Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-25 / 71. szám
1963. március 25., vasárnap N BHD JS AG 5 n halárban sokan vannak — a vezetésben kevesen. Láttuk őket a határban. Nagyon sokan voltak. Egyenletes ritmussal vágták kapájukat az aszálycserzette földbe, s mintha lehulló verejtékük öntött volna erőt, frisseséget a tikkadt növényekbe, úgy egyenesedtek fel utánuk a kukoricahajtások, cukorrépa-levelek. Tarka fejkendőjük feltűnt nemcsak a szőlőben, de a szérűkön, építkezéseknél, a tarlókon és szántóföldeken, ' mindenhol, ahol csak munkáskézre volt szükség. Nagyon sokan voltak. Mind lányok és asszonyok, s köztük csak itt-ott néhány férfi, legtöbbször a bakon feszítve, vagy a traktor nyergében ülve, de legkevésbé a kapa és sarló mellett. Nagyon sokan voltak a határban, de amikor munka végeztével kerestük őket a vezetőségi üléseken, ott a kép teljesen megváltozott. Leginkább férfiak ülték körül az asztalt, közöttük csak egy-két fejkendő szerénykedett. Hogy melyik tsz-ből elevenítettük fel ezeket a képeket? Nem a név a fontos. Hanem a tény, az a cseppet sem örvendetes valóság, hogy a termelő- szövetkezetek jó részében a munka dandárja az asszonyokon nyugszik ugyan, de a döntés, a vezetés joga elsősorban a férfiaké. Nem mintha a szövetkezetekben dolgozó asszonyok nem lennének erre képesek, hiszen jó néhány kiváló asszonyvezetőről írtunk mi is, s egyre több asszony válik alkalmassá arra, hogy a szövetkezet ügyeiben teljes felelősséggel, megfelelő szakértelemmel dönthessen. Mondhatnák erre a „férfipártiak” ... nem hiányoznak a nők a szövetkezet vezetéséből, hiszen megyeszerte 676 nőt választottak a szövetkezetek vezetőségébe és a különböző bizottságokba, hogy 1300 munkacsapat élén nők szervezik, irányítják a munkát a közös gazdaságokban. Igen, van bizonyos előrehaladás. De nők olyan nagy számban vesznek részt a közös gazdaság munkáiban, hogy egyszerűen nem lehetett eltekinteni nagyobb arányú bevonásuktól. Mert az arány, a férfi és női vezetők közötti arány, még mindig — enyhén szólva is — nem megfelelő. Pedig az asszonyok sokszor bebizonyították, férfimunkában is, hogy a vezetésben is lehet rájuk számitani. Ezt mutatják azok az eredmények, amelyeket az elmúlt évben értek el a közös gazdaságban dolgozó asszonyok. Az a tény, hogy 6500 nő teljesített többet 150 munkaegységnél, s hogy az asszonyok biztosították Nagy- fügeden a baromfinevelési terv 400 százalékos túlteljesítését, s az, hogy az andornak- tályai Búzakalászban az egyik fiatalasszony, hogy megmutassa mennyire laza volt a férfiak normája, s mennyire szigorított a nőké, egyetlen nap alatt — férfimunkában — kocsirakodásban 3,9 munkaegységet ért el. Mindez azt bizonyítja, hogy a nők a munka nehezét is szívesen vállalják, és sokszor ők is végzik. Szorgalmasan dolgoznak, de nem apellálnak különleges • jogokra, csak azt követelik, ami ezért a munkáért megilleti őket, fizetségben és társadalmi megbecsülésben. Igen, de jogaiknak csorbítását, munkájuk lebecsülését jórészt az teszi lehetővé, hogy nem képviseltetik magukat megfelelően a tsz vezetőségé- ban. Nem hallathatják szavukat a közös gazdaság ügyeinek intézésében, így aztán a férfiak könnyen leszavazzák őket. Leszavazzák, mint a hevesi Petőfiben, ahol eddig csak két asszony — Sipeki Zsígmondné és Bíró Béláné — képviselte az asszonyokat a vezetőségben, s a közgyűlés könnyű szívvel döntött aképpen, hogy az asz- szonyok, csak 1200 öl háztáji területet kaphatnak, míg a férfiaknak 1600 öl dukál. Más esetben a növényápolásnál alacsonyabb jövedelmet és szigorúbb normákat szavaznak meg a nők számára, vagy pedig egyszerűen „lehúzzák” egy-két tizeddel munkaegységüket. míg a férfiak normája legtöbb esetben csorbítatlan marad. Az asszonyokat ért sérelmek minden bizonnyal ritkábbak lennének. ha létszámuknak megfelelően képviselhetnék magukat a szövetkezet vezetésében. Az utóbbi időben ezzel kapcsolatban örvendetes jelenségnek lehetünk tanúi. \z asszonyok lelkiismeretes, sokrétű munkája mellett ma már egyre kevesebb termelőszövetkezet vezetősége megy el elismerés nélkül. Megmutatkozik ez abban is, hogy mind több nőt vonnak be a szövetkezet irányításába. A nemrég lezajlott zárszámadási közgyűléseken is sok tsz-ben „rehabilitálták” a nőket, s mind többet választottak közülük a szövetkezet vezetőségébe. így történt ez An- dornaktályán, Szűcsiben, ahol a legszorgalmasabb asszonyok közül hatot választottak a ve-J zetőségbe. A hevesi Petőfi Tsz- ben is elhatározták, hogy r.? gyobb lehetőséget adnak a s* vetkezet lányainak, asszonyt nak arra, hogy a közös gazd ság irányításában részt vegye nek. Nagyon örvendetes lenne, i ez a folyamat nem torpanr meg, s azokban a termelős é vetkezetekben is lehetővé tér nék a nők számára a vezeté ben való nagyobb részvéte1 • ahol eddig csak a „teremtő koronái” kaphattak szót, a sző vetkezet ügyeinek intézésében Ennek a folyamatnak a gyorsítása, természetesen, attól i-: függ, hogy a szövetkezeti párt szervezetek, a járási párlb! zottságok miként foglalnak állást a nők jogainak érvényes!-, lésében, mennyire törődnek a, nők szakmai és politikai kép-? zésével, vezetői képességeik lei-< fejlesztésével. ? Az utóbbi időben tapasztalt j örvendetes jelenségék, az a5 tény, hogy a füzesabonyi és< gyöngyösi járásban is mind; többet törődnek a nők egyenjogúságának biztosításával, ve-^ zető posztokra való állításával, arra engednek követkéz-? tetni, hogy az idén már akti-; vabban. nagyobb számban találhatjuk a nőket a közös gaz- ^ daságok vezető beosztásaiban. Kovács Endre A rózsaszentmártoni fiatalok munkájáról, terveiről Nemrég tanácskozásra gyűltek össze a rózsaszentmártoni kiszisták, hogy meghallgassák Zelnik István KISZ-titkár beszámolóját, s megbeszéljék, milyen célokat valósítsanak meg az elkövetkezendő időkben. A tanácskozáson a falu mindhárom KISZ-szervezetének tagjai részt vettek, ott voltak a bányaüzemi, a vájáriskolai és a termelőszövetkezeti kiszisták, s az ügy fontosságát tekintve, képviseltették magukat a párt- és tömegszervezetek vezetői is. Zelnik István beszámolójából megismerték a tanácskozás részvevői a rózsaszentmártoni kiszisták ötéves ténykedését, a szocialista munkabrigád sikereit, amelynek tagjai 1200 óra társadalmi munkát vállaltak a sportpálya építésénél, a parkosításnál, a termelőszövetkezet különböző munkáinál. A beszámoló ismertette a színjátszó csoport, az énekkar és tánccsoport sikereit, s a három KISZ- szervezet összefogásából származó eredményeket is. A vitában sok kiszista kért szót, Gubis István azt szerette volna, ha a szocialista brigád munkáját részletesen megtárgyalják. Kalyó Ferenc pedig azt „reklamálta”, hogy a falu leányai mind a termelőszövetkezet KISZ-szervezetében tevékenykednek, s nagyon hiányoznak az üzemi szervezetből. Erre az egyik termelőszövetkezetben dolgozó kislány megjegyezte: „Nem baj az! Gyertek ki hozzánk!” „Egyébként is — replikózott tovább a kislány —, mit hívlak itt benneteket? Ügy is odajöttök, ahol mi vagyunk. Hiába vagytok üzemiek, nyáron is odajöttetek segíteni kapálni, aratni, miért ne szórakozhatnánk most is együtt a termelőszövetkezetnél?” Igazat adtak neki... A hozzászólók nagyon őszintén, s bátran mondták el véleményüket, többek között Juhász Gyula arról, hogy néhány fiatal csak akkor hajlandó részt venni társadalmi'munkában, ha előbb értesül róla, —! lesz „hűsítő” ital is. Többen< dicsérték a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok mun-! kéj át, de elismeréssel szóltak! az üzemi KISZ-fiatalok segítő? készségéről is. Soós János a termelőszövetkezeti fiatalság megváltozott? életéről beszélt, Kiss András a< tanulás fontosságát hangoztat-? ta, Marosvári János dicsérte a 5 fiatalok kezdeményezését a Petőfi park rendbehozására. A? felszólalók a világifjúsági találkozóra való készülődésről í is beszéltek, helyeselték azt az? ötletet, hogy röplabdapályát? építenék, s hogy jobban össze-? hangolják a három KlSZ-szer-? vezet munkáját. A tanácskozás részvevői ez-? után arról döntöttek, kit ve-? gyenek fel a KISZ-szervezet-s be, majd a legjobb kiszisták-? nak könyvjutalmat adtak át. Juhász Miklós A KÖNYÖKLŐ NO Tusrajz fekszik az asztalomon. „A könyöklő nő” — ez a címe. Napok óta itt hever már a kéziratok között, rakom jobbra, rakom balra, hol egy mezőgazdasági szakcikk közül látom felsötétlehi haját, hol egy humoreszk felett könyököl elgondolkodva. Napok óta látom és csak most vettem észre először. Szerény, csendes, kicsit melankálikus nő ez, aki képes volt napokig tűrni, hogy egy férfi közvetlen közelében élje észrevétlen tusbaálmodott napjait. Ügy figyeltem fel rá, mint valami puha illatra, amely osonva szívódik fel érzékszerveinkbe, hogy aztán szinte kitörölhetetlenül belénk ivódjon, valósággal részünkké váljon. Most nézem a rajzot, ismerkedem az ismeretlennel, igyekszem kikutatni lényét, lényegét: ki lehet, milyen gondolatok suhanhatnak talán gyors, talán lassú szárnyalással sötét haja alatt. Valami történetet akarok akaratlanul is ráborítani, mint valami palástot, amelynek ha talán hőse nem is, de szereplője lehet. De a történethez mégiscsak tudnom kell, min töpreng gömbölyű állát kezére ejtve a, — könyöklő nő. Megcsalt szerelmes? Nem. Ez túlságosan banális történet lenne, s az arc sem a bánatról beszél. Mi sem könnyebb olyan nőt — igaz, hogy férfit is — találni, aki szerelmében csalódott, hisz az élet a csalódások és beteljesülések örök láncolata, de esküdni merek, hogy a csalódások több inspirációt adnak, mint a beteljesült vágyak. Kajánkodik bennem a gondolat, hogy egyszerűen a tavaszi divat titkait kutatja, ósz- szeveíi a látottakat a lehetőségekkel, s talán azért is ily elgondolkodó, mert a lehetőségek húzták a rövidebbet ebben az összevetésben. Profán gondolat, — ezt el kell ismernem. Az arc sokkal komolyabb, a tekintet kutatóbb, mintsem hogy végeredményben is a hiúság vásárának egyik részt vevő nézője lehetne. És semmiképpen sem lehetnek felszínes, vidám gondolatai, hisz a sötétre árnyékolt arc, ha tragédiát nem is akar sejtetni, de mélységet a gondolatokban, igen. Hogy milyen mélységeket? Aki nem tud úszni, annak már a kétméteres víz is óceán... Szólalj meg hát, kedvesem! A száj azonban zárva, a női arc csendben, szerényen és mozdulatlanul tűri vizslató tekintetem: fejtsd meg titkomat — mintha ezt mondaná. S ebben a pillanatban inkább érzem, mint értem, — a cím hibás. A cím, amit ennek a rajznak alkotója adott. A könyöklő nő... Ha azt írta volna: gondolkodó nő, egy pillanatig sem jutott volna eszembe, hogy töprengjek, kutassak a rajz titkai után. De ez a cím, ez az egyszerű, majdhogy nem közhelyszerű elnevezése ennek az ismeretlen nőnek, — ez adott okot, hogy mellé könyököljek én is, hogy együtt töprengjünk: ő valamin, amit én nem tudok, én azon, hogy végtére is mi lehet az, amit nem tudok. Megkérem a tusrajz alkotóját: készítsen rólam is egy portrét, ugyanilyet. Könyöklő férfi címmel. S ha kész az v' alkotás, akkor egymás mclU teszem a kettőt, hátha tus rajzolt társával szemb te lesz „A könyöklő A" , el mondja gondolat r. •> töprengése titke Vapu tuti aga jobb, haj tMSSan félre-í .,4 o rc-zot, most már idege-i fii ez a tompa, fáradtnak tű-í 1 1 a súg. Utóvégre az is le-? iogy semmire sem gon-? .. Csak gondolatot ébreszt!j És ez a lényeg. Gyurkó Géza Hírek képekben A lottó 12. játékhetének nyerőszámait az egri Vörös Csillag Filmszínházban sorsolták. Perdül a szerencsekerék és úgy látszik, öttalálatosra talált egy salgótarjáni lottózó személyében, aki több mint másfélmillió forint boldog tulajdonosa. Irigylésre méltó. Pénteken ülésezett az Crvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Heves megyei küldöttértekezlete. Az értekezleten megválasztották a megyei választmányt és a szám- vizsgáló bizottságot.,Képünkön Osváth Gábor, a megyei kórház igazgató-főorvosa üdvözli az értekezlet részvevőit. „És a bálna, szája tátva”, sőt még egy ember is ül benne, mert olyan nagy. De hát, ami 22 méter hosszú, annak a feje sem lehet kicsi. Góliáth óriásbálnát az egri bemutató után most Gyöngyösön nézhetik meg az érdeklődők. Bármilyen furcsa is ez a kép, április 21-én készült, a tavasz első napján. Hó, szánkózó gyerekek, később lucsok, hát kell ennél ideálisabb tavasz? (Kis3 Béla felvételt^
