Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-22 / 44. szám

1962. február 22., csütörtök NEPÜJSÄO o Nagyobb gondot az oktatásra! A magasabb fokú szakmai műveltség: körültekintő mun­kavégzést, egyre növekvő telje- •ífcményt von maga után. Te­hát az a dolgozó, aki a fizikai erőkifejtés mellett a gyakorlat­ban alkalmazni képes a szak- könyvek tanításait, minden esetben messze maga mögött hagyja egy azon munkahelyen, azonos körülmények között dolgozó társait. Ezek tények, amelyeket igazol az élet, igazol a gyakorlat. Ezért szükséges, hogy üzemeinknél a vezetők, vagy különböző társadalmi szervek nagy gondot fordítsa­nak a szakmai oktatás és a dol­gozók általános műveltsége növelésének kérdésére. „Tanulni, tanulni, tanulni" — mondotta Lenin elvtárs, és szavainak örökbecsű igazsága éi-vényt és hatalmas jelentősé­get kap új életünk formálásá­nak rohamában. Ismerjük az oktatás fontos­ságát, mind gazdasági, mind az egyén szempontjából, mégis, adódnak esetek, amikor az il­letékes szervek — de maguk a dolgozók is — másodrendű fel­adatként kezelik, amelyből közvetve, vagy közvetlenül kár származik a közösségre, az egyénre, annál is inkább kell beszélni az oktatás fontosságá­ról — a hibákról és az eredmé­nyekről —, mert a XII-es ak­nánál a múlt évhez viszonyítva szembetűnő visszaesés mutatkozik ezen a téren. Huszonkét fő csupán azoknak a dolgozóknak a száma, akik az általános is­kola különböző osztályait vég­zik. Azért kell kihangsúlyoz­nunk ezt a számot, mert az el­múlt oktatási évben a hallga­tók száma több mint kétszere­se volt a jelenleginek. Felvető­dik a kérdés: talán olyan ma­gas az iskolázottság a XII-es aknánál, hogy már nem szük­séges a továbbtanulás? Idézzünk néhány statisztikai adatot... | ! i Három analfabéta ! Három (írd és olvasd: há­rom!) azoknak a dolgozóknak a száma, akik írni, olvasni nem tudnak. Tizenöten két osztályt, 35-én három osztályt, 113-an négy osztályt végeztek. Kettő- százöt azoknak a dolgozóknak a .száma, akik a felszabadulás után már el tudták végezni az általános iskola VIII. osztályát. Ha az életkort tekintjük, arra a megállapításra jutunk, hogy harminc, vagy még ennél is ke­vesebb évet számláló fiatal dolgozókból tevődik ki azok­nak a száma, akik nem végez­ték el az általános iskola felső osztályait, holott erre módjuk és lehetőségük adódott volna. Módot ad rá államunk, amikor tanerőt biztosít a tanuláshoz, módot ad akkor is, amikor az üzemen belül biztosítja a tanu­láshoz szükséges szabad időt. A szakmai oktatás terén... Az elmondottak ellenére sem állíthatjuk azonban, hogy rossz az oktatás helyzete a XII-es-aknánál — de van még bőségesen javítanivaló. Érde­kességként meg kell említeni, hogy amíg az általános iskolai oktatás lassan, nehézkesen ha­lad, a szakmai oktatással nincs semmi baj! Kiválóan haladnak a vájár- és a segédvájár-tanfolyamok, de a Diesel-mozdonyvezetői tanfolyamra is akad már je­lentkező bőven (holott ezt a tanfolyamot majd csak az ősz folyamán indítják be), örven­detes tény az is, hogy 19-re emelkedett azoknak a száma, akik különböző szakirányú technikumokon képezik tovább magukat. Levonahatjuk tehát a követ­keztetéseket a két oktatási for­ma összehasonlításánál: Azt az oktatási formát láto­gatják szívesen a dolgozók, amely anyagi előnyöket bizto­sít. (Segédvájár, vájár, F—4-es gépkezelők, stb.) Miért nem tanulnak a lőmesterek ? 1 Baj van a lőmesteri tovább­képző tanfolyamok látogatott­ságával is, amely arra lenne hivatva, hogy a lőmesterekkel megismertesse a legújabb rob­Gumisxalag helyett PVC?! A Ruggyantagyár nemrégi­ben a bányászat részére egy egészen új anyagból készített szállítóhengert gyártott le. Az eddig használt gumiszalagok helyett ezt az új PVC' hevedert akarják meghonosítani. A gu­miszalag előállítási költsége igen magas és nehezen besze­rezhető, tehát a megrongáló­dott szalagok pótlása nehézkes. A PVC szállítószalag előállítá­si költsége a gumihevedernél lényegesen olcsóbb, s a szakító próbák alapján, teherbírása is lényegesen nagyobb. Az új szállítószalag kipróbálását az Egercsehi Bányaüzemben kezd­ték meg, s ha a kísérletek be­válnak, más üzemek is áttér­nek ezek használatára. bantási technológiát. Annál in­kább rossz fényt vet ez az üzem lőmester-gárdájára, mivel munkájuk nagy fontossággal bír a termelés szempontjából, de — ha az elmúlt évi két rob­bantásos balesetet vesszük fi­gyelembe — a dolgozók egész­ségvédelmi szempontjából is. Mi az oka mindannak, hogy az oktatás területén ilyen nagymérvű hibák mutatkoz­nak? Egyik, s talán legsarkalato sabb ok, hogy oktatási bizott­ság az üzemnél nincs! A régi­nek tagjai már többségükben eltávoztak az üzemtől, az új bizottságot pedig — ahogy azt Nemes György személyzeti ve­zetőtől hallottuk — csak a kö­zeljövőben kívánják létrehoz­ni. Az elmondottakból láthat­juk, hogy a most alakuló okta­tási bizottságnak lesz bőven munkája. Támogatni kell azokat, akik jelenleg tanulnak, jó felvilágosító munkát kell kifejteni annak érdekében, hogy a dolgozók tanulmánya­iknál ne csak az anyagi érde­keltséget vegyék figyelembe, hanem nézzék a közösség ér­dekét is. Az idő sürget, hiszen május­ra már össze kell állítani a névsort azokról, akik az 1962— 63-as oktatási évben helyet akarnak foglalni az iskolapa­dokban. haczik János OLÁH ERZSÉBET most 10 esztendeje, hogy Pe- tőfibányára került. Azóta dol­gozik a szakszervezeti bizott­ság mellett, adminisztrátor­ként. Az elmúlt hosszú évek alatt sok-sok kérést meghall­gatott, a panaszokat írásba foglalta, a gyűlések jegyző­könyvét gépelte, üdülőbeuta­lásokat és a szakszervezeti tagdíjakat intézte, mindig igyekezettel, az ügyet és az embert szolgálva. 1500 óra — társadalmi munkában Évről évre növekednek fel­adataink, évről évre magasabb követelmények teljesítése vár ránk. Az elmúlt évben a pe- tőfibányai gépüzem termelési értékterve 5 908 000 forint volt, az idén már 8 081 000 forint termelési értéket kell hoznia az üzem munkásainak. A munkások ismerik felada­taikat, s már megtették fel­ajánlásaikat is. Vállalták, hogy a beruházási és felújítási mun­káknál 2 százalékos megtaka­rítást érnek el — ez éves szinten 160 ezer forintot je­lent. Ugyanakkor vállalták azt is, hogy a szénosztályozásnál tonnánként elérik a 0,07 fo­rint önköltség megtakarítást, e megtakarítások összege év vé­gén eléri a 136 ezer forintot. Még fokozottabban törekednek a gépüzem munkásai a hasz­nált, régi anyagok újrafelhasz­nálására, s ezzel évi százhúsz­ezer forintot takarítanak meg az üzem és népgazdaságunk számára. A hulladékvas gyűjtése te­rén a Gépüzem dolgozói ed­dig is dicséretes eredménye­ket értek el. Most vállalták, hogy a hulladékvas gyűjtését tovább folytatva, biztosítják az évi 100 ezer forintnyi meg­takarítást. Komoly felajánlást tettek az üzem fiataljai a társadalmi munkák elvégzésére. A KISZ- fiatalok és a szocialista bri­gádok vállalták, hogy 1500 órát teljesítenek társadalmi munkával. Ez a vállalásuk mintegy 15 ezer forintnyi ér­téknek felel majd meg. Pócs László f Uj szakszervezeti vezetőséget választottak a Gépüzem dolgozói Az esztergályos műhely tá­gas helyiségében a Gépüzem mintegy 400 dolgozója gyűlt össze, hogy meghallgassa az üzemi bizottság beszámolóját az elmúlt 3 évi munkáról. A taggyűlés két napirendi ponttal foglalkozott: az üzemi és számvizsgáló bizottság je­lentése, és a társadalmi tanács, valamint á társadalmi bíróság tagjainak újraválasztása. A választó taggyűlést első­nek TiSzárovics Béla köszön­tötte, s javaslatot tett a tag­gyűlést levezető elnök szemé­lyére. A taggyűlés megválasz­tott elnöke, Kiss Imre elvtárs üdvözölte a taggyűlés részve­vőit, a különböző társadalmi szervek képviselőit, s Kerekes Dezső elvtársnak, a Gépüzem üb-titkárának adta meg a szót. — Üzemi bizottságunk — mondotta Kerekes elvtárs — az elmúlt idők tapasztalata alap­ján meggyőződéssel állapíthat­ja meg, hogy a szervezett dol­gozók örömmel és helyesléssel fogadták az SZKP XXII. kong. resszusát, a kommunizmus épí­tésének tanácskozását. Ez a kongresszus megmutatta a fel- emelkedés útját a boldogulás, a tartós béke felé... Ezután részletesen elemezte az 1959. évi választások óta el­telt időszak eredményeit, a szakszervezeti munka hiá­nyosságait, s tanácsokat adott az új üzemi bizottság tagjai­nak, hogyan munkálkodjanak tovább, milyen úton haladja­nak. — A szakszervezeti mozga­lom — hangsúlyozta — csak ak­kor válhat igazi, hatékony erővé, ha olyan vezetők állnak a mozgalom élén, akik mun­kájukkal, a tagság ügyeinek lelkiismeretes intézésével ki­érdemelték azt a bizalmat, hogy munkatársaik segítőivé, nevelőivé legyenek. Kerekes elvtárs befejezésül a termelési kérdésekről szó­lott, s a szocialista munkaver­seny egyre szélesebb alapokon való kibontakoztatásának fón- tosságát hangsúlyozta. A számvizsgáló bizottság be­számolója következett ezután, s azt meghallgatva, határozati javaslat hangzott el az új üze­mi bizottság munkájának to­vábbfejlesztésére, az elkövet­kező feladatok végrehajtására. A beszámolókat vita követte. Hozzászólásaikban a dolgozók feltárták az elmúlt évek hibáit. Javaslatokat tettek a segélye­zések, a beteglátogatás és az üdültetés terén végzendő to­vábbi munkákra, a termelési feladatok teljesítésére. Az új üzemi bizottság tag­jainak megválasztására a tag­gyűlést követő nap került sor. Kovács Imre. Számtalan esetben foglalkoz­tunk már e hasábokon a társa­dalmi tulajdon védelmével, hogy újból és újból visszaté­rünk e fontos témára, annak ezer és egy oka van! Következetes intézkedések sorozatával sikerült elérni, hogy a tröszt tulajdonában le­vő összes gépek, anyagok, munkaeszközök megőrzése biz­tosítva van. De mitsem érnek az intézkedések, s azok mara­déktalan végrehajtása, ha ezek­hez hiányzik a felelősségteljes, hatékony munka! Igaz, hogy trösztünk területén a társadal­mi tulajdon sérelmére elköve­tett vétségek, vagy bűncselek­mények ritkán fordulnak ma már elő, s ha történik is ilyes­mi, a dolgozók közreműködé­sével hamar lelepleződnek a tolvajok, akiknek a törvény előtt kell számot adni tetteik­ről — de bőségesen akadnak még javítanivalók ezen a té­ren. Még nem tettünk meg mindent, amit az intézkedések előírnak. Különösen az anyag­felhasználásoknál mutatkoz­nak hiányosságok, ahol a nyil­vántartás nélküli anyagok megőrzése, s azok rendeltetés- szerű felhasználásakor soroza­tosan megsértik a takarékossá­gi intézkedéseket. Szólni kell az eldugott anya­gokról. A fiókok mélyén, o szekrényekben, a műhelyraktá­rak zugaiban még ma is több ezer forint értékű anyagot rej­tegetnek a dolgozók! Mivel magyarázhatók ezek? Régi, rossz szokás él az idősebb mesteremberek között, akik általában jóhiszeműen rejte­tek el egy-egy értékesebb, fontosabb anyagot, hogy ami­kor szükség van rá, felhasznál­hassák. Erre nincs szükség, mert csak a rendszeres anyag- gazdálkodást akadályozzák és lehetőséget adnak az eldugdo- sott anyagok eltulajdonítására is. Fel kell számolni most már véglegesen az eldugott, titkos kis készleteket, mert ezek egy­általán nem szolgálják társa­dalmunk értékeinek biztonsá­gos védelmét. Turcsányi Ferenc Ami nincs a borítékban A közelmúltban készült el trösztünk 1961. évi mérlegbe­számolója. E rövid cikk ke­retében nem a főbb és elem­zés alá vont mutatók teljesíté­sével, vagy nem teljesítésével kívánok foglalkozni, hanem az általános költségek közül szeretnénk ismertetni egy pár „Halló! 6 KVK! Figyelem!“ sohasem találkoztak, csak az éter hullámain „jöttek össze”. Egyik adó elirányít a másik­hoz és a másik tovább és így körútra indulnak környékünk, megyénk, országunk, talán majd határainkon kívüli útra is az éterben. De figyeljünk csak, az adás-vétel folytató­dik: „A 6 KW most nem vesz jól téged! Várj, felszaladt a tetőre és rád áll, addig zenélj neki!” ... és a 6 KVB valóban ránk állt. Nem éreztünk ugyan semmi kellemetlen neheze­dést, de ,a KVB, a Gyöngyö­sön levő Béla bácsi baritonja közölte, hogy minden rendben, vételre kész; a pontos idő: 0 óra 14 perc. ÉSZRE SE VE* .'ÜK, pilla­natoknak tűnt az este, az el­telt idő, és máris éjfél után vagyunk. Hát ilyen dolog a rá­diózás! Csak el kell kezdeni, bele kell kóstolni, megválni tőle, abbahagyni nem lehet, legalábbis igen nehezen. — Ezért vagyok benne biztos, hogy egyre többen fogják megkedvelni és űzni ezt a szórakozást. Csaba József olyan számot, amelyet dolgo­zóink különféle juttatás cí­mén kaptak. E számok és jut­tatások láttán az ember ön­kéntelenül összehasonlítást tesz a múlttal, felszabadulás előtti idővel. Különösen az idősebb korosztály nagyon jól emlékszik arra, hogy a felsza­badulás előtti időben min­denki úgy járt be munkahe­lyére dolgozni, ahogy tudott. Itt, Petőfibányán is az volt a helyzet, hogy a vidéki dol­gozók vonattal jártak Selypig és onnan • a legnagyobb része gyalog jött munkahelyére. Azokról a helyekről, amely a vasúttól távol esett, a dolgo­zók vagy gyalog, vagy akinek kerékpárja volt — motorke­rékpár, autó szóba sem jöhe­tett, — azzal járt dolgozni. Hasonló volt a helyzet az ét­keztetés és a munkaruha jut­tatás terén is. Abban az idő­ben a munkaadókat a dolgo­zók szociális helyzete nem- érdekelte, csak azzal törődtek, hogy minél nagyobb sápot húzzanak a dolgozók verejté- kes munkájából. Szocialista társadalmi rend­szerünk a dolgozók megfelelő bérezésén és az egészséges munkahelyek megteremtésén kívül gondoskodik arról is, hogy munkahelyét mindenki a legkényelmesebben tudja megközelíteni, a dolgozókat ellátja ingyenes munkaruhá­val és kedvezményes étkezést is biztosít részükre. Az elmúlt év folyamán át­lagosan 2962 dolgozót szállí­tottunk munkahelyére, me­lyért a dolgozók térítésén kí­vül 7 662 000 forintot fizettünk ki. (így a busszal járó dolgo­zó éves szállítási költsége a térítésen kívül 2586 forint fe­jenként.) A kiadott munkaruha érté­ke 2 959 000 forint volt. Ezen kívül a dolgozók étkeztetésé­hez járult hozzá trösztünk 900 000 forinttal. Természetesen, e pár adat nem meríti ki az összes bori; tékon kívüli juttatás fogalmát, e pár adattal csak azt szán­dékoztam bemutatni, hogy a reálbérek alakulásánál a borí­tékon kívüli juttatásokat is figyelembe kell venni. Tóth Péter Rózsaszentmártonban is megünnepelték a munkásőrség ötödik „születésnapját” A munkásőrség ötéves meg­alakulása alkalmából ünnepi szakaszgyűlést tartottak Ró- zsaszentmártonban, február 11-én, vasárnap. Az ünnepi szakaszgyűlésen emlékérmet nyújtottak át mindazoknak az elvtársaknak, akik öt éve tel­jesítenek önzetlen szolgálatot dolgozó népünk, a munkásosz­tály hatalmának védelmében. A kitüntetéseket a járási pa­rancsnok elvtárs adta át a jó munkát végzett munkásörök­nek. Gesznyák Sándor Drága anyagok a fiókok mélyén készülhetnek a technika e szép ágának megismerésére. A KLUB MUNKÁJA még nem nagyon ismeretes Petőfi- bányán. Meggyőződésem azon­ban, hogy rövidesen igen népszerű lesz és a legnépe­sebb létszámú együttese lesz az MHS-nek. A tapasztaltak legalábbis erre engednek kö­vetkeztetni. A rádiózást min­denki kedveli, a fiatalok kö­rében pedig igen közkedvelt a rádióépítés. Beszélgetésünk közben meg­kezdődött a klub legszórakoz- tatóbb tevékenysége, az adás­vétel. Bonyolult, de igen ér­dekes, izgalmas szórakozás ez! Nézzük csak, mit is csinálnak az adás-vétel során a klub vezetői? „Halló! Figyelem! Figyelem! 6 KVS! hatos Károly, Vilmos, Sándor!, a 6 KVK hív, hatos, Károly, Vilmos, Károly hív!” És jött a 6 KVS, a 6 KW, és megannyi barát, ismerős, régi cimbora, akiket sohasem láttak, akikkel személyesen MA, A MODERN technika korában kissé szégyellni való, de férfiasán bevallom: soha életemben nem láttam eddig rövidhullámú adó-vevő be­rendezést. Érthető tehát, hogy amikor tudomásomra jutott: a petőfibányai MHS alapszer­vezet Társadalmi Rádióklub­ja az Országos Elnökség en­gedélyével ultrarövidhullámú adó-vevő berendezést üzemel­tet, elhatároztam, meglátoga­tom őket és megnézem, milyen munka folyik a klubban. Látogatásom alkalmával a rádióklub „vezérkara” már ja­vában tevékenykedett a rádi­ók, forrasztópákák, erősítők és egyéb, általam ismeretlen rá­dióalkatrészek birodalmában. Sturmann Zoltán a klub elnö­ke, Parragi Zoltán titkár, Pa­lotás Béla KISZ csoportbizal- mi és Czitor István anyagke­zelő a vevőberendezések épí­tésén munkálkodtak, ök már igen tapasztalt rádióépítők. A tíz főből álló tagság is köz­vetlen feladatául tűzte ki a III. osztályú rádióamatőr mi­nősítés megszerzését. Ehhez legalább 1 darab 2+1-es ké- fcüléket kell elkészíteniük. Lelkességük láttán meggyőző­désem, hogy még ennél több­re is képesek. Azonban a rá­dióépítés terén jártasabbak, lakásukon is akarják hallani az üzeneteket. Sturmann Zoltán elmondta, hogy 1961. október 1-én kap­ták meg a működési enge­délyt, és azóta folyamatosan, szinte szünet nélkül működ­nek. Erről a szünet nélküli működésről a klub naplójának bejegyzései igen beszédesen tanúskodnak, mert ritkábban mennek haza a klubból éjfél után, mint éjfél előtt. A rádióépítési munka fej­lesztésére komoly elméleti felkészülés is folyik a klub­ban; erről tanúskodnak a táb­lára felírt villamossági arany- szabályok, Ohm és Kirchoff törvényei. A vezetők kiváló elméleti és gyakorlati felké­szültsége biztosíték arra, hogy a klub fiatal tagjai elsajátít­hassák a rádiózás „magas is­koláját”. A sorköteles fiatalok itt szórakozva, szorgalommal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom