Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-08 / 105. szám

1962. május 8., kedd NÉPO JSÄG 5 L»*’ A törvényesség helyzete a járási és községi tanácsi szerveknél A TANACSSZERVEK mun­káját az elmúlt évben a törvé­nyesség megszilárdulása jelle­mezte. A járási, illetve a váro­si tanácsoknál különösen a vb tevékenysége javult jelentő­sen. Fokozódott a tagok vita­készsége a vb-üléseken, e javu­lást elősegítette, hogy a vb tagjai a beszámolót előre meg­beszélték a választóikkal, azok észrevételeit is ismertet­ték a javaslatok előterjeszté­sénél. Igen jelentős, hogy a já­rási tanácsok vb-titkárságai rendszeresen felülvizsgálták a községi tanácsok vb-ei által hozott és beküldött határozato­kat és azokat, amelyele tör- vénysértőek voltak, hatályon kívül helyezték. A járási tanácsok vb-inek ellenőrző, irányító tevékenysé­gében két irányban jelentke­zett fejlődés. Egyrészt igye­keztek felszámolni a községi tanács ülésein mutatkozó eljá­rási jogszabálysértéseket, rend­szeresen ellenőrizték a beszá­molók elkészültét, másrészt folyamatosan ellenőrizték a községi tanácsok igazgatási te­vékenységét is, nem elégedtek meg a hiányosságok megálla­pításával, illetve az azok kikü­szöbölését célzó intézekdések megtételével, hanem ezek vég­rehajtását utóvizsgálat során is ellenőrizték. Hiányosság azonban, hogy még mindig nem követelik meg haladékta­lanul az állami fegyelem be­tartását. VIZSGÁLATAINK során még ma is találkozunk olyan esetekkel, amikor a községi ta­nács a felettes tanácsi szerv utasításainak nem tett eleget, vagy az utasításokat nem haj­totta végre időben, illetve nem, vagy csak késedelmesen tett eleget jelentéstételi kötelezett­ségének. Bár a felettes tanácsi szerv e mulasztásokat észlelte, mégsem vonta felelősségre kö­vetkezetesen a mulasztóka*. Javulás mutatkozott a köz­ségi tanácsok vb-inek munká­jában is, különösen az ülések alaki előírásainak megtartásá­nál. Még mindig nem kielégítő azonban a beszámolók színvo­nala, s ez befolyásolja az egy­séges és hasznos vita kialakulá­sát. További hiányosság a közsé­gi bizonyítványok kiállításánál mutatkozik. A hatósági bizo­nyítványokat kiállító tanácsi dolgozók ugyanis nem minden esetben győződnek meg az iga­zolni kívántak valódiságáról, hanem minden további nélkül elfogadják az ügyfél előadását. Esetenként jogszabálysértések mutatkoztak a lakásgazdálko­dás terén is. Az érvényben levő rendelke­zések a tsz-ek állami felügye­letével, illetőleg irányításával kapcsolatban igen jelentős fel­adatokat rónak a járási taná­csok vb-ire és mezőgazdasági osztályaira. Az elmúlt évben általában befejeződött a tsz-ek gazdasági megerősítése. Abban, hogy megyénkben a termelő­szövetkezetek többsége az el­múlt gazdasági évben igen jól gazdálkodott, országos viszony­latban is a legjobban fizetett, igen jelentős része van a taná­csi szervek rendszeres, állandó segítségének és felügyeleté­nek. Meg kell mondani, hogy a termelőszövetkezeteknél a gaz­dálkodás, tervteljesítés, a bi­zonylati és pénzügyi fegyelem betartását a mezőgazdasági osztályok dolgozói rendszere­sen ellenőrizték, és ha hiá­nyosságokat. vagy mulasztást, illetve jogszabálysértést ta­pasztaltaik, azok megszünteté­séről -is gondoskodtak. A termelőszövetkezetek ál­lami irányításában azonban egyéb feladatok ellátása is be­letartozik. Gondolok itt az alapszabályok betartásának, a fegyelmi és kártérítési eljárás, az ellenőrző bizottság tevé­kenységének ellenőrzésére, an­nak elemzésére, hogy egy-egy tsz-ben hogyan biztosítják a tagok jogait, illetve azok ho­gyan tesznek eleget kötelezett­ségeiknek, vagy arra, hogy a közgyűlések alaki jogszabályai betartást nyemek-e. A TANÁCSI SZERVEK ez irányú tevékenységében hiá­nyosságok mutatkoznak. Az a tapasztalatunk, hogy a mező- gazdasági osztályok dolgozói csak a gazdálkodó tevékeny­séget vizsgálják rendszeresen. Elmarad azonban az alapsza­bály betartásának vizsgálata, illetve a tsz jogalkalmazás el­lenőrzése, pedig erre nagy szükség lenne, mivel a tsz- einknél számos hiányosság mutatkozik a jogalkalmazás te­rén. Általános az a gyakorlat, hogy a tsz-ek közgyűlései, vagy vezetőségi ülései az alap­szabállyal ellentétes rendelke­zéseket hoznak anélkül, hogy az alapszabáyt) megfelelően módosítanák. Bár az elmúlt évben igen jelentős számú fe­gyelmi határozat született a tsz-ekben és ezek nagy része törvényesnek mondható, még­is gyakran előforduló hiányos­ság, hogy a háztáji föld mér­tékét vezetőségi határozattal csökkentik. A munkaegység­levonásokat nem fegyelmi ha­tározattal, hanem alakszerűt'- len átirattal, vagy egyszerű szóbeli rendelkezéssel intézik el. Igen nehézkes a kártérítés jogérvényesítése is. E szabály­ban nehezen ismerik ki magu­kat a ysz-vezetők, ezért gyak­ran jogszabálysértő mértékben kötelezik kártérítésre tagjai­kat. Például teljes kártérítést alkalmaznak olyankor, amikor csak korlátolt kárfelelősség áll fenn. Az elmúlt évben javulás mu­tatkozott a termelőszövetkezeti vagyon védelmének biztosítá­sában is. A tsz-ek igyekeztek sajátosságaiknak megfelelően megtalálni azt a formát, amellyel a közös vagyon vé­delme a legmegfelelőbben biz­tosítható. Még mindig hiányos ságok mutatkoznak azonban a raktárkezelésben. Nincs doku­mentálva a raktári anyagok bevételezése, kiadása és ese­tenként a pontos raktári kész­let sem állapítható meg. Nem kielégítően működnek az ellenőrző bizottságok, az EB tagajai nem ismerik feladatai­kat, nincsenek tudatában mun­kájuk fontosságának, nem is­merik a megfelelő vizsgálati módszereket, nem készítenek vizsgálati tervet, így vizsgála­taikat ötletszerűen és rend- szertelenül végzik, az észleltek feljegyzését elmulasztják és néha elmarad a szükséges in­tézkedés megtétele is. A köz­gyűlések nem számoltatják be mindig munkájukról az EB el­nökét, stb. HIÁNYOSSÁG mutatkozik a balesetvédelmi, illetve mun­kavédelmi rendelkezések vég­rehajtása terén is. Igaz, ez a munka a tsz-eknél nagyon új­szerű, ilyen tapasztalataik még nincsenek, éppen ezért szükséges, hogy a szakszerve­zetek munkavédelmi felügye­lőin kívül a mezőgazdasági osztály dolgozói is rendszere­sen vizsgálják a munkavédel­mi rendelkezések betartását. Láthatjuk tehát, hogy hol szükséges a tanácsi irányítás és ellenőrzés növelése. Ebben az évben már kevesebb időt és munkát kell fordítani a már megerősödött tsz-ek gaz­dasági tevékenységére és az így felszabadult munkaerőket a járási tanácsok vb-inek a termelőszövetkezeti jogalkal­mazás vizsgálatára, értékelésé­re kell átirányítaniuk. Dr. Gyulavári Endre, csoportvezető ügyész Felhívás! A pásztói községi népfront­bizottság elhatározta a község monográfiájának feldolgozását, megírását. E munkához meg­felelő forrásmunkákra van szükség. Ezért Heves megye vala­mennyi lakójához azzal a fel­hívással fordulunk, hogy a község történetére vonatkozó régiségek (könyvek, leírások, levelek, fényképek, térképek, zászlók, szerződések, régi tár­gyak és eszközök, s'.b.) felkuta­tásával, rendelkezésre bocsá­tásával legyenek segítségünk­re. Kérjük Heves megye lakóit, hogy a régiségeket küldjék meg a járási tanács vb. mű­velődésügyi osztálya Pásztó cí­mére, vagy azok hollétéről szí­veskedjenek tájékoztatást nyúj­tani. A Hazafias Népfront járási bizottsága A Pásztó! Járási Tanács VB művelődésügyi osztálya Hatvan város anyakönyvéből születtek: Tóth Tibor, Meleg János Gábor, Szűcs László, Sze­keres Jánó3, Bodor Margit, Dra- bos Attila István, Kis Erika. Házasságot kötöttek: Heréül Ist­ván—Hollán Erzsébet, Oravecz László—Fehér Mária Ilona, Püs­pöki Károly—Garamszegi Erzsé­bet. „PARKŐRÖK“ Angyal Kati és Stadler Eleonóra, az egri l-es iskola kis parkőrei, a Dobó téren teljesített „szolgálatuk” közben. (Foto: Kiss Béla.) Szombaton rendezték meg Bélapátfalván az egri járás községi és üzemi önkéntes tűzoltóinak versenyét Eddig minden évben hagyo­mányosan megrendezték a já­rásokban az üzemi és községi önkéntes tűzoltók versenyét, a megyei, az ország részi és az országos versenyeket pedig minden második évben. Vasárnap az egri járás ön­kéntes tűzoltói Bélapátfalván, az építők sporttelepén tartot­ták meg versenyüket, amelyen mintegy 59 csapat (férfi, női, fiú és leány) vett részt. Reggel fél hétkor kezdődött a verseny. Nagy János, a já­rási tanács vb-elnökhelyettese üdvözlő szavai után először az elméleti felkészültségükről ad­tak számot az „önkéntesek”. Ezután került sor a gyakor­lati versenyekre, amelyeknek a feladatai: kocsifecskendő szerelése, mozdonyfecskendő szerelése, 400 p/l-es és 800 p/l-es kismotorfecskendő sze­relése voltak. A bizottság értékelése alap­ján a következő csapatok ér­tek el helyezést, és részesültek pénzjutalomban: A férfiak kocsifecskendő szerelésében első lett Ostoros. A csapat 1200 forint pénzjuta­lomban részesült. Tarnaszent- mária a második helyezést (900 forint), Nagytálya a har­madik helyezést (600 forint) és Egerszólát negyedik helyezést (400 forint) érte el. A npi csa­patok közül Andomaktálya, a leánycsapatok közül Egerszó­lát, a fiúcsapatok közül pedig Ostoros és Makiár értek el he­lyezést. A mozdonyfecskendő szerelésében Verpelét, Dem- jén és Nagyvisnyó férficsapa­ta, a 400 p/l-es kismotor­fecskendő szerelésében a mó- nosbéli szénosztályozó (férfi), Eger, XIII. kerület (férfi), Ver­pelét (férfi), Novaj (fiú), Egri Lakatosárugyár (férfi), Szil­vásvárad (leány) és az egri 4. számú AKÖV (fiú) csapatai között osztották ki a pénzju­talmakat, a helyezéseknek megfelelően. A 800 p/l-es ki&motorfecs­kendő szerelésében első lett az Egri Finomszerelvénygyáar, második a Hajtóműgyár férfi- csapata, az üzemek, a közsé­gek közül a bélapátfalviak let­tek az elsők. A verseny befejeztével az Egri Járási Tanács ötvennégy önkéntes tűzoltót részesített még pénzjutalomban az 1961— 62-es évben végzett megelőző tűzrendészeti munkájukért. Ezután a versenyen részt vett csapatok tagjait a Bél­apátfalvi Községi Tanács ven­dégelte meg. Járási szinten tehát jó ered­ménnyel vizsgáztak az önkén­tes üzemi és községi tűzoltók. Reméljük, hogy a június 17-én Poroszión megrendezésre ke­rülő megyei versenyen is szép eredménnyel szerepelnek majd. K. G. GERO JANOS: ÓCSKAVAS Cütős Jenő, a nyirzsadányi Kos- ^ suth szövetkezet főgépésze, az utóbbi napokban olyan jókedvű volt, hogy madarat lehetett volna vele fo­galmi. A gépszínben fütyürészett ko­ra reggeltől késő estig. Fülbántőan fals dallamokat produkált fáradha­tatlanul és minden rendszer nélkül vágott át a slágerekről a népdalokra, majd a giccsesi cigánynótákról az operarészletekre. Közben új szerze­ményét, egy harmincöt lóerős kiszu- perált Hoffer-traktort akart1 munka­képes állapotba hozni. Az öreg Hoffer pár nappal ezelőtt került a termelőszövetkezet birtoká­ba a következőképpen: Sütős Magyartelken járt a gépál­lomáson és amíg az igazgatóra kel­lett várnia, megszemlélte a kiselej­tezett traktorokat1. Vagy tíz darab kormos volt kiállítva az udvar végi­be, rozzantabb gépek. A modem U—28-as traktorok árnyékában olyan ósdinak tűntek ezek a gépek, mint­ha nagyapáink korából maradtak volna itt. Sütős szeme mégis meg­akadt az egyik öreg jószágon. Igaz, hogy kívülről öszvérnek látszott, mert az egyik első kerék vasból, a másik tömör gumiból volt1, és he­lyenként rozsda is ette már, de egyébként használhatónak tűnt. így azután senkitől engedélyt nem kérve, azonnal nekilátott az ócska gép felülvizsgálásának. A műhelyből kulcsokat szerzett és egy óra alatt annyira szétszerelte a Hoffert, hogy a ..szívébe” nézhetett. Miután pedig meggyőződött felte­vése helyességéről, hozzálátott a traktor összerakásához és döntött is sorsáról. Ttt bukkant rá, még munka A közben a gépállomás igazga­tója. — Hát te, mi a csodát keresel itt? —■ Kedves igazgató elvtársam, én éppen téged vártalak, de igen soká kerültél elő. Várakozás közben rá- bukkantan erre a vén Hofferre, amit ti ki akartok selejtezni. Amit én mellesleg isten és ember ellen való bűnnek tartok, mert ez nálunk ép­pen elhajtaná a darálót. Az igazgató nem akart hinni a fülének. Homlokát összeráncolta, hi­vatalos hangot erőlteti magára: — Butaságot beszélsz! Ezzel ne­künk el kell számolni. Különben is, hogyan kerülsz ide szerszámokkal, kulcsokkal? — Ott az „IZS”-em, azzal jöttem — mutatott Sütős az iroda előtt le­támasztott motorkerékpárra —, a szerszámokat meg a műhelyetekből kértem. — Betörsz ide. mint valami rabló­vezér! Azt hiszed, innen csak úgy ki lehet vinni egy traktort? Én meg menjek a börtönbe, mi? Ezt jól ki­találtad. Egyszerűen megáll az eszem. Ügy viselkedsz, mint egy gyermek, aki még nem hallott az állami, meg vállalati fegyelemről. Sütős hagyta az igazgatót, hadd beszélje ki magát. Gyermekkora óta ismerte, együtt katonáskodtak, és az­óta is sokat dolgoztak közösen. A termelőszövetkezetek szervezése ide­jén együtt járták a tanyákat, ök hozták létre tulajdonképpen a nyír- zsadányi Kossuthot is. Azóta a gép­állomás már sokszor kisegítette a szövetkezetét a bajból. És hiába kezdte az igazgató azzal, hogy „most nem tehetünk semmit”, végül min­dig teljesítette Sütős kívánságát, — Ócskavas gyanánt adjátok le a traktorokat, kedves Akácz elvtársam, ha nem csalódom — stóláit meg vé­gül. — Igen ... roppant pontos az ér­tesülésed. — Helyben vagyunk! Nekünk meg van egy harmincéves géproncsunk. Apám még az uradalom idejében ja­vította utoljára. A történelem előtti időkben traktor lehetett. Azt máris hálás szívvel felajánlom a gépállo­másnak, és beszállítatom, amikorra parancsolod. — Tisztára megőrültél! — Szerintem roppant okos vagyok, különben nem jött' volna ez a zse­niális ötletem. Cütős befejezte a szerelést. Fel- kapkodta a szerszámokat, és várta, hogy az igazgató elinduljon. — Most nová akarsz menni? — för- medt rá Akácz. — Visszaviszem a kulcsokat, az­után megkeressük a főkönyvelőtö­ket. Ha ő azt mondja, hogy lehet ilyen üzletet kötni, akkor Ferikém, te legyél nyugodt. Mert, ha egy számkukac valamire rámondja az áment, abba már nem köthet bele a világ legszőrözőbb revizora sem. Akácz Ferenc ezzel le is lett fegy­verezve. Láthatólag kedvetlenül vá­gott az irodának. Sütős pedig fürge léptekkel besza­ladt a műhelybe, leadta a szerszá­mokat. Egy pillanatot se töltött fe­leslegesen, sietett az irodába, hogy az igazgatónak ne legyen ideje ki­oktatni a főkönyvelőt. A titkárnő elhűlve nézte, hogyan robog minden bejelentés nélkül a nyirzsadányi főgépész az igazgató szobájába. Két perc múlva ott volt a főköny­velő is. Sütős nem engedte szóhoz jutni Akáczot. Elhadarta, mit eszelt ki, és nekiszegezte a kérdést a „számkukacnak”. — Kilóra adják le, vagy nem? — Ócskavas gyanánt, súly szerint. — Maga az én emberem! — rázta meg Sütős a könyvelő kezét. Akácz csak hápogott: — Nem lesz ebből baj? A könyvelő a vállát vonogatta: — Traktor... traktor... csak a sú­lya legyen meg. — A fene vigyen el az ötleteiddel együtt, nem bánom! — adta meg ma­gát az igazgató. — De el ne mondd, senkinek, mert holnap minden téesz gépésze a nyakamon lesz. — Ugyan, hát így ismersz?! — ön- érzeteskedett Sütős, és gyorsan el­búcsúzott, még mielőtt adott szavu­kat visszavonhatták volna ... (VI ég aznap végre is hajtotta a traktorcserét. Személyesen vezette a pótkocsit vontató Belo­ruszt, amelyen ott díszelgett az új szerzemény. És hazafelé menet, ahány környékbeli téesz-elnökkel, vagy traktorossal találkozott, mind­egyiknek elújságolta, hogy a gépál­lomás leadja a körmösöket, tehát siessenek alkatrészekért, mert akad még használható holmi. Precíz em­ber lévén, azt is a lelkűkre kötötte: vigyék a törött, meg kopott darabo­kat, hogy a kellő ócskavas-súly meg­legyen. Attól kezdve pedig, hogy lepakol­ták a traktor, mint valami megszál­lott, nem mozdult a gép mellől. Izek­re szedte a vén masinát, azután du­gattyút gyűrűzött, fogaskerekeket hegesztett. Közben fals hangon fü- työrészett, de olyan fülbántőan, hogy Vékony Béláik kutyája időn­ként felvonított és nyugtalanul sza­ladgálni kezdett a ház körül. A nagy buzgalomban még az ebéd­ről is megfeledkezett. Ezért a fele­sége három óra tájban, amikor már nem győzte várni, utána ment, a gépszínbe. — Hányszor melegítsem az ételt? — támadt az urára. — Se látsz, se hallasz ettől a nyavalyás traktortól, hogy a tűz égetné meg. Sütős mosolygott, mintha valami kedvességet hallana. A felesége meg folytatta: — Időre megfőzöm az étéit, te meg felém se nézel. Nem tudom, hol lakhattál jól? Mondjad, hajítsam ki az ételt, ha nem kell! — Az étel miatt ne fájjon a fejed. Mindjárt elpusztítom... De nézd meg előbb, hogyan alakul ez a trak­tor. — Ez az ócskavas? Sütős elkomorodott. — Tudod te, hogy mennyit ér ez az ócskavas? Holnapután már a da­rálót hajtja. Négy nappal ezelőtt még kétezer forintért odaadhatták volna, most meg már a hússzorosát éri. — Ki fizeti azt meg neked? A z ember meghökkent. ** — Miket beszélsz? ..Ócska­vas, meg ki fizeti meg”! A tsz-nek csinálom... én vagyok a főgépész... — Bánja a fene, csak egyél is köz­ben — mondta az asszony csende­sebben és elindult. — Ócskavas — dörmögte Sütős a* orra alatt. — Ócskavas, de új lesz a kezem alatt, és azért is egy óra hosszat püfögtetem az ablakod alatt — határozott dühösen, majd aí asszony után sietett és kedveskedő belekarolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom