Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-24 / 171. szám
1962. július 24., kedd NEPÜJSÄG 5 KOVÁCS JÁNOS: A VIT előtt SüOMIMN \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\wcw III. Ifjúsági találkozón —»• Minden esemény nélküli váxos Helsinki — így peregnek le előttem sablonos emlékek filmkockái. Ha visszaemlék- szem a Helsinkiben töltött napokra, egy távoli, északi ország fővárosának nyugodt élete jelenik meg előttem. Nem voltak rikoltozó transzparensek. A főváros több ezer polgára talán még nem is hallott arról hogy milyen esemény színhelye lesz az Ezer tó országa — Finnország. PeRajkó-zenékiar világhíres muzsikusai. Nem sokáig kérettük magunkat. Két perc múlva csak úgy zenget a víz felett: — Este, este, sej este akar lenni... A távolban feltűnt a sziget, utazásunk végállomása. A mór lónál egyenruhás, csinos, szőke lányok integettek és fogadtak vidám énekkel. Ezeket a találkozókat mi a csoportban ,,druzsbáknak” neveztük el és ha valahol a program ilyent mutatott, már napokkal előtte vasaltattuk az dig a plakátok már a VIT- programot ismertették, s a trafikokban lehetett kapni VITJ- jélvényeket. örvendezve mondták hogy Lappíöldről staféta indul, 200 ezer finn fiatal részt vesz benne. Békealáírásokat gyűjtenek! Szerte a világból már útra indultak a csoportok, hogy meghódítsák a 400 évvel ezelőtt alakított várost, 450 ezer lakosával. Az egykori nagy tragédiákat látott utcákon, házak között rövidesen a világ ifjúságának küldöttei tesznek tanúbizonyságot békeakaratuk- ról. A VTT-ek történelmében először fordul elő, hogy egy olyan városban adjon találkozót egymásnak a világ ifjúsága, amely tenger partra épült, • ami külön érdekessége lesz érmék a fesztiválnak, hogy nemcsak az ország fővárosára korlátozódák a VIT, hanem a három legnagyobb vidéki városiban, Tamperében, Pécs testvérvárosában, Lahtiban és a régi fővárosban, Turkuban is lesznek a fesztiválnak programjai. Nyugodt város. — Látszik, hogy sok tejet isznak, — vontuk le a következtetést, amikor már félórája vártunk a Mannerheimintén, mert két személyautó összeütközése akadályozta az egyébként gyors forgalmat. A vezetők segédkeztek a kocsik szétbontásában, megvárták a forgalmi rendőrt és Utána mintha má sem történt volna, 80 kilométeres sebességgel robogtunk végig a sugárúton. Rövidesen feltűnt a Finnöböl vize. A horizontra csúszott vérvörös nap, szinte elveszni látszott a Helsinkit körülvevő víztükörben'. Ügy mutatott, mintha nagy erőlködéssel akarná fenntartani' magát a csendesen hullámzó víz felszínén és mintha a nagy erőlködésbe pirulna bele. A főváros egyik kikötőjéből a nagy hajókat kerülgetve igyekezett kis bárkánk a szabad vizekre, hogy a vidám magyar csoportot ifjúsági találkozóra röpítse. A veszteglő hajók árbocain a különféle nemzetiségű zászlókat lobogtatott az időközben feltámadó tengeri szél. Végre kijutunk a kikötő egérfogóhoz hasonló labirintusából és a szabad vizeken szeljük a hullámokat. — Csárdás, cs'ardás! Rajkó! — lelkesedik, mutogat Mikko h. Korhonen a bárka kapitánya, aki parancsnok és legénység egyszemélybein. — Rajkó, — mutatja most már mind a két kezével, hogyan hegedültek az előttünk Hint járt Mezei Jóskáék, a ingeket nadrágjainkat és készültünk a szókészletünkkel: — Olka hüve... (Kérem szépen). — Terve, terve (Szervusz). — Hüve tutrtő (Szép kislány), stb. Ezek voltak azok a közszükségleti szavak, amelyek példás összekeverésével egy eszperantó disszertációnak is beillő beszélgetés alakult ki a magyarok és a finnek között. Az egyszerű, de mégis példásan tiszta kultúrteremben a testvéri köszöntő szavakat a kultúrvetélkedők váltották fel. Ezt még a magyar becsület úgy ahogy megúszta, de amikor bejelentették, hogy következik Finn—Magyar válogatott röplabdamérkőzés, megcsappant a hangulat és a válogatás sem ment olyan vidáman. De a csapat nagy nehezen felállt, sötét és szürke ruhában. Fehér ing és alkalmi nyakkendő egészítette ki az alkalmi csapat öltözékét. Érdekessége volt e sportvetélkedőnek, hogy a mérkőzést magas fallal, amelyet lelátónak képeztek ki, körül vett röplabda-pályán kellett lejátszani. Ekkor tudtam meg milyen szörnyű helyzetük lehetett a gladiátoroknak ... — Hajrá magyarok! — zúgott a biztatás és ötödik ütésre végre sikerült a labdát a hálóba küldeni. Ha lassan is de kezdtünk magunkra találni, örvendetesen alakult az eredmény és a mi öltönyünk is szépen alakult át eredetinél alapjaiban más színűvé — a sok portól. De ha nemzeti érdekekről van szó félre a kicsinyességgel — mondtuk és játszottunk a „fergeteges” biztatás közepette. — Mindent bele! Mindent bele! — harsogott a magyar tábor két tagja. (A többi feke- tézni volt a büfében!) És mi küzdöttünk — és győztünk 3:l-re! (Folytatjuk.) Szerdán: Elnökségi ülést tart a Szakszervezetek Megyei Tanácsa A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa július 25-én, szerdán, délelőtt 9 órakor elnökségi ülést tart. Az elnökségi ülés tanácskozó <estülete 4 napirendi pontot tárgyal. Elsőnek a Közgazdasági Bizottság jelentését hallgatják meg az üzemekben folyó újítómozgalom helyzetéről, s az áprilisi újítási hónpp eredményeiről. Tóth Gyula elvtárs, a Gazdasági Bizottság jelentését terjeszti be a tagdíjtervek teljesítéséről, valamint a kulturális és sportalap felhasználásáról, majd Deli István, a MEDOSZ megyebizottsági titkára tájékoztatja az elnökség tagjait az aratási és cséplési munkák helyzetéről; végezetül az elnökség egyéb beterjesztések és javaslatok fölött dönt. — EGER ELÉRTE a „takarékos város” címet, mert a betétkönyvek száma és a családok száma erősen megközelíti egymást. Az 1105 családnak 8736 betétkönyve van, amelynek átlaga 3625 forint. egy vitás ügyben tegyen igazságot. Rettenetesen megdöbbent és a veríték is elöntötte a homlokát: döntenie kell! — Nézzék kedves kartársak, a helyzet | úgy áll, hogy igazság csak egy van... Mindig az az igazság, ami az igaz, nemdebár. És az igaz is általában az igazságot fejezi ki, na, ugye. Na már most, e vitás kérdésben nem az a lényeg, hogy melyiküknek van igaza, j hanem, hogy mi az ,[ igazság, nemdebár.. | De, hát maguk éppen I] ezen nem tudnak megegyezni, ezt nem tudják, márpedig, ha egyikük sem tudja, hogy mi az igazság, akkor, ugyebár, nekem kellene tudnom, hogy mi az igaz, miután hozzám jöttek, ugye? Szóval, a helyzet a következő... — vett egy mély és hatalmas lélegzetet és hanyatt- homlok kiugrott a harmadik emelet ablakából ... Elhaló hangon sóhajtotta utolsó kívánságát: „Véssétek « fejfámra: Az igazság áldozata lett!" (-ó) Mienk, és — „mienk64.*. A KISZ Heves megyei bizottsága mintegy háromszáz- ezer forintot fordított a fel- sőtárkányi állandó K1SZ- tábor építésére. Ez a tábor immár két éve áll, s ez alatt a két év alatt igyekeztek minden kényelemmel felszerelni. Bevezették a villanyt, van vízvezeték is, beültették virággal a tábor parkját, sót, négyszáz fenyöcsemete is itt szándékozik felnőni... Azonban egy baj van. Érdekes módon, a tavaly felszerelt vízvezeték nagy része még a tél folyamán elúnt, de lába kelt sok, a tábor felszereléséhez tartozó fenyőgerendának, és az illemhelynek is. A tábor felszerelése bizonyos értelemben közös tulajdon. A „bizonyos értelemben” — kifejezést azért használtuk, mert azok, akik segítségével eltűntek az említett felszerelési tárgyak, úgy látszik, másképpen képzelik el a közös tulajdon formáját. Reméljük, hogy ez a jövőben nem történik meg, s a tél folyamán senki nem használja föl a tábor fiatal fenyőfáit karácsonyfának, és épségben marad az újra felszerelt vízvezeték is. Ezért kérik a Heves megyei KISZ-tagok és úttörők a felsőtárkányiakat, hogy óvják meg a közös tulajdont, és előzzék meg az ilyen káros tevékenységeket. Szeretnének a jövő nyáron is kényelmes táborban pihenni, tanulni. Becsület kérdése az egész... „Vízben és tűzben6* érik a rizs A szinte elérhetően alacsonyan szálló felhők alatt nagy csapát varjú kering. Néha ha a kiskörei határban húzódó rizsföldek felett még lejjebb szállnak, csúnyán, rekedten hangzik messzire jajgató vagy csúfolkodó szavuk. A Kisköréből Tamaszent- milklós felé szaladó keskeny szürke útsizalag két oldalán egy-egy férfi áll. Az egyik, a Hevesi Állami Gazdaság, a másik a kiskörei Petőfi Termelőszövetkezet élénkzöld, a néha hirtelen erőssé váló szélben hajladozó szálú rizsvetését nézegeti. Az állami gazdaság rizsőre Vaskó János bácsi kerékpárjára támaszkodik, indulóiéiban van. Semmi olyant nem lát, ami örömet okozhatna neki, így minek nézegessen tovább. A tsz rizsének őre Patkó Sándor lapátja nyelén nyugtatja kezét, s ő sem tud semmi jót mondani. Csak azt jegyzi meg szinte magának; — Art mondják, hogy a rizs akkor hoz jó termést, ha a lába vízben a feje meg tűzben van, vagyis, ha süt rá a Nap ... Hát vízzel még ellátjuk valahogy, s nem is rosszul, de a „tűz” hiányáról már nem te-, hetünk semmit... S mint társa az út másik oldalán, azzal végzi a szemlélődést, hogy feltekint az égre: ritkulnak-e valahára a felhők, Egy tacskó hölgy méltatlan kiruccanásának emléke volt Csöpi. Fülei, befelé görbülő lába, valamelyest azért hosszúra nőtt termete az anyai 'ág biztos jegyeit hordta magán, de, hogy az apa mi, akarom mondani ki volt, — azt nagyon nehéz lenne eldönteni. Szerény és a világgal megbékélt kutya volt, akinek semmi gondot nem okozott származásának titka, a legtökéletesebben meg volt elégedve a körülötte levő világgal, amelybe úgy csodálkozott bele két fekete gomb szemével, mintha annak minden rezdülése csakis és egyedül I az 5 szórakoztatására jendeltetett volna. Naiv és hiszékeny is volt a maga módiján: inkább, högy nagyon bízott az emberekben és nagyon szerette is az embereket. Ez a tulajdonsága, amely sokkal gyakoribb a négylábúak, mint a kétlábú- ak világában, egyszer ugyan már maidnem a bőrébe került, de lám, aki bízik, az nem csalatkozik: mégis ne, ki lett igaza. A két tenyérnyi ketrecben, mint valami siralom- házban, élete utolsó óráit látszott élni, amikor valaki jött, meglátta, megszánta, és házőrző kutya lett belőle. Legalábbis ez lett a neve, hogy leplezzék igazi beosztásomfordálő, halk lépteivel, csendes, szerény modorával, alázatos, nagy szereteté- vel belopta magát a ház minden lakójának szivébe. Lekerült a lánc a nyakáról: megbíztak benne, Csöpi, ha hivatalosan nem is, de kutyajogi @JÄpi sát, amely szűkebb volt, mint a házőrzőé., de ugyanakkor lényegesen tartalmasabb is: egy kislétszámú ház kedvence, Mondjuk meg őszintén, Csöpi mindennek lett volna jó, csak éppen házőrzőnek nem. A tolvaj, ha valamit visszahagyott volna a házban, Csöpi minden bizonynyal utána cipeli, mert a tolvaj is ember, s Csöpi válogatás nélkül minden embert tisztelt, szeretett és minden embernek szolgált. Szó szerint is és két hátsó lábán támaszkodva, sárgafoltos fenekére ülve is. Teltek a hetek és a hónapok, és a sintér- től mentett kutya, alapon a ház lakója lett! Néha ugyan tett még néhány kiruccanást a környéken, hogy hivatalos gazdája lélekszakadva loholt utána, aztán fü- löncsípte és Csöpi megadó boldogsággal, hogy lám, kellek, hiányzók, számítanak rám, — tűrte a szidást, az apró pofono* kát, s bár behúzta farkát, korántsem az ijedtségtől, mint inkább a helyes illemtől vezérelve, amely effajta magatartást diktált a szidások-idejére. ... és Csöpi eltűnt. Egy délután kidugta orrát, az orra után a fejét is a kapun, a fejet a törzs, a törzset a hosszú farok követte, s jellegzetes kacsázó lépteivel nekilódult az utcának. Nem csavarogni, s különösen nem megszökni, — csak egy kicsit szétnézni: mi újság a nagyvilágban. Ennek lassan egy hete és Csöpi sehol! Hűtlen lett? Nem! Egy emberhez talán igen, de az emberhez nem. Valaki meglátta, megszólította, egy szem cukrot adott neki, hívta és Csöpi ment, ment utána, ismeretlen házba, más emberek közé, de emberek közé... Csöpit nem tanították meg arra, hogy kutya ne fogadjon el az embertől édességet. Naiv, tanulatlan, de csupaszív kutya volt... A kis tálkában, melyből vizet szokott lefetyelni, most egy veréb fürdik ... Teheti! Háromarasznyi, hosz- szú farkú lelkes odaadás tűnt el egy kis ember-közösségből... Amíg itt volt, már megszokottá vált, most eltűnt és hiányzik ... Az értékek veszvén válnak értékké! (gyurkó) mert nagyon kellene a napsugar. ^ A rizs. Ügy beszélnek róla, mintha nem valami ős kínai, vagy japán növény volna, hanem az idők elejétől fogva nálunk termesztenék, innen is indult volna világot hódító útjára. Szemükben már van múltja ennek az aprószemű, fehérre koptatott növénynek. Vaskó János bácsinál -zért. mert miután nagyobb területeken kezdtünk el foglalkozni a rizs termesztésével, nyolc éven keresztül volt az állami gazdaságban az új növény őre. Most már ugyan nemcsak ez a tennivalója mert előlépett mezőőré, s az 540 hold rizsvetésen kívül másra is kell vigyáznia, de legszívesebben még mindig a „vizes kalászosról” beszél. Itt a rákháton volt már néhány szép termés. Ez a nyolcvan holdas tábla, itt jobbra 1951-ben 26,60 mázsa termést adott holdanként, de az egész gazdaságban nemigen volt rosszabb az átlag 22 mázsánál. Azóta természetesen ez a földrész már pihent is, úgy, hogy ebben az évben ismét meghozza az eddigiek szerint a 20 mázsát egy holdról. Csak a nap egy kiosit többet mosolyogna erre a földrészre. Akkor talán még több is lenne... ★ Az út másik oldalán a lapát nyelére támaszkodó rizsőr szintén az emlékezéssel kezdi. „Múltja” ■ az időnként elárasztásra kerülő földrészek között hét esztendős. Ennyi idő óta vigyáz minden évben negyven holdnyi rizsvetésre egymaga. Ha a gyomláló lányok végeznek munkájukkal, akkor a szó legszorosabb értelmében, teljesen egyedül, mert erre, az úttól elég távol eső részre nagyon ritkán vetődik látogató. — Általában hajnali öt órakor jövök ki — mondja Patkó Sándor bácsi —, s este nyolc óra elmúlik, mire hazaérek. Ha nincs árasztás, mint most, s emiatt nem kell a negyven hold egyik végéről a másikra sietni egész álló nap, nehogy valami baj legyen, akkor van időm mindent alaposan megfigyelni. — Éppen ezért, én azt mondom, hogy nagyon kényes jószág a rizs. Volt már nekünk is több, szép termésünk. 1956- ban például, mikor még az I. típusú Szabadság Tsz tagja voltam, 17 mázsa rizst arattunk be egy holdról, mellettünk meg, az Űj Élet tagsága két éve 19 mázsát aratott, de minden évben — leginkább arra emlékszem —, nagyon kellett vigyázni. Az idén eddig nincs semmi baj, csak most már a virágzáskor köd ne jöjjön. Az tönkretehet mindent, pedig szépnek ígérkezik a vetés. Az igaz, hogy nem túlságosan korszerűek a csatornáink, mert meg lehetne ezeket is úgy csinálni, mint az állami gazdaságét, és akkor mindig teljesen tiszta vizet kapna a növény —, de ez még nem nagy baj. Valahogy így is el lehet boldogulni, míg a korszerűsítésre sor kerül. Mert a rizs megéri. Ebben az évben is meghálálja a gondozást —, csak mondom, a köd ne jöjjön. Meg a nap süssön egy kicsivel többet. •ér Már megint, és egyre, csak a Nap. A nagy csapat varjú ismét gunyoros károgással húz el közvetlenül a rizSőr feje felett, mintha csúfolni akarná: ugye kár, hogy nincs napsütés? Patkó bácsi azonban nem sokat törődik velük. Megszokta hangjukat. A rizsvetést nézegeti. A kis, élénkzöld szálak, mint az előbb az 6 tekintete, szintén a felhők felé fordulnak. Mintha a rizsőrrel együtt maguk is kérnék: ragyogjon rájuk már egy kicsivel több napsugár. Az ember megtette a magáét a termésért. Időben árasztott, gyomlált, a jó terméshez, a többi már a Nap dolga... Weidinger László Korszerű sütőüzem épül Poroszlón Poroszlót és környékét két korszerűtlen sütőüzem látta el kenyérrel és péksüteménnyel Az idő múlásával ezek az üzemek annyira elavulttá váltak, hogy például az egyiket j;az illetékes tisztiorvos rövi- debb-hosszabb időre kénytelen volt leállíttatni, mert a legegyszerűbb egészségügyi követelményeknek sem felelt , meg. így szükségessé vált egy 5 új, korszerű sütőüzem építése a községben. A régen vajúdó probléma most megoldásra került. Az Északmagyarországi Sütőipari Vállalat korszerű sütőüzemet építtet a községben. Az üzemet a Heves megyei Építőipari Vállalat készíti: két kemencét építenek, amelyek 20 mázsa kenyeret sütnek naponta, két műszakban. A sütőüzem próbaüzemeltetésére augusztus első napjaiban kerül sor. Nagy András Tanuljon aludni New Yorkban iskolát nyitottak a rossz alvók számára. A „tanintézetben” minden kor- ; szerű eszközzel biztosítják, 'hogy a tanulók a lehető leggyorsabban elaludjanak. A „diákok” csak éjszaka tartózkodnak az iskolában, nappal megszokott munkájukat