Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

4 NÉPÚJSÁG 1062. február 18., vasárnm ALUDNI AKAR 1962. FEBRUAR 18., VASÁRNAP! SIMON 25 évvel ezelőtt, 1937. február 18-án halt meg GRIGORIJ ORD- ZSONIKIDZB grúz munkásvezető. Ö alapozta meg az 1920—1921-es években Örményországban és Gniziában a szovjet hatalmak majd a Szovjetunióban a nehéz­ipar.felépítését irányította és a leg­felsőbb gazdasági tanács elnöke volt. Róla nevezték el Vladikav­kaz városát, a Kaukázustól észak­ra fekvő Észak-Osszét Autonóm Köztársaság fővárosát. 80 évvel ezelőtt, 1882-ben e na­pon született JANCSIK FERENC vasesztergályos. Az I. világháború alatt orosz hadifogságba került és itt a kommunista magyar hadifoglyok vezetője lett, a KMP ala­pító tagja, a Tanácsköztársaság alatt a budapesti vörös őrség pa­rancsnoka volt. A Horthy-íasizmus alatt súlyos börtönre ítélték, 1922-ben fogolycsere révén a Szovjetunióba került. 65 éve, 1897-ben született PATRICK BLACKETT angol fizikus. Kutatásai a magfizikára, különösen a mezonok természetére, a kozmikus sugárzásra és az ásványok mágnesességére vonatkoz­tak. A kozmikus sugarak kutatása terén elért eredményeiért 1948-ban Nóbel-díjat kapott. Haladó tudós, aki részt vesz a béké­ért folytatott harcban. Az atomenergia politikai és katonai kö­vetkezményei című műve 1981-ben magyarul is megjelent. 30 éve, 1982-ben e napon a Zala megyei Pacsa községben az adóvégrehajtások miatt tiltakozó parasztokra csendőrsortűz dör­dült. Két halálos és három életveszélyes sebesülés történt. 1948. február 18-án kötötték meg a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. Grigorij Ordzsonikidze Hétjön estet KiilSnös tárgyalás az egri Kelemen László Irodalmi Színpad műsorán Fü . . . Az ember nem is hinné. Egerben milyen nagy kereslete van a fű- féleségeknek, a fűmagnak. Aki ugyanis a főutcán jár, észre kell vegye: a városi tanács épületében levő vetőmagbolt mellett — ahol le­het fűmagot kapni —, egy új, csak ilyen áruféleségeket kínáló üzlet is nyílt. A Csiky Sándor utcával szemben levő üzlethelyiség hom­lokzatán ugyanis egy világító neon- felirat hívja fel magára a figyel­met-, ezzel a két betűvel: FÜ . . . Vagy mégsem ilyen vetőmagbolt- M&erűség lenne ez, hanem az ön- kiszolgáló ifjúsági bolt hibás neon- felirata? Ha közelebb ér a gyanút­lan járókelő az üzlethez, erről bi­zonyosodik meg. De a neon rossz, ez is bizonyos. Jó lenne végre meg javíttatni, már csak azért is, mert errefelé már meglehetősen kevés az ilyen fénylő üzleti felirat, éppen ezért ami van, legalább az legyen jó. (w) — A MEGYE taz-ánek saját tulajdonban 310 darab erő­gépük van. Az év végére — tervek szerint — ez eléri a négyszázat. ★ — 12 260 TONNA műtrágya áll a megye termelőszövetke­zeteinek rendelkezésére ez év­ben. Ennek 75 százalékát elő­reláthatóan a kalászosok mű­trágyázására használják fel. ★ — A HATVANI TBC- Gondozó Intézet felújítására ebben az évben kerül sew. A megyei tanács 250 ezer forin­tot fordít a munkák elvégzé­sére. ★ — CSÜTÖRTÖKÖN ESTE tartotta ülését a Poroszlói Köz­ségi Tanács kereskedelmi ál­landó bizottsága. Az állandó bizottság tagjai meghallgatták a földművesszövetkezeti vas- bolt vezetőjének beszámolóját, a tavaszi mezőgazdasági mun­kákhoz szükséges kéziszerszá­mok, valamint permetező anya­gok biztosításáról. (Csala K.) ★ — AZ EGRI Nagy József Tsz február 21-én háromezer csibét kap nevelésre. Ezért a termelőszövetkezet dolgozói gyorsabb ütemben végzik a baromfinevelő korszerűsíté­sét, hogy határidőre elkészül­jenek vele. Az utóbbi időkben a magyar szaklapok egyre többet írnak a lengyel filmesekről: fényké­peket közölnek lengyel film­színészekről, tehetséges és ki­tűnő alakítást nyújtó művé­szekről. Ebben a szerzők szerint is irreális vígjátékban nem az a valószínűtlen, amit vártunk: a rendkívüli környezet, a szokat­lan bonyodalmak, a szélsősé­ges helyzetekben megszorított jellemeik irrealitása ingerelt bennünket kacagásra, vagy legalább egy eltévesztett, vagy elkapott kuncogásra. Nem, itt, ebben a filmben a művészet az irreális, ha nem is a film minden kockáján, de egé­szében véve és végső summá- zatában az. Egy könnyen lőbálható kof­ferrel megérkezik egy irreális városba Éve Bonecka, hogy Lengyel vígjáték három évig technikumot ta­nuljon. A technikumot meg is pillantja a forgatókönyv jó­voltából, de onnan kiűzi a fia­tal lányt az irreálisan ostoba öreg férfi, hogy aztán végig- masírozzék álmatlanul és al­vásra várva a városon, ahol: még a toronyórát is ellopják, a huligánok és csavargók esti tanfolyamot tartanak betörés­ből, rablásból, útonállásból, készpénzben és helyszínen le­fizetett tandíj ellenében, a rendőrség jelentéseket gyárt és szamarakat mond, várja a ma­jort, szerződtet egy rabot, amo­lyan dísz-ikasszafúrót, hogy a börtönben mégis legyen vala­ki, az utcalányt hazaküldik, mert nem szeretné a rendőr­főnök, hogy netán rács mögé kerüljön, a munkásszálláson a rendőrség megjelenése egetve­rő riadalmat kelt, amely a lá­nyok szobáiból pánikszerűen menekülő, hiányos öltözékű férfiak badarságaiban tetőzik, részeg ember is akad a képso­rozatban a változatosság ked­véért, a film végén teljesen érthetetlenül, filmesek filmet forgatnak, de nem tudni, mi­ről, kinek és miért. A néző nézi a filmet és jog­gal hiszi, hogy ebben az eset­ben sík-, vagy téreltolódás van a vászon és a nézőtér között: nem hisz a szemének, hogy ezt a „kacagtató balladát egy nem létező lengyel városról „végig kell néznie.” Mert itt nem a visszásságok kacagtató kifigu­rázása a művészet — bár erről lenne szó! —, hanem nevetsé­gessé tesznek erkölcsi feloldás és ellentétek nélkül egy társa­dalmat, amely . tolvajokból, azok áldozataiból és az ezek között hadállást foglaló rend­őrökből áll, akikről nem tud­ni, mikor és kinek segítenek. Ilyen torzítást szatíra és víg- ság címén sem bír el a józan­nak maradni kész elme. A va­lóság léggömbneheaéke szüksé­ges ahhoz, hogy a szárnyalás ízét érezze a földi halandó. A filmben a zenét és a kitű­nő arcokat, azok remek masz- kírozását lehet csak dicsérni, Meg kell említenünk Barbara Kwiatkowska Éva és Stanis­law Mikulski Péter alakítását. A filmet alkotói kísérletnek szánták, de inkább arra bizo­nyíték, hogy mennyi jó ötlet tud elhamvadni a filmben rö­vid másfél óra alatt Farkas András Egerben du. fél 4 és este 7 őrskor: MONTMARTRKI IBOLYA Sírokban este 7 órakor: A LAMPIONOK ÜNNEPE Holnap este 7 órakor kerül sor az egri Kelemen László Irodalmi Színpad előadásában a Különös tárgyalás című, rendkívül érdekes összeállítás bemutatására. Az előadás so­rán megelevenednek Mikszáth regényeinek, novelláinak, el­beszéléseinek halhatatlan alakjai. Kilépnek a színre a Gavallérok, a Demokraták, A vén gazember, Zrínyi, az Üj Zrínyiász-ból, néhány jelenet tanúi lehetünk a Beszterce ostroma, a Bede Anna tarto­zása, a Különös házasság is­mert történetéből. A műfajilag is érdekes est szereplői: Pálffy György, Ko­vács .Mária, Lenkei Edit, Csa­pó János, Zakariás Klára, He- rédi Gyula, Varga ÍTibor, Szo- boszlai Sándor, Páláncz Fe­renc, Fonyó István. Tudásuk legjavát adva készültek a megerőltető színházi próba mellett erre az irodalmi szín­padi előadásra, mert a Kü­lönös tárgyalás, amellett, hogy érdekes és megkapó, nem min­dennapi produkció, színészi feladatnak is nagyszerű. Egy­másután idézi a különös bíró­ság különös tárgyalásra azo­kat, akiket a betű, u könyv őrzött meg számunkra abból a korból, amelybe Mikszáth he­lyezte őket. Itt mondják el, a különös bíróság előtt, hogyan vannak megelégedve helyük­kel a mikszáthi történetben. Érdekes gondolat egy író jel­lemeit így ábrázolni színpa­don, várjuk, az egri előadást, Horváth Árpád rendezésében, mit és hogyan valósit meg belőle. (á) ~ Talán egy szép háztartási robotgépet1 — Ö, a férjem még nekem sem szívesen engedi át a mo­sogatást! msmmm., um. .............. .................................................................................................................... 76 . Gazsó másnap ellátogatott a kastélyba, amelynek ormán hatalmas, francia lobogó len­gett. A kastélyban heten lak­tak: a kapitány feleségével és két gyermekével, továbbá a gyerekek férfi nevelője, egy férfi szakács és egy sofőr. Mind a három alkalmazott ma­gyar volt. A kapitány szívélyesen fo­gadta a jövevényt, meghall­gatta panaszát és kérését, majd határozottan mondotta: — Rendben van, földi. A mi­nisztériumban kitűnő ismeret­ségem van, így a dolgot máris elintézettnek veheted. Ezt itt írd alá alul... Fölé a kérvényt én magam fogalmazom meg— Még csak azt mondd meg, mennyi volt a légiós számod és hol szolgáltál... — 57081-es voltam és Távol- Keleten, colonel Simon ezre­dében teljesítettem szolgálatot — És, természetesen Marseii- leben akarsz megtelepedni? — Igen. — Rendben van. Még ma in­tézkedem telefonon és küldöm a kérvényt is. Ha egy héten belül nem kapunk választ, magam utazom az ügyben Pá­rizsba. — Nagyon, nagyon köszö­nöm, kapitány úr... Nem is tudom, hogyan háláljam meg... — Sehogy! Ez kötelességem egy honfitársammal szemben... Gazsó még aznap közölte ezt a jó hírt Lisettel. Hosszú levelet írt neki, amelyben vi­gasztalta, biztatta, s a közeli boldog viszontlátást emlegette. Múltak a napok. Gazsót egy­re sürgették a laktanyában, mikor hagyja már el az épü­letet. O capitan Pötire és fo­lyamatban levő ügyére hivat- teoaott. VégüLa laktanya pa­rancsnoka még három napig engedélyezte a volt légiós ofct­tartozkodását Gazsó csendben heverészett a nyolcágyas szobában. Nem zavart senkit Arra az épület- szárnyra mindig újabb és újabb lakók érkeztek, végül már valamennyi szoba meg­telt, a szállítmány együtt volt A 7. számú szobában, — amelyben Gazsó is helyet ka­pott — a németek, olaszok kö­zött három, fiatal magyar fiú is terveket szövögetett Rózsa­színben látták a jövőt boldog izgalommal gondoltak az elkö­vetkezendő időkre. — Gyerekek, világot látunk — mondta az egyik. — Milyen jó is lesz Afriká­ban! ... — Látunk majd néger és sze­mesen nőt... — Eszünk majd sok datolyát narancsot és fügét... — Miközben hallgatjuk majd a sakálok üdvözlését... — Oroszlánra fogunk va­dászni ... — Elmegyünk majd a kikötő­be mulatni, hogy láthassunk egy-egy jó matróz-vereke­dést ... — Remek lesz, gyerekeik ... És ha leszerelünk, ottmara­dunk Afrikában, elvesszük majd valamelyik gazdag ültet­vényes lányát feleségül és élünk boldogan, gondtalanul. Gazsó csendesen hallgatta Őket. Szegény szerencsétlenek! ... Hát ennyire félrevezették őket!... Felkelt ágyáról és odament honfitársaihoz. — Fiúk — mondotta halkan —, én is magyar vagyok. Hall­gattam beszélgetéseteket, ter­veztetéseteket ... Fiuk, a felle­gekben jártok... Gyertek le a főidre, köaefebfo-a vaksághoz... Én már megjártam azt, ahová ti most indultok.,. Amazok hárman, szinte el­lenségesen néztek a beszélőre. — Hallgassatok meg — foly­tatta. — A valósággal kell szá­molnotok... A valóság pedig nem az, amit nektek itt el­mondtak ... A légiós élete nem datolyaevés éa ono6Zlánvadá_ szás, hanem megaláztatás, alig elviselhető napok sorozata... A légióst gyűlöli mindenki, az is, akiért harcol, és az is, aki ellen harcol... Távol-Keleten szürkület után nem ajánlatos az utcán járnia, mert lepuf- fantják, Afrikában egy-egy helység belvárosából ne tegye ki egyedül a lábát... Örökös félelem, halálveszedelem a lé­giós osztályrésze... Rengeteg fiatal fiúnak mondják fel az Idegei a szolgálatot... — Halljátok? — kacagott az egyik. — Ez bolond! ■ — Sajnállak benneteket, fiúk — mondotta csendesen Gazsó. — Hallgassatok meg... Amazok tüntetőleg felálltak és kivonultak a szobából. Az utolsó úgy becsapta maga mö­gött az ajtót, hogy szinte ren­gett bele a ház. Az újoncjelölteik útja a to- borzó iroda főnőkéhez veze­tett ... Néhány pere múlva két lé­giós rohant a szobába és Ga­zsót maguk előtt betuszkolták a főnök elé... Annak tajtékzott a szája, amikor kiugrott íróasztala mö­gül. Hatalmas öklével arcul vágta Gazsót, hogy az megtán- torodott Erre a két pribék is nekiesett Egyik úgy orron vág­ta, hogy megindult a vére, a másik a gyomrába rúgott A fiú a földre zuhant A fő­nök üvöltött: — Hogy metsz te Sfey beszélni az újoncjeKStek Az egyik pribék a földön fek­vő fiú fejébe rúgott Az csen­desen válaszolt — Nem tudtam, hogy nem szabad megmondani az igazat... Ez végleg kihozta kínzóit a sodrából. A negyedik légiós is nekiesett és mindaddig rugdos­ták, míg el nem vesztette esz­méletét Aztán fellocsolták, kezébe nyomták bőröndjét és való­sággal kidobták. — Többet meg ne lássunk itt, mert kinyújtunk! Nesze, ez a levél még a tied. Most érke­zett. Tessék. És most taka­rodj! ... Amint Gazsó az utcára ért, izgatottan bontotta fel a leve­let, mert azonnal látta a cím­zésen, hogy nem Lisette írta, bár a borítékon Marseille-i bé­lyegző volt A hegyes, szálkás, hosszúkás betűk mintha szíven szúrták volna... Már az első mondat megrendítette. „Legyen erős, uram.’' Nekidűlt az egyik ház falá­nak, annyira gyengének érezte magát „El kell viselnie mindazt, amit az élet önre rótt. Lisette már nem fog önnek többé vá­laszolni. ö már letudta az éle­tet kislányával együtt Nyitott gázcsap mellett találtak rájuk, de akkor már késő volt... őriz­ze meg, uram, emléküket ők pedig nyugodjanak békében...” Gazsó szívébe mérhetetlen fájdalom költözött... Hosszú­hosszú percekig állt mozdulat­lanul, a falhoz támaszkodva... Aztán egyszerre végtelen üres­séget érzett bensőjében ... Autó fékjének csikorgása riasztotta fel gondolataiból. — Hát te? — kiáltotta a ko­csiból captain Pöti —, miért vagy itt? És hogy nézel ki? Arcod kék és zöld... — Semmi, kapitány úr... Csupán megkaptam a végkielé­gítést a légiótól... — Szent ég! Alaposan hely­ben hagytak!,., No, de sebaj! Kárpótlásul itt hozom a fran­ciaországi letelepedési enge­délyt ... Örömhír, barátom .,, örömhír! A kapitány, mintha kígyó csípte volna meg, úgy pattant fel. — Magyarországra akarsz menni?,.. Te megőrültél! — Ellenkezőleg, kapitány úr... Soha józanabb nem vol­tam, mint most... És soha vilá­gosabban nem láttam egész másfél éves szereplésemet, ki­szolgáltatottságomat és az egész szabad világot, mint most... — Eh! A keserűség adja szádra a szavakat.« Volt valami értelme az utób­bi másfél évnek? .., Semmi... Ugyanott van, mint másfél év­vel ezelőtt, amikor Bécs egyik külvárosában, egy pádon töl­tötte az éjszakát... A francig állam alaposan kifizette és az élet is tőből metszette el vá­gyait, reményeit... Másfél év alatt tönkrement, tiz évet öre­gedett ... Haja tele van ősz szálakkal... S ebben a pillanatban édes­anyja jóságos, aggódó arcát látta maga előtt... — Köszönöm, kapitány úr — mondotta halkan —, de már nem tartok rá igényt... — Miért?... Ember, mi van veled?... Gazsó szótlanul átnyújtotta a kezében szorongatott levelet Pöti átfutotta és szinte össze­rezzent, amikor a végére ért. — Fogadd részvétemet... Iga­zán nagyon sajnálom. És most mi a szándékod? ... — Hazamegyek«. Anyám­hoz... — Nem, kapitány úr!... Nos, még egyszer köszönöm segít­ségét, bár hiába fáradozott... A tiszt dühösen ugrott a ko­csiba. — Örült! — ordította Gazsó felé, aztán rátaposott a gáz­pedálra és villámgyorsan el­hajtott. Gazsó néh; ipercig nézte a kot felszálló port, aztán mc és las­san, ellenkező o,j.n, meg­indult Kelet lé ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom