Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
1962., április 1., vasárnap N EPOJSAG 3 Scott kapitány emlékezetére /\tven éve annak, hogy Scott kapitány, a felfedezések bajnoka, négy társával hősi halált halt az Antarktisz hómezején. Valamikor a görög gondolkodóknak az volt a feltevésük, hogy a Föld déli felén is lennie kell valami szárazulatnak, ami az északi félteke nagy szárazföldjeit. ellensúlyozza. Ez a gondolat tisztán elméleti szemlélődés alapján, a görögök har- móniaszeretete sugalmazására keletkezett. Terra Austrálisbói csupán a kis Ausztrália bizonyult valóságnak. És még any- nyi, hogy a Déli-sark körül a hatalmas jégtakaró is szárazulatot rejteget. 1901—1903 között Scott angol kapitány első déli útjára indult. A Discovery nevű hajóval két telet töltött az Antarktisz vidékén. Társaival a 82. fok déli szélességig hatolt előre a jégmezőkön. Ez volt az első tudományosnak nevezhető felfedező út. Főleg a jégtakaró kiterjedését és fizikai tulajdonságait tanulmányozták. Ok észlelték először, hogy a jégtakaró széle a vízen úszik, mutatja az apály-dagály jelenséget. A norvégok is az élen jártak itt. Nordesikjöld szintén értékes felfedezéseket gyűjtött. De ezzel elkezdődött a vetélkedés ideje is. Shakleton, Scott egykori útitársa (1907—908), önálló vállalkozásba kezdett a Nimrod nevű hajóval. Gyalog a Déli-sark irányában 88. fakog jutott, de feladta a küzdelmet, a mandzsúriai póndk nem váltak be úti társként. I Ql A-ben megérett a hely. A?7 ±.\J aet a déli pólus félfedezésére. Külön-külön az angol Scott kapitány és ,a norvég Amundsen megbízást kaptak a tett végrehajtására. Scott kapitány ez évet a szervezésre fordította. November végére minden előkészületet megtett az utazáshoz. Uj-Zee- land földje volt az utolsó állomásuk, ahonnan a Terra Nova nevű hajón november 29-én elindultak céljuk felé. A vitorlával is felszerelt gőzhajó hamar megismerkedhetett a viharral, már december elsején dühöngő orkánba kerültek. Veszedelembe jutott a hajó, a hullám vize elöntötte a gépházat, sem a kazánok, sem a dugattyúk nem működtek. Három nap emberfeletti küzdelmet vívták a hajó megmaradásáért. A 60 ember vederrel a kezében merte ki a vizet, s mentette meg a hajót és puszta életüket. December 9-én zajló jégbe kerültek, 20 napon át, 700 kilométer utat tettek meg, nehéz körülmények között. Küzdöttek a viharral, s közben végezték a tudományos megfigyeléseiket. Az eddig eltelt idő alatt jelesen vizsgáztak valamennyien a bajtársi ismét a látóhatár fölött. Tanyájukon megkezdték a téli időtöltést. Működtek a meteorológusok, fizikusok, csillagászok, geológusok, egyéb munkabeosztásnak. Ésténkint ki-ki előadást‘tartott a szakmájából, felváltva. Ismerkedtek a sarki téllel, a 40 fokos hideggel. Ha a holdas éj lehetővé tette, ki- kirándultak a közeli Ferrar- gleccserre, vagy kedvenc játékukat, a futballt vették elő. De jött a sarki nyár, ütött a rajtolás ideje. 1911. november 1-én utolsó rohamra indultak. Útjuk a nyáron előkészített tanyák mellett vezetett el. Havas-jeges úton haladt a kis csapat a sark felé. December 9-én újabb tanyákat kellett te- lepíteniök, már 31-et hagytak maguk mögött. Szomorúan tapasztalták, hogy a lovak egymás után dőlnek ki, hátráltatják az előrehaladásukat is. Már a kutyák is meg-megtán- torodtak. December 10-től már csak 12 ember folytatta az utat, három szánnal, állatok nélkül. A 37. tanyánál jártait. A napi megtett út hossza 8—10 kilométer volt csupán. Kemény, je. ges gerinceken kellett átvergődniük magukat. A 85. fokon felértek a déli fennsíkra, útjuk legkietlenebb részére, 2100 méter magasra. — Még mindig 555 kilométer a Déli-sark távolsága, a cél. Scott intézkedett. Január 3-án a gyengébbeket ismét visszafordította. Öten, a legkeményebbek, egy szánnal folytatták útjukat. A terep egyre nehezebb, a sarki „nyár” egyre viharosabbá vált. A hideg —20, —30 fok között váltakozott. A hó csípős és vakító. Az idegek is harcba szálltak ekkor. De fogynak a fokok, csökken a kilométerek száma. A sark körül hetek óta nem nyugszik le a Nap, csak körülsétál a látóhatár fölött. Figyeli öt ember hősi küzdelmét. z időszámításuk január 16-át mutatott. Bowers hadnagy éles szeme a látóhatár szélén hókupacot vélt. Az nem lehet igaz, talán természetes hótorlasz. De mégis, valamit lenget rajta a szél. A fagyasztó hidegnél is dermesztőbben hatott rájuk a rideg tény: a hó- kupacon a norvégek fekete lobogóját lengette a sarki orkán. 1912. január 17-én, a cél közelében ott találták Amundsen hátrahagyott sátrát. benne Scotthoz szóló üzenetét. Amundsen megelőzte Scottot, előbb jutott a célba! Még december 16-án csapatával, s 50 grönlandi eszkimó-kutyával játszva elérte a sarkot és kitűzte a norvég lobogót. Vissza a Déli-sarktól. Vesztes csata után kétszeres a fáA2 radtság. A megfogyott erő, a megtört akarat nehezen bírta a megerőltető gyaloglást. Január 19-én indultak visszafelé. Küzdöttek az úttal, a viharral, puszta életükért. Evans ujjai, Oates lába kezdett elfagyni, j Egyik előbb, a másik pár héttel később pusztult el. Maradtak hárman. Kiosztották ma- guk között a gyógyszert, ha kell, azzal oltják ki életüket. Rettenetes februárt és márciust éltek át, pár napot leszámítva. A menet közben lerakott tanyákat részben behordta a hó, nem akadtak rájuk, az utánpótlástól elestek. Scott lábujjai is elfagytak. Március 21-én, amikor már a déli féltekén a téli félév kezdődött, alig két napi élelmük és egy napra való spirituszuk maradt, amivei teát főzhettek. Számításuk szerint mindössze 20 kilométerre lehettek egyik nagyobb szállásuktól, az élelmiszer- raktártól. A hirtelen támadt, dühöngő vihar és a 40 fokos hideg egyetlen sátorukba szorította őket. A szél szünet nélkül kavarta a havat, sem tájékozódni, sem haladni nem tudtak. Nem volt menekvés. Scott kapitány március 29-én írta naplója utolsó sorait. „Szánalmasnak látszik, de nem hiszem, hogy többet írhassak .. . viseljetek gondot a mieinkre!” Két társa, Wilson, az orvos és Bowers hadnagy, hálózsákjaik, ban fekve haltak meg. Scott halt meg utoljára. Karjával Wilsont ölelte át. így találták meg őket, nyolc hónappal később. A győztesnek kijáró pál- mát Amundsen ragadta el. De a felfedezések történetében Scott kapitánynak emeltek maradandóbb emléket, a babérkoszorúra ők is érdemesek. A Déli-sarkról szóló tudásunk Scott felfedezésével lett gazdaggá. Az Antarktisz kutatása a Déli-sark felfedezésével nem szakadt meg. Kiderült, hogy az itt mutatkozó problémákat egyetlen állam nem tudja felderíteni. A országok összefogá. sa a geofizikai év keretében meg is valósult. Szomov szovjet akadémikus, Byrd admirális, a legnagyobb egyetértésben dolgoznak a közös cél érdekében. Az 1959-ben tartott nemzetközi konferencián 12 hatalom képviselői szerződésben kötelezték magukat, hogy az Antarktiszon semmiféle katonai megmozdulást nem tesznek. Egy földrész a földgolyón, ahol megvalósult az atommentes tér. Van példa a megegyezésre! Ezt üzenhetnénk Genf felé! , Dr. Zétényi Endre főiskolai docens szellemből. A munkában nem volt rangkülönbség. A mand- zsúriaí lovaikat azonban igen megviselte a szokatlan időjárás és a tengeri út. December 31-én pillantották meg az Antarktiszt, a már mások által felfedezett Erebuszt. Január 4-én kezdték meg a partraszállást az Erebusz tövében, az úgynevezett Evans- foknál. Itt építették ki a téli szállást, a .kunyhót”, amely 16 méter hosszú, 8 méter széles, védett, pompás alkotmány volt. A déli féltekén az ellenkező félévben van a nyár, decembertől márciusig. Scott kapitányék ez időt a végső út előkészítésére fordították. Február közepéig az úgynevezett felderítő úton voltak, lovaikkal, kutyáikkal lehatoltak a 80. fok déli szélességig, közben 15 helyen ütöttek fel tanyát, itt mintegy'száz’mázsa élelmet tároltak. Innen visszafordultak a téli szállás felé. Az idő ekkor Sem kedvezett. A lovak nem állták ki a próbát. A szibériai kutyák több sikerrel biztattak. Hamarabb akklimatizálódtak, bár eljött a vedlés ideje, a megváltozott körülmények között bundájuk még vastagodott. A prilis 23-án kezdődött a ^ déli téli éjszaka a szállásukon. A Nap lebukott arany ló köntösében az égről, s fesak októberben mutatkozott Domoszló az új Voltam, már néhányszor író-olvasó találkozón, s arra is jól emlékszem, hogy legutóbb elég kényelmetlenül éreztem magam, amikor Berkesi Andrást összesen tizedmagammal ültem körül. Az ünnepi könyvhét idején szinte kötelező az ilyesfajta i találkozók megrendezése, ami olykor felemelő emlékeket hagy, olykor pedig könnyen borúlátást szül. A hely válogatja — nem annyira az író: a végső következtetést így szö- vegeztem még, tapasztalataim alapján. Domoszlón sem volt „minden rendben”, még a hivatalos kezdés időpontja előtt közvetlenül sem. Volt, aki mosolygás nyugalommal csípte össze a szemét, volt, aki bizonytalankodó idegességgel harapta össze ajkát: a vélemények megoszlottak. Mint kiderült: most is az optimistáknak volt igazuk. A művelődési ház nagytermét zsúfolásig megtöltötte a felnőtt lakosság. Nem a tanuló ifjúság hivatalból kirendelt, kultúrára szomjas serege várta a belső titkokra, az intimitásra fogékony lelkesedés tüzében az írókat, hanem a felnőtt lakosság. Pedig nagyon nem is erőlködtek a „hivatalos szervek” — csupán nem rejtették véka alá, hogy mi vár a domoszlóiakra. De az is igaz: minden vezető ember ott volt, s most valóban, egy emberként vitte őket a lelkesedés. Miért? A messzi földről érkező írónagyság, a nálunk egzotikumnak számító Laxness megjelenése fokozta az izgalmat? A riportot készítő televízió segített a „verbuválásban?” Bizonyára, ez is közrejátszott. De mi adta az úttörők kezébe a könyvet, hogy azzal házról házra járva kínálják a megjelent írók alkotásait? Miért vettek meg a domoszlóiak ezen az egyetlen délutánon sok túr cat könyvet? Miért álltak hosszú sorban egyetlen aláírásra várakozva: Laxness, Darvas, Dobozy és Garai előtt — a szerzők megjelent írását szorongatva hónuk alatt? Miért? Az okokat könnyű megnevezni, de nem könnyű megtalálni. Tény, hogy Darvas József a múlt nyáron hónapokat töltött Domoszlón. Nem a szemlélődő író passzív, mások számára különálló személyként, hanem, mint mondotta: — Sokszor közbeszóltam, igaz, elnök elvtárs? — intézte a kérdést Csontos Mihály tsz-elnökhöz. — Mindennap gyártottam az írást a „vasember” számára. Azt hittem, hogy a felelősen megfogalmazott gondolatok azonnal jobb belátásra bírják a tsz tagjait. Amikor egy-két ember elfogott az utcán, hogy hallottuk. Darvas elvtárs, az írását, a „vasember” be25 éve alakult meg a spanyolországi magyar önkéntes zász! 1936 végén Európa fasiszta erői összefogtak a spanyol nép szabadságának eltiv- rására. A spanyol nép szabadságát fenyegető veszély a világ egész munkásságát felrázta. .4 proletár internacionalizmus szellemében fegyvert fogtak a spanyol nép szabadságáért. Magyarországon is nagy visszhangra talált a spanyol nép szc.b idságküzdelme. A magyarországi ' haladó gondolkodású munkások, parasztok és értelmiségiek közül is sokan foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy Spanyolországba utaznak és beállnak önkéntesnek a köztársaság hadseregébe. A Spanyolországba való kijutás a kormányszervek szigora miatt rendkívül nehéz volt, de ennek ellenére több magyar dolgozó kijutott Spanyolországba. Oda igyekezett több magyar emigráns is. A Komintern 1942-ben összeállított statisztikai adatai szerint kb. 1000—1200-ra tehető a spanyolországi magyar önkéntesek száma. A magyar önkéntesek eleinte században harcoltak, majd 1937 elején Zalka Máté, Gáli János, dr. Münnich Ferenc és Cséby Lajos elvtársak indítványára engedélyt kaptak arra, hogy a magyar századot zászlóaljjá szervezzék át. A zászlóalj 1937. április 1-re alakult meg és a 45. hadosztály kötelékébe került. E hadosztálynak volt a parancsnoka a legendás hírű Zalka Máté. A magyar zászlóalj számát tekintve a többi nemzetek önkénteseihez képest kevés volt, de mégis jelentős szerepet töltöttek be a spanyol nép szabadságharcában. Két tábornok és több magasrangú tiszt került ki közülük. A magyar önkéntesek reszt rt harc több jelentős útköz ebrói harcokban. Hati 193S közepén egy 1\ prózát következtében a köz many visszavonta a nemzetközi L ’ önkénteseket leszerelte. A magyar önkéntes zászlóm. ’* tember 24-én vonták ki az utó ti'..ból, és október 28-án ünnepélyes tatták őket. Majd a magyar zászlói> február 9-én Franciaországba vonult. A fasizmus elleni harc magyar Franciaországban börtön és csendőrszuro. fogadták. A spanyol nép veresége nem tó, le őket, hanem a legkülönbözőbb utako. visszatörekedtek hazájukba, hogy otthon újult erővel folytathassák a fasizmus elleni harcot. Akik hazakerültek, otthon az illegális kommunista pártban harcoltak, kw szűk a Szovjetunióba került és k a Vörös Hadsereg kötelékében részt : í’.tagyarország felszabadításában. Mások i* cia és belga ellenállási mozgalomban • :irr. tak. 1945 után a hazakerült önkéntesek vállvetve harcoltak az ország újjáépítéséért, a szocializmus alapjainak lerakásáért. 1956-ban pedig közülük nem egy az ellenforradalom áldozata lett. Példájuk, hősi életük ma is felemelő tény. Életük híven példázza azt az igazságot> hogy: „Inkább becsülettel' meghalni, mint térden csúszva élni”. Szecskó Károly VW^WWWVWWVVVWWWWWWWWWV VWW^A/N Egy hír — egy kép Átalakították a hatvani szabó ktsz ko nfekciórészlegét. Az átalakítás után a 40 dolgozó kényelmes, neonvilágitású helyiség ben dolgozik. ',','^w'^^'V'^^n/^ws/wwwwnaaaaaa/sa/vwwv\p\'\vwnaavvaaaó/wwwvwwwwvwvwv'W waVvwvw Április 4-re készülnek Siető gyereket állítok meg az utcán, mert ebben a hosz- szú hegyi községben, Novajon, kicsit mindig megtéveszt a sok kanyar. A kisfiútól tudom meg, hogy az iskolások most nagy készülődésben vannak: április negyedikére próbál a kultúrcsoport. Az én kis emberem hóna alatt is furulya, maga is a zenekar tagja. Tóth András vezetésével már a számok kidolgozása a feladat. Az aranyérmes úttörőzevilág tükrében mondta: boldogabb voltam, mintha elismerőleg nyilatkoztuk volna legújabb könyvemről. Szóval: nem olyan egyszerű az, ami most folyik itt, falun, a tsz-szel kapcsolatban. Hogy mennyire nem egyszerű, milyen bonyolult, igazolja Darvas József most születő új írása is, a Mélykút — a mélyből kell kievickélni, felvergődni a napfényre a mai falun. Képletesen is, a paraszti élet valóságában is — a nagy többség vonatkozásában. Az új írás varázsa, az alkotó személyének test-közeli ismerete — ez is vonzotta, bizonyára, a domoszlóiakat, az új írás szereplőit a találkozóra. Szőlősi András ezt mondotta: — Nagyon szerettük Darvas élvtársat. Mindig kiült közénk a kispadra, s valóságos klubot alakított. Mintha apánk lett volna. nekar műsort is ad, de nagyon készülnek a felvonulásraj mert'az indulókat ők játszák> ők haladnak majd az élen. A gyerekeket nagyon aggasztja az, hogy ha nem lesz jó időj nem mehetnek egyenruhában, pedig az, mint mondtákj az még a zenét is szebbé tenné. Az ünnep szavaiéival Nagy Sándor nevelő foglalkozik. Az üres teremben szállnak a hősöket dicsőítő szavak, s az egymást hallgató diákok javítják a szövegmondásban, a hangsúlyban ejtett hibákat, Gál Sándor őrsvezető mondja éppen a verset. Tiszta kiejtése, csillogó szeme életet ad a holt betűknek, s amikor- befejezte, önkéntelen taps a jutalma. A másik teremben a kisdobosok készülődnek. Számba veszik, hogy ki tud szépen szavalni, s az iskolai ünnepélyen ők is megszólalhatnak majd. Hadd tegyem hozzá: András bácsi jóval idősebb az írónál, s mégis — apjaként tiszteli a szókimondó, nyílt beszédű, a paraszti jobb jövőért küzdő íróembert. Sokat mond ez az egyetlen mondat: a szocialista irodalom kapcsolatait, gyökerét tapintja ki. A toll művészének a nép iránt érzett felelősségét tételezi fel és hxízza alá. A nép. A paraszt. Sokszor elhangzott ez a kifejezés az izlandi író, Laxness szájából is, aki önmagát is parasztnak vallja. — Nálunk a gépesítés terjedésével az irodalom iránti érdeklődés csökkenése jár együtt — jegyezte meg a Lenin- és Nóbel-díjas író. — Nálunk éppen fordítva van — vetette közbe Dobozy Imre, Kossuth-díjas. Nos — az ok. itt található meg. Fokozottabb érdeklődés, mert van a parasztnak ehhez ideje és módja is ma már, mert a tegnapi félhomályból á küszöbre jutott, ahonnan nem nehéz a napfényes udvarra kilépni, hogy megérezze az ereiben lüktető vér lendítő erejét. , Ezzel fejezem be a kicsit rapszodikus gondolatsort, s elnézést kérek azért, hogy nem soroltam fel a műsor szereplőit, hogy mellőztem a községi, járási és országos vezetők hivatalos listáját, de úgy érzem, hogy ami Domoszlón történt, az nem egy-két ember ügye, összefogása, hanem egy megmozduló nép szomjúságának, akaratának bizonyítéka. G. Molnár Ferenc ★ Egercsehi bányatelepen már napokkal előbb elkészült az ünnepség forgatókönyve, amelyet minden felelős, így a zenekar vezetője is megkapott. Most már a megadott ütemterv szerint próbálnak a volt párthelyiség épülőjében. A rezek hangjától még a padló is remeg, s a zenekar tagjai Jó- zsa János vezénylésére egyszerre hagyják abba a pattogó ütemű indulót. A levegőben még rezegnek a hangok, amikor a pálca ismét kezdésre lendül, s a Mozart- menüett könnyed., szinte fúvósoknak nagyon is könnyed akkordjait hallhatjuk. Van mit gyakorolni, mert Csehiben a zenekart szeretik, s el sem tudják képzelni indulóik, niüsorszámaik nélkül az ünnepélyt. IÁ)
