Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-04 / 79. szám
V//AWW/\ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 79. szán) ÁRA: 60 FILLÉR 1962. április 4., szerda Tovább a szocializmus útján Irta: Dorkó József, a Heves megyei Pártbizottság osztályvezetője Hazánk felszabadulásának 17-ik évfordulóját ünnepeljük. Az évforduló megünneplésekor gondolatban mindig visszatérünk arra a napra, amikor a győzelmesen előrenyomuló dicsőséges Vörös Hadsereg teljesen kiűzte hazánk területéről a hitleri megszállókat, s szétverte az azokat kiszolgáló, az országot tönkretevő Horíhy-fasiszta elnyomó apparátust. Április 4-én azonban nemcsak arra a napra gondolunk, amikor az ország területe teljesen megtisztult a fasiszta elnyomóktól és megszállóktól, hanem azokra a körülményekre is, ahogyan az ország felszabadult. Éppen ezért e nagy nemzeti ünnepünk, ámely egy borzalmas korszak végét és egy új korszak kezdetét jelentette, az emlékezés ünnepe is. Emlékezünk azokra a hős szovjet katonákra, akiket a háború után hiába várt haza a család, az apa, anya, feleség és gyermek, mert életüket adták a magyar föld, a magyar nép szabadságáért és függetlenségéért. Emlékszünk azokra a legjobb magyarokra, a kommunista mártírokra, akik a Horthy-kor- szak sötét éveiben, életüket nem kímélve, küzdöttek az elnyomás, a kizsákmányolás, a jog- fosztottság, a háború ellen, akiket a Horthy- fasiszták koncentrációs táborokba zártak, vagy vesztőhelyre vittek. De emlékszünk a dolgozó magyar nép szomorú sorsára is. Arra a sorsra, amikor a dolgozó ember nem nyithatta ki a száját, mert alázatosan kellett szolgálnia urát; arra a sorsra, amikor könyörögnie kellett a munkáért, a kenyérért; arra a sorsra, amikor nem tanulhatott és művelődhetett, mert a dolgozó nép és fiai előtt le volt zárva a művelődéshez vezető út. Emlékszünk arra az igazságtalan és rablóháborúra is, amelybe a Horthy-rendszer urai belekényszerítették az országot. Ez a háború, amely a tőkések és földesurak érdekeiért folyt, csak fokozta a magyar nép szenvedését. Nincs talán egyetlen olyan család sem az országban, amelyiknek valamelyik hozzátartozója ne maradt volna oda a háborúban. De a pótolhatatlan emberi veszteség mellett a háború óriási anyagi károkat is okozott az országnak. Mondhatják egyesek — főleg, akik nem élték át a Horthy-rendszer és a háború szörnyűségeit —, hogy miért kell a múltat mindig felhánytorgaíni, miért kell a múltra emlékeztetni? E kérdésre röviden lehet válaszolni. Azért, hogy jobban megértsék azt a nagyarányú fejlődést, amelyet az elmúlt 17 esztendő alatt elértünk, hogy ne felejtsük el: azok az urak, akik a tengernyi szenvedést a dolgozó nép hyakába zúdították, s akik a magyar nép felelősségre vonásától rettegve, Nyugatra szöktek, ma is olyan terveket szövögetnek, hogy visszahozzák a dolgozók nyakába a gyűlölt, kizsákmányoló és elnyomó rendszert. Április 4-én amellett, hogy emlékezünk, felmérjük azt az utat is, amelyet felszabadulásunktól napjainkig megtettünk, elsősorban azért, hogy mérlegeljük: jól használtuk-e fel a szabadság adta lehetőségeket. E kérdésre egyértelműen azt lehet válaszolni, hogy a Szovjetunió és a többi, szocializmust építő országok népeinek testvéri segítségével, a munkás- osztály, a párt vezetésével dolgozó népünk áldozatos, szorgalmas munkája nyomán nagyon jelentős eredmények születtek. Az elmúlt 17 esztendő alatt teljesen megváltozott az ország társadalmi, gazdasági és politikai arculata. Megvalósult a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalma, megszűnt a kizsákmányolás, szocialista iparunk termelése mintegy négyszerese az 1938. évinek. Megnyíltak az iskolák kapui á munkások és dolgozó parasztok előtt, s ma már felsőbb iskoláinkban zömmel munkások és dolgozó parasztok gyermekei tanulnak. Jelentős változások történtek a dolgozók egészségvédelmének és szociális ellátottságának javításában is. Űj egészségügyi intézményeket építettünk, s a régieket bővítettük. Soha any- nyian nem élvezték a társadalombiztosításból fakadó előnyöket, az ingyenes orvosi és kórházi rendelést és gyógyszerjuttatást az országban, mint ma. A dolgozók tízezrei üdülnek minden, évben a Balaton, a Mátra, s az ország legszebb üdülőiben. Mindez a változás mutatja azt is, hogy jelentősen javult a dolgozók élet- színvonala. Ma már nincs olyan családfő az országban, aki ha dolgozni akar, ne találna munkát. Nincsenek kenyérgondok, a dolgozók jól öltözködnek és van idejük és pénzük a szórakozásra, művelődésre. Természetesen ma is vannak gondok és problémák. Jelentős még a lakáshiány, nem minden továbbtanulni akaró fiatalt tudunk felmenni a főiskolákra és egyetemekre, szűkek a kollégiumi férőhelyek, kevés még az óvoda és bölcsőde éá nem mindenhol intézik el gyorsan és jól a dolgozók ügyes-bajos dolgait. Ezek természetesen gondok és bajok, amelyek keserítik, bosszantják a dolgozókat. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a gondok és bajok egészen más jellegűek, mint amilyen gondok és bajok voltak a Horthy- rendszer idején. A Horthy-rendszerben azért volt „lakásbőség”, mert a dolgozók nem bírták kifizetni a lakbért, s egy dolgozó sen» követelhette lakásigényének kielégítésé^ mert a régi társadalom a legkevésbé törődött vele. A Horthy-rendszerben nem voltak olyan bajok, hogy nem volt férőhelyhiány a* egyetemeken és főiskolákon, mert az a munkások és parasztok előtt be volt zárva, másrészt éppen a rendkívül alacsony keresetek miatt a dolgozó családok nem tudták taníttatni gyermeküket. Amikor az eltelt 17 év tapasztalatairól beszélünk, természetesen látni kell azt is, hogy eredményeink nagyobbak, hiányosságaink kisebbek volnának, ha a szocializmus építés« közben nem követtünk volna el komoly hibákat, s ha az imperialisták a belső reakciós erőkkel együtt nem robbantottak volna ki ellenforradalmat. Ezek a tényezők nagy károkait okoztak az országnak. Az ellenforradalmat a Szovjetunió segítségével levertük, következményeit pedig a szocialista tábor népeinek önzetlen támogatásával megszüntettük. Pártunk, levonva az SZKP XX. kongresszusának tanításaiból a szükséges következtetéseket, az ország adottságainak legjobban megfelelő politikát dolgozott ki. A* SZKP XX. kongresszusának tanulságai alapján helyreállítottuk a párt és az állami életben a lenini vezetési normákat, a szocialista törvényességet, s intézkedések történtek a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében. Pártunk politikájának helyességét az élei igazolta. A párt és a tömegek kapcsolata megszilárdult, a dolgozók helyeslik pártunk politikáját, s egyre aktívabban vesznek részt e politika végrehajtásában. A helyes politika, s annak alapján, hogy a dolgozó tömegek ezt a politikát aktívan támogatják, meggyorsult hazánkban a szocializmus építése. Hároméves tervünket túlteljesítettük, s nagy lendülettel fogtunk hozzá második ötéves tervünk végrehajtásához. Különösen nagy és jelentős eredményeket értünk el a mezőgazdaságban. Az elmúlt 17 év egyik legjelentősebb eredménye, hogy megoldottuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, s ezzel kialakultak a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyok. A mezőgazdaság szocialista átszervezését úgy oldottuk meg, hogy az átszervezéssel egy időben nem csökkent, hanem egyik-másik terményféleségnél növekedett a termelés. Mező- gazdaságunk fejlődésében most új fejezet nyílik. Erőinket most már a mezőgazdaságban egyetlen fő feladatra, a termelés növelésére fordíthatjuk. A feladatokat második ötéves tervünk irányszámai tartalmazzák, s a végrehajtással kapcsolatos tennivalókat pártunk Központi Bizottságának 1862 március végén hozott határoz- ta részletesen megjelöli. Most arra van szükség, hogy a párt-, állami és tömegszervezetek a mezőgazdaság szocialista szektorainak dolgozói még nagyobb aktivitással tevékenykedjenek pártunk márciusi határozatának végrehajtásán, a mezőgazdaság termelésének fellendítésén. Felszabadulásunk 17. évfordulóján jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy nem vagyunk egyedül, hogy egyenrangú tagjai vagyunk a hatalmas szocialista tábornak. A szocialista táborhoz való tartozásunk biztos garanciát nyújt arra, hogy a szocializmus építésében, dolgozó népünk jólétének emelésében további eredményeket érjünk el. A szocializmus további építéséhez, szocialista vívmányaink megvédéséhez a jövőben is megkapunk minden segítséget a szocialista országok, a Szovjetunió részéről. Különösen nagy segítséget jelent számunkra is az a felmérhetetlen, jelentőségű leszmei útmutatás, amellyel az SZKP XXII. Kongresszusa ajándékozta meg az emberiséget. Az SZKP XXII. kongresszusának anyaga amellett, hogy megerősített bennünket abban a tudatban, hogy helyes úton járunk, s igazolta pártunk politikájának helyességét, lelkesítőig hat ránk abban a harcban is, amelyet a fejlett szocialista társadalom felépítéséért folytatunk. Az SZKP XXII. kongresszusa ugyanakkor megvilágította előttünk azt a ragyogó perspektívát is, amelyet a kommunizmus jelent népünk számára. Arra van most szükség, hogy még elmélyültebben tanulmányozzuk az SZKP XXII. kongresszusának eszmei kincsestárát, hogy- abból minél több helyes következtetést vonjunk le hazánk és népünk javára, a szocializmus sikeres további építése számára.
