Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
1962. június 1., péntek N fi P 0 J S 4 G 8 Reggeltől estig Rózsaszentmártonban Aznap reggel csodálatosan szép volt az eső öntözte határ. Feléledtek a palánták, az akác terhes illattal árasztotta el a levegőt. A falu csendes volt. A gyerekek év végi hajrában tanultak az iskolában, a felnőttek meg, ki erre, ki arra. Ki a bányában, ki a földeken, már ahogy a munkája szólította Legmozgalmasabb a Rákóczi Tsz udvara volt. Éppen befejezték a 40 betonkád munkálatait, s vízzel színültitf töltve, tűrték a brigádvezetők osztozkodását. A tsz klubjában a fe gyelmi és ellenőrző bizottság ülésezett. Nem súlyosak az ügyek, apróbb szabálysértések elkövetőit hallgatták meg, s mondták ki fölöttük az ítéletet. Emberségesen jártak el minden esetben, de a külső megfigyelő is tapasztalhatta, menynyire őrködnek a közös vagyon, a közös becsület felett. — Nézzünk ki a határba — ajánlotta Juhász Miklós, a tsz elnöke — ott vannak a mi büszkeségeink, a leány-brigád. Néhány perc múlva a szövetkezet határjáró kocsiján ültünk, s úttalan utakon kerültünk ki a répaföldre. Messzirój feltűnt a színes ruhák forgataga. Néhányan hiányoztak csak a 24 tagú brigádból, amelynek átlaigos életkora mindössze 16 esztendő. Vidám csiripeléssel vették körül az elnököt, — Miklós bácsi, a kézilabdakaput be kéne szállítani! — Kapunk-e pénzt a klubestre? — Mikor megyünk Csehszlovákiába? Juhász Miklós mosolygós türelemmel válaszolgat, aztán egymás szavába vágva mesélik el, hogyan törték át a falu közvéleményfrontját azzal, hogy megalakították a női ké- zilabda'-csapatoí, s Túrán István edző segítségével már be is neveztek a járási bajnokságra. — Tetszett volna látni, miket lciabáltak ránk, amikor a sportpályára kiléptünk a dresszben! — emlékeznek. — Ma már szó sincs semmiféle rákiabálásról. A gyerekek megmutatták a falunak, hogy a lányoknak is való a sport — teszi hozzá az elnök, — Legnagyobb gondunk most a munkaverseny, mert a híres. böldogi leánybrigádot hívtuk ki, s nem akarunk szégyent vallani — áll fel Gubis Ilona, mintegy jelezve, hogy jó lenne már újra beállni a sorba, s felfüggeszteni a beszélgetést. Értek a néma kívánságból, s rövid idő múlva már a lakótelepi iskolánál tesz le Apó, a tsz ..parádés kocsisa”. ★ Éktelen zsivaj, amolyan év végét jelentő lárma fogad. Dél felé jár az idő, s az új iskola tanulóinak csivitelése, a jogos tulajdonosok biztonságát jelenti. Ámbár, ahogy elnézem, nemigen tűnik újnak ez az iskola. Az ajtókat talán magam is ki tudnám emelni a kilazult keretekből. A vakolat százesztendős falakról hull így, no, de nem dicsérem tovább az építőket, nézzük a lakókat. Fábián Károly tanár a mam- mutfogak és preparált állatok, csontvázak és virágok társaságában rendezkedik. Van ebben a szertárban talán még tengeri herkentyű ís. — A kollégám, mindenre harap, ami különleges természeti csemege- — nevet csodálkozásomon a csapatvezető, s elvezet a békés úttörőotthonba. — Hadd mutassam meg azt a villanyvasutat, amit Juhász Kláriék nyertek — szedi elő egy kis szekrény aljából az ajándékot, s most jut eszembe, valószínűleg arra utal, amit már megírtunk lapunkban a szemfüles rószaszentmártoni gyerekekről. ★ Egy ugrás mindössze a rózsái IX-es akna, s ha már itt járok, bekopogok az egyik irodába. Éppen Szomszéd Lászlóhoz, az akna üzemvezetőjéhez, megyénk országgyűlési képviselőjéhez nyitottam be. Itt ismét találkozom a tsz-elnökkel. Fontos dolgot beszélnek meg. A tsz sertéshizlaldájához vezetik fel a vizet, s valami differencia merült fel a szerelési munkáikkal, amit a bánya egyik dolgozója vállalt fel. — Nagyon drága lesz ez így, Szomszéd elvtárs, egy kis segítséget kérnénk, — adja elő á tényállást Juhász Miklós. Néhány perc múlva behívják a mestert. — Ferikém! Gondolkozzék! Mi, az üzem, mindennel segítjük a termelőszövetkezetet. Magának szabadságot adunk, hogy elvégezhesse nekik a szerelési munkát. Akkor meg ne verje fel úgy az árát, vagy akkor mi is beleszólunk, — inti Szomszéd László a vállalót. — Maguknak is jól jön majd a ml olcsó paprikánk, paradicsomunk, meg egyéb termékünk, amit a szerződés szerint olcsóbban adunk az üzemeiknek — erősíti az ember elha tározását az elnök. Aztán csak megegyeznek, s lám, itt sem töltötte hiába az idejét sem az elnök, sem az üzemvezető. A tanácsházán és környékén délutáni csend honol. Bo- dó Antal vb-elnök kihasználja a forgalommenles perceket, és tanul. — Hajaj — simítja végig a homlokát, — hiába cseperedik fel az ember, mindiig fél a vizsgától. Én is szívesein átaludnám azokat a júniusi napokat! — No de jól felkészült, nem kell idegeskedni, — szól közbe Fábián Károly biológus szakos tanár, akivel a nap folyamán már másodszor találkozom — amit tudok, én is segítek, ketten majd csak ösz- szehozzuk valahogy azt a vizsgát. JS No, még ide benézek, határozom el a fodrász előtt, bár már estébe hajlik az idő. Ur- bán Anna üldögél az elárvult, igen-igen kopott kis1 zugban. — Lőrinciből járok át, eléggé hullámzó itt a forgalom. A férfi fodrászathoz meg nem is értek, meg nem is szívesen csinálnám. Nem helyes dolog a női- és férfifodrászatot egy helyre zsúfolni. Falun is vannak már olyanok a nők között, akik egy kis festést, hidrogént kérnek, s ez amolyan kettőnk titka ügy, fölösleges, hogy a férfiak tudjanak róla. Igaza van. Ez nem megoldás ma már. Az sem, hogy más faluból jár át a fodrász, az se, hogy nincs férfifodrász. S ha sorba vesszük a dolgot, mindkettő elintézhető. Egy spanyolfallal megoldódik a helyiségkérdés — festeni azért kell —, s hogy a férfiak és a nők is megtalálják a számításukat, arra is a legegyszerűbb módon lehet pontot tenni, hiszen most végez Kiss Erzsiké Hatvaniban, s mind a férfi*, mind a női-fodrászatban ügyes, jártas, segéddé lesz. Haza kell hozni. Miért járjon ő Hatvanba, amikor itthon is dolgozhatna, s miért járjon más valaki Lőrinciből ide, aki ott is dolgozhatna. Erzsiké édesapja brigádvezető a tsz-ben, édesanyja is ott 'dolgozik, s nagy megnyugvás volna számukra, ha a gyereket itthon tudnák. j fS Már öreg este van. Nyolc órát harangoz a templom tornyában himbálódzó, szép csengésű harang. Vacsoraillat' keveredik az akáccal s a nyitott ablakokból itt is. ott is kihal- latszik a rádió, a televízió műsora, s követ mindaddig, amíg el nem hagyjuk a fényeiben fürdő falut. Még egyszer visz- szanézek az új házak alkotta telepre s az öreg falura, és eszembe jut, milyen meggyőződéssel mondta délelőtt Apó: — Gyüjjön el majd egy-két esztendő múlva, oszt akkor is körülviszem a határon, meg a falun... ...eljövök! Cs. Ádám Éva ...nap mint nap, hogy az algériai nép hallatlan nemzeti önfegyelemmel válaszol az OAS garázdálkodásaira, visszafojtja jogos dühét, fékezi méltó bosszúját, vérzik •— de lojális az eviani megállapodásokhoz. Követi kormánya utasításait, bizalommal fogadja meg az ideiglenes végrehajtó szerv türelemre intő javaslatait. — Pedig a furcsa „tűzszünet” óta az algériai nép naponta körülbelül annyi fiát veszíti el, mint a francia hadsereg — a háború napjaiban. Algéria arab lakossága tudja: a gyarmatosítás ellen vívott küzdelem utolsó epizódjai is áldozatokat követelnek, mégha kevesebbet is, mint a hét évig tartó nyílt harc. Pár nap, néhány hét kitartás — és az algériai középületekről lekerül a galltrikolor, s nemzeti zászlókat lobogtat a mediterrán szél: megszületik a harmadik független nyugat-arab állam. Ezért hoz óráról órára megújuló véres áldozatot az algériai nép, s adja fényes bizonyítékát nagyfokú politikai érettségének — megcáfolva a kolonialisták átlátszó, hazug, a gyarmati sorban élő népek éretlenségéről, önálló állami életre való „alkalmatlanságáról” terjesztett mendemondáit, ponyvaideológiáját. (zár) ilWB' Nagy örömmel értesültem, hogy a tej- konzerv és a tejpor [ [ mellett megvalósult az utópisták vágya: a tejtabletta. A dán vegyészeti ipar nagy- I szerű találmánya most már kétségkívül megnyitotta az utat a 21. század embere előtt, s nem késhet sokáig az idő, amikor tablettásít- juk egész ételrendünket. Tablettába vesszük magunkhoz a párizsit, s a sertéscsülköt, tablettában a kalászlevet és a túrós szét. Egy nyolctagú család ünnepi ebédje elfér egy fél marokban, és ha a nagyfröccsö- ket is tablettásítani lehet, akkor is két marokban... Nincs szükség szakácsra, konyhára, tűzhelyre és mosogatásra... A perspektíva óriási: nem lesz szükség gyomorra se. A tabletták már a szájban oldódnak! Pincér! Addig is gyorsan két sertés- csülköt! (—ó) Játék a halállal Az amerikai játékárugyáro- sok már most lázasan készülődnek a karácsonyi vásárra. A közönség tájékoztatására Chicagóban kiállítást rendeztek a legújabb készítményekből. Bemutatásra került az évad gyermekjáték-slágere: hajasbaba — koporsóban. A gyermekek tehát, ha kedvük szottyan, a felnőttek bölcs közreműködésével, akár temetést is játszhatnak. Varga Mihályék könyvtára FURCSA könyvszekrény előtt ülünk Varga Mihályék- nál Egerben a Lájer Dezső u. 9. számú ház hálószobájában. Könyvekről beszélgetünk és arról hogy mit jelent a család életébén a mese, a regény, a tudományok ismerete. Varga Mihályékat régóta ismerem. Egyszer, még 52-ben együtt utaztunk Székesfehérvárra Vargánéval, s már akkor feltűnt nekem, mennyire szeret olvasni. Azt is felemlegettük most, hogy bizony azokban az években még Churts-Mahler és a visszamaradt pengős regények tették olvasmányai zömét a fiatal kereskedőtanuló lánynak. — Nagyon bámtt, hogy ezeket a drága könyveket itt kell tartanom — mondja, miközben egyre többet halász elő belőlük a ruhásszekrény aljából, felső polcáról, sőt a tetejéről te. , — Most lett kész a fürdőszobánk, nemrég a házunk, így a könyvszekrény mindig maradt — szerénykedik Varga Mihály — de mire egy egész szekrényt megtöltő mennyiséget összevásárolunk, addigra vagy megvesszük vagy megcsinálom a méltó helyét. — Tudod hogy van, suszternak nincs cipője, asztalosnak nincs könyvszekrénye! — mondja egy kis iróniával Marika. ERRŐL jut eszembe, hogy Varga Mihály a Vegyesipari Vállalatnál dolgozik, mint asztalos. — Nagyon szeretem az Universum kiadványait amit a vállalatom rendel meg — rak elém egy kötegre valót ebből a folyóiratból Varga elvtárs. — Mitndig megveszem, mert nagyon szeretem olvasni ezt a sok tudományos, érdekes írást. Kedvenc könyvem a nagy Világatlasz. Majd egyszer, ha a kislányom nagyobb lesz, már nemcsak a térképen, hanem valóságban is utazgatunk. — Én- már csak a regényeket részesítem előnyben — vélekedik Marika. Sokat megsirattam közüle, Anna Frank naplóját kétszer is elolvastam. Borzasztó annak a kislánynak a sorsa!... Aztán még nagyon szeretem a háborús könyveket. Ügy olvasom, hogy szinte le se teszem. S valahányszor olvasok egyet, mindig eszembe jut, hogy csak még egyszer ne adjon témát az íróknak az ilyen szörnyű esemény. A KÖNYVEKET egymás után féktő gonddal rakosgatja vissza a szekrény mélyébe. Milliók könyve sorozati, Pety- tyes sorozat. — Minek ez az ifjúsági regénysorozat neked? — Nekem? — néz rám és a falra mutat. — Hát a lányom? Ügy szereti a meséskönyveket! Neki gyűjtögetem, hogy bőven válogathasson, ha már nagyobb lesz. Hát igen, ezt meg se kérdeztem. Előttem még mindig az alig tizenhét éves Kovács Marika képe van, pedig Varga Mihályné azóta jól dolgozó kereskedő lett és gondos édesanya. A rádió, mintha megérezte volna, hogy könyvekről beszélgetünk egy egri családnál, éppen akkor mondta be, hogy megjelenik Gárdonyi tíz kötete. — No apu! Akkor azt az első kötetet meg kell venni még a könyvhéten nehogy kima* radjunk belőle — figyelmezteti Marika az' urát aki beleegye- zően bólimt. Menőfélben vagyok de Marika megállít. — Én is megyek a gyerekért a napközibe. Várj meg! PÄR PERC, s máris ballagunk az árnyas fák alatt a város felé. — Tudod, érdekes dolog ez a könyv. Eleinte nem tudtam megérteni miért akarja a férjem megvásárolni a fél könyvesboltot. Néha mérgelődtem is, hogy minden» családi évfordulóra kapok egy könyvet. De ez, úgy látszik, amolyan ragályos betegségféle, mert most már nekem is úgy kell visszafogni magam, amikor jön Tóth elvtárs a boltba, s hozza az újonnan megjelent könyveket. Módjával ugyan, hiszen sok minden kell egy családnak de megveszem a legjobbat, a legszebbet s mindketten örülünk az új szerzeménynek. Közben odaérünk a napközihez s már repüli is a kis szöszi kislány édesanyjához. Mennek haza a kis birodalomba, ahol Steinbeck és Thomas Mann, Szimonov és Gajdár meg a többi szebbnél szebb könyv még a ruhásszekrény alján pihen, de ahol nemcsak „vonalból” gyűjtik a könyvet, hanem társnak szórakozásnak, gondolatok és tudományok tárházának tartják. (á) \\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\V,\\\\\\\\\W\\\^\\\\\\\\\A\\\\V\\\\\\^^^ Ól .. 'díiEEJ-ttítdVsj&jÁie'.(Foto: Kiss Béla) Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a kormány titokban fel akarja emelni a pudingpor árát, — éppen százszázalékkal. Azt is hallottam, hogy nemcsak a pudingpor, de a rizsbefőtt és az ananászlikőr ára is felmegy, sőt a pipa szopó- kájának kiskereskedelmi ára is lényegesen emelkedni fog. Felháborodtam. Mi van itt? Az egyik oldalon a szocializmust építjük, a másik oldalon meg drágul a pipaszopóka ? Egyik oldalon dolgozó népünk életszínvonalaMalvinka néni mondta AVAGY DRÁGUL-E A PUDINGPOR ról írnak az újságok, a másik oldalon meg az oly annyira szeretett pudingpor árát akarják a dolgozó szegény magyar pudingimádó nép terhére felemelni... Ez helytelen és lehetetlen. Interpellálok a dolgozó magyar nép és a magam érdekében. Emeljék fel a cigaretta árát, — az rendben van, de a pudingporét ne... Emeljék fel a pálinka. árát, de az ananászlikőrét a világért sem... Hogy kitől hallottam, kedves illetékesek? Fogalmuk sincs, elvtársak ... Malvinka nénitől. Hogy az kicsoda? A dolgozó nép egyik lánya, aki ugyan már idősecske, de mindenkor szavahihető ember hírében állt... Ö volt az, aki annak idején megjövendölte a vasmenyasszonyt, meg a százforintos lebélyegzését is... Hogy egyik se volt igaz? Ez igaz, de az is igaz, hogy igaz is lehetett volna... És Tódor bácsitól is hallottam, meg még másoktól is, hogy igenis a kormány titokban, a dolgozó és pudingimádó magyar nép háta mögött fel akarja emelni a pipa szopókájának árát... Ezért tiltakozom én. most, mert nem zörög a haraszt, ha nem fújja Malvinka néni! Hogy mit tetszenek mondani? Szó sincs róla, hogy felemeljék a pudingpor árát? Akkor biztos, valami mást akarnak felemelni. Hogy a dolgozó nép életszínvonalát? Jó, rendben van, én hiszek benne, de akkor tessék nekem megmondani, hogy mit mond jak most Malvinka néninek, meg a többieknek?... Pardon. ezt nem mondhatom ... Utóvégre Malvinka néni mégiscsak lány ... (egrt*
