Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-22 / 144. szám

1962. június 22., péntek NÉPŰJSA6 3 Négy negyedév helyett két félév, megszűnik a rendűség és a tanév végi összefoglaló Nyilatkozik a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője Kétnapos értekezletet tartott a Művelődésügyi Minisztéri­um a megyei művelődésügyi osztályok vezetői számára, ahol megvitatták a közoktatási terület elmúlt iskolaévi mun­káját és az 1962—63-as év főbb feladatait. Általános elvi útmutatásokon túl gyakorlati kérdésekben döntöttek, illetve nyertek tájé­koztatást az értekezlet részve­vői. Az általános elvi megfo­galmazás az elmúlt évi munká­ról kihangsúlyozza, hogy az a tartalmi kimunkálás esztende­je volt A jelenlegi helyzetre vonatkozó elgondolás és elem­zés inkább a megoldásra váró feladatokkal foglalkozik, s részleteiben sorolja fel azokat a problémákat, amelyek az új tanév és a vezetők előtt álla­nak. Különösen az utóbbival kap­csolatban — a megoldásra váró feladatokkal — kerestük fel dr. Csicsai Józsefet, a Heves me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét, mondaná el általánosságban és részletei­ben a megyére, a megye peda­gógusaira, a megye oktatási és nevelési munkájára vonatkozó elgondolásokat. A pedagógusok munkafeltételének javítását már előbb is biztosította né­hány központi intézkedés, amely bürokratikus, fölösleges adminisztrációt szüntetett meg. Ez a könnyítés elsősorban bi­zalmat jelent a minisztérium részéről a pedagógusok felé — mondotta az osztályvezető. — E bizalom növeli a pedagógusok felelősségérzetét, s elsősorban az igazgatókét, akiknek meg kell teremteniök az alkotó kez­deményezés, a jobb eredmény elérését biztosító nevelőtestüle­ti légkört. A pedagógusok munkájának könnyítését szolgálja például: a munkatervi, az első és har­madik negyedévi ellenőrző, a félévi és az év végi testületi osztályozó értekezletek a követ­kező tanévtől megszűnnek. Mi­nimálisra csökkentették a kü­lönböző jegyzőkönyvek, jelen­tések. statisztikai adatszolgál­tatások számát. A pedagógus továbbképzés további decentralizálás várha­tó. Az egyes oktatási formákra történő jelentkezésben biztosí­tani kell az önkéntességet. A későbbiek folyamán a felügye­letnek a pedagógus munkája bírálatán keresztül kell segíte­nie abban, hogy megtalálja az utat ahhoz a tanulási formához, amelyik munkájában legjobban segíteni fogja őt. A felügyelet­nek többet kell törődnie a pe­dagógusok ilyenformán való irányításával, s el kell érni azt, hogy minden pedagógus, ön­maga érezze, mire, milyen ma­gasabb képzettségre van szük­sége, s aszerint jelentkezzék egyik, vagy másik továbbkép­zésre. A decentralizálás továb­bi lépése, hogy a megyei, járá­si szinten továbbképzési ta­nácsadót hozzunk létre. Itt a megyében a szakembereken kí­vül bevonjuk ebbe a bizott­ságba a Pedagógus Szakszerve­zet titkárát, a megyei pártbi­zottság művelődési előadóját, az esti egyetem igazgatóját is. A bizottság feladata, hogy a központ által kiadott tematika és bőséges anyagellátás mellett biztosítsa a pedagógusok szak­szerű és helyes felkészülését. A felügyeleti munkának elsősorban a vezetést, az igaz­gató munkáját kell vizsgálnia, s ezen keresztül értékelni az is­kola tantestületének tevékeny­ségét. Munkájukat csökkenti az is, hogy a félévi érdemjegyeket, a tanulmányi értesítőben csak számjegyekkel kell beírni, meg. szűnik a rendűség. (Ez az intéz­kedés nem vonatkozik az érett­ségi és képesítő vizsgálatokra.) Az iskolai év négy negyed he­lyett két-osztályozott félévből áll. Az általános iskola első osz­tályos tanulóit félévkor nem szabad osztályozni. Elsőosztá­lyos tanulót csak az igazgató, vagy helyettese vezetésével, s az összes, egy—négy osztályok tanítóiból álló bizottság vizsgá­lata és döntése alapján lehet osztályismétlésre buktatni. Az 1962/63-as tanévtől kezdve a tanév végi összefoglalók meg­szűnnék. Az igazgató elsőfokú felügye­leti szerve a tantestületnek, kell, hogy alaposan ismerje a saját maga által teremtett lég­körben dolgozó nevelik mun­káját. . A pedagógusok társadalmi munkájáról nemcsak a különböző értekez­leteken, hanem ezen a minisz­tériumi megbeszélésen is szó esett. Még ma is hajlamosak arra egyes vezető beosztású em berek, hogy az igazgatót és a tantestületet elsősorban a falu­ban, tehát az iskolán kívül vég­zett munkája alapján mérjék és méltányolják. Ez merőben helytelen álláspont, mert az igazgatónak és a pedagógusnak tulajdonképpen is elsődleges munkája az iskolában van. Végső következtetésként meg­állapította az értekezlet, hogy az igazgatók és a nevelők mun­káját elsősorban iskolában végzett és elért eredmények alapján kell értékelni. Az egyensúlyt pedig úgy kell hely­rebillenteni, hogy a társadal­mat kell bevonni bizonyos fel­adatok megoldásába, az iskolai életbe. Ennek elsősorban az az indokolása, hogy bár az igaz­gatók az irányelvek szerint ve­zették az iskolát, a sok külső társadalmi munka miatt elem­ző tevékenységet kevesen tud­tak folytatni az oktatási intéz­mény életében. A társadalmi munkával kapcsolatban meg kell azonban jegyezni azt, hogy bizonyos feladatoknál — külö­nösen a falvakban — számíta­nak a pedagógusra, amit nem is lehet visszautasítani. A he­lyes egyensúly azonban megkí­vánja, hogy a társadalom leg­alább annyi segítséget nyújt­son az iskolának, mint »meny­nyit a pedagógusok a község munkájának. Ezért elsőrendű feladat az igazgató teremtse meg a helyes légkort, alakítsa ki a helyes kapcsola­tot tantestülete és vezető mun­kája között, a társadalom és az iskolavezetés, valamint a neve­lők és a tanulók között. Egyre inkább előtérbe kerül az isko­lavezetés mozgalmi stílusa, mert áz iskola az előtte álló feladatokat egyedül nem tudja megoldani, csak a párt, a ta­nács és a tömegszervezetek ak­tív bekapcsolásával. A helyes légkör kialakításá­ban bizonyos esetekben hívei vagyunk az állami intézkedé­sek következetek végrehajtá- sánák. így például végérvénye­sen meg kell szüntetni mindén iskolában a testi fenyítést. Nem azzal indokoljuk, hogy már a nyugati államókban is hasonló törekvések vannak, ha­nem elsősorban azzal, hogy a nevelő és a tanuló szocialista kapcsolata elképzelhetetlen mindaddig, amíg ilyen tények a legkisebb mértékben is fenn­állnak. A pedagógusok óraszám-csökkentése egyik pontja volt az értekezlet­nek. Megállapítást nyert, hogy jogos a pedagógusok kérése, azonban egyelőre megvalósítha­tatlan, gyakorlati értéke nincs, mert a tanárképzés jóval elma­radt az iskola követelményei mögött, s így is külső embe­rekre, kívülálló szakmunkások­ra, nyugdíjas pedagógusok be­állítására volt és van szükség. Helyes javaslat a pedagógusok túlterhelésének csökkenté­sére, hogy meg lehetne nézni a szakkörök vezetői ellátottsá­gát. Felmerül, hogy nem le­hetne-e bekapcsolni kívülálló, hozzáértő embereket ebbe a munkába, ezzel egyrészt meg­szűnne az a tény, hogy a pe­dagógus szakkörvezető az is­kolai órák pótlására, vagy ki­egészítésére használja fel a szakkört. Másrészt külső erő bekapcsolásával szélesebbé vál­na a tanulók látóköre, ér­deklődési köre. Középiskolai beiskolázás területén bármilyen sok tár­gyi és személyi nehézséggel küzdünk is, elmondhatjuk, hogy országos viszonylatban elsők között vagyunk, akik nemcsak a kitűnő, jeles, jó, hanem a közepes osztályzatú tanulók 85—90 százalékát is beiskoláztuk, (á) Két dátum 1941 június 22-re virradó éjszakán a hitleri hadsereg a Szovjetunió és Németország között fennálló megnemtáma­dási szerződés ellenére hit­szegő módon megtámadta a Szovjetuniót. Ugyanakkor ti­tokban a Szovjetunió elleni közös háborúra kötött szerző­déseket az olasz, magyar, ro­mán éS finn kormánnyal. A fasiszta hadsereg vezérkara arra számított, hogy lsét—há­rem hónapra megnyerik a háborút. Ezt a számítást Hoffmann tábornok haditer­vére alapozták, aki még az első világháború idején ter­vet dolgozott ki a Szovjet­unió „villámgyors leverésé­re”. A hitleri hadseregpa­rancsnokság később ezt a ter­vet kiegészítette és , Barba- rossa-tervnek” nevezte el. Ezek a tervek soha nem valósultak meg. A szovjet hadsereg hősiesen védelmezett minden talpalatnyi földet, minden szovjet város hősi­esen állta az ostromot, Szmo- Ienszk városának védelme majdnem 30 napig tartott, Ogyesszát csak 70 napi ost­rom után keríthették birto­kukba a német csapatok. S a háború további mene­te már mindenki előtt is rétes: A Volgograd; és kurw ki győzelem, a szovjet hadse­reg 10 kemény csapása, amely alatt széthullott Európa leg­nagyobb fasiszta hadserege, méltó választ adott a , Bar- barossa-terv” készítőinek. S az emberek, a Szovjetunió megtámadásának dátumát egy másik fontos esemény- nyel hozzák összefüggésbe: amikor az egész világ újjong- va ünnepelte a győzelem nap­ját. A két dátum ma is komoly figyelmeztető azok számára, akik az újabb háborús terve­ket készítik, akik katonai tömböket kovácsolnak a szo­cialista országok ellen, akik atomfegyvereket halmoznak fel egy újabb „villámháború* ra” A két dátum rigyelmeztető! Figyelmezteti a revansvágyó- kat, a szocialista országok erejére és bizakodást nyújt a népeknek, hogy létezik olyan erő, amely képes megakadá­lyozni a harmadik világégést, s megmenteni az embereket azoktól a borzalmaktól, ame­lyek egy harmadik világhá­borúban várnának a népekre. K. E. Ki a hibán ? Pár napja élvezzük a valódi nyarat. A harmincfokot hőség miatt fagylaltot eszünk, feketét iszunk s vannak, akik... A napokban egyik délután családi alapon leültünk fagylaltozni: feleségemmel és két gyermekemmel. Az aszta­lon két üres, minőségi bor címkéjével kérkedő flaska állott. A mellettünk levő asztalnál, délutáni öt órakor öt fiatalkorú bort 'ivott, üveg már nem állt asztalukon. Amikor a harma- dik palackot is kihozatták, tudtam meg, hogy az általunk elfoglalt asztalra is ők tették a két üveget. Miből tudtam meg? A harmadik is rizling volt, mint két bátyja a mi asz­talunkon. A fiúk — mint mondottam már — kiskorúak voltak. Kettőt közülük még nagyítóval sem lehetett tizenhaton felü­linek nézni. A rekkenő hőség ellenére nyakkendőt kötöttek, jól öltözöttek voltak, bizonyára valami iskolai vagy más ünnepélyes alkalomról jöhettek az egri Dobó-szobor árnyékában meghúzódó, nyüzsgő forgalmat lebonyolító egri presszóba. Néztem őket, mások is nézték őket. Pelyhes álluk, egymás­nak odalökött mondataik (az elvonuló lányokra-asszonyokra tettek kivénhedt ínyencek szájába illő, de hangos megjegy­zéseket!) arról árulkodtak, hogy összeszokott gyerekek, akik unalomig ismerik egymást. Lenyelték a harmadik üveg tar­talmát is és az asztalra könyökölve mustrálgatták a körü­löttük zsibongó-kavargó életet. A számla száz forint fölé rú­gott, ki is fizették. S elgondolkoztam. Miken? Néhány kér­dést itt visszaadok. Kitől tanulták ezek a gyerekek, hogy az az irigyelt féffiú- iág és felnőttség vízválasztója, ha valaki iszik? Ha a kimé­résekben és italboltokban szeszes italt nem szolgálnak ki, miért kapnak ugyanakkor a presszóban? En láttam csak kölyköknek ezeket a palackból töltögetőkei vagy más esetleg szándékosan nem akarja észrevenni, kikkel áll szemben? Mit gondolnak ezek a gyerekek önmagukról és a felnőt­tekről, hogy a nyílt utcán, a presszó teraszán isznak — sze­rintük igen előkelőén? Itt ittak-e először, s ha itt már némi­leg telítődtek „gőzzel”, hová mentek? Tudják-e szüleik, hogy ez az öt srác itt iszik, s ha tud­nák, mit szólnának, vagy tennének? Honnan a pénz ehhez az iváshoz? Ok keresték, vagy bizonytalan célokra kérték szüleiktől? A fenti kérdéseket mi ott — öregebbek és ezért talán a fiatalságra irigykedök — megbeszéltük néhány mondatban. S szemünkkel is, szavainkkal is kérdeztük egymástól: ki a hibás? A gyerekek, akik isznak. A felszolgáló, éltesebb nő, aki a harmadik palackot is viszi és behajtja érte a borsos árat. A szülők, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak fiaik „nagyvonalú” magatartásáról. Mi is, akik ott ültünk és nem szóltunk nekik, hogy ez így szamárság és így indulnak a bajok. Mindenesetre az én lelkiismeretem némi késedelemmel megszólalt és azért írom ezt a glosszát, hogy a szóból a ki­szolgálónő is értsen és azok a felnőttek is, akik újságot ol­vasnak. Talán a szülők is. Érvényt kell szerezni a fiatalko­rúak védelmében az előírásoknak, még akkor is, ha a szabá­lyok „parancsként” szólnak az üzleti, forgalmi érdek ellen. Dr. Farkas András A gengszter és a rák ugyan elkövetett számosai, de az Egyesült Államok bíróságai soha­sem ítélték el jog­erősen. Legelő­ször 1928-ban fog­ták perbe, leg­utóbb meg 1957- ben vádlottként a bíróság előtt, de az első fokú ítéle­teket mindig meg­semmisítették. Profaci urat úgy tartották számon, mint az amerikai igazságszolgáltatás és személy szerint Robert Kennedy legnagyobb el­lenfelét, „az ame­rikai gengszteriz­mus leghatalma­sabb személyisé­gét." Annyi biz­tos, hogy az igaz­ságügy m misztéri­um és maga „Bob” Kennedy is fellé- legezhetettj ami­kor hírül vette, hogy a hírhedt bandavezért hat­vanöt éves korá­ban megölte a rák. Afelől azon­ban nem va­gyunk biztosak, hogy az amerikai bűnüldöző szer­vek helyesen cselekszenek, ha a gengszterizmus felszámolását a rákra bízzák. Mert mi lesz ak­kor, ha felfedezik ennek a betegség­nek az ellensze­rét? ti Az egyik istállóiban negyvenj növendékjószág pihent a jász-!; laknál. •• — Ezek egy része képezi át­jövendő „reménységét” — je-’j gyézte meg az agronömus. —]s Velük, a vemhes üszőkkel, s«i a többi növendékkel, fejős te-]: henekkel szarvasmarhaállo—: mányunk ma már összesen*; 208 darabot számlál. A nö—: vendékek, ha felnövekednek”; és megfelelnek, a kiselejtezen-1; dők helyére kerülnek, a többi jj meg megy a hizlalóba, mert!; erre is gondolni kell. < — De nemcsak a marhánál,? hanem a sertésnél is — mond-]:] ta Fodor Bertalan, s már ve-*} zetett is a sertésszállásokhoz.*:] Ezek egyelőre még nem fog-? latnak el túlzottan nagy he-];] lyet. Á tsz sertéshizlalási tér-* ve egy évre 135 darab, ami*:' azt jelenti, hogy itt még nem* kezdődött meg a „felfejlesz-* tés”. Anyakoca is mindössze* tizenhét van. ? — Ma még csak tizenhét —* hagyják helyben a tsz veze-* tői de vétek lenne nem ki-? használni a tehenészet adta* lehetőséget, hiba lenne, ha*:] nem hoznánk létre nagyobb«:« sertéstenyészetet. Tehénállo-* mányunkat az év végére 100-]:] ra akarjuk növelni, — s ezzel«:« együtt kocaállományunkét is]:] legalább 25—30-ra egészítjük*:* ki-_______________ • | AZ ELNÖK IS. | is elhallgatott, nem szólt töb-:$ bet. De felesleges is a szócsép-* lés, bizonygatás ott, ahol a* „semmiből” teremtettek egyé mind szebbé — és a járásban* híressé — váló szarvasmarha-é állományt. A sertés tenyészet ]$ is ennek nyomdokába lép rö-é videsen. A hagyomány, s a ]: tsz-tagság is így kívánja. * Weidinger László * Mr. Joseph Projaci az Egye­sült Államok pol­gára volt. Csak volt, mert néhány nappal ezelőtt — hja, ilyen az élet! — elvitte őt a a halál. Érzékeny veszteség érte az ímerikai alvilá­got, amelynek egyik legnagyobb alakja a szóban forgó úr volt. Az „olívaolaj kirá­lya” hosszú évti­zedek óta kettős Hetet élt: keres­kedelmi vállala­tot alapított, hogy azzal leplez­ze nem „egészen” törvényes műkö­dését, vagyis a gengszterkedést. Bűncselekményt — Nagyon kevésre van olyan panasz, hogy nem megfelelő. A többség olyan jól tejelő, hogy az elmúlt évben a tavaszi 4,3 literes istállóátlag után nyáron 11,5 literre szaladt fél az istál­lóátlag. A GULYA “ lta*f Után _____________ tovább moz­dult, míg beszélgettünk. Leg­többje, már távolabb járt, de néhány kényelmes jószág hát­ramaradt. Az agronómus ezek közül kettőt is megmutatott: — Ott van az a piros, a Fecs­ke II. Huszonöt liter tejet ad naponta, a Hegyes III. meg 5600 litert adott egy év alatt, nem teljes }aktádéval. — Büszkék vagyunk asz ál­latállományunkra, s szeretjük a jószágainkat — vallotta be az elnök. — Persze, az, amit még ma végzünk nem tenyész­tési munka, csak tartás. Vi­szont be szeretnénk rendez­kedni magára a tenyésztésre. Van még mit kiselejtezni, s ezek helyébe szeretnénk törzs>- könyvezett jószágokat beállí­tani. — Természetesen, ahhoz, hogy tenyésztési terveink va­lóra váljanak — mondta az agronómus —, elsősorban a takarmánybázist kell növelni. A tartalék növelésére ebben az évben már több intézke­dést tettünk. Hatvan holdon telepítettünk új lucernát, 150 holdat vörösherével felülve­tettünk, lesz hetven hold si­lónk és harminc hold csala- mádénk is. LASSAN 1 sétáltunk, s ahogy egymás után értük a tanyaépületeket, mindegyikbe bepillantottunk. AZ ELNÖK I tán az árokpartra telepedve az agronómussal együtt elkezdték mondani, szépen sorjában, ho­gyan is jutottak idáig. . — Akkor, amikor a Rákóczi megalakult, a vezetőség és a tagság egy része hallani sem akart a közös állattenyésztés­ről — kezdte Fodor Bertalan. Azt mondták, lesz elég gond úgyis a közösben, miért kell még az állattartással is szapo­rítani .;. Aztán más vezetőség jött, más elvekkel, s ezek kö­zül a legelső mindjárt az volt: igenis, kell az állatállomány! Ez a dombos pétervásári vidék mindig híres volt az állatte­nyésztéséről, hát akkor épp most, amikor minden eddigi­nél jobb eredményeket érhe­tünk el közösen, akkor hagyjuk abba? Semmink sem volt, egy szál deszkával sem rendelkeztünk, — vette át a szót az agronó­mus — mégis, nemsokára hoz­zákezdünk az első istálló fel­építéséhez. Augusztusban már volt négy tehenünk és húsz üszőnk és decemberre, mire elkészült az istálló, tizenhét te­hénre szaporítottuk a létszá­mot. — A háztájiból jött mind — szúrta közbe az elnök. — Rossz minőségű, leromlott állapotú volt mind, törzsköny­vezésre még csak nem is gon­doltunk — folytatta Kis István. — De aztán bejártuk Nógrád és Zala megyét, Hevesből is vásároltunk több tehenet, s ezek adják a mai gulya létszá­mát. Nem nagy még az állo­mány, hetven darabos, de kö­zülük 47 törzskönyvi ellenőrzés alatt áll. A PETERVASARI I i min­den állattenyésztő vezetőjétől azt hallottuk, hogy a huszon­két község termelőszövetkezeti állatállományának egyik leg- szebbjét Mátraderecskén, a Rá­kócziba« láthatjuk. így állítot­tunk be néhány napja Fodor Bertalan tsz-elnökhöz és Kiss István agronómushoz, Mátra- derecskére, s vártuk a választ, igaz-e az előbbi állítás. A gaz­daság vezetői azonban a sok beszéd helyett gépkocsiba ül­tek velünk együtt, s csak any- nyit mondtak: — Hát akkor nézzük meg az állatállományt. A tanyához vezető úton. s ké­sőbb, amikor megkerültük a nagy, száz férőhelyes, magtár- padlásos istállót, még néhány más gazdasági épületet, amely lassanként megadja az új ta­nyaközpont képét, több szó nem is esett az oly sokat di­csért szarvasmarha-állomány­ról. Csak a tanya mögött sze­münk elé táruló, minden oldal­ról dombokkal övezett kis völgy megpiHantásakpr muta­tott lefelé Fodor Bertalan: — Ott van lenn a kútnál az állatállomány. A két Gulyás, Kiss G. And­rás és Salamon Bálint a déli pihenő után éppen az itatással foglalatoskodott. így a jószá­gok, amikor a kimustrált csil­léből készült vályúhoz lépe­gettek, szép sorjában megmu­tatták magukat] Még alig láttuk az állomány felét, máris meg kellett állapí­tanunk: valóban, nagyon szép és sok jó fejési, továbbfejlesz­tési eredményre jogosító ez az jfcUomány. vvv'r.'w’i'v'.'V«..«^ .''.*‘.'*.,t',A‘'r.'«,.'*.'‘,'vv*íVvwv*.'ví'v‘*“.««?vv«t«vV'í''f'ívvvv*r?vív* i:*vv«ív*:'' Máíraderecnkeiek büszkesége: Szép gulya — a semmiből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom