Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYÉI TANÄCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 100. szám ÄRA: 80 FILLÉR 1962. április 30., hétfő Egy májussal ismét közelébb Tavaszba omlottak a mezők. Üj lombkoronát hajtottak az erdő fái. S a tegnapi mézillatú bimbókból fényre pattantak a virágfejecskék, virághullám borítja a kerteket, a barack-, szilva- és cseresznyefák, mint színes gömbök villognak a szőlődombokon az átható fényben. Kertemben is megfogantak a két hete elültetett orgonafácskák, szétnyíló rügyeikből formás levélkéket sodort puha ujjaival a szellő. Már tavaszi szagú a táj. Megújult, felöltötte ősszel levetett ruháját a természet. Ünnepel az élet, ünnepre készül az Ember. Ünnepel az ember. Ünnepli a Munkát, amely elpihentette millió karját erre a napra. Ünnepelünk... Üj cselekvésre feszülő lendület közben, egy tudományos siker fele útján, két dűlő között, a közös földek élettől terhes határában, egy új lakóház cserepezésének szünetében, vágatok és ereszkék, bányafolyosók TH- gyűrűs ácsolatai alatt füstre várva, s fenn, a záporozó napfényben, zengő tavaszban fel- lobbantjuk munkászászlóink piros tüzét. Le* hét, egyik gyűlésről jövünk, s a másikra tartunk. Határozatot hoztunk, s most arra költjük szellemi és fizikai erőnket, hogy megvalósítsuk. Tegnap élénken vitatkoztunk, hogyan lesz a 10—20 évvel későbbi jövőben; tiltakozó szavunkat hallattuk a fegyverkezés, a háború akarnokaival szemben; együtt örültünk a kitüntetett egri vasutasokkal. S ma« hétköznapiról ünnepire csap fel érzelmeink hőfoka, hétköznapiról ünnepire vált át az élet ritmusa» A Föld egyik felén kommunizmust építünk, a másikon egységes kiállásunk erőnkre figyelmezteti a tőkéseket, a halál imperialista kalmárait. Még fegyverrel álmodunk az algériai sziklák között és Laosz, Dél-Vietnam őserdeinek rengetegeiben. Valahol, Afrika kunyhóiban, elménk új igazságok értelmére nyűik, és Kuba földjén éber készenlétben állunk az amerikai támadások visszaverésére. Ez a nemzetközi munkásosztály! Ezen a május elsején is egységes folyamban árad vonásunk: a valóságban és jelképesen is. Egységes folyamban árad vonásunk« azoké, akik már kipróbáltuk a munkásszoli- daritás óriási erejét, és azoké, akik csak a jövőben fogják kipróbálni. Nem a tavaszi természet varázslatos műve május elseje! Bármelyik évszakban is született volna ez a munkásünnep, akkor is az emberiség diadalmas tavaszát hirdetné. Nem is a pillanatnyi jelszó, nem is a megtett úton tarkálló közbeeső célok határozták meg ünnepünk mélyebb lényegét és szellemét. Hanem mindig is a végső cél. A végső cél, amelyet harcunk előrevetített: a világ dolgozóinak szabad, új világa. Volt idő, amikor még csak a 3 nyolcas jelszava zúgott át földrészeken, amikor a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás követeléséért indultak harcba országok és birodalmak munkásai. Volt úgy is, hogy a jelszavak némult ajkak mögött parázslóitok. S volt idő, mikor az imperialista háború gonosztetteiről szaggatta le az álarcot a munkásharag májusi vihara. A munkásosztály világot újjáteremtő hivatása, a munkásosztály összefogásának parancsoló szüksége, az összefogás lehetősége véste fel fakulhatatlan betűkkel május elsejét korunk, s az elkövetkező, jövendő korok firmamentumára. Idei ünnepnapunkon, akárcsak a korábbi május elsejéken, összefogásának legnagyobb eredményét, a szocialista világrendszert emeli magasra a nemzetközi munkásosztály. A szocializmust, édes gyermekét emeli magasra a nemzetközi proletariátus, hogy a munkát kifejező sarlókalapácsos, vörös csillagos mű fényével besugározza a világ dolgozóinak ünnepét, hogy hirdesse: íme, a jövő megvalósul napjainkban; hogy bizonyítsa: az a rendszer, amelyért létrejött és amelyből fakad a nemzetközi munkásszolidaritás, az a rendszer létezik, erősödik — és holnapra győzedelmeskedik az egész Földön. Az új világ felébresztette a dolgozó ember erejébe vetett hitet. A polgári gondolkodású, nagyhírű antifasiszta német író, Thomas Mann azt írta, elismeréssel, a kommunistákról: „Új eszmék magvait ültették el Európa földjén, a boldogságét.” A szocializmus, miközben saját hazája egére gyárkémények és új lakótömbök, iskolaépületek, kórházak sziluettjeiből, a végtelenre tágult láthatár és a megváltozóit táj vonalaiból felvázolja a fejlődés és a bőség panorámáját, — egyúttal szertesugározza a példa fényét és a barátság melegét, elviszi önzetlen segítőkészségének dús gyümölcsét a többi népeknek is. A másik világ még munkát sem tud biztosítani ki- zsákm ány olt jainak. A kapitalizmus „élettere” egyre kisebbre zsugorodik össze, újabb és újabb országok követein ek és harcolnak ki tényleges önálló- cágot, függetlenséget, szabadságot. Ezek a n,é- |pek választhatnak: melyik úton indulnak el? Saját érdekeiknek megfelelően dönthetnek! arról, vállalják-e továbbra is a nyomort, a X tudatlanságot, a szenvedést, tehetséges érté-« keik elvetélését, a fokozódó társadalmi ],■ egyenlőtlenséget, a munkanélküliséget, a hol-é napok bizonytalanságát, vagy a szabadság és S a boldogság felé menetelés útját választják? $ A tőkés rendszer nem tud munkát biztosi- ',; tani elnyomott és kiszipolyozott dolgozóinak. V Amerikában ezen a május elsején is öt és fél 5 millió munkanélküli „ünnepli” velünk a szo-S lidaritás napját: nem nehéz következtetni y arra, hogy milyen érzésekkel és gondolatok- fi kai. Nem mondanánk a valóságot, ha azt ál- § lítanánk: a kapitalizmus elmaradott, fejlet- X len. A tőkések is fejlesztik a technikát, hábo-X rús céljaik szekerébe óriási pusztító energia- f kát tudnak befogni. A szocializmus viszont aX jólét és az emberség mellé a békét ígéri és 5 tudja adni a világnak. A tőkés rendszer az§ emberiséget fenyegető veszélyt hordozza ma-íf. gában. Míg a szocializmus Genf ben a lesze-X relésről tárgyal, a fegyverek, a nukleáris« pusztítóeszközök megsemmisítését kívánja, aX nukleáris kísérletek betiltásáról terjeszti be)' javaslatait, addig a kapitalizmus nukleáris X robbantás-sorozatba kezd a Karácsony-szige- X ten. És föld alatti robbantásokat végez a* newadai sivatagban. A szocializmus életet« teremt a kietlen homoktengeren. A kapitaliz- X mus már a sivatagtól sem férhet meg. Rob- % bantanak, hogy a halott kő még holtabbá« váljék, hogy a kietlenség még teljesebbé le- X gyen, hogy a meddő tájat még meddőbbé X tegyék, mint amilyenné a természet komor« műhelyében sikeredett. Miféle lények azok, X akik szövetkeznek a legrombolóbb, legádá- X zabb erőkkel: tornádóval, szökőárral, föld- fi rengéssel, hurikánnal, hogy tudatosan« véghezvigyék, amit azok vakon tesznek, rom- X bolva öntudatlanul! Nincs erre helyes kifeje- U zés. Az emberi nyelvek szótáraiból hiányzás X nak a kapitalista szándékokra megfelelően S találó jelzők. - £ Robbantanak, hogy rémítsék az élőket a X porrá lett sziklák példáján. így öltik maguk- X ra az elembertelenedett anti-ember tulajdon- « ságait. így lényegülnek át az ember ellenié- X tévé, az emberellenesscg bűnének beteljesí- X tőivé Európában és Amerikában, a dehuma- X nizált civilizáció és technika huszadik szá- X zadi szintjén. A barna évek őrültjei, a fasisz-i) ták „megelégedtek” a zsidók, kommunisták,« ártatlan emberek „kistételű” lemészárlása- X val; az ember nyugati ellenségei mindezek- X néi mérhetetlenebb veszélyt tornyosítottak | az emberiség fölé; az atomháború veszélyét, S a nukleáris erők fitogtatása, az atomhalál V; már nem tízmilliók, de száz- és százmillió « fölé veti rémületes árnyékát. S a veszély a X militarista téboly egy olyan fokán jelentke-«■ zik, amelyen a merényletre készülők már«, azonos mértékű tulajdon pusztulásukkal sem» vetnek számot. v; embert, t; Szeretjük az életet, szeretjük az nem engedjük megbolygatni a szocialista hol-« nap örömteli építését! Hát hogy tudnák elpusztítani az emberek^ űj életét, a századot, amelyben egy maga-,»; sabbrendű társadalmi rendszer, a szocializ-ö mus, olyan magasabbrendü eszközökkel rendelkezik, amelyek erősebbek a sivatagokban ü és óceáni szigeteken bombákat robbantgató X imperialista mániákusok pusztító fegyve-0 reinél? X A Földön ma nincsen szentebb harc a ié-| kéért folytatott harcnál. Minden nép harcolt) érte. Ünnepünkön békeakaratunk mellett te- szünk hát hitet mindenekelőtt. A munkáit) ünnepeljük, a szabad munkát, a kizsákmá-« nyolás nélküli munkát. Ünnepeljük az em-X> bért, akinek érzései vannak, s amelyet tiszte-?) letben kell tartani. Ünnepeljük az embert, Ö akiben él a szerelem, a barátság, a szorga- u lom, a becsület érzése. Magasra emeljük ao szocializmus világrendszerét, a szocializmust,) amelyet magunk is építünk. Együtt haladunk!; a testvéri szocialista országokkal, hogy egy í; időben érkezzünk meg a kommunizmusba.« Gyárakat építünk, új lakóházakat, iskolákat,!? meg kényelmes otthonokat elaggott öreg-Ö jeinknek. Ezt mutatjuk az emberiségnek, mi) gazdasági építésünk sikereivel agitálunk.« Nem akarjuk az erők demonstrációját ezen?) a mai ünnepen sem. Pórul jár azonban min-« den kalandor, aki vívmányainkra, emberek« életére próbál kezet emelni. A támadó far- h kast sem várja puszta kézzel a pásztor, ne-« künk is megvannak az eszközeink, hogy érez-« tetni tudjuk hatalmunkat, erőnket, az életi erejét ellenségeinkkel szemben. S nemcsak erőnk, akaratunk, hitünk is megvan ahhoz,! hogy utunkról ne téríthessenek le. Arról az) útról, amely mind közelebb visz ahhoz av. naphoz, amikor a világ összes népei, a tőkés, elnyomás utolsó maradványaitól is megszabadulva, az imperializmusnak még a rossz emlékeit is elfeledve, együtt építik az ember) legnagyobb művét, mat. (P. D.) a kommunista társadal- t
