Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-08 / 105. szám
A NÉPÜJSÄG 1962. május 8., kedd tiingji Mai gyerekek Nagy szatyorral ballag két apró gyerek szombaton a MÉH- hez. Kettejük kora alig teszi ki a 15 évet, és megszántam őket, hogy ilyen nagy csomagot bíznak rájuk, s kérdezem: — Miért bíz rátok anyuka ilyen nagy pakkot? — Ezt nem anyuka bízta ránk, ezt mi magunk visszük! — mondja Tóth Erzsiké, az egri Xl-es iskola II. osztályosa. — Visszük az orvosságos üregeket, meg a régi üvegeket eladni, mert holnap anyák napja lesz, és mi meg akarjuk ajándékozni anyukát! — És mit vesztek? Valami édességet? — A, dehogy! Megyünk az ékszerboltba! — feleli a kisebb. ... és vasárnap délután anyuka valóban kapott egy egyszerű, de szép kis láncot, rajta egy ma divatos medállal ..» (á) — AZ ELMÚLT évben az andomaktályai Petőfi Tsz három gazdasági épületet tervezett megépíteni, de ebből csak egyet valósítottak meg. Az idén 10 vagonos kukorica- górét és 96 férőhelyes növendékistállót építenek. Az építkezésekhez hamarosan hozzáfognak. ★ — A VÁROSI TIT-klub rendezésében, Hogyan működik a televízió címmel tart előadást Darvas Andor főiskolai tanszékvezető tanár ma délután hat órakor, a főiskola fizikai előadójában, a II. emelet 70-es teremben. ★ — HÁROMEZER naposcsibét nevelnek az egri Nagy József Termelőszövetkezetben. A szakszerű gondozás következtében a csibék elérték a tízhetes időt, s az elhullás is csupán 2 százalék. ★ — MÁJUS 20-án Egerben rendezi meg a művelődésügyi osztály és az úttörő megyei elnökség a legjobb úttörőzene- icarok és szólisták megyei fesztiválját. ★ — TEGNAP Egerben országos állat- és kirakodóvásárt tartottak. ★ — VASÁRNAP, május 13-án Miskolcon lesz az irodalmi színpadok bemutatója, amelyen a Heves megyei Irodalmi Szín- oad bemutatja a decemberben nagy sikert aratott — Tabi László szerzői estje alkalmára összeállított — Csak egy percre ... című műsorának legsikerültebb részleteit. ★ — MÁJUS 12-ÉN, este fél 7 órakor az egri Kertész utcai iskolában tartja tanácstagi beszámolóját dr. Bakos Jó- zsef tanácstag. ★ — AZ EGRI I. számú Általános Iskola 100 tanulója kö zösen tekinti meg vasárnap, május 13-án az Erkel Színházban, Budapesten a Bánk bánt, majd ellátogatnak az Irodalmi Múzeumba, illetve a csoport másik része a Szépművészeti Múzeumba. Kulturális szemle Hevesen EGRI VÖRÖS CSILLAG Mindenki ártatlan EGRI BRÖDY Hamis alibi GYÖNGYÖSI PUSKIN Házasságból elégséges OYÖNGYÖSI SZABADSÁG A megszökött falu HATVANI VÖRÖS CSILLAG Milliók keringője HATVANT KOSSUTH Rocco és fivérei HEVES Serdülő lányom HÉTERVASARA A góllövő zenész FÜZESABONY A kapu nyitva marad műsora Egerben este fél 8 órakori Gyertyafénykeringö (Jókai-berlet) Három éve már, hogy évről évre ott vagyok a Hámán Kató kulturális szemle járási bemutatóján Hevesen, így elmondhatom: a hevesi járásban) az elmúlt évekhez viszonyítva a meglévő hibák ellenére is van fejlődés egyes művészeti területeken. Először láttunk például bábcsoportot. Igaz, hogy csak egy iskola, a komlói pajtások vállalkoztak erre a munkára, azonban a jó kezdeményezés azt mutatja, hogy terjed errefelé is a gondolat: gyermekes elfoglaltságot a kicsiknek. A színjátszók művészileg jobbat, igényesebbet alkottak ez évben^ s kiváló minősítést kapott megérdemelten a he- vesvezekényi és a tarnamérai felnőtt, az erdőtelki, a tarna- zsadányi és Heves I. sz. iskola csoportja. A tánccsoportoknál nem beszélhetünk túl nagy fejlődésről, és ez — bármilyen furcsa, — éppen a sokat dolgozó tánccsoportvezetőknek a hibája. Vagy nem értik a táncolvasés mesterségét, vagy egyszerűen lusták betartani a koreográfia adta lehetőségeket, de a sokat dolgozó, időt, munkát rápazar- ló táncosok ezen a szemlén valóságos táncegyvelegeket hoztak. Tiszta koreográfia nem is akadt, talán a t'iszanánai ka- násztánc, a tarnaőrsi úttörők, a Hevesi Háziipari Szövetkezet táncosai és a tarnamérai kisdobos mesejáték közelítette meg legjobban az eredetit. Ez a jövőre nézve figyelmeztetés, hogy a táncot tanító nevelők forduljanak a megyei tánc- szakreferenshez, aki mindenben segítségükre van, mert így a gyerekek vagy a kisze- sek megtanulnak egy sereg giccset, amire nincs szükség. Az énekkaroknál föltétlenül meg kell említeni azt a fejlődést, amit az eltelt egy esztendő hozott. A hevesi művelődési ház kórusa megérdemelten lett kiválóra minősítve, mert telt, zengő, tiszta előadásmódjuk azzal biztat, hogy nem vallanak szégyent a gyöngyösi dalosversenyen. Különösen örült a zsűri a tarnam'iklósi női kar szereplésének. Először álltak a szemle nemes vetélkedői közé, és megérdemelték a kiváló minősítést. Tavaly — akik még emlékeznek rá — az erdőtelki férfikórus olyan számokat hozott, amitől nemcsak a zsűri, de az igényesebb közönség is elfordult. Az idén szinte teljesen megváltozott kórust találtunk. Mondanivalójában, előadásmódjában és dinamikai kidolgozásában új, fejlődésben szép szintet elért férfikartól hallottunk dicséretes produkciót. Az úttörők énekkarában veretlenül halad még mindig az erdőtelki nagy kórus, amelyik egyre szebben és szebben dolgozik, egyre többet ad a kidolgozásra és arra, hogy széles körben fogja át az énekes irodalom kórusgyöngyeit. A tar- nazsadányi énekkar a Katalinka című Kodály-feldolgozással viharos tetszést és a zsűri kiváló minősítését nyerte el. Legtisztább, legképzettebb éneklést ezen a szemlén a Hevesi V. számú Általános Iskola tanulóitól kaptuk. Itt nyilván folyik valamiféle hangképzés, mert „magától” nem megy ilyen kidolgozottan az éneklés. A zenekarok, ami elég szomorú dolog, ezen a szemlén visszafejlődést mutatnak. Kedvetlenül és bizonyos nosztalgiával hallgattuk a zeneiskolások ..kamara”-együttesét — összetételében sem kamara- együttes — akik sokkal gyengébben készültek fel az idén mint a tavalyi esztendőkben. Itt ismét felvetődik a hevesi zeneiskola kérdése, de ez most ennyi sorban nem indokolható meg. Annál inkább kérdezhetjük azt, hogy miért játszott a tarnamérai úttörő kamara (!)- zenekar az Ustdob szimfóniából, miért játszotta Beethowen Örömódáját, amikor ezek nagyon komoly, nagyon nehéz zenekari számok. Miért nem játszottak valóban kamaraművet, mikor abból bőven van? Pedig előttük a jó példa, mert az erdőtelki úttörőzenekar az előző évi csinn-bumm helyett most már csak tempójában kifogásolható, másképp korukhoz mérten kiváló — számukra írt zenekari műveket mutatott be. Említést érdemelnek a kiskörei citerások, akik már második éve tekintik kedves kötelességüknek, hogy megjelenjenek a szemlén, és sikerrel szerepeljenek. Most még egy hiányosságot meg kell említeni. Ezen a kulturális szemlén újra bebizonyosodott, hogy már a körzeti bemutatóiknak selejtező jellegű- eknek kell lenniük. Nem szabad „marathoni” járási bemutatót rendezni, amelyik de. 11 órától egy óra ebédszünettel este öt óráig tart, s amelyen leperegnek olyan számok, amiket még talán a körzetire sem lett volna szabad elengedni. A járási szemle a legjobbak szemléje, ezt nem szabad szem elől téveszteni. A másik megjegyzés a régi tapasztalatok alapján — hogyan képzelhető el egy négy-ötperces tánc, például a három ugrős — zenekar nélkül? A lányok teljesen kifulladva ropták az amúgy is nehéz táncot, s megtörtént az a furcsa eset, hogy a zsűri tagjai segítettek énekelni. A rendező kultúrháznak kell legalább egy zenekart tartalékban tartania, ha a messziről jöttek nem tudták magukkal hozni a zenekart, de elképzelhető egyetlen harmonika is a tánchoz. A hevesi közönség ünnepnek tekintette a szemlét. Volt sok olyan, a zsúfolásig telt teremben, aki mind a hat óra hosszát végigülte, és lelkesen tapsolt a kicsiknek, nagyoknak egyaránt, öt órától ülésezett a zsűri, majd Holló József, a járási művelődési osztály vezetője nagy taps közepette kiosztotta díjakat, s az okleveleket. Akkor aztán szétszéledtek a fiatalok, kit a körhinta, kit a hajóhinta, kit egyszerűen az elért eredmények boldog izgalma ragadott a magasba. Mindenütt népviseletbe öltözött fiúk, lányok sétálgattak a ragyogó időben, s Hevesen valóban ünnep volt ez a nap. Cs. Adám Éva f 1962. MÁJUS 8., KEDDS MIHÁLY 95 évvel ezelőtt, 1867 májusában született IVÁNYI GRüN- WALD BÉLA festőművész. Először naturalista történeti képeivel aratott sikert (Isten kardja, Tatárjárás után), majd külföldi tanulmányútja után műveit a kötetlen, impresszionista ábrázolás jellemezte. Néhány jellegzetes képe: balatoni tájképek, a Kecskeméti kofák és a debreceni egyetem auláját díszítő kompozíció. 130 éve. 1832. május 8-án született MOKRY SAMUEL, aki 1875-ben az első búzanemesítéssel foglalkozó szakkönyvet kiadta. Az általa kinemesített búzafajták nagy kalászt fejlesztenek és a szárazságnak jól ellenállnak. 90 évvel ezelőtt, 1872-ben e napon született MARGÓ EDE Iványl Grünwald: Virág-csendélet.szobrász, a szegedi „Dankó Pista” szobor alkotója. 70 éve, 1892-ben e napon halt meg BAROSS GABOR, a múlt század jelentős gazdaságpolitikusa. Nevéhez fűződik a vasútvonalak jelentős részének államosítása, a posta és távírda egyesítése, az egységes vasúti zóna díjszabás létrehozása, a Vaskapu szabályozása és a fiumei kikötő kiépítése. 20 éve, 1942-ben e napon halt meg FELIX WEINGARTEN német karmester és zeneszerző. Különösen kiemelkedőek voltak Beethoven-interpretációi. Mint zeneszerző, művei közül a romantikus ORESTES trilógia emelkedik ki. GYERTYAFÉNYKERINGÖ _ Szubjektív beszámoló az egri Gárdonyi Géza Színház bemutatójáról Közel másfél évtizeddel ezelőtt láttam a Gyertyafénykeringő budapesti előadását, őszintén megvallva: nagyon tetszett. A napokban az egri Gárdonyi Géza Színház is műsorra tűzte ezt a lényegében muzsika nélküli zenés vígjátékot. Bár egyes jeleneteknél elég jól szórakoztam, tetszett a rendezés és főleg a színészek játéka, mégis, érzéseimet summázva: nem kellett volna színpadra vinni ezt a régen idejétmúlt történetet. Milyen elgondolások alapján került — terven kívül — a műsorba ez a báró-inas komédia, egy-két gyenge zeneszámmal, két zongorával körítve? A pesti előadás tetszett, az egri lényegében nem. A negatív vélemény nem a két előadás közti különbségben, nem a színészek játékában, hanem az eltelt tizenöt esztendőben keresendő. Gondolom: ennyit, sőt, sokkal többet változott, fejlődött a közönség ízlése az utóbbi években. Kätscher zenés vígjátéka egy estébe sűrít néhány szerelmi légyottot, báró-inas személycserét, csalást, féltékenységet Igaz, a helyzetek adta humor megnevetteti a közönséget, de ennyi volna csupán egy előadás, egy színházi élmény? A régi operetteknek elég naiv és bárgyú meséjük van (néha az újaknak is) mégis, sikerrel játsszák — hangzik az ellenvetés. Ez igaz, de a Csárdáskirálynőt, a Sybillt, vagy a Cirkuszhercegnőt nem a szöveg miatt, hanem a nagyszerű muzsika kedvéért, Kálmán, Jacobi felejthetetlen melódiáiért játsszak a színházak, és nézik, hallgatják a közönség ezrei. De mi indokolja a Gyertyafénykeringő bemutatását? A zene, semmiképpen! Talán a próza, a történet? A legkevésbé! A Gyertyafénykeringő színrehozatala Egerben 1962-ben elhibázott darabválasztás szüleménye. Igaz, könnyíteni kellett a műsoron, de nem ennyire. S ilyen szegény lenne a vígjátékok irodalma? A Gyertyafénykeringő műsorra tűzésével vitázom csupán, a rendezéssel, s a színészi játékkal nem. Kozaróczy József jó érzékkel aknázta ki a szövegkönyv adta lehetőségeket, s lendületes, szórakoztató előadást produkált. A színészekkel kapcsolatban hadd tegyek egy megjegyzést. Ezen a bemutatón is rádöbbentem (nem is először) nem valami jól gazdálkodott az egri színház ebben az évadban színészeivel, hiszen néhány tehetséges művészt alig láttunk színpadon. Füzessyre, Kanalasra és Varga Editre gondolok elsősorban, akik most is bebizonyították tehetségüket, hát még ha igazi író szülte darabban játszatták volna őket. Füzessy Ottó méltóságteljesen, de ugyanakkor bő humorral alállította a báró szerepét Gasztont, az inast Kanalas László játszotta szívvel, s nagyszerű komédiázó kedvvel. Romváry Gizi az asszonyát megjátszó szobalány szerepében aratott sikert, míg Varga Edit a báró megunt szeretőjét vitte színpadra jó megjelenéssel párosult ügyes játékkaL Jó volt rövid epizódszerepében Fekete Alajos, aki a megcsalt férjet játszotta, s dicséretet érdemel sikeres beugrásáért Olasz Erzsébet is, a nagyságos asszony alakításáért. A sofőrt és a pincért Kovács Sándor játszotta. Az egyszerűségében is kifejező díszletet Kocsis Árpád tervezte. Zongorán kísért dr. Valentin Kálmán és dr. Kiss Kálmán. A Gyertyafénykeringő bemutatásával a színház mintha lemaradt volna az egri közönség igényétől, s nemcsak könnyítette, rontotta is az évad műsorát. Márkusz László I. TÖRTÉNELMÜNK során egész a középkortól napjainkig kimutathatók népünk antókle- rikális hagyományai. Nem kivétel ez alól Heves megye sem. Antiklerikális hagyományaink feltárásáról a szó igazi értelmében a felszabadulás előtt az uralkodó osztályok ellenállása miatt szó sem lehetett Itt is csak a felszabadulás hozta meg a munka megkezdésének lehetőségét. Már közvetlenül a felszabadulás után néhány évvel, megjelent néhány országos horizontú antiklerikális hagyományainkkal foglalkozó gyűjtemény. (Például: „Tépjétek le a sötétség bilincseit”. Urak, papok, dölyfét ím eleget tűrtük”, stb.) Megyénkben az antiklerikális hagyományok feltárását Kolacskovszky Lajos kezdte meg. S azt is megállapíthatjuk, hogy egy-két kivételitől eltekintve, Kolacskovszky Lajoson kívül alig foglalkoztak komolyabban megyénk antiklerikális hagyományaival. Antiklerikális hagyományaink feltárása ma is fontos politikai, s egyben világnézeti feladat. Cikkem célja Kolacskovszky Lajos felszabadulás után írt antiklerikális írásainak ismertetése, jelenleg még a teljesség igénye nélkül. Kolacskovszky Lajos antiklerikális írásai három csoportra oszthatók: 1. antiklerikális témájú újságcikkek, 2. nem antikle- rikáhs témájú, de antüderiká- Tűs vonatkozásokat is tartalroaKolacskovszky Lajos antiklerikális írásai a felszabadulás után zó újságcikkek, illetve tanulmányok, 3. összefoglaló jellegű tanulmány: Heves megye és a papi reakció 1915—1945. (Kéziratban.) 1. Antiklerikális témájú újságcikkek: AZ „IGAZSÁG”, majd Népújság lapjain 1945 és 1954 között körülbelül 15 antiklerikális tárgyú írása jelent meg. Ezek kizárólag Heves megyei témájúak. Témájukat a megye régebbi (középkori) és új-, illetve legújabbkori történetéből veszi. E cikkék általános jellemvonásai a következők: valamennyi cikk komoly történelmi kutatómunkán (főleg levéltári!) alapul. így tehát for- rásértékűek is. Műfajuk tárcaszerű történelmi elbeszélés. Valamennyi olvasmányos, élvezetes, hangjuk itt-ott csevegő. Talán Takáts Sándor múlt századbéli történetírónk írásaihoz tudnám őket hasonlítani. Persze, színvonalukban nem érik el Takáts írásait Valamennyi antiklerikális cikkét jellemzi az irányzatosság. Kolacskovszky Lajos cikkeivel mindig használni akart. Legtöbb antiklerikális cikke életében előforduló problémákból indul ki, s tekint vissza a történelembe. Csak egy példát említek ennek megvilágítására. „A bődből nem less borotva” című cikkében abból indul ki, hogy Bozsik Pál gyöngyösi apátplébános is részt vett a Grősz-féle összeesküvésben, 1951-ben. (A cikket 1951. nyarán írta.) Cikkében kifejti, hogy ez nem is olyan véletlen dolog Bozsik részéről, hisz Bo- zsdlt már 1919-ben, a Tanács- köztársaság alatt is ellenforradalmat szított, tehát később sem tagadta meg önmagát, vagy mint Kolacskovszky Lajos mondja: „Botból nem lesz borotva”. A kővetkezőkben nem vállalkozom arra, hogy minden antiMerikális írását ismertessem, csupán a legjellemzőbbeket emelem ki. Nemcsak megyei, de az országos történet szempontjából is jelentős: „Tori Lőrincz pokoljárása” című cikke, amelyben kideríti, hogy a 15. században, Zsig- momd korában élő „Tinódi egyik munkájában is szereplő Tari Lőrincz főúr, aki 1411- ben személyesen is járt a h-res írországi Szent Patrik barlangban, Heves megyei, sirofci várúr volt. Tari Lőrincz példájával azt akarta bemutatni, hogy mennyire bolondság különböző „csodás” kegyheüyek tisztelete. Rámutat arra, hogy a „csodás” kegyhelyek mindig valamilyen furcsa, kitalált jelenségen ateptának. Példání a Szent Patrik barlang „csodás” hírét a belőle kipárolgó kéngőzös levegő adta. „A HÚSVÉTI EBÉD Gyöngyösön” című cikke a Rákóczi szabadságharc korából veszi témáját. Elvezet bennünket a bécsi udvar által kezdeményezett 1704-es gyöngyösi értekezletre, amelyen az udvart Széchenyi Pál kalocsai érsek képviselte. Célja a szabadságharc ügyének elgáncsolása volt. Az író, a tárgyalásoknál egy talán lényegtelen, de a klérus igazi arcának bemutatása szempontjából mégis jelentős dologról, egy értekezlet alatti húsvéti ebédről ír. Itt ugyanis a Ferences kolostorban rendezett lakomán a szerzetesek azon versengenek, hogy ki tud kiinni egy húzásra egy nagy kupa bort. Ugyanakkor a gvárdián az éppen ottlevő Bercsényi generálisnak, a lélek halhatatlanságáról beszél, amit a vallási kérdésekben egyébként szkeptikus generális fin- torgással fogad. Kolacskovszky Lajos éles szemmel látta meg a keresztény szocializmus igazi szerepét is a tőkés társadalom konzerválásában. Nem véletlenül beszélt több írásában keresztény kapitalizmusról. Egyik legérdekesebb antiklerikális írása is a „Keresztény kapitalizmus” címet viseli. Ebbed főleg Danteiik (Nepumoki) Jánosról ír (1817—1888), aki egy időben egri kanonok volt, s részt vett a belga Langrand Dumanceant cég vállalkozásában. Kolacskovszky plasztikusan jellemzi Danieliket, e minden hájjal megkent papot, akinek alakja nem véletlenül válti Jókai „Fekete gyémántok” című regénye Sámuel apátjának prototípusává. Több írásában ostorozza az egyházat azért, hogy még a 20. században is középkori módon akar élni. „A szent tehenek” című cikkében bemutatja, hogy hiábavaló az egri polgárság minden tiltakozása a fő utca szomszédságában helyet foglaló, s bűzt terjesztő érseki tehénistállók ellen. Kolacskovszky ironikusan jegyzi meg, hogy inkább a szalaparti barlanglakokat telepítették volna az istállók helyére emelt házakba, „mert utóvégre ezekért is meghalt Krisztus.” „A VIHAR A STRAND körül” írásában az egri klérusnak a nyilvános fürdő építése elleni szélmalom-harcát leplezi le. Mély iróniával írj» meg, hogy Subik Károly kanonok, aki legjobban ágált) a fürdő építése ellen, a rossz nyelvek szerint Velencében jártakor a Lidón egy| vörös szépséggel enyelgett. (Folytatjuk) Szecskó Kirolf