Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-13 / 60. szám

I 4 NEPÜJSÄG 1962. március 13., Ml 'tunst Többen beszéltünk — Pardon, egy percre, kedves uram, hallotta már ezt a szót, hogy umbuldálni? — Nem, uram, sosem hallot­tam . . . — Pardon, egy percre, kedves kisasszony, mi a véleménye az umbuldálásról? — Takarodjék, maga sze­mérmetlen huligán! — kaptam egy hatalmas pofont. Köszönöm, kedves Tabi László! (— ó) — AZ EGER és Környéke Építőipari Ktsz megtartotta évi közgyűlését. A tervek sze­rint az idén több mint négy­millió forint értékben építe­nek családi házakat. — A HATVANI Bajza József Gimnázium III./a osztályának kollektívája Csány községben nagy sikerrel mutatta be Gol- dini Két úr szolgája című víg­játékát, amely telt ház és nagy tetszésnyilvánítás mellett hang­zott el. A diákok további ter­vében szerepel egy karácsondi és egy túrái előadás. (Csányi László.) — MEGKEZDTÉK az Eger- esehi Bányaüzem korszerűt­len lejtősaknájának száraz betömedékelését. A tömedé­kelést végző csapatok számá­ra célprémiumot tűztek ki a munka gyors és balesetmen­tes elvégzéséért. — MÁRCIUS 9-ÉN este. az egri Ady Endre kultúrotthon- ban lányok-asszonyok iskolá­ján előadásra kerül sor az Amiről beszélni kell címmel. — kormányzatunk lehető­séget nyújt a tbc-ből gyógyult, de csökkentett munkaképességű betegek mezőgazdasági szakmun­kás képzésére, és utána köny- nyebb munkakörbe való elhe­lyezkedésre. Azok a 16—30 éves korú gyógyult betegek, akik ilyen szaktanfolyamon (gyü­mölcstermesztés, zöldségter­mesztés) részt óhajtanak venni, mielőbb jelentkezzenek a Megyei TBC Gondozó Intézetnél, Eger, Egészségház u. 2. sz. — TEGNAP délután ülést tartott a megyei úttörő-elnök­ség, amelyen Király Gyula je­lentése alapján megtárgyalta a megyei vezetőképző tábor elő­készületeit és programját, majd Újlaki Miklós és Bíró István csapatvezetők tájékoztatása alapján a Hevesi V. sz. Általá­nos Iskola és Pétervására úttö­rőcsapatainak tapasztalatairól tárgyalt a kisdobos és úttörő próbakövetelmények bevezeté­séről. Községfejlesztési „sorrend" AZ UTÖBBÍ időkben a köz­ségek lakói, vezetői elszoktak a „csodavárástól.” Nem vár­ják azt, hogy egy év alatt „adj uram, teremtőin, de rög­tön” minden elkészüljön; mű­velődési otthonok emelkedje­nek a falu közepén, mellettük korszerű iskolák és mozik, kissé odébb pompás parkok és portalanított, jól karban­tartott utak kanyarogjanak a házalt között. Ma már min­denki tudja: ahhoz, hogy va­lami elkészüljön, felépüljön, szükség van az egész község, a járás, talán a megye ösz- szefogására is. S ebben az össze­fogásban döntő szó illeti meg a községek lakóit, akik az el­múlt évben is 18 millió 416 ezer forintot áldoztak „kész­pénzben” is lakhelyük fejlesz­téséért, építéséért, csinosításá­ért — a több mint három­millió forint értékű társadal­mi munka mellett. Az állami támogatással, s a helyi anya­gok felhasználásával együtt, 1961-ben megyénkben a köz­ségfejlesztésre fordított össze­gek meghaladták a hatvanegy­millió forintot. A helyi viszonyok ismerői az illetékesek: eldönteni, mire fordítsák a kétkezi társadalmi munkából, az állami támoga­tásból ás a község lakóinak személyes áldozatvállalásából megteremtett községfejlesztési keretet. Ök tudják, mi a leg­fontosabb, mit kell legsürgő­sebben elkészíteni, felépíteni. Ök állapítják meg az építke­zések sorrendjét. Miért fontos a sorrend? Mert az építkezések rossz sorrendje hátráltatja a falu fejlődését, nem támogatja kellőképpen a kulturáltabb életmód megteremtését. MIT ÉR, MIT AD a falu művelődéséhez a fényes kul­túrotthon, ha oda csak térdig érő sárban lehet eljutni, a fa­lu túlsó végéről? Jogosan büszkélkedhet eredményeivel az a falu, amely modern, minden igényt kielégítő mo­zit építtet, ugyanakkor a la­kások egy részében még pet­róleumlámpa erőtlen fénye pislákol? Elégedett lehet-e az a köz­ség, ahol a központban kor­szerű buszmegálló épült, de a „cigánysoron” még a lovas- kocsi is elakad a tengelyig érő sárban? A falu fejlődését nemcsak a „nagy dolgok” jelzik, az apró hiányosságok megszünte­tése is nagyon érzékeny fok­mérője a vezetők munkájá­nak. A község fejlesztésére szánt összegek egy része a la­kók zsebéből került ki. Az ő érdekük, hogy ezzel a pénz­zel úgy gazdálkodjanak, hogy minél több helyen kigyullad­jon a villany, hogy a vízveze­tékhálózat artézi kútjai „iktas­sák ki” a gémes és kerekes kutakat. S ha a község már kijárta a fejlődés „általános iskoláját”, akkor gondoljon arra, hogy magasabb osztály­ba lép. Akkor kerülhet sor olyan építkezésekre, amilyene­ket ma még a fontossági sor­rend háttérbe szorít. Sorrendi kérdésről beszél­— Erről jut eszembe, maguk már elkezdték a tavaszi szántást(Várnai György rajza) tünk az előbb. Minden község tanácsa és lakossága maga határozza meg, mire van első­sorban szüksége. De — és ez egy cseppet sem csodálatos —, ahol először építettek műve­lődési otthont, most itt is sor kerül arra, hogy elvégezzék az elmaradt aprómunkákat. Gyöngyössolymoson például tavaly felépítették a kultúr- házat, ebből kifolyólag még tartozás is maradt fenn. Az idén, a törlesztés mellett, be­fejezik a villanyhálózat bőví­tését, másfél kilométer hosz- szú, két méter széles járda épül majd, azonkívül járdát és utat újítanak fel. Saját erő­ből teszik ezt, mint ahogy nagyrészt saját erőből készült el a kultúrház is. Az atkáriak másfél kilométer hosszú vil­lanyhálózatot létesítenek, Do- moszlón 14 ezer négyzetmé­ternyi út, 1000 négyzetméter­nyi járda, Vámosgyörkön pe­dig víztorony épül. EZEKBEN a falvakban szem előtt tartották a célszerűségi sorrendet, s eszerint dolgoz­nak. És ez méltányos is; a la­kos, aki befizeti a községfej­lesztési hozzájárulást, tudja: jó kezekbe tette pénzét, arra használták fel, amire legin­kább szükség van. Hatvanban például sokan úgy emlegetik a szabadtéri színpadot, mint a város földalatti vasútját. Mert itt is előbbre való lett volna a kihasználatlan szabad­téri színpad helyett járdákat építeni Üj-Hatvanban, vagy éppen mozit létesíteni. A gyöngyösiek is szívesebben vették volna a „külvárosok” járdaépítését, mint a szabad­téri színpadot. Ugyanígy disz- szonánsan hat néhány helyen az őstornyeles világítás is. Közismertek a „negatív pél­dák”. Nem is sorolunk fel be­lőlük többet. Ismerik őket, de tanultak-e belőlük? Főleg az illetékesek, akik döntéseket hoznak a községek jövőjéről. ★ Egyre népszerűbb ez a jel­szó „saját erőből”. Büszkén emlegetik ezt az erőforrást a községek lakói, csakúgy, mint a vezetők. Fontos, hogy ne csak értekezleteken, beszámo­lókban hivatkozzanak erre, mint az elmúlt idők jó mód­szerére, gondoljanak rá akkor is, amikor a jövőről tervez­nek. Saját erőből építkezni, be­tartani a fontossági sorrendet, népszerű feladat is — előnyei mellett. Krajczár Imre 1962. MÁRCIUS 13., KEDD: KRISZTIÁN. 55 évvel ezelőtt, 1907. mkreius 12-én született KILIÁN GYÖRGY, a magyar kommunista ifjúsági mozgalom kiemelkedő es példát mutató alakja. A tehetséges fiatalember hamar bekapcsolódott a KIMSZ munkájába, de a Horthy-reakció alatt csak segédmunkás lehetett. 1932-től ő szerkesztette az .Ifjú proletár című lapot. Sok évet töltött börtönben, javarészt bírói ítélet nélkül. A kommu­nista magyar ifjúságot több alkalommal képviselte külföldi kon­ferenciákon. 1939-ben az üldöztetés elől a Szovjetunióba mene­kült. A háború alatt együtt harcolt a szovjet katonákkal. 1943. június 25-én ejtőernyős partizán bevetésre indult és a harcok során, Varsóban, nyoma veszett. Emlékét az ifjúsági sportmoz­galmunk névadójaként is őrizzük. 225 éve, 1737-ben e napon született VASZXLIJ BAZSENOV orosz építész. O építette a történelmi nevezetességű pétervári Szmolnij épületét. 17.67-ben kezdett dolgozni a Kreml palota ter­vein. Moszkvában és Pétervárott több középületet tervezett, ezek a klasszicista orosz építészet jelentős alkotásai. 45 évvel ezelőtt, 1917. március 12-én (régi orosz naptár sze­rint. február 27.) tört ki a „FEBRUÁRI” polgári demokratikus forradalom Oroszországban. Megdőlt a cári rendszer és Pétervárott megalakultak a munkás- és katonaküldöttek szovjetjei. 4 füzesabonyi zeneiskolások félééi ha «« versenye A FÜZESABONYI II. számú Általános Iskolának mintegy fiókintézménye a vele kapcso­latos zeneiskola. Kölcsönösen segítik, kiegészítik egymás ne­velőmunkáját. A zeneiskola ta­nulóinak száma á múlt évihez viszonyítva másfélszeresére nőtt; ma több mint 100 nö­vendék részesül zenei nevelés­ben, akiknek egyharmada a környékbeli falvakból látogat­ja az iskolát. A hangverseny műsorában a zene nagy klasszikusainak mű­vei között szerepeltek Bartók Népdalfeldolgozásai is. A számos menüett, sonatina, kartánc, keringő élvezetes hall­gatása közben várakozással te­kintett a közönség az iskola régi kiváló tanulóinak szerep­lése elé: vajon előbbi jó ered­ményeiket tudták-e fokozni, s ezzel saját és az iskolájuk fej­lődésképességét igazolni? He­gedűn Somogyi Mária (Seitz: Rondó) nayszerű, könnyed já­tékával, Váradi Ferenc (Seitz: Hegedűverseny I.) zenekari kí­séret mellett előadott, tiszta intonálású szólójával —, Dávid Enikő (Bacherini: Menüett) hangsúlyozott, jól ütemezett előadásával tűnt ki; mindhár­man meglepően sokat fejlőd­tek, — nem kevésbé Ondó Margit és Kerékgyártó István (Brahms: A-dur keringő, illet­ve Rubinstein: Melódia),,akik­nek haladása szintén szembe­tűnő. Egyhangú tetszést vál­tott ki a még csak I. osztályos Pál Mihály megkapó bizton­■■ :*'niiiiiiiiiiiiinii«iiiii«Ti«ii.iniii:i«iiiii,Hiiiiiiiiiiir,iiiiuiiiiininiiiiiiiiiiiiiiiiiiii,tnniniini!iHiii,iiiiH!miriinniiiiiiifiiiniiiiii«iiiiiiiiiiiniiiii„«m,«i,»„1„rl.milili«iiilnuiillii1.nil|Iill;»lllnliiilil,..l.ll,:il.i,i . • ■Hiiiiitiiiinaiiiti. >iiia.iiiii.»iiiiiil.in>:iiiiiii. A környékbeliek mindebből nem tudtak semmit, csak azt, hogy valamiféle munkálatok kezdődtek a Toplitz-tavon ... vagy a Toplitz-tóban? A táb­lák „életveszély” felirata csak fokozta a borzongó kíváncsi­ságot. — Nem nehéz kitalálni, mit csinálnak ott — mondotta a szemüveges, kopasz, textiles­segéd. Háború lesz és hol lehet csodálatosabb óvóhelyet épí­teni, mint a mi tavunk med­rében? Azt mondják, gépeket láttak a víz körül. A tófeneket kotorják, bunkert készítenek. Emlékezzen csak arra, amit mondtam, egyszer úgyis kide­rül. .. — Lidércek tanyáznak ott a habokban — suttogta Irene né­ni. az öreg javasasszony, aki halottlátástól kezdve, tenyér­jóslásig, mindenre vállalkozott, aki otthonosan mozgott a túl­világon, csak éppen itt a föl­dön voltak állandó problémái — a csend őrség gél. A forró nyári napokon hó­labdaként gördültek házról- házra és nőttek rémhírlaviná­vá a munkálatokról szóló men­demondák. A világsajtó is fel­figyelt. Mind gyakrabban ér­keztek újsáPú-nk b'»v meg­próbáljanak megtudni -alattit. Amit ilyen áthatolhatatlan ti­tokfal vesz körül, az érdekes lehet... A riportereket elein­te be sem engedték a munká­latok színhelyére. Persze, tilta­koztak. Az eredmény: megkap­ták a belépési engedélyt egy nagyon furcsa megszorítással: Ha bármi szenzáció történik a Toplitz-tó körül, azt leadják ugyan lapjuknak, — de csak a Stem című nyugatnémet újság után! Ha a tó titka még nem is, de az már hamarosan kide­rült, mi volt ennek a nem mindennapi kikötésnek az oka. Az egész akciót a Stern szer­vezte és ami a lényeg, fizette. Mikor ezt megtudták, az új­ságírók érdeklődése megsok­szorozódott. Világos volt; ha egy lap hatalmas összeget szán valamire, attól azt reméli, hogy behozza a ráfordított pénzt, méghozzá az egyetlen lehetséges módon — a példány­szám ugrásszerű emelkedésé­vel. Ezt pedig csak átlagon fe­lüli, kiemelkedően érdekes írá­sokkal érheti el. „A szenzáció az utcán hever, csak le kell hajolni érte” — hangák a régi zsurnaliszta- közmondás. „A szenzáció a tó mól vén hever, csak felszínre keli hozni” — mondogatták egy­másnak a Topolitz-tó körül ug­rásra készen várakozó újság­írók. Közben a búvárok igazán mindent megtettek, hogy a szenzációt felszínre hozzák. Az egyébként sima víztükör nap­hosszat gyűrűzött, csobbant a le- és felszálló, nehéz búvár­öltözetektől. Napok múltak, he­tek követték egymást és né­hány újságíró már értesítést kapott szerkesztőjétől: utazzék haza, a lap nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy hétszámra napidíjat fi­zessen — semmiért. ... Felhős volt az ég, eső szemerkélt azon a napon. A munka azonban a rossz idő el­lenére sem szünetelt. Az egyik búvár a felszínre bukkant és izgatottan integetett. Lecsatol­ták fejéről a hatalmas sisakot és csak úgy kirobbant belőle a régen várt kiáltás; — Ládák! A kis darut azonnal oda von­tatták. Lánc csikordult a csi­gán, aztán csobbant a víz, a búvár újra leszállt, egy ideig dolgozott a mederben — a lán­cot erősítette a ládához. Rövi­desen megrándult a lánc. Ez volt a jel. — Felhúzni? — kiáltotta a da­rukezelőnek a Stern egyik ri- ocríere. Az expedíció részve­vői, a’ újságírók feszülten fi­gyeltek. Nagy pillanat volt. Egyik sarkával felfelé bukott ki a vízből az első láda. Azon­nal a partra szállították. A ri­porter, aki hozzálátott, hogy kinyissa, alig tudott megmoz­dulni a körülötte zsúfolódó tö­megtől. Alikor már ott voltak az osztrák hatóságok képvise­lői is. Egy gyorsírónő készen állt arra, hogy vezesse a hiva­talos jegyzőkönyvet, felber­regtek a filmfelvevőgépek, fel­húzott fényképezőgépek me­redtek a ládára és odairányul­tak a legkülönbözőbb televí­ziós társaságok kamerái is. Nagy nehezen engedtek a rozsdás eresztékek. Csikorogva megnyílt a láda fedele és egy­másra rakott, SS-pecsétekkel telenyomott akták tárultak a bámulok szeme elé. Kinyitot­ták az első iratot. „Arbeitslager, Sachsenhau. sen” — ez volt a nyomtatott „cégfelirat”. Alatta: „Napló”. Es a rövid szöveg: „A szoká­sos mfennyiség ma is elkészült. A vezetőség megvitatta, ho­gyan lehetne növelni a terme­lést. A tanácskozásról elké­szült jegyzőkönyvet, javasla­tunkkal együtt szolgálati úton, illetékes helyre juttattam. A 83-as számú fogoly megbetege­dett. Azonnal kórházba szál­líttattam. Bernhard Kruger őr­nagy. 1944. november 18.” A sachsenhauseni náci kon­centrációs tábor 19-es barak- jának iratait egymás után vet­ték jegyzőkönyvbe. Az újság­írók most már megértették, máért szervezte a Stern ezt a „fantasztikus expedíciót, ügy látszik, valóban óriási szenzá­ciót rejt ennek a csendes nyugat-auszt­riai tónak a mélye. Hogy ro­hantak volna a postára, a tele­fonhoz! Hogy kérték, követel­ték volna az azonnali, drin­gend összeköt­tetést lapjaik­kal. De nem te­hették. Kötötte őket a megál­lapodás. Meg kellett vámiok, amíg ' a Stem riportere ké­nyelmes«! leadja anya­gát. A Stem egyébként he. tidap, de a munkálatok ide­je alatt szinte mindennap kü- lün kiadás készült hamburgi nyomdájában... Az igazi, nagy szenzáció elő­re vetítette árnyékát. Es nem is kesett soká. (Folytatjuk.) i Sággal előadott (Mozart: ABC változatok) hegedűszáma; jo­gos büszkeséggel jelentette ki a hallgatók soraiban az édes­apa: „Ez az én fiam!” ZONGORÁN Sike Gabi (de­menti Sonatina) és Ildikó (Cho­pin F-dur mazurka) erőteljes, határozott előadásukkal sze­reztek elismerést, Dávid Györ­gyi (Clementi: Sonatina, Mil­ler: Scherzo — zenekari kíséret mellett —, Bocherini: Menuett — hegedűszám kísérete —) a mór ismert, kitűnő technikáját új, az eddiginél színesebb elő­adással tette gyönyörködtetőb- bé, Katona Katalin (Bach: Va­riációk) játéka dinamikailag tökéletesedett szembetűnően. Szép haladást mutattak kívü­lük Benke Erzsébet, Pásztor Mária, Magyar Klára, Bocsi Ági és még sok-sok társuk, zongorán, hegedűn és harmo­nikán előadott változatos szá­maikkal. Külön meg kell emlékezni a hangverseny egyetlen műsoron kívüli szereplőjéről: Gáspár Mária volt növendékről, a mis­kolci zeneművészeti szakiskola tanulójáról, aki Bartók: Nép- dalfeldolgozás és Bach: Les * Preludes kitűnő előadásával nemcsak gyönyörködtetett, ha­nem volt tanulótársainak kö­vetendő példát adott a szor­galmas, eredményes munká­hoz. A műsort két zenekari szám: Seitz Hegedűverseny I. tétel és Müller Scherzo zárta. Mindkét szám nagyszerű elő­adását hosszan tartó tapssal ju­talmazta a közönség. Mint a múltban, most is a zenekari számok bizonyítják a legéke­sebben, hogy a füzesabonyi járásnak ebben az egyetlen zeneiskolájában céltudatos, ki­váló eredményeket biztosító kollektív munka folyik. TANÍTVÁNYOK és szülők osztatlan hálával, s szeretettel adóznak a munkaközösség tagjainak: Várhegyi Ferenc is­kolaigazgatónak, Botond Ist­vánnak, a munkaközösség ve­zetőjének, Bucsi Kálmánná, dr. Kiss Kálmánná, dr. Kiss Kálmán és Koczka István ta­nároknak odaadó hivatástudat­tal végzett munkájukért. Dr. Godál Gyula, ált. isk. tanár Berccz Károly, Szilvásvárad? Legutóbb küldött levelét lapunk­ban felhasználtuk, s további leve­leit szívesen vesszük. Kérjük, hogy leveleire írja rá pontos címét is. Lévai János, Vámosgyörk: A Gárdonyi Géza Színház bemu­tatójáról szóló levelét lapunkban felhasználtuk, s kérjük, hogy más­kor is írjon szerkesztőségünknek; Bakondi h. József, Felsőtárkány: A kerékpár-üggyel kapcsolat­ban megkerestük az illetékeseket; s kérjük, míg a végleges ered­ményről értesíteni tudjuk, várjon türelemmel. Gyimesi János, Egerszólát? A színjátszó csoport előadásáról szóló levelét lapunkban felhasznál­juk, a képeket azonban nem tud? tűk használni, így azokat vissza­küldjük. További leveleit várjuk. Egerben nincs előadás. Karácsondon este 7 orakor: Dodi

Next

/
Oldalképek
Tartalom