Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-03 / 153. szám
1962. július 3., kedd NÉPÚJSÁG 5 A strand mögött húzódik az öreg Egri Lakatosáru- gyár. Ki tudja, hányszor újították meg már a vén falakat, hányszor rendezték, módosították már, hogy jobban szolgálják az embert, és a termelést? De újíthatják akárhányszor, a Lakatosánigyár az egriek előtt mindig „öreg" marad. Dolgozói? A legidősebb szakmunkásoktól „pelyhes állá” tanulókig végzik itt munkájukat. Sokan csak annyit könyvelnek el róluk, amennyit hallanak a kiszű röő.ö munka zajából: most kalapálnak, vagy hegeszte- nek, köszörülnek, vagy reszelnek ★ A minap az Egri Lakatos- árugyárba látogattunk el, ahol arról érdeklődtünk, hogyan vesznek részt a fiatalok a Vili. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben? — Talán először összességében vizsgáljuk meg az eddigi eredményeket, hiszen ha ezekről beszélünk — mondta Kármán Árpád üb-titkár, — akkor egyben a fiatalok munkájáról is beszélünk. — Az Egri Lakatosárugyár március 15-től kapcsolódott a versenybe, s munkáját meghatározott szempontok szerint végzi. (Tervteljesítés, selejtcsökkentés. munkafegyelem, stb.) Eves szinten vállalták a 100 százalékon felüli tervteljesítést, ez pénzben 1 millió 561 ezer forintot jelent. Ami az első negyedévi tervteljesítést illeti, a Lakatosárugyár — főleg objektív okok miatt — alaposan lemaradt. Nem érték el a 100 százalékot sem. A második negyedévben viszont az előzetes számítások szerint, sokkal jobbak már a „kilátások”, hiszen nemcsak hogy „behozzák” a lemaradást, eleget tesznek a féléves követelményeknek is, méghozzá — várhatóan — igen szép eredménnyel! A beszélgetés után Kármán Árpáddal és Bőgős Sándor vállalati KISZ-titikárral meglátogattunk két ifjúsági brigádot is. KirdZy István brigádja, a ".Hunyadi” brigád a Kékes kli- matizáló berendezés légmosó szekrényének készítésével foglalkozott Jókora bádoglemezt kalapáltak nagy szorgalommal. Király István, a brigád vezetője, február óta irányítja a kis közösség munkáját. Már lassan egy évtizede dolgozik a szerkezeti lakatos szakmában. — Tavaly júniusban alakult meg a brigád — felelte kérdésünkre Király István —, az akkor felszabadult segédekből. Azóta dolgozunk együtt, s igyekszünk szép eredményeket elérni. A kongresszusi munkaverseny szinte újabb lökést adott munkánk menetének. Most például, a második negyedévben körülbelül 104 százalékra teljesítjük a tervünket, — Ez annál is szebb — szólt közbe Bőgős Sándor —, mert az első negyedévben csak 101,8 százalékos volt a teljesítésük... A követelményeknek mindenben igyekeznek eleget tenni. Selejtes termelésük eddig még nem volt, s a krónika csak egy balesetről, s a munkafegyelmet lazító egy késésről tud. Sőt, az évben vállalt két újítás közül már egyet be is nyújtottak! — A „nagy versenyen” kívül — mondta befejezésül Király 1st ván — páros versenyben vagyunk a mellettünk dolgozó Gárdonyi-brigáddal is... Ed- j dig még mi állunk jobban! Teleki József brigádját is meglátogattuk, öten vannak, mindegyikük Ratal még, nemrégen szabadult fel, s nagyon lelkesen dolgoznak. „Munkatervüket” tudatosság, és következetesség jellemzi, makacs ragaszkodás — nem az elismerésért! — a mind jobb eredményhez. A brigád vezetőjét nem találtuk itt, helyette Oláh Sándorral, az egyik brigádtaggal beszélgetünk. Az egyik ifjúmunkásnak segített. — A brigád vállalta — mondta magyarázóiam —, hogy segít a gyengébbeken ... Eddigi eredményeikről Kármán Árpád beszélt. — Évi vállalásuk a 103 százalékos tervteljesítés. Az első negyedévben a tervet — meglepően jól —, 120 százalékra teljesítették, ami « kongresz- szusi munkaversenyben 200 jó pontot jelent! Selejtet ők sem termeltek,- de az egyszeri késés, s az egy baleset náluk is előfordult. — Mit tesznek azért, hogy ne legyen késés? — A munkafegyelmet feltétlenül be kell tartani — válaszolta Oláh Sándor —, mi is részt veszünk az „ötperces mozgalom”-ban. Ez azt jelenti, hogy mindannyian a kezdés előtt öt perccel, tehát reggel hat óra előtt már idebent vagyunk, így pontosan kezdhetjük a munkát. i A Teleki-brigád július 1-től szeretne bekapcsolódni a szocialista brigád-mozgalomba. Jellemző rájuk, hogy már nemcsak a termelésben, hanem az élet más területén is .meg akarják állni a helyüket. Részt vesznek a közös, kulturális rendezvényeken, tanulnak ... ★ A fiatalok lelkesedése, friss ereje, aktivitása, fontos „motoralkatrész”, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az Egri Lakatosárugyár a pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben szép. figyelemre méltó eredményt érhessen el. Kátai Gábor ... hogy a nyugatnémet sajtóban minden düledező gyarmatbirodalomnak iut egy-egy krokodilkönny: ez szinte sikknek számit a Német Szövetségi Köztársaságban. A Die Welt sem marad ki a könnyesőből, s mikor Indonéziáról ír, sajnálkozik azon, hogy Dzsakartán (valamikor Batavia, hej, azok voltak ám a szép idők!) nem látszik meg, hogy valamikor holland város volt. — Any- nyira nem civilizált, annyira nyomorúságos. — Kell ennél jobb bizonyíték arra, hogy valamikor holland gyarmatosítók uralma alatt állt?! zár A jövő szakemberei Petőfibányán az egy éve megnyílt új tanműhelyben 140 bányaelektro-lakatos tanulja a szakmát. A jól felszerelt tanműhelyben kitűnő szakemberek segítségével ismerkednek a bányaelektromosság különböző válfajaival. Pelle János és Benő Ferenc másodéves tanulók a tekercselést tanuljákÖreg gyűr fiatal munkásai Ébred a város Kl KORÄN KEJL, aranyat lel — tartja a régi magyar közmondás, amit a kényelmes emberek már évszázada így emlegetnek maguk között, ki korán kel, az — álmos. Mindkettő igaz végső soron, mert tegnap hajnalban én is olyan álmos voltam, hogy támasztani kellett a szempilláimat, viszont ha nem is aranyat, de megleltem az ébredő város érdekes hangulatát. Benn az egri Széchenyi utcán egy lélek sem jár. A nagytemplom torohyórája éppen elütött^ a négy órát, s a belváros néma maradt a kon- gatásra. Élesen hasított a hajnali fényben fürdő utca csendjébe a mentőautó szirénája. Nagyon sürgős eset lehetett, hiszen egyetlen jármű sem akadályozta a forgalmat. A taxiállomáson álmos szu- nyókálás, mármint két kanadai fiatalember szunyókált, mert egy kocsi sem volt benn. — Hosszú az éjszaka! — sóhajtotta az egyik. — Ha csináljuk — így a másik. Aztán nagyokat ásítva hozzám fordultak. — Nem tudja, miért nincs közelebb a kanadai rész? — Mert távolabb építették — válaszoltam, viszonylag mogorván. — Cöcő! De okos! Azért van távol, mert nincs közel! — szögezte le hajnali. filozófiával. A Gólya utcai házak egyikében, a P 1-es épületben, éppen akkor kezdett berregni az ébresztőóra, amikor a ház elé értem. Megálltam. Kíváncsi voltam, hogy a gazdája hogyan reagál a nemkívánatos közlésre: munkanap kezdődik! MEGLEHETŐSEN, erős robaj, a fejemet teszem rá, hogy lerepült a vekker. Két perc múlva egy férfi jelent meg az ablaknál, felhúzta a redőnyöket, kitárta a napfényben megcsillanó üvegszárnyakat és nagyot nyújtózkodott. Mikor meglátott, egy pillanatra megdermedve néztünk egymásra, aztán barátságosan leköszönt: — Jő reggelt! De korán! De korán! — I.. .gén ... eléggé — adtam meg a „széles körű” felvilágosítást, aztán jónak láttam másutt folytatni a hajnali sétát. A Makiári úton megállít egy áruval telipakolt asszony. — Vegyen tojást, kedves, ne cipeljem a piacig! Egynegyve- nért adok belőle! Meg csirkém is van. nézze, milyen aranyosak, fogja meg — fújta szét a tolláit — olyan ez, mint a harmat! — De... — Semmi de! Aki ilyen korán kel, megérdemli a jó árut! — bizalmaskodott. — Mondja, honnan ennyi teherrel? — Szomolyáról, a hegyen át. — Erre? — néztem értetlenül, mert azok a Vécsey-völ- gyön járnak le. —Hát, egy kis kerülőt tettem, bementem a gyerekhez, Ostorosra. Egy kis kerülőt! Hajnalban! Hát mikor kelhetett -ez az asz- szony? Már bánom, hogy nem vettem semmit. Az is igaz, hogy másodikán — hajnalban!? A Mekcsey úti bolt előtt fü- työrészve, éktelen csörömpöléssel rakodja a tejet két fiatalember. — Halkabban, emberek! — mondom. — Hiszen még alszanak! —■ Ha mi fenn vagyunk, mindenkinek ébresztő! — harsogja a Sándornak szólított. S mikor a nevek után tudakozódtam, nevetve beugrottak a kocsiba: — Nevünk a rendszámunk! írja fel, ha érdekli! Elrobogtak. AHOGY BALLAGOK tovább a végeláthatatlan Makiári úton, itt is, ott is, szembetalálkozom a városba, piacra igyekvő asszonyokkal, vagy hónuk alatt táskával, a buszhoz, vonathoz siető emberekkel. Jó derekán járhatok az utcának, s mivel erősen elővett az álmosság, gondüzőnek rá akartam gyújtani. Elmerülvén kotorászok a bizományi raktárának is megfelelő táskámban, amikor halk surra- nással és némi vizenyővel megjelenik valami a fejemen. Bánatosan vettem tudomásul, hogy hajnalban semmiféle ablak alatt nem tanácsos ácso- rogni, mert az ember fejére nem nagyon ügyelnek. Mindenki azt hiszi, hogy csak ő' kelt korán, s ha kidobja az? ablakon a poshadt virágot, ésS az embert ér, még neki áll fel-e jebb: — Mit mászkál hajnalban az? utcán, miért nem alszik? Csak« nem viszem körül a maga ked-J véért, mikor ötre dolgozni me-\ gyek!? Nahát! — és jól be-> vágta az ablakot, pedig eskü-« szöm, még csak rosszallóan sej néztem rá. Körülöttem a virág szomo-' rú maradványai, blúzomon hi-e zelegve csörgedezett egy kis> vázaié, s áldottam az eget,' hogy nem vázástól dob- < ta ki a hölgy ezt a hulladékot. A pék előtt éktelenül túráz-? tatja a motorját egy postás. — Maga mit keres itt kora) hajnalban? — Megvárom a nyitást! In-? nen parancsolta az asszony a? kenyeret! Svéda-féle kenyéri — márka! — kacsint rám. — Elhiszi? — Nem. Ugyanilyen a töb ' bi is. De hát... parancs, azi parancs! És.. .. hát../. szere-J tek motorozni is, a szomszéd ^ pékig meg nem lehet! Aha! Áldott találékonyság! DE A HAJNALNAK vége.J fél hat, hamisítatlan reggelt van. Egyre-másra nyílnak az: ablakok, a kapukból embereke áramlata indul jobbra, balra,) s a fel-felsíró gyerekek hangja? jelzi: itt az új reggel, menni? kell bizony az óvodába, megj a napközibe, mert anyunak, í apunak dolga van, s a kis embert is várja a homok, a ba-< bák, meg a többi kispajtás —\ végtelenbe nyúló játékokra! Cs. Ádám Éva ,VZÄRħ - tábomyitás Még be sem csukódtak az iskolák kapui, az úttörőcsapatok lázasan készülődtek a táborozásra. Néhány csapat már el is indult, hogy megkezdje vakációjának legro- mantikusabb szakaszát. De a többiek még várnak a nyárra, az igazi, hamisítatlan nyárra, amikor nem hullámzik ilyen nagy hőmérsékleti különbséggel az időjárás. Bár, ki tudja... Az idén nyáron Heves megyéből 51 csapat 2150 pajtása és 200 főnyi kísérő nevelő gárda indul útnak a Bükk, a Mátra erdei, tisztásai, a Balaton hullámzó vize mellé, hogy felverjék a sátrakat, s megkezdjék 10 napos, kéthetes táborozásukat. Mennyi készülődés, menynyi tanulás előzi meg ezt! A gyerekek észre se veszik, talán tudatosan egész éven át nem is tartják számon, hogy amikor a próbázókra felkészülnek, amikor sikerrel tesznek le egy-egy különpróbát, tulajdonképpen már egy lépéssel előbbre jutottak abban: egy tábor kihelyezése alatt hozzájárnak ahhoz, hogy minden úgy menjen, amint otthon elképzelték. Az utolsó hetekben előkerültek a tábori felszerelések, a bográcsok, a tőrök, a sátorlapokat alaposan, gonddal nézik át, s amikor felharsan az indulás sípjele, akkor már a ragyogó arcokon a büszkeségen és a várakozáson kívül ott fénylik a teljes felkészültség tudata is. Mindenütt akad a szülői munkaközösségben olyan vállalkozó szellemű édesanya, aki elmegy velük, aki vállalja a táborozás fáradalmait, s biztosítja az éhes gárda ellátását. Ahol pedig nincs ilyen mama, ott sem esnek kétségbe a gyere* kék, mert megfőznek ők maguk is! Aztán amikor először szalad árbocra a tábor zászlaja, a gyerekekben felbuzog a vágy: mindent úgy csinálni, hogy az az úttöröbecsületről, a helytállásról tanúskodjék. Okos, nevelői irányítással használják ki a napokat, s a növénygyűjtő, bogárgyűjtő körutak mellett egy évre szóló élményt szereznek az éjszakai rajtaütések vidámságából, a tábortüzek felemelő hangulatából, a számháborúk izgalmas csatáiból. No, de most még csak a tábornyitásnál tartunk, hiszen alig tehető egy negyedére az összes táborozóknak az a létszáma, amelyik, már sátort bontott. A táborban szép az élet, de a szigorú fegyelem melletti barátságos, kedves légkör az egymáshoz tartozásnak, az egfrnás segítésének, a közösségnek a gondolatát gyakorlatban plántálja az úttörőkbe, akik napról napra tapasztalják, mit jelent egy kisebb rmgy nagyobb közösségben élni, alkalmazkodni, tenni érte és az egyesekerét is valamit, vagy segítségükkel megoldani egy nehéznek tűnő feladatot. A tábor az úttörők legszebb élménye, leghőbb vágyuk kielégítője, s a nevelőknek óriási segítséget ad az önállóságra, öntevékenységre való nevelésük soráéi. Üdvözöljük a most nyitó táborokat, s mindazokat a pajtásokat, akik más megyéből jönnek — mintegy négyezren — hogy a mi hegfjeink között verjenek sátrat! Megértő intézkedés Hányszor előfordul, hogy egy-egy ember jóhiszeműségében is összeütközésbe kerül a HIVATALLAL, valamelyik rendelettel vagy szabály- lyal, s ha azokat lélektelenül, betűrágó módon alkalmazták, nagy károk származtak belőle a jóhiszemű ügyfélnek. Pedig ezek a szabályok, paragrafusok az emberekért, s nem az emberek ellen készültek. Módot adnak arra, hogy figyelembe véve a körülményeket elősegítsék és ne gátolják az egyén boldogulását. Ennek egyik példáját testesítette meg a Gyöngyösi Járási Tanács végrehajtó bizottságának bélyegzőjével szentesített irata, is, amely Tóth István gyöngyössolymosi útőr házépítésének ügyét igyekezett egyenes vágányra terelni. Tóth István helyzete nem valami jól állt a járási tanács műszaki csoportjának javaslata előtt. Megvett ugyanis 300 négyszögölnyi területet, hogy azon házat épít. Igenéin, de az építési engedélyt csak akkor adják ki, ha belterületen fekszik a leendő házhely. Tóth István meg is kapta a tanácstól a hivatalos írást, miszerint a házhely a község belterületén fekszik. Később kiderült, nem így áll a helyzet: az említett telek csak határolja a beépíthető területet, így tehát a rendelet értelmében nem kaphatott volna rá építési engedélyt. Így történt volna, s akkor hatezer forint kár éri, elhúzódik az építkezés, mert várni kell az új telekre, s néhány száz forintot felemésztett volna a hivatalról hivatalra való futkosás költsége is. Így történt volna, ha... ha nem nézték volna a paragrafusok mögött az embert is. De a járási tanács műszaki csoportja, miután alaposan kivizsgálta az ügyet, azt javasolta a végrehajtó bizottságnak, hogy a Tóth István által megvásárolt területet, mivel az úgyis határos a község belterületével, csatolják hozzá a beépíthető telekhez. Ezt rögzíti az idézett tanácsi javaslat, amely látszólag csak száraz tényeket, rende- lelszámokat, helyrajzi számokat tartalmaz, mégis beszédesen bizonyítja, hogy tanácsaink gyakorlatában a rem- deletek és paragrafusok tömege sem feledteti: itt nálunk minden az emberért történik. K. E. * Kicsi bástyák Végre hozzákezdtek Egerben a nagytemplom környékének rendbehozásához is. Örömmámorban úszunk, s repeső szívvel nézzük a munkásokat, amint lelkesen dolgoznak, amint építik a Mártírok tere felé eső részen a támfalat. Finom, kecses, lépcsőzetes vonalban húzódik lefelé a főutca irányában, mintha mon- maná, lám, én is teszek valamit e történelmi város szépségéért, idenézzetek emberek. Mert bár hideg kőfal vagyok, érzem, sokat jelentek ezen a helyen ... Mostanában azonban, amikor újra találkoztunk, érdeklődésemre egy vall/ándítás- sal, és egy keserű mosollyal válaszolt. Nagynehezev, miközben félrefordította tekintetét, pirulva bevallotta, hogy mi történt. Eddig mindenki dícsérgette, bókolt neki. Elhalmozták mindenféle jelzővel. de amióta érthetetlen okból, és célból két csúnya, rózsaszínű kicsi bástyát raktak a homlokára, csak csúfolják, és azt mondják, hogy „ízléstelen"... Megnéztem a kicsi rózsaszínű bástyákat. Nem tetszettek. Bár Eger történelmi város, és hírességét legfőképpen Dobó várának köszönheti, „történe! miségét” egyáltalán nem fokozza az ilyen „dekoráció". Elismerésre méltó a Város- gondozási Vállalat igyekezete, hogy szebb legyen a város: a kicsi bástyák nélkül még szebb lenne. (kátai)
