Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-06 / 104. szám
1962. május 6.. vasárnap NEPC.IS ÍG 8 Elballagott huszonöt „vén diák“ Jól esett ezen a napon a fűtés, a belső melegség a hatvani Bajza József Gimnázium negyed éves levelező tagozatos hallgatóinak. Május harmadi- ka valószínűleg mindig emlékezetes marad számukra, hiszen négy hosszú, tanulásban töltött esztendő utolsó konzultációs napja volt ez. Este hat óráig tartott a tanítás, aztán az öreg diákok búcsút vettek az iskolától, a tantermekbe is bekukkantottak, majd mind a huszonötén tanáraik, s az igazgató és igazgató helyettes kíséretében átmentek a Park szállóba, hogy terített asztal mellett üljék meg ezt a napot. — Jó a felnőtt komoly, felelősségteljes munkából egy kicsit diáknak visszazökkenni legalább hetenként egyszer — vallja be most már Ludányi tstvánné ecsédi civónő, aki pedig, ahogy elnézem, nem régen nőtt ki még az iskolából. —... mindig szívesen jöttem. Jó volt ide járni. Jó volt pótolni azt, amit elvett tőlünk az előző sors. — ... Mi is elkövettünk néhány megbocsátható diákcsínyt, hiszen annak az íze is az emlékeink tárába kerül, az is bizonyítja majd, hogy mi voltunk gimnazisták ... — .. .ej, de nehéz volt néha kerékpáron lehúzni azt a tíz kilométert'! Lám, máris úgy emlékeznek, mint akik búcsúznak. Pedig, amint maguk is megmondták, hátra van még a fekete leves, hétfőn kezdődik az írásbeli érettségi, aztán majd egy hónap múlva újra citerázó di- ákarcokat látnak maguk körül a mindig segíteni kész tanárok, jön a szóbeli. Érdekes és megható, itt ülni ezek között a nagyon is különböző korú, az élet nagyon is különböző területén dolgozó emberek között. Azt hinné az ember, hogy mindannyian azért jöttek, mert munkakörük ellátásához valamiféle felsőbb rendelkezés küldte őket az iskolapadba. Nem pontosan így van. Itt tanult négy évig Szabó József, aki ellenőr az SZTK-nál, s megízlelve a tanulást már azért drukkol, hogy vajon felveszik-e a jogra, mert ha már belekezdett, vinni akarja valamire. A sokféle életsors alakulása között érdekes típusú emberekre is bukkanhat, aki ilyen | után kutat köztük. Itt van! például Tóth György, akinek a családja Szeged mellett él, maga minden héten 500—600 kilométert utazik hozzájuk, mégis bírta az iramot. De még hogyan! Dunaújvárosban dolgozott akkor, négy évvel ezelőtt, a MÁV építési Főnökség vidéket járó embereként'. Ott is iratkozott be a gimnáziumba. Majd a fővárosban folytatta áthelyezése után, s amikor a hatvani vasútvonalra került a Főnökségbe dolgozni, akkor sem okozott különösebb gondot az iskola — tanult itt, s végez most itt. Mennyi energia, mennyi szorgalom, menynyi akarat fér el egy emberben! Aztán Burzuk elvtárs a Téglagyártól. Nemrég írtam róla és a családjáról, de akkor nem mondták, hogy tanul. — Hát az hozzátartozik az élethez! — válaszol most is. Itt van a hallgatók között Kál és Környéke Vegyes Ktsz vezetősége felvesz a mai nappal kőműves és ács szakmunkásokat Kiss Joachim légoltalmi törzsparancsnok is, akinek hét éves leánykája nagyon büszke jó tanuló apukájára. Vagy említsem Benke Ferencet? A 45 éves tűzoltó tisztet, aki időszerűnek tartotta a maga részéről azt, hogy kényelem helyett beüljön a gimnázium padjaiba. Bárkit ragadok ki ebből a 25 végzős levelező gimnazistából, mind egy-egy érdekes, de amellett emberileg is külön-külön eset. Ebben megegyeznek azonban mindannyian, hogy a tanulást nem erőszakból, hanem saját jószántukból vették nyakukba. Megegyeznek abban, hogy megszerették az iskolát, mert Benke Ferenc is önkéntelenül mondta a pohárköszöntőjében „ ... a mi iskolánkban sok családos apa. édesanya és sok fiatal végez...” Igen, az iskola négy év alatt számukra is a „MI” iskolánk lett«, ahol közös erővel tört tanár és diák a cél felé. Most mellettük, köztük ül, a máskor különváló tanári kar, a sokat emlegetett Kepics Ferenc a matematika tanára, Varga László az iskola magyar szakosa, Antal Gyula igazgató helyettes, aki amúgy félig meddig osztályfőnöke, négy éve kísérője ennek a kis csoportnak, de itt van Bartos Imre igazgató is. Ülnek, beszélgetnek, néha, néha összekoccannak a poharak, a többségben levő férfi osztálytársak meg megtáncoltatják a nyolc hölgyet, s bármit kezdenek is el, a beszélgetés még mindig visszakanyarodik oda, ahová még három, négy hétig mindig vissza is tér — az érettségihez. Nem tudom miért éppen ezen az estén jutott eszembe Afanasrzenkó mondása: „Aki tanul, annak dolgoznia kell, aki pedig dolgozik, annak tanulásra van szüksége”. Talán azért, mert ezek közül az emberek közül mindegyik érzi, hogy mit jelent a tudás annak, aki dolgozik! Cs. Ádám Éva A ió munka eredménye... A nagyvisnyói Alkotmány Termelőszövetkezetben ma már lényegében befejezettnek tekinthető a vetési munka. Május 1 tiszteletére 45 hold kukorica, 20 hold burgonya, 10 hold silókukorica, és három hold zöldség vetésével végeztek. Ezért a példamutató munkáért dicséret illet minden nagyvisnyói termelőszövetkezeti tagot, hiszen 7,3 hold munkája jut egy-egy emberre ebben a közös gazdaságunkban. Az idén először, a kapásnövényeket családokra osztották ki, és a betakarításig ebben a formában művelik majd meg. Ügy szeretnénk, hogy év végére becsületes munka után ne a tervezett 25 forintot, hanem ennél sokkal többet fi- zet'hessenek majd. OLöaiiíijik U'ják állandó munkára. Vetőmagtermeltetö Kirendeltsége 2 fő, mezőgazdasági technikumot végtett és üzemi gyakorlattal rendelkező termelési felügyelőt keres a hevesi járás területére. Jelentkezés: Eger. Dózsa tér 4. sz. alatt személyesen, e hó 5-én és 7-én. Utazási költséget felvétel esetén térítünk. Öreg diákok ballagása Kerecsenden Nemrégen tartotta búcsú- összejövetelét Kerecsenden, a központi iskolában, tizenegy „öreg diák”. Tizenöten kezdték el a tanulást, de csak tizenegyen értek a célhoz, végezték el az általános iskola VII., majd VIII. osztályát. A búcsúzó „diákokat” az iskola igazgatója búcsúztatta, majd Kovács Ferenc járási vb elnökhelyettes is mondott beszédet, amelyben méltatta a tanulás jelentőségét, s továbbtanulásra buzdította a hallgatókat. A hallgatók nevében Balogh János mondott köszönetét a nevelőknek nehéz és áldozatkész munkájukért, majd a nevelők és a hallgatók családtagjaikkal együtt szórakoztak a „ballagás” alkalmával. Fábián István Kerecsend Kiskörei híradás Mint az ország mád részében is, községünkben is megalakult az egyes családi és társadalmi események állandó bizottsága. E bizottság rendeltetése, hogy az egyes családi események lebonyolításában segítséget nyújtson a családtagoknak. Megkezdte községünkben a régi „keresztelések” helyett a névadó ünnepségek szervezését, a házasságkötések és temetések egyházi szertartások nélGulyás Rozália brigádját az egri Dohánygyárban mindenki csak úgy hívja, hogy a „lányos” brigád. Ez persze nem azt jelenti, hogy a brigád csupa lányokból áll, hiszen Gulyás Rozálián kívül mind asz- szonyok már, hanem azt, hogy mind az öt asszonynak van egy- egy kislánya. A brigádvezető „még csak.’’ menyasszony, s ha minden jól megy, nemsokára bekötik a fejét. Persze, most nem azért látogattuk meg őket, hogy a magánéletük felől érdeklődjünk. Az „Árpád” szivarkészítéssel foglalkozó asz- szonyok több mint két hónappal ezelőtt elhatározták, hogy összefognak, brigádot alakítanak, s munkájukkal bebizonyítják, tudnak úgy, olyan éredménye- sen dolgozni, mint a férfiak. Sőt, Gulyás Rozália brigádja a Dohánygyár három szocialista címért küzdő brigádjai közé tartozik! Megalakulásukkor is írtunk róluk. Most ismét meglátogattuk őket munkahelyükön, hogy érdeklődjünk eredményeik, munkájuk felől. Göcző Géza mfivezeküli lebonyolítását. Ez évben két névadó ünnepség, öt házasságkötés és több temetést bonyolított le a fenti bizottság, s a bizottság munkájának eredményeként mind elterjedtebb és elterjedtebb lasz a családi események ilyen formában történő kivitelezése. Kezdetben nagy segítséget nyújtott a járási tanács végrehajtó bizottsága, amely biztosította az előadókat! Holló József és Kormos' Vilmos elvtársak személyében. Célunk, hogy a jövőben ezt a munkát tovább folytassuk és a dolgozók nevelésével meg tudjuk értetni ezt az újszerű formát, az egyházi szertartások mellőzését. Sziffili János Kisköre Szabó Pál író látogatása Hevesvezekényen A hevesvezekényi községi Hazafias Népfront-bizottság meghívására a napokban ellátogatott községünkbe Szabó Pál író és felesége, Ignátz Rózsa. A község dolgozói nagy izgalommal és szeretettel várták a két írót, hiszen ez első alkalommal fordult elő Hevesvezekényen, egyszerre két írót üdvözölni a köaségben. Először az iskolások köszöntötték majd a község megtekintése után, este irodalmi ankétra, vitára és élménybeszámolóra került sor. A kultúrterem kicsinek bizonyult ez este, olyan nagy volt az érdeklődés. Az ankét befejeztével a tsz adott vacsorát a kedves vendégeknek. Nagy volt az öröm községünk dolgozói között. A közvetlen beszélgetés, Szabó Pál mély emberismerete és ember- szeretete, nagy tudása feledhetetlenné tette az estét. Nagy szüksége van kis községünknek a kultúra terjesztésére, fejlesztésére. Ezért mondunk köszönetét az újságon keresztül is az írónak, hogy eljött feleségével, hogy néhány órán át taníthassa, nevelhesse az embereket. Köszönetét mondunk a járási pártbizottságnak, a nőtanácsnak és a Hazafias Népfrontnak, hogy hozzásegítettek bennünket ez emlékezetes est megrendezéséhez. Rozgonyi István Hevesvezekény A strandolok kérése A jó idő beálltával mind többen és többen járnak majd a strandra, s célszerű lenne, ha a strandolok részére a zuhanyozókat elválasztanák, külön női és külön férfi zuhanyozókat létesítenének. Az egri strandon csupán csak az elkerítés munkálatait! kéne elvégeztetni, mert a strand két különböző pontján van zuhanyozó. Ezt kérnénk az illetékes szervektől, más város strandjain is láttunk már ilyen megoldást. Dávid Nándor Eger ÉDESANYA VARR (Foto: Szűcs Sándor 4z elhatározásokat váltsák tettekké Az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaságnál ösz- szeihívták a szocialista brigádvezetőket, hogy értékeljék és megvitassák az eddigi munkát. Mi úgy gondoltuk, hogy időszerű és szükséges az ilyen megbeszélés, mert a vállalatnak sok helyen van telepe, műhelye és gazdasága. Ma már 24 szocialista brigád működik, 284 taggal. A munkakörök, feltételek és a lehetőségek is különbözők, de mind a 24 brigádnál a szándék közös: adott szavukat, a vállalásokat teljesíteni akarják az emberek. Tapasztalatra, tanácsra szorulnak a brigádok, vagy legalábbis véleményt szeretnének hallani a brigádok, hogy helyes úton jámak-e? A vállalatnál összesítették a borászati és a célgazdasági részlegek munkaverseny felajánlásainak összesített végösszegét. Közel másfélmillió forint megtakarítást vállaltak az emberek. A tanácskozáson egyöntetű volt a vélemény, hogy mindez teljesíthető, de idejében és szervezetten munkához kell látni. Illő, sőt, térhónap után... Újra a „lányos“ brigádnál tő, a brigád patronáló- ja vezet fel a nagy terembe, ahol mintegy ötven asszony végzi a szivarkészítés „férfias” munkáját. Kék köpenyben, több színű főkötőkben ülnek az asztalok mellett, kezük szaporán jár, egymás után készülnek a finom szivarok. — Itt a brigád — mondja Göcző Géza, s egy asztalhoz vezet, öt nő hajol a dohánylevelek fölé, szabdalják a borítékot, burkolják a bábokat. A levegőben erős dohányillat terjeng, — az itt dolgozóknak fölösleges rászokni a dohányzásra ... A nők mozdulatai összehangoltak, ritmikusak, pontosak. Fehér Gyuláné már tizenegy éve lesz, hogy itt dolgozik a Dohánygyárban. Ö veszi át a szivarokat, minőségileg ellenőrzi. Gyakorlott, gyors ujjakkal tapogatja végig a kész Árpád szivarokat. Mellette dolgozik Király Józsefné, ő végzi a szivarfonást, kiképzi a csúcsot, amott meg Varga Miklósné az átadásra kerülő szivarokat megmángorolja, hogy a „töltelék” lazább legyen ... Sütő Ráfaelné keze is szaporán mozog, éles késsel a borítéklevélből szalagokat vág ki a szivarfonáshoz. Végül Gulyás Rozáliáihoz, a brigádvezetőhöz érünk, ö fonja a szivart... — Most öten dolgozunk csak, mert az egyik munkatársnőnk, Szentgyörgyi Istvánná szabadságon van — mondja. Beszélgetünk az elmúlt hónapok eredményeiről, mindjárt élő is kerül a brigádnapló. A bejegyzések igazolják, hogy az asszonyok mindent megtesznek a jó eredmény eléréséért; az értékelések alapján a terveiket havonta teljesítették, sőt, túlteljesítették. Az éves felajánlásuk szerint ei akarják érni a borítékanyag 9 százalékos megtakarítását. Eddig ezt havonta majdnem a háromszorosával teljesítették túl! — Érdemes összehasonlítást tenni az elmúlt év teljesítményei (amikor még nem brigádban dolgoztak), és a mostani eredmények között — mondja a patronáló művezető. — Az, hogy valami határozott cél van előttük, megváltóidat ja munkájuk menetét, teljesítményeik egyre nagyobbak. Most például sikerült élémiök, hogy egy műszak alatt egy- egy brigádtag 470 szivart fon be. Gulyás Rozália a brigád életéről beszél: — Minden hónapban tartunk értekezletet, megbeszéljük a tervteljesítést, az elért eredményeinket, és a további feladatainkat. Persze, összejöveteleink nemcsak a számok, a százalékok: jegyében zajlanak le. önképzés terén is próbálunk eredményeket elérni, például tartunk „könyv- ismertetést”. Az összejöveteleinken ilyenkor valamelyikünk, aki elolvasott egy jó könyvet, elmondja a tartalmát. hozzászólunk mi is, és néha eävitafckozmészetes kötelesség, hogy a munkaversenyben a szocialista brigádok járjanak az élen. a pazarlás minden fajtája ellen küzdeni kell, minden megtakarított forint javítja az önköltséget. A szocialista brigádvezetők, • bizalmiak, és az egyes munka* helyek versenyfelelősei érdeklődéssel hallgatták Kafeuk László, a palackozó üzem Tyi* tov brigádja vezetőjének szavait: — A palacktörési százalékot másfél százalékra csökkentettük és 35 mázsa selejt parafa- huljadékot gyűjtöttünk össze. Fodor Mária, az egerszólát! „Ifjú Gárda” szocialista brigádja nevében jelentette, hogy náluk a legidősebb tag is csak 17 éves. De megtanultak metszeni, tudják, hogy melyik csapnak milyen szerepe van a szol óhozamra és a tőke alakítására. A fiatalok társadalmi munkát is vállalnak, mégpedig nem is akármilyet. Megszervezték a nőd tűzoltó testületet; színdarabot adtak elő és a lányok közül többen főző tanfolyamira jártak. A gyöngyösi kádár műhely Lenin brigádjának munkájáról Borosi Lajos számolt be Mindnyájan megszerzik leg; alább a nyolc általános iskolai végzettséget. Munkavállalásaikat maradéktalanul teljesítik és szocialista ember módjára akarnak élni. Ennek első feltétele, hogy küzdjenek egy régi „betegség”, az iszákosság ellen. A brigád tagjai megbecsülik, támogatják egymást: Szabó Károly házépítésénél közösen segédkeztek, amikor Kéri László kórházba került,- meglátogatták és ajándékot vittek neki. A Gyöngyös I számú pince „Ötéves terv- brigádjának minden tagja munkásakadémiára járt, a Vé- csei-völgyi „Mathiász” brigád a termelési tervek teljesítése mellett különösen a balesetmentes munkára ügyelt, az egri értékesítő pince Bomemisz- sza és egedhegyi brigádja különösen a művelődésben és a tanulásban járt elöl jó példával. Amikor egy-egy brigád vehetője módszerét és elért eredményét ismertette, elhatározások születtek, hogy ez hasznos, ez jó dolog, ezt mi is megcsináljuk. A szándékot, az elhatározást erősíti és ösztönzi a többiek sikere, a gyakorlatban bevált példák buzdító ereje. Az elhatározásokat váltsák tettekké, és akkor minden brigád közelebb jut céljához, fokozatosan megvalósíthatja a hármas jelszót: szocialista módon dolgozni, élni, tanulni. Lukács András gátunk valamelyik regény hősön, sőt, ameny-' nyíre „asszonyi hozzáértésünk” engedi, még elemezgetjük is a könyvet. Persze, munka köz-; ben is akad beszédtéma elég: az otthon, a: család, mit csinál a kis-; lány, milyen szépen: tudja mondani, hogy! „anyuka”, meg milyen! édes, amikor nevet.. .1 De nevelési gond is! akad, jól jön a tanács, a segítség. A brigádnapló megörökített minden közös eseményt. Például azt is, hogy — ami máshol is előfordul — két asz- szony valami miatt ősz sze veszett. A dolog persze nem volt tragikus. Közös erővel az ilyen súrlódásokat szépen el lehet simítani... Szerepelnek ilyen bejegyzések is: „részt ve szünk a politikai oktatásokon”, a „dohánygyár munkásakadémiáját jó eredménnyel elvégeztük” ... A „lányos” brigád eddig az elmúlt két hónap alatt szép eredmé nyékét ért él, és ha a munkáját így °clytatja, minden biztosíték megvan rá. hogy elérjék azt a célt, amit kitűztek maguk élé. Kátai Gábor
