Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-29 / 99. szám

4 NßPOJSAt* 1962. április 29., vasárnap TÜUsJi Mindennap öt szót! A hatvani Bajza József Gimná­zium nevelőtestülete valóságos „öt­letgyár”. Mindig eszelnek ki vala­mit., amivel könnyebbé, de tartal­masabbá lehet tenni a nevelési- oktatást. Legújabb ötletük — amely a diákok közt igen nagy vissz­hangra talált —, hogy a nyelvet ta­nuló osztályokban önkéntes moz­galmat indítottak. Lényege, hogy mindennap öt szót meg kell tanul­ni, s azt beírják egy naplóba, fel­mondják a tanárnak. Kiszámít­ható, hogy egy elsőéves számára mit jelent ez a helyes kezdeménye­zés néhány év után. Egy évben 210 tanítási nap, ez 1050 szó, a köte­lező anyagon kívül. Mire végeznek, tudnak a tanult idegen nyelvvel mit kezdeni! Csak aztán a lelkesedés ne lo­hadjon, mert legnehezebb a min­dennapi apró munka végzései (4) — AZ ANDORN AKTÄ- LYAI Petőfi Termelőszövet­kezet vezetősége úgy határo zott az elmúlt napokban, hogy a tagok háztáji állatai­nak ellátására 1—1 mázsa takarmányt ad el. A takar­mányt készpénzben, vagy munkaegységértékben lehet megfizetni. ★ — JÁRÁSI tűzoltóversenyre kerül sor Bélapátfalván május 6-án, amikor 59 üzemi, közsé­gi és úttörő tüzoltócsapat mé­ri össze erejét, tudását harc­ban a tűzzel. A nagy érdek­lődéssel várt esemény annál is érdekesebb, mert a legjob­bak a poroszlói megyei verse­nyem mutathatják be képessé­geiket az oltás és a mentés területén. ★ — KÉT TÜZESET történt pénteken megyénkben. A délelőtti órákban Rózsaszent- mártonban Kiss György fás­fészere gyulladt ki gondatlan­ságból, inig a déli órákban Almár és Szarvaskő közötti erdőkerületben mozdonyszik- ea következtében gyulladt meg az avar és a fiatal erdő­rész. A kár megállapítása fo­lyamatban van. ★ — MÁJUS ELSEJÉN a dísz­emelvény mellett új zenekar­ral ismerkedhet meg a hatva­ni közönség. Bőze Tibor, a ze­neiskola igazgatója, a legjobb hangszeres növendékekből megalakította az iskola fúvós­zenekarát, igy a Cukor- és Konzervgyár fúvósegyüttese riválist’’ kapott, ami föltétle­nül a még jobb, még szebb játékra való törekvést fogja eredményezni. or um­liúáfrcajimpbóí elícpíipu Sajnoß, ismét gyártottunk egy új magyar filmet, amely, bár kedélyesen elszórakoztat, de életigazsága, művészi foka nagyon vitatható. Az utóbbi időben egymás után születnek az élet felszínén problómázó, vagy rossz koncepcióból táp­lálkozó filmek, s igazán itt lenne az ideje, hogy illetéke­sek mérlegre tegyék az utóbbi néhány év magyar filmtermé­sét, értékelve, kutatva az okát: mi akadályozza a magyar filmgyártás kibontakozását, igaz, színvonalas és művészi alkotások születését? A Házasságból elégséges cí­mű film új rendezőt avatott. Rerrúétük, Wiedermann Ká­roly, aki kisfihnjeivél tette is­mertté nevét, friss erőként magával hozza, s a filmsza­lagra átülteti mélyenszántó gondolatait, s fiatalokról szóló első filmje elismerésre méltó startnak számít az egész es­tét betöltő játékfilmek terüle­tén. Nem így történt. Ezért természetesen nemcsak a ren­dező, hanem a film írója, Ger­gely Márta is felelős. Igaz, nem könnyű fiatalokról, a há­zasságról, a szerelem körüli problémákról jó filmet készí­teni. Nem könnyű, de lehet. Persze, mindezt nagyfokú igé­nyességgel, témaismerettel, és nem szokványos, felületen mozgó, helyenkint sziruposan idillikus megoldásokkal. A film, a fiatalok meggondolatlan házassága ellen akar szót emelni. Vajon ezt teszi-e va­lójában? Es főleg jó érveket használ-e? Nemi Szöszi és Árpi, bét önállóan kereső fiatal, olyan gyerekkor­ból táplálkozó szerelemtől ve­zérelve, házasságot kötnek, s lakás híján egy hegyi kalyibá­ban telepszenek le. Es elkez­dődik a bonyodalom... A fiú szülei — tisztes kisiparosok — ellenezték a házasságot, az ifi- asszony nem tud bánni a pénz­zel, a főzéshez sem ért, s vita támad az inggomb körül is. Egy kis veszekedés, elhangzik az „elválunk”, majd jön a meg­bocsátás, szerelem, heppiend, ott, kint a hegyen, a kis ka­lyibában. Persze, mindez meg­felelő, a rendező diktálta tem­póval, szép, hangulatos képek­kel, s kedves színészi játékkal. A filmen mindez nem so­kat segít. Nem a nagy drámai helyzeteket, összecsapásokat kérjük számon a film alkotói­(Új magyar film) tói, hiszen vígjátéki eszközök­kel is lehet igaz és mélyebb konfliktusoíkat kifejezi. A film halmozza ugyan az ellentéte­ket, a kisebb-nagyobb össze­zördüléseket, de egyet sem bont ki, egynek sem hatol a mélyére. Es ezek a felületesen mozgó ellentétek egyáltalában nem nevezhetők komolynak. Jellemző lenne mai életünkre, a mai fiatalokra, hogy egy erő­sen dekoltált ruha, egy rosz- szul elkészített vacsora miatt I szaladjanak a válóperi tárgya­lás elé? Nem, ez semmi esetre sem jellemző! Igaz, a fiatalok életében, az ő szemükben ap­róságnak tűnő dolgok is nagy- gyá nőhetnek. Igaz, össze le­het veszni egy inggombon is, de csak akkor, ha ebben egy mélyebb ellentét jut kifejezés­re. Ezt a mélyebb ellentétet nem ábrázolta a film, s így a fiatalok veszekedései nevetsé­ges, gyerekes csínytevéseknek számítottak. És ezek voltak a film érvei, a felelőtlen házas­ság ellen! De, hát milyen érvek ezek. és végeredményben kit ítél el a film, kit hibáztat a rosszul kezdődő házasságért? Senkit! Sőt, a nagy kibéküléssel —, amely egyébként a filmnek egyik legkomolytalanabb, ugyanakkor cseppet sem meg­nyugtató jelenete —, azt Bi­zonygatják (legalábbis a kö­zönség, s főleg a fiatalok ezt olvassák ki maguknak), hogy lám, ilyen meggondolatlanul, I ilyen fiatalon is lehet házas­ságot kötni, s ha vannak is kisebb-nagyobb csetepaték, azért a végén minden jóra fordul: az asszonykát megta­nítják főzni, a szülők megbo­csátanak és majdcsak lesz va­lahogy ... Hát nem! A válások statisz­tikája mást bizonyít. A fiata­lon, felelőtlenül kötött házas­ságok jó része, melyék nélkülö­zik egymás szeretetét, tisztele­tét, nem állják ki az idők és a különböző összeruccanások próbáját. Többek között ezzel ellen­tétes, túl optimista és mindent megbocsátó álláspontja miatt tartjuk elhibázott alkotásnak a Házasságból elégséges című új magyar filmet. A film szereplői tehetségük­höz mérten mindent megtettek a siker érdekében. Törőcsik Mari Szöszije kedves, Bodrogi Gyula Árpija meggyőző, elis­merésre méltó alakítás volt. A szerep adta lehetőségeken >e- lül a megszokott jó alakítást nyújtották kisebb szerepeik­ben Kiss Manyi, Fónay Márta, Szemes Mari, Psota Irén, Malc- láry János, Szabó Ernő, Kállai Ferenc, Fonyó József, Rádai Imre, Szakács Miklós és Már­kus László. Az operatőri munkáért Ma­gyar József érdemel dicséretet, a film zenéjét Bágya András szerezte. Szöszi és Árpi elhamarko­dott házassága egyelőre, mint a cím is mondja: elégségesre vizsgázott. De vajon milyen jegyet érdemelnek a film alko­tói? ... Márkusz László EGRI VÖRÖS CSILLAG Házasságból elégséges EGRI BRODY öt nap — öt éjjel GYÖNGYÖSI PUSKIN Mindenki ártatlan? GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hamis alibi HATVANI VÖRÖS CSILLAG 80 nap alatt a föld körül HATVANI KOSSUTH Az ingurl partján FÜZESABONY Bambi HEVES Májusi fagy PÉTERVASARA Megöltek egy leányt EGRI BÉKE Két félidő a pokolban műsora: Egerben este 7 órakor: NYOMOZÁS (Bérletszünet) Gyöngyösön este 18,30 órakor: Dódi (Domoszlói ÁG részére) KARL GAUSS 1962. ÁPRILIS 29., VASÁRNAP: PÉTER 185 évvel ezelőtt, 1777 áprilisá­ban született KARL GAUSS német fizikus és matematikus. Geomet­riai alapon a mai algebra alapté­teleit elsőnek ő bizonyította be. A modern számelméletet a komplex számok geometrikus ábrázolásá­val ő alapozta meg, munkássága úttörő jellegű a differenciál­számításban. 1833-ban Weberrel együtt megszerkesztette az első elektromágneses távírót. Szoros barátság fűzte Bólyai Jánoshoz. 255 éve, 1707. április 29-én halt meg GEORGE FARQUHAR angol író. Élénk társadalomkritikával teljes víg játékaiban az egyszerű emberek életét vitte a színpadra­120 éve, 1842-ben e napon született KARL MILLÖCKER osztrák zeneszerző, a klasszikus bécsi operett legkiválóbb mes­tere. Legismertebb, ma is játszott műve a Koldusdiák (1882). 95 évvel ezelőtt, 1867-ben e napon született FÉNYES ADOLF festő. Munkáit a részletező, realista vonások, a sötét tónus jel­lemzi (Pletyka, Civódás), A szegény emberek című sorozatával merész szociális kérdéseket vetett fel. Szép élményt jelent a hatvani gimnázium politechnikai kiállításának megtekintése ■niniiiiiiiiiiiiiiiauiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiHiiiiiiitiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiniiiíittiiiiiHiiiiHiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiintiiaiiiiiciiuiii i ta l tiai 11 laiiaiiaüB^iMuai’iiiiuiiei' A hatvani Bajza József Gimnázium most már évek óta ezekben a napokban, Le­nin születése évfordulójának tiszteletére rendezi meg poli­technikai kiállítását. Az el­múlt évben már azt mondtuk, elérték a legszebb formát tar­talomban, külsőségekben egy­aránt Elhamarkodott kijelen­tés volt, mert aki összehason­lítást tód tenni, az láthatja, hogy ez a kiállítás még szebb, még kifejezőbb, még eleve­nebb és még jobban mutatja azt a sokféleséget, sokszínűsé­get, amit a tizenegy gyakorlati foglalkozást is végző osztály, a szakkörök tagjai képesek el­érni. A Vörösmarty kultúrotthon két termében és előcsarnoká­ban rendezték meg Patkó György tanár irányításával ezt a szép, kifejező kiállítást. Az előcsarnokban valóságos vi­rágorgia gyönyörködteti a lá­togatót. A Lenin Tsz-ben és a MÁV kertészetében gyakorló növendékek munkájáról ta­núskodnak a virágok, amelyek színpompás elrendezése mö­gött bizonyos rendszer is van. Ahogy élénk tárul a gyakor­lati munkáktól terhes nagy­terem, az embernek önkénte­lenül eszébe jut, hogy miért van sok helyen, sok gámnázi­1.*i. i nai ■.laHi’iaiiBiiafiBiiaiiaiiBiiaiiatiaiiaiiaiiBfiaiiaiiaiiaiianiiiaiian 41. a. Valahogy úgy voltak a 19-es barakk foglyai, mint a harctéren hosszú időt eltöltött katonák: szinte harsogott szá­mukra a szokatlan nappali csend, annyira megszokták a nyomdagépek jellegzetes és szüntelen zaját. Es ez a csend számukra a végleges, a vissza­vonhatatlan csend kezdetét is jelezte. Most, hogy már vala­mennyien ismerték az általuk végzett munka jellegét, egyi­küknek sem volt illúziói többé. Tudták, addig élnek, ameddig a Bernhard-akció. És az akció most leáll. Kruger őrnagy valóban nem tudott semmit az intézkedés hátteréről, de mi, amikor az egész fantasztikus ügy mozaik­jai már összeálltak, tudjuk, mi történt. Egy derűs december eleji napon indult el, érdekesnek ígérkező útjára az nbbáriai Rozmaring villájából, az érté­kesítés főhadiszállásáról, egy Fritz Härtner nevű negyvenes, köpcös emberke, diplomata aktatáskával a hóna alatt. A főnök, Schwend egyik kedven­ce volt ez a nemcsak testileg, minden hájjal megkent, ördön- gősen ügyes feketepiaci vete­ran. Eredeti neve természete­sen nem Hartner volt, csak az útlevele tanúskodott erről, no meg arról, hogy foglalkozása tisztes kereskedő és a Német Birodalom állampolgára. Ru­dolf Raschnak hívták, ikertest­vére, Otto Rasch, a főhadiszál­lás adminisztrációjának veze­tője volt, kitűnő könyvelő, aki­nek sokéves rutinja volt abban, hogyan kell egyensúlyba hozni a legingatabb mérlegeket is. A kötélidegekkel megáldott, gyomor-imádó és mint az ilyen típusú embereknél szokás, örökké kedélyes Rudi, nem először indult hosszabb értéke­sítő körútra. Most is kitűnő kedvében volt, annál is in­kább, mert személyes tapasz­talatai arról tanúskodtak, hogy valamennyi pénzintézet simán „beveszi” a fontokat Eddig soha, semmiféle komplikációja nem volt Tevékenysége főszínhelye ez­úttal Svájc volt Abbáziából indult, természetesen először az olasz részt kereste fel. Lu- ganóban ment minden, mint a karikacsapás. Genfben a leg­nagyobb tisztelettel üdvözöl­ték a bankpult mögött álló tisztviselők a hatalmas font­összeget beváltott urat, Basel- ben, Luzernben, Bernben nem különben..« Rudi táskájából fogytak a fontok, de a másik rekeszben gyarapodtak az iga­zi svájci frankok. Heteken át járta a béke szigetét a világ­égésben, a semleges Svájcot, élt, mint Marci Hevesen, na­pokat töltött a legjobb, a leg­szebb szállodákban, hiszen utasítása volt erre, nehogy túl gyors távozása valahol feltűn­jék. Csaknem harmincezer hamis fonton adott túl, feladatát el­végezte, visszatérhetett volna. A siker azonban a fejébe szállt. Elhatározta, hogy a maradékot a világ egyik legkisebb törpe­államában, Lichtenstein nagy- hercegségben váltja át. Ez is könnyedén sikerült, mindössze kétezer font körüli összeg ma­radt a jókora diplomatatáská­ban. Rudi ficánkolt jókedvé­ben, egy kiadós ebéd után elé­gedetten dőlt hátra a vadúzi Metropol Hotel kényelmes ka­rosszékében .:. és akkor fo- gamzott meg benne az ötlet Hogy megdicsérné őt a főnök — gondolta —, ha valamilyen bravúros módon is bizonyságot szereznének arról, hogy a bankjegyek tökéletesek, a ha­misítást a legilletékesebbek sem fedezik fel. Fütyörészve lépett a telefonfülkébe, a köz­pontos kisasszonytól nyájasan kérte a Zürich 357—26-ot. Egy amerikai pénzintézet Zürich­ben működő irodájának tele­fonszáma volt ez, vezetőjét, egy Doman nevű, német szár­mazású urat Rasch alias Hart­ner kitűnően ismerte. — Talán még emlékszik rám, Mr. Doman. Hartner vagyok Németországból. Igen, mi, ke­reskedők háborúban is elju­tunk néha csöndes helyekre. Vadúzból beszélek, Lichten- steinből. Szokatlan kérésem volna önhöz, egy üzletből ki­folyólag valaki fonttal fizetett nekem a napokban. Tudja, hogy van, az ilyen zavaros időkben ... Szeretnék meggyő­ződni róla, rincs-e közöttük hamisítvány, önök szoros kap­csolatban állnak a Svájci Nem­zeti Bankkal. Ha megmutatná néhány szakértőnek ... Doman készségesen megígér­te és cselekedett. Rövidesen megjött a svájci bank hivata­los válasza: a fontok valódiak. Doman azonban egy régebbi tranzakció óta lekötelezettje volt Rudi Rasch-nak és ki akart tenni magáért. Megkérte a svájci szakértőket, továbbít­sák a bankjegyeket Londonba, a Bank of England szakembe­reihez. Rudi pechére ez is megtörtént. Három nap kellett hozzá, amíg megjött a londoni felelet: a beküldött bankjegyek közül hat darab hamisnak bizonyult. Mivel a kérdő fél közvetlenül a svájci bank volt, ez kapta meg a londoni választ, és a jogügyi osztály — ahogy az ilyenkor lenni szokott — auto­matikusan érte­sítette a zürichi rendőrséget. A rendőrség érint­kezésbe lépett Mr. Domannal, aki — mit tehe­tett volna mást — ráadásul se­gíteni is akart „Hartner”-nek, közölte Rudi Rasch vadúzi címét. Másnap a Lichtensteini Nagyhercegség egész nyomozó testületé — szám szerint négy fő — meg­jelent a Metropol-szállóban és letartóztatta Fritz Härtner né­met birodalmi állampolgárt. A letartóztatott természetesen nyomatékosan tiltakozott, majd amikor látta, hogy meg kell várnia a további fejleménye­ket, csak azt kérte, hogy tele­fonálhasson. (Folytatjuk) umban annyi baj a fizikai munka felé való irányítással. Hiszen a hatvani gimnazisták megmutatták, hogy mire ké­pesek a tudás birtokában, hogy mit képesek alkotni, ami valóban az élethez tartozik, s valóban elméleten épült gya­korlat. A vasipari munkák mellett szembetűnik egy cent­rifuga, amelyben biofizikai kísérleteket végeznek a hoz­záértő gyerekek. Olyan gyor­sulást állítottak elő, mint a Saturnus gyorsulási értéke, s ebben növényekkel, állatokkal végeznek kísérleteket. Mint elmondották, a fehéregerek közül — amelyek ott sütké­reznek az infralámpa alatt a kiállításon — az apaállat már egy órát volt a centrifugában. Mire jó ez, mi ennek a gya­korlati haszna? — kérdeztem. A válasz érdekes —„az űrre­püléssel kapcsolatos részkísér­leteket mi ilyen kis változat­ban, a magunk gyönyörűségé­re folytatjuk”. De vannak a 'kiállításon mű­vészi szakköri munkák is. A kollégiumok kézimunka szak­köre, szabász-varró szakköre valóban említésre méltó ké­szítményekkel járult hozzá a kiállítás magas színvonalához. Büszkék a fotoszakkör tagjai is, mert egyik-másik képük díjat nyert már országos érté­kelés során is. A másik teremben a mező- gazdasági gyakorlattal foglal­kozó diákok érdekes gyűjtése, termékeik kiállítása látható, fajtiszta postagalambok pipis­kédnek kalitkájukban, s a fa­lon a statisztika: Iskolánkban 143 tanuló 979 galambot te­nyészt! A fal mellett némán ropogtatják a szénát a szebb­nél szebb házinyulak. Fölöt­tük még egy statisztika: isko­lánkban 19 tanuló 257 házi» 1 nyulat nevel. Ott vannak a méhészek, a kertészek munkájának gyü­mölcse, az asztalokon paradi­csom, paprika, rajta a szépen fejlődő termés. Szomszédságá­ban hatalmas fejű szegfűk szólnak a gondos, hozzáértő kezek munkája mellett. Mennyi minden! A kala­pácstól a méhekig, az elektro­mosságtól a szép női ruhákig, a fotomunkáktól a kertészetig! S mindez diákok, gimnazisták munkája, akik a helyes neve­lés, az oktató-nevelő munka és az élet összehangolása so­rán már eljutottak oda, hogy nemcsak kötelező tantárgynak tekintik a gyakorlati munkát, hanem képesek alkotni, mert örömmel, szívesen dolgoznak választott fizikai munkájukon, . (á> Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Tóth József, Berki Árpád. Kadét Gábor, Baráth Kál­mán, Hollán Éva, Tuza Zoltán, Zsolyomi Katalin, Deme Ibolya, Pócs Magdolna, Győri Mária, Zsámboki József. Házasságot kötöttek: Schuszter Lőrinc—Juhász Ilona Mária. Meghaltak: Litkei János, Gal- góczt János, Dóka Iiárolyné (Vin­ter Erzsébet). Benke Anna, Nánal Barnabásné (Kotrik Anna).

Next

/
Oldalképek
Tartalom