Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-22 / 144. szám

4 NEPÜJSÄG 1962. június 22., péntek Mit igyunk, ha meleg van? — Kérek egy jégbe hütött sört! — Egy jeges málnát! m Egy nagy adag fagylaltot! — ... egy ... pohár vizet.. . — Jégbe hütve, szintén? — érdek­lődik a presszóban a felszolgáló a társaság negyedik tagjától. — Kém, kérem. Vizet, csapból. _ ? ... me ghozzák a kívánt italokat, s az a bizonyos negyedik a pohár víz­hez hozzá sem nyúl. Néhány perc múlva óvatosan körülnéz, majd egy zacskóból valamit szór a vízbe. — Ez mi? — érdeklődöm. — Só — válaszol, természetesnek tűnő hangon. Most olvastam, hogy csapi vízben oldott kevés só meg­gátolja a test nagy kipárolgását. — Ezzel megitta a kotyvalékot. ... amíg mi elfogyasztottuk nor­mális italainkat, elő se jött a mos­dóból. Ügy látszik, ez az újítás nem vált be, s jobb ma egy jégbe hűtött málnat — mint holnap nem izzadnál (a) — AZ SZMT sportversenyt Irt ki a megyében dolgozó üzemek, vállalatok, intézmé­nyek között. A versenyek jú­nius 23-án kezdődnek: labda­rúgással, röplabdával és kézi­labdával. — A GYÖNGYÖSI MÁV Kitérőgyártó Vállalatnál üzemátszervezést hajtanak vég­re. A nagycsarnokban zárt gyártásciklust alakítanak ki. Mára tanácskozást hívtak ösz- sze, hogy megvitassák az eredményeket, felmérjék a ta­pasztalatokat és meghatároz­zák a további teendőket. — HAVONTA 2500 forint értékű könyvet ad el Nagy Béláné, az Egri Dohánygyár üzemi könyvárusa. A dohány­gyári dolgozók főleg az ifjú­sági és más szépirodalmi könyveket vásárolják szíve­sen, de sokan vesznek szak­könyveket is. (Licskai Péter­nél — A SELYPI ZSÓFIA Ma­lom munkásai mázsánként hét forint többletkiörlést vállaltak a tavalyi átlagos 6,50-es kiőr­léssel szemben. Jól indultak, sokat segített, a kongresszusi munkaverseny lendülete, áp­rilisban 7,77 forint volt az eredmény és csökkentették az energiafelhasználást — 75 FELNŐTT vizsgázott sikeresen Petőfibányán a dol­gozók általános iskolájában. A hatvani járás többi közsé­geiben is jól végződött a tan­év, Apcon 50-en, Nagyköké­nyesen 27-en, Csányon 16-an vizsgáztak a dolgozók iskolá­jában. — A FÜZESABONYI MÄV Villamos Vonalfelügyelőség\ szocialista munkabrigádjai eb-s ben az évben már több társa-t dalmi munkát végeztek. Azi utóbbi napokban az alállomásl területén végeztek nagyobb-x szabású parkosítási munkát A Legutóbb pedig az FVSC kézi-\, labdázóival karöltve társadat- K mi munkában megépítették alj Füzesabonyi VSC sporttelepé-, nek öltözőépületéhez a vízve- \ zetékhálózatot. e — a bélapAtfalvl Cement- és Mészműben napokban tanfolyam indult^ az égetőmunkások részére.S Naponta egy órát fordítanak^ a dolgozók elméleti és gya-v korlati ismereteinek bővíté-í sere. J — A RÓZSASZENTMÁRTO-l NI IX-es áknaüzemnél öt szo-§, cialista brigád dolgozik, háromé brigád nemrég indult a meg--, tisztelő . cím megszerzésééri. $ Különösen sok teendő mutat-^ kozik az anyagtakarékosság-I ban. Ugyanis 315 ezer forintrólJ 345 ezer forintra emelték a kongresszusi munkaverseny ^ pénzben lemérhető vállalásait Keresik as utat... Azt hittem, nehéz lesz erről szülőkkel, gyermekekkel be­szélgetni,. mereven elzárkóznak majd a megnyilatkozástól, ha a hittanra terelem a szót. Azt hittem elutasítanak majd azzal, hogy a vallás is, meg a vallásoktatás is magánügy! Aztán az történt, hogy egy asszony kivételével úgy jár­tam, mint az a csak íróasztal mellett élő ember, aki nem ismeri az életet, nem ismeri az embereket. Rájöttem, hogy valójában kevés mai gyermek és szülő „fázik” ettől a gon­dolattól, ettől a problémától, s ha igen, az is általában fel­színes, külsőséges, mert egyszerűen nem akarnak szembeke­rülni a család idősebb tagjaival, vagy az öregek közvélemé­nyével, a rokonok szemrehánnyásaival. Poros falu a megye észak- nyugati csücskében. Az isko­lában csak egy pedagógust ta­láltam benn, nincs már taní­tás a késő délutáni órákban. Beszélgetünk. Semmi' olyat nem tud, ami azt igazolná, hogy a felsősök hittanra jár­nak. (Engem ugyanis e püla- natban még nem a kicsik, ha­nem a nagyobbak érdekelnek.) Beiratkozva nincs is senki, csak néhány alsó tagozatos. Nem kérdezem tőle, hogy mi­lyen ezzel szemben az élet adta tény a szülői házban, ezt felderíteni izgalmas, magam­nak fenntartott feladatnak néztem. Az úttörőszobában találko­zom néhány nyolcadikossal, akik mintha egy kicsit búcsúz­nának a megszokott zugtól, a zászlótól, az őrs összehordott erdei „kincseitől”, hiszen zse­bükben a piros könyvecske, ők már kiszesek. Sok esetben tapasztaltam, hogy a mai nyolcadikosok eléggé fejlett, önálló véle­ményt tudnak alkotni olyan dolgokról, amelyet ismernek, amihez — hogy úgy mondjam — közük van. Egyenrangú félként kezelve őket, kezdtem kipuhatolni, mi a véleményük a hittanról, mióta nem jár­nak, s miért. — Nem járunk és kész. En­nél többet nem nagyon tudok mondani — rándítja egy picit a vállát az egyik. — Én nem iratkoztam be magamtól, anyám nem mondta, édes, apám meg nem is kérdezte. — Nálunk inkább a kicsik járnak hittanra, de mi, akik úttörők lettünk, meg az utá­nunk következők is valahogy úgy elmaradtak — szól közbe egy másik fiú. — A nagymamák azok még vallásosait. Ök felkötik a fe­ltété kendőt, felveszik a feke­te ruhát, aztán vasárnap dél­előtt elballagnak a nagymisé­re, utána meg csoportokba verődve sütkéreznek a napon — tájékoztat egy kislány. — Télen meg hol az egyik hív­ja meg a többieket, hol a má­1962. JÍTNIUS 22., PÉNTEK: PAULINA 320 évvel ezelőtt, 1642-ben fedezte fel ABEL TASMAN hol­land tengerész a Csendes-óceán déli részén, az Ausztráliától 2000 kilométerre levő két nagy és számos kisebb lakatlan szi­ből álló Cj-Zélandot és a róla elnevezett Tas mániát. bel Tűsmart tiltja. mz % too km. 435 évvel ezelőtt, 1527. június 22-én halt meg NICCOLO MACHIAVELLI olasz politikus és író, akit a Medici-család ösz- szeesküvés miatt száműzött Firen­zéből. Ezután írta A fejedelem című munkáját, amely­ben az egymással vetélkedő olasz kis­államok helyett a jövő államformá­ját egy erős köz­ponti hatalommal rendelkező nemzeti államban látta. Az ún. abszolút monarchia első teoretikusa volt, az erre való törekvést nevezzük ,,machiavellizmus”-nak. Megírta továbbá Firenze történetét, írt színdarabokat, amelyek közül a Mandragorá-t ma is játsszák. 195 évvel ezelőtt, 1767-ben e napon született WILHELM HUM­BOLDT német tudós, művészettörténész, az újhumanista mű- * vészeti irányzat képviselője. 1809-ben ő alapította a nevét ma is viselő .berlini, egyetemet. 195 évvel ezelőtt, 1767-ben e napon született SZENTJÓBI SZABÓ LÁSZLÓ költő, akit a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt ’ halálra ítéltek. Költeményeit, amelyeket először Toldy Ferenc rendezett sajtó alá, az érzelmes hang és művészi forma jellemezte. ♦ 75 évvel ezelőtt, 1887-ben e napon halt meg EUGENIE MAR- LITT német írónő. Érzelmes, édeskés regényeit a maga idejé­ben sokan olvasták. 1941. június 22-én hajnalban támadták meg a fasiszta né­met csapatok a Szovjetuniót. — Pillanatképek a hatvani állomásról Miint egy csodálatos óra- szerkezet, olyan ez a hatvani állomás is. Mindennek meg­van a maga helye, ideje. Percnyi pontossággal futnak be négy irányból is a pöfögő vonatok, Budapest felől már viUanymozdonyok szikrái pat­tognak a felső vezetékről. Az állomáson színes, hullámzó em­bersokaság. Ideges utasok, akik kapkodva 'kérdezősköd­nek, melyik szerelvény megy Szolnok felé, fagylaltozó gye­rekek, akik biztonságban ér­zik magukat szüleik oldalán, s tudják, ők úgy sem marad­hatnak le a vonatról. Munká­sok, akik hazatértek munka­helyükről vagy most akarnak hazautazni. Diákok, katonák, kirándulók. XXX Én is belevegyülök a színes embersokaságba. Amikor a hangszóró megszólal, egy pil­lanatra mindenki odafigyel, i $ VV. v*: XWi xix£xp X;X;Í ^ MvXv ’v!v!v| r .vXvJ fc’x&Wj) ;X;X;X) ....... . . . ... • ......... >XvXvXvXv.v.v»vw vm. Rogelio Hernandez családi háza ja, kedves — fordul felém —, kubikos voltam, szervezett munkás, eszembe se jutott ko­pott vándorgúnyámmal a temp­lomba járni. ... Semmi köze hozzá! Ha jár, jár ha nem jár, nem jár! Nem a maga dolga! — csattan az asszony hangja az egyik apró kiis községben, s már be is csapja az ajtót az orrom előtt. De azért nem futamodtam mieg s így ’hamarosan benn ülök a meleg konyhában. Bor­sót fejtett a pirosbabos ken­dős édesanya. Leültem a nagy tál mellé és magam is sze­mezni kezdtem. Beszélgettünk. Hamarosan arról, amiről én akartam hallani. — Már a méreg kerülget, ha a hittanról esik szó. Az iskolából is járt itt egyszer az olytályfőnök néni, de neki is megmondtam. Nézze meg. Nyomorék vagyok, térdtől le­felé béna mind a két lábam. A ház az anyósé. A férjem meghalt, azóta az anyja tart el mindkettőnket. Hat év óta minden beiratkozáskor felöl­tözik feketébe és maga viszi hittanbeáratásra a kislányt. Nem tudok mit csinálni! Most mór a kíváncsiság vá­ratta meg velem a szikár öreg­asszonyt, aki fogadta is meg nem is a köszönésemet. — Az a véleményem, hogy nem szeretem, ha idegen üti az orrát a családom ügyeibe. Ad­jon nekik maga enni! — s már el is tűnt a kamra irányába. A kislány öreges komolyság­gal szinte „tárgyal” a témáról. Látszik, hogy sokat beszélget­tek már erről, s ő már nyolca­dikos, így még egy évet kell csak tűrnie a nagymama zsar­nokságát, s aztán „a* magunk feje után élhetünk édesanyám­mal, ha már én tartom el, hi­szen van itt más is, nemcsak a hittan...” — mondja. sik egy kis‘süteményre,- meg forralt borra és délig beszél­getnek. Az én nagymamám azt szokta mondani, hogy a vasárnap délelőtt az öregeké, akkor főzzenek a fiatalok; úgy sincsenek egész héten itthon... ... Délután aztán elmentem néhány családhoz és ott is rá­jöttem, hogy fölösleges volt az aggodalmam, szívesen kínál­tak hellyel akkor is, amikor megemlítettem, hogy miről szeretnék beszélgetni^ s szin­te látszott egyik-másik helyen, hogy volt már erről szó más­kor is1! — A gyereket a nagyma­mája vitte az ősszel első ál- dozási előkészítőre — mondja az egyik apa, aki a feleségé­vel együtt a Hatvani Konzerv­gyárban dolgozik. — Meg­mondtuk a nagymamának, hogy mi helytelenítjük ezt, én párttag is vagyok, meggyőző­désemmel ellenkezik, mire a nagymama nem szólt seipmiit, csak azóta se szól hozzám. Majd megbékül, hiszen az unokáját a világon mindennél és mindenkinél jobban szere­ti... ... Becsületes embereik let­tünk mi attól, hogy hittant tanultunk .valamikor! — pat­tan fel a másik helyen a nagymama. — Hallod-e, hé! Hagyd már abba! — veszi ki csendesen a szortyogó pipát fogai közül élete párja. — Mióta együtt élünk, ezen tustakodunk. Tud­Több mint két hete már annak, hogy ezek a beszélgeté­sek lezajlottak. Több mint két hete rágódom azon, milyen nehéz dolog az átmeneti korban gyermeknek lenni. Különö­sebb következtetést nem akarok most levonni, beszéljen ma­ga helyett az írás. Mást én se tudnék mondani, mint amit a pedagógusok mondanak a kettős nevelés következményeiről. A vallás magánügy. De lehet-e magánügynek tekinteni a jövő generáció most alakuló világnézeti szemléletét? Senki nem tekinti magánügynek a kommunizmus építését, amelyben benne van az édesapák, édesanyák munkája, megfeszített akarata azért, hogy boldog világot, békés életet teremtsenek a legdrágábbnak: a gyermeknek. Nap mint nap azon fáradoz­nak, hogy szép ruhája, jó ellátása biztosítva legyen, hogy kerékpárt, fényképezőgépet, drága tollat, táskát vegyenek a gyermeknek. Akkor éppen a leikével, fejlődő emberségével nem akarnak törődni? Éppen itt kell szembekötősdit játszani a ma és a holnap között? Cs. Ádám Éva merről érkezik újabb vonat, s merre folytatja majd útját. Egy idős házaspár mellett ál­lok az első vágány mellett. — Tessék mondani, innen indul majd a vonat Miskolc felé? — kérdezi a meglett férfi magya­ros bajusza alól. — Igen — válaszolok. — Hová utaznak? — Egerbe szeretnénk menni. A Dunántúlról jövünk, So­mogy megyéből. Nyugdíjas tsz-tagok vagyunk, s annyi szépet hallottunk már erről a vidékről, meg Eger városáról is, hogy összeszedtük magun­kat, s ellátogatunk errefelé. — Biztatom őket, érdemes volt kirándulásra fordítani a meg­takarított pénzecske egy ré­szét, s szép vidéket választat­tak, mert bizony, Egerben van látnivaló! XXX Közben megérkezik a vonat. A kocsikból nagyon sokan szállnak le, találkozom isme­rősökkel is. Éppen egyik ba­rátomat köszöntöm, amikor az ismerős kalauz kis fiúcs­kával közeledik felém. — Rám bízták a Keletiben, He­rédre utazna, ha átadná az áutóbusz kalauzának ... ed­dig én vigyáztam rá. Hogyne vállalnám a felelős­ségteljes megbízatást! A kis­fiú bátran viselkedik, maga­biztosan, pedig alig 7 ,éves. És egyre többen bízzák gyerme­küket a közlekedési dolgozók szíves felügyeletére, mert nem engedi a munka, és ez a bi­zalom olyan jóleső. — Mintha a mi országunk ma már va­lóban egy nagy család lenne, mely közösség minden egyes becsületes tagjára ma már rá­bízhatjuk féltve őrzött kin­cseinket! XXX Éles füttyök jelzik, hogy a vonatok tovább állnak. Ki­ürülnek a vágányok, s maga a pályaudvar is — de talán csak néhány percre, hiszen az élet nem áll meg... Űj uta­sok érkeznek, s újabbak utaz­nak tovább. S minden elisme­rést megérdemelnek azok a dolgozók, akik ezt a zavarta­lan, egyre kényelmesebb, óramű pontosságú közlekedést valamennyiünk számára lehe­tővé teszik. (r) ■ 'K— -vu-wm nini t sz IN HÁZ# ‘ AA Ü S O (L » ^ Bodonyban este 19,30 órakor: Gyertyái énykeringő Bükkszéken este 19,30 órakor: ügy pohár va ültetvényeken szövetkezeteket,; a nagy állattenyésztő farmo-, kon pedig állami gazdaságo-1 kát szerveztek; i A beszélgetés közben szinte észre sem vettük, hogy elhal-1 kult a nádvágó kések zaja. El-i érkezett az ebéd ideje. Mivel a( tűző trópusi napon jóval hosz-, szabb a déli szünet, mint ná-i lünk, — a közelben lakók ott-j hónukban fogyasztják el ebéd-, jüket. 1 „HÁLA FIDELNEK!” i Rogelio Hemandezzel együtt i indulunk a községbe. Itt a po-j ros út mentén régi, düledező! bohiok, deszkából összetákolt,* yagua levéllel fedett viskók —j amelyekhez képest a havannai, a santiagói bádogházak való­ságos luxuslakások — a lebon­tást várják. Amott, a király- pálmaliget mellett épülő új te­lepülés, sorozatban készült há­zai a beköltöző új lakókat fo­gadják. (Következik: Banán és paprika, 2.) ra. Ez pedig országos átlagban egész kivitelünk mintegy 80 százalékát kitevő cukorterme­lés visszaesését eredményezte volna. — Ezért a mezőgazdasági munkások, akiknek azelőtt még bérelt földjük sem volt, a forradalmi kormánnyal egyet­értésben a cukornád- és rizs­— Hogyan alakult meg a szövetkezet? — Itt nálunk, akárcsak má­sutt az országban, az ilyen ha­talmas cukornádültetvényeket nem lehetett ugyanúgy felpar­cellázni, mint a munkaigényes kávé-, dohány-, déligyümölcs­termelésre bérbe adott földe­ket. Azok a parasztok (kb. 120 ezer), akik régebben a földes- úrtól kisparcellákat béreltek, megkapták a földeket és hozzá a birtoklevelet. De mi itt hiá­ba kaptunk volna családon­ként 5 vagy 10 hektárt- az ül­tetvényből. Ennyi cukornádból kenyérre sem tellett volna, még kevésbé egész évi munká­bunk alatt a kubai föld finom, vörös pora kavarog. Hónapok óta — ez a száraz évszak — egy csepp eső sem hullott a 1 földekre. A község határában, a dom­bot követő sík vidéken mái megkezdődött a nádvágás. A Jósé Martyról elnevezett szövetkezet földjein a mache- tek, a súlyos nádvágó kések, az erős férfikarok csapásai nyo­mán dől a magas nád. A leve­lektől megtisztított, gyakran gyermekkar vastagságú szár, a szekerekre, onnan a körzeti cu­korgyárba indul. Mire a földre hulló sárga leveleket a tehenek elfogyasztják, lassan megérke­zik az esős évszak. Azután :;. azután itt a cukornádültetvé­nyeken a munka már jórészt a természetre, a 7, sőt egyes faj­táknál 10 éven át is kihajtó nádtőre, a langyos, szárnövelő esőre, a leveleket sárgító tró­pusi napra vár... A termé­szet végzi 12 hónapon át a maga dolgát. De mit csináltak és mit csinálnak az emberek a zafra, az aratás januártól áprilisig tartó munkálatainak befejezése után? SZEZONMUNKA... Rogelio Lernandez, idős me­zőgazdasági munkás, feltolja izzadt homlokán széles kari­májú sombreróját, lerázza a hamut az elmaradhatatlan szi­varról, azután válaszol: — Ezen az óriási ültetvé­nyen, ahol most a szövetkezet­ben 996 ember dolgozik, a la­tifundium idején mindössze 36 állandó munkás volt. Ha egy évben a teljes 3—4 hóna­pos szezont végigdolgoztuk, — örültünk. De volt olyan esz­tendő, hogy mindössze 15 nap­ra volt munkánk; Azután eb­ből a keresetből éltünk, majd az előlegből, a cukorgyári kan­tinban uzsorakamatra kapott hitelből. 5 Banán és paprika j * Ä eukomádültetvényt átsze­dő keskeny földúton indultunk Ca község felé. Kétoldalt, mint -valami' fal, emelkedik a 3—i méteres, száraz levelű nád. Lá­EGRI VÖRÖS CSILLAG j Húsz évre egymástól EGRI ERÖDY < Ki tud Júliáról? j EGRI KERTMOZI Az utolsó tanú ( GYÖNGYÖSI PUSKIN Két szoba összkomfort * GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kenyér, szerelem, fantázia 1 HATVANI VÖRÖS CSILLAG j Amerika egy francia szemével HATVANI KOSSUTH I Krisztina és a szerelem HEVES i A vád tanúja FÜZESABONY Házasságból elég'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom