Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-07 / 131. szám
4 NEPCJSAG 1962. június 1., csütörtök ’liiusll Mi lesz itt később?... A minap betértem a fodrászhoz, borotválkozni. Többen voltak; várni kellett. Elővettem hát egy újságot, de az olvasást félbeszakította egy édes epizód. Pöttöm, négy év körüli fiúcska lépett az üzletbe. Tekintetével kiválasztotta magának a tanulólányt, odament hozzá, és megráncigálta a köpenyét. — Néni, tessék engem megnyírni. Van tíz forintom. — Általános derültség fogadta ezt a határozott fellépést. A fiúcska elővonszolta a sarokból a gyerekek számára készített széket, fölmászott rá, majd alaposan megnézte magát a tükörben. Látszott, hogy erősen gondolkozik. Aztán hátra fordult, és ellentmondást nem iűrő hangon megszólalt: — Rövidre kérem!... (G) — JELENTŐS VÁLTOZÁS történt június 4-én, a délelőtti órákban a budapesí— füzesabonyi vasútvonalon. Ez ideig ugyanis 16 KV feszültséggel táplálták a villamos felső vezetéket, most pedig az újonnan létesített berendezésekkel 25 KV feszültséget bocsátanak ki az alállomások- ról. Említésre méltó, hogy a budapest—hegyeshalmi vonalon továbbra is 16 kilovolt- tal közlekednek a villamos- mozdonyak. (Szigetváry) — NAGY SEGÍTSÉGET nyújtottak a füzesabonyi és a hevesi járás községeiben az úttörők a könyvhét tiszteletére rendezett könyvterjesztésben. A lelkes gyerekek házról házra vitték, ajánlották a különböző szépirodalmi, szakirányú írásokat, s a könyv terjesztésében elért szép anyagi és erkölcsi eredményeket egyrészt neki köszönheti a könyvbarát-moz- galom. Különösen dicséretet érdemelnek a tiszanánai, ten- ki, erdőtelki, pélyi, kiskörei úttörők ezért a munkáért. — mAtraszentimrén az érckutatások sikert hoztak; új aknát építenek itt, a hozzátartozó járulékos részekkel, hogy így biztosítsák a szükséges ércmennyiség folyamatos kihozatalát, s hogy alaposabb ismereteket nyerjenek az ércvagyont illetően is. *» MEGJELENT a Heves megyei MÉSZÖV kiadásában a Földművesszövetkezeti Híradó legújabb száma. A híradó többek között a földművesszövetkezetek nyári felkészülésével, a mttnkaversennyel, részjegy- és tagszervezéssel, és a 15 milliós betétgyűjtési verseny értékelésével foglalkozik. Galina Nyikolajevna Útközben című regénye az utóbbi évek szovjet irodalmi életének egyik legnagyobb eseménye volt. Bár az írónő a regényéből készített film forgató- könyvének megírásából is kivette részét, a filmalkotás színvonala nemcsak a problémagazdag regénnyel nem állja ki a próbát, de a közelmúltban Magyarországon bemutatott szovjet filmek átlagával sem. A film középpontjában két férfi áll, a honvédő háború és az újjáépítés sokszor kitüntetett hőse, Valgan igazgató, aki megrészegedett saját sikereitől, és Bahirjev, az új főmérnök, akinek még nincsenek a tarsolyában eredmények, de jó elképzelései, tervei vannak. Valójában két embertípus, két vezető generáció típusa viaskodik egymással: az egyik, az igazgató, a látványos sikerek megszállottja, a „pillanatnyi szocializmus” híve (az ő személyes érdekeit és a gyár pillanatnyi érdekét a szocializmus ügyének igyekszik feltüntetni). Félreértés ne essék, nem „ellenség” ő, csak kényelmes, rég elszokott már attól, hogy ő igazodjék a jövő követelményeihez, megpróbálja az életet, a gyárat saját stílusához igazítani. Sikerül is neki ez mindaddig, mig nem kap egy új főmérnököt, akit ő csak „szibériai vontatónak” szeretne látni, saját elképzelései megvalósítóját. Ha valóban konstruktív elképzelésekről lenne szó, emberileg talán megérthetnénk az igazgatót, bár erkölcsileg akkor sem lehetne felmenteni. De az ő ambíciói csak arra terjednek ki, amelyekre eddigi hírneve, presztízse kötelezi. Bahirjev nem tiszteli elvakultan az igazgató addigi eredményeit, amelyeknek jó része amúgy is az ellenőrző felső szervek hozzá nem értését tételezik fel. Jobb gyártmányokat szeretne, s ezért hajlandó lemondani a pillanatnyi haszonról, dicsőségről is. Kettőjük összecsapása körül bonyolódik a film. Izgalmas, érdekes történet, súlyos probléma; jó filmet lehet belőle csinálni. Az Útközben mégsem Útközben Szovjet film tartozik ezek közé, mert a filmkockákon csak problémák szerepelnek, emberek alig. A háromórás film túlzottan üzemszerű: horizontja lezárul a gyár kapuinál, a szereplők pedig annyira nem egyéniségek, annyira banálisán tipikusra sikerültek, hogy még egyéni sajátságaikban is az annyiszor elkoptatott tipikus jelmezdarabokat viselik magukon. Bahirjev főmérnök, a jó szakember, aki „persze” ezenkívül nem sok mindennel törődik, külseje is látványosan elhanyagolt, szinte kultikusan slendrián. Nem sokat izgatják a „mellékes” dolgok, a műhelyvezetőkkel például, mikor a selejt okait kutatja, úgy beszél, mint egy „rámenős” nyomozó. A szerzők a maguk méricskélő esztétikája szerint bizonyára érezték, hogy valahogy ellensúlyozni kell ezt, s azért megmutatják: az érdes külszín alatt mély emberiesség lakozik. Az üzemben mutatkozó számos hiba — embereket is sértő hiba — kijavítása korlátlan lehetőségeket nyújt erre. A hibák elleni harc hevében bontakozik ki egy nagyszerű szerelem is, Bahirjev és Tyina technológus között. Mindketten házasságban élnek már, s a kötelező „törvényes” heppy-end rögeszméitől szabadulni nem tudó szerzők, (mennyire más ez, mint a „Tiszta égbolt” bátor szerelemvállalása!) „közmegelégedésre”, elpusztítják ezt a nagy érzést. Az irodalmi eszközökkel kitermelt tipikus most is győzött az egycnin. De Valgan igazgató emberi arculata sem árnyaltabb. Róla, személyesen róla vajmi keveset tudunk meg. Kinyilatkoztatás-szerű véleményét gyakran katona- tiszti egyenruhájában mondja el, mintha ezzel is jelképezni akarták, volna a szerzők, hogy a katonai adminisztráció módszereihez most is közelebb áll ez az ember, mint a korszerű üzemszervezés emberi követelményeihez. A küzdelem: kezdetben egyenlőtlen. Bahirjev egyedül harcol, magános farkasként, de hatalmas szövetségese, az igazság mellé állítja azokat is, akik kezdetben nem értették meg. Lehetne még írni az epizódokról, amelyekkel talán árnyaltabb lett valamivel a film — de alapvető hibáit nem „válthatták meg”. A rendező: Vlagyimir Ba- szov, nem is próbált segíteni a forgatókönyv fogyatékosságain. Beállításai szokványosak, gyakran díszletszerűek: nagy része van abban, hogy a méreteiben hatalmas filmkígyó élettelenre sikerült. Nyi- kolajev operatőr képei is szokványosak. A Bahirjevet alakító Mihail XJljanov — a lehetőségek között — korrektül megoldotta feladatát. Mihail Nazvanov Valgan szerepében igyekezett differenciált lenni, de a búcsújelenetben nem remekelt. Az emlékezetes szerepek az epizódszereplők nevéhez fűződnek: Krilova és Trescsalov vitték színre, hihetően, Szer- gej és Vaszilij Szugrobint. Na- talja Fatyejeva Tyinája bájos, kulturált alakítás. Krajczár Imre EGRI VÖRÖS CSILLAG A szép amerikai EGRI KERTMOZI A világ minden aranya GYÖNGYÖSI PUSKIN A fekete Orfeusz GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Útközben (I.—n. rész) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Tamangó HATVANI KOSSUTH Nevessünk HEVES Fehér éjszakák HÄRMATH ENDRE; ...... ... Vili. Fifth Avenue — Havannában Az amerikai uralom leg- szemléltetőbb példája', az élet münden más területén messze túl, a cukorfront volt. S hadd tegyük hozzá: Washington éppen ezen a fronton igyekezett a legnagyobb ködöt fejleszteni. Nem véletlen, hogy a forradalom győzelme után Fiídel Castro annyi hosszú televíziós beszédet szánt kifejezetten ennek a jellegzetesen! kolonialis- tá csalárdságnak a leleplezésére. Batista uralma idején ugyanis a tanítóknak minden kis kubai fejébe bele kellett sulykolniok, hogy 1. Amerika felszabadította Kubát a spanyol elnyomás alól. 2. Azóta is buzgón és önzetlenül segíti ezt az országot. Méghozzá elsősorban úgy, hogy Kuba főtermékét magas áron megveszi és cserébe „olcsón” amerikai árukkal árasztja el a szigetet. Nos, mi volt az igazság? „PREFERENCIÁLIS’' SZERZŐDÉS Kubának valóban főterméke a cukor, jelleimiző, hogy 1957- ben az államkincstár összjövedelme 810 millió volt,, ebből 600 a cukorból származott. És az is jellemző, hogy a második mezőgazdasági főterméknek számító kávé részaránya már csak 45 millió dollár. Már 1903-ban', tehát a nyílt amerikai uralom' időszakában megszületett az első amerikai —kubai szerződés', amely szerint az Egyesült Államok úgynevezett preferenciáiig, vagyis kivételezett árfolyamon vásáralja meg a kubai cukrot. A kivételezett annyit jelentett, hogy a Washington által fizetendő ár mindig magasabb lesz, mint a Washington által világpiacinak elfogadott ár. Az egész szituáció olyan volt — gondoljunk csak arra, hogy a preferenciáiig szerződéssel egy időben erőszakolták bele a kubai alkotmányba a Washingtonnak intervenciós jogot biztosított Platt-féle módosítást is —, hogy minden feltételt a jenkik diktálhattak. Mi a titka annak, hogy mégis látszólag Kubára nézve ilyen előnyös szerződés született? A titok nyitja többek között a vámtételekben van. Az amerikai kormány Kuba cukra számára mintegy húsz százalék vámkedvezményt volt szíves engedélyezni. A dolognak ezt a részét tanították az iskolában, naponta publikálták a sajtóban. Annál kevésbé az érem másik oldalát, vagyis azt, hogy az amerikai kereskedelem Kubától közel 40 százalékos vámengedményt kapott. Ami azután következett, természetes volt. Ilyen vámkedvezményekkel más országok ipara nem tudott versenyezni, tehát — mint említettük —, szinte minden iparcikk amerikai volt Kubában. Számos riporter példának említi Batista egyik kedvenc szórakozóhelyét, a Havanna elővárosában levő Bar Lloven- to nevű gyönyörű villanegyedet. A kínos pontossággal mért kubista gyepalakzatok és pálmák között amerikai volt a gyönyörű, emeletes villapaloták első téglájától kezdve az ablaküvegen át a kilincsig minden. Amerikai volt a modem yacht-kikötő, Batistának és barátainak házi flottája. Amerikaiaknak rendezték be az ultramodern', vize színét gombnyomásra változtató strandot, a tekepályát, az agár- versany-stadion elektromos apparátusát. Szinte szimbolikus, hogy Fulgencio Batista az ő külön víkendteiepéhez vezető és kétoldali villákkal szegélyezett aszfaltodat hivatalosan is Fifth Avenuenek nevezte eL Kuba viszont. az amerikai árudömpingért csak cukorral tudott fizetni, ezért is „hála” Washingtonnak, amely a madridi udvar örökségét folytatva egyoldalúságra kárhoztatta a kubai gazdasági struktúrát. A további logikai láncszem: Kuba kénytelen volt egész cukortermését az ameriaki partok félé irányítani. Az a tény, hogy a legfőbb kubai termékek átvétele, tehát a nemzeti jövedelem oroszlánrésze a Wall-Street kényétöl-kedvétől függött, jobban alárendelte az országot Washingtonnak, mint a megszállás Damokles kardját esztendők során Havanna feje fölött tartó Platt-törvény. Az amerikaiak ezen a téren sem voltak szentimentálisak. A cukor vámtarifája „gumiból” volt — a monopóliumok szükségletei) szerint változott. Ha a kereskedelmi szeizmográf a Wall-Street nem jelzett cukorszükségletet, a nagytőke könnyen odahatotlt, hogy ugrásszerűen felemelték a vámtarifát. Ilyenkor aztán „a világpiacinál magasabb ár” elleniére szépen elrothadhatott a kubai cukortermés óriási hányadát. A RÉPÁS-LOBBY Az állandó bizonytalanság olyan felháborodást szült, hogy Washington kénytelen volt más formát kitalálni. Ez volt az úgynevezett kvóta. Az Egyesült Államok ígéretet tett, hogy egy bizonyos cukormeny- nyiségre minden esztendőben igényt tart. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium gondosan vigyázott arra, hogy a kvóta megállapításánál azoknak az esztendőknek az átlagát vegye alapul, amelyekben az amerikai cukorfelvétel minimális volt. Ami az átvett kubai cukor aránylag magas árát illeti, erről is volna néhány szavunk. Számos amerikai monopólium foglalkozott cukortermeléssel Hawaii-ban, Puerto Ri- coban, valamint a Közel-Keleten. Ezek elsősorban répacukrot termeltek. No, már most: ezeknek a „répásoknak” a „Loíbbyrija (a nagytőkés ér1962. JÚNIUS CSÜTÖRTÖK: RÓBERT 175 évvel ezelőtt, 1787 júniusában # született JOSEPH FRAUENHOFER } német fizikus. Felfedezte a nap ) spektrumában (színképében) a ró- 1, la elnevezett sötét vonalakat, va- l lamint azt, hogy ezek elhelyez- 5 kedése minden anyagra jellemző, r 576 ilyen vonal helyét állapította I meg és a színképelemzés segítse- t gével lehetővé Vált az állócsilla- 1 gok anyagának pontos meghatározása. ö találta fel továbbá az optikai rácsot, amely a fényelhajlás kimutatására szolgál és ennek felhasználásával ő eszközölte az , Joseph Frauenhofer első pontos fénysebesség mérést is. í l 135 évvel ezelőtt, 1827. június 7-én halt meg TUDOR VLADI- | I MIRESCU román szabadsághős, aki 1821-ben népét szabadság- ^ harcra hívta fel. Vladimirescut Ypsilanti román fejedelem tőr- s becsalta és megölette. J 85 évvel ezelőtt, 1877-ben e napon halt meg NYIKOLAJ J OGARJOV orosz forradalmi demokrata, költő és publicista. A I cári önkény miatt emigrált és Londonban Herzennel együtt ki- í adta a Kolokol (Harang) című orosz nyelvű forradalmi lapot. Alapító tagja volt az első forradalmi-demokrata szervezetnek (Zemlja I Volja — Föld és akarat). Költeményeivel a cári rend- | szert ostorozta, de az európai polgári társadalomról is éles kritikát gyakorolt. 85 évvel ezelőtt, 1877-ben e napon született CHARLES GLO- . VER BARKLA angol fizikus, ö állapította meg a röntgensugarak ; > hullámtermészetét és polarizációját és ezzel a röntgenspektrosz- v kópia megalapítója lett. 1917-ben az egyes elemek röntgensugár- > zásának felderítéséért Nóbel-díjjal tüntették ki. 55 évvel ezelőtt, 1907-ben e napon született ML ADEN ISZAJEV s bolgár költő és harcos antifasiszta. Néhány műve: A tűz (1945), l Fiatalság (1949). Iszajevet az irodalmi Dimitrov-díjjal tüntették ki. TtövfoSNj London: Campingezok kályhája: autómotorhoz kapcsolva működik. ★ A hidegpólus közelében, az Indigirka folyó felső szakaszán van egy hőforrás: vizének hőmérséklete plusz 26 C fők. ★ New York: Tisztogatják a 102 emeletes Empire State Buildimget. A művelet hat hónapot vesz igénybe. Egerben este fél 8 órakor: " Szarkafészek (Madách-bérlet) Horton este fél 8 órakor: Cirkuszhercegnő dekcsoportok egyegy befolyásos tömörülését nevezik így) érdeke azt kívánta, hogy az amerikai kormány a lobby répacukrát magas áron importálja. Ebből az következett, hogy az is a lobby érdeke volt, fizessen Washington aránylag magas árat a kubai nádcukorért. Ha ugyanis a kubai cukrot Amerika olcsóbban kapja meg, akkor olcsóbban is lehet a fogyasztóknak adni, ha viszont a fogyasztó olcsóbban kapja meg a kubai cukrot, az amerikai répások lobbyja — tönkremegy. Kuba sok millió dollárt vesztett amiatt, hogy nem tudta megtartani Marti, a nagy forradalmár szellemi örökségét, amely szerint jaj annak az országnak, amely nem az egész világgal kereskedik, hanem gazdasági élete csak egy ország kényének-kedvének van kiszolgáltatva. Egy adat a sok közül: 1914 és 1918 között, tehát az első világháború éveiben Kuba 7,4 millió tonna cukrot exportált Amerikába. Háborús időkről lévén szó, természetes, hogy a cukor ára, mint minden élelmiszeré, felszökött. Az az ar tehát, ami egyébként amerikai értelmezésben a világpiaci felett volt, most a világpiaci alá süllyedt. Washington azonban görcsösen ragaszkodott a „stabil árhoz”, az eredmény: Kuba több mint 600 millió dollárt nyer, ha a háború alatt másnak adhatja el a cukrát. Ugyanez volt a helyzet a második világháború során. Akkor az ország frontonként 1,8—3 centért volt kénytelen adni a cukrot az Egyesült Államoknak, pedig az egész világ mintegy hat centet fizetett volna érte. A FÖLDBIRTOKOK FELE Nos, ezeknek az adatoknak a fényében, mintha már nem Lauisiana állam csatlakozásának 200-ik évfordulójára 200 méter magas diadalívet építenek a Mississippi partján rozsdamentes acélból. (A sári zsi 50 méter.) ★ Lomig Chrils, a „csontnélkftti - twistező 1,87 magas, 60 kiló és 20 éves. Johnny Hallyday legjobb barátja. ★ A legritkább állatok közé tartozik a fehér tigris. A legutóbbi ötven esztendőben Indiában mindössze 8 fehér tigrist találtak. ★ A föld felületétől mért 100 kilométeres távolságon felül az atmoszféra egész tömegének mindössze 0,0001 százaléka helyezkedik el. is lenne olyan preferencdális, vagyis „kivételezett” a kubai cukorért fizetett amerikai ár. S befejezésül ehhez még két dolgot vegyünk hozzá. Az egyik az, hogy Kuba három évtized alatt 2762 millió dől* lár vámot fizetett Amerikának. Ugyanez a hatalmas Amerika a kiesd Kubának 2083 millió dollár vámot fizetett a Kubát elárasztó rengeteg amerikai áru behozatali engedélyéért. A mérleg: a jelzett idő során a kubai törpe 700 millió dollárral fizetett túl az óriási Uncle Sam által a kubai kasszába befizetett összeget. A másik dolog pedig — és az egyik legfontosabb —, hogy eddig az olvasónak úgy tűnhet, a pénz, amit Amerikától a cukorért Kuba kapott, legalább tisztán kubai zsebeikbe vándorolt. Óriási tévedés. A legjobb, a leghatalmasabb kubai cukornádültetvények ugyanis — egyszerűen az ame- irkai monopóliumok tulajdonában voltak. A száraz számok ezúttal nagyon is ékesszólóak. Nézzük meg, mennyi föld volt a Kubában érdekelt legnagyobb amerikai cukormonopó-- liumok birtokában: Monati Sugar Company: 75 803 hektár, Vertientes Ca- magüey Sugar Company: 103 259, a hírhedt United Fruit Company: 111 189, West Indies Sugar Company: 101 608, The Cuba Company 66 248, Central Solodad: 11 622, Cuban American Company 139 386, Punta Alegra Sugar Company: 45 136, Cuban Atlantic Sugar Company: 240 630, Francisco Sugar Company: 69 459. Az 1958-as adatok szerint az amerikai cégek, az összes földbirtokok csaknem felét vallhatták a saját tulajdonuknak. (Következik: Batista ellenpólusa)
