Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-07 / 131. szám
I9«2. júnhis 7.. csütörtök « C D (1 ■ K * Gárdonyi Géza: Dávidkáné AZ IDEI KÖNYVHÉT kellemes meglepetését okozta a Szépirodalmi Könyvkiadó azzal, hogy Gárdonyi Géza négy kisregényét egy kötetben tette az olvasók asztalára. Örvendetes é kötet megjelenése, mert. a felszabadulás után az Egri csillagokon kívül alig jelent meg Gárdonyi-mű, s így ez a kiadvány is hozzájárul az író méltatlanul mellőzött műveinek megismertetéséhez. A kötetben közölt kisregények közül — keletkezési sorrendben — első A lámpás. Gárdonyi Géza egyik jelentős fiatalkori alkotása. A regény 1894-ben jelent meg először, a Nemzeti Iskola című lap hasábjain, folytatásokban. A 90-es évek elején a magyar parlamentben is megerősödtek az egyházpolitikai viták, de Gárdonyi érdeme az. hogy a regényben az antiklerikális hang összefonódik a nemzeti függetlenség és a magyar néptanító szomorú helyzetének festésével. Bóka László írja a regény 1952-es kiadásának bevezetőjében: „Ezért üt el a regény az e korban nem ritka polgári antiklerikális regényektől, amelyek a papi uralom kérdését a társadalom többi problémáitól elkülönítve vetik fel. Gárdonyi regényének az az úttörő érdeme, hogy a kle- rikalizmus elleni harcot egybeköti nemzeti függetlenségünk és népünk polgárosodásának, haladásának kérdésével”. Kovács Ágoston néptanító története a szabadságharc idején játszódik, de a regény minden sora Gárdonyi korához szól. Trefort Ágoston minisztersége idején szenvedték a magyar néptanítók a mindenható egyháza iskolaszékek bénító* gúzsbakötő nyomása alatt, s akkor eleveníti fel szenvedélyesen 1848 emlékét, amikor az a kortársaknál lassan elmosódó félben van, vagy hazug jelszavakká silányul. Az izzó hangú hazafiság, a papság kemény bírálata, a néptanító kiszolgáltatottságának bemutatása méltó helyet követelnek a regénynek a Gárdonyi-életműben. A KÖTETET CÍMADÖ regénye — a Dávidkáné — akkor keletkezett, amikor az író alkotóműhelyében már alakultak az egri csillagok örökszépségű fejezetei. A történelmi eseményekről szóló művek olvasgatása közben akadt kezébe az 1654-es nagykőrösi boszorkányperről szóló irat, amelyből az Üj Idők számára írott, folytatásban megjelent mű kikerekedett. A regény cselekménye két szálban fut: Tegzős Ilona és Kiss Andor romantikus szerelmi története — és a török elleni küzdelmek menete. Jól megfigyelhetjük Gárdonyi szerkesztési módszerének fejlődését is. A lámpás elnagyolt szerkesztésével szemben, itt a történet két szála hol találkozik, s akkor a cselekmény gyorsabban pereg, hol eltávolodik, amikor az író több gondot fordít a jellemek sokoldalú ábrázolására. A regény eszmei mondanivalója egyazon tőről fakad az Egri csillagok mondanivalójával: a nép igazán hazaszerető fiai menthetik meg az országot az idegen hódítók vandál pusztításától. Az először 1903-ban megjelent Az a hatalmas harmadik már jelzi a Gárdonyi-életműben bekövetkező eszmei törést. A regényben megfigyelhető Gárdonyi marasztaló ítélete az egyházi házasságok felbont- hatatlanságával szemben — amiben saját szerencsétlenül alakult házasságának problémái is közrejátszottak —, de a lényeg mégsem ez. Sokan Schopenhauer filozófiai nézeteinek tükröződését emelik ki, ami valóban megvan a regényben. Gárdonyi többször elmondatja hősével azt a gondolatot, amely köré a regény cselekményét megformálta: rejtett erő, a „hatalmas harmadik” hajtja egymás felé a szerelmeseket, a születendő gyermek kényszeríti a szülőket, hogy egymást keressék és megtalálják. A két évvel később keletkezett \Az öreg tekintetes című regényében mintha még egyszer felvillanna Gárdonyi realista írói ábrázolásának ereje, őrizte 1848 eszméit, de nem tudta megérteni a rohamos polgárosulás lényegét. Szembehelyezkedett a feudális előítéletekkel, bírálta a kialakult városi polgárság gyengeségeit, de ebben a művében sem tudta megragadni tökéletesen a „kövi emberek”, a városi emberek élete és megmaradt feudális kötöttségek közötti ellentmondás lényegét. Az író jellemfestő ereje azonban még itt is teljességében pompázik. Csurgó Károly életének leírása ostorozza a feudális társadalmat is, de nem könyörül a polgároknak sem. Csurgó Károly afféle vidékről a fővárosba került parlagi nemes figurája, akit veje, Tardy Imre doktor minden vagyonából kifoszt. Az öreg nem találja meg nyugalmát a nagyváros, a kapitalizálódó Budapest rideg világában. Menekülni már képtelen, nincs más megoldás számára, mint az öngyilkos^ ság. Mégis azt mondhatjuk, hogy Gárdonyi egy sor realista képsoron át (Csugó Károly jellemzésén keresztül), ezeken keresztül mutat kitekintést a kapitalizmus embertelen, pusztító világából. A KÖTET ÍZLÉSES címlapja és kötése Urai Erika munkáját dicséri. A közölt regények után rövid tanulmányt találunk Z. Szalai Sándor és Tóth Gyula tollából, amely segít eligazodni Gárdonyi kisregényei között. Nagy örömünkre szolgál a kötet megjelenése, amelyet, reméljük, köv *ni fog Gárdonyi művei gy örményes kiadásának többi kötete is. Nagy Sándor Macassar egyik fö utcája, a Nyugat-Irián felszabadítására alakított indonéz fegyveres erők főhadiszállása. (MTI Külföldi Képszolgálat) Iskolareformunk Kiállítás az Egri Pedagógiai Főiskola „A MA ISKOLÁBA kerülő fiatalokat úgy kell nevelni, hogy az iskolából kilépve, meg tudjanak felelni a felépült szocialista társadalom igényeinek.” (Irányelvek — bevezető rész.) Ebben a szellemben rendezett kiállítást a megyei és városi művelődésügyi osztály Egerben, a Pedagógiai Főiskola dísztermében. Tíz napon keresztül nézegethetik az érdeklődők, hogy egy év alatt milyen eredmények születtek az egri iskolákban a reform- törvény szellemében folytatott nevelési és oktatási órákon. A kiállítás bemutatja, hogy az első osztályoktól, az előlkészítő munkálatoktól kezdve, hogyan jut el a tanuló a magasabb osztályok tantárgyainak teljes megértéséhez,/ hogyan hasznosítja a gyakorlati életben mindazt, amit ma már nem lexikális tudásnak, hanem az élettel szoros kapcsolatot tartó, új típusú embernek szán az iskola. Ezeken az előkészítést bemutató tablókon látható a pedagógus módszertani munkáját elősegítő szemléltetés és a sók kis gyermekmunka. a füzetek, a rajzok, amelyeken a tanultak áforázo- M$át, felhasználását, mérhetik le a látogatók. Ahogy távolodunk a bejárattól, úgy tűnik szemünk felé a felső tagozatosok tantárgyaival kapcsolatos módszertani bemutatók színes skálája. Legérdekesebb az általános iskolai kötelező nyelvvel, az orosz tanításával foglalkozó kiállítási anyag. Sok felnőtt számára érthetetlen, hogyan tanulnak meg olyan jól beszélgetni nyolcadik osztály végére a gyerekek ezen a nem is olyan könnyű idegen nyelven. Ezt a „hogyant” mutatja be egyrészt az idei tabló, másrészt az, hogy a levelezés, a más országok pajtásaival f >1- vett írásos kapcsolat a gyermekben kifejleszti a törekvést, arra, hogy minél többet megértsen a pajtása hozzá intézett szavaiból, másrészt az új módszer nem első sorban az unos-untalan hangoztatott nyelvtannal tömi a gyerekeket, hanem megtanítja arra, hogyan tanulja, hogy abból gyakorlati haszna is legyen. A KIÁLLÍTÁS újszerűségére jellemző a politechnikai munkák és eszközök