Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-20 / 66. szám
NÉPÚJSÁG 1962. március 20., kedd Ameddig a takaró ér... Hogyan keletkezett negyven vagonos takarmány hiány biskörén ? zetni 140 ezer forintot, emberi hibák miatt, mint Kiskörén, ez még a megszerzett vagyont is csökkenti. — Két esztendő kell, amig kiheverjük minden takarmányadósságunkat —, mondta Molnár József elnök. — De nemcsak úgy. hogy több takarmányt termelünk, — mert ezt csupán szeretnénk, de nem biztos, hogy sikerül, mert nem tudunk öntözni, ha nem kapjuk meg az ígért agregátort. —, hanem azzal is, hogy csak any- nyi állatot állítunk be, ameny- nyit etetni tudunk. — Ebben az évben például sertésből 400 hízót és 200, 40— 60 kilós süldőt szándékozunk átadni, szarvasmarhából meg ötven darabot felhizlalni. Tizenkétezer darab csirkét nevelünk. Hatezret márciusban, hatezret pedig májusban állítunk be. Ezenkívül lesz ezer kacsánk és 3000 pulykánk. Tavaly ugyanis csak a pulyka- nevelés járt haszonnal, mert ennek hosszú ideig nem kell abraktakarmány. Az elnök nyilatkozata megnyugtató S az is, hogy figyelembe véve a takarmánytermelési lehetőségeket, ez a terv már sokkal reálisabb, biztonságosabban megvalósítható, mint akár az elmúlt évi is volt. Még ha a háttérben ott is áll ma a meglevő takarmányhiány és a kölcsön igény, — ez az elképzelés akkor is azt igazolja, hogy a kiskörei Dózsa Tsz vezetői végre látják, mikor meddig szabad elmenniök. Megértették, hogy akármilyen nagy a jó szándék a népgazdaság jobb ellátásra, a közös gyors gyarapítására, az rosszá válhat, bajt okozhat, ha nincs meg az alap, amely ezt a szándékotvalóra- váláshoz segíti. Megnyugtató ezt tudni, még akkor is, ha az eddigi tevékenység, a takarmányhiány elítélendő. E tanulságot nemcsak Kiskörén kell hasznosítani: végérvényesen meg kell tanulni úgy gazdálkodni, ahogy a 2d mindennapi adottságok, lehetőségek megengedik. Ezért fontos a jó terv, a takarékosság a gondos előrelátás. Weidinger László Hasai földben örök nyugalomra helyeslék Károlyi Mihály hamvait (Folytatás az 1. oldalról) Éieíe például szolgál a távolról jövőknek Károlyi Mihály második emigrációjában sem lett hűtlen a magyar nép ügyéhez. Elutasított minden olyan kísérletet, amellyel az imperialista propaganda öt a magyar népi demokrácia ellen akarta felhasználni. Távol a világtól, egy kis dél-franciaországi faluban élt, jóban-rosszban kitartó felesége és néhány barát társaságában. Itt fogalmazta meg élete legfőbb vallomását: A szocializmusba vetett hitem sok mindenért kárpótolt, amit elvesztettem, mart megrögzött pesszimizmusom ellenére sem kételkedtem abban, hogy a szocializmus egy napon majd anyagi valósággá válik, s hogy harcunkra szükség van, hiszen csak így juthatunk előre. Társadalmunk betegségeinek egyetlen gyógymódja: a szocializmus. Ez volt a véleményem mindig, s ma is igy gondolkodom, mert a korunkban divatozó áttérések és megtérések ellenére megmaradtam megrögzött szocialistának”. Szocializmusának tartalmát megvilágítja egy másik mondata: „Nem voltam tagja a kommunista pártnak, de rokonszenveztem vele”. Ebben a meggyőződésben halt meg 1955-ben, életének 80. esztendejében. A magyar népi demokrácia, népünk nagy történelmi igazságtevője felemelte az ezer évig elnyomott és kizsákmányolt dolgozó tömegeket, s igazságot szolgáltatott a nép minden olyan fiának, aki érte dolgozott és érte áldozta életét. Igazságot szolgáltattunk már 1946-ban Károlyi Mihálynak is és most, hamvainak hazahozatalakor a szocialista Magyarország nevében megerősítjük történelmi érdemeinek elismerését. Károlyi Mihályban azt a küzdőt tiszteljük, aki hosszú utat járt be, míg eljutott a néphez. Meg kellelt küzdenie önmagával és környezetével, szakítania kellett azzal a magyar arisztokráciával, amelyhez születésénél fogva tartozott. Ö ezt a lépést megtette, s cselekedeteivel bizonyította, hogy elveti az úri Magyarország társadalmi rendjét, s kész minden áldozatot meghozni a ncp hazájáért. Károlyi Mihályt megtagadta a saját osztálya, de befogadni kegyelt Kállai Gyula beszéde után a kórus a munkás gyászindulót énekelte el. A néma kegyelettel adózó tömeg felett szállt a búcsú dala: „Üj élet, új világ, mely emlékébe fogadja sok hős fiát..Közben a Károlyi Mihály hamvait tartalmaró koporsót leemelték a ravatalról, hogy végső nyugovóra a mauzóleumba helyezzék. A gyászünnepség részvevői a Himnusz hangjai mellett vettek utolsó búcsút Károlyi Mi- hálytól. A gyászünnepség végén a síremléken elhelyezték Károlyi Mihályné koszorúját. Az Elnöki Tanács nevében Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Szakasits Árpád, az Elnöki Tanács tagja, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja és Kiss Dezső, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács nevében Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese és Péter János külügyminiszter, a Hazafias Népfront nevében dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Dóra János, a budapesti népfront-bizottság titkára, a diplomáciai testület ták és szívüiibe zárták: a ma« gyár munkások, parasztok és értelmiségiek. Élete például szolgál arra, hogy még az olyan távolról jövők is, mint amilyen ö volt, — ha van bennük igaz emberség, töretlen hit és akarat — harcosai lehetnek a szocializmusnak, az emberiség nagy ügyének. A nagy magyar hazafi, Károlyi Mihály örökre hazatért. Küzdelmes életútját, kimagasló tetteit, és emberi példáját megőrzi a felszabadult magyar nép emlékezete! Nyugodjék békében a hazai földben! *1 virágai nevében Henryk Grochulskl, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, a diplomásai testület doyenje, Mirko Tepavac, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság nagykövete, a diplomáciai testület helyettes doyenje és Quin- tin Pino Machado, a Kubai Köztársaság nagykövete, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága nevében Veres József elnök és dr. Pesta László elnökhelyettes, a munkásmozgalom veteránjai nevében Hevesi Gyula és Hunya István, Kápolna község lakói nevében pedig Fülöp Zsigmond, Nagy András, Konor Lajos és Fázold Károly koszorúzta meg a síremléket. Tömegszervezetek, üzemek hivatalok, Budapest népének koszorúi következtek hosszú sorban, közben gyászindulók ünnepélyes hangjai zengtek az ünnepség színhelyén. A Szózat szárnyaló akkordjaival ért véget a nagy hazafi temetési ünnepsége. Az egész magyar nép vett búcsút tőle, a nép, amely szívébe zárta Károlyi Mihály emlékét, aki most már végleg hazájának földjében pihen, amelyért élete során annyit harcolt, annyi áldozatot hozott. Ötvenmillió éves leletek Dr. Elmyn Simons, a Yale- egyetem és dr. J. S. Musztafa, a kairói egyetem tanára 50 millió év előtt élt tengeri tehén csontvázát fedezte fel Fayid környékén, Egyiptomban, mintegy 200 kilométernyire a Földközi-tenger partjától. Dr. Simons az újságíróiknak adott nyilatkozatában elmondotta, hogy találtak 45 millió év előtt élt őselefánt-csontvá- zat is. Ez az állat nem volt nagyobb egy mai sertésnél, s az ormánya is sokkal rövidebb volt, mint a mai elefántoké. BÉKE ALGÉRIÁBAN A francba algériai fegy verszüiieli egyezmény főbb pontjai Ünnepi KlSZ-ierggplés a HajtóműgY&? egri telepén Az elnök felhívta Francia- ország lakosságát, valamint az Algériában élő európaiakat, ismerjék el a fegyverszünetet, amelynek most elsősorban „nemzeti jóváhagyásra és a nemzet bizalmára” van szüksége. Ezt a jóváhagyást és bizalmat világosan kifejezésre kell juttatni — hangsúlyozta De Gaulle egy közeli népszavazásra célozva. A francia minisztertanács hétfőn magyar idő szerint 15,30 órakor rendkívüli ülésen vitatta meg az algériai fegyver- szünet megkötését és az ebből adódó legújabb fejleményeket. Joxe, a francia küldöttség vezetője rövid sajtóértekezletet tartott Evianban. Ezen közölte, hogy a fegyverszünet hétfőn déli 12 órakor lépett érvénybe Algériában. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nu atkozata A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki. Ebben hangsúlyozza, örömmel üdvözli a tűz- szüneti megállapodás aláírását és az Evianban született más megegyezéseket. E megállapodások hozzájárulnak ahhoz, hogy Algériában megszülessen a béke és a végre szabaddá váló Algéria baráti kapcsolatokat létesítsen Franciaországgal. Az eviani megállapodások — hangoztatja a nyilatkozat — az algériai kérdés békés megoldásáért harcoló francia munkásosztály és nép győzelme is. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága lankadatlan éberségre szólítja fel a békeszerető erőket, hogy elejét vegyék az Evianban született megállapodások szabotálásá- nak. Nyilatkozatot adott ki a Francia Szocialista Párt vezetősége is. A nyilatkozat üdvözli a megállapodást és felhívja a figyelmet az OAS fasiszta kalandjainak veszélyességére. (MTI) Szombaton este bensőséges ünnepi taggyűlésen emlékeztek meg a Budapesti Hajtóműgyár egri telepének kiszistái az ifjúsági szervezet megalakulásának ötödik évfordulójáról. Madarast Gyula KISZ-titkár beszédében felelevenítette az üzemi ifjúsági szervezet ötéves működésének fontosabb eseményeit, s azokat a sikereket, amelyet az ifjú kommunisták elértek. Az ünnepi taggyűlésen megemlékeztek a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának évfordulójáról is, majd kiosztották a jutalmakat a legszorgalmasabb fiataloknak. Ezen az estén adták át az Ifjúság a szocializmusért-mozgalom jelve delem reményében —, amely a takarmánytermő területhez képest erősen túlzott volt, már évekkel előbb is. — 1960-ban á túlzott etetés miatt már „sikerült” 5,5 vagon takarmányhiánnyal zárai az évet — emlékezett az elnök. — Akkor 281 marhát neveltünk, hizlaltunk, kellett hát a takarmány. Az adósságot áthoztuk 1961-re, s még abban az esztendőben újabb tíz vagon kölcsön csapódott hozzá. — Még az a szerencse, — folytatta aztán —, hogyha meg is van a 40 vagonos hiány, nincs rá szükség az utolsó szemig, mert annyi állatunk sem volt, mint terveztük 1961-ben. Azonban így sem segíthettünk túlságosan sokat magunkon, mert 70 ezer baromfi vásárlását terveztük és vettünk 78 ezer darabot. Miért? Mert amikor benépesedett a nevelőtelep, sokan jöttek látogatóba, dicsérték az állományt, helyeselték a kezdeményezés merészségét. Ez tetszett a Dózsában, hajrá tehát, toldjuk meg 8000 darab csirkével, hadd legyen még több baromfi, mint amennyire számítanak tőlünk — s a már régebbi, valamint a fenyegető takarmány hiányt semmibe vették, nem állt figyelmeztető felkiáltójelként senki előtt. — Azt is későn vettük észre, hogy nagyon drága nekünk ez a csirkenevelés, ráncolta homlokát az elnök. — Kiszámítottuk, ahhoz, hogy egy kiló csirkét „állíthassunk elő”, 6,80 kiló abraktakarmányt kell felhasználni. Ez nagyon sok. De ismét akadt „vigasztalás”. Ez ugyan olyan volt, amiről megint csupán keserű szájízzel lehet beszélni, de azt jelentette, hogy kevesebb takarmányról kell gondoskodni, nem fenyeget teljes egészében a negyven vagon hiánya. A szeptemberi csirkékről van sró. Nagy lendületükben ezekből is húszezer darabot vásároltak, elég meggondolatlanul, a Dózsások, a pestis, kolera azonban megritkította az állományt. 12 ezer darabot vitt el ez a betegség, úgy, hogy értékesítésre nyolcezer jutott. Elképesztő számok ezek — s nem is tudni, mi a jobb kifejezés —, felelőtlenségről, meggondolatlanságról beszélnek. Miért kellett a kiskörei Dózsa Tsz-nek így járni, miért kellett ősszel még húszezer csirkét vásárolni, amikor 12 ezer elhullott, részben a nem megfelelő, nem igazi nagyüzemi elhelyezés, gondozás miatt, s ami megmaradt, annak egy kiló súlyúra neveléséhez majd hét kiló abraktakarmányt kellett felhasználni? Azért, hogy a baromfitenyésztés felkarolásának első évében is már 70 ezer helyett 78 ezer szárnyassal dicseked- hessék a tsz, azért, hogy még gyorsabban váljék nehézzé a takarmányhelyzet s, hogy év végén kimutathassák: egyedül , a csirkére 140 ezer forintot fizetett rá a tsz? Nem kellett volna ilyen nagy mennyiségre törekedni. A csirkénél s más állatoknál sem. Félreértés ne essék, senki sem akarja lebeszélni a tsz- eket az állattenyésztésről. Számunkra a több hús, zsír, tojás, baromfi tenyésztése, termelése, törvény. De azt senki sem akarhatja, hogy a közös gazdaságok erejükön felül is növeljék állatállományukat. Meg kellene tanulni végre, — s ez nemcsak a kiskörei Dózsa Tsz-re vonatkozik —, addig nyújtózni, ameddig a takaró ér. A takarmányterület alapján fejleszteni az állatállományt, nem pedig egy nagy tömeg jószág beszerzése után kapkodni, hogy „jaj mi lesz, ha nem elég az állatok ennivalója?” Persze, minek tagadni, nagyszerű az állattenyésztéssel járó jó jövedelem, s minden termelőszövetkezet szeretne év végén a lehető legtöbbet osztani. De csak a csirkére ráfiEgy értekezleten hangzott el először félmondatban: negyven vagonos takarmányhiány van a kiskörei Dózsa Tsz-ben. Halkan mondták, de a szám mégis belopózott a fülekbe, s hitetlenkedést, szörnyülködést, méltatlankodást váltott ki mindenkiből. Nem ok nélkül. Negyven vagon takarmány nagyon nagy mennyiség, s még nagyobb, ha — hiányzik. Ha nem ál) rendelkezésre, amikor arra szükség van, ha egyszerű szóval, vagy körülírva is csak annyit lehet mondani róla: nincs. Nincs! Miért nincs, hogyan lehetséges az, hogy kellene és nincs, — s egyáltalán milyen gazdálkodás az, ha egy tsz-ben meg kellene lennie negyven vagon takarmánynak és mégsincs? Kérdés kérdésre halmozódik, találgatásokkal vegyül, legjobb lesz tehát, ha maguk a kiskörei Dózsa Tsz vezetői adnak sorban választ mindegyikre. Az első, akivel beszélgettünk, a főkönyvelő, Forgács István volt. Kétkedve és meglepődve hallgatta a 40 vagonos takar- mányhiány hírét. — Negyven vagon? Szó sincs róla — mondotta, de aztán kiegészítette a mondatot: — any- nyi nincs. Hiányunk van takarmányból, de ennyi. Lehetetlenség. Kimutatások, kartonok között kezdtünk kutatni, hogy mi is az oka, — ha nem is negyven vagonos, de mint itt mondják, bizonyos mennyiségű — takarmányhiánynak. Először a tavalyi termőterületeket, terveket, s a termés- eredményeket néztük. Nem vigasztaló egyik szám sem. Egyedül az őszi árpa hozta azt a mennyiséget, amennyit vártak, sőt, 2,40 mázsával többet is, holdanként. Az ok részben „ob. jektív”. Az időjárás közbeszólt. Aztán az állatok kerülnek sorra. Az elmúlt évi terv szerint a gazdaság 320 szarvasmarhát. 794 sertést, 803 juhot, 4162 baromfit akart tartam, részben mint törzsállományt. Ezenkívül 70 ezer csirke felnevelését is tervezték. — Mennyi takarmány kellett volna ennyi állatnak? — vetődött fel a kérdés, s a főkönyvelő ismét a számosz.lopok között kutatott adat után. — 7605 mázsa takarmányt terveztünk az állatok eltartására — válaszolta néhány perc múlva. — Es a termés alapján menv- nyit tudtak ténylegesen a jószágok etetésére fordítani? Újabb keresés, újabb szám: — 3424 mázsát. Egy rövid kivonási művelet, s íme itt van a negyven vagon, — egészen pontosan 41 vagon és 81 mázsa — takarmányhiány, mert 7605 mázsa takarmány kellett volna, 3424 lett, igy a két szám közötti különbség a — nincs. — Van még a saját takarmánykészletükből ? — Nincs. — Akkor miből etetik újig a jószágokat? — Vásároltunk is, meg kölcsön is vettünk takarmányt — hangzik a válasz. — A szálastakarmányt tudjuk biztosítani, de az abrak már január közepén elfogyott. — Igen, kölcsönt is kértünk és júniusig még legalább kilenc és fél vagon újabb takar- mánykölcsönt kell kérnünk, mert másképp nem tudjuk tartani állatainkat — mondta az időközben megérkezett tsz-el- nök, Molnár József. Hangján érződött, hogy ez a gond már nemcsak őt, hanem a« egész tagságot nyom fa. De — úgy mondják — más kárán tanul az okos. Kiskörén a Dózsa tagjai azonban sok esetben nem gondoltak erre, s most a maguk kára a tanulópénz. Mint a későbbiekben kiderült, túlzottan nagyvonalúan, nagyralátóan, sokszor bűkezű- en gazdálkodtak állattenyésztésükben, ez volt az alapvető hiba. Olyan nagy jószágállo- tnánnyal dolgoztak — a jó jöszéket” kell felállítani. Az átmeneti időszak alatt Franciaország szuverenitását főmegbízottja gyakorolja. A népszavazást bizottságok fogják ellenőrizni. Az egyezmény, arra az esetre, ha az algériaiak független hazájuk együttműködését választják Franciaországgal, részletesen meghatározza az Algériában élő európaiak jogait az állampolgárság, a tulajdon, a nyelvhasználat, a vallásgyakorlás, közhivatalok vállalása, stb. tekintetében, majd kimondja, hogy Algéria a frankövezetben marad és Francia- ország a „constantinei terv” keretében továbbra is segítséget nyújt Algériának; a szaha- rai kőolajjal kapcsolatban Franciaország szerzett jogai biztosítva lesznek. Katonai vonatkozásban Franciaország — tizenöt éven át rendelkezik a Mers el Kebir-i támaszponttal, s e rendelkezési joga meghosszabbítható; — öt éven át fenntarthatja szaharai atomkísérleti telepeit; — több repülőtéren kiváltságokat kap; — és három éven át fegyveres erőket tarthat Algériában. De Gaulle beszéde A francia rádió és televízió vasárnap este közvetítette De Gaulle elnök beszédét az algériai fegyverszünet megkötése alkalmából. De Gaulle három okot említett meg, mint olyanokat, amelyek a fegyverszünet megkötését diktálják. Az első az, hogy Algéria önrendelkezése Franciaországnak is nemzeti érdeke. A második az elnök szavai szerint az, hogy „az algériai nép érdekei és kívánságai Algériát összekapcsolják Franciaországgal.” A harmadik ilyen ok — mint De Gaulle mondotta — az, hogy „túl a harcokon, terrorista támadásokon, pereken, faji és vallási ellentéteken, Algériát és Franciaországot 132 éve fűzik szoros kötelékek egymáshoz.” PÁRIZS (MTI): Az AFP a következőkben ismerteti az algériai ügyekkel megbízott francia államminiszter tájékoztatási szolgálatának a francia—algériai megállapodásról kiadott összefoglaló jelentését: Az 1961. január 8-án megtartott népszavazás az önrendelkezés elvét már elfogadta, s most ez az elv az egyetemes és közvetlen választásokon, a tűzszünet megvalósítása és az ideiglenes végrehajtó hatalom megszervezése után gyakorlatilag is megvalósul Algériában. A választóknak három lehetőség között kell dönteniök: fenntartsák-e a jelenlegi helyzetet (Algéria francia közigazgatási terület maradjon-e), Algéria legyen-e független, megszakítva kapcsolatait Francia- országgal, vagy pedig függetlenséget akar, de Franciaországgal együttműködve. A megállapodás nem határozza meg az átmeneti időszak tartamát, sem az ideiglenes végrehajtó hatalom összetételét, de előirányozza, hogy közkegyelemben kell részesíteni és szabadon kell bocsátani a politikai foglyokat. „Közrendi törvényvenyeit is Szakái Józsefnek, Leszkovszky Zoltánnak, Zaka- ridesz Máriának, Miskolczi Józsefnek, Nagy Istvánnak s még több más társuknak, akik a munkában, tanulásban, sportban és művelődésben komoly eredményeket értek el, — teljesítették a mozgalom követelményeit. Az üzemi KISZ-szervezet sok évi eredményes munkával küzdötte fel magát a legjobbak közé, s ennek elismeréséül adta át Kiss Gábor, a KISZ városi végrehajtó bizottsága nevében az elsőségüket bizonyító vándorzászlót. A taggyűlést követő baráti összejövetelen kellemesen szórakoztak az üzem fiataljai.
