Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
4 NÉPÜJSAG # 1962. június 1., péntek / ' i n e Kétszáz szempárral szemtől szembe Mától kezdve... Kedves utazó! Mikor ezen a napon lekászálódsz a vonatról és elindulsz a kijárat felé, egy élménnyel kevesebben lesz részed. A kijáratnál nem fogad az ismerős verklihang: „kérem a lejárt menetjegyeket leadni”. A MÁV ugyanis intézkedést hozott, hogy ettől a nevezetes pénteki naptól kezdve ne zaklassák feleslegesen az utasokat. Bármenyire fájdalmas is ennek a régóta ismerős verklizenének az elvesztése nem fakaszt könnyet,inkább örvendezünk azon, hogy „mégis mozog a föld” a MÁV házatáján is. Talán még azt is megérjük,- — ha ez így megy tovább —, hogy . Füzesabonyból Egerbe röpke negyedóra alatt eljuthatunk. Az lesz csak az igazi ünnep. K. E. — A VERPELÉTI Általános Iskola tanulói az iskola zenekarának közreműködésével sikeresen adták elő a Jávorfácska című meseoperát. — ÚJ GÉPEKKEL gazdagodott az Egri Cipész Ktsz. Ebben az évben az eddig nélkülözött ványológépböl mintegy 36 ezer forint értékben két darabot, ezen kívül négy, egyen- kint 9 ezer forint értékű porelszívó gépet vásároltak. — R0ZSASZENTMÄR- TONBAN klubestet rendezett a termelőszövetkezet KÍSZ- szervezete, amelyen a 35 most felvett kiszistákkal új feladataikról beszélgettek. A beszélgetés központja a június 3-án megrendezésre kerülő járási ifjúsági találkozó volt. (Juhász Miklós) — A MÜLT HÖNAP végén nyűt meg Egerben, a megyei könyvtárban Trojan Mariann és Titles Béla művészek ex libris kiállítása. A mintegy negyven alkotásból álló kiállítást már eddig is nagyon sokan tekintették meg. Körülbelül még egy hétig lesz nyitva.-r A VERPELÉTI Dózsa Termelőszövetkezetben befejezéshez közeledik a burgonya első kapálása. — TIZENKÉTEZER pár cipőt szállít ebben a negyedévben Nigériába az Egri Cipész Ktsz központi, exportot termelő részlege. — Lesznek tízen? — kérdem gyanakvó kajónkodással Far- kasnétól, a poroszlói könyvtárostól ... — Még húszán is — mondja magabiztos nyugalommal. i Es amikor belépünk a modem és kitűnő akusztikájú nagyterembe, megroggyan a térdem: jóval több mint kétszáz ember ül a székeken, hogy képviselje a poroszlói olvasókat az író- és olvasó-találkozón. Az írók — a poroszlóink kitüntető és előlegezett bizalma révén — mi lennénk, Farkas András barátommal, az olvasók ők, amiben csak annyi az igazság: hogy ők valóban olvasók, mi még csak pályázzuk a sorstól és magunk tehetségétől az írói rangot és címet. Körülnézek a termen, látom, Farkas András is meghökken- ve méri fel a tömeget együtt és külön-külön is: szövetkezetben dolgozó parasztok, asszonyok, pedagógusok, a tanács dolgozói, a földművesszövetkezet, az orvos, a plébános, iskolások, kiszisták: az egész falu képviselte magát ezen a találkozón. Nem vagyunk önteltek, nagyon jól tudjuk, hogy az emberek nem miattunk jöttek ilyen számosán, mint inkább az irodalomért általában, nem konkrétan a mi tiszteletünkért, hanem azért a tiszteletért általában, amit a mai magyar olvasó érez — és egyre jogosabban — a mai magyar íróval szemben. Mégis megkapó és elgondolkodtató látvány volt szembenézni ezekkel az arcokkal, szemben ülni azokkal, akik néhány év alatt jutottak el a sötétségből a világosságba, a kalendáriumtól és bibliától eddig a kérdésig: .— Milyen könyveket javasolnak leginkább, amely nekünk szól és rólunk szól? Mert itt nem is annyira azok a „művek” voltak az érdekesek, amelyeket ízléses keretek között, igen nagy jó szándékkal bemutatták, mint inkább azok a kérdések, s a rájuk adandó, tőlünk telhetőén alapos, de mindenképpen őszinte válaszok, amelyek a kétórás találkozás alatt elhangzottak. Nem a nevek az érdekesek, ami a kérdezőket illeti, mint ahogy abban sem a nevek az érdekesek, ami a válaszadást illeti. Az olvasó kérdezett itt, s az írónak tisztelt és nevezett válaszolt az olvasóban, az irodalom fejlődésében vetett hittel és bizalommal. Egy kicsit számonkérés volt ez és dicséret is, egy kicsit kritika is, de biztatás is.„. — Mi a különbség a régi író és a mai író helyzete között? — tették fel többek között ezt a kérdést is. Lehetett volna és lehetne is erre megfelelő közhellyel válaszolni, vagy a konkrét számok száraz nyelvén a kiadott példányszámokra és művekre, az írók anyagi megbecsülésére hivatkozni. Mégsem ezt tettük és mégsem erről írok... Hanem erről: megjelent két ember, a Heves megyei Irodalmi Kör képviseletében, ketten azok közül, akik még inkább csak törik az utat maguk előtt, hogy rá jussanak a széles sztrádára, s megjelenik értük, azazhogy az irodalom tiszteletéért több mint kétszáz ember egy községben. Móricz Zsigmond, ha ezt láttad volna! Ez a társadalmi megbecsülés, ez a számon kérő ellenőrzés, ez a társadalmi igény: nos, ez a legjellemzőbb az írói társadalom alapvetően megváltozott helyzetének illusztrálására. Nem hiszem, hogy a Nyugat jelesei, ha eljutottak volna Poroszlóra annak idején, kaptak volna-e akkora közönséget, mint szerény és névtelen jómagunk! És a kérdések? Amelyek jóformán teljesen ledobták az illendő közhelyek avítt palástját? — Milyen a kapcsolatunk a dolgozó emberekkel? — Hogyan kell verset olvasni, hogy a vers minden szépségét megértsük? — Könyvkiadás régen és most... — Mi az írószövetség szerepe? — Itt, csak ebben a kis községben, mindennap annyi történik, hogy egy író egész életén alkathat belőle... Kérdések, megjegyzések, javaslatok, meghívások: így sorjáznak a szavak az olvasóktól, akiknek jó része csak azt az olvasót forgatta, amelynek minden tizedik szemét megcsókolni v illet. Kétezer kötet könyve volt eddig a könyvtárnak. Eddig! Mert ezen a találkozón kaptak a földművesszövetkezetek járási központjától a poroszlóiak újabb négyszáz kötetet. Hogy mit? Elég csak két mű megemlítése: Shakespeare összes művei és Dante Divina Comediája... Az Infernót próbálják olvasni majd azok, akik onnan jöttek ... És a hamleti sorokat mormolják, lenni vagy nem lenni, azok, akik emberré lettek, akik e hamleti kérdés modern változatát feltenni már sohasem kényszerülnek. Itt, Poroszlón sem. Végezetül: mély meggyőződésünk, hogy két—három évvel ezelőtt nem lettek volna eny- nyien ezen az író—olvasó találkozón. Nem azért, mert a könyv az elmúlt két—három év alatt tört be a falu életébe, hanem azért, mert a szövetkezeti gazdálkodás életmódja ennyi idő alatt érezhetően és lemérhetően változást hozott a gondolkodásban is. S ez a megváltozott gondolkodás, ez az új életforma ringatja bölcsőjét a napról napra gyarapodó csecsemőnek, amely a keresztelőben ezt a nevet kapta: tudni vágy ás. Mi, ennek a gyarapodásnak csak szemtanúi és szerény ösztönzői lehettünk, de örömmel tettük! Gyurkó Géza EGRI VÖRÖS (ZSILLAG A fekete Orfeusz EGRI BRODY Útközben (I.—n. rész) EGRI KERTMOZI Fáklyák GYÖNGYÖSI FUSION A világ minden aranya GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Apát keresünk HATVANI VÖRÖS CSILLAG Babette háborúba megy HATVANI KOSSUTH Pique Dame HEVES A kápó FÜZESABONY . Éva aludni akár műsora Egerben 17,30 órakor: Argyllus királyfi (Gyermekelőadás) 1962. JUNIUS 1., PÉNTEK: TÜNDE 925 évvel ezelőtt, 1037-ben halt meg AVICENNA (Ibn Szína Abu Ali) tadzsik filozófus és orvos. A megismerés könyve című munkájában fejti ki logikáját, metafizikáját, a fizikai és matematikai álláspontját. Tanai az egész középkor orvostudományát uralták, Orvostudományi kánon című munkája Európában is az orvosi ismeretek tankönyve volt. Filozófiája nem mentes korának idealizmusától, dé a materialista szemlélet (pl. az anyag keletkezése és örökkéválósága) keresztültör benne. Ezredik születésnapját a béke-világmozgálom 1952-ben ünnepelte meg. 105 évvel ezelőtt, 1857. június 1-én jelent meg Londonban Alekszandr Gercen és Nyikolaj Ogarjov forradalmi újságja, KÓLÓRÓL (Harang) címmel. A lapot Oroszországban illegális úton terjesztették és az nagy hatással volt a cári ijnkény elleni forradalmi mozgalomra. wvw—vwv—WV—WW—WW-MVW FILM: A világ minden aranya Francia - olasz film A világ minden aranya René Clair 57. filmje. Ez a vígjáték. „Célom — írja valahol — az volt, hogy az embereknek megadjam a nevetés boldogságát. A nevetés, lényegénél fogva, a szabadság egyik megnyilatkozása.” René Clairt, a világhírű filmrendezőt, 1960 nyarán a Francia Akadémia tagjává választották. Főszerepben Bourvil. Sánta, pingvinre emlékeztető teddide-teddoda járásával, homlokába hulló hajtincseivel, orrhangú kiejtésével milliókat mulattat, és hírneve már- már Fernandelével vetekszik. Magyarországon bemutatott filmje: A három testőr (régi változat), Huszárok, Átkelés Párizson, Újra egyedül, A nyomorultak. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház május 31-tői június 31-ig, az egri Kertmotf, június 4—10-ig mutatja be. Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Almási Katalin, Péter János, Horváth Gellért, Radics Éva, Fodor Gábor, Máté Attila, Dobó Katalin, Fehér István Károly, Balázs András, Nagy Ferenc. Házasságot kötöttek: Tóth István —Koncz Mária Anna, Kékesi István. Károly—Paraszt Ilona, Nagy József—Tóth Anna. Meghaltak: özv. Farkas Mihály- né (Körösi Julianna), Poruszki János, Teutsch Kálmán, Kasza Jánosné (Nagy Margit), Nagy Ferenc, Párái István. HARMATH ENDRE: Ili. Batista a színre lép Az amerikai tőke őrjöngő, éhes vadként vetette magát a kincses szigetre, és karmait úgy bemélyesztette a kubai nemzetgazdaság testébe, hogy — miiként később adatszerűén is látni fogjuk — hosszú évtizedekre visszavetette Kubában a fejlődést. Az elkövetkező évék során a kubai kormányok úgy váltogatták egymást, hogy minden esetben az amerikai nagykövet mondotta meg, ki legyen a miniszterelnök. Ilyen történelmi és politikai körülmények között tűnt fel a kubai közélet színpadán Fulgen- cio Batista. Kuba későbbi diktátora mesz- tic volt, ereiben európai és indián ősök vére keringett. Érdekes, hogy amíg hatalmának későbbi megdöntője, dr. Fidel Castro gazdag ültetvényes családból származott, az amerikai monopóltőke diktatúrájának legkegyetlenebb kubai ügynöke, nyomorgó, szegényparaszt szülők gyermeke volt. Batista Oriente tartományiban, a Sier- re Maestro tartományban született, és valljuk meg, emberileg ez is érdekes: a diktátor bölcsője ott ringott, ahol a kubai szabadságé. A jófejű, élénk szemű, kreol fiúnak alacsony termete már akkor is valamiféle kisebbségi érzés forrása volt. Nem egy nyugati pszichológus játszik él azzal a gondolattal, hogy hihetetlen hatalomvágya éppen „ennek a kisebbrendűségi komplexusnak a kompenzálása” volt. Később a diktátor magassarkú cipőt hordott, mint a gigolok és éberen vigyázott arra, hogy normális termetű (166 centiméter magas), második feleségével a hivatalos’ fényképészek csak úgy öröteítsék meg, hogy az asszony alacsony székben üljön. 1921-ben, az akkor húszéves fiú otthagyja szülőfaluját, Bamest, és a paraszti nyomort, hogy szerencsét próbáljon a hadseregben. Srtébersége, gyom felfogása miatt hamar elérte azt a rangot, amit magasabb iskola nélkül elérhetett: példás „zupás” őrmester vált belőle. Egy tanfolyam elvégzése után, ha rangban nem is, de beosztásban emelkedett, kiképzőből írnokká vált. A harmincas évek elején világszerte végigsöpört válság természetesen Kubát is érintette. Természetesen, mert kevés ország volt, amelynek szekere annyira egyedül és kizárólag a Wall Street-hez volna kötve, mint az Antillák Gyöngyéé. A szegénység, a kétségbeesés zendülésbe torkollott, amely 1933- ban elűzte az amerikaiak akkori bábját, Machado elnököt. „ŐRMESTEREK ÖSSZEESKÜVÉSE” A dolog a Fehér Ház számára kellemetlen időpontban jött. Roosevelt, akkor hirdetett „új, valóban jószomszédi” viszonyt Latin-Amerikával, a kubai zendülés elfojtásához pedig tízezreket kellett volna lemészárolni. Mát eszközöket kellett találni, amelyekkel a felkelő diákok által hatalomra segített dr. Grau San Martin professzort eltávolítják. A professzor úr egyébként furcsa egyéniség volt. Azonnal hozott bizonyos demokratikus törvényeket, de ez nem akadályozta meg abban, hogy elnöksége — mondd és írd — öt napia alatt jócskán megkap assza az államkincstárt, derék, addigi latin-amerikai hagyományok szerint. Jellemző, hogy egy Alemann nevű másik profesz- szor, dr. Grau nevelésügyi minisztere az ötnapos kabinetben a hatodik napon húszmillió effektiv dollárral a bőröndjében, érkezett Miamiba. Hogyan távolították él az amerikaiak Grau elnököt? Az intervenciót az említett okokból nem lehetett igénybe venni, annál kevésbé, mert a tömeg nyomására az ötnapos kormány első ténykedése a Platt-cikkely törlése volt. Jefferson Caffery amerikai nagykövet sürgősen megfelelő ember után nézett Grau eltávolítására és pótlására. Aligha sokszor fordult ilyen elő a történelemben: Caffery a megfelelő embert egy írnok-őrmester személyében találta meg. Az ezután következő időszakot a történészek mindmáig „az őrmesterek összeesküvése” néven jegyzik fél. Az írnok-őrmester — Fulgencio Batista — társaiból öttagú csoportot, afféle juntát alapított, azt élnevezte az ötös szám miatt Pentarquiá- nak. O maga egyetlen mozdulattal letépte őrmesteri bádog- csillagaií, tábornoknak nevezte ki magát, és átvette a kubai hadsereg vezérkari főnökségének vezetését. Természetesen, dr. Grau elűzése után, ami gyorsan és kényelmesen ment végbe. Pentarquia Batista vezetésével megfosztja a tömegeket az 1933-as megmozdulás minden vívmányától), lesújt a baloldalra. Közben azonban történik valami. A SZÉLKAKAS BALRA FORDUfe Németországban hatalomra kerül a fasizmus és megmutatja igazi arcát. Spanyolországban kitör a polgárháború és a tömegek óriási rokonri- szenwel kísérik a köztársaságiak küzdelmét. Latin-Ameri- káni antifasiszta balodali hullám zúdúl végig és Batista arra gondolt mi lenne ha személyes ambíciói szolgálatában meglovagolná ezt a hullámot? Elkápráztatja egy talpig becsületes amerikai államférfi, Lazaro Cardenas, a jenkikkel szembefordult mexikói elnök fantasztikus népszerűsége és hirtelen — az ilyesmi nem okozott nála problémát — nagyot fordít a köpenyen. — Igen, Batista balfelé tapogatózik. Az eredmény biztató. 1938 végére történelmi kuriózum születik: olyan, többé-kevés*bé egységes népfrontmozgalom, mely 1940-ben! Batista vezetésével (!) valóban haladó alkotmányt hoz létre. Ebben az időben már nincs Pentarquia, a balra fordult és így akkor valóban népszerűvé lett és demokratikusan megválasztott Batista hivatalosan is a köztársaság elnöke és kormányában — ha tárca nélkül is — de két kommunista miniszter, Juan Marinello és Carles Rafael Rodriguez is részt vesz. Erre a korszakra jellemző, hogy Fulgencio Batista 1942. október 16-án felveszi a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval. így érkezett el 1944, az új választások ideje. Egy érvényben levő paragrafus miatt az általában népszerű elnök nem jelöltethette magát ismét. Fogta takarékkönyveit és elvonult magánembernek az Egyesült Államök-beli Floridába. Claude Julien, a tekintélyes párizsi Le Monde Kubát kitűnően ismerő munkatársa erről igy írt: „Ha Batista politikai pályafutása itt megáll, a kubaiak rokonszenvvel őrizték volna meg elnöksége emlékét.” De ahogy múlt az idő, a hatalomra ismét megéhezett Batista szorosan kiépítette a kapcsolatot bizonyos kubai és amerikai erőkkel. A helyzet határozottan kedvezett elpuszi títhatatlan ambícióinak. A Wall Street rabszíjára fűzött nyomorgó kubai tömegek elégedetlensége ugyanis mind veszélyesebb formákban nyilvánult meg. Világszerte előre- lendültek a haladó erők. Sorra szabadultak fel a gyarmati rabiga alól Ázsia, Afrika elnyomott népei, a Szovjetunió és a szocialista országok sikereinek híre pedig eljutott az Antillák Gyöngyére is. A belső és külső körülmények tehát olyan helyzetet teremtettek, amelyben az addigi állapot, tehát az az állapot, amelyből az amerikai monopoltőke és egy vékony kubai áruló réteg olyan mesebeli hasznot húzott — ar régi módszerekkel nem volt tartható tovább. Az amerikai és a kubai reakció megértette, hogy az ország előtt két út van. Vagy a kirobbanó forradalom, vagy pedig a legsötétebb, legbrutá- lisabb terror. Amikor Batista közvetítői útján is, személyesen is biztosította ezeket a köröket arról, hogy megérti a helyzetet és hajlandó „segíteni”, az egyik probléma, a megfelelő ember problémája megoldottnak volt tekinthető. A reakció egyrészt tudta, hogy viszonylag demokratikus korszakában Batiste bizoniyos népszerűségre tett szert a kubai tömegek körében, másrészt ismerte a magacsinálta tábornok jeller mét és tudta, hogy a látszólagos progresszivitás vonala csak Batista személyi ambícióinak szolgálatában állt. Ezért esett rá a választás. (Következik: Az első áldozat
