Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

a vfpi' isác IRODALMI melléklete

=“----— H MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN-----------=

NÉ

MLDI LAJOS:

1 FARKAS ANDRÁS:

Eger Felé

MOLNÁR JENŐ:

i

Éjszakai szántás vonatablakból

Mély fáradtságomat átveri a kíváncsiság: nézem az illanó vidéket, kincséből mit ád?

Irigy, a kutató szem eié homályt tereget, elfutó árnyakat mutogat, semmi egyebet.

Most hirtelen egy fénynyaláb a homályt átszeli: traktor szánt, zúgó igyekezet az éjt kergeti:

Suhanó kép. Az egész csupán néhány pillanat.

Már csak komoly, de a lázas kép fénye itt marad;

F. TÓTH PÁL;

Minden versem

Minden versem egy-egy kisérlel titkodat feszegetem — élet, mint a zárat a nem tudója, bűvös igéket összeróva — kulcsokkal és nagy doronggal birkózom makacs haragoddal — mert sejtem már, hogy mit is rejtesz, csalogató! és kecsegtetsz bársonyos, pihés boldogsággal, szerelemmel és szűzi lánnyal, sikerrel és vigalommal — s néha egy piciny nyugalommal:

— de ez mind-mind csak játék, hogy aztán komolyra váljék, s a versben a viharos vágyak röpülő hajói járnak.

HARGITAI ISTVÁN versei:

Csillagközelben

Mely csillagokban van sorsom megírva? Mondjátok meg nehéz boltú egek:

Oda vigyen rakéták pionírja A zengő Űrön át üzenetet.

S ha kiszámított pályájától eltér A hírvivő, s kilép az örök árnyak Birodalmába: földi hadviselt én,

Maradok hívője válaszának!

Mert én a csillagok gyermek-hitével Tűzdeltem meg a széles eget egykor. —

S felnőtten megelégszem a felével:

Másik feléről, ím, az új Ezüstkor Tanít, midőn az ifjú és örök Csillagos ég csillagközelbe jött.

Szabadvers Sándornapkor

Emlékezz a Sándor uccai képre!

Alagsori vén „Kis Gödör” hangulatára.

Ittuk a karcost, és énekeltük a nótát,

S Te húztad, s a húrja szakadt hegedűdnek, — S ugrott a cigány ijedt tiltakozással •—

Mi nevettünk, s újabb litreket ittunk! Ragyogott az öreg sváb, s mellette kövérke Lányai ámulva nézték a vigalmat.

Pénzünk ugyan alig volt, de a széles Világ rettegte hatalmunk:

Az Ifjúságot, mely hever, ím, a mélyvizű

tenger

Fenekén, ahová már

Csak búvárként szállhatunk ismét...

DONKÓ LÁSZLÓ:

Szőlők

Kárál a szél, homokot hord, úton porfelleg szálad, szelíd halommá fogy a domb a vihar gyalui alatt.

Nem köti semmi a tájat,

csupán a szőlők markos töve. a szikár tőkék kiállnak bátran a szél eleibe.

Mint katonák, sorakoznak, mert nékik e föld a haza, nem mindegy, mit hoz a holnap, s mit visz el konok vihara.

Kötik, kulcsolják a földet, amint két kéz imádkozik, dús fürttel mennek az ősznek, s nevetik a tél átkait;

Leveleik közt ökörszem

mézízű mazsolát szemez, fürtjükből szinte kicsöppen a must, a nyár nedűje ez.

Ahová egykor ledugták, azt a homokot ölelik, megfontoltak, mintha tudnák, ez » vidék őrhely nekik.

y Bükki hegyekből az esteli óra zavar haza 'íi minket,

tg Táska, tarisznya, doboz, kulaesok üresek,

_ de a lelkünk

■ S Bódultan-Iobogósan is úgy tele van, hogy !£ az izmok

Petyhüdt kábulatát nem is értjük.

'i — Elúsznak az erdők,

g Gőzparipánk, ez a vén, köhögő, zötyögő • 2 vicinális

‘2 Zeng-zakatol. zörög úgy, ahogy egyszeri 9. ócskavasasnál

‘ y Zcngcdezelt az aranytallér.

g íme, itt van Eger már!

9 Széles ölét kiteríti a völgy meg a tétova 2 alföld.

gCsátés, nagy legelők puha nyája tekint fel 9 a szőlők

y Büszke hadára. A dombokon éppen a jópofa g hold kél,

£ Felriogatni az álmot, a vágyat a néma 2 homályból,

o

ö Tornyok inainak a kék levegőben 2 a hallgatag égig,

g Tűhegyesen furakodnak fel-fel a néma

keresztek,

2 S szabnak irányt az imák, a tekintet, p a csillag elébe.

t

0 Itt van a vár! A kövekben az egykori hős g kivirágzik.

f

Xj Kétezer ember a cseppnyi akolban 2 a százezer ellen

Állva maradt s maga is hihetetlenségnek

ítélte

2 Azt, ami történt.

— Nyugszik a rom, de a régi dicsőség 9. Gárdonyi hőseiben lobog újra^meg-újra, li amíg csak

o jó magyar él e vidéken.

Most behúnyoro a szememet már, Ö r .atom a Líceumot meg a nagy kanyarokra

szökello

Utcákat, miken annyiszor átsíetett

utam-éltem.

Itt az a ház, odatúl az ase ablak a bájos,

a kedves.

Máshol a tiszta találka lehelete csapna meg

egyre

S íme, a lányt figyelem, kinek éppen az apja

morog rám,

Mert lila orgona illata vallja-szavalja

szerelmem.

g Változik álmom, a kép is. A pincesorok

fenekéről,

2 Hordók tájairól, kapatos kobakokkal a népek 2 Indulnak haza már. Haza. Itt a hazám,

ez a város.

0 Évtizedek zaja, dallama, illata, gondja

lebeg most,

2 Mint telihold csodakékje felettem, a lélek g Gondosan ápolt, szobrokat illegető lugasában.

9 Játszani hívnak a májusi bokrok, a múlt

meg a hársfák,

y Ámde fütyül a vonat, belerándul most o a szerelvény,

g Nyitva szemem: hazajöttem a mába, p a férfi-magamhoz.

g KÓPIÁS SÁNDOR versei:

b' /

Ébred a város

y A kirakatok kinyitják szemüket,

'£ s rácsodálkoznak az ébredő világra.

? A füst-nyájak

legelni kezdik az eget.

9 A zsongást s a létezést

kibontja az éjből a fény.

3 A házak színed

I kivirágzanak,

7 a járművek

berzenkedve megelevenednek,

§ az ablakok hangszerként felzengenek,

h az utcakövek áttetszőkké válnak.

| A fasorok

[- felkattintják ragyogó zöldjüket,

kürtjükbe fújnak a gyárak, b kiszélesednek a sugárutak,

£ s kinyílnak a kapuk

í meg a lelkek.

így veszi tudomásul a város \ a reggelt.

j MÁRCIUS

5 Lassan ülepszik le a felkavart tavasz.

J Ezerféle szín úszkál a tájban.

JItt víz-szerű, hullámzás-szerű, lebegés-szerű minden.

• Fejest ugrani, lubickolni, prüszkölni kellene,

I átváltozni áttetsző, zöldes villózássá, á elrugaszkodni parttól, istentől, téli ■j emlékektől,

is hasítni, szelni a végtelent...

>A napfény arany ló tócsáin [szökellve, rikkantva átgázolok,

!a nyihogó szelekre felpattanok,

js t'ellármázom

la télből ocsúdó városokat.

3 gyan politikai tevékenysége ve , zeti el a jogi tanulmányoké t végzett fiatal költőt a sok tii- reimet és aprólékos figyelme- szorgalmat kívánó botanikáho- és geológiához. A természetbe is az egész érdekelte, a nag

j összefüggések kötötték le a fi . gyeimét. Meggyőződése vol hogy „az élő természetbe: ’ semmi sincs, ami nem függ ősz . sze az egésszel". Szemlélet . mindig a valósághoz közel ma k rád, egészében a materializ . mushoz áll közel, sok dialekti l kus elemmel. Kora természet j tudományának állása még nen . teszi számára lehetővé, hog; . oda jusson el, ahová kévéssé utána Engels és Marx eljutnak ! De megállapításaival ő is eb ben az irányban töri az utat. / ' fajok eredetét, pl. már Darwin hoz hasonlóan, a fejlődés gon dolatával köti össze. Bonctan kísérletei közben ő fedezi fe az ún. állközi csontot (os inter maxillare), mely az ember é az állatvilág közti szerves ősz. szefüggés bizonyítéka. Szerint« a koponya a csigolyákból származik. Ezt a Goethe—Okrn-fél< csigolyaelméletet a modem anatómia is nagyrészt igazolta A biológiában ma oly általánosan használt „morfológia’ kifejezés tőle származik. Égés. életén át makacsul dolgoz!! optikai laboratóriumában, hogj Newton fényelméletét megcáfolja,

'p’nnyit alkotni a zseni i:

, J csak akkor képes, hí olyan rendkívül rendszereié ember, mint Goethe, aki idejét mindig pontosan beosztotta Ennek a nagy, alkotó költőóriásnak nem voltak romantikus szertelenségei. Szerette a sportol. Fiatal korában az akkor divatba jövő korcsolyázásnak hódolt. Természetesen egész életében lovagolt. 81 éves korában is gyalog keresi fel a hegytetőn azt az erdei lakot, melynek falára 50 évvel azelőtt írta fel a Vándor éji dala című leheletfinomságú versét Lényének és költészetének legmélyebb indítóoka a hasz- nálniákarás volt. „Hassunk, míg fenn jár a nap”, írja élete végén egyik levelében. Modem — nem a hanyatló kapitalizmus, hanem a szocializmus értelmében — abban is, hogy a gyakorlati tevékenységet egyesíteni tudta az elméleti és a művészeti elmélyedéssel. Bár a legnagyobb alkotók egyike volt nem a művészetet, hanem a munkát, a közösség érdekében végzett gyakorlati tevékenységet tekintette az élet értelmének. Faustja is akkor ér el élete céljához, amikor a császártól a tengerparton földet kap és itt a lakosok javára virágzó életet teremthet. Hiába lehel rá és vakítja meg a Gond, az ősz Faust megtört tekintete is a jövőbe lát: szabad földön, szabad népet szeretne, ahol biztonságban és bőségben él az ifjú és a vén. E megálmodott boldog emberi jövő képe készteti, hogy a pillanatot tartóztató híres szavakat kimondja, mellyel forma szerint az ördög kezébe jut. De a mindig új célok felé törő, küzdő embert a felsőbb hatalmak őrzik meg, hogy a magasságban az egykor1 megtagadott, és megbocsátó' Margit fogadja. Goethe itt mégj csak a keresztény misztikái nyelvén tud szólni a jövőről,' de a Faust zárószavainak értelme csupán annyi: a tiszta,; nagy emberi szenvedélyek a! tökéletesebb emberség felé ve-: zetnek. !

pz egyszersmind Goethének.; a polgári humanizmus] nagy képviselőjének is a vég-< szava. <

£ életművének leglényegesebl- tulajdonságai közé tartozik- hogy az emberiség drámájá: £ éppen az ellentmondásosság t ban, dialektikus összefüggései- ben és bonyolultságában tük- rözi.

1 A felvilágosodás formált:

1 ^ döntő módon eszmevi

lágát. Egész életében a fény i a világosság felé vonzódott, A- misztikus homályt kereső né- i met romantikát betegségnél- tartotta és küzdött ellene. A.- francia forradalmat mélyen át- élte. Alapvetően tisztában voll . jelentőségével. „Itt és ma ú. í korszaka kezdődik a világ tör- t ténelmének” — mondotta a hí- rés valmy-i ágyúcsata után- melyben mint a weimári her- 5 cég kísérője, kénytelen voll i részt venni a reakciós inter- 1 venciós seregekben. — De

Goethe visszariadt a forradalom jakobinus fordulatától. ’ Ebben természetesen nemcsak ■ az ő felfogása, hanem a né- ; metországi viszonyok elmaradottsága tükröződik. A háromszáz részre szaggatott, apró zsarnokok kezén sínylődő országban nem értek meg a társadalmi forradalomnak a feltételei. — Ugyanaikkor a megszülető új társadalomnak, a kapitalizmusnak minden lénye- 1 ges vonását jól látja a költő: ezeket örökíti meg regényeiben és fő művében, a Faustban. Alapjában véve mindent helyesel, ami a polgári társadalomban pozitívum és haladást jelent, de szembeszáll az új munkamegosztás, egyéniséget gúzsba kötő tendenciáival. „Életművem egy nagy önvallomás.” így jellemzi saját maga alkotásait. De az ember, aki itt vallomást tesz önmagáról és a korról, körülményeihez képest az emberi teljességet, egyetemességet igyekezett megtestesíteni. Minden érdekli, ami az embert egyáltalán érdekelheti, és otthon van az emberi tevékenységnek szinte minden területén. A weimári nagyhercegségben felváltva vezeti a hadügyet, a munkaügyet, átépítteti az utakat, rendezi az erdőgazdaságot, s hogy ezt megtehesse, elmélyed a botanikában. Az ilmehaui bánya vitatott kérdését eldöntendő, megtanulja a geológiát. Az udvari színházak főfelügyelője, színész és rendező. Egy festőiskolán előadja az anatómiát egy ideig. Ö maga is egész életében rajzol és fest.

P azdag életének és leJké- ^ nek, szellemének minden rezdülését és élményét írásruűvekben vetítette ki. Ez tette a világirodalom (ez a fogalom is tőle származik!) legnagyobb és legsokoldalúbb alkotójává. Vele kezdődik az európai élményköltészet a lírában. Regényeivel, különösen a Mester Vilmos tanulóévei-vel, elindítja a modern realista regényt. Megírja ifjúsága történetét Költészet és valóság címen. Feljegyzést vezet minden napjáról és naponta sok-sok levelet ír. 143 vaskos kötet alig fogadja magába, amit ez az fiTBfcSC. önmagáról, koráról és a természetről vallott. A nagy önvallomás ükét legszebb töredéke a Werther és a Faust'- ezek tették Goethe nevét életében, máig is, a jövő korok számára is halhatatlanná.

Éppen ma, amikor a szocialista építő munka a tudomány minden eredményét az emberi élet szebbé tételére készül felhasználni, nem lesz érdektelen röviden éppen arról beszélni, hogy a világ legnagyobb költője, mint a természet kiváló búvára, mivel járult hozzá a természettudományok fejlődéséhez. Példamutató az is, ahoI 30 evc halott a németéi és egyben a világ leg nagyobb költője, Goethe. Senki nek az életművét nem kutattál annyit még, egész könyvtáraka írtak össze róla, és mégis ne héz az egész jelenséget megra gadni. Goethe már életébe: szinte fogalommá vált, alakj; emberfelettivé nőtt.

A legjobb kifejezés a goethe életmű jellemzésére az egyete messég. Egyetemessé emel nemcsak megalkotójának bá mulatósán sokoldalú zseniali tása, de maga a kor, és első sorban is a kor, melyben éli 1749-ben született és 1832-bei halt meg. E két évszám közöt játszódtak le a világtörténe lemben azok a gazdasági, tár sadalmi, politikai és kulturált események, amelyeknek sorár a régi feudális világ romjair felépült a polgári társadalom.

Maga a költő így jellemezt« életét: „Az a nagy előnyöm hogy olyan időben születtem amikor a legnagyobb világosé menyek kerültek napirendre, s folytatódtak hosszú életem alatt, úgyhogy élő tanúja voltam a hétéves háborúnak Amerika és Anglia különválásának, továbbá a francia forradalomnak, végig az egész napóleoni korszaknak, a hős bukásáig ... Ezen a réven egészen más eredményekhez és tapasztalatokhoz jutottam, mint amilyenekhez juthatnak mindazok akik most születnek.” — A polgárfiú Goethe e nagy európai korszakban a „német nyo morúsag” ellentmondásos helyzetében is feltörekvő osztályál képviseli.

Örök életűnek hitt intézmények és hatalmak omlottak akkor össze. Porba hull XVI. La. jós és szépséges Mária Antoinette rizsporos feje. Győz majd elbukik a jakobinusok diktatúrája. Napóleonnak, egy másik polgárfiúnak tündökletes pályája kápráztatja el a világot, magát Goethét is. Leverésére a népek kelnek majd fel, de a hős bukása után Bécs- ben a szentnek mondott szövetség asztalánál Európa zsarnokai ülnek össze, hogy döntsenek a népek sorsa felett. Az elnyomás éjszakájában hamarosan fellángolnak a szabadságharcok. A Bourbonokat ismét elűzik, és a párizsi barikádokon 1830-ban megjelenik első ízben a negyedik rend, a proletariátus.

|~te Goethe tanúja volt a

u természettudományok gyors fejlődésének, az első ipari forradalomnak, az első vasútvonalak felépítésének is. Már az ő életében megmutatkoztak a tőkés társadalom belső ellentmondásai. A történelem színpadán a felszabadulni vágyó, de csak egy újabb kizsákmányoló rendig eljutó emberiség drámai küzdelme folyik: Goethe életműve ennek a nagy színjátéknak tükre, lázmérője, költői analízise vagy szintézise.

Kortársa volt Voltaire-nek és Rousseau-nak, Dantonnak és Robespierre-nek, Kantnak, Schillernek, de Hegelnek is éppúgy, mint Marxnak és En- gelsnek. Victor Hugo-nak, Heinének és Puskinnak. — Ö adja ki német nyelven Diderot sokáig kallódó remekét, a „Rameau ánOkaöcc^” című regényt, de elsiratja Byront, ,a görög szabadságharcban elesett nagy, romantikus költőt. — A felsorolt nevek azt kívánják érzékeltetni, hogy a világesemények mellett milyen gondolatkörök, ideológiák érintették, metszették Goethe életének, két jelentős évszázad időterét átszelő íveit. — Az a csaknem egy évszázadot átfogó korszak, amit ő megélt, bonyolult el- lentmonc’ásck. a régi és az új megismétlődő összecsapasain át tört előre a ma felé. Goethe