Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-20 / 168. szám

2 NEPCJSAG 1962. július 20,, péntek MOSZKVA UTÁN a béke vllégmoigolom hiroi MOSZKVA (MTI): A szov­jet újságírók házában szerdán sajtóértekezletet tartottak a „nők harcoljatok a békéért” amerikai szervezet 12 tagjáé«'.? kérésére. Az amerikai béhe- harcos asszonyok a szovjet nő­bizottság meghívására érkez­tek a Szovjetunióba. Dagmar Wilson asszony, a szervezet alapítója kérdések­re válaszolva beszámolt az amerikai békeharcos asszonyok mozgalmának céljáról, jelle­géről és tevékenységéről. Ki­jelentette: boldogok vagyunk, hogy a szovjet nőkkel közösen vehetünk részt az általános és teljes leszerelésért folytatott harcban. Az amerikai nők szá­mára teljesen magától értető­dő, hogy azok az emberek, akik oly sokat munkálkodnak jövőjükön és annyi eredményt értek el a háború óta, nem akarhatnak háborút — mon­dotta. Megígérte, hogy a kül­döttség tagjai, hazatérve, szé­les körben fogják terjeszteni a Szovjetunióban szerzett tapasz­talataikat. KIJEVI A leszerelési és béke-világ­kongresszuson részt vett mexi­kói, kubai és egyéb amerikai küldöttségek tagjai közül né- hányan szerdán találkoztak az ukrajnai főváros lakosságával. VOLGOGRAD: Volgográd lakossága szerda este találkozott a moszkvai kongresszuson részt vett afri­kai, angol, argentin, amerikai, iraki és japán küldöttségek tagjaival. A japán küldöttség egyik tagja, a Hirosimából származó Jeko Macubara java­solta, hogy Hirosima és Volgo­grád legyenek testvérvárosok. BAKU: Mintegy kétezer bakul lakos találkozott szerdán a moszkvai kongresszus afrikai küldöttei­nek tiszteletére rendezett ba­rátsági esten. Négy kelet-afri­kai ország küldötteinek nevé­ben Bilder Kagia, kenyai bé­keharcos szólt a kongresszus jelentőségéről. A Szovjetunió őszinte barátja a függetlensé­gükért harcoló afrikai népek­nek •— mondotta, és kifejezte azon reményét, hogy ez a ba­rátság a jövőben tovább erő­södik. TOKIÓ: Karou Jasziui professzor, a moszkvai leszerelési és béke- vüágkcmgresszuson részt vett japán küldöttség tagja Tokió­ba visszaérkezve, szerdán saj­tóértekezletet tartott, amelyen megállapította, hogy a kong­resszus révén a béke-világ- mozgalom hatalmas lépést tett a fegyverkezés felszámolása felé vezető úton. (MTI) A meghívott vendégekkel együtt mintegy százötvenen vetitek részt tegnap Eger város népfrontbizottságánaik kibőví­tett ülésén. Az ülés a késő délutáni órákban kezdődött, a városi tanács nagy tanácster­mében. Dr. Bakos József, a nép­frontibizottság elnöke üdvö­.... s,-.- ■ : HELSINKI FELÉ A nap már erősen közelit a föld felé, amikor a besenyő- telki Lenin Termelőszövetke­zet kertészetében véget ér a napi munka. Előáll a teher­autó, és néhány perc múlva már vidám zúgással repíti hazafelé a kertészeti brigád lányait és asszonyait. A faluba beérve már az első „megálló­nál” sok a leszálló, s mind­annyian elindulnak hazafelé. A munkából hazatérők között találjuk Szabó Margitot, a szövetkezet egyik fiatal tag­ját, aki néhány hét óta neves és „irigyelt” ember hírében áll a községben és a környék fia­talsága között. — Amikor először meghal­lottam, hogy én is mehetek Helsinkibe az idei Világifjú- sági Találkozóra, szinte eisern hittem — mondja. — Mind­járt arra gondoltam — fűzi to­vább a szót, hogy ez lehetet­lenség, miért is küldenének engem, hiszen én csak egysze­rű tsz-tag vagyok. Fiatal is va­gyok még, és nem is tudom, mivel szolgáltam rá arra, hogy pontosan rám esett a válasz­tás. Miközben ez a szerénykedő válasz elhangzik, már el is ér­kezünk Szabó Margiték kicsi házához, ahol várják már őt a szülei, várja négy kisebb testvére, egyszóval az egész Szabó-család. Odakinnt az ud­varon telepedünk le, és most már az egész családdal egye­temben folytatjuk tovább a beszélgetést, amely során ha­mar eljutunk annak felisme­réséig, hogy Margit méltán ke­rült a VIT-küldöttek sorába. Kezdetben az úttörőeaesvezet nevelte Szabó Margitot a nép ügyéhez hű fiatallá és 1959- ben, amikor az általános isko­la nyolcadik osztályát elvé­gezte, a KISZ fogadta tagjai közé. Ugyanakkor az életben is megtalálta a helyét, mint szövetkezeti tag. Három esz­tendő telt el azóta és az idő bebizonyította, hogy ez a kis­lány nemcsak megtalálta, ha­nem meg is állta helyét az életben. Odaadó, ]ó munkájáért a szövetkezet a vezetőségbe is megválasztották. A KISZ-ben mint leányfelelős dolgozik, s ugyanakkor a szövetkezet KISZ-szervezetének is vezető­ségi tagja. Megkérdezzük tőle, hogyan dolgozik mint leányfelelős? — A téli hónapokban fog­lalkozom sokat a szövetkezet kiszista leányaival, különösen esténként, amikor a klubban összegyűlünk és ott kézimun­kázunk, beszélgetünk és egy kis kultúrműsort is rögtön- zünk. — Milyen munkát végez még a KISZ-ben? — A megbízatásomon kívül elsősorban a termelőmunkával igyekszem elősegíteni aKISZ- szervezet jó munkáját, hiszen nekünk jelentős földterülete­ink vannak, amelyek fölött védnökséget vállaltunk. A szövetkezet kiszistáinak gond­jaira van bizva 2 hold papri­ka, öt hold dinnye, 5 hold zöldborsó, öt hold káposzta és 10 hold silókukorica termesz­tésének és besilózásának min­den gondja-baja. Szabó Margit mindenekelőtt saját példás szorgalmával se­gíti ezt a termelőmunkát és a lányokat is arra neveli, hogy odaadóan, becsülettel dolgoz­zanak a közösség ügyéért, hi­szen a kiszisták becsületéről van szó. Ha más nem,'az is igen jól mutatja szorgalmát, hogy ta­valy pl. 300 munkaegységet teljesített és a héttagú család­nál, mondhatnánk, ő a család- fenntartó. Szülei ugyanis be­tegesek, és négy kiskorú test­vére taníttatásának, ruházásá- nak gondjait is Margit viseli. Mindettől függetlenül, vidá­man, jókedvűen dolgozik min­dennap és egy kissé büszke is arra, hogy fiatal fejjel ő a családfenntartó. Ez a nagy­szerű tulajdonsága tovább nö­veli emberi értékét, szülei is méltán lehetnek büszkék nagyszerű lányukra. S most, az indulás előtti na­pokban még néhány kérdést intézünk hozzá. — Miként fogadta ezt a nagy megtiszteltetést? — Végtelenül boldog va­gyok. Édesanyám eleinte el sem akart engedni, annyira féltett engem ettől a nagyvi­lágjárástól, de most már ő is megbarátkozott a gondolattal és belenyugodott. A másik' kérdés: — Mit tud Finnországról és' annak fővárosáról? — Nem sokkal többet, mint, amennyit az általános iskolá­ban tanultam róla, de azóta' nagyon érdeklődöm iránta.' Természetesen, ha visszajövök — sokat tudok majd róla me­sélni. — — Milyen érzés ifjúsági kül-' döttnek lenni? — Számomra igen megható' és egyben megtisztelő, ha ar-' ra gondolok, hogy a világ if-, jóságának színe-java előtt én is képviselhetem a magyar' fiatalokat, termelőszövetke­zeteink fiataljait. — S végül, mik a tervei a, hazatérés után? — Ellátogatok a szomszédos! községekbe, a termelőszövet­kezeti fiatalok KISZ-szerveze-[ teihez és elmondom nekik mindazt, amit a találkozón lát-[ tam, hallottam és tapasztal-, tam. Az indulás ideje nemsoká-! ra elérkezik. A többszöri pro-1 ba után elkészült már az a, 6zép ruha, amit Szabó Margit is magára ölt, amely a magyar' VIT-küldöttek egyenruhája' lesz a nagy fesztiválon. A, hosszas készülődés, a várako­zás izgalmai után elindul' majd velük az a repülőgép,' amely a nagyvilág fiatalságá­nak, a népek közötti béke és' barátság eszméjének közös' útján viszi Helsinkibe a ma-[ gyár fiatalokat. és köztük az1 egyszerű besenyőtelki terme­lőszövetkezeti fiatalt, Szabó1 Margitot. Császár István zölte a megjelenteket, s meg­emlékezett a városi népfront- bizottság nemrég elhunyt tag­járól, dr. Hallai Imréről. Az ülés részvevői egyperces né­ma felállással adóztak a nép­szerű orvos emlékének. A megbeszélésen három na­pirendi pont szerepelt: beszá­moló a moszkvai béke-világ­kongresszusról, az egri nép­front-mozgalom kiváló béke­harcosainak kitüntetése és a népfrontbizottság második fél­évi munkaitervétnek megvitatá­sa. Dargai Lajos, a városi nép- frontbiaotitság alelnöke méltatta a moszkvai kongresszus jelen­tőségét. Hangoztatta, hogy a bókemozgadom céljaiért ma ►tettekkel kell harcolni; eljött [a tettek ideje. Olyan nagy a ► háború veszélye, a százmillió­ikat elpusztító háború fényé* [gető veszélye, hogy nem lehe­ltünk tétlenek. I „A leszerelés az emberi ’ bol­dogság kulcsa — mondotta I többek között —, hiszen a ► modem fegyverek nem alkal- | masak arra, hogy bármilyen [problémát is megoldjanak, »mivel „kölcsönös pusztulással” [fenyegetik az esetleges küzdő­► feleket. I A fegyverkezés értelmetlen ► tehát, és feleslegesen felemész­ti azokat a hatalmas energiá­ikat, amellyel meg lehetne ja- ivítani az emberek életkörül- Iményeit. ► Hangoztatta, hogy hatékony I akcióegységre van szükség, ► mert csak ez képes megküzde- [ni a kettős veszéllyel: az egy ►emberre „jutó” nyolcvan tonna ’trinitrotoluol robbanóerejű I nukleáris „fejadag” részével, [és csak az egység, a békés , szándékok egysége, közössége ’képes dacolni az imperializ- Imusnak a békeszerető erők ►megbontására tett kísérleteivel. I A városi népfrontbizottság ►elnöke befejezésül a szocializ- [must építő magyar nép alkotó ► munkájáról beszélt. , I Az előadás után Takács Im­ire. a városi népfrontbizottság [titkára, az Elnöki Tanács , aranykoszorús békejelvényét [nyújtotta át dr; Bakos József­inek, Dargai Lajosnak és dr. [Halmos Bélának, — Sebestyén .Andrásnak, Rózsa Lászlónak 'és Fülesdi Lászlónak pedig az [Elnöki Tanacs ezüstkoszon» i békejelvényét. „fl leszerelés az emberi boldogság kulcsa" Kibővített ülést tartott Eger város népfrontbizottsága Pártnak a baloldal által is tá­mogatott jelöltje viszont Are- quipában tartózkodik, s nyi­latkozott az eseményekről. Ki­jelentette, hogy a katonaság.. akciójával semmi kapcsolata nincs, s egyelőre ebben, a Li­mától 800 kilométerre délke­letre fekvő városban szándé­kozik maradni. Mint mondotta, az előállott helyzetért a kormány és a vá­lasztási bizottság a felelős, mert elutasította a hadsereg­nek a választási csalásokból szóló bizonyítékait. Az AP Havannából kelte­zett tájékoztatása szerint a havannai rádió kommentárja a katonai puccsot „a Penta­gonnak a külügyminisztérium felett aratott győzelmeként” értékeli. A külügyminisztéri­um Haya De La Torret tá­mogatta. Afonso Arinas brazil kül­ügyminiszter kijelentette, hogy Brazília tiszteletben tart­ja más országok bedügyeibe való be nem avatkozás elvét. Ez azonban nem akadályozza meg őt abban, hogy kijelent­se: hazája a képviseleti de­mokrácia mellett tesz hitet. Ugyancsak AFP-tudósítások közük, hogy az Egyesült Álla­mok és Columbia után Vene­zuela is „felfüggesztette” Peru­val fennálló diplomáciai kap­csolatait. Costa Rica pedig „megszakította” diplomáciai kapcsolatait Peruval. A domi­nikai államtanács úgy döntött, hogy nem ismeri el a katonai juntát. (MTI) LIMA: Az AP tudósítása szerint este újabb tüntetések voltak Peru fővárosában, tiltakozá­sul a katonai junta hatalom- átvétele ellen. A rendőrség többször a levegőbe lőtt, és könnyfakasztó gránátokat do­bott a felvonulók közé. A tüntetők szétszóródtak, e a mellékutcákon kerestek mene­déket. A Reuter-iroda csütör­tök reggeli, legújabb helyzet- jelentésében arról ad hírt, hogy a rend helyreállt. Az uralomra került katona- kormány elnöke, Ricardo Perez Godoy tábornok szerda esti tízperces rádióbeszédében Ismertette a junta rendeletéit. Ezek értelmében megsemmisí­tik a június 10-i elnökválasz­tások eredményét, feloszlatják az országos választási bizott­ságot. Godoy közölte, hogy 1963 júniusának második va­sárnapján általános választá­sokat tartanak, július 28-án pedig beiktatják az új elnö­köt. A tábornok szerint kor­mánya nem tartóztatott le senkit, és Peru tiszteletben tartja nemzetközi kötelezett­ségeit. Kijelentette: „A kommuniz­mus terjedésének megakadá­lyozására végre kell hajtani a szövetség, a haladásért nevű amerikai program célkitűzé­seit”. Hírügynökségi jelentések szerint nem ismeretes Odria tábornok és De La Torre el­nökjelöltek tartózkodási helye. Belaunde Terry, a Népi Akció 4 Újabb tüntetések Peruban ' — a katonai junta rendeletéi dásunk komoly nyomét talál­juk majd a publikálásra váró kongresszusi anyagban is­— Miként valósultak meg • remények, amelyeket e kongresszushoz fűzött? — Azt előre tudtuk, hogy nem varázslatszerűen jutunk el az általános és teljes lesze­reléshez, vagyis a világbéke egyik legkomolyabb biztosító, kához. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a világbéke fáját elültettük, azt táplálni, óvni és magasba szökkenteni kívánjuk. Bízunk abban, hogy jó lesz a gyümölcshozama és árnyéká­ban nemsokára megpihenhet a két világháború által sújtott, a legnagyobb veszély elhárítá­sára összpontosuló emberiség. Ez a remény és akarás nem maradt meddő. A világ négy tájára békeakaratukban meg­erősített delegátusok és ven­dégrészvevők tértek vissza, akiknek meggyőző tetteik so­rozata lesz majd a kellő bizto­síték ahhoz, hogy megihlessék övéiket, meggyőzzék a tétová­zókat, megnyerjék a kishitűe. ket és megtörjék az ellenkező­ket. Elemi erővel telítve tér hazájába a kétszáznál több or­szág képviselője és tesz majd arról, hogy a világ ne csak akarja a békét, de el is érje azt. — Végül szeretnék szemé­lyes élményeiről hallani. — Élményeim olyan nagyszá- múak, hogy nehéz abból kira­gadni. Mint egyházi ember szí­vesen emlékszem többek kö­zött visza arra, amit Zagorszk- ban az egyháziak külön tartott megbeszélésén észleltem. A moszkvai világbéke-kongresiZ- szusnak kellett létrejönnie ah­hoz, hogy sok évszázad után átléphesse a híres zagorszki ko­lostor küszöbét az úgynevezett óhitűek pátriárkája és béke­csókot váltson a valamikor testvéregyház főpapjával. Ez a békecsók számomra érzékeltet­te, hogy minden nézeteltérés, minden akadály, sorompó, el­lentét és nyílt ellenségeskedés is távozik a legközösebb és legsürgetőbb ügynek fényénél, melegénél, mert az ember csak akkor teljes értékű, nvugodt, boldog, ha azt teszi embertár­sának, amit a masa számára is kíván és elvár tőle — fejezte be nyilatkozatát dr. Brezanó­czy Pál egri apostoli kormány­zó. emberi együvátartoaást jelké­pező olajággal. Mint ahogy nem fáradt bele a galamb a szárnyalásba, ml sem nehe­zültünk el a kiadó» ülésezé­sek folyamán. A lelkesedés, a kölcsönös megértés és megbe­csülés állandóan növekedett és táplált mindnyájunkat. Akár tudóé, akár politikus, vagy püspök, költő, lró, mun­kás, diák hallatta szavát, akár fekete, sárga, fehér volt a fel­szólaló bőrének színe, vala­hány ember arról tanúskodott, hogy minden ember egyenérté­kű, minden faj és ország egyenjogú és főleg minden jó­zan és jóakaratú ember csak egyet akarhat: a békét, és a békének mindenki számára sok-sók jót hozó áldásait Az emberi tudománynak és haladásnak, a munkának és küzdelemnek, az igaznak, szép­nek, jónak az embert kell szol- gálnia, az emberiség összessé­gét kell boldogítania és ehhez elengedhetetlen a világbéke. Olyan jól esett ezt kivenni a szovjet űrhajósok szavaiból, olyan szépen hangzott ez az énekbe csapó afrikai szónok ajkairól, oly megkapó volt az elmélyülést keresd indiai böl­cselő megállapítása és követe­lése, hogy a visszhang a közös és általános reagálás csak igenlő, ösztönző, erőtöbbletet kölcsönző lehetett Állíthatom, hogy mindenki megerősödve, a legjobb ügy szolgálata sikerének tudatában élte végig ezt a páratlan fon­tosságú tanácskozást és talál­kozást. — S milyen szerepe volt a magyar delegációnak ezen a nagyfontosságú összejöve­telen? — A harmincegy embert számláló magyar delegáció a lehetőségek szerint derekasan kivette részét a kongresszus feladatainak megoldásából. A plenáris ülésen felszólalt Ham­vas Endre Csanádi megyés­püspök, — a magyar püspöki kar jelenlegi elnöke. Beszédé­nek hatásosságát mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy a következő szónokok közül többen idézték sajtónkban is közzétett beszédének részeit. Delegációnk többi tagjai a kü­lönböző bizottságokban fejtet­tek ki eredményes ténykedést és törekvéseink, bekapcsolő­Munkatársunk felkereste dr, Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzót, mint a moszkvai vllágbéke-kong- resszuscn részt vevő magyar delegáció tagját, s kérte mondja el véleményét élmé­nyeit a békeszerető emberi­ség képviselőinek nagy talál­kozójáról. Dr. Brezanóczy Pál a követ­kezőket mondotta: — A teljes és általános le­szerelés jegyében összehívott világbéke-kongreaszus nagy- szerűsége már itthon, az indu­lás előtt mélyen meghatott. Ennek hangot adtam a parla­menti országos békekonferen­cián is, amely lelkes, biztató nyitánya volt a moszkvai nagy tanácskozásnak. Mindannyian, de főleg a delegátusok kellő­en hangolódtunk, hiszen érez­hető volt a kedvező előszél, amely hivatottá lett a világ­béke vitorláinak duzzasztásá­ra. Telve voltunk a remény, a felelősség, a mozgósítottság érzéseivel és az ennek megfe­lelő igen komoly elvárással! Most, a nagy esemény után vallhatom, hogy várakozá­sunk teljesedett. Elutazásunk pillanatában megkérdezett egy angolnyelvű rádióriporter, hogy milyen érzés uralkodott el bennem közvetlenül az út- rakelés előtt: „o magyar de­legáció a béke olajágával szárnyal Moszkva felé és a béke győzelmi pálmájával sze­retne hazatérni”. Nos, még ez a maximális reménykedés is teljesedett a maga módján. Kongresszusi élményeimet talán így foglalhatnám össze: nagy öröm volt látni, érezni, hogy a legkülönbözőbb embe­rek is tudnak egyszívűvé, még­pedig jószívűvé válni, ha ne­mes a közös cél és remélhető a célratörés. Márpedig mindez adva volt a világ béke-kong­resszuson. Ennyiféle és mégis egyakaratú embert még nem hozott össze a világtörténelem. A világ „négy sarkából”, amint mondani szokás, egybe­gyűltek az emberiség legsür­getőbb és legnemesebb ügyé­nek, a világbéke szolgálatá­nak képviselői. Sem leírni, sem elmondani nem lehet azt az érzést, amely betöltötte a szíveket, az áttüzesedett el­méket és főleg azt az egybe- hangoltiságot, amely uralta a kongresszus összességét. Pi­casso mester békegalambja győzelmesen szállt az össze­zúzott fegyverroncsok fölött, csőrében a megbékélést, az A béke olajága Moszkva felett A moszkvai békekongresszuson szerzett élményeiről nyilatkozik dr. Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó

Next

/
Oldalképek
Tartalom