Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-06 / 30. szám

1962., február 6., kedd népújság 3 A zárszámadási közgyűlésekről jelentjük A verseny győzelme az egri Petőfi Tsz-ben Szombaton délután 3 óra: kezdettel rendezte meg az egii Petőfi Termelőszövetkezet zár- számadási közgyűlését a Fi- nomszerelvénygyár kultúrter­mében. Ezzel Eger város vala­mennyi közös gazdasága túl van már a zárszámadáson, kezdheti az ide év feladatainak elvégzését. Ha egy pillanatra magunk elé idézzük a négy közgyűlést, az ott felsorolt eredményeket, máris megálla­píthatjuk, hogy a város min­den tsz-e szép eredményeket ért el közös gazdálkodásának első esztendejében. Nos, ha sorrendet is fel akarunk állí­tani, hogy melyik tsz a leg­jobb, melyik gazdálkodott leg­jobban — nehezen tudjuk el­dönteni, mert minden egyes szövetkezet kitett magáért. A Nagy József 50 forintot, a Do­bó 46,50 forintot, a Rákóczi 40 forint fölött, és a Petőfi 33,50 forintot fizetett egy munka- egységre. Ez lenne a sorrend, de nem reális, mert az igazság az —, hogy csak a Petőfi Tsz- nél maradjunk, — a munkaegy­ség nagy részét természetben fizették ki, és ennek napi be-; szerzési árát tekintve, az egy munkaegység értéke megha­ladja a 45 forintot is. De nézzük meg, hogyan szü­letett meg az egri Petőfi Ter­melőszövetkezetben a 38 forint 50 fillér egy munkaegységre? ★ , . — Hatvanhat tagja volt a regi kis tsz-nek és 190 holdja — mondja a beszámoló -, nap­jainkban pedig 660 tagja van és 1720 holdon gazdálkodik. Lényegében új tsz jött létre egy évvel ezelőtt, s újra meg kellett járni az alapozás nehez útját. A régi tagok zúgolódtak is egy ideig a „fejlődés miatt, mert féltették élért ered­ményeiket. Tudvalevő, hogy az akkori felnémeti Petőfi Tsz-t országosan is a legjobb szövet­kezetek között emlegették. Méltatlankodásuk érthető is volt egy ideig, hiszen sok uj, „fiatal” tag — borban az igaz­ság alapján — bírálta a vezető­séget, nem vett részt rendsze­resen a munkában, míg mások a vezetőség tapasztalatlanságát a maguk hasznára igyekeztek kihasználni. De segítettek a város part- és tanácsi vezetői a rendtevés­ben, segítettek a nőtanács és a helyi KISZ-szervezet fiataljai a munkák elvégzésében. Felvi­lágosító szó, példamutatás - megtette a magáét, mert az év végére 522 tsz-tag teljesített munkaegységet, s lényegében mindenki dolgozott, a nyugdí­jasok és a betegek kivételével, volt olyan nap — sőt, hetek egymás után —, amikor egy- egy brigád valamennyi tagja kint tevékenykedett a földe­ken. ★ Ezt idézi hosszan a zárszám­adási beszámoló, aztán újabb és újabb példák sokasága bizo­nyítja, hogy az északi város­rész termelőszövetkezetének tagjai közös gazdálkodásuk el­ső évében becsületesen dol­goztak. Már az év elején, a tavaszi feladatok elvégzésekor szocia­lista versenyt hirdetett a ve­zetőség a brigádok és munka­csapatok között. A legjobb munkacsapatok — év végén — pénzjutalomban részesülnek, — így szólt a felhívás, amely nem pusztába kiáltott szó maradt; hanem a szövetkezet vezetői beváltották szavukat. Szarvas Gábomé, Jakab Gáborné, Ko- rózs János, Gulyás János, Szecskó János, Biró András, Nagy Sándor és Sütő Sándor munkacsapata végzett az el­múlt gazdasági évben legjobb munkát, ezért a zárszámadási közgyűlésen 250, illetve 500 fo­rint pénzjutalomban részesül­tek a munkacsapatok. Zúgott a taps, amikor a mun­kacsapatok vezetői átvették a pénzjutalmat, ami azt bizonyí­totta, hogy a verseny győztesei­nek megítélése helyes volt, de helyes a munkaverseny is, mert ebből valamennyiüknek haszna volt, sőt, a legjobbak még pénzt is kaptak jutalmul Egész biztos, hogy itt jó ta lajba hullt a szocialista ver­seny magja, és még sok-sok szép eredményt, dicsőséget is hoz a jövőben a tagoknak. De nézzünk néhány adatot — bár ez a kívülállóknak száraz, sokszor talán unalmas téma is, — ezek beszélnek legtömöreb­ben a szövetkezetről: — A szövetkezet tiszta vagyo­na 3 millió 772 ezer forint. A növekedés egymillió 737 ezer forint fölött volt az elmúlt évben. Jövőre tartalékoltak 508 ezer forintot, de ehhez még hozzá kell számítanunk a 122 ezer forintot is, amelyet szo­ciális és kulturális alapra tet­tek el, hiszen gondolnak az öregek támogatására, de gon­dolnak a szórakozásra, a kultú- rálódásra is. A tsz-nek nincs tartozása, szerződésben vállalt kötelezett­ségeit teljesítette, sőt, 100 ezer forinttal túl is teljesítette. Ezért 370 ezer forint hitelelen- ^edésben részesültek az állam­tól. így —, mint a beszámoló is hangsúlyozta — lényegében, amit 1961-ben beruháztak, „in­gyenben” van a szövetkezet­nek ... ★ — Ha jövőre nagyobb lesz a fegyelem, jobb a munka, és jobban takarékoskodnak — mondotta a beszámoló végén Csirke Mihály elnökhelyettes, — akkor egy év múlva olyan eredményekről számolhatunk be majd a zárszámadási köz­gyűlésünkön, amilyen még nem fordult elő szövetkezetünk történetében. Ezt erősítette meg hozzászó­lásában Kocsmár János elv­társ, Eger város tanácselnöke is, aki részt vett ezen a köz­líépekben is gyűlésen. Elmondotta, hogy a város valamennyi jóérzésű em­bere örül a Petőfi Tsz sikeré­nek. Jövőre vonatkozóan meg- I említette, hogy a tanács to­vábbra is minden támogatást megad a szövetkezeteknek, hogy j megkönnyíthesse tagjai mun­káját. Már folyik a próbafúrás a tsz földjein, hogy amikorra öntözni kell, legyen víz, le­gyen kút, öntözőberendezés a kertészetben. A tanács ezenkívül természe­tesen több más létesítmény felépítésével, s egyéb rendelke­zésével igyekszik támogatni a tsz-vezetőség és tagság elképze­léseinek megvalósítását. Azt akarja a tanács, hogy Felné­met — a régi értelemben vett Felnémet —, mint ilyen, elmo­sódjék az emberek emlékezeté­ben. ★ Jóleső érzéssel vették tudo­másul mindezt a szövetkezeti tagok. Jólesően, hogy sikeresen végrehajtották az elmúlt év feladatait, kiláboltak a kezdeti nehézségekből, és a városi ta­nács is édes gyermekeként gon­doskodik róluk. Erre emeltek poharat, és a jövő évi feladatok sikeres el­végzésére, a munka ünnepére, a zárszámadást követő vacso­rán, amelyre hivatalos volt az egész tagság. Velük ünnepelt Kácsor Jánosné, a városi párt- bizottság titkára és Péter Pál is. a Finomszerei vénygyár igaz. gatója, aki a patronáló bervai munkásokat képviselte. Fazekas István A mérleghiánytól a milliós vagyonig Ax andornaktályai Búxakalánx Tsx-ben Könnyű volt megtalálni az andornaktályai Búzakalász Tsz zárszámadó közgyűlésé­nek színhelyét, csak követni kellett az ünnepségre igyekvő parasztemberek sokaságát, akik zsúfolásig megtöltötték az iskola két tantermét. Amikor Czifra Miklós tsz- elnök szólásra emelkedett, már az „állóhelyek” is elkel­tek, s akik kívül rekedtek, hangszórón kísérték figyelem­mel a beszámolót és az igen élénk, több órán keresztül tar­tó vitát. A tsz-elnök hű képet adott beszámolójában a szövetkezet egyéves működéséről, arról az útról, amelyet ez a falu egy év alatt bejárt. Arról az út­ról, amelynek elején néhány emberből álló, mérleghiányos szövetkezet indult, s amely egy év múltán már több mint egy­milliós vagyonnal rendel­kezik, s a tervezett 25 forint helyett 33 forintot tudott biz­tosítón egy-egy munkaegység­re. Nagy szó az, ha egy terme­lőszövetkezet ráfizetéses gaz­daságból egy év alatt a me­gyei átlagnál jobb termelő- szövetkezetek sorába küzdi fel magát. Ennek az útnak a ne­hézségeiről beszélt az elnök, a kezdeti bajokról, a laza munkafegyelemről, a hiányos felszerelésről, s arról a szor­galmas munkáról, amely nyá­ron meghozta a szép ered­ményt, a környékbeliek osz­tatlan elismerését. S az elnök most, szinte vég nélkül sorolhatja, dicsérheti a legjobbakat: Miller Józsefet, Varga Jánost, Ipacs Józsefet, Molnár Sándornét, Mészáros Antalnét, s a többieket, akik lehetővé tették a gyors fejlő­dést. S a következő mondatok már a jövő terveit körvona­lazzák. Arról beszél az elnök, hogy rövidesen felújítják a ré­gi módon telepített, elörege­dett szőlőket, hogy három­millió szőlőoltványt készíte­nek, fejlesztik az állatállo­mányt, modernebbé teszik a gazdasági felszerelést, s egy év múlva megközelítik a 40 forintos munkaegységet. S amint elhangzanak az el­nök jókívánságai, Kardos La­jos, a közgyűlés elnöke meg­nyitja a vitát. Felszólalt Barczi Antal elnökhelyettes, aki a ré­gi vezetés munkáját értékelte, majd Kovács József, az ellen­őrző bizottság elnöke állapí­totta meg: a szövetkezet tag­sága és vezetősége becsülete­sen vigyázott a közös gazda­ság értékeire, majd a brigád­vezetők és az agronómusok mondták el javaslataikat. Fel­szólalt a közgyűlésen Tóth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője is, aki elisme­réssel beszélt a szövetkezet ve­zetőiről, szorgalmas tagjairól és felhívta a figyelmet a helyi lehetőségek jobb kihasználásá­ra. Végezetül további sikere­ket és jó munkát kívánt az an domakiaknak. A több órás vitában sok hasznos javaslat elhangzott, különösen, Czifra István adott életrevaló ötleteket a további munkához, majd a tagság he­lyeslése közepette határozta el a közgyűlés: versenyt indít a Petőfi Termelőszövetkezettel, a közös vagyon és a tagság jövedelmének növeléséért. A közgyűlés végén került sor a szociális bizottság tag­jainak megválasztására, s ar­ról is döntött a tagság, — mert anyagi helyzetük most már megengedi —, hogy akik egy hétnél hosszabb időre kiesnek a munkából betegsé­gük miatt, a szociális bizottság javaslata szerint, táppénzt kapnak a szövetkezettől. Már az ötödik órájába for­dult a tanácskozás, amikor az utolsó vitás kérdésben is dön­tés született, és a tagság nagy tapsától kísérve, az elnöklő Kardos Lajos zárszavaival vé­get ért a zárszámadó közgyű­lés. (KE) Amit a nyakkendőről tudni kell A nyakkendő, mint ruha­darab, először Franciaország­ban jelent meg XIV. Lajos ide­jén. Az egyik század katonái fehér szalagot viseltek a nya­kuk körül, hogy védjék magu­kat a hidegtől, a széltől, és a portól. Európában a XIX. század elején a nyakkendő megköté­sének 40 módját ismerték, kö­zöttük a „melankólikus”, i „tragikus”, a „matematikus”, i „polgári”, a „vidéki”, a „gő­gös”, stb. nyakkendőcsomókat, ... hogy a nyugat-berlini politikai vezetők semmi ki­vetnivalót nem találnak, s a nyugati városrész fasiszta provokátorai tovább mérge­zik a légkört s diverzióikkal emberek életét veszélyezte­tik. Sőt azt is helyesnek tart­ják, hogy politikai huligánok megrongálják a gyorsvasát berendezéseit, és ismét készí­tik a „hagyományos” lehall­gatórendszerrel ellátott ala- gutakat. A szenátus sem hallgatha­tott ebben a helyzetben, s szintén letette a maga obu- lusát a méregkeverők aszta­lára. A városatyák ugyanis — ez tőlük cseppet sem meg­lepő — kijelentették: együtt- éreznek a provokátorokkal. 90 fokos hideg Vaszilij Sljakov szovjet tu­dós, a hatodik szovjet antark­tiszi expedíció aero-meteoro- lógiai osztályának vezetője, megállapította, hogy a Déli­sarkon van egy terület, ahol a hőmérséklet télen mínusz 90 fokra süllyed. 1960-ban a Vosztok délsarki kutatóállo­más tudósai még mínusz 88,3 fokban állapították meg a Földön uralkodó legalacso­nyabb hőmérsékletet. Sljakov vizsgálatai alapján kiderült, hogy mínusz 90 fo­kos hőmérséklet is előfordul több mint négyezer méteres tengerszint feletti magasság­ban, a Vosztok állomástól vagy hét-nyolcszáz kilométer­nyire. A szovjet kutató a sar­ki éjszaka sugárzási adatainak vizsgálatával jutott erre az eredményre. Az elmúlt hét elején tartotta meg zárszám­adási közgyűlé­sét az egri Do­bó István Tsz. A vezetőség be­számolójához sokan szóltak hozzá a tagok közül. Képün­kön Szilágyi Ferenc, a tsz malmosa, aki 250 munkaegy­séget teljesített a múlt évben, az ellenőrző bi­zottság észrevé­telével kapcso­latos problé­mákról beszélt felszólalásában. A tsz tagsága és vezetősége sokat ad az öreg nyugdíjas tsz- tagok szavára, tapasztalatai­kat felhasznál­ják a munkák elvégzésénél. Nagy László 70 éves nyugdíjas szövetkezeti tag, az öregek tanácsának tag­ja, a zárszám­adási közgyűlé­sen felszólalá­sában a lucer­natermesztés néhány olyan feltételére hív­ta fel a tagság figyelmét, ami nélkül jó ter­més elképzel­hetetlen. (Foto; Fényszöv) Mert dolgozni akarok a pártban... Alig hangzott el a párttitkár ismertetése, már lendültek is a magasba a tagkönyvek an­nak jeléül; hogy Szabó József mérnököt egyhangúlag felvet­tük tagjelöltnek a pártba. Fel­vették, mert érezték, hogy kö­zéjük való, és felvételével erő­södni fog a pártszervezet. Pedig Szabó József nemrég került a Szerszám- és Készü­lékgyárba. Egyenesen az egye­temről jött. Amikor a gyakor­lati időre ide jelentkezett, még nem tudta, hogy ez lesz vég­leges munkahelye és gyökeret fog itt ereszteni. Azóta pedig már a második év telt el és Szabó József a gyár kollek­tívájához tartozik. Ide köti most már a munka, a barátok, de a család is. A műszaki gárda megbecsült tagja lett. Szabó József eddigi életútja példázza azt az utat, amit oly sok szegény parasztgyereknek meg kellett tenni a mérnöki rajztábláig. Szurdokpüspöki­ben gazdasági cselédek voltak a szülei. Továbbtanulásról nem lehetett szó, mert kellett a kereset. így lett lakatos­tanuló. Azután 1952-ben hirtelen megnyílt a lehetőség a tanu­lásra, mert lehetett szakérett­ségire jelentkezni. Így került Szombathelyre, ahol letette a szakérettségit. Ezután jötteka nehezebb évek. Felvették a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre. Lassan azonban elteltek ezek az évek is, és 1960-ban, a mérnöki diplomá­val a zsebében elindult az új élet felé az egykori gazdasági cselédek gyermeke. Így került a Szerszám- és Készülékgyár­ba. Amikor eddigi életéről be­szélgetünk, ömlik belőle a sok emlék, pedig csendes ember­nek ismerem. A beszélgetés során kibontakozik előttem az új műszaki értelmiség típusa. Arra a kérdésre, hogy miért lépett be a pártba, hosszasan válaszolt. Így tudom meg, hogy kapcsolata már régebbi a mozgalommal. Tanulóévei alatt részt vett az ifjúsági munkában. Az ellenforradalmi események az egyetemen érték és bizony némi zavart benne is okoztak, de hovatartozását nem tagadta meg ekkor sem. 1957-ben egyik megalapítója volt a KISZ-szervezetnek az egyetemen. Amióta pedig a Szerszám- és Készülékgyárban van, a KISZ-szervezet vezetőségének egyik leglelkesebb tagja. Mint kultúrfelelős: sok munkát és feladatot oldott már meg. Ezért is ajánlotta a vállalati KISZ-szervezet Szabó József­nek tagjelöltté való felvételét a pártba. Szabó József tehát felvétele előtt is a kommunisták közé tartozott, csak pártonkívüli kommunista volt. Most pedig tagjelöltje lett a pártnak. „Azért kértem felvételemet — mondja —, mert dolgozni aka­rok a pártnak, vissza akarom adni azt a segítséget, amit ta­nulásom során nyújtottak ne­kem”. Minden bizonnyal megállja majd a helyét itt is, hiszen ed­digi munkájáról sokan példát vehetnének az üzemben. K. F. 4 Mátravidéki Erőmű dolgozói az ötéves tervért A MÁSODIK ötéves népgaz­dasági terv sikeres végrehaj­tása népünk további jólétét biztosítja. Ezért a tervek meg­valósításán szíwel-lélekkel dolgozik minden becsületes dolgozó. Az erőmű dolgozóinak 1961- ben sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Rajtunk kívül álló üzemzavarok nehezítették munkánkat és ezenkívül az alapanyagunk, a petőfibányai lignit fűtőértéke eddig soha nem tapasztalt mértékben csökkent. Ez rendkívüli nehéz­ségeket okozott a villamos­energia termelésben. Ha ez továbbra is így marad, nem­csak az évi terveink teljesíté­se forog veszélyben, hanem gépi berendezéseinkben is jó­vátehetetlen károk keletkez­nek. A múlt évi nehézségeink el­lenére tavaly is sok szép eredményt értünk el. Áram­önfogyasztásunkat a terv sze­rinti 9,10 százalékkal szemben 8,67 százalékra csökkentettük. Az ebből eredő megtakarítás több mint másfélmillió forin­tot tesz ki. Az egy kilowatt­órára eső hőfelhasználásunkat három kalóriával csökkentet­tük. Az egy főre eső termelési értéket az előző évhez képest több mint húszezer forinttal növeltük. Ez azt jelenti, hogy mintegy 8,5 százalékos terme­lékenységnövekedést értünk el. Jelentősen csökkent az egy ki­lowattórára eső önköltségünk is és emelkedett a nyeresé­günk. AZ ÜJf TÓMOZGALOM te­rén elért eredmények is dolgo­zóink aktivitását bizonyítják. 1960-ban bevezetésre került 145 újítás, 3 581 000 forint nép- gazdasági eredménnyel, 1961- ben pedig 180 újítást vezet­tünk be, amelyeknek népgaz­dasági haszna 5 179 000 forint. A dolgozóknak újítási díjként 290 000 forintot fizettünk ki. Az elért eredményeket dol­gozóink becsületes helytállásá­val, tapasztaltságuk, szakisme­reteik teljes odaadásával értük el. Oroszlánrésze volt ebben a mindinkább fejlődő szocia-f lista brigádmozgalomnak, a helyi párt- és szakszervezet szoros együttműködésének. Az elmúlt év eredményei megerősítik akaratunkat, hogy az ez évben ránk váró fel­adatokat is sikerrel oldjuk meg és második ötéves ter­vünk ügyét előbbre vigyük. Ehhez azonban kérjük Petőfi- bánya dolgozóit, segítsenek hozzá feladataink megoldásá­hoz, annál is inkább, mivel az közös ügy. A célkitűzések teljesítése nem lehetetlen, csak több szív kell hozzá, na­gyobb fegyelem és több önzet­lenség. A mi eredményeink a bánya eredményei is. MI MÉG SOK évig szeret­nénk üzemeltetni berendezé­seinket és még sok évig sze­retnénk átvenni Petőfibánya összes termékét. Ez nemcsak rajtunk, hanem elsősorban a bányászokon múlik. Közös összefogással és akarattal mindez sikerülni fog. Záray Géza, a Mátravidéki Erőmű igazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom