Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-06 / 104. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. május 6., vasárnap líntf — „UTOLSÓ FELVONÁS’* — címmel tart előadást dr. Karsai Elek május 10-én 6 órakor az egri Városi Művelődési Ház ifjúsági klubjában. — A MAGYAR FORRADALMI Munkás-Paraszt Kormány határozatot hozott az idei termésbecslés megszervezésére. A határozat értelmében ebben az évben a termés- becslést a Földművelésügyi Minisztérium vezetésével az élelmezésügyi, és Könnyűipari Minisztérium, valamint a SZÖVOSZ végzi majd el. — AZ ELMÚLT héten befejeződött Egerben, a Klapka utcán a járdaépítés. A városi tanács útkarbantartó részlege tovább folytatja a munkát, s nemsokára befejeződik a Grónai utca járdájának építése is. — A NAGYV1SNYÓ1 Alkotmány Tsz-ben 7,3 hold jut egy szövetkezeti tagra. A nagy terület és az időjárás okozta lemaradás miatt a falubeli ki- szesek 2 hold, a diákok pedig három hold terület megművelését vállalták ebben az évben. Mind a szövetkezet, mind pedig a fiatalok földjén idejében elvégezték a tavasziak vetését. — TEGNAP délután 6 órakor tartotta meg tanácstagi beszámolóját Béta András, az egri IL számú gyakorló iskolában a Bethlen és a Petőfi utcai választóknak. A beszámolóban tájékoztatta a választókat az Egri Városi Tanács eddig elvégzett munkájáról és az elkövetkezendő feladatokról. Pesti színházi esték i ■■■•• 1JM_» OKI ■ ■ • EGRI VÖRÖS CSILLAG 6—7: Mindenki ártatlan EGRI BÉKE 6—7: Békét az érkezőnek GYÖNGYÖSI PUSKIN 6—7: Házasságból elégséges GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 6- án: A kapu nyitva marad 7- én: A megszökött falu HATVANI VÖRÖS CSILLAG 6- án: Folytassa, admirális 7- én: Milliók keringője HATVANI KOSSUTH 6-án: Az Írnok és az írógép HEVES 6- án: Fehér éjszakák 7- én: Serdülő lányom PÉTERVASARA 6-án: Különös hajótöröttek FÜZESABONY 6- án: Megszállottak 7- én: A kapu nyitva marad (Tudósítónktól.) Tulajdonképpen a cím egy kissé túlzásnak is tűnhet, hiszen mindössze két színházi bemutatóról lesz csupán szó Sőí>! Az egyik nem is bemutatói, csak főpróba. De: a gra- matika törvényei szerint már kettő is többesszámot igényel. Másrészről: a főpróba, melyet az újságíró megtekintett, felér egy bemutatóval, érdekességben is, színvonalban is. Ezután a rövid magyarázkodás után térjünk a lényegre. Először A vágy villamosáról néhány impresziót, amelyet a Madách Színházban mutattak be és játsszák immáron hetek óta táblás ház mellett. A darabot még tavaly tavasszal közreadták a Nagyvilág című folyóiratban. S bár nem szocialista, realista mű, sőt) imitt- amott a realizmusával is vitába lehet szállni, mégis mondanivalója mai, izgalmasan mai és leleplező. Tennesse Williams az amerikai kisemberek életformáját, az élet sivárságát mutatja be és ha kivezető utat nem is mutat, ha néhol a naturalizmus ingoványos területére is csúszik — amit tesz, azt megdöbbentően jól csinálja. A darab színházi sikere nagy, s ezzel együtt természetesen „kassza” sikert is jelent. Hogy miről szól a darab? Részben már említettem. Tulajdonképpen egy fullasztó légkörű társadalmi dráma, úgyis) mondhatnánk, az amerikai nihil bemutatása. Oh, nem a civilizáció, nem az élet- színvonal, nem az autó hiányáról van itt szó. Ezek az emberek a drámában úgynevezett amerikai kisemberek, akik megfelelő életkörülmények között élnek, hiszen van munkájuk. Élnek, de hogyan?! Célok, tartalom nélkül. A dráma „hőse” Blanche, egy vidéki tanárnő, aki kicsapongó életébe végül is beleőrül. Ellenpólusa, sógora, a lengyel származású Stanley, aki ugyan csupán kispolgári módon csapon g ki (kuglizik, pókerezik, és közben nagyokat iszik) de az ő jólakottsága, megelégedett primitív életmódja sem különb, mint az úri származású, élveteg sógornőé. Élnek, esznek, isznak, szeretkeznek, ki-ki a maga kultúrszintjén. S közben bántják, halálra bántják egymást. És hazudoznak. Egymásnak is, maguknak is. Talán így leírva nehéz elképzelni, sőt) a drámát olvasva sem érezheti azt az ember, amit a Madách Színházban Tolnay Klári hátborzongató alakítást nyújt, Blache szerepében. A hátborzongató jelző nem véletlen és nem pongyolaságból íródott Blanc- hot egyszerre gyűlöljük és sajnáljuk, egyszerre szeretjük és undorodunk tőle. Mellette Pécsi Sándor élete egyik legjobb munkásfiguráját formálja meg. Esetlen, kedves, hiszékeny, naív, és — durva. Vass Éva Stella szerepében meghatóan kedves figurát alakít' (Stanley vakon és bután szerető felesége). A vágy villamosa nagyszerű színházi produkció, forró színházi élmény. ★ És most valamit a pudapesti Irodalmi Színpad műsoráról. Most csütörtökön tartották a főpróbát. Május 7-én, hétfőn lesz a premier. Mint már a bevezetőben említettük, egy újságírónak volt szerencséje részt) venni a főpróbán. A próba nem volt nyilvános. Egy kis intim* társaság tilt csupán a nézőtéren. Színházak és a rádió rendezői, mert valami új volt itt születőben, s a kultúra, az irodalom tolmácsolóinak újszülöttjére egy kicsit minden szakember kiváncsi volt. Számunkra az est három, szinte egyenlő értékű érdekességet nyújtott', melyet megpróbálok itt röviden közreadni. Az első: a három órás est mindenek előtt azt bizonyította: van mai magyar irodalom, él a mai magyar szép líra. Az új műsor címe: Reggeltől — reggelig. És csak ma élő költőink verseivel mondja el Budapest egy napját. Az elhangzott versek közel háromnegyedét ismertem. De hogy milyen jó, milyen nagyszerű versek, csupán itt tudtam meg. S az is eszembe jutott, — ennek kapcsán —, hogy kár borúlátó, vagy lekicsinylő hangon nyilatkozni mai irodalmunkról. Ne temessük azt, ami születik, zsendül, s hova-tovább ígéretből izmos és nagyon szép valósággá válik. A válogatás is nagyszerű, a versek szellemesek ás frappánsak. A második: Ahogyan a színpadon a verseket prózában és megzenésítve előadják. Tulajdonképpen a főrendező elképzelése szerint egy, — színházi emberek között jelentős — vitában akarja letenni a voksot a • produkció. Miről van szó? Arról, hogy a versmondó, a színészek és a kultúra vezetői között vita folyik. (A legkülönbözőbb formákban és fórumokban'). Hogyan kell mondani a verset? Természetesen Ascherék esküsznek a klasszikus formákra. Képviselem, tolmácsolom a költőt, állva, szinte mozdulat nélkül, csupán a hangommal, előadói zsenialitásommal. Az újak: átélem a költőt, minthogy átélem Shakespeare Hamletiét' is (és nem Shakespearet képviselem), mert csak akkor lehet jó a Hamlet, figurája. És közben (versmondás közben) mozgok a színpadon, mint- ahogy a főpróbán is mozogtak, a mondanivalónak megfelelően, és tegyük hozzá nagyon jó. Egy mondattal tehát': átélve, közvetlenül a verset a dobogóról a színpad színvonalára emelve, míg végül egy est a rendező és a szereplők ör.sz- működésével, kompozíciójában teljes színházi élményt nyújt. A vita persze ezzel nem dől el, tény, hogy egyik irányzatra sem mondható ki ma még az „Amen”. Amit azonban láttam, nagyszerű, modern és szórakoztató, jó rendezői tálalásban. A harmadik: az irodalmi estet, Gál István rendezi, aki évekig dolgozott Egerben, a Gárdonyi Géza Színháznál és most a rádiónál rendező. Az eddig elmondottak is az ő elképzeléseit, munkáját dicsérik. A produkció díszleteit pedig Pásztor Péter tervezte, aki szintén Egerben él és dolgozik. Díszletei egyszerűek, ugyanakkor merészek és nagyon modemek. Illik a műsorhoz. Mindent osak jelez csupán, de érzékelhetően, jó. Gratulálunk az első pesti felvételéhez. Hogy kik adják elő a verseket? Sinkovits Imre, Bánky Zsuzsa, Keress Emil és még sokan mások. Jó kis gárda. Tudom, frázisként hat, de oly jól esik leírni: tudnak és nagyon szépen beszélnek. És, akinek nem inge ne vegye magára, megtanulták a verseket. Az estet Hegedűs Géza szellemes szövege köti öissze. Suha Andor műsora s Egerben este fél 8 órakor: Gyertyafénykeringő (Bérletszünet) Bátorban este fél 8 órakor: Egy pohár víz 1962. MÁJUS 6., VASÁRNAP! FRIDA 100 évvel ezelőtt, 1882. május 6-án született LENDL ADOLF zoológus, a Természet című folyóiratot szerkesztette. A budapesti állatkertet 3 éves munkálatokkal az ő tervei szerint alakították újjá, az európai színvonalú „Állatkert”-ünk 1912-ben nyitotta meg újra kapuit. 100 évvel ezelőtt, 1862-ben e napon halt meg HENRY THOREAU amerikai író; műveiben az élet leegyszerűsítését és a természethez való visszatérést hirdette. Küzdött a rabszolgák felszabadításáért, ezért börtönbe zárták. 70 éve, 1892-ben e napon született SIMON JÓZSEF, haladó szellemű katolikus pap, a Somogy megyei Szenyér község parasztmozgalmának egyik 'vezetője, akit a somogyi direktóriumban vitt szerepe miatt a fehérterror idején kivégeztek. Emlékét idézi Hamburger Jenő: Latinka-balladájában: „Állj elő hát Szalma János, Te is Farkas komisszáros, — Szól a báró Prónay: Mehettek már Marcaliba Simon pap hó’ meggyónni.” Véres haj nal, hűvös szellő ... Meghal mind a tizenkettő, Egy jajszót sem hallani. Csak a kányák károgását, A tiszt urak káromlását hallani. Pályásad felhívás MA ANYÄK NAPJA VAN. A Heves megyei Pártbizottság felhívással fordul mindazon dolgozókhoz, akik tovább akarják fejleszteni marxista— leninista műveltségüket, hogy jelentkezzenek az MSZMP Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemének, egri és gyöngyösi tagozatára. Az egyetem célja, hogy párt-, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók (mérnökök, agronómu- sok, közgazdászok, orvosok, jogászok, pedagógusok), vezető propagandisták szervezett marxista—leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. Az egyetemen a tanulmányi idő három év. A hallgatók az első évben filozófiát, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben nemzetközi és magyar munkás- mozgalmi történetet tanulnak. A tantárgyakból félévenként vizsgáznak és a tanulmányi eredményről bizonyítványt kapnák. Ennek törvényes elismerését a forradalmi munkásparaszt kormány 1Ó88—1957. számú határozata biztosítja. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Hetenként egyszer — meghatározott napon — kötelező foglalkozás (előadás, osztályfoglalkozás) van, amelyen a részvétel kötelező. Tandíj és nyomtatványdíj egy évre 170 forint. Az esti egyetemre azok kérhetik felvételüket, akik legalább középiskolai, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel, illetve ennek megfelelő műveltséggel, valamint a tanuláshoz elengedhetetlenül szükséges marxista—leninista képzettséggel rendelkeznek. Az egyetemre pártonkívüliek Is jelentkezhetnek. A jelöltek felvételi vizsgát tesznek a marxizmus—leninizmus alapkérdéseiből. Vidékiek abban az esetben jelentkezzenek, ha biztosítani tudják a kötelező foglalkozásokon való részvételt. A felvételi pályázatot a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem címére (Eger, Kossuth Lajos u. 15.) május 15-ig kell beküldeni. Utólagos jelentkezést nem fogadunk el. A pályázat az esti egyetemen beszerezhető kérdőív alapján történik. A kérdőívhez mellékelni kell: 1. részletes önéletrajzot, 2. az üzemi, hivatali vagy körzeti pártszervezet ajánlását 3. a vállalat, intézmény igazolását jelenlegi munkaköréről. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuhuiiiiiiiimiiiiiiivniiiiüiinniiiiitiitiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiBfiiiiiiiiiiBiiiHiitciiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiM.:Biiiiiiiiiiimi!imiiiiiiiiiiiimiiiiiimmiiiiiiiiiiiia!iiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiii«i:pi(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiaiiiiimmm«iimiiiiiimiiiii(M 46. A ládáik nem kerülték elő a tófenókről, s Kruger meggyőződhetett róla, hogy tulajdon- képen nem is nagyon akarták a felszínre bukkanását Az expedíció rövid zárójelentéssel befejeződött és Kruger visszakerült a lazított hadifogságba. Tengette napjait, a biztonság kedvéért még mindig Krause maradt. Egy szép napon különös ajánlatot hallott: Szökjön meg. A különös abban állott, hogy a javaslattevő nem valamelyik bajtársa, hanem egy amerikai hadnagy volt Kruger csapdát sejtett, nehezen határozta el magát, de úgy gondolta, lesz, ami lesz. Az amerikai hadnagy a francia kémszolgálat embere volt. Krügert a Dyuxieme Bureau vette szárnyai alá és visszatért az útlevélhez. Lefüggönyözött, fekete autón és titokzatos repülőgépen utazott, megjárta Észák-Afrikát és Indokínát. Az ütlevélhamisítás csupán az elő- iskola volt, kényes feladatot kapott: olyan provokációs célzatú „eredeti dokumentumokat” kellett előáll itania, amelyek ürügyül szolgáltak a letartóztatásokhoz, kivégzésekhez, egész tömegmészárlásokhoz. A hamis iratokért valódi fontot kapott. Kaphatott volna frankot, vagy dollárt, de Kru- gert —, amikor választhatott —, megmagyarázható vonzalom fűzte éppen a fontokhoz. Es a pénzesutalványok szépen vitték haza a valutát, a feladó mindig egy bizonyos Benedikt Krause volt, a feladási hely sohasem szerepelt a szelvényeken, egy bankszámlaszám fedezte. 1950. nyarán, amikor Nyu- gat-Nómetország már első lépéseit tette veszélyes útján, Kruger szerződése lejárt, s a franciák sem tartóztatták a honvágyat érző, új szövetségest. Párizsból repült Nümbergbe, ahol az Igazságügyi Palotában kellett átesnie a nácitalanításd eljáráson. Mindent előre letárgyalt, mégis, szorongást érzett, amikor helyet foglalt a bíróság előtt. „Az én nürnbergi perem...” — gondolta kesernyésen. A félelemre nem volt sok oka, ledarálták a tanúvallomást, kérdések hangzottak el, válaszokra nem volt szükség, s a bíró emelt hangon hirdette ki: „Gratulálok önnek, mint a Német Szövetségi köztársaság szabad polgárának. Illeszkedjen be mielőbb tevékenyen társadalmunkba...” A tárgyalás öt percig tartott... Kruger már Nümbergnél tartott elbeszélésben, amikor csengettek. A legidősebb fiú nyitott ajtót, s Wegnert vezette be. Feltűnően izgatott volt és négyszemközti beszélgetést kért. — Családom előtt nincs titkom — válaszolta kurtán Kruger. Wegner nyelt egyet, körülnézett a figyelő öt szempáron, azután elkezdte: — Meg kell próbálnunk. Ha mi összefogunk... — lihegett, amint indulatba jött. — A kincseket fel kell hoznunk. Milliomosok leszünk! A Hansch akarta kiásni! Hahaha. — felnevetett, de hangjában volt valami tébolyult — a Hansch, egy altiszt! Aknára lépett, és most úgy húzza féllábon. De mi, ha mi összefognánk ... — Fantasztákkal nem tárgyalok — mondta hűvösen Kruger — Kari fiam, mutasd meg légy szíves, ennék az úrnak a kijáratot. Ebben a pillanatban úgv érezte, hogy Schellenberg beszélt volna így helyében. EPILÓGUS Ha történetünk főszereplője a pénz volt, a hamis bankók kötege, azt elérte a vég, az osztrák Nemzeti Bank kemencéjében hamuvá égett. De milett azokkal, akik így, vagy úgy, sorsukat a Bernard-akció- hoz kötötték? Bemard Kruger megírta emlékiratait, amerikai magazinok és a svájci Sie und Er közölték: siker lett, bestseller, felkapták. A Ciceró-ügyből filmet gyártott Hollywood. Legidősebb fia a Bundeswehr egyenruháját viseli, a két fiatalabb- az iskolapadot koptatja. Kruger egyszer megnézte Kari tankönyvét. A Bemhard-akció- ról még nem volt benne szó. Amikor felvette az emlékiratok járandóságának utolsó részletét, Kruger jelentkezet* a hadügyminisztérium különleges osztályán, Fröben ezredesnél. Miről tárgyaltak, nem tudni, a magánzó beírás jótékonyan takarja el Kruger ti tokzatos útjait, és jövedelmező tevékenységét. A Toplitz-tó ügyében csak egyszer hallatta szavát. Sürgette, hogy tüntessék el azokat *az iratokat, amelyekben neve szerepel. A hamis fontok nem érdekelték. Wegnert sajnálatos szerencsétlenség érte. Nyári szabadságát Ausztriában töltötte, a Toplitz-tónál, halálra zúzta magát a sziklákon ... Schwend és Raschék Limában találtak otthonra. Peru fővárosában. Cégüket Latin-Amerika legelőkelőbb vállalatai között tartják nyilván, az Üj Rozmaring villa kapuja csak akkor záródott be, amikor egy kíváncsi újságíró hajózott át az óceánon, hogy bizonyos hiányzó láncszemekről felvilágosítást kérjen. Leo Krebs valahol Nyugat- Németországban él, s megint nincs neve. A düsseldorfi Freies Volk nyomdájában dolgozott, egészen addig a ködös hajnalig, amíg a rohamrendőrök reá nem rohantak a kommunista párt betiltott lapjára. A kapuban kézitusa folyt, de a szerkesztőségi szobákban még telefonok cseng* tek, az egész világ a híreket várta. A tökéletes rohamba homokszem csúszott, a telefonokat elfelejtették kikapcsolni, s a világ percről percre nyomon követhette szinte ezt a hősi napot, Krebs éppen Oslóval beszélt, amikor a rendőrök . a szobáját is betörték. Aztán Bern- hardsen hiába hallózott a vonal másik végén. Azóta nein is tud Leóról, hacsak azok a feladó nélküli illegális nyomtatványok nem beszélnek, amelyeket Lübke- képmású bélyegekkel hoz a posta a Ruhr- vidék valamelyik városából. És Hansch? Iszik és káromkodik. Lábáról beszél részegségében, a legszebb lábról, amely valaha a világot taposta. Amikor pedig r> a Toplitz-tavd expedícióról olvasott, névtelen leveleket gyártott buzgón. Eredmény nélkül. S. Hansch azóta maga is rájött, hogy ahol a tábornokok és tisztek parádéznak, egy féllábú altiszt legfeljebb szerényen szalutál» hat (Vége.)
