Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-18 / 65. szám

»62. március IS., vasárnap »EPOJSAG 3 A szocialista brigádvezetők országos tanácskozása előtt Az otthon helyett Megyénk dolgozói nap-nap Után lelkes, jó munkával feje­zik ki, hogy helyeslik pártunk és kormányunk politikáját, gazdasági intézkedéseit. Közös erőfeszítéseink eredménye­ként javulnak élet- és munka- körülményeik. Űj légkör, új szellem erősö­dik üzemeinkben. A munkás- hatalorn és népünk sorsáért örvendetesen .nő a dolgozók tettrekészsége a közügyek in­tézésében, a gazdasági felada­tok maradéktalan teljesítésé­ben. Ilyen légkörben ül össze 1962. április 13-án a szocialista brigádvezetők országos tanács­kozása, amelynek féladata lesz, hogy az elért eredmények alapján megszabja a szocialis­ta brigádmozgalom fejlődésé­nek irányát. A szocialista brigádmozga­tom nálunk a párt VII. kong­resszusára indított munkaver­seny során jött létre. Az eltelt három és fél év alatt a mun­kások és műszakiak kezdemé­nyezése jelentősen kiszélese­dett és ma már kezd tömeg- mozgalommá válni. A szocialista brigádmozga­lom pem új versenyforma, hanem a munkaverseny fejlődéseként, annak maga­sabb formájaként jött létre. Mi tette lehetővé a szocialis­ta brigádmozgalom létrejöttét? Az első feltétel pártunk és kor­mányunk helyes gazdaságpoli­tikája volt, amelynek követ­keztében jelentősen bővült a szocializmus anyagi és techni­kai bázisa, nőtt a tömegek ak­tivitása. A mozgalom kibonta­kozását lehetővé tette a Szov­jetunió kommunista brigádjai­nak gazdag tapasztalatai és azok az elért eredmények, me­lyek lelkesítik dolgozóinkat a szocializmus építésének meg­gyorsítására. Mindez hozzájá­rult ahhoz, hogy dolgozóink al­kotó kezdeményezése még job­ban kibontakozhassék. Me­gyénkben a jelenleg meglevő 1758 brigádból 508 olyan bri­gád van, amelynek tagjai cé­lul tűzték ki a büszke szocia­lista cím elnyerését, és 164 blyan brigád van, amely már élnyerte a büszke címet, vagy bklevelet. A szocialista brigád cfm el­nyerése komoly feladatok elé állítja a dolgozókat Hiszen a termelési mutatók eredményes teljesítésén túl emelni kell a brigádtagok szakmai, politikai és általános műveltségét, pél­damutató magatartást kell ta­núsítani a munkában, a ma­gánéletben, elvtársi segítséget kell nyújtani a gyöngébbek­nek, részt kell venni a köz­ügyek intézésében, stb. Ennek ellenére, a dolgozók egyre szé­lesebb tömegei teszik maguké­vá a szocialista brigádcím el- I nyerését. A szocialista brigádvezetők i tanácskozásával a mozgalom i még szélesebb területen bonta­kozik majd ki. Ez annál is in­kább várható, • mivel ez év őszén tartja pártunk VIII. kongresszusát. melyre me­gyénk dolgozói tettekkel, na­gyobb termelési sikerekkel ké­szülnek, hogy ezzel is kifejez­zék helyeslésüket pártunk ed­digi politikája és a tett intéz­kedései iránt. Ezt mutatja az a tény, hogy több üzemben maxis az éves munkaverseny-fel- ajánlásokra pótfelajánlá­sokat tettek a termelékeny­ség, a gazdaságosság és a minőség javításával. De több üzem, mint a Szer­szám- és Készülékgyár szer­számüzeme olyan irányú válla­lást is tett, hogy harcot indíta­nak a szocialista üzem cím el­nyeréséért. Ezért úgy véljük, hogy pártunk VIII. kongresszu­sára kialakult munkaverseny­ben a szocialista brigádmozga­lom még inkább tömegméretű­vé fog válni, a dolgozók még szélesebb tömegeit fogja fel­ölelni, s ki fog szélesedni a szocialista műhely, szocialista üzem címért folyó verseny­mozgalom, melyhez megfelelő alapot fog nyújtaná a szocia­lista brigádvezetők országos tanácskozása. Ott, ahol a felté­telek megvannak, a pártszer­vezetek, szakszervezetek, KISZ-szervezetak és a gazda­sági vezetés segítse elő a moz­galom továbbszélesedését. Tá­mogassuk a szocialista brigád­mozgalom további kiszélesíté­sét, s ott, ahol a brigádmozga­lom a műhely, vagy üzem dol­gozóinak jelentős részét átfog­ja, ott verseny indulhat a szo­cialista műhely-, vagy üzem­rész cím elnyeréséért. A szocialista brigádok felada­ta, hogy fellépjenek a műsza­ki szervezetlenséggel szemben. Ügyelni kell arra is, hogy a szocialista munka műhelye, vagy üzem címért induló moz­galomnál nehogy háttérbe szo­ruljon a szocialista brigádmoz­galom, hanem éppen ellenke­zőleg, a szocialista munka műhe­lye, üzeme címért induló mozgalmat elsősorban a je­lenleg legfejlettebb és már széles körben elterjedt kol­lektív versenyformára, a szocialista brigádokra kell alapozni. A szocialista munka műhe­lye címért induló mozgalom tehát nem gyengítheti és nem szoríthatja háttérbe a meglevő mozgalmakat, ellenkezőleg csak a meglevő versenyformát, az egyéni és csoportos, de kü­lönös tekintettel a szocialista brigádmozgalom eredményes­sége, vezethet a szocialista munka műhelye cím sikeres elnyeréséhez. A szocialista brigádmozga­lom, a szocialista műhely, üzem címért indított mozga­lom fő célkitűzése a szocializ­mus építésének meggyorsítása, a szocialista embertípus for­málása a helyi termelés szer­vezettségének és színvonalá­nak nagyfokú emelése. Ez igen fontos kelléke annak, hogy hazánkban lerakhassuk a szo­cializmus alapjait. Éppen ezért a vezetőknek elő kell segíteni­ük a mozgalom mind széle­sebb területen való kibonta­koztatását. Ez azonban nem szoríthatja háttérbé, sőt felté­telezi, hogy ne hanyagolják el a dolgozók szélesebb tömegét átfogó egyéni és brigádverse­nyeket, sőt ezen versenymoz­galmakból kell kinőniük a szocialista brigádversenyek­nek. S hogy e mozgalom kiszé­lesedjék, elsősorban az egyéni és brigádversenyeket kell úgy fejleszteni, hogy azokat ké­pessé tegyük a szocialista bri­gád, műhely, üzem cím el­nyeréséért. Ha a vezetők helyesen hasz- náják ki a dolgozók lendüle­tét, ha megfelelő célokat tűz­nek a munkások elé, ha job­ban segítik a dolgozók alkotó kezdeményezésének kibonta­koztatását, akkor pártunk kö­zelgő VIII. kongresszusát az eddigieknél is nagyobb mun­kasikerekkel köszönthetjük. Mudriczki János, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának titkára Kissé furcsa helyzet volt, de velejárója az építők életének, hogy míg másoknak annyi la­kást húztak fel, saját maguk­nak a különböző munkahelyei csak szükségmegoldású mun­kásszállásán találtak a családi otthon helyett pihenést. Ezek a legtöbbször felvonulási épü­letekben elhelyezett szálláshe­lyek szinte még a legszüksé­gesebb feltételeket, sem bizto­sították, nemhogy művelődési és szórakozási lehetőséget, fel­üdülést és pihenést nyújtottak volna az építőipar munkásai­nak. Ma már azonban az EM He­ves megyei Építőipari Vállalat dolgozói minden kényelemmel berendezett szállodákban lak­nak a vállalat központjában, ahol kevés anyagi térítés elle­nében, szinte a családi otthon kényelmét és melegét teremtik meg számukra. A modemvonalú épület fel. tűnő színe is magára hívja a figyelmet, s mindazok, akiik át­utaznak Gyöngyösön, feltétle­nül rajta felejtik az épületen tekintetüket, legfeljebb csak azt nem tudják, hogy a különös Ilyen ügyesen tud ágyazni Si­kolya István, bár az is igaz, hogy a gyakorlatot még a deb­receni kollégiumban megsze­rezte hozzá. színű falaik mögött az építő­ipari munkások otthona talál­ható meg. Már a tágas társalgó is jelzi a szálloda jó felszereltségét. A padlót puha szőnyegek fedik, s a hatalmas pálmák alatt mo­dem bútorok, kényelmes fote­lok adnak lehetőséget a pihe­néshez, a társalgáshoz. A szóm. Asssonyok egyedül minden rosszat rólam, Juli- kám! — fordult a meghökkent szomszédasszonyhoz, aztán szó nélkül tessékelt ki az ajtón. Tudja a csoda. Én se kö­szöntem Julikénak. Valahogy nem szeretem az olyan embe­reket, akik igyekeznek valakit akár kell, akár nem — bemu­tatni. Szótlanul léptem be a jól fűtött, csinosan berende­zett lakásba, ahol a két kis­lány szorgalmasan hajolt a fü­zetei fölé. Mikor elmondtam az anyukának jövetelem cél­ját, a gyerekek mindenestől kivonultak a konyhába és mi ... nos hát, elkezdtünk beszél­getni arról, hogyan él egyedül, milyen problémákkal küzd. Elég sok a gondom, igaz, de boldog és elégedett vagyok. Egyről azonban csak beszél­nem kell már végre valakivel! Megöli az életkedvemet is a szomszédok fullánkossága. A férjem isízákos volt, a gyere­kek velem együtt sokat tűrtek tőle. Társaságban, az udvar­ban, mindenütt szerették, mert durvaságát és nemtörő­dömségét, mosolytalan arcát csak nekünk tartogatta. Nehéz volt. A két kislány érdekében jobbnak láttam ezt az utat választani. A környezetem sze­mében a férjem maradt „jó embernek”. Azt hiszem, azt is elmondta a kedves Julika, hogy bezártam a gyerekeket. Mindenkinek ezt mondják. Igen, bezártam, de előbb együtt elkészítettük a vacso­rát, aztán abban állapodtunk meg, hogy ők megtanulják a leckét, amíg én megnézem ezt a filmet. Miért? Én már nem mehetek moziba? Eleget tel­Iv ed véne esti szórakozás és p vidám harmonikaszó mellé S Bencsik János, Buda Ferenc é szád, kisebb teremben zongora áll, vele szemben foglal helyet a rádió és a televízió. Vajon hogyan élnek itt az emberek? A szobákból kiszűrődő vi­dám nevetés, az ének- és har­monikaszó azt tanúsítja, hogy jó hangulatban nincs hiány. Kalauzul Sikolya István technikus szegődött mellénk, aki elkísért bennünket a lakó­szobákba és mindenről készsé­gesen . adott felvilágosítást. Közben azt is állandóan han­goztatta, hogy egyetlen lakó­társának sincs panasza az itte­ni körülményekre, mivel min­den kényelmet megtalálnak. A szobák általában négy­ágyasak, s a beépített szekré­nyek is a kényelmesebb moz­gást biztosítják. Találomra be­nyitottunk az egyik szobába, ahol a szoba két lakója szoká­sos esti elfoglaltságuk közben találtuk. Buda Ferenc a szám­henés is egyben az éneklés a appan Gábor, Képe László, Pólyák István számára. tanpélda megoldásán törte a fejét — művezetői továbbkép­zésben vesz részt —, Pólyák István pedig harmonikázik. A jelek szerint mind a ketten, a két ellentétes tevékenység el­lenére is, jól megférnek egy­más mellett. Hogy tetszik ne­kik az itteni élet? — Nékem szinte második ott. honommá vált a szálló, mivel elég messze lakom, Szabolcs megyében van az otthonom^ így csak ritkán tudok haza­menni — mondja Pólyák István kőműves. Arra a kérdésünkre, hogyan telnek itt napjaik, Budai Fe­renc ad választ. — Reggel 6 órakor van éb­resztő, fél 7-kor pedig a regge­li. Csak az ágyazás tartozik a teendőink közé, mást mindent elvégez a takarítónő. Mire visszaérünk a munkából, már szépen kitakarított, rendibesze­dett szoba vár bennünket. Ez is közrejátszik abban, hogy a szál­lodába szinte hazajövünk. Este fél 7-kor vacsorázunk, utána pedig mindenki kedvére szóra­kozhat. Van, aki a városiba megy be sétáim, de sokan né­zik a televíziót, vagy éppen rá­diót hallgatnak. Kedvünkre vá­logathatunk a sakkozás', ping- pongozás, az olvasás, és ha úgy tetszik: a kártyázás között is. Este 10 óra után azonban a szálló elcsendesül, mert a más­napi munkát csak pihenten kezdhetjük él, ha jó eredmé­nyeket akarunk elérni. , Semmi kétség; jól érzik ma­gukat az építőipari munkások a modem szállóban. Mi pedig csak annyit kérünk tőlük, hogy az űj lakások megépítése so­rán minél jobb minőségű mun­kát végezzenek. További jó pihenést és szó­rakozást kívánunk a családi otthon helyett egy másik ott­honra lelt építőipari munká­soknak. B. Zs. (Fotcn Kiss Béla) 1944 március 19 Emlékezetes, kitörölhetetlen dátum. Ezen a napon szálltak meg Hitler csapatai Magyaror­szágot s vette igazi kezdetét az az őrületes iramú, népirtó, iszonyatos tragédia, amely már a megszállás előtt is ezrek éle­tébe került. Katonai mundérba öltöztették a 16—18 éveseket is. Munkaszolgálatra hurcolták a kommunistákat, a megbízha­tatlan személyeket. S a gettók­ba zárt zsidókat tömött vago­nok szerelvényeivel szállították a koncentrációs táborok gáz­kamráiba, krematóriumokba, s Bárdossy kormánya újabb és újabb megajánlásokat tett Hit­lernek, millió magyar hadse­reg vérzett a frontokon, s pusz­tult el értelmetlenül, Német­ország barátjaként. 1944. már­cius 19-e eleven memento, fá­jó seb történelmünkben. zsa, de nem tudtam magam < sem, hogy ilyen soká tarthat- vödrönként behordani. Tilta-< kozásánaik nem adtam helyet,? mert bár magam még nem 5 kényszerültem ilyenfajta fog-5 lalkozásra, már csak tízért is 5 véle dolgoztam, hogy talán? könnyebben közel férkőzöm a< nehéz problémához. Sok be-< szédgetésünkből egyetlen man-? danivalót idézek: — Nem segít a fiam. Semmit) nem segít. Kicsúszott a neveié- 5 se a kezemből. Tizenhat esz-5 tendős és egyedül hagyott vele) az uram, még kétéves korában.5 Semmi más bajom nem lenne,? ha csak ezt meg tudnám vala-5 kinek a segítségével oldani. De? egyedül vagyok. Néha eljön a? fiam osztályfőnöke, de az is? nő. Csak beszélgetünk, csak? panaszkodom, és ő csak mint? pedagógus tud tanácsot adni.! Nem tudom, mit tegyek... < Gondok.. . gondok... gon- < dóik.— ★ < Korántsem akarok túl sötét j képet festeni azoknak az asszo-5 nyöknak az életéről, akik így,! vagy úgy, ezért, vagy azért, ! egyedül maradtak. Hiszen sok- ! nak segítenek a szüleik, meg-! értő gyermekeik bearanyozzák! napjaikat, jó fizetésük, szeren-! esés körülményeik talán még! boldogabbá teszik őket, mint a! rossz, a nem sikerült házassá-! gok egy életen át tűrt igája.! Csupán azt akartam, hogy akik! valamilyen módon közel állnak« egy-egy asszonyhoz, akit a pár-« ja egyedül hagyott, akinek; gyermeke van, vagy végképp; magánosán él, azok sgítsenek; az egyedül élő asszonynak. Se-; gítsenek megbántás nélkül, se-; gítsenek úgy, mint ahogyan azj egyik ember segíthet a mási-J kon. ha bajban van. j Cs. Ádám Éva ' vegni” az egyedül élő asszo­nyokkal, s lám, mik kerülnek felszínre. Még egy kérdést tud­tam nagyhamar közbe iktatni, mert a felnyitott zsilipet ne­héz újra lezárni. — Miért vált el? — Kérdezze meg az anyóso­mat, miért nevezett úton-útfé- len rossz nőnek, mikor soha, egyetlen lépést sem tettem a férjem nélkül, és nagyon, na­gyon szerettem. Az anyósom­nak aztán volt gondja rám... kerített egy „rendes” feleség­nek valót... Két utcával él­nek mellettem... Mindenkit gyűlölök. ★ Ez után a beszélgetés után nem tudtam dönteni, hogy a harmadik asszonyt felkeres­sem-e? Nem tudtam dönteni, hogy bekopogjak-e, vagy sem L. J.-néhez. Nehéz mások ter­heit ilyen sűrűséggel viselni, nehéz még fogalmazni is erről valamit, ami talán másakban felébreszti a lelkiismeretet. A véletlen mégis úgy hozta, hogy találkoztam L. J.-nével. A Vö­rösmarty utcában ballagtam, s mondom, nem tudtam dönteni, de lassú léptem csak a meg­adott házszám felé vittek. Negyven körüli asszony tá­maszkodott fáradtan a kapu­félfának és egy óriási halom szénbe süllyesztette a lapátot. — L. J.-nét keresem — szólí­tom meg az asszonyt. — En vagyok. Kérem, ne ha­ragudjon, de ha nem rakom be most a szenet, akkor rám­sötétedik és este nem tudok vele mit kezdeni. Nem szaporítom a szót, együtt raktuk be a szenet. Nem. volt az sofc mkidoSEae töttem itthon, míg a gyerme­keim valóban kicsik voltak. Most azonban már ők mond­ják, hogy menjek, sokszor ők hoznak jegyet. S hogy a kul­csot ilyenkor elviszem, az az én és a két lányom magán­ügye! Keskeny száját még keske­nyebbre szorítja, s olyan egye­nesen ül, mintha egész nap ezt csinálná. Pedig a gép mellett ülni, egész nap varrni, nem egyszerű dolog. Julikénak már eddig három férje volt, nem tudom honnan az erkölcsi alapja ahhoz, ilyen módon ítéljen mások felett! ★ Lánykori nevét használja a fiatal elvált asszony, akit nem is otthonában kerestem fel, hanem az SZTK folyosóján ta­lálkoztam vele. — Nem, nincs gyermekem! Rosszul tájékoztatták. Nincs senkim és nem is kell! — elég durván és elutasítóan csattan a szőke asszony hangja, de most az egyszer nem hagyom magam. Én is nő vagyok, ő is az, meg kell, hogy értsük egy­mást — Tudja, mi az elvált, egye­dül élő asszony? Préda! A fér­fiak szabad prédája! Nyugodt otthonuk van, feleségük és gyermekük, s amikor viken- dezni akarnak, akikor nosza, keresnek egy elvált asszonyt! Annak neve van, az nem „li- lom”, azért senki nem vonhat­ja őket felelősségre! Ennyi keserűséggel még nem találkoztam. Valóságos fo­lyamként árad felém, s meg­bénít a súlyával Sokkal kony- nyebb dologról akartam „cser. — Azt keresheti! Elment a moziba! A két kölyke meg itt van bezárva a szobába! Nem is csodálkozom, hogy itt hagy­ta a férje! Nézem a piszkos kötényes szomszédasszonyt, K. M-né szomszédasszonyát, s nem tu­dom elképzelni, miért mutatja be egy idegennek mindjárt ilyen nagy rosszindulattal azt : az asszonyt, aki tudomásom szerint tíz éve él egyedül. — Hány évesek a bezárt gyerekek? — kérdem, mert t meg akarom várni az édesany­ját. s — Az egyik tizennégy, a má­sik tizenkettő... Szegénykék! Ha az apjuk velük lehetne... I — sóhajt a szomszéd, s miu- J tán hellyel kínál, azon nyom­ban hozzálát a vacsora tálalá­sához. Sok mindent megtudok. Hogy az értesüléseim mennyit érnek, azt majd a későbbiek eldöntik, de hiába is monda­nám ennek a bőbeszédű ke­replőnek, hogy nem érdekel­nek K. M.-nó viselt dolgai, Iá- tóm, megfulladna, ha el nem mondhatná. Mondja hát. — Jól éltek ezek, nem volt itt semmi baj. A férje egy ki­csit italos volt, de nem nagyon, azt igazán ki lehet bírni. Egy- < szer se verte ki a családját az utcára! Szóval, mondom, veri ezt a személyt az isten! Így van. Nekem elhiheti! Tizenöt éve élek együtt velük, öt évig olyan vol az az ember, mint egy falat kenyér! Csak hát... ivott, no. A gyerekeken mindig jó ruha volt, az is igaz, hogy az asszony ruházta őket, mert az ember keveset adott haza!... — Mondják a gyerekek, hogy engem keres az elvtárs­nő — nyit be végre K. M-né. ’— Remélem, ismét elmondott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom