Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-29 / 99. szám
4 NßPOJSAt* 1962. április 29., vasárnap TÜUsJi Mindennap öt szót! A hatvani Bajza József Gimnázium nevelőtestülete valóságos „ötletgyár”. Mindig eszelnek ki valamit., amivel könnyebbé, de tartalmasabbá lehet tenni a nevelési- oktatást. Legújabb ötletük — amely a diákok közt igen nagy visszhangra talált —, hogy a nyelvet tanuló osztályokban önkéntes mozgalmat indítottak. Lényege, hogy mindennap öt szót meg kell tanulni, s azt beírják egy naplóba, felmondják a tanárnak. Kiszámítható, hogy egy elsőéves számára mit jelent ez a helyes kezdeményezés néhány év után. Egy évben 210 tanítási nap, ez 1050 szó, a kötelező anyagon kívül. Mire végeznek, tudnak a tanult idegen nyelvvel mit kezdeni! Csak aztán a lelkesedés ne lohadjon, mert legnehezebb a mindennapi apró munka végzései (4) — AZ ANDORN AKTÄ- LYAI Petőfi Termelőszövetkezet vezetősége úgy határo zott az elmúlt napokban, hogy a tagok háztáji állatainak ellátására 1—1 mázsa takarmányt ad el. A takarmányt készpénzben, vagy munkaegységértékben lehet megfizetni. ★ — JÁRÁSI tűzoltóversenyre kerül sor Bélapátfalván május 6-án, amikor 59 üzemi, községi és úttörő tüzoltócsapat méri össze erejét, tudását harcban a tűzzel. A nagy érdeklődéssel várt esemény annál is érdekesebb, mert a legjobbak a poroszlói megyei versenyem mutathatják be képességeiket az oltás és a mentés területén. ★ — KÉT TÜZESET történt pénteken megyénkben. A délelőtti órákban Rózsaszent- mártonban Kiss György fásfészere gyulladt ki gondatlanságból, inig a déli órákban Almár és Szarvaskő közötti erdőkerületben mozdonyszik- ea következtében gyulladt meg az avar és a fiatal erdőrész. A kár megállapítása folyamatban van. ★ — MÁJUS ELSEJÉN a díszemelvény mellett új zenekarral ismerkedhet meg a hatvani közönség. Bőze Tibor, a zeneiskola igazgatója, a legjobb hangszeres növendékekből megalakította az iskola fúvószenekarát, igy a Cukor- és Konzervgyár fúvósegyüttese riválist’’ kapott, ami föltétlenül a még jobb, még szebb játékra való törekvést fogja eredményezni. or umliúáfrcajimpbóí elícpíipu Sajnoß, ismét gyártottunk egy új magyar filmet, amely, bár kedélyesen elszórakoztat, de életigazsága, művészi foka nagyon vitatható. Az utóbbi időben egymás után születnek az élet felszínén problómázó, vagy rossz koncepcióból táplálkozó filmek, s igazán itt lenne az ideje, hogy illetékesek mérlegre tegyék az utóbbi néhány év magyar filmtermését, értékelve, kutatva az okát: mi akadályozza a magyar filmgyártás kibontakozását, igaz, színvonalas és művészi alkotások születését? A Házasságból elégséges című film új rendezőt avatott. Rerrúétük, Wiedermann Károly, aki kisfihnjeivél tette ismertté nevét, friss erőként magával hozza, s a filmszalagra átülteti mélyenszántó gondolatait, s fiatalokról szóló első filmje elismerésre méltó startnak számít az egész estét betöltő játékfilmek területén. Nem így történt. Ezért természetesen nemcsak a rendező, hanem a film írója, Gergely Márta is felelős. Igaz, nem könnyű fiatalokról, a házasságról, a szerelem körüli problémákról jó filmet készíteni. Nem könnyű, de lehet. Persze, mindezt nagyfokú igényességgel, témaismerettel, és nem szokványos, felületen mozgó, helyenkint sziruposan idillikus megoldásokkal. A film, a fiatalok meggondolatlan házassága ellen akar szót emelni. Vajon ezt teszi-e valójában? Es főleg jó érveket használ-e? Nemi Szöszi és Árpi, bét önállóan kereső fiatal, olyan gyerekkorból táplálkozó szerelemtől vezérelve, házasságot kötnek, s lakás híján egy hegyi kalyibában telepszenek le. Es elkezdődik a bonyodalom... A fiú szülei — tisztes kisiparosok — ellenezték a házasságot, az ifi- asszony nem tud bánni a pénzzel, a főzéshez sem ért, s vita támad az inggomb körül is. Egy kis veszekedés, elhangzik az „elválunk”, majd jön a megbocsátás, szerelem, heppiend, ott, kint a hegyen, a kis kalyibában. Persze, mindez megfelelő, a rendező diktálta tempóval, szép, hangulatos képekkel, s kedves színészi játékkal. A filmen mindez nem sokat segít. Nem a nagy drámai helyzeteket, összecsapásokat kérjük számon a film alkotói(Új magyar film) tói, hiszen vígjátéki eszközökkel is lehet igaz és mélyebb konfliktusoíkat kifejezi. A film halmozza ugyan az ellentéteket, a kisebb-nagyobb összezördüléseket, de egyet sem bont ki, egynek sem hatol a mélyére. Es ezek a felületesen mozgó ellentétek egyáltalában nem nevezhetők komolynak. Jellemző lenne mai életünkre, a mai fiatalokra, hogy egy erősen dekoltált ruha, egy rosz- szul elkészített vacsora miatt I szaladjanak a válóperi tárgyalás elé? Nem, ez semmi esetre sem jellemző! Igaz, a fiatalok életében, az ő szemükben apróságnak tűnő dolgok is nagy- gyá nőhetnek. Igaz, össze lehet veszni egy inggombon is, de csak akkor, ha ebben egy mélyebb ellentét jut kifejezésre. Ezt a mélyebb ellentétet nem ábrázolta a film, s így a fiatalok veszekedései nevetséges, gyerekes csínytevéseknek számítottak. És ezek voltak a film érvei, a felelőtlen házasság ellen! De, hát milyen érvek ezek. és végeredményben kit ítél el a film, kit hibáztat a rosszul kezdődő házasságért? Senkit! Sőt, a nagy kibéküléssel —, amely egyébként a filmnek egyik legkomolytalanabb, ugyanakkor cseppet sem megnyugtató jelenete —, azt Bizonygatják (legalábbis a közönség, s főleg a fiatalok ezt olvassák ki maguknak), hogy lám, ilyen meggondolatlanul, I ilyen fiatalon is lehet házasságot kötni, s ha vannak is kisebb-nagyobb csetepaték, azért a végén minden jóra fordul: az asszonykát megtanítják főzni, a szülők megbocsátanak és majdcsak lesz valahogy ... Hát nem! A válások statisztikája mást bizonyít. A fiatalon, felelőtlenül kötött házasságok jó része, melyék nélkülözik egymás szeretetét, tiszteletét, nem állják ki az idők és a különböző összeruccanások próbáját. Többek között ezzel ellentétes, túl optimista és mindent megbocsátó álláspontja miatt tartjuk elhibázott alkotásnak a Házasságból elégséges című új magyar filmet. A film szereplői tehetségükhöz mérten mindent megtettek a siker érdekében. Törőcsik Mari Szöszije kedves, Bodrogi Gyula Árpija meggyőző, elismerésre méltó alakítás volt. A szerep adta lehetőségeken >e- lül a megszokott jó alakítást nyújtották kisebb szerepeikben Kiss Manyi, Fónay Márta, Szemes Mari, Psota Irén, Malc- láry János, Szabó Ernő, Kállai Ferenc, Fonyó József, Rádai Imre, Szakács Miklós és Márkus László. Az operatőri munkáért Magyar József érdemel dicséretet, a film zenéjét Bágya András szerezte. Szöszi és Árpi elhamarkodott házassága egyelőre, mint a cím is mondja: elégségesre vizsgázott. De vajon milyen jegyet érdemelnek a film alkotói? ... Márkusz László EGRI VÖRÖS CSILLAG Házasságból elégséges EGRI BRODY öt nap — öt éjjel GYÖNGYÖSI PUSKIN Mindenki ártatlan? GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hamis alibi HATVANI VÖRÖS CSILLAG 80 nap alatt a föld körül HATVANI KOSSUTH Az ingurl partján FÜZESABONY Bambi HEVES Májusi fagy PÉTERVASARA Megöltek egy leányt EGRI BÉKE Két félidő a pokolban műsora: Egerben este 7 órakor: NYOMOZÁS (Bérletszünet) Gyöngyösön este 18,30 órakor: Dódi (Domoszlói ÁG részére) KARL GAUSS 1962. ÁPRILIS 29., VASÁRNAP: PÉTER 185 évvel ezelőtt, 1777 áprilisában született KARL GAUSS német fizikus és matematikus. Geometriai alapon a mai algebra alaptételeit elsőnek ő bizonyította be. A modern számelméletet a komplex számok geometrikus ábrázolásával ő alapozta meg, munkássága úttörő jellegű a differenciálszámításban. 1833-ban Weberrel együtt megszerkesztette az első elektromágneses távírót. Szoros barátság fűzte Bólyai Jánoshoz. 255 éve, 1707. április 29-én halt meg GEORGE FARQUHAR angol író. Élénk társadalomkritikával teljes víg játékaiban az egyszerű emberek életét vitte a színpadra120 éve, 1842-ben e napon született KARL MILLÖCKER osztrák zeneszerző, a klasszikus bécsi operett legkiválóbb mestere. Legismertebb, ma is játszott műve a Koldusdiák (1882). 95 évvel ezelőtt, 1867-ben e napon született FÉNYES ADOLF festő. Munkáit a részletező, realista vonások, a sötét tónus jellemzi (Pletyka, Civódás), A szegény emberek című sorozatával merész szociális kérdéseket vetett fel. Szép élményt jelent a hatvani gimnázium politechnikai kiállításának megtekintése ■niniiiiiiiiiiiiiiiauiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiHiiiiiiitiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiniiiíittiiiiiHiiiiHiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiintiiaiiiiiciiuiii i ta l tiai 11 laiiaiiaüB^iMuai’iiiiuiiei' A hatvani Bajza József Gimnázium most már évek óta ezekben a napokban, Lenin születése évfordulójának tiszteletére rendezi meg politechnikai kiállítását. Az elmúlt évben már azt mondtuk, elérték a legszebb formát tartalomban, külsőségekben egyaránt Elhamarkodott kijelentés volt, mert aki összehasonlítást tód tenni, az láthatja, hogy ez a kiállítás még szebb, még kifejezőbb, még elevenebb és még jobban mutatja azt a sokféleséget, sokszínűséget, amit a tizenegy gyakorlati foglalkozást is végző osztály, a szakkörök tagjai képesek elérni. A Vörösmarty kultúrotthon két termében és előcsarnokában rendezték meg Patkó György tanár irányításával ezt a szép, kifejező kiállítást. Az előcsarnokban valóságos virágorgia gyönyörködteti a látogatót. A Lenin Tsz-ben és a MÁV kertészetében gyakorló növendékek munkájáról tanúskodnak a virágok, amelyek színpompás elrendezése mögött bizonyos rendszer is van. Ahogy élénk tárul a gyakorlati munkáktól terhes nagyterem, az embernek önkéntelenül eszébe jut, hogy miért van sok helyen, sok gámnázi1.*i. i nai ■.laHi’iaiiBiiafiBiiaiiaiiBiiaiiatiaiiaiiaiiBfiaiiaiiaiiaiianiiiaiian 41. a. Valahogy úgy voltak a 19-es barakk foglyai, mint a harctéren hosszú időt eltöltött katonák: szinte harsogott számukra a szokatlan nappali csend, annyira megszokták a nyomdagépek jellegzetes és szüntelen zaját. Es ez a csend számukra a végleges, a visszavonhatatlan csend kezdetét is jelezte. Most, hogy már valamennyien ismerték az általuk végzett munka jellegét, egyiküknek sem volt illúziói többé. Tudták, addig élnek, ameddig a Bernhard-akció. És az akció most leáll. Kruger őrnagy valóban nem tudott semmit az intézkedés hátteréről, de mi, amikor az egész fantasztikus ügy mozaikjai már összeálltak, tudjuk, mi történt. Egy derűs december eleji napon indult el, érdekesnek ígérkező útjára az nbbáriai Rozmaring villájából, az értékesítés főhadiszállásáról, egy Fritz Härtner nevű negyvenes, köpcös emberke, diplomata aktatáskával a hóna alatt. A főnök, Schwend egyik kedvence volt ez a nemcsak testileg, minden hájjal megkent, ördön- gősen ügyes feketepiaci veteran. Eredeti neve természetesen nem Hartner volt, csak az útlevele tanúskodott erről, no meg arról, hogy foglalkozása tisztes kereskedő és a Német Birodalom állampolgára. Rudolf Raschnak hívták, ikertestvére, Otto Rasch, a főhadiszállás adminisztrációjának vezetője volt, kitűnő könyvelő, akinek sokéves rutinja volt abban, hogyan kell egyensúlyba hozni a legingatabb mérlegeket is. A kötélidegekkel megáldott, gyomor-imádó és mint az ilyen típusú embereknél szokás, örökké kedélyes Rudi, nem először indult hosszabb értékesítő körútra. Most is kitűnő kedvében volt, annál is inkább, mert személyes tapasztalatai arról tanúskodtak, hogy valamennyi pénzintézet simán „beveszi” a fontokat Eddig soha, semmiféle komplikációja nem volt Tevékenysége főszínhelye ezúttal Svájc volt Abbáziából indult, természetesen először az olasz részt kereste fel. Lu- ganóban ment minden, mint a karikacsapás. Genfben a legnagyobb tisztelettel üdvözölték a bankpult mögött álló tisztviselők a hatalmas fontösszeget beváltott urat, Basel- ben, Luzernben, Bernben nem különben..« Rudi táskájából fogytak a fontok, de a másik rekeszben gyarapodtak az igazi svájci frankok. Heteken át járta a béke szigetét a világégésben, a semleges Svájcot, élt, mint Marci Hevesen, napokat töltött a legjobb, a legszebb szállodákban, hiszen utasítása volt erre, nehogy túl gyors távozása valahol feltűnjék. Csaknem harmincezer hamis fonton adott túl, feladatát elvégezte, visszatérhetett volna. A siker azonban a fejébe szállt. Elhatározta, hogy a maradékot a világ egyik legkisebb törpeállamában, Lichtenstein nagy- hercegségben váltja át. Ez is könnyedén sikerült, mindössze kétezer font körüli összeg maradt a jókora diplomatatáskában. Rudi ficánkolt jókedvében, egy kiadós ebéd után elégedetten dőlt hátra a vadúzi Metropol Hotel kényelmes karosszékében .:. és akkor fo- gamzott meg benne az ötlet Hogy megdicsérné őt a főnök — gondolta —, ha valamilyen bravúros módon is bizonyságot szereznének arról, hogy a bankjegyek tökéletesek, a hamisítást a legilletékesebbek sem fedezik fel. Fütyörészve lépett a telefonfülkébe, a központos kisasszonytól nyájasan kérte a Zürich 357—26-ot. Egy amerikai pénzintézet Zürichben működő irodájának telefonszáma volt ez, vezetőjét, egy Doman nevű, német származású urat Rasch alias Hartner kitűnően ismerte. — Talán még emlékszik rám, Mr. Doman. Hartner vagyok Németországból. Igen, mi, kereskedők háborúban is eljutunk néha csöndes helyekre. Vadúzból beszélek, Lichten- steinből. Szokatlan kérésem volna önhöz, egy üzletből kifolyólag valaki fonttal fizetett nekem a napokban. Tudja, hogy van, az ilyen zavaros időkben ... Szeretnék meggyőződni róla, rincs-e közöttük hamisítvány, önök szoros kapcsolatban állnak a Svájci Nemzeti Bankkal. Ha megmutatná néhány szakértőnek ... Doman készségesen megígérte és cselekedett. Rövidesen megjött a svájci bank hivatalos válasza: a fontok valódiak. Doman azonban egy régebbi tranzakció óta lekötelezettje volt Rudi Rasch-nak és ki akart tenni magáért. Megkérte a svájci szakértőket, továbbítsák a bankjegyeket Londonba, a Bank of England szakembereihez. Rudi pechére ez is megtörtént. Három nap kellett hozzá, amíg megjött a londoni felelet: a beküldött bankjegyek közül hat darab hamisnak bizonyult. Mivel a kérdő fél közvetlenül a svájci bank volt, ez kapta meg a londoni választ, és a jogügyi osztály — ahogy az ilyenkor lenni szokott — automatikusan értesítette a zürichi rendőrséget. A rendőrség érintkezésbe lépett Mr. Domannal, aki — mit tehetett volna mást — ráadásul segíteni is akart „Hartner”-nek, közölte Rudi Rasch vadúzi címét. Másnap a Lichtensteini Nagyhercegség egész nyomozó testületé — szám szerint négy fő — megjelent a Metropol-szállóban és letartóztatta Fritz Härtner német birodalmi állampolgárt. A letartóztatott természetesen nyomatékosan tiltakozott, majd amikor látta, hogy meg kell várnia a további fejleményeket, csak azt kérte, hogy telefonálhasson. (Folytatjuk) umban annyi baj a fizikai munka felé való irányítással. Hiszen a hatvani gimnazisták megmutatták, hogy mire képesek a tudás birtokában, hogy mit képesek alkotni, ami valóban az élethez tartozik, s valóban elméleten épült gyakorlat. A vasipari munkák mellett szembetűnik egy centrifuga, amelyben biofizikai kísérleteket végeznek a hozzáértő gyerekek. Olyan gyorsulást állítottak elő, mint a Saturnus gyorsulási értéke, s ebben növényekkel, állatokkal végeznek kísérleteket. Mint elmondották, a fehéregerek közül — amelyek ott sütkéreznek az infralámpa alatt a kiállításon — az apaállat már egy órát volt a centrifugában. Mire jó ez, mi ennek a gyakorlati haszna? — kérdeztem. A válasz érdekes —„az űrrepüléssel kapcsolatos részkísérleteket mi ilyen kis változatban, a magunk gyönyörűségére folytatjuk”. De vannak a 'kiállításon művészi szakköri munkák is. A kollégiumok kézimunka szakköre, szabász-varró szakköre valóban említésre méltó készítményekkel járult hozzá a kiállítás magas színvonalához. Büszkék a fotoszakkör tagjai is, mert egyik-másik képük díjat nyert már országos értékelés során is. A másik teremben a mező- gazdasági gyakorlattal foglalkozó diákok érdekes gyűjtése, termékeik kiállítása látható, fajtiszta postagalambok pipiskédnek kalitkájukban, s a falon a statisztika: Iskolánkban 143 tanuló 979 galambot tenyészt! A fal mellett némán ropogtatják a szénát a szebbnél szebb házinyulak. Fölöttük még egy statisztika: iskolánkban 19 tanuló 257 házi» 1 nyulat nevel. Ott vannak a méhészek, a kertészek munkájának gyümölcse, az asztalokon paradicsom, paprika, rajta a szépen fejlődő termés. Szomszédságában hatalmas fejű szegfűk szólnak a gondos, hozzáértő kezek munkája mellett. Mennyi minden! A kalapácstól a méhekig, az elektromosságtól a szép női ruhákig, a fotomunkáktól a kertészetig! S mindez diákok, gimnazisták munkája, akik a helyes nevelés, az oktató-nevelő munka és az élet összehangolása során már eljutottak oda, hogy nemcsak kötelező tantárgynak tekintik a gyakorlati munkát, hanem képesek alkotni, mert örömmel, szívesen dolgoznak választott fizikai munkájukon, . (á> Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Tóth József, Berki Árpád. Kadét Gábor, Baráth Kálmán, Hollán Éva, Tuza Zoltán, Zsolyomi Katalin, Deme Ibolya, Pócs Magdolna, Győri Mária, Zsámboki József. Házasságot kötöttek: Schuszter Lőrinc—Juhász Ilona Mária. Meghaltak: Litkei János, Gal- góczt János, Dóka Iiárolyné (Vinter Erzsébet). Benke Anna, Nánal Barnabásné (Kotrik Anna).
