Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-21 / 43. szám

4

NÉPOJS AG

1962. február 21., szerda

Korunk követelménye

A Könyvterjesztő Vállalat utazója meggyőző szavakkal ecsetelte: mostanában egyetlen ember sem élhet e hazában —, aki valamit is ad magára — az idegen szavak szótára nélkül. A meggyőzendő ügyfél előbb türelmesen, majd egyre idegesebb hangulatban fogadja az érvek özönét, s mór kifogyott az ellenérvekből. Végül az idegsokk határán utolsó mentségül kivágja:

— Tudja, milyen szótárt hozzon nekem?

A könyvterjesztő szeme felcsillant, hogy végre mégis nyélbeüthető az üzlet. Felélénkülve kérdezi:

— Milyen szótárt, uram?

— Ideges szávak szótárát.

K. E.

— FÜZESABONY községben még ebben az évben több. mint hárommillió forint értékű utat épít a Közúti Üzemi Vállalat. Megépítik a Mezötárkány—Füzesabony közötti útszakaszt, a község átkelési szakaszát portalanítják.

— A HATVANI Járási Párt- bizottság kéthetes bennlakásos tanfoiyamot rendezett a Mát- ravidéki Erőmű művelődési házában — pártmunkások számára. A tanfolyamon ma tart előadást dr. Lendvai Vilmos, a megyei tanács vb-elnöke.

— A FÜZESABONYI MÁV Villamos Vonalfelügyelőség- nél Tóth László brigádja elhatározta, hogy a szocialista munkabrigád címért küzd. Mostantól kezdve nemcsak a termelési feladatok maradéktalan teljesítését tűzték ki célul, hanem a szocialista embertípus kialakításáért is küzdenek,

— ÉVRŐL ÉVRE nagyobbak a megyei könyvtárhálózat eredményei. Az utolsó két évben megjavultak az „objektiv” feltételek: a könyvek száma megközelíti a negyedmilliót, s a negyvenezemyi olvasó•, ki is használja a jobb lehetőségeket, az elmúlt évben több mint háromnegyed millió könyvet kölcsönzött ki.

— TEGNAP a Selypi Cementműveknél tartották meg a szakszervezeti választást, ma délután 14 órakor a Mát- ravidéki Erőműben választják meg két évre a szak- szervezet vezetőségét.

— A HATVANI járás pedagógusai ezen a héten beszélik meg az SZKP XXII. kongresszusának eredményeit,

problémáit. A megbeszéléseket az iskolaigazgatók és az ideológiai továbbképzés vezetői tartják — valamennyi pedagógus részvételével.

— AZ ELMÚLT évben, az aszályos időjárás ellenére is 1075 vagonnal több árut vásárolt fel a MÉK, mint 1960- ban megyénk területén és összesen 5500 vagon árut mozgattak meg telepein,

— AZ EGRI járás általános iskoláiban 110 tanteremben öt és félezer általános iskolás diák tanul. Több iskolában már a legkorszerűbb körülmények között folyik az oktatás, de még van néhány olyan község, például Andornaktá- lya, Noszvaj, ahol szükségtantermek igénybevétele mellett is nagyon magas az egyes osztályok létszáma.

— 11000 HÍZOTT szarvas- marhát tervez ebben az évben az állam felvásárolni megyénkben, hogy javítsa a húsellátást. Ez ideig közel kilencezer állatra már a szerződést is megkötötték a közös gazdaságok dolgozói.

— A TIT EGRI szervezete és az egri Városi Művelődési Ház által szervezett Filmbarátok Köre tagjai számára ma vetítik a művelődési házban a Kaméliás hölgy című filmet.

műsora

Egerben este 7 órakor: Párizsi vendég (iókai-bérlei)

Papp

A MAI EMBER előre néz. ! Szeretne a jövőbe látni. Nem I hasonlít azokra, akik hajdan azzal akarták igazolni egykori „látnoki” képességeiket, hogy állítólag „már akkor” megjósolták, hogy kocsik futnak majd az országúton, lovak nélkül, és gépmadarak repülnek a levegőben. A mai ember, a Kortárs, is jövendölhet: tudja, hogy rövidesen sor kerül a bolygók ostromára, s azt is sejti, hogy valamikor majd a naprendszer is szűknek bizonyul az ember számára. De többet is tud. Biztos abban, hogy ő, vagy már közvetlen utódai, megérik a kommunizmust. Ebben legalább annyira bízik, mint a rakéta- technika fejlődésében.

Kommunizmus... Az utóbbi években számos dokumentum jelent meg a kommunizmusról, napvilágot látott a kommunizmus építőinek a kongresszuson törvénnyé emelt programja is. Újságok, könyvek számolnak be a gigantikus terv irányszámairól, — ismertetik, mennyi vasat, szenet, fogyasztási cikket és élelmiszert termel majd a szovjet nép, mennyi kell ahhoz, hogy megteremtse a kommunizmus anyagi és műszaki bázisát; a bőséget.

És mi lesz „azután”? Mi lesz akkor, ha megteremtjük a bőséget? Milyen lesz a kommunista társadalom polgára? Mennyiben különbözik a ma emberétől? Milyen lesz a társadalom erkölcsi arculata? Hogyan hasznosítja majd energiáit az ember alkkor, mikor minimális lesz a munkaidő, mi biztosítja azt, hogy az emberben szunnyadó erők nem juttatják őt holtvágányra?

Elnek-e már köztünk most is olyanok, akik a kommunizmus mércéjével mérve is célszerűen szervezik meg életüket. Hol? Kik azok?

MINDENKI hallott már a szocialista brigádokról. A brigádok tagjai nemcsak termelési célokat tűztek maguk elé, hanem azt is, hogy példamutatóan éljenek, művelődjenek, a szocialista társadalom ideális polgárai legyenek. Felkerestem egy „ideális polgárt” a Mátravidéki Erőmű egyik kazángépészét.

— Papp István vagyok — mutatkozik be, csodálkozik, hogy őt keresem, hiszen az utóbbi időben nem történt vele semmi „újságba kívánkozó”, s tavalyi munkájával az erőmű sem ostromolja az élüzemi szintet.

— Hogy én a hétköznapjaimról beszéljek — néz rám kissé furcsállóan ... Kérem, munkaidő után rohanok a buszhoz, sietek haza, Nagykökényesre. Otthon az asszony nemcsak ebéddel, hanem előkészített ruhával is vár, átöltözöm és megyek a dolgozók iskolájába. Most végzem a nyolcadikat. Ha délutános műszakban dolgozom, akkor is keveset mulasztok. Ilyenkor a tanítási napon veszem ki a szabadnapot. Ritkán maradok el az iskolából.

Valóban ritkán marad el. Harmincegy éves; már nem megy olyan könnyen a tanulás, mint húsz évvel ezelőtt, de őt még a házépítés gondjai sem akadályozzák a nyolcadikos bizonyítvány megszerzésében.

Nemcsak ő, a brigád többi tagja is iskolába jár. Befejezik az általános iskolát, s a fiatalabbak középiskolára gondolnak. De az üzem sem hagyja magára a brigádtagokat, havonta tartanak, továbbképzést számukra. Emellett politikai körbe járnak, ahol a XXII. kongresszusról hallgatnak előadásokat.

A brigádtagok meg is vitatják az előadásokat.

— Mi ragadta meg leginkább a XXII. kongresszus eseményeiből?

Röviden válaszol. — A kommunizmus. A kongresszus „megígérte” valószínű, hogy már mi is megérjük a kommunizmust, de gyerekeink egész biztosan. S száihokat sorol fei, amelyek húsz év múlva a Szovjetunió termelésének mutatói lesznek.

— De az emberről, a kommunista emberről, a kommunista társadéi cm emberéről mi a véleménye?

Váratlanul éri a kérdés. — Erről még nem volt szó — mondja. — Még' nem értek el azokhoz a „fejezeteikhez”, amelyek a kommunizmus emberéről szólnak. Nincsenek még határozott fogalmai az új társadalom hőséről.

De ezzel nemcsak ő van így az erőműben. A minap például a műszakiak egy érdekes esetről vitatkoztak. Egy mérnök ismerősük újítást nyújtott be és lemondott a tör. vényesen járó több ezer forintos újítási jutalomról. — Pózolás, nagyképűség — mondták többen is, volt, aki még azt is hozzátette: „feltűnési viszkebiztos igy akar bekerülni az újságba”. Igaz, a mérnöknek már mindene megvan, remekül berendezett lakása, gépesített háztartása, kocsija, talán nyaralója is és tekintélyes fizetése. Röviden: ő a „saját házatáján” már megteremtette a bőséget.

Akkor pedig miért természetellenes, hogy lemond a pénzről, hiszen nincsenek anyagi gondjai.

Papp István nem tudja elképzelni, hogy ő egy ilyen eset „hőse” legyen. Ezreseikről lemondani...

— Akkor sem, ha szintén mindene meglenne?

TALÁN. S árról beszél, hogy ő is járt társadalmi munkában segíteni a termelőszövetkezeteknek, sőt, ingyen segített már a házépítő kollégáinak is. De ő sem nélkülözte a segítséget: s egyik vasárnap például

— mikor még ő is házat épített

— váratlanul betoppant a művezetője, s most tőle kért munkát, miben segítsen.

önként. Nem kényszerítette rá senki. Mint ahogy őt sem a társadalmi munkára.

— Volt idő, volt rá időm, — mondja magyarázkodva. Természetesnek tartja, hogy segített. Mikor a mérnök újítási díjáról van szó, vagy az ehhez hasonló „lemondásról”, szóval nem saját magáról, különösnek tartja az esetet. De nem is veszi észre, hogy mikor az üzem ügyei — és az ő munkája kerülnek szóba, már ő is a- kommunista társadalom „gondolatmenetében” beszél. Mint egy ember a „dolgozó nép okos gyülekezetéből”. Aki tanul, mert nem akar lemaradni, aki dolgozik — munkaidőn túl is, hogy segítsen kollégáinak, vagy a termelő- szövetkezeteknek. S ezt természetesnek veszi. Hiszen a lelki- isinerete, a becsületérzése adta kezébe a szerszámot.

Szükség van-e ennél többre a kommunizmusban? Kell-e ott mást tenni, mint amit a becsületérzés, a kommunista társadalom fogalmain iskolázott lelkiismeret megkövetel, Nem!

PAPP ISTVÁN egy modern

nagyüzemben dolgozik 1962- ben. De már a mostani ambícióval, erkölcsi felfogásával magáénak érezheti a kommunista társadalmat is.

O maga sem tudja, hogy mennyire korunk, fejlődő, alakuló korunk gyermeke.

Krajczár Imre

István brigádtag

tegség,

1962. FEBRUAR 21., SZERDA: ELEONORA

28ö évvel ezelőtt, 1677. február -i-én halt meg BARUCH SPINOZA portugál származású aolland filozófus és matematikus. Filozófiai tanaiban tagadta isten létezését és azt hirdette, hogy az „isten” a természet. Ismeretelméletében racionalista volt, szerinte az igazi megismeréshez az ész útján áthatunk el. A burzsoá filozófusok Spinozát a panteisták közé sorozzák, holott ő ateista volt, aki a vallást élesen bírálta, annyira, hogy ezért 1656-ban a zsidó hitközségből kizárták, és fő művéet, az ETIKÁT (1662—1765) .„istenkáromló és istentagadó tanai” miatt betiltották. Másik híres műve: Traktátus az értelem tökéletesedéséről (1662).

40 évvel ezelőtt, 1922-ben e napon halt meg CHERNÉL ISTVÁN ornitológus. Jelentős niunkát végzett a madárvédelem és a gazdasági madártan terén. Brehm nagy állattani művének három kötetét — a madarakról szólót — átdolgozta a magyar viszonyoknak megfelelően.

Ugyancsak 40 évvel ezelőtt halt meg VASTAGH GYÖRGY festő, romantikus stílusú cigányképeket, oltárképeket és reprezentatív arcképeket festett.

30 évvel ezelőtt, 1932-ben e napon halt meg GULÄCSY LAJOS festő. Merészen egyéni képei a romantikus művész érzéseit tükrözik (Schubert-dal, Dante találkozása Beatricével, Francesca da Rimini). Végül elméje elborult és utolsó képeivel egy képzelt álomvilág lakóit ábrázolta (A hídon furcsa tarka népség vonul keresztül, Az ópiumszívó álma, Rózsalovag).

BARUCH SPINOZA

A modern régessek eszköze — a repülőgép

Manapság' az archeológusokat nemcsak ásóval és kapával'a kezükben képzeljük el. A régészet már hosszú ideje bevonta segédeszközei sorába a fizikát és légifelvételeket készít. E téren is újdonságszámba megy azonban George Michanowsky amerikai régész eljárása, aiki repülőgépről, infravörös fényképfelvéteket készít a feltárandó területről.

Azt már régen tudják az archeológusok, hogy a földréteggel borított romok, vagy ősi útvonalak repülőgépről felismerhetővé válnak. A bolíviai

dzsungelek felett azonban, ahol Michanowsky dolgozik, szinte állandóan párás köd terjeng, és ezért a szokásos legi felvételekkel nem lehet eredményt elérni. Michanowsky ezért infravörös-sugarakkal dolgozik és ilyen felvételekkel már sikerült is felfedeznie egyes szakaszait egy történelem előtti útnak, amely Cuzco inka fővárosból a dzsungel közepén fekvő, titokzatos ősi szentélyhez .vezetett. A régész ezzel az eljárásával igyekszik felderíteni az ősi indián kultúrák eddig ismeretlen marad* ványait.

KÉP SZÖVEG NÉLKÜL

ÓNODY GYÖRGY:

Nyári víkend az Alpokban

De ha már az egykori iráni eseményekről beszélünk, nem érdektelen elmondani azt sem, hogy ennek a régimódi, pénzzel és ügyes propagandával létrehozott államcsínynek a hátterében ott vannak Allan Dulles személyi és üzleti kapcsolatai is. Arról van szó ugyanis, hogy Iránban egy 1872-ben kapott koncesszió értelmében hosszú időn át az angol Reuter báró kaparintotta kezébe az olajból származó hatalmas jövedelmet. Reuter a 900-as évek elején más cégekkel — így többek között „J. Henry Schroeder and Company” német nemzetközi bankházzal együtt megalapította a Perzsa Iparbankot. Ez finanszírozta részben az Angol—■ Iráni Olajipari Részvénytársaságot is. Viszont a New York-i „Sullivan and Cromwell” ügyvédi iroda — innét nyergeit ál Dulles a CIA-hoz — a Schroe- der-bankház amerikai ügyeit intézte. Nem nehéz tehát nyomon követni a szálakat. Schroe- derék egykori jogtanácsosukat, aki közben az USA kémfőnökévé avanzsált, megkérhették egy apró szívességre: iráni érdekeik támogatására. Dulles nem is tagadta meg a kérésüket .. j

A CIA a „vasfüggöny“ mögött

n.

A CIA alapvető feladata az lenne, hogy az ügynököktől, diplomatáktól és egyéb forrásokból származó értesüléseket összegyűjtse és értékelje, de Allan Dulles irányítása alatt a Központi Hírszerző Hivatal egyre inkább a nagy monopóliumok érdekeit szolgáló államcsínyek szerzőjévé vált Alig pár hónappal ezután, hogy Dullest a CIA vezetőjévé nevezték ki, már közreműködött Moszadik iráni miniszterelnök megbuktatásában;

Az egész úgy kezdődött, hogy Dulles 1953. augusztus 10-én összecsomagolt és Európába repült, — azzal az ürüggyel, hogy feleségével a svájci Alpokban üdül. Elutazása egybeesett azzal az időszakkal, amikor Iránban végsőkig éleződött a viszony a nyugati tőkés világgal szimpatizáló sah és miniszter- elnöke között. Az angolellenes beállítottságról ismert Moszadik ugyanis, alighogy hatalomra jutott, államosította az Angol—Iráni Olajipari Részvény- társaságot. A nacionalizálás természetesen igen érzékenyen érintette az angol tőkés köröket, ezért elhatározták, hogy bojkottálják az iráni olajat. Moszadik — látva a bekövetkezendő pénzügyi csődöt — Eisenhowerhez fordult nagy j összegű amerikai segélyért. Az elnök egy hónapig kitért a l válasz elől, majd kategónkusan nemet mondott és a kölcsön helyett a Dulles-testvérek befolyására, különös politikai játékba kezdett.

E politikai kaland nyitányaként repült Dulles Svájcba, ahol egyébként L. Renderson, az Egyesült Államok iráni nagykövete is éppen „pihenőjét” tartotta; Ugyanabban az időben, ugyanabban a szállóban lakott Asrafi hercegnő, a sah nővére is, aiki hevesen ellenezte testvére határozatlan fellépését Moszadikkal kapcsolatban. És hogy teljes legyen a társaság, — „régi barátainak meglátogatására” —, H. Normann Schwartzkopf brigádtábornok is befutott, aki már hosszabb ideje Iránban tartózkodott a rendőrség újjászervezésének tanácsadójaként

Schwartzkopf egyébként elutazása előtt látogatást tett a sahnál és több ízben bizalmas beszélgetést folytatott Zahedi tábornokkal, az országos rendőrségnél levő egykori kollégájával.

A „véletlen” találkozó után az Remények gyorsan követték egymást Augusztus 13-án a sah rendeleti úton leváltotta Moszadikot és helyére Zahedi tábornokot nevezte ki. De Moszadik nem volt hajlandó leköszönni, katonaságot összpontosított rezidenciája körül és a sah elleni felkelésre hívta fel az ország népét

Schwartzkopfék m munkához láttak, Mintegy húszmillió dollár állt rendelkezésükre, ennyi pénzzel rengeteg embert lehet „meggyőzni”. Nem is dolgoztak eredménytelenül.

Augusztus 19-én a sah pártján álló egységek bekerítették a fővárost. Ugyanekkor a Teherán központjába vezető utcákon tarka menet vonult fel — akrobaták, zsonglőrök, bűvészek és izmaikat mutogató súlyemelők. Ahogy a bámészkodók hada növekedett, a cirkuszosok sah-párti szavakat kezdtek kiabálni. Előbb csak egy-két ember vette át a jelszavakat, aztán egyre többen éltették a sa- hot, s végül az összecsődült tömeg már Moszadik ellen kezdett tüntetni.

Időközben a sah csapatai támadásba mentek át. Hosszú, elkeseredett küzdelem indult. Éjszaka aztán Moszadik katonáit — amerikai taktika szerint harcolva — teljesen bekerítették, és ezek — miután nem tudták magukat tovább tartani — letették a fegyvert. Az ex-miniszterelnököt ekkor letartóztatták;

A világlapok természetesen arról írtak, hogy Moszadikot maguk az irániak döntötték meg, de hozzátették mindjárt azt is, hogy a Központi Hírszerző Hivatal Iránban próbálta ki első ízben új módszerét: a rab országokban létrehozandó szabadságharcos légiók felállítását.

A CIA szerepe különösen akkor nőtt meg, amikor a világ- politikában erősödni kezdett a békés egymás mellett élés irányzata. Azok a monopolista körök, amelyek rettegnek attól, hogy egy szép napon vége szakad a fegyverkezési verseny „áldásos” korszakának, s amelyeknek valóságos éltető eleme a háborús feszültség, — a nemzetközi légkör mérgezésére, provokációk elkövetésére, a függetlenségüket kivívott népek újbóli leigázására és főként a szocialista tábor elleni akciókra inspirálták a Központi Hírszerző Hivatalt. Es Allan Dulles kalózai eleget is tettek a várakozásnak. Nem egy cikket, köteteket tenne ki azoknak a terrorakcióknak, gyilkosságoknak, szabotázsoknak a puszta felsorolása, amelyet csupán a szocialista tábor országai ellen követtek el...

A franciaországi Meubeuge- ben működő Müller et Pesant Cie. szerszámgépgyár egy napon levelet kapott az NDK

egyik külkereskedelmi vállalatától, amelyen — a Lipcsei Vásáron szerzett tapasztalatokra hivatkozva — 200 Viking és 130 Gallia típusú esztergapadot rendeltek. Egyben meghívták a gyár képviselőjét a szerződés megkötésére. A francia üzletembert aztán csodálkozó arcok fogadták a Kelet-Berlin-i DIA Invest— Export cégnél, mert senkisem tudott a levélről. De nem ez volt az egyetlen eset. A román Chimimport cég viszont a DIA Invest—Exporttól kapott értesítést, hogy az NDK nyugati exportkötelezettségei miatt nem tudja szállítani az ígért vulkánfíber lemezeket. A svéd külkereskedelmi minisztériummal ugyancsak levélben „közölték”, hogy az NDK felbontja a vele kötött árucsereforgalmi egyezményt. Mondani sem kell, hogy a cégjelzéses papíron, hivatalos pecséttel ellátott levelek egytől- egyik hamisítványok voltak.

(Folytatjuk4