tára, amely arra hivatott, hogy bemutassa, mi célja van a gyakorlati oktatásnak az általános iskolában. Egyrészt bemutatják az Iskolai Felszereléseket Értéútján dísztermében kesítő Vállalat készítményeit, a legegyszerűbb fúróktól és harapófogókból a legmodernebb kis szerszámgépekig, amelyek tökéletes másai a nagy gépeknek, csak „gyermeki méretben”. Különösnek találjuk első látásra a zeneszekrényt, a hűtőszekrényt, a televíziót és a mosógépet, különböző háztartást gépeket ezen a kiállításon, de ha tüzetesebben körülnéz az ember, sőt ha érdeklődik is egy kicsit — rájön arra, hogy mindezek azért vannak itt, mert az általános iskolában nem egyszerűen az a cél a gyakorlati oktatással, hogy megtanítsák a gyermeket a szög beverésére, hanem a különböző szakkörök munkájába bevonva őket felkészítsék arra, hogy milyen gépek teszik könnyebbé, kém-elmesebbé, kulturáltabbá az ember életét. Nagy érdeklődéssel nézegetik a látogatók az IFÉRT vállalat szemléltető eszközeit, különösen az elektromos berendezéseket, de legalább ilyen érdekesek a biológiához szükséges makettek, preparátumok, növényi metszetek, térképek és felszerelések. Az aisztalokan körbe lehet követni az iskolai füzetek A ktsz sem kivétel Természetesnek tartjuk, hogy a gazdasági munka eredményét mindig összekapcsoljuk a pártszervezet tevékenységével, s általában azt valljuk, hogy a gazdasági sikerek az erőteljes, határozott vonalú pártélet függvényei. Ez eddig rendben is van, ha állami vállalatról van szó, vagy ha tanácsi felügyelethez tartozó üzem vonatkozásában végezzük ezt az összehasonlítást, Gyöngyös esetében. De milyen mértékben vallhatjuk az előbbi elvet a lazább szervezettségű ktsz-ek esetében? Lehet-e ilyenkor is összevetni a gazdasági eredményeket az alapszervezet tevékenységével? Hiszen a ktsz- ek az egykori kisiparosokra épültek, akiknél a politikai öntudat, a politikai képzettség mégsem mérhető úgy, mint a szervezett nagyüzemi munkásoknál. Vessük el tehát a ktsz-ek pártszervezetének hatékonyságára vonatkozó igényeinket? Nézzük el az esetleges gyengébb eredményeket? Mi lehet a reális alap ilyenkor? A szövetkezetek a mi társadalmi rendünk körülményei között születtek meg, a mi társadalmi rendünket szolgálják, tehát érdekeltek vagyunk abban, hogy milyen munkát végeznek, Ha ezt elfogadjuk — miért ne fogadnánk el? — máris el kell vetnünk minden fenntartást. Egyébként a fejlődés biztosítósa is igényli az elvszerű vizsgálatot, összehasonlítást a ktsz-ek esetében is. Alapvetően viszont abból kell kiindulnunk, hogy a ktsz- ek nemcsak nagyon sokféle helyen végeznek termelő- és szolgáltató tevékenységet, hanem a különböző ktsz-ek is egyetlen pártszervezethez tartoznak, s ezen felül az alapszervezet titkára egyben a legnagyobb ktsz elnöke is. Az előbbiek szinte feleletet adnak az első ki nem mondott kérdésre: az elaprózottság, a különböző munkaterület nagyon nehéz feladat elé állítja a pártszervezetet. Szinte képtelen átfogni egész hatóterületét. Már csak azért is, mivel a párttagok száma elég alacsony. Nincs minden munkahelyen párttag, de még minden ktsz-nél sem. Hiányzanak a pártonkívüli aktívák is, akik közvetíthetnék az alapszervezet célkitűzéseit. Mindebből tehát következik, hogy az alapszervezet nem képes a termelés pártellenőrzését biztosítani? Lényegében: igen. Legalább is pillanatnyilag nem. Egy példát. Az OKISZ küldöttgyűlés tiszteletére munkaversenyt szerveztek.' Gyöngyösön csak a Szabó Ktsz-nél értékelték az I. negyedév teljesítményét, de ehhez is csak hónapokkal később szándékoztak nyilvánosságot biztosítani? Most szervezik újjá a versenyt — a VIII. kongresszus tiszteletére. Rendszeresen, általában hathetenként tájékoztatják a párttagságot az általános termelési problémákról, egy-egy ktsz munkájának részletes értékelése azonban nem történt meg. Aztán a párttagság egysége sem kifogástalan. A Cipész Ktsz-nél van egy csoport, amelynek tevékenysége egyáltalán nem segíti az elnökség munkáját. Bizony, nem valami örömteljes dolgok ezek. Nyilvánvaló: tenni kell valamit, méghozzá nem is majd, hanem azonnal. Legfőbb feladat a pártszervezet megerősítése, a pártépítés ütemének fokozása. Természetesen nem mesterséges, elhamarkodott felduzzasztással, mert ez sokkal többet árt, mint használ. De a pártonkívüli aktívahálózat kiépítése is feltétlenül eredményes lenne. Bs végül: a városi pártM- zottság foglalkozik a gondolattal, hogyan volna lehetséges az egyes ktsz-eknél külön-kü- lön önálló alapszervezetet létrehozni. A szinte átfoghatat- lan, hatalmas terület helyett így az alapszervezet csak saját szövetkezete ügyeivel foglalkozhatna — a siker kecsegtető jegyében. Kétségtelen, hogy az elmúlt időben eredményesebbé vált a politikai oktatás, s a TIT-elő- adások látogatottsága megnyugtató. A világnézeti, szemléleti fejlődés tehát — a megkezdett utat folytatva — biztosítottnak látszik. Nyilván: az egykori önálló kisiparosok világképében, szemléletében még fellelhetők a múlt jegyei, tehát önámítás lenne azt vallanunk. hogy ezen a területen már a lehetőségek maximuménál tartunk. A politikai oktatás sikeressége döntő jelentőségű. A munkafegyelem megszilárdulásának, fokozódásának látható jelei is azt igazolják, hogy a politikai munka feltétlenül meghozza a gyümölcsét, ha nem is azonnal, ha nem is teljes mértékben, de azokat igazolja, akik fontos és lényeges célkitűzésként kezelik a tudatformálást. Látják ezt a pártszervezet vezetői is, s nem elégszenek meg a haszontalan elmélkedéssel, hanem a helyes módo zatok megtalálásán fáradoznak, Mert kétségtelen: a ktsz- ek anyagi sikerei Is jócskán attól függnek, hogy milyen mértékben biztosítja a párt- szervezet a feladatok elvégzését, ilyen vonatkozásban tehát a sürgető igény további határozott tetteket követel — minél előbb. G. Molnár Ferenc Kibontakozó brigádmozgalom a gyöngyösi téglagyárnál A SZURDOKPART aljában a nap minden órájában vígan pipál a téglagyár magasba nyúló kéménye. Az égetőkemencénél folytonos üzem van, a tűz folyamatosan halad a téglarakásokban. Az üzemre nagy szükség van a városban és a környéken, mert a megindult építkezések nagy ütemben fogyasztják a téglákat. Nem is igen van készáru termékük tárolás alatt. Jönnek a gépkocsik és már viszik is a nemrég még meleg téglákat. Az irodában Köves Tibor telepvezetővel beszélgettünk nyomán, hogy első osztálytól kezdve hogyan hasznosítják házi feladataikban a tanulók az iskolában hallott ismeret- anyagot De ezt mutatják az önálló alkotású rajzok, festmények, sót a makettek és a térképek is. Figyelemreméltó az irodalom tanításával kapcsolatos gyakorlati vonatkozású anyag, amelyik például térképből készítve mutatja meg, hogy hol jelennek meg hazánkban napilapok, milyen folyóiratokat hoznak be külföldről. A másik érdekes anyag a kőolajlelőhelyeket nemcsak feldolgozza, hanem bemutatja, hogy milyen termékeket lehet belőle előállítani, s az is, hói van Magyarországon kőolaj, földgáz. DE ESTIG LEHETNE sorolni a több ezer darabot számláló kiállítási tárgyakat, mindegyikről el lehetne mondani, hogy miért, hogyan került a kiállításra és mit akar elmondani. Egy bizonyos, a kiállítás címe „Iskolareformunk útján” a, kiállítás tartalmában nagyszerűen megvilágosodik. Bemutatja a jó pedagógiai munkát, bemutatja a gyermek fejlődésének- útját, így ad konkrét bizonyítást erről: ......az iskolából kilépve meg tu djanak felelni a szocialista társadalom igényeinek”. A, É, az üzem munkájáról és az emberekről. Nem panaszképpen, — de elmondja, hogy elég nehéz helyzetük van. Az elmúlt évben az égetett téglák gyártása területén lemaradással zártak. Ezt a mennyiséget a szeptemberi zárás után három nap alatt be tudták volna hozni, de erre nem adott lehetőséget a .Téglagyári Egyesülés. Az idén pedig az időjárás és a bánya akadályozta munkájukat. Sokszor volt rossz idő és menetközben többször vált homokossá az agyagréteg. így következett be, hogy negyedéves szinten a nyerstégla gyártása területén lemaradtak. Az égetett készáru tervüket azonban teljesítették. VOLTAK az emberekkel is problémák. Sokan járnak az üzembe vidékről — főleg Gyöngyöshalászról dolgozni —, akiknél baj volt a munkafegyelemmel. Ezenkívül munkaerőhiányuk is volt. A felvételek sem sikerültek a legjobban, amint azt az egyik példa is igazolja: Felvettek 13 cigányt dolgozni, közülük azonban csak egy maradt meg. Ezekből a negatívumokból azonban nem szabad következtetni arra, hogy még most is gyengén megy a munka. Az elmúlt néhány hónap alatt jelentős változások következtek be és az eddigi eredmények még többre biztatnak. Mik ezek, a változások? Elsősorban megváltozott az emberek viszonya az üzemben. Május l-ével itt is megalakultak a brigádok, megalakulásukat pedig követte a brigádverseny. Jelenleg már hat brigádja van az üzemnek: két- két brigád a nyersgyártás két műszakjánál és két brigád az égetésnél. Még nem tudja pontosan maga a vezetőség sem. hogyan és mikor értékelje ezeknek a brigádoknak az eredményét, de az üzemi táblán mér ott van a brigádok neve és a napi teljesítés. A brigádok közül a Győri- brigád egy lépéssel tovább lépett. Elhatározták, hogy küzdeni fognak a szocialista brl* gád cím elnyeréséért. Felajánlásukat el is küldték még május elején az egyesüléshez, de onnan azóta sem jött semmi válasz. Elfogadták-e nevezésüket vagy sem, ez még titok. A munkát azonban el kell kezdeni, ez volt a telepvezetőnek és a brigádnak is a véleménye. Ezért beszélték meg a napokban a felajánlás teljesítésének megkezdését és hozzá fogtak a munkához. Az egyik égető brigád vezetője — Báthori József — berakás közben válaszol a kérdésekre. Neki is az a véleménye, hogy jobban megy így a munka: brigádban. A napi 16 500 tervezett tégla helyett néha 18 000-et is beraknak, így aztán a keresettel sincs baj, mert havonta 1800—2000 forintot visznek haza. A brigádversenyt azonban már értékelni kellene, mert eddig még erre nem került sor. A vállalati felajánlás a brigádok munkájára épül és megvalósításához feltétel a brigádverseny. Ebben a felajánlásban több komoly önköltségcsökkentő tétel szerepel. Egyik ilyen legjelentősebb a lignitpor felhasználása a téglagyártáshoz. Ezzel és több más módszerrel a tégla darabjának önköltségét két százalékkal akarják csökkenteni a tervezett egy százalék helyett. Ezeknek a feladatoknak a megvalósításában már most tevékenyen részt vállaltak a brigádok.* Különösen jól dolgoznak az égető kemencénél. Betartják a technológiai utasításokat ési fegyelmet. Ennek folytán javul a minőség. ELMONDHATÓ, hogy a téglagyárnál jó irányban halad a brigádmozgalom fejlődése. Az idő azonban sürget, még jobban össze kellene fogni őket és értékelni kell munkájukat. Az elért' eredmények közlése a dolgozókkal — brigádtagokkal és a többiekkel — egyaránt csak elősegítheti a mozgalmat &, V,
