Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-29 / 99. szám

1962. április 29., vasárnap NEPCJSAG Éljen a megbonthatatlan magyar—ssovjet barátság ! TAVASZI ŐRJÁRAT A fagyos tél után egyszerre köszöntött ránk a tavasz, pontosabban a „nyár”, s egyetlen hét alatt virágba borultak a fák, a hőmérő pedig árnyékban is júniusi meleget mér. Az erdők fái, bokrai fellélegeztek a téli der­medtségből s egyszerre, szinte néhány nap alatt öltötték fel lombruháikat. — Tavasz van, tavasz... ezt dalolja a turista, ezt trillázzák az erdők, mezők mada­rai, ezt hirdeti minden-minden künn a ter­mészetben. Szombatonként, vasárnaponként pedig szinte elárasztják az erdőt a turisták, a természetbarátok, népesek lesznek a bükki turistaházak, az üdülők és vidám emberek dalától, kacagásától hangos a táj, a hegyek, az erdők. A tavasz minket is kicsalt a hegyek közé, s őrjáratot tartottunk az Eger környéki tu­ristaházakban és üdülőkben. Mi újság, mi újat, érdekeset látunk, hallunk, milyen jó hírekkel szolgálhatunk a természetbarátok népes táborának, őrjáratunk első állomása: Várkút Amint a noszvaji szerpentinen kanyarog a kocsi, az úton jókedvű, vidám gyerekekkel találkozunk. Mint kiderül, a budapesti sorok­sári úti iskola növendékei. Két napot töltöt­tek Várkúton és bebarangolták a környék erdőségeit. A turistaház gondnokától a napi menü iránt érdeklődünk. — Halászlé, burgonyás tészta volt ma, de bátran állíthatom, igen változatos és jó a a koszt a turistaházban. A vendégeink eddig még elégedettek voltak. Síkfőkűtra megérkeztek a debreceni diákok. Körülsétál­ják a környéket, megnézik a tavakat, ismerkednek a kör­nyékkel. Országjáró kőrútjukba beiktatták ezt az állomást is, hiszen Sikfőkút ma már országosan, sót a külföld előtt is ismert pihenő-, üdülőhely. — Kik töltötték itt a húsvéti két ünnepeit? — Budapestről volt itt egy 25 fős turistacsoport — kap­juk a választ, de az elkövet­kezendő napokra, a május 1-i két ünnepre is foglalva már mind a 75 fekvőhelyünk ... A noszvaji KSZKBI üdülőjé­ben jól érzik magukat a vendé­gek. Alföldi, dunántúli beutal­tak érkeztek a napokban, akik most ismerkednek egymással és a vidékkel is. Képünkön Németh Irén, körmendi, Kéke­si András és felesége szentesi és Szerdai Béláné debreceni üdülök tartanak ismerkedőt az asztal körül. tudjuk, az idén újabb hetven­ezer forintot költünk az üdü­lőre. Parkosítunk, festünk, bővítjük a férőhelyeket, sőt televíziót is kap a turis'taház, nem is szólva a telefonról, amely eddig nagyon hiányzott. És a síkfőkuti turistaház egyre inkább válik modern üdülővé. Lukács László IZS motorja, ha szükséges1, akár háromszor is megjelenik nap­jában Egerben, hogy friss áru­val, ételekkel, italokkal elé­gíthesse ki a legkényesebb igé­nyeket is. NoszFaj, KSZKBI üdülő Szabó Sándor, az üdülő ve­zetője kalauzol végig bennün­ket az épületen. Az üdülőben jelenleg 53-an vannak, akik valamennyien kisipari, keres­kedelmi dolgozók. Németh Irén Körmendről, a ruházati szövetkezetből érkezett, míg Kékesi Andrásné Szentesről jött ide a Bükkbe pihenni, mint mondják, igen jó a koszt, jól érzik magukat, s minden bizonnyal örömmel töltik majd itt a még hátralevő napokat is. (szalay) Liptai Sándorral, az ÉM He­ves megyei Építőipari Vállalat párttitkárával kerestük fel a déli városrészben serénykedő munkásokat. Itt találkoztunk össze Bartus László műveze­tővel, akiről még annyit sú­gott meg a vállalat pártbizott­ságának titkára, hogy ő az egyik legjobb ilyen beosztású munkaerő. — Jó volna, ha mind olyan lenne, mint Bartus László — teszi hozzá még a kívánságát. Bizonyára kevesebb lenne a gond a különböző munkahe­lyeken, ha a párttitkár óhaja teljesülne. Mert az igaz, hogy itt, ezeknél az épülő házaknál, ritkább a bosszúságra okot adó probléma. Bartus László ugyan fiatal, de van tekinté­lye. Nemcsak a vállalati veze­tőség, hanem a munkások előtt is. A továbbiakban már ő veszi át a szót. A darú mozgáskör­zetében emelkedő falakra mu­tat és sorolja az adatokat. — Közel 80 lakást készítünk el ezekben a háztömbökben. Mindet átadjuk még ebben az évben. Kicsit meglepődhettem a merész kijelentést hallva, mert Bartus László újból bizonygat. Hivatkozik rendeletre is, amely szerint november 1. után már nem lehet új laká­sokat a lakók rendelkezésére bocsátani — egészségügyi szempontból, ő maga is he­lyesli ezt az előírást. — Május 1-ig az első lakó­tömböt átadjuk. — Ha nem lesz hiba a mű­szaki átadáskor — jegyzem meg gonoszkodva. — Legfeljebb kisebb hiá­nyosságok pótlására számí­tunk — mondja csendesen. — Ez nagy csoda lenne. Nemcsak helyi kérdés Elszomorító a helyzet, akár a Kékestetőről beszélünk, akár Mátraházáról. Megérkezik a kíváncsi látogató, s Kékesen csak egy büfé-kocsit talál. Sze­retne leülni — nincs mire. Szeretne terített asztal mellett ebédelni —■ nincs hol. Szeret­ne körül nézni a vidéken, az ország legmagasabb pontjáról gyönyörködni a panorámában — nincs kilátó. Miért nem ment locsolhodni a gyöngyösi Balogh Pista ? Nem ment locsolkodni hús­vét hétfőn Balogh István III. osztályos általános iskolai ta­nuló, pedig biztosan nagyon készült rá. Lehet, hogy az il­latos kölnivíz már ott rejtő­zött fiókja mélyén, az iskola­könyvek és füzetek mellett. Nem ment locsolkodni Balogh Pista és füzeteibe is hosszú ideig nem fog írni. Az iskolá­ban helye üresen marad. Balogh Pista pénteken este, Selyemrét felől, kerékpáron igyekezet hazafelé. A lejtős úton nagy sebességgel haladt kivilágítatlan kerékpárjával, és a Cifraistálló bejárata előtt összeütközött egy szabályosan alig 15 kilométeres sebesség- gal közlekedő gépkocsival. Az összeütközés következtében a 10 éves kisfiú mindkét karja és jobb lába eltört Nem egyszerű közlekedési baleset áldozata Balogh Ist­ván. A kisfiú súlyos sérülései nemcsak saját vigyázatlansága miatt következtek be. Fel kell vetni a szülők felelősségének kérdését is. A szülőknek nem lett volna szabad megenged- niök, hogy a kisfiú olyan ke­rékpárral közlekedjen, amely­ről nemcsak a lámpa, hanem a fékek is hiányoznak. Sajnos, a kerékpárosok nem fordítanak elég gondot jármű­veik karbantartására. Töme­gesen lehet az országutakon és a városban is lámpa nélkül, rossz fékkel közlekedő kerék­párosokat látni. Ez a felelőt­lenség előbb-utóbb megbosz- szulja magát. Most egy tízéves kisfiú esett áldozatul és talán egész életére nyomorék ma­rad m-s Sikfőkút Alig egy órát töltöttünk Síkfőkúton, s annak ellenére, hogy hét közepe volt, két kü­lönjárat is befutott ez idő alatt. A debreceni közgazda- sági technikum III/B osztálya országjáró körútja alkalmával töltött itt rövid időt. — Milyen a forgalom? — kérdezzük Lukács Lászlót, a turistaszálló gondnokát. — Ahogyan beköszöntött a jó idő, az igazi tavasz, azonnal megnőtt a forgalom. Az or­szág legkülönbözőbb részeiből jönnek ide turisták, vendégek, hogy kipihenjék fáradalmai­kat, vagy éppen hogy kedvük szerint túrázzanak a környék hegyeiben. És hogy vendégeink minden kívánságát teljesíteni Igen, igen, kedves ol­vasó, hiába futja át hitetlenül, nem sajtó­hiba, pontosan szó sze­rint, így hangzott el az egyik körúti közért­ben, ahová tizenöt deka sajt vásárlása céljából tértem be. A később bekövetke­zett Rendkívüli Ese­mény nem vetítette elő­re árnyékát, úgy lát­szott, hogy ez a bevá­sárlás is az unalomig megszokott, sematikus módon zajlik le. Egé­szen alul, illetve hátul kezdtem, de emyedet- len szorgalmam, ügyes­ségem és jó könyököm segítségével alig ne­gyed óra alatt az elsők közé küzdöttem fel ma­gamat. Természetesen ebben a kenyér-, illetve sajt­harcban elkerülhetet­lenek bizonyos össze­ütközések. Egy szem­üveges fiatalemberrel Lehet egy dekával kevesebb ? kölcsönösen rövid, ta­láló, bár kissé túlélőé karakterjellemzést ad­tunk egymásról, egy idősebb nővel pedig érdekes, a pozitivista filozófia-elmélet hatá­rait súroló elméleti jel­legű kérdés megvita­tásába merültünk: me­lyikünk jött előbb? De ahogy egyre előbbre ívelt gyorsröp- tű pályafutásom, ma­gam mögött hagytam őket, kinőttem közü­lük. Már csak öten álltak előttem, néhány pillanat és felmerült előttem a pult a maga teljes pompájában. — Kérek 15 deka trappistát — szólítottam fel a segédet, aki lát­szólag egészen szokvá­nyos kiszolgáló volt, egy a száz közül. — Lehet egy dekával kevesebb? — kérdezte meg közömbös hangon, mint aki nincs is tisz­tában szavai súlyával, mint aki nem is tudja, hogy néhány szavas mondatával forrada­lom szele süvöltött be, mint akinek sejtelme sincs arról, hogy évez­redes tradíciókat tört meg egyetlen kérdésé­vel. Mintha nem is érez­te volna, hogy Galilei kijelentése a Föld moz­gását illetően elcsépelt, sablonos közhely volt merész, meghökkentő­en újszerű kérdéséhez képest. Dermedt, szinte ün­nepélyes csönd támadt szavai nyomán, Szom­szédom megdöbbenésé­ben elvesztette egyen­súlyát és lelépett a lá­bamról. Mindenki a Rendkívüli Esemény számysuhogását érezte a levegőben. Egy ár­tatlan kisded hango­san felsírt anyja karjai között... En magam először azt hittem, csal­fa káprázat űz léha tré­fát füleimmel. — Mit mondott az előbb? — kérdeztem bá­tortalanul. — Lehet egy dekával kevesebb? — ismételte újólag, egy árnyalattal türelmetlenebb hangon. Nem tudtam felelni, csak némán bólintot­tam. Ballonkabátomért nem mertem a Patyo­lathoz menni, hátha szemrehányással fogad­nak, hogy miért nem jöttem előbb hiszen a jelzett idő előtt egy hét­tel már kitisztították, társbérlőmhöz se kö­szöntem be, féltem, számon kéri, miért használom olyan rit­kán a fürdőszobát és miért zárom el már éjfél előtt a rádiómat. Éreztem, ma már nem tudnék több csa­pást elviselni a hosszú évek során kialakult világképemre. Feldúl- tan, szinte kábán értem haza. A sajtot, a cso­dát előidéző trappistát a mérlegre tettem. S ekkor, megkönnyeb­bülten sóhajtottam föl. Lelki egyensúlyom kis­sé helyrebillent. Négy dekával volt keve­sebb ... Kertész Magda Sorolhatnánk még tovább a kívánságokat, amelyekben ugyan semmi különös nincs, de a felelet mindig csak a nincs és a nem lehet. Ez a kel­lemetlen helyzet annál is in­kább meglepő, mert a Kékes nem csupán egyik kiránduló- helyünk, hanem az ország leg­magasabb pontja is egyben. Mondjuk úgy: kivételes helyzeti előnye van. Az érdeklődés is ennek megfelelően — országos. Nem csupán a környékből, s az itt üdülők keresik fel. Ezrek és tízezrek látogatják meg. éven­ként, kis iskolásoktól kezdve a komoly felnőttekig: életében legalább egyszer mindenki fel akar jutni az ország legmaga­sabb pontjára. Éppen ezért nemcsak gyön­gyösi ügy a Kékes. Az itt mu­tatkozó elmaradottságot a vá­rosi tanács önmaga nem ké­pes megszüntetni. Ehhez az országos szervek erőfeszítése szükséges. Hasonlóan ez vo­natkozik Mátraházára is, de a fentieken kívül még valami: Mátraházán feltétlenül .létesí­teni kell olyan szállodát, amelyben az egy-két napig itt tartózkodni akarók is helyet találhatnak. Mint valamikor. Mert igaz: sem a Kékes, sem Mátraháza nem volt ilyen lehangolóan kultúrálat­lan környezetű, még a közel­múltban sem. Mindkét helyen visszafejlődést találunk — a nagyközönség szempontjából. A jövő csupán annyiban biztató, hogy a kékesi gyógy­intézetet ismét szállodává mi­nősítik át — hasonló lesz Ga­lyatetőhöz. Minden bizonnyal, csak beutaltak részére. Tehát az égető kérdések sora így sem oldódik meg. A megoldást pedig meg kell kerésni. Nem Gyöngyösön, ha­nem az országos központban. Termel ünk ötvenbillfó szem búzát A beköszöntött nyárias na­pok alkalmat adtak a mező- gazdasági szakembereknek, hogy megállapítsák: jól telel­tek át az őszi vetésű búzák. Tavaly 48 billió 393 milliárd búzaszem termett az ország­ban. A szakemberek azt remé­lik, hogy az idén az ország kenyérgabona-termése eléri majd az ötvenbillió szemet. ^aaa»a/>.*aaaaaaaaaaaaaaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaa*a>a*a»aaa^.a.. ­.......................................-l- - - -uu^ Ku lcsátadás előtt Gyöngyösön A karcsú nyakú darú puha mozdulattal írja le a körívet a levegőben, hogy terhét az épülő ház tetejére juttassa el. Munkások figyelik az ügyes gép minden mozdulatát. Lát­szik rajtuk, hogy megbecsülik a nehéz fizikai munkát meg­könnyítő gépóriást, amely akár öt emelet magasságában is tud dolgozni. ba járni az üzletekbe. Varja* is ezt nagyon. Érdemes tehát a munkások­ról is szólnunk, akiknek keze nyomán napról napra maga­sabbra emelkednek a falak a* ősszel megkezdett épületeken. Szép teljesítmény ez. Így mondja Ficsor János ács is, aki egy személyben brigádvezető-helyettes. Most már hatodik éve dolgozik a vállalatnál. Hevesi ember, itt lakik a kényelmes és tetszetős munkásszállóban. Ez a körül­mény is hozzájárul ahhoz, hogy havonta legalább két­ezer forintot tud hazaadni a családjának. A komplex-bri­gád többi tagja is elégedett ember. A jókedv, a nyugalom pedig elengedhetetlen a mun­kához. Hajdú György brigád­ja csupa ilyen emberből áll, ha akad is néha zsörtölődés közöttük. De hát — a kanál sincs csörrenés nélkül... Ficsor János munkatársai éppen zsaluznak. A bástyára emlékeztető, megkezdett falak közül ki-kibukkan egyik-ma- sik feje. Csak egy pillantást vetnek felénk, mert a munka nem tűr nézgelődést. A minő­ség sínylené meg: arra pedig nagyon kényesek. Reméljük: az új lakók is elégedetten gondolnak majd rájuk, ha majd kézbe vehetik az új lakás kulcsát. G. Molnár Ferenc Olyan még nem fordult elő az építőipar történetében, hogy mindjárt az első átadás sike­rült volna — ismét nem tu­dok hallgatni. Liptai Sándor párttitkár enyhén mosolyog. — Igaza van. Eddig nem ez volt ránk a jellemző, de most már... — az épületekre te­kint — bízunk a sikerben. Mi is. Május 1-e különben sincs már messze. És most mindannyian az új, csinos kel­lemes külsejű házat nézzük, amelyben megnyílik majd a gyógyszertár és a fűszer-cse­mege üzlet is. A többi épület szintén biztosítja a lakosság­nak nyújtandó szolgáltatáso­kat is, a földszinti rész ad he­lyet a szeptember 1-ig átadan­dó húsüzletnek, fodrászsza­lonnak, büfének és cukrászdá­nak. Október 30. a határideje az utolsó épület átadásának, amiben a zöldségüzlet és a posta talál majd otthonra. Csak ennek a városrésznek a lakói tudják igazán értékel­ni a következő néhány hónap várható eredményeit, amely­nek nyomán sok száz család életének megkönnyítése kö­vetkezik el: nem kell a város-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom