Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

4* szerda NÉPÚJSÁG 8 1962. ŐSKORI ERŐD NYOMÁBAN AZ EGRI VÁRHEGYEN Sokan kérdezték már Eger­ben, még a „bennszülöttek” is: vajon honnan nyerte a nevét a várostól északkeleti irányban fekvő Várhegy? Néhány hónappal ezelőtt ku­tatásaim során kezembe került egy, Telekesy püspök által készíttetett térkép 1704-ből — és a Várhegy csúcsán romokat ábrázolt az egykori geometria, mellé írva pontosan: „Púdéra”, azaz romok. A múlt századból származó egri hírlapokban ku­tatva viszont adatot találtam arra, hogy akadtak egriek, akik a 80-as évek során arany után kutatva, már ásatásokat kezd­tek a Várhegyen — természe­tesen, eredmény nélkül. Arany­ra nem leltek ... Ezekről a régi dolgokról be­szélgetünk a kellemes meleg szobában dr. Chikán Zoltán­nal. dr. Ambrus Adriennel és Bodnár Istvánnal, akikről meg­tudtam, hogy példamutató kezdeményezéssel, hozzáláttak a Várhegy csúcsán a kutatás­hoz. — A felszabadulás után a várhegyi turistaház kezelője voltam — mondja dr. Chikán — és azóta folytonosan izga­tott a kérdés, hogy mi is az alapja a Várhegy elnevezésé­nek. Kezdetleges falmaradvá­nyokra bukkantunk és a Ma­gyar Tudományos Akadémia engedélyével tavaly hozzá is láttunk a kutatóárok készítésé­hez. Hamarosan eredmény ko­ronázta hármunk fáradságát: impozáns méretű falmarad­vány került napfényre. A vas­tagsága a falnak 3, magassága pedig meg is haladja a 3 mé­tert, sőt eléri egyes helyeken a 4 métert is. A kisebb-nagyobb szögletesre faragott köveket durva szemcsés mésszel kevert agyag tapasztja össze. — Ásatásaink szakmai irá­nyítását — világosít fel Ambrus Adrien — dr. Pár- ducz Mihály, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Régészeti Kutatócsoportjának tagja irá­nyította. Valószínűleg őskori erőddel áUunk szemben! — A mintegy 15 ezer köb­méter rakott kőfallal kerített hosszan elnyúló területen be­lül folytatja Chikán doktor — állottak a primitív lakókuny­hók. Elő is kerültek paticsda- rabok, melyek a kunyhó ta­pasztott falából veszik erede­tüket. — Milyen időszakból szár­mazik az építmény, illetve ke- rült-e elő az ásó nyomán je­lentős leletanyag? — teszem fel a kérdést a kis társaságnak. Válaszul, a szomszéd szobá­ból több doboznyi kerámia­darab a válasz. — Dr. Párducz Mihály sze­rint — aki az őskornak elis­merten jeles szakértője — — mondja Bodnár István ta­nár — a falak nagy része korai vaskori eredetű, van azonban benne, szerinte, középkori fel­újítás nyoma is. Maga az erő­dített telep, az újkori bükki kultúra értékes helye. Az elő­került kerámiatöredékek a ko­rai kőkorszakból, a bükki, kö­rösi és a hallstatti kultúra ko­rából származnak, de előkerül­tek kelta nyomok is, sőt gyér lelet az Árpád-korra utal. Kíváncsian nézegetem ezeket a több ezer esztendős külön­böző típusú cserépdarabkákat, egykori nyílhegyül szolgált ob- szidián pengéket, csiszolt kő- baltadarabokat, agyagedény- alakító kődarabkát és a gabo­na „őrlésére” szolgáló kavics­darabot, melynek egyik fele a sokszori dörzsölőmunka nyo­mán egészen kifényesedett Ér­dekes egy égetett agyagedény fenekén látható „mesterjel”, az Árpádok korából. Sőt egy pat­kódarab is előkerült a kutatás során. — Hogyan néptelenedett el ez az ősi település? — Nekem az a véleményem, hogy minden bizonnyal a ta­tárjárás során itt kapott a kör­nyékbeliek egy része menedé­ket, de a vész után elnéptele­nedett a telep, mivel — leg­alábbis eddig — nem került elő későbbi adat — Remélhető-e, hogy rend­szeres kutatás fog indulni a várhegyi őskori erődnél? Válaszként szinte egyszerre beszél mind a három lelkes amatőr régész. Válaszaik nyo­mán megtudjuk, hogy az Aka­démia felvette még 1961-es ásatási tervébe, azonban a vé­gén „kerethiány” miatt elma­radt az ásatás, pedig Párducz Iskolás szavalók műsorukkal egé­szítik ki az előadást. * 15-én, csütörtökön öt órakor, a szabadegyetem keretében Darvas Andor, a Pedagógiai Főiskola igaz­gatóhelyettese tart előadást az egri TIT-klubban A modern tudomány és a vallás címmel. * Ugyancsak 15-én, este 7 órakor, az egri TIT-klubban dr. Krammer Miklós, budapesti egyetemi tanár Az öröklődés problémái címmel tart előadást. Mihályt igen érdekli az erőd falrendszere. Merőben szokat­lan ugyanis e korból ilyen zárt falépítmény. Sáncok ismerete­sek, de kőfal igen nagy ritka­ság. A Rajna tájáról, a Kauká­zusból ismerünk ilyeneket. Ha­zánkban csak Pomázon van egy kicsiny töredék, valamint a pécsi Jakab-hegyen. Azon­ban ilyen nagy zárt egységről pillanatnyilag nem tud a régé­szeti tudomány az őskorból. A derék egriek példamutató kezdeményezése vallatóra fog­ta a Várhegy csúcsát és a kez­det több, mint remélhető volt. Tekintve, hogy az eddigi ada­tok arra mutatnak, hogy nem­csak helyi jelentőségű eredmé­nyekre számíthatunk, hanem a Várhegyen levő őskori erőd feltárása európai érdeklődésre tarthat számot, a sajtó adta nagy nyilvánosságot is megra­gadjuk, a beígért 1962. évi ásatás sürgetésére. Vitathatatlanul, a várhegyi őskori erődítmény, a jelentős tudományos értékén túlmenő­en, kimagasló idegenforgalmi értékkel is fog bírni. Erre pe­dig jó lesz már most felhívni az egerbükki idegenforgalmi régió tervezőinek figyelmét! ______ Sugár István — MA, FEBRUAR 14-ÉN, délelőtt 9 órai kezdettel szak- szervezeti titkárok részére értekezletet tartanak Eger­ben, a Szakszervezeti Szék­házban. A szákszervezeti bi­zottságok választásával kap­csolatos tapasztalatokat és teendőket vitatják meg, majd megtárgyalják a falusi szakmaközi bizottságok fel­adatait és néhány fontos ren­delkezést ismertetnek. Találni kell megoldást Édesanyák, és leendő édes­anyák fordultak hozzánk az­zal a panasszal, hogy az egri — lényegében megyei Anya- és Csecsemővédő Intézetben tarthatatlan helyzet uralkodik. Kérték, győződjünk meg. saját szemünkkel arról, hogy milyen körülmények között folyik ott a beteg gyermekek rendelése, az egészséges gyermekek és terhes anyák tanácsadása. Mi­előtt erre sor került volna az illetékeseknél, azt a tájékoz­tatást kaptuk, hogy tudnak a nehéz helyzetről, ismerik a problémákat, de megoldás csak kéí-három év múlva vár­ható. Mi hát ez a tarthatatían helyzet? Az Anya- és Csecsemővédő Intézet 1950-ben kapott ta­nácsadó helyiséget az akkor újjáépített egészségházban. A gyermekorvos a könnyebbség kedvéért, s a kétórás tanács­adás miatt 1952-ben ide tette át szakrendelését is. Ez a rendelési idő az egészségügyi ellátás során egyre bővült és ma már 15 órában három szakorvos végzi ezt a munkát. A hajdani raktárból is ren­delő lett s a terhestanácsadás ugyancsak megnövekedett fel­adatainak ellátására maradt egyetlen helyiség. Ez a helyi­ségprobléma magában véve kibírná a két-hároméves kilá­tásokig, de a fertőzés veszélye miatt nem szabad várni. A szakrendelés nyolc órakor kezdődik a beteg gyermekek számára és délután . háromig tart. Közben hétfőn, szerdán 10—13 óráig egyetlen helyi­ségben folyik a terhestanács­Bqmutató — zsűri nélkül Egerben az elmúlt napokban mutatkozott be a Hámán Kató kulturális seregszemle előadá­saként a szakszervezeti kultúr­otthon színjátszócsoportja. A lelkes gárda: Oroszi Pál, Ba­logh Ildikó, Török Ernő, Háger László, Csonka Árpád, Okos Márta, Bíró Mária, Molnár Klára, Tomaschik János és Södi Zoltán sok-sok munkás hétköznapot és vasárnapot ál­dozott azért, hogy Horváth Je­nő, a Gárdonyi Színház rende­zője utasításai és elképzelései szerint valóra váltsa Rozov: Felnőnek a gyerekek című da­rabját. Négy vidéki bemutató után tehát sor került az eg­rire, amelyre a kultúrotthon vezetősége zsűrit kért a mű­velődésügyi osztálytól. Itt jön a fonákja ennek az egész bemutatónak, mert a zsűri nem érkezett meg. A szereplők tudásuk legjavát adva igyekeztek eleget tenni a seregszemle kívánalmainak, s amikor az előadás végeztével I várták az értékelést, meg kel- ’ lett elégedniök a kitalált „me­sével”, hogy majd írásban megkapják. Ezt ők maguk sem hitték el, mert nem ez a szokás, de mit tehettek mást, mint hittek, és elszéledtek. Ez az eset nagyon tanulságos és a szereplők számára keserves volt. öntevékeny színjátszók, akiknek céljuk, hogy a kul- túrotthonnak és maguknak di­cséretet szerezzenek egy-egy bemutatóval, és sajnálatos do­log, hogy itt a városban, a me­gyeszékhelyen nem jelent meg a zsűri az előadáson. Megkér­dezzük: hogyan várhatják ezek után a zsűri tagjait mondjuk Ivádon, vagy Parád- sasváron, ahová még utazni is kell? Felelőtlen dolog így el­intézni egy együttest és ko­molytalanná tenni ezzel a se­regszemle bemutatóit. Ezek után azt várjuk, hogy a zsűri valahol mégiscsak megnézi a darabot és nyilatko­zik annak értékéről. adás, abban az egyetlen he­lyiségben, amely ezenkívül még nyolc védőnő irodája is. Itt folyik a terhesanyák felvé­tele, előzetes és tulajdonkép­peni vizsgálata. Leülni nem tudnak, arra hely nincs. A váróba ki nem mehetnek, mert az is kicsi, s főleg be­teg gyermekekkel van tele. Két óra félé, amikor még nem ért véget a szakrendelés, már gyülekeznek az egészséges gyermekek kvarcra, vagy ta­nácsadásra. Keverednek, ala­posan ki vannak téve a iertőzés veszélyének, hiszen a váró reggeltől estig zsúfolt, sem szellőztetni, sem takarítani, sem a beteg gyer­mekek után fertőtleníteni nem lehet. Három órakor elküldik a beteg gyermekeket, de fél négy felé már megjönnek, a vidékiek és ha nem kapnak bent helyet, kiülnek a lépcső­re a nagybeteg gyermekkel, így terjedtek és így terjednek ma is a skarlát, a himlő, ka­nyaró, hiszen mikor behozzák a beteg gyermeket és az or­vosra várnak, a szülők még nem tudhatják, mi a baj. így a kötelező tanácsadásra érke­ző gyermekek egy része szin­te készakarva fertőződik ezen a zsúfolt helyen. 1961 június 1-én életbelépett a rendelke­zés, amely szerint nem egy napra gyűjtik össze a védőol­tásra kötelezetteket, hanem minden védőnő felelős azért, hogy folyamatosan berendelje a körzetéhez tartozókat — ugyancsak ebbe a kevés, kicsi, zsúfolt rendelőbe. Az anya- és csecsemővédelem számtalan preventív intézkedést írt elő, amelyet a védőnők igyekeznek lelkiismeretesen végrehajtani, de a szülők nagy része nem. vagy nem szívesen viszi ilyen körülmények közé a gyerme­ket. Természetes dolog, hogy egyik napról a másikra nehéz megoldani az egészséges és be­teg gyermekek rendelésének különválasztását, de azt hi­szem, az is természetes, hogy ez így nem maradhat. Két-három év talán nem nagy idő egy hivatal, egy bank, egy iroda dolgozóinak ahhoz, hogy számukra kényelmesebb munkakörülményt teremtsenek. De nagy idő an­nak a sok száz édesanyának, akinek most az Anya- és Cse­csemővédő Intézethez a gyer­meke tartozik. Megoldásra van szükség addig, amíg az SZTK irodarészleg átköltözik, s helyét elfoglalhatja az Egészségházba zsúfolt fogászat, és bőrgyógyászat. Valaki azt mondta: „ha összedőlne az épület, rögtön el tudnának he­lyezni bennünket.” Itt még nem tartunk, de valóban sür­gető és halaszthatatlan a meg­oldás keresése. Az Egészségügyi Minisztéri­um illetékeseinek személyes látogatása minden bizonnyal helyet adna a sürgetésnek. A városban nagy a járványos megbetegedések, a ráfertőzések és keresztfertőzések száma. A védőnőket, a KÖJÁL orvosát állandóan számon kérik ezek­ben az ügyekben, holott a rossz körülmények miatt szin­te tehetetlenek. Ha a városi tanács, a megyei egészségügyi osztály nem talál megoldást, akkor a minisztériumnak kell közbelépnie, de az Anya- és Csecsemővédő Intézetet jelen­legi állapotában hagyni fele­lőtlenség. Ez — bár erős meg­állapítás — egyszeri látogatás után is bebizonyosodik. Cs. Ádám Éva Mit álmodtam? Zárszámadási pillanatképek Mit fizetne Lisztóczky István? A falu kovácsa, nevezetesen Lisztáczky István bácsi, hóna­pokkal korábban azok közé tar­tozott, akik nem nagyon bíztak a szövetkezet eredményes gaz- dolkodásában, s fogadást aján­lott fel a markazi tanács­titkárnak, hogy nem lesz több ”0 forintnál az egy munkaegy­ségre jutó részesedés. Annak idején majdnem írást is csi­náltak erről, s zárszámadáskor aktuálissá vált a meggyőződés, hogy ki nyerte a fogadást, Pis­ta bácsi már csak nevetve em­lékezett az egykori parolára. Azért csak kiszámították, mennyit fizetne most Pista bá­csi, ha még állja a fogadást, az összeg nem kicsi, 8700 fo­rint prémium nélkül. A hitetlenségnek ez lett vol­na tehát az ára. Ami nem csodálható A legnagyobb jóakarattal sem tudtak már több embert a mar­kazi kultúrházba bezsúfolni, bár ebbe a kivülrekediek nem akartak beleegyezni. Megindult tehát az ostrom a helyekért, s oly nagy volt a zsibongás, hogy az elnöknek kétszer is félbe \ellett szakítani beszámolóját. s rendet teremteni a tolakodók között. Végre valakinek ötlete tá­madt, s elkiáltja: — Nyissák ki a hátsó ajtót. Már indulnak is, hogy sza­baddá tegyék a bejáratot, amely egy kisebb termen veze­tett át. Az elnök azonban ész­bekapott. — Ki ne nyissák, ott van a bor! Erre aztán elcsendesült a tolongás, s maradt minden a régiben. Hiába, itt a bor az is­ten. Mikrofonláz nélkül Nagy dilemmában volt az andomaktályai Búzakalász Tsz vezetősége, mikor a zárszám­adásra készültek. Miként biz­tosítsanak helyet majd há­romszáz szövetkezeti tagnak és az érdeklődőiknek, mikor csak apró iskolád tantermek állnak rendelkezésükre. Végül ügyes ötlettel vágták ki magukat a bajból. Két tanteremben tart- tották meg a közgyűlést, hang­szóró segítségével. Ez viszont azzal járt, hogy mindenkinek a mikrofon előtt kellett beszél­nie. Azt vártuk, hogy elfogó- dottan, mikrofonlázzai küzde­nek majd a felszólalók. Nem ez történt. A kis úttörő bátran szavalta a mikrofonba „buz­gón épít új hazát a nép”, s az öreg Varga Pista bácsitól kezd­ve, az összes felszólaló olyan természetes hangon, magától értetődően beszélt a mikrofon előtt, mintha világéletében ezt csinálta volna. A technika vívmányaival hamar barátságot kötöttek. A MIA-motor és szakképzettség Czifra Miklós andomaki tsz- elnök, miután felsorolta a szö­vetkezet eredményeit, nem áll­hatta szó nélkül azt a tényt, hogy a szövetkezeti tagok jó része húzódozik a tanulástól és nem igyekszik elsajátítani a modern agrotechnikai módsze­rek, a gépek alkalmazását. Pedig sürgető ez az ügy a téeszben. Ezt a következőkkel bizonyította a zárszámadó köz­gyűlésen. — Van a szövetkezetünknek egy MIA-motorja, s azt csak egyetlen ember tudja beindí­tani, kezelni. Gondolják el, mi lesz akkor, ha ez az egy em­ber elutazik, megbetegszik, mi­vel szecskázunk, s mit kezdünk majd azokkal a gépekkel, ame­lyeket ezután szerzünk majd be? A szünetben zajló beszélgeté­sek során emígyen kristályoso­dott ki a vélemény: Meghökkentő ál­mom volt a minap: Julius Caesar, babérkoszorúval a fején, tunikában, nyögve jött fel a lépcsőn, kezében két kanna szén, arcán keserű fin­tor: — A kocka el van vetve — mondta —, ezentúl szenet hor­dok a pincéből, meg fát vágok, mert az asszony tunikán billent, ha nincs kellő meny- nyiségű aprófa ... Napóleon, kezé­ben marsallbotjá- val, éppen szöget vert a falba, hogy madzagot köthes­sen rá, a madzag­ra pelenkák kerül­nek majd: — Josephine pa­rancsolt rám, hogy csináljam meg — mondta bánatos arccal. — Még azt is mondta, hogy így legalább vala­mi hasznát veszi a marsallbotomnak — jegyezte meg könnyezve és fel­ordított, mert mel­léütött a bottal. Láttam Ferenc Józsefet is, amint éppen borbélyüz­letet nyitott és sza- kállakat nyírt és fésült: — Mindent meg­gondoltam, min­dent megfontoltam — mondta az agg uralkodó. — A he­gyes Lajos-szakál- lak helyett a dú- sabb Tolsztoj-sza- kállra beszélem rá vendégeimet — és csattogtatni kezdte ollóját... Találkoztam Kennedyvel is, ép­pen ultizott Aden- o,uerral és De Gaúl- lé-lal... — Piros ulti — mondta Kennedy. — Passz — egye­zett bele Aden­auer ... — Kontra — mondta De Gaulle és megnyerte. Láttam Hruscso- vot is, hatalmas kucsmában, két­csövű vadászpus­kával, éppen vad­kacsákra vadá­szott. — Nem értem, Hruscsov elvtárs, egyszerűen nem értem... Hát mi van itt? ön vadá­szik, Kennedyék ultiznak, nem be­szélve Napóleon­ról és Július Cae- sárról, akik... — Ugyan, fiatal­ember — nézett rám, kicsit meg- rovóan Hruscsov —, hát maga még annyit sem tud, hogy megtörtént az általános és tel­jes leszerelés?! Ekkor ébredtem fel. Szólt a rádió, éppen híreket mondott. Gyorsan elzártam. Jobban hiszek az álmok­nak, mint a hírek­nek. Vagy csak jobban akarok hinni? (egri) Technikusok továbbképzése A GTE gyöngyösi csoportja élhatározta, hogy ebben az év­iben megszervezi a technikusok továbbképzését. 1962. szeptembertől kétéves szaktechnikus képző tanfolya­mot indítanak a technikusok részére. A tanfolyam heti óra­iszáma három tanítási napra osztva: 15 óra lesz. A tantár­gyak keretén belül bővebb lanyag- és szskismeret, forgá­csolóüzemi művelettervezés és gyártástervezés, valamint szer­számok szerkesztése szerepel. A jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenni, amelyet elő­készítő tanfolyam előz meg. A tanfolyam elvégzése a szak­technikusi cím viselésére jogo­sít, valamint lehetőséget ad vállalatoknál a magasabb mun­kakörök betöltésére. Bővebb felvilágosítást a GTE helyi szervezetének vezetősége ad. — ke — fe — Kanadában eleitették „a világ legnagyobb" bölényét Egy kanadai vadászklub hi­telesítette azt a „világcsú­csot”, amely szerint egy Sá­muel Israel nevű vadász az ősszel az északnyugat-kanadai Rabszolgaíolyó vidékén „a vi­lág legnagyobb bölényét” ej­tette el. A bölény feje, a szarvakat is beleértve, 3,7 mé­ter átmérőjű. A ritka, Hatal­mas állatot a vadász a New York-i természettuüomanji múzeumnak ajánlotta fel. 'WWWVSAA/VA/WV'WVWWW'SAAAA/N^ t — Nincs más hátra, tanulni', kell, nem érheti az a szégyen a', szövetkezetei, hogy kibaszna-', latlanul állnak a gépek, mert', nem ért hozzájuk senki. S igazat adtak az elnöknek. ; Skvara Gyn!a szónoki vizsgája Az ellenőrző bizottság elnö-! ke egyszerű parasztember,! nemigen szokott hozzá a nyil-! vánosság előtti beszédhez.! Most, hogy Márkáz apraja-! nagyja összegyűlt a kultúrte-! remben, érthető módon, elfogó-! dottan kezdett hozzá a beszéd.! hez, s szinte látszott, összefut! előtte minden; a leírt monda-! tok, a feszültén figyelő embe-; rek arca. Minden ... ; A közgyűlés részvevői azon-; ban lelkesen megtapsolták, s; mikor szabadkozott, derűs kiál-; fásokkal biztatták. ; — Megy majd ez jobban is. ! — Majd megszokod, tanulj; az elnöktől. < S ezek az egyetértő, jóaka-; ratú közbekiáltások, úgy lát-; szik, megnyugtatták Skvara', Gyulát, mert a vége felé mind; szabatosabban, bátrabban be-< szélt, s határozottan sorolta, < hogy a közös érdek figyelem-« bevételével miként vigyáztak a« közös, a falu vagyonára. < Skvara Gyula szónoki vizs-j gája így sikerült, a tagság bé-< toritó ^súgásával0. Tegnap a szülök akadémiáján Egerben, délután öt órakor dr. Cstcsai József, a megyei tanács művelődésügyi osztály vezetője, a középiskolai tanulók pályaválasz­tásáról tartott előadást a Gárdonyi Géza Gimnáziumban. a Szerdán, 14-én este 7 órakor, az egri TTT-klubban Puskin halálának 125. évfordulója alkalmából, Nagy Sándor főiskolai lektor tart elő­adást a nagy orosz költőről. A fő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom