatszor és titokban belecsípett a kar­jába: igaz ez, vagy csak ál­modik? El, megmenekült, újra szüle­tett! Üjra él, nem hagyta el a szerencse! Gazdag lehet, elin­dulhat és meg sem áll addig, amíg Elzát meg nem találta. Akkor megmondja, igen, meg­mondja, hogy szereti, felesé­gül veszi, orvos lesz a Genfi­tó partján és. . . Mindig ilyen szobáról álmo­dozott! Igen: ilyen lesz a dol­gozó szobája! így fogja beren­dezni, ahogy ezt a szobát meg­menekülése első pillanatában meglátta. És bárszekrény is lesz a sarokban! Benne állan­dóan jégbehűtött ital. Konyak és magyar barackpálinka. Kényelmes, puha fotöjbe vágta magát, innen még egy­szer körülhordozta tekintetét a szobán, amely valamivel na­gyobb volt, mint bécsi lakása, s színesebb, barátságosabb is. Vagy csak néki tűnt így az át­élt izgalmak után? Minden­esetre, meglátszott a szobán, hogy körültekintő alaposság­gal, ízlésesen rendezték be. Nem afféle szállodai szoba volt ez, dermesztő egyhangú­ságával, hanem meleg, ottho­nos: néhány apróság a vitrin­ben, képek a falon, porcelán­csésze a dohányzóasztalon, a kakukkos óra pedig a magyar Alföldet juttatta eszébe. Nem tudta miért, de az Alföld ju­tott eszébe, sosem gondolt még rá, de most a kakukkos óra a nagyapját idézte fel emlékeze­tében. aki Gyulán lakott, s ha vakációban ellátogatott hozzá, mindig úgy látta, hogy egy ilyen kakukkos óra alatt pöfé­kel a megelégedett ember nyu­godt érzésével. Mindez egy pillanat alatt futott át az agyán, egy szem­villanásnyi. ideig tartott csu­pán, mert aztán ismét a böj­tön, az izgalmas szökés, a lá­gerélet, s most ez a borzalmas- két nap jutott eszébe. Segíte­nek rajta: kimentik a bajból! Olyan csodálatos ez, hogy nem is lehet igaz! Hogy dol­gozni kell érte? Hát, istenem! Dolgozik majd: összeszedi minden tudását és adatokat szolgáltat az amerikaiaknak. Most már üstökén ragadja, nem szalasztja el a szerencsé­jét! Gyarmathy várta, hogy betel­jen a látnivalóval, felszívja, elraktározza mindazt, amit ebbe a szabába összehordtak. Most figyelte meg közelebb­ről az orvost. — A ruhád _ elég gyűrött! Talán találsz itt a szekrény­ben magadra valót. A falbaépített ruhásszek­rényhez lépett, és kitárta az ajtót. Horváthnak tátva ma­radt a szája. Mindenféle szí­nű és méretű öltönyök sora­koztak a fogasokon. — Öltözz át, és elmegyünk ebédelni. Tudok a közelben egy jő helyet! Mindjárt jövök. Rövid időre magára hagyta a csodálkozó orvost. Horváth alig tért magához. Még egyszer megcsípte karját. Aztán villámgyorsan öltözni kezdett, nehogy meggondol­ják ... A vendéglőben Gyarmathy marhasültet rendelt, vörös­bort ittak hozzá. Horváth mo­hón esett az ennivalónak, reg­gel óta most érezte igazán az éhséget. — Átkozott szerencséd van! — mondta Gyarmathy a har­madik pohár után. — Hogyan kerültél ide? Horváth elmesélte a láger­beli eseményeket. — Mondom, szerencséd van. Ha elkapnak az osztrákok, du­tyiba vágnak. Pár évig ki se vakaródzol onnan. Az ilyes­mivel ott sem tréfálnák, miért nem vigyáztál? Ezentúl nem lesz vele gondod, százszor ví- gabban élhetsz, ha ügyeskedsz. Műveit ember vagy^ neked nem lesz nehéz. Ha kedvében jársz Körnernek, kapsz egy testhezálló feladatot és egy csapásra többet keresel vele, mint otthon egész életén át egy kórházigazgató... Horváthban dolgozni kez­dett az erős, Rajna-melléki bor, mohón szívta magába Gyarmathy minden szavát. Gyarmathy folytatta: — Ismerek valakit, aki most jött vissza. Harmincezret ka­pott. Mit szólsz hozzá? övé a világ, övé minden nő ... Az övé minden, amit akar. Mert van pénze, ér­ted? Mert a pénz — úr! Ne­ked is lehet, sok pénzed, le­het, ha akarod, s nem is kell nagyon meg­erőltetned ma­gad. Ezek jól fi. zetnek és ki­tüntetnek. Akarsz most egy nőt? Az ámuló ember válaszol­ni sem érkezett, Gyarmathy fe­jével intett a szomszéd asztalnál ülő két lánynak. Magas, karcsú, barna lány ült Horváth mellé. — Beszélgessetek. Nekem dolgom van. Egy üveg pezsgőt küldött hozzájuk és átült az egyedül maradt, vöröshajú nő mellé: (FolytatjukJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom