Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-18 / 41. szám
4 NÉPÚJSÁG 1062. február 18., vasárnm ALUDNI AKAR 1962. FEBRUAR 18., VASÁRNAP! SIMON 25 évvel ezelőtt, 1937. február 18-án halt meg GRIGORIJ ORD- ZSONIKIDZB grúz munkásvezető. Ö alapozta meg az 1920—1921-es években Örményországban és Gniziában a szovjet hatalmak majd a Szovjetunióban a nehézipar.felépítését irányította és a legfelsőbb gazdasági tanács elnöke volt. Róla nevezték el Vladikavkaz városát, a Kaukázustól északra fekvő Észak-Osszét Autonóm Köztársaság fővárosát. 80 évvel ezelőtt, 1882-ben e napon született JANCSIK FERENC vasesztergályos. Az I. világháború alatt orosz hadifogságba került és itt a kommunista magyar hadifoglyok vezetője lett, a KMP alapító tagja, a Tanácsköztársaság alatt a budapesti vörös őrség parancsnoka volt. A Horthy-íasizmus alatt súlyos börtönre ítélték, 1922-ben fogolycsere révén a Szovjetunióba került. 65 éve, 1897-ben született PATRICK BLACKETT angol fizikus. Kutatásai a magfizikára, különösen a mezonok természetére, a kozmikus sugárzásra és az ásványok mágnesességére vonatkoztak. A kozmikus sugarak kutatása terén elért eredményeiért 1948-ban Nóbel-díjat kapott. Haladó tudós, aki részt vesz a békéért folytatott harcban. Az atomenergia politikai és katonai következményei című műve 1981-ben magyarul is megjelent. 30 éve, 1982-ben e napon a Zala megyei Pacsa községben az adóvégrehajtások miatt tiltakozó parasztokra csendőrsortűz dördült. Két halálos és három életveszélyes sebesülés történt. 1948. február 18-án kötötték meg a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. Grigorij Ordzsonikidze Hétjön estet KiilSnös tárgyalás az egri Kelemen László Irodalmi Színpad műsorán Fü . . . Az ember nem is hinné. Egerben milyen nagy kereslete van a fű- féleségeknek, a fűmagnak. Aki ugyanis a főutcán jár, észre kell vegye: a városi tanács épületében levő vetőmagbolt mellett — ahol lehet fűmagot kapni —, egy új, csak ilyen áruféleségeket kínáló üzlet is nyílt. A Csiky Sándor utcával szemben levő üzlethelyiség homlokzatán ugyanis egy világító neon- felirat hívja fel magára a figyelmet-, ezzel a két betűvel: FÜ . . . Vagy mégsem ilyen vetőmagbolt- M&erűség lenne ez, hanem az ön- kiszolgáló ifjúsági bolt hibás neon- felirata? Ha közelebb ér a gyanútlan járókelő az üzlethez, erről bizonyosodik meg. De a neon rossz, ez is bizonyos. Jó lenne végre meg javíttatni, már csak azért is, mert errefelé már meglehetősen kevés az ilyen fénylő üzleti felirat, éppen ezért ami van, legalább az legyen jó. (w) — A MEGYE taz-ánek saját tulajdonban 310 darab erőgépük van. Az év végére — tervek szerint — ez eléri a négyszázat. ★ — 12 260 TONNA műtrágya áll a megye termelőszövetkezeteinek rendelkezésére ez évben. Ennek 75 százalékát előreláthatóan a kalászosok műtrágyázására használják fel. ★ — A HATVANI TBC- Gondozó Intézet felújítására ebben az évben kerül sew. A megyei tanács 250 ezer forintot fordít a munkák elvégzésére. ★ — CSÜTÖRTÖKÖN ESTE tartotta ülését a Poroszlói Községi Tanács kereskedelmi állandó bizottsága. Az állandó bizottság tagjai meghallgatták a földművesszövetkezeti vas- bolt vezetőjének beszámolóját, a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz szükséges kéziszerszámok, valamint permetező anyagok biztosításáról. (Csala K.) ★ — AZ EGRI Nagy József Tsz február 21-én háromezer csibét kap nevelésre. Ezért a termelőszövetkezet dolgozói gyorsabb ütemben végzik a baromfinevelő korszerűsítését, hogy határidőre elkészüljenek vele. Az utóbbi időkben a magyar szaklapok egyre többet írnak a lengyel filmesekről: fényképeket közölnek lengyel filmszínészekről, tehetséges és kitűnő alakítást nyújtó művészekről. Ebben a szerzők szerint is irreális vígjátékban nem az a valószínűtlen, amit vártunk: a rendkívüli környezet, a szokatlan bonyodalmak, a szélsőséges helyzetekben megszorított jellemeik irrealitása ingerelt bennünket kacagásra, vagy legalább egy eltévesztett, vagy elkapott kuncogásra. Nem, itt, ebben a filmben a művészet az irreális, ha nem is a film minden kockáján, de egészében véve és végső summá- zatában az. Egy könnyen lőbálható kofferrel megérkezik egy irreális városba Éve Bonecka, hogy Lengyel vígjáték három évig technikumot tanuljon. A technikumot meg is pillantja a forgatókönyv jóvoltából, de onnan kiűzi a fiatal lányt az irreálisan ostoba öreg férfi, hogy aztán végig- masírozzék álmatlanul és alvásra várva a városon, ahol: még a toronyórát is ellopják, a huligánok és csavargók esti tanfolyamot tartanak betörésből, rablásból, útonállásból, készpénzben és helyszínen lefizetett tandíj ellenében, a rendőrség jelentéseket gyárt és szamarakat mond, várja a majort, szerződtet egy rabot, amolyan dísz-ikasszafúrót, hogy a börtönben mégis legyen valaki, az utcalányt hazaküldik, mert nem szeretné a rendőrfőnök, hogy netán rács mögé kerüljön, a munkásszálláson a rendőrség megjelenése egetverő riadalmat kelt, amely a lányok szobáiból pánikszerűen menekülő, hiányos öltözékű férfiak badarságaiban tetőzik, részeg ember is akad a képsorozatban a változatosság kedvéért, a film végén teljesen érthetetlenül, filmesek filmet forgatnak, de nem tudni, miről, kinek és miért. A néző nézi a filmet és joggal hiszi, hogy ebben az esetben sík-, vagy téreltolódás van a vászon és a nézőtér között: nem hisz a szemének, hogy ezt a „kacagtató balladát egy nem létező lengyel városról „végig kell néznie.” Mert itt nem a visszásságok kacagtató kifigurázása a művészet — bár erről lenne szó! —, hanem nevetségessé tesznek erkölcsi feloldás és ellentétek nélkül egy társadalmat, amely . tolvajokból, azok áldozataiból és az ezek között hadállást foglaló rendőrökből áll, akikről nem tudni, mikor és kinek segítenek. Ilyen torzítást szatíra és víg- ság címén sem bír el a józannak maradni kész elme. A valóság léggömbneheaéke szükséges ahhoz, hogy a szárnyalás ízét érezze a földi halandó. A filmben a zenét és a kitűnő arcokat, azok remek masz- kírozását lehet csak dicsérni, Meg kell említenünk Barbara Kwiatkowska Éva és Stanislaw Mikulski Péter alakítását. A filmet alkotói kísérletnek szánták, de inkább arra bizonyíték, hogy mennyi jó ötlet tud elhamvadni a filmben rövid másfél óra alatt Farkas András Egerben du. fél 4 és este 7 őrskor: MONTMARTRKI IBOLYA Sírokban este 7 órakor: A LAMPIONOK ÜNNEPE Holnap este 7 órakor kerül sor az egri Kelemen László Irodalmi Színpad előadásában a Különös tárgyalás című, rendkívül érdekes összeállítás bemutatására. Az előadás során megelevenednek Mikszáth regényeinek, novelláinak, elbeszéléseinek halhatatlan alakjai. Kilépnek a színre a Gavallérok, a Demokraták, A vén gazember, Zrínyi, az Üj Zrínyiász-ból, néhány jelenet tanúi lehetünk a Beszterce ostroma, a Bede Anna tartozása, a Különös házasság ismert történetéből. A műfajilag is érdekes est szereplői: Pálffy György, Kovács .Mária, Lenkei Edit, Csapó János, Zakariás Klára, He- rédi Gyula, Varga ÍTibor, Szo- boszlai Sándor, Páláncz Ferenc, Fonyó István. Tudásuk legjavát adva készültek a megerőltető színházi próba mellett erre az irodalmi színpadi előadásra, mert a Különös tárgyalás, amellett, hogy érdekes és megkapó, nem mindennapi produkció, színészi feladatnak is nagyszerű. Egymásután idézi a különös bíróság különös tárgyalásra azokat, akiket a betű, u könyv őrzött meg számunkra abból a korból, amelybe Mikszáth helyezte őket. Itt mondják el, a különös bíróság előtt, hogyan vannak megelégedve helyükkel a mikszáthi történetben. Érdekes gondolat egy író jellemeit így ábrázolni színpadon, várjuk, az egri előadást, Horváth Árpád rendezésében, mit és hogyan valósit meg belőle. (á) ~ Talán egy szép háztartási robotgépet1 — Ö, a férjem még nekem sem szívesen engedi át a mosogatást! msmmm., um. .............. .................................................................................................................... 76 . Gazsó másnap ellátogatott a kastélyba, amelynek ormán hatalmas, francia lobogó lengett. A kastélyban heten laktak: a kapitány feleségével és két gyermekével, továbbá a gyerekek férfi nevelője, egy férfi szakács és egy sofőr. Mind a három alkalmazott magyar volt. A kapitány szívélyesen fogadta a jövevényt, meghallgatta panaszát és kérését, majd határozottan mondotta: — Rendben van, földi. A minisztériumban kitűnő ismeretségem van, így a dolgot máris elintézettnek veheted. Ezt itt írd alá alul... Fölé a kérvényt én magam fogalmazom meg— Még csak azt mondd meg, mennyi volt a légiós számod és hol szolgáltál... — 57081-es voltam és Távol- Keleten, colonel Simon ezredében teljesítettem szolgálatot — És, természetesen Marseii- leben akarsz megtelepedni? — Igen. — Rendben van. Még ma intézkedem telefonon és küldöm a kérvényt is. Ha egy héten belül nem kapunk választ, magam utazom az ügyben Párizsba. — Nagyon, nagyon köszönöm, kapitány úr... Nem is tudom, hogyan háláljam meg... — Sehogy! Ez kötelességem egy honfitársammal szemben... Gazsó még aznap közölte ezt a jó hírt Lisettel. Hosszú levelet írt neki, amelyben vigasztalta, biztatta, s a közeli boldog viszontlátást emlegette. Múltak a napok. Gazsót egyre sürgették a laktanyában, mikor hagyja már el az épületet. O capitan Pötire és folyamatban levő ügyére hivat- teoaott. VégüLa laktanya parancsnoka még három napig engedélyezte a volt légiós ofcttartozkodását Gazsó csendben heverészett a nyolcágyas szobában. Nem zavart senkit Arra az épület- szárnyra mindig újabb és újabb lakók érkeztek, végül már valamennyi szoba megtelt, a szállítmány együtt volt A 7. számú szobában, — amelyben Gazsó is helyet kapott — a németek, olaszok között három, fiatal magyar fiú is terveket szövögetett Rózsaszínben látták a jövőt boldog izgalommal gondoltak az elkövetkezendő időkre. — Gyerekek, világot látunk — mondta az egyik. — Milyen jó is lesz Afrikában! ... — Látunk majd néger és szemesen nőt... — Eszünk majd sok datolyát narancsot és fügét... — Miközben hallgatjuk majd a sakálok üdvözlését... — Oroszlánra fogunk vadászni ... — Elmegyünk majd a kikötőbe mulatni, hogy láthassunk egy-egy jó matróz-verekedést ... — Remek lesz, gyerekeik ... És ha leszerelünk, ottmaradunk Afrikában, elvesszük majd valamelyik gazdag ültetvényes lányát feleségül és élünk boldogan, gondtalanul. Gazsó csendesen hallgatta Őket. Szegény szerencsétlenek! ... Hát ennyire félrevezették őket!... Felkelt ágyáról és odament honfitársaihoz. — Fiúk — mondotta halkan —, én is magyar vagyok. Hallgattam beszélgetéseteket, terveztetéseteket ... Fiuk, a fellegekben jártok... Gyertek le a főidre, köaefebfo-a vaksághoz... Én már megjártam azt, ahová ti most indultok.,. Amazok hárman, szinte ellenségesen néztek a beszélőre. — Hallgassatok meg — folytatta. — A valósággal kell számolnotok... A valóság pedig nem az, amit nektek itt elmondtak ... A légiós élete nem datolyaevés éa ono6Zlánvadá_ szás, hanem megaláztatás, alig elviselhető napok sorozata... A légióst gyűlöli mindenki, az is, akiért harcol, és az is, aki ellen harcol... Távol-Keleten szürkület után nem ajánlatos az utcán járnia, mert lepuf- fantják, Afrikában egy-egy helység belvárosából ne tegye ki egyedül a lábát... Örökös félelem, halálveszedelem a légiós osztályrésze... Rengeteg fiatal fiúnak mondják fel az Idegei a szolgálatot... — Halljátok? — kacagott az egyik. — Ez bolond! ■ — Sajnállak benneteket, fiúk — mondotta csendesen Gazsó. — Hallgassatok meg... Amazok tüntetőleg felálltak és kivonultak a szobából. Az utolsó úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy szinte rengett bele a ház. Az újoncjelölteik útja a to- borzó iroda főnőkéhez vezetett ... Néhány pere múlva két légiós rohant a szobába és Gazsót maguk előtt betuszkolták a főnök elé... Annak tajtékzott a szája, amikor kiugrott íróasztala mögül. Hatalmas öklével arcul vágta Gazsót, hogy az megtán- torodott Erre a két pribék is nekiesett Egyik úgy orron vágta, hogy megindult a vére, a másik a gyomrába rúgott A fiú a földre zuhant A főnök üvöltött: — Hogy metsz te Sfey beszélni az újoncjeKStek Az egyik pribék a földön fekvő fiú fejébe rúgott Az csendesen válaszolt — Nem tudtam, hogy nem szabad megmondani az igazat... Ez végleg kihozta kínzóit a sodrából. A negyedik légiós is nekiesett és mindaddig rugdosták, míg el nem vesztette eszméletét Aztán fellocsolták, kezébe nyomták bőröndjét és valósággal kidobták. — Többet meg ne lássunk itt, mert kinyújtunk! Nesze, ez a levél még a tied. Most érkezett. Tessék. És most takarodj! ... Amint Gazsó az utcára ért, izgatottan bontotta fel a levelet, mert azonnal látta a címzésen, hogy nem Lisette írta, bár a borítékon Marseille-i bélyegző volt A hegyes, szálkás, hosszúkás betűk mintha szíven szúrták volna... Már az első mondat megrendítette. „Legyen erős, uram.’' Nekidűlt az egyik ház falának, annyira gyengének érezte magát „El kell viselnie mindazt, amit az élet önre rótt. Lisette már nem fog önnek többé válaszolni. ö már letudta az életet kislányával együtt Nyitott gázcsap mellett találtak rájuk, de akkor már késő volt... őrizze meg, uram, emléküket ők pedig nyugodjanak békében...” Gazsó szívébe mérhetetlen fájdalom költözött... Hosszúhosszú percekig állt mozdulatlanul, a falhoz támaszkodva... Aztán egyszerre végtelen ürességet érzett bensőjében ... Autó fékjének csikorgása riasztotta fel gondolataiból. — Hát te? — kiáltotta a kocsiból captain Pöti —, miért vagy itt? És hogy nézel ki? Arcod kék és zöld... — Semmi, kapitány úr... Csupán megkaptam a végkielégítést a légiótól... — Szent ég! Alaposan helyben hagytak!,., No, de sebaj! Kárpótlásul itt hozom a franciaországi letelepedési engedélyt ... Örömhír, barátom .,, örömhír! A kapitány, mintha kígyó csípte volna meg, úgy pattant fel. — Magyarországra akarsz menni?,.. Te megőrültél! — Ellenkezőleg, kapitány úr... Soha józanabb nem voltam, mint most... És soha világosabban nem láttam egész másfél éves szereplésemet, kiszolgáltatottságomat és az egész szabad világot, mint most... — Eh! A keserűség adja szádra a szavakat.« Volt valami értelme az utóbbi másfél évnek? .., Semmi... Ugyanott van, mint másfél évvel ezelőtt, amikor Bécs egyik külvárosában, egy pádon töltötte az éjszakát... A francig állam alaposan kifizette és az élet is tőből metszette el vágyait, reményeit... Másfél év alatt tönkrement, tiz évet öregedett ... Haja tele van ősz szálakkal... S ebben a pillanatban édesanyja jóságos, aggódó arcát látta maga előtt... — Köszönöm, kapitány úr — mondotta halkan —, de már nem tartok rá igényt... — Miért?... Ember, mi van veled?... Gazsó szótlanul átnyújtotta a kezében szorongatott levelet Pöti átfutotta és szinte összerezzent, amikor a végére ért. — Fogadd részvétemet... Igazán nagyon sajnálom. És most mi a szándékod? ... — Hazamegyek«. Anyámhoz... — Nem, kapitány úr!... Nos, még egyszer köszönöm segítségét, bár hiába fáradozott... A tiszt dühösen ugrott a kocsiba. — Örült! — ordította Gazsó felé, aztán rátaposott a gázpedálra és villámgyorsan elhajtott. Gazsó néh; ipercig nézte a kot felszálló port, aztán mc és lassan, ellenkező o,j.n, megindult Kelet lé ..